Wéber Attila, Ossian

Wéber Attila. Mit kívánhat magának egy gitáros? Hát olyan gitártehetséget, amire odafigyelnek az emberek, felnéznek rá. Karakteres játékot, egyéniséget. Attilánál tökéletesen összeáll ez a kép. Hogy miért is írtam ezt? A következőkben megtudhatjuk. Attila nagyon köszönöm a Gitárviág.hu nevében, hogy időt szakítasz ránk. Mielőtt rátérnénk a játékodra, gitárjaidra, beszélj pár mondatban magadról, ha kérhetlek!

1968-ban születtem Budapesten! A gyermekkorom aktív sportolással telt! Az akkori KSI (Központi Sport Iskola) színeiben kerékpároztam és több sikerélményem is volt, mert kétszer voltam országos bajnok és többször Budapest bajnok is. 10-12 éves koromban kezdtem érdeklődni a zene iránt! Az szüleimnek rengeteg lemeze volt, mindig szólt valami otthon. Imádtam nézegetni a borítókat, meg folyton járt kezem lában a muzsikára! Akkor még dobos ambícióim voltak, folyton összeraktam a puffokat, meg székeket, azokat püföltem J Édesapám tudott gitározni, tőle tanultam az első akkordokat úgy 14 évesen! A tinédzser kori baráti körömmel közös volt a zenei ízlésünk és a zene iránti érdeklődés is, így inspiráltuk egymást a fejlődésre! Lelkes rajongóként rengeteg koncertre jártunk és persze mindenféle tudás nélkül már zenekart akartunk alapítani, de hamar beláttuk, hogy a lelkesedésen kívül több kell még ehhez. Így kezdtem zenét tanulni Nagyfi Lacinál, aki akkor még a Ninive zenekarban játszott és később lett a Pokolgép, majd az Omen tagja. A középiskolás koromat teljesen a zene uralta! Ekkor jött létre az első zenekar is, amiben játszottam!

Ami teljesen megfogott a játékodban, az hogy hihetetlen hatásos. Rögtön odafigyel rá és megmarad az emberben. Milyen út vezetett Téged ebbe az irányba?

Köszönöm, örülök, hogy tetszik! Tizenéves koromban rengeteg zenét hallgattam és így kialakult bennem egyfajta ízlés! Elsősorban a rock és metal érdekelt, de szerettem minden féle műfajt, ha jónak éreztem és megfogott a dal, vagy ha felfedeztem benne egy olyan hangszerest, aki megmozgatott bennem valamit! Természetesen a baráti kör és később a zenésztársak voltak a leginspirálóbbak, mert egymástól jutottunk mindig a legváltozatosabb zenékhez és kutattuk is ezeket és természetesen értékeltük.

Sok gitáros esik abba a hibába, vagyis szerintem hibába, hogy túlgitározza a szólóit. Nálad azt érzem, hogy teljesen tudatosan felépített a játékod. Odafigyelsz erre, vagy egyszerűen így jön?

Mindkettő! Szeretem tudatosan felépíteni a szólóimat, mert nem vagyok improvizatív alkat, de hallgatva az alapot, a fejemben mindig megszületik egy hangulat, egy érzés, amit aztán megfogalmazok a gitáron! A kérdés-válasz rendszer híve vagyok, amit fokozatosan építgetek, és a végére jön az erkölcsi tanulság. Én sosem szerettem a kapkodós, tekerős "speed" vonalat, abszolút az ízes középtempó és málha pártján állok, amiket persze szintén szét lehet tekerni, de ez már tényleg ízlés dolga!

Attila, beszélnél a pályád jelentősebb állomásairól?

A zenei pályámat a saját ambíciómon kívül, abszolút a tizenéves kori baráti köröm befolyásolta a legjobban! Ha annak idején nem gyakorlunk annyit és nem hallgatunk annyi zenét, most biztos teljesen más irányba menne az életem! Az első szárnypróbálgatások az amatőr zenekarokban nagyon fontosak voltak a fokozatos tapasztalatszerzés és fejlődés érdekében. A rengeteg próba és kisebb-nagyobb koncertek sikerélményei mind jelentős állomás. Ezeket én annak idején a Sámán zenekarban éltem meg, amik nagyon szép emlékek számomra! 86-tól rendszeresen koncerteztünk országszerte, de Budapesten főleg! Egyszerre indultunk az Ossian-nal is, sok fesztiválon játszottunk együtt! Endrét az óta ismerem, úgyhogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy én most már 12 éve a zenekar tagja vagyok! Gitárost keresett és eszébe jutottam.

Attila, köztudottan az Ossian-ban játszol, és igencsak karakteres gitáros személyisége vagy a zenekarnak. Biztos vagyok benne, hogy sok időt elvesz a zenekari munka. Belefér az Ossian mellé egyéb más zenei tevékenység is?

Az időbe beleférne, de nem vagyok híve annak, hogy egy ember több zenekarban is játszik, mert akkor hiteltelenné teszi azokat és saját magát is! Mi az Ossian-nal így gondoljuk, itt senkinek sincs másik projektje! Olyan előfordul, hogy más zenekarok vendégszereplésre meghívnak egy dalra valamelyikünket, vagy lemezre egy szólót feljátszani, de ezek csak alkalmi dolgok! Nekem 2005-ben jött egy olyan lehetőség, hogy a Hammer kiadó indított egy nosztalgia sorozatot azoknak a 80-as évek béli zenekaroknak, akik annak idején nem jutottak lemezhez! A felkérés után ezt megbeszéltem a többiekkel és Ők is azt mondták, hogy csináljam csak, mert kár lenne kihagyni! Éppen a téli pihenőnk volt, így nem ment a zenekar rovására. A régi zenésztársakkal feljátszottuk a Sámán lemezt, evvel megörökítve tizenéves korunk dalait, de aztán mindenki ment a saját útján tovább! Ők is aktív zenészek, a Kalapács és Cool Head Clan zenekarokban játszanak!

A győri koncerten látottak alapján, és azt kell mondanom, hogy nagyon együtt van a zenekar. Mindenki tudja a helyét, senki sem tolakodik. Mi a véleményed, mi a titka annak, hogy ennyire helyén legyen minden egy zenekarban?

Mi nem vagyunk divatzenekar, nem írják nekünk a dalokat és senki sem mondja meg, hogy mit vegyünk fel, hogy kell kinézni! Mi csak egyszerűen szeretünk zenélni és egyikünk sem az a nyomulós, mindenáron szerepelni vágyó alkat! Az egység a lényeg és a közös mondanivaló! Ha ez még sikerrel is párosul, akkor az csupa öröm és ezt igyekszünk megtartani.

Attila, térjünk rá a gitárokra. Amikor személyesen találkoztunk, két gitárt is hoztál a koncertre. Hallhatnánk róluk részletesebben is?

Az egyik egy öreg RG-560-as Ibanez. Már több mint 20 éves, érett, kiváló hangú hangszer, nagyon szeretem! Hársfa a test, jávor a nyak, rózsafa a fogólap! Bartolini 70-es pickup-ot raktam bele, nagyon bitang hangja van. A másikat még 2007-ben csináltattam Prehoda Zsolt mesterrel, a saját elképzeléseim szerint! Mivel több Ibanez-em is van, ezért szerettem volna egy más karakterű hangszert is, ami fix húrlábas! Ennek mahagóni a teste és a nyaka is, habos jávor top-ja van és rózsafa a fogólapja! A hídnál egy Seymour Duncan SH-8, a nyaknál meg egy PRS Artist van, amit felezni is tudok a push-pull hangerő potival! A gyöngyház bundjelzések igazi kagylóból vannak kifaragva és a monogramomat formálják! Minden gitáron Elixir húrokat használok, mert kiváló a minősége, hosszú élettartamú és a Nanoweb bevonatnak köszönhetően, nem tompul a hangja!  

Tervezel bővítést a gitár arzenálodat illetően?

Igen, most készül egy újabb darab, ami Floyd Rose-os lesz, meseszép kagylós juhar top-al!

Attila, találkoztam olyan gitárosokkal, akiknek szinte egy kiállításra elég hangszergyűjteménye van. Nem vitás csoda szépek! Mennyire jellemző rád, hogy gyűjtöd a gitárokat, vagy inkább maradsz a jól bevált gitárjaid mellett?

Nem vagyok gyűjtő, amik vannak, azokat rendszeresen használom! Van egy Fernandes basszusgitárom is, amit az itthoni demózáshoz vettem, meg egy szintén Fernandes gyakorlógitár, amiben benne van az erősítő is.

A gitáros tehetsége elengedhetetlen, hogy húzósan szóljon egy gitár. Azonban valamin meg is kell szólalni. Jöhetnének az erősítők, pedálok!

LINE 6 Spider Valve 100 és LINE 6 HD 147 fejeket használok! Ezekben benne vannak az effektek is, úgyhogy koncertezni nagyon kényelmes velük, mert nem kell hatszáz kábel és rack! A láda szintén Line 6, benne Vintage 30 Celestion hangszórókkal, a HD 147 fejet pedig vonalban szoktam használni.

Attila, beszélnél a terveidről is?

Erre az évre nagy terveink vannak, mivel idén 25 éves a zenekar! Most fejeztük be az új lemez stúdiómunkáit, márciusban fog megjelenni és május 21.-én lesz a Petőfi csarnok szabadtéri színpadán a jubileumi koncertünk! Közben már elindult a turné, járjuk az országot, jönnek a fesztiválok a motoros találkozók és megyünk majd a Felvidékre, Erdélybe, a Vajdaságba és most először Kárpátaljára is!

Megtiszteltetés az oldalnak, hogy elkészíthettük veled ezt a beszélgetést, és az egész stáb nevében köszönöm. Nagyon sok sikert a továbbiakban.

Részemről a megtiszteltetés, köszönöm szépen!