2012. július 20., péntek

Kent Armstrong pick-up tesztek Kis Dávidtól


Halihó Mindenkinek! Megint eljött az én időm! Hoztam pár finomságot a hallgatóságnak. Ebben a bevezetőben szeretnék köszönetet mondani Juraj Turzának, aki Szlovákiában a Kent Armstrong
(http://www.kentarmstrong.sk) hangszedőket készíti. Az előző cikkem óta lettünk barátok és „üzlettársak”. Megkeresett és pár e-mail váltása után kialakult az a helyzet, hogy kaptam jó néhány hangszedőt tesztelésre… meg is lett az eredménye! Lehet olvasni olyan teszteket, ahol az egekig vannak magasztalva a tesztelt tárgyak. Tőlem nem fogtok alaptalanul ilyet hallani. Csak az kap jót, aki megérdemli! Én ezért nem kapok pénzt, nincs nevem a szakmában, hogy ezzel el tudjam adni… csak a jó és rossz tapasztalatot fogom megosztani. A sorrendet dátum szerint állítottam fel. Kezdtem a Kent Armstrong TXS-sel (single-coil), amit a Fender Telecaster-em hídjához raktam. Meglepő volt, amit hallottam! Az asszociáció egyből beugrasztotta nekem, hogy TeXaS… és blues-ra kapcsoltam. Koncerten játszottunk mindenféle keménységű számot és megállta a helyét, de hozzá kell tennem, hogy a könnyebb rock és a blues jobban áll neki. A zaj csak nagyobb hangerős és „tökig-gain”-en jelentős, de az előtte használt nagyüzemi gyártású hangszedőnél jóval kisebb volt. Nálam 5 csillagos (de nem a 10-ből)! A következő hangszedőket az Epiphone BB King Lucille-embe raktam bele: a hídhoz The Rocker. 



A nyakhoz pedig Paf Plus Special került. Az eredeti szedők Epiphone Classic 57-ek voltak elől-hátul. Azokkal nagyon meg voltam elégedve, mert számomra multifunkcionálisak voltak… a Lucille-en vagy „sebváltó”, amivel előre beállított EQ-kat lehet előhozni. Az eredeti hangszedőkkel használtam is, mert jobban kihozta belőlük, amit kerestem. A KA-nál (Kent Armstrong) nem számított sokat a váltó, ezért levett egy gondot a vállamról. Azóta csak 1-esbe (bypass) hajtom. Ami jellemzi őket, hogy nagy a kimeneti jelszint, ezért nem tekertem fel annyira, mit az Epi-nél. Ha a nyakin játszom, akkor olyan érzetem van, mintha Herb Ellis-t hallanám. Megy a jazzes-blues. Ha hátrakapcsolok, akkor rálépek a gázra és mehet az overdrive… amíg a készlet tart. Itt Gary Moore Back to the blues érzés fog el főleg, ha még rá is teszek egy lapáttal és belekezdek a Looking back-ba és a GM védjegyes vibrátóba. Visszatérve a hangszedőkre lenne egy bizniszem! 2db Epiphone Classic 57 eladó. Nálam megint elvitte az 5-öst! Most hogy az utolsó pár hangszedőhöz érkeztünk el kell, hogy áruljak valamit. Én eddig Seymour Duncan rajongó voltam, de szokták mondani, hogy legjobb a hülyéknek! Eddig nem ismertem, most meg a rabja vagyok! Köszi Juraj!  
Tehát következik a Fender Showmaster-omba szerelt szett, ami egy hídi OTT (humbucker) és egy nyaki Vintage (single-coil) párból áll. Juraj mondta, hogy nem illenek össze, de én hajthatatlan voltam. Az OTT idehozza a keménységet a szintén nagy kimeneti jel miatt. Amikor beszereltem és kipróbáltam, Doug Aldrich jutott eszembe, amikor a 2003-as Dio koncertet nézem vagy a 2006-os Whitesnake-et. Sustain és gain: ezzel lehetne jellemezni. Push-pull-lal felezhetővé csináltam, hogy megnézzem, mi a különbség. Megjön a szokásos „single-zaj” kicsit vékonyodik és csökken a jelszint, de nem éreztem lényegi változást… csak akkor, amikor hozzákapcsoltam a Vintage-et. Ha nem volt lefelezve, akkor az OTT elnyomta, így viszont szimbiózisban voltak egymással. Még egyet továbbkapcsoltam és csak a Vintage szólt. Valamit Juraj kihagyott belőle! NINCS ZAJ! Még akkor sincs, ha az erősítőhöz vagy a monitorhoz megyek! Kérdem, hogy lehet így koszos-blues-t játszani? Lehet! Ez azért van, mert duplatekercses. Ez is 5-ös! A hangmintában az Vintage szól tisztán. A torzítotton pedig az OTT. A szólóhangszínen van delay és reverb, a többi sávon nincs semmi!
Az eljárás, amivel készülnek ezek a hangszedők sok, és nagy odafigyelést igényelnek. Epoxigyantával vannak kiöntve, ami során nem lehet hibázni! Igazi iparos munka! Minden gitáros figyelmébe ajánlom, hogy próbálja, ki ha tudja mielőtt hangszedőt, venne. Jót, jó áron egy jó embertől! Keressétek meg Juraj-t vagy engem! Mindenkinek jó gitározást kívánok a jövőben! Tudjátok minden nap (legalább) egy óra gyakorlás az orvost távol tartsa!
Üdv,
Kis Dávid

1 megjegyzés: