2012. december 24., hétfő

Ismerős Arcok...


Ismerős arcok... Jó lenne magyarokat, ismerős arcokat látni és kívánni boldog Karácsonyt, boldog Újévet egymásnak… Milyen tartalma lehet egy ilyen jókívánságnak? Tiszta szívvel kívánjuk, vagy önző módon másnak mondva magunknak kívánjuk a jót, és a szépet? Ez csak rajtunk múlik. Körbe nézek és szinte csak negatív képeket látok, szomorú hangokat hallok, a boldogtalanság jelen van. Sok helyen okkal van, de ott lehet, hogy máshol, és máshogyan kell keresni a megoldást… Valahol azt hallottam, hogy sokkal jobb negatívan élni, hozzáállni az élet dolgaihoz, hiszen akkor csak kellemesen csalódhatunk. Ha azonban rossz, akkor úgyis rossz volt. Valahol igaz a képlet, de az ember alapból nem erre teremtetett. Gondolok arra, hogy milyen könnyű utálni, gyűlölni valamit, valakit. Szó mi szó néha jogos lehet, de sehova sem vezethet, megoldása nincs, illetve van de az sittel járhat. Nos, Jézus szavai eligazítanak abban, hogy mit is kellene tenni ezekben az esetekben, de ahhoz, hogy megértsük, és úgy is tegyünk, általában gyengék vagyunk. Azért egyszer próbáljunk belegondolni akármelyik rosszunkra, utálatunkba, gyűlöletünkbe. Nem lehet, hogy igazán a saját magunk gyengesége, semmilyensége, erőtlensége miatt férkőzhettek közel hozzánk…? Ha ezt megértjük, lehet hogy könnyebb lesz a jövő év…



Áldott boldog Újévet


Udy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése