2012. december 20., csütörtök

Frank Marino


Az ember azt gondolná, nincs új a nap alatt. James Marshall Hendrix lefektette a meghatározhatatlan stílusú gitározások minden lehetséges formáját, tudományát. Nekem Hendrix nagysága igazán abban rejlik, és még egy csomó mindenben, hogy a gitárosok, kortól, divattól, független bármikor hozzányúlhatnak. Hendrix és ahogy sok remek gitáros játéka lejátszható, de lehetetlen vissza adni azt a tartalmat amit a Ők beletettek. Ez nem igazán baj, de elválik az út akkor, amikor valaki belevág például a Woodoo Chile –ba. Mindenki, aki a gitározást hellyel, közzel komolyan gondolja, valamelyik Hendrix nótához hozzányúl. Igazán leszedni nem lehet, és nem is kell, de aki kiérdemli, az bele tudja tenni sajátmagát. Ezt a fúziót talán a legnehezebb lehozni, mert a közönség kritikus, és nagyon magasról kell indulni.  Frank Marino játéka mindent megmagyaráz, ami nekem talán annyira nem sikeredett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése