2012. szeptember 16., vasárnap

Ladies and gentleman! The Rolling Stones...

Nem tudtam a hallgatva rájönni, hogy mi köze van valójában a Rolling Stones blues-nak, Rolling Stones-hoz. A HBB kőkeményen játszott, gondoljunk csak a Póka-Tátrai alapokra. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem árt megérni egy kicsit ehhez. Túl fiatalon csöppentem bele a '80-as években ebbe a világba. Először csak sikk volt, hogy ott volt a Stones nyelv az iskolaköpenyemen, egyfajta, hát nem tudom, talán lázadás? Mi ellen is...? Na, de visszatérve, belép a világomba az Iron Maiden, az Accept, Ozzy, és ahogy fokozatosan nyílt a "zárt osztály", minden ahol bármi gitár szólhatott. A Stones nyelv maradt. Most is ott figyel a kabátomon. Földes Hobo-nak köszönhetően teljesen beégett, és lenne itt még valami. Sehol a világon nem hallottam, rendesen Stones-t játszani. Bárkinek a kezébe is került a "Street Fighting Man", nem érkezett meg a vonat. Nemis igen "tributarizálják". Kétszer volt szerencsém látni a Rolling Stonest. Igen, így már minden rendben...!  

 
Udy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése