2012. szeptember 16., vasárnap

Kinizsi mulatsága...

"Mire Kinizsi Pál Temesvárra ért, a török már mélyen bent járt Erdélyországban. A hős öreg vajda Báthori István nem tudott akkora sereget gyűjteni hirtelenében, hogy útját állhatta volna a tizenkét basa hatvanezer emberének..."
"Erdélyben egymás után gyulladtak ki a falvak..."
"Nagy Hunyadi János valaha hányszor verte meg a törököt kicsi de hős sereggel... mert erőt ad a kicsiny seregnek, ha oldalán van az igazság, s gyengíti a rettenetes hadat a bűnök, kegyetlenségek áradata. Báthori katonái egy emberként kiáltották: "Győzni vagy meghallni!"
"... eltökélte. hogy utolsó csepp véréig harcol, s vele sok jó magyar katonája! Pedig a győzelemre már nem volt sok remény..."
"Ekkor azonban mintha csoda történt volna. Hatalmas kiáltás harsogta túl a csata zaját. Egy ember kiáltott, de mintha a felhők, mintha az égből  hangzott volna: Báthori! A törökök kiknek rémítő fegyverük volt éktelen ordításuk, erre a hangra elhallgattak. Csak az acél csattogása, lovak dobogása hangzott tovább, s a halódók keserves nyögése hallatszott. És most érteni lehetett a kiáltást: Báthori! Báthori! És a vérző Báthori körében egyszerre felhangzott az örömkiálltás: Kinizsi Pál! ...Itt van Kinizsi Pál!"
"A hegyoldalról mint lavina zúdult le Kinizsi lovascsapata...." 
"...ebben a szörnyen összezsúfolt tömegben Kinizsi valóságos utcát vágott magának két nehéz kardjával, míg el ne ért Báthori Istvánhoz. Az ősz vezér a maga vérétől, ázott a török vérétől. Nem volt testén tenyérnyi száraz hely. Kinizsi fiam! Kinizsi! - kiáltotta boldogan."
"Harmincezer török holtteste feküdt a csatamezőn..." (Tatay Sándor: Kinizsi Pál)
... és hogyan ünnepelt Kinizsi? Hallgassuk meg a Dalriadától!



Valahogy nem nagyon kell több szó...

Udy


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése