2012. november 23., péntek

Mészöly Márton


Szia Marci, megnyerted a Legjobb Rock Szólókategóriát a 2012-es Jónás Tamás Gitárversenyen. Gratulálunk, és köszönjük, hogy elvállaltad ezt az interjút!

Szia Tamás! Hatalmas megtiszteltetés ez nekem! Én köszönöm, hogy interjú alany lehetek. :)

Mikor kezdtél el gitározni, és hogyan jött az ötlet a zenélésre? A családodban zenélt valaki?

2008 augusztusában kezdtem el élőzenével foglalkozni egy barátom bíztatására. Zenekart szeretett volna csinálni, és nem volt basszusgitárosa. Azért engem hívott, mert tudván hogy édesapámnak volt basszusgitárja (ami a sarokban porosodott jó ideje) gondolta kézhez álló a feladatkör lenne ez számomra. Itt fogtam először gitárt a kezemben. Ezelőtt is foglalkoztam zenéléssel, de ezek számítógépen történtek. Az ötlet a zenélésre gyerekkoromban jött, szüleim figyeltek fel a hallásomra, ahogy hangról hangra pötyögök egy dallamot szintetizátoron. Sajnos ez félbeszakadt az „elriasztó” szolfézs leckék miatt. A családban édesapám zenélt: dobolt, illetve basszusgitározott (amatőr szinten) még a katonaságban, így végső soron neki köszönhetem, hogy ma itt tartok.

Kik a kedvenc gitárosaid és melyek a kedvenc együtteseid?

A teljesség igénye nélkül: John Mayer, Yngwie J. Malmsteen, Andy Timmons, Satriani, Scott Henderson, Jeff Beck, Marcus Miller (bass). Említésre méltó kedvenc együttesem nem túl sok van, bár mindent meghallgatok a jó ízlés határain belül. Ha a jelenből indulunk ki, akkor a kedvencem John Mayer (minden mennyiségben!) :).

Mik a távlati céljaid, terveid a zenéléssel? Milyen eredmények elérése esetén éreznéd azt, hogy elérted a célodat, mint gitáros?

Távlati célom a zenéléssel, hogy a saját stílusomat valósíthassam meg, szerettessem, ismertessem meg az emberekkel. Ha sikerülne találnom magam mellé olyan zenésztársakat, akik osztják a nézeteimet, elképzeléseimet és tudásukkal, rátermettségükkel színvonalas saját (nem csak instrumentális) szerzemények hadát állíthatnánk elő, amivel bátran a publikum elé állhatnánk, mint zenekar. Szólókarriert tekintve akkor érezném, ha jönne egy értesítő a Berklee-ről, hogy ösztöndíjjal felvettek. :)

Játszol-e most együttesben, és ha igen, akkor hol láthat titeket legközelebb a közönség?

Együttesnek együttes, bár nem a hagyományos felállást képviseljük. Viszonylag frissek vagyunk, nem rég kezdtünk el próbálni. (Cajon+Perka, akusztikus gitár, effektezett harmonika, szólógitár). Igazából ez ilyen ülős, lágyabb hangvételű zenekar, a stílust még nem igazán sikerült kialakítani, de próbálkozunk. :) Még nem léptünk fel, a hónap végén tervezzük a debütálást egy a lakhelyünkhöz közeli krimóban.

Milyen módszereid vannak a gyakorlásra? Hogy osztod be a gyakorlást, és mennyi időd jut rá egy héten?

A gyakorlás nálam többnyire abból áll, hogy „kikapcsolom” az agyam, és hagyom, hogy az ujjaim irányítsanak. Ha olyan terepre érkezem (véletlenül) ami tetszik, és kihívást jelent, értelmezem a helyzetet, fejben összerakom, hogy mit is szeretnék, és addig gyakorlom, amíg úgy nem megy, ahogy elképzeltem. Leginkább az „a la natur” képviselője vagyok, ritkán játszom backing-track-re, viszont saját ötletek rétegelését (loop-olás) rendszeresen űzöm. Van, hogy így egy komplett saját szerzemény születik.
A beosztás az épp aktuális lelkiállapotom függvénye, mikor-mit, ez „sajnos” mindig véletlenszerű, persze ha nagyon meg akarok tanulni valamit az az elsődleges. Sajnálatos módon mióta dolgozom, kevés idő jut a gitárra, de természetesen nincs elhanyagolva 1 percre sem. Amikor elkezdtem a gitározást (2008 nyári szünet stb.) volt, hogy napi 8-10 órát gyakoroltam egyhuzamban. Mára ez sajnos redukálódott napi 1-2-re (hétköznap). Egy héten kb 10-15 óra jut gyakorlásra, ami irtó kevés (szerintem).

Mi a kedvenc hangnemed és/vagy akkordod? Milyen hangulata van?

Húha itt most bajban leszek :). Ebből a szempontból nehéz eset vagyok, ugyanis analfabéta vagyok elméleti téren, mindent abszolút fül alapján játszom. A legkedvesebb akkord melyet anno naivan fedeztem fel a nyakon a „076870” jelölésű (tab-ban így jelölik :D). Ez egy „E maj” jellegű harmónia (elnézést a megnevezések nem-tudásáért) ami bármilyen fekvésbe eltolva gyönyörű szépen szól (bár ott üres húrokat már nem játszunk). Ezt az akkordot tologatva a nyakon lírai hangképet kapunk. (Egyébként én csak „a szép Hendrix akkord”-nak hívom, a lefogás nagyon hasonló :))

Hol hallottál a Jónás Tamás Gitárversenyről? Mi alapján döntötted el, hogy indulsz rajta?

Magáról a gitárversenyről a facebook-on értesültem, ahol eseményként volt meghirdetve (talán meg is hívtak rá? már nem emlékszem). Nyomós ok igazából nem kellett ahhoz, hogy eldöntsem, nevezek rá (már régóta vártam egy ilyen volumenű versenyre), bár a „Gone with the wind”-et meghallgatva eszméltem fel, hogy igenis ez kihívás, és nekem feladatom az, hogy magamévá tegyem ezt a zenei alapot teljes mértékben.


A gitárversenyre készített szólód, amellyel megnyerted a kategóriát, milyen arányban tartalmaz improvizált részeket, és mennyi az előre megírt rész benne?

Gyakorlatilag az egész szóló egy hatalmas improvizáció végeredménye. Sokszor felvettem, de mindig mást és mást játszottam minden alkalommal, aztán végül sikerült megállapodnom magammal, és „megcímkéztem” az egyes részeket, amiket a legjobbnak tartottam. Az intró annyira friss volt, hogy közvetlen a felvétel előtt sikerült kitalálnom.

Mi volt az eddigi legérdekesebb koncertélményed zenészként, és nézőként?

Zenészként az, hogy egy koncert alkalmával (kezdeti rock zenekar) arra kértek minket (egy láda sör, és némi készpénz ösztönzésével), hogy játszunk tovább az előírt időkorláton túl, mert annyira jó hangulatot teremtettünk az este folyamán.
Nézőként a legszebb koncertélményem az, mikor a gitáros lerakta a gitárját, és engem hívott fel a színpadra, hogy játsszak helyette. :)

Melyek az erősségeid a gitározáson belül (improvizálás, pontosság, hallás, egyes technikák), és mely területeket érzed a leginkább fejlesztendőknek?

Úgy vélem az improvizáció meghatározó szerepet tölt be nálam a gitározás során. Szeretem a kihívásokat, felfedezni egy új világot csak úgy lehet, ha „még nem tudod előre hogy mit fogsz most játszani” :). A pontosság alaptétel, soha nem voltak gondjaim ritmikával, tagolással, a belső metronómom mindig tartja az ütemet, ez szerencsére nálam olyan dolog ami gyomorból jön, így ez is erősségem (eredetileg dobos szerettem volna lenni). A legfontosabb dolog a hallás, ebből fakad minden amit tudok, ugyanis hallás alapján tanultam gitározni autodidakta módon. Ez az adottságom a legerősebb, amit már gyerekkorom óta fejlesztek, ezt állítólag úgy hívják, abszolút hallás. Technikákból nincs kifejezetten olyan, amit kiemelnék, talán a gitáron való „slap-pluck” az, ami a szívemhez nőtt, persze ez is a basszusgitáros múltamnak köszönhető. Nagyon szeretek groove-olni, és annak ez elengedhetetlen kelléke számomra.
Amiket fejlesztenék, azok a skálaismeretek, arpeggio-k, sweep-technikák, fúziós szólókhoz szükséges elmeborultság, illetve a teljes nyak átlátása a kötetlen improvizációhoz.


Köszönjük az interjút, és még egyszer gratulálunk!

Én köszönöm hogy interjút adhattam, és köszönöm szépen a 2. helyet a gitárversenyen!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése