2013. február 21., csütörtök

Pokol ura, pedálok

Első rész. – effektek

Nos, első sorban lássuk, milyen pedálokat használok és természetesen miért jó a hangzásom. Legfőképpen a Boss márkákat részesítem előnyben, melyeket ma már az egész világon kivétel nélkül szinte mindenki alkalmaz. Nem mondom, hogy más pedálokkal nem vegyítem, de nem szeretek úgymond csak kétféle márkát használni. Boss analóg kispedálokból is a legfontosabbakat szereztem be.


Lássuk tehát melyeket?
Flanger BF-3
Super Shifter PS-5
Phase Shifter PH -3
Super Chorus CH-1
Compression Sustainer CS-3

A többi pedál a következőkből tevődik össze:
Digitech – digidelay, Planet Waves D’addario - Tuner, Artec – Vintage Tremolo, Invasion Equalizer 100, Electro Harmonix Metal Muff distortion, Jim Dunlop – Cry Baby, Behringer - Ultra Octave 300.

Ezek, a mellékelt általam készített táblázatban jól láthatóak, melyek kötését, azaz egymásutánját próbáltam nagyvonalakban illusztrálni. Személy szerint azért használok évek óta analóg kispedálokat, avagy Compact pedálokat, mivel egyedien lehet beállítani mindegyiken a hangzást, ami valójában egy egyedi gitár soundot eredményez. Természetesen sokan esküsznek a Rack-es és vagy multieffektekre, de vannak, akik kombinálják ezeket némiképp. Egyetlen hátrányuk az ilyen effekteknek, hogy igaz nagyon modern korszerű hangzást adnak, ellenben sajna ezekbe az igen drága cuccokba akárhonnét is nézzük, hangzásmodellezések vannak beépítve például 1-től 10-ig, amikből válogathatunk. Emellett elég nagy adatbankja van szép számmal található benne Patch. Van, amelyik ilyen kütyünél 1-től 100-ig is lehet csatornát állítani, átírni, programozni. Hátrányuk mégis van. Több mezőt kell egymásutánban egymás mellé programoznunk, tiszta, torzított, plusz effektezett hangzásokat, és ha ki akarunk valamit iktatni vagy más hangszínre váltani, akkor csatornát kell váltanunk folytonosan, ami például tételezzük fel, 20 patch esetében már kellemetlen tud lenni. Emellett igen drága cuccokról beszélhetünk, de mégse olyan drága, mint az analóg kis pedálok, bár azok is csak akkor emésztenek fel komolyabb összegeket, ha sokféle hangzást használunk.
Ellenben van két nagy előnyük, és az egyik az, hogy minden egyes kispedál más funkciót tölt be, és mint azt az elején említettem volt, egyedileg keverhető egy adott effektus és emellett nagyon precízen komolyan van megépítve. Másrészt ez azt is jelenti, hogy a rack-es és multieffektekbe beletolnak mindent, összetömörítve, amely azt eredményezi, hogy egy effekt sincs igazán kiépítve és csak egy nagy processzor vezérli az egészet, akár egy számítógép esetében. A másik nagy előnye az analóg pedál rendszernek az, hogy bármelyik pedált ki lehet iktatni játék közben, teljes hang és idő eltolódás nélkül és ugyanilyen formában be is lehet kapcsolni. Ez feltétlenül praktikus, mivel játék közben nem arra kell figyelni, melyik csatornában, melyik hangzás van. Analóg pedálokban pedig ma már szinte mindenféle hangzás megtalálható. Emiatt használok én analóg rendszert évek óta, és a múltban is emiatt használtam.  A lényeges a kötés, hogy a kisebb vagy nagyobb jelű pedálokat hogyan kössük sorba, egymást követően, és nyilvánvalóan ki is lehet iktatni a pedálok közül bármelyiket, amelyikre nincs szükségünk. Nekem ezért szól profin a hangszerem, avagy a hangzásom. Természetesen a pedálok egyéni beállításától is függ. Ne felejtsük el, hogy hiába van a gyári beállítási tipp, fül is kell hozzá, ha egyéni hangzást akarunk.
Talán csak 2 hátránya van ezeknek a pedáloknak, egyik az áruk, mert példának okáért 4 kis pedál együttes árából már vesz az ember 1 olcsóbb multieffektet, amiben minden megtalálható. Bár nem fog úgy megszólalni lássuk be. Az analóg pedálok másik hátránya, minél több van sorra kötve egymásután, annál nagyobb az alapzajuk, ellenben ma már ez is kiküszöbölhető, egy analóg zajzárral, avagy zajcsökkentő pedállal. Sőt, ha az embernek 2 gitár erősítője van, olyan megoldást is kitalált a Boss és más márkájú effektcsalád, hogy mindkét erősítőre csatlakoztathatjuk pedáljainkat egy elosztó analóg pedállal és pár hangszerkábellel, anélkül, hogy duplán kéne beszerezni minden egyes pedált. Nekem effekt csatlakozóra van kötve a pedáljaim ki és bemeneten, ami nagyon praktikus és fontos, mivel az erősítőn a 2 bemeneti csatorna nincs lefoglalva, amelyek egyébként is gyengébb jelűek. Ezáltal szabadon mozoghatok mindkét gitárommal a színpadon és nem vagyok hozzákapcsolva közvetlen a pedálokhoz. Talán a legpraktikusabb megoldások egyike ez a módszer, pláne ha 2 gitárod van és 2 csatornád az erősítődön. Az már csak hab a tortán, ha még adóvevőt használsz a gitárokhoz, hogy a kábel ne zavarjon játék és mászkálás közben. Amely effektet nem használok, az a zengető, mivel benne van az erősítőmben és emiatt a képen látható erősítő lábkapcsolóját használom, amely voltaképpen a reverb vagyis zengető és az erősítő saját Drive/Clean szabályzója. Gyakorlatilag nem is kell jobb zengető, mint a full csöves ládám rugós zengetője.  Másrészt minden egyes analóg effekt pedál beállítása bármikor megváltoztatható tetszés szerint, stílustól függően vagy függetlenül. Amit talán érdemes záróakkordként tudni, hogy sokan nem használnak Pitch Shiftert. Nos, én használok és elsősorban azon belül is leginkább a harmonizer funkciót részesítem előnyben, bár annak is különböző beállítás lehetőségei vannak, egészen a C-dúr skálát magába foglalva. Persze nem kevesebb, mint 52.000 forintba fáj egy ilyen pedál manapság és ez csak egy az általam használt 12 pedálból…

A következő rész az erősítőkről szól majd...

Galéria



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése