Domenico Borra



Domenico Borra. Amikor a gitár mesélni kezd. Nincs szükség szavakra. Bízzuk a fantáziánkra. A következő vendégünk Domenico Borra Olaszországból, akinek a kezében életre kelt a mese. Domenico, nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon és nagyon köszönöm, hogy lehetőséget kaptunk erre az interjúra. Ahogy a játékod hallgatom, az jut az eszembe, az a kép jön fel, hogy Te vagy az a gitáros, aki birtokolja a zene szabadságát. Mit gondolsz erről, jól látom én ezt?

Mindenek előtt szeretném megköszönni a Gitarvilag.hu oldalnak a lehetőséget. Nagyon örülök hogy így látod, mert pontosan amit érzek, az hogy a zene adja az alapot mindannak, amit ki szeretnék fejezni. A szabadságra pedig mindig úgy gondoltam, mint az életem egyik alapkövére. A szabadság teljesen átitatja a stílusom, a technikám, a hangzást és messze, messze visz a kliséktől… 

Beszélnél azokról az állomásokról melyek meghatározták a stílusod, a játékod?



Ha egy szóban akarnám kifejezni, az a „vintage” lenne. A stílusomat mindig is jellemezte a kutatás, hogy eljutni a zene magasabb színvonalú irányaiba. Mikor elkezdtem zenélni, alapjában véve egy technikás gitáros voltam és nem több. Az első zenekarom a Dream Theater Tribute volt… . Aztán ahogy tovább kutattam, eljutottam sokkal kifejezőbb és még csiszolatlan területekre. Jelenleg is különböző blues, grunge és rock zenekarokban játszom. Így aztán ott találtam magam a zenei stílusok óriási „abc-jében”, melyeket ha nem is tudok használni, azért félreérthetetlenül ott várnak rám.

Domenico, mi a helyzet a jelennel? 

Nos ez egy jó kérdés. Olaszországban élek, és manapság ez nem a legjobb hely, ha a munkalehetőségeket nézzük. Mindent összevetve, napközben fizikai munkásként dolgozom, este pedig tanítok, és különböző zenekarokban játszom amíg látok…  Ha pedig tehetném, úgy élnék mint Jeff Beck, kocsik és gitárok!

A Fender Stratocaster az a gitár, ami sokszorosan meghálálja azt ha jó kezekbe kerül. Következő lépés, hangszerek!

Ahogy pár kérdéssel ezelőtt is mondtam, vintage. A Stratocaster ahogy a Vivaldi’ videóban is látható, egy „Frankenstein guitar”. Saját tapasztalataim, belátásom alapján raktam össze. Nézzük! A test '63 fiesta red, a nyak Fender '77, Pickup’s Seymour Duncan Quarter Pound a hídnál, Telecaster középen, és Stevie Ray Vaughan a nyaknál. Egyéb felvételeknél persze más hangszereket is használtam, például eredeti Sunburst ’79 Stratocastert. Természetesen más is megtalálható a „fák” között, mint a Gibson Zakk Wylde Les Paul Custom shop és egy Gibson Chet Atkins classical az akusztikus világ számára.

Domenico, kapcsolódhat ide a következő kör, az erősítők és az effektek kérdése?

About amplifying I got 3 head choices: a Marshall jmp superlead 50w '74 for the brown sound, a Marshall mastervolume 100w '77 for loud times and an handmade head 18w build on a marshall plexy sixty style model. Abuot the cabinets... Marshall 1960 and Orange 1970! About effects: Ibanez tube screamer TS 808 '82, Mxr Zakk Wylde overdrive and Rmc Wah. {Bocs, de szerintem ezt nem kell fordítanom…}

A gitárod hangzás világa, a tónusok nagyszerűek! Nekem nagyon bejönnek! Mit gondolsz, „Rendben ez kész van!”, vagy keresel még egyéb utakat is?



Igen is meg nem is. Nyilvánvaló, keresi, kutatja az ember a hangot. Hall más gitárosokat, de előbb vagy utóbb megtalálja a saját hangját, mint ahogy én is tettem. „Igen, ez az enyém!”. – mondom abban a pillanatban. Aztán jön egy kis kivárás. Többet gitározol, többször hallod a hangot és egy idő után ki fog jönni egy jobb hang a kezeid közül. Ez olyan, mint a pici kutya esete. Keresed, átugrik a lábadon, és azt mondod „Na, most megvagy!”. Aztán amikor már felnőtt veled, már ez nem kell…

Ahogy klasszikus muzsikát gitározol, ahhoz csak gratulálni tudok. Javaslod fiatal, esetleg kezdő gitárosoknak, hogy nyissanak a klasszikusok felé?

Természetesen, igen! Minden irányba nyitottak kell lenni, amelyik ajtóra az van felírva, hogy Muzsika!

Domenico, merre tovább? Beszélnél a terveidről?

A közeli jövőben vesszük fel az új lemezünket a Bad Bones-al. Továbbá szeretnék felvenni egy másik videót. Talán Bach…A távlatiakban pedig minél nagyobb nyilvánosságot szeretnék elérni az egyéb zenekaraimmal. Beleférne a dologba, egy US turné vagy egy európai…

A következő kérdés elkerülhetetlen! Láttam egy Volkswagen-t a társaságodban. A gép nem akármilyen! Halljunk erről!

Igen, az enyém, az én autóm… Gyermekkorom óta foglakozom autókkal, motorokkal. Néhány évvel ezelőtt vettem az első Bogár, amit „Cliff First”-nek neveztem el, Cliff Burton tiszteletére. Ez egy arany ’74 eredeti „superbeetle” volt. Múlt évben eladtam, és megvásároltam a „Cliff Second” autómat. Ez egy 1979-es, dukkózott, vörös és narancs lángfestésekkel… Valószínű ezt láttad a képeken.

Domenico, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben.

Köszönöm, sziasztok.

In english

Domenico Borra. When the guitar start telling a tale. No need express to word. Entrust it to your fantasy. The tale is come to life in the hand of Domenico. The next quest is Domenico Borra, from Italy! Domenico, you are welcome on our page. This is a great honour for us. Thank you very much. As I listen to your play, appearing a picture about a guitarist who have whole freedom of music. What do you think about this? Could I see it well?

First of all, let me thank you and all the staff of Gitarvilag for this opportunity; I'm really happy to read your words 'cause it's exactly what I feel: music is my way of expression and I've always thought freedom is the „foundation” of my living and communicating way.
This freedom reflects totally in my style, tecnique and sound, bringing me far from clichet...

Could you say some that points what determine your style, your play that you represent?

Vintage is the right word to define myself... all my style gravitate around a research of quality in ole good times of music. When I started up with music I was a really tecnical guitarist (my first band was a Dream Theatre tribute..), but my research brought me to a more expressive and rough style (now I'm playing in varius band Blues, Rock and sometimes Grunge). So I found myself with a giant „alphabet of music tecniques” that I use not to impress but to express.

Domenico, what about the present? What do you do for a living nowadays?

That's a good question... I live in Italy, and here is not a good place for any kind of work... At all I have a job as labourer for the morning. In evening I give giutar lessons and I play in various bands to make ends meet... Of course music is always in my mind and I'm tryng to do all my best to make it my only job...If I only could I'd like to live as Jeff Beck: cars and guitars!

The Fender Stratocaster repay someone for playing well on it. Next step, instruments!

My setup, as I told some questions before, is all Vintage. The Startocaster You've seen in Vivaldi's video is a „frankenstein guitar” I've made by myself: body '63 fiesta red, neck Fender '77, Pickups Seymour Duncan Quarter Pound on the bridge, telecaster in middle and Stevie Ray Vaughan on the neck. In the other videos I used another Stratocaster: original sunburnst '79. Of course I've got other woods, a Gibson Zakk Wylde Les Paul Custom shop and a Gibson Chet Atkins classical for „acoustic moments”, that aren't in the videos.

Do you say something about amps, and effects?

About amplifying I got 3 head choices: a Marshall jmp superlead 50w '74 for the brown sound, a Marshall mastervolume 100w '77 for loud times and an handmade head 18w build on a marshall plexy sixty style model. Abuot the cabinets... Marshall 1960 and Orange 1970!
About effects: Ibanez tube screamer TS 808 '82, Mxr Zakk Wylde overdrive and Rmc Wah.

The world of your sound, your tone of your guitar is great. It is very like me! What do you thing, „That is fine, I found this!” or you experiments with other way?

Yes and no, let me explain: ovviously there is a research „before” in which, earing other people stuff, I made my own „taste”, after it there is a „well, I found it!” moment, and then there is a „warming time”: more you play, more the guitar plays and gets out a better sound and a better response to your hands. It's a tiny like a dog... you search it... he jumps over your legs and you say „oh...you're mine!”, and then you grow up with him...   

Congratulate that you play Vivaldi music. Do you consider that guitarist, as a rule, open to classical music?

Of course yes! I feel open to every kind of music that you can call Music!

Domenico, where your way to? Please, say about your plans!

About immediate future I'm preparing a new album with one af my bands: the Bad Bones, and I'd like to find the time to make other videos... maybe Bach... About a next future I'd like to publish something of my other bands... And of course I want to keep on rocking with all my bands, maybe with some other US tours or, why not, an european one...

This question is inevitable! There are a Volkswagen Beetle on some pictures. What is it?

That's my Beetle... my car... Motors are a passion that I have since childhood, some years ago I bought my first beetle called „Cliff First”in honour of Cliff Burton, a Gold 1974 original superbeetle. Last Year I sold Cliff First and I bought Cliff Second, a 1979 black beetle airbrushed with red and orange flames... Maybe he's the one you've seen in my pics!

Domenico, thank you very much this interwiev, you are a great man, and a great player. Have a good day!

Thank you.


Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project