2013. március 28., csütörtök

Bujka Balázs

Bujka Balázs, basszusgitáros. A basszusgitár a természeténél fogva, talán, nincs annyira elől, mint egyéb szólónak hívott hangszer. Balázs játékát meghallva, kezdett kicsit átrendeződni bennem az előbb említett kép! Halljuk! Üdvözöllek Balázs a Gitarvilagok.com oldalunkon. Hát az a játék, az a játékstílus, amit hallottam tőled, hát, talán én még ilyennel nem találkoztam. Szeretnék gratulálni hozzá, és ha kérhetlek pár mondatban, beszélj magadról!

Először is bocsánat az inzultusért, főként attól, aki egy hagyományos vonalhoz, basszus-, basszusgitár szerephez van szokva, szoktatva, így játszom. Előfordul, hogy bocsánatot kérek miatta előre, néha tényleg szükséges, ott ahol nem ismernek ténylegesen és adott pillanatban azért várnak, hogy őszintén adjam saját magam. Bár, úgymond, én magam sem nagyon látom a helyét és terét a mindennapi koncertélmények között, ha kicsit szétnézek és fordítva, de a változás szerencsére mindig állandó tényező, kicsit vicces, hogy így lehet nem mindennapi élmény! Régebben azt mondhattam volna, hogy én is csak a tv-ben látok ”ilyet”, ilyen játékot, de ha belegondolok ott sem, csak a világhálón, ott is azoktól, akiket kedvelek.
Engem ez utóbbi, ami fejleszt igazán, én onnan kapom a kötelező és szükséges fejlesztő, inspiráló inzultusaimat. Egyébként, ajánlották már a cirkuszt, azt, hogy tanuljak már meg zenélni, vagy, hogy akár gitározhatnék is. (Ez utóbbi olyan, mintha azt mondanánk, aki nem annyira ügyi az basszusozik, aki kicsit is mutat valami többet, na, az akár még gitározhatna is, hát én ettől ráteszek egy lapáttal az biztos ). Én azt szeretném, ha nem mint kunszt, vagy technika lenne érdekes-engem ezek csak részben érdekelnek-, hanem zeneileg lennénk élvezhetőek, amiket, ahogy játszom, lenne hangulata, megszólalása, ilyesmi. Egy ember, egy hangszer, és nem kellene elemeznem és vívnom bárkivel is, hogy ez milyen hangszer és mire való, csak hallgatni és kész.
Tetszik vagy nem, bejön vagy nem, erre van, erre szántam, ezt játszom, ezt hallod, ez vagyok. Nálam mindig előtérben volt és van a basszus, a maga formáló hatásával, de én elfogult vagyok… és a helyzet fordított, mi fér e mögé?- ez az igazi kérdés az én szempontomból. Amikor játszom, sokszor hallom attól, aki épp szemben ül velem, azt, hogy ezek így jók Balázs, nem akarnék, nem tudnék-, nem érzem úgy, hogy hozzá kéne tenni. Viszont, ha tényleg válaszolni is akarok a kérdésedre Udy (még az is meglehet). Megköszönve a meghívásod és, hogy érdeklődsz irántam, akkor azt mondanám, hogy festő családba születtem, van egy gyönyörű feleségem, aki személyes tanácsadóm, menedzserem az élet minden területén, és apa vagyok, van két gyermekem, egy fiú és egy lány, egy hathúros basszusgitáron játszom, boldog vagyok, ez, amit érdemes tudni rólam. Van hitem hozzájuk, illetve bennük, ez nálam így kerek és egész, ennyi egy mondatban.

Hogyan találtad meg a basszusgitárt?

Igazából a basszusgitár jött hozzám, én akkor még azt gondoltam dobolni fogok. 1987-88. Úgy 13-14 éves voltam, egy iskolatársam hazahozta "kintről", Svájcból, nyaralásból a Manowar zenekar Kings Of Metal című lemezét (1988), a Sting of The Bumblebee (A Dongó) rögtön szíven ütött, nem tudtam akkor, milyen hangszer szól, de a mai napig is "táplál"a döbbenetes tempójával és soundjával, majd Slayer és Primus.

Kizárólag basszusgitár?

Á, nem, hegedültem pár percet és nagybőgőztem egyszer a földszint és az első emelet között egy teher liftben. Jjó csak viccelek, annak ellenére, hogy ez így volt, ez nem a türelmemet, hanem inkább a hűségemet jelenti a basszusgitárhoz. Egy elektroakusztikusgitár tulajdonosa voltam az elmúlt egy évben, ami remek ötleteket és dolgokat hozott elő, ezt azért mindenképp javaslom mindenkinek, ha mást nem, terápiaként. Anno skót dudában gondolkodtam és zongorában még, de hát itt a two-handed tapping, úgy hogy zongora ugrott, a skót duda még esélyes lehetne, mert szeretem a hangját, de ha őszinte akarok lenni, sajnálnám rá az időt, amikor még a basszusgitáron is annyi tanulnivalóm van. Ha bármit is bevállalnék, az csak azért lenne, hogy jobb legyek a basszusgitárral, ez a lényege. Egy chapman stick-et azért nem dobnék ki.
  
Mennyire befolyásolták a játékod más basszusgitárosok? Voltak, vannak zenei példaképeid? Egyáltalán fontosnak tartod ezt?

Igen, alapvetően fontosnak és lényegesnek tartom, abszolút kihagyhatatlan az értelmes fejlődés szempontjából. Látni másokat, ahogy és mit játszanak, az olyan, mintha belelátnál a fejükbe, kvázi úgy játszik az ember, ahogy gondolkodik, ez egyben kritika is lehetne (az "az vagy, amit megeszel elv" a zenében is érvényesül szerintem). Vannak nagy koponyák, mérföldkövek, nagy egyéniségek ezen a területen szerencsére, akik kijelölik vagy megmutatnak egy-egy az irányt, és még inkább lehetőséget, hozzáállást.
Tehát a nevek, akik a zenei életemet alakították: Michael Manring, Steve Bailey, Abraham Laboriel, Les Claypol, Victor Wooten, Joey De Maio, Tommy Emannuel, Steve Vai, Nuno Bettencourt, Jimmy Page. Igaz, van pár kakukktojás a basszusgitáros példaképeim között, merthogy a végén már alapvetően gitárosok vannak, de akkor már megemlíteném Pege Aladárt, Lajkó Félixet, Vanessa Mae-t is. Üzletileg, zenei karrier szempontjából is több példaképem van a zenei világból, ez is fontos, bár azzal a kitétellel, hogy nem látom egyenes arányban a tudással, de ez csak az én meglátásom, a legnagyobbak, a tartós sikert elértek általában a legszerényebbek, nem láttam eddig megcáfolva azt a nézetet, ez emberileg ad példát, ami nélkül nem látok nagyságot.



Többek között azért is jó szerkeszteni a Gitarvilagok.com oldalt, mert néha a magyar zenei kiválóságaink, alapjaiban döntik meg az eddigi begyöpösödött elképzeléseim! Balázs, eddig azt gondoltam, hogy a basszusgitár korlátokat szabhat a zenei fantáziáknak! Te érezted ezt a korlátot?

Igen, én mindig ezzel a korláttal küzdök, hahaha, de az ihlet nem ismer korlátokat, sem emberit, sem mást. Mi magunk vagyok korlátok, ha azok akarunk lenni és vevők rá, ha nem.

Gitárjaid?

Egy darab hangszerem van, Aria ProII, AVB Steve Bailey signature, hathúros passzív modell. Úgy gondolom, nekem nem kell sok, ha van egy jó, de megértem, ha valaki másképpen látja, én is változom.

A hat húros basszusgitárod! Mindent tudni szeretnénk róla!

Egy megvalósult álmom, 1997 óta ezen játszom, láttam itt, Magyarországon élőben Steve Bailey-t játszani rajta, azóta tart e hangszerem iránti szerelem, lenyűgözött, tudtam, 6 húros basszusgitár kell, nincs B terv. Előtte volt 4-5 darab is néha egyszerre, de mint mondtam, nekem elég egy, ami nekem jó, ami én vagyok. Na, most így érzem egy 10 húrossal kapcsolatban, rengeteg lehetőséget és remek kihívást látok benne magam számára.

Erősítőid?

Az utóbbi években egy gitár és egy basszuskombót használtam egyszerre, amikor tehettem (miért is ne tehetném?), Laney Mxd65 a gitár, a basszus egy Laney L30, majd egy Roland Micro Cube Bass RX volt. Ezek a saját témáimhoz jók, kiegészítik egymást, de volt többféle megvalósult elképzelésem az évek alatt, pár hangzásvilágot szeretnék élőben is reprodukálni, mert igazság szerint nem érzem úgy, hogy minden úgy szól, ahogy megálmodtam, így kísérletezek. Bár meg kell hagyni, kritikus vagyok ebben, az emberi korlátokat inkább megértem.

Pedálok?

Beépített effektek a gitárkombóban, chorus,delay, rotary, flanger, reverb, octaver és torzító,ezen kívül még plussz delay ( Artec analog delay) és chorus (Boss Bass Chorus CEB-3).



Mi alapján választod ki, vagy kell kiválasztani egy basszusgitárt? Adnál pár tanácsot nekünk?

A tulajdonos és a szándéka az első szempont nálam, a jövőbeli lehetőségekkel szorozva, ami szerintem a végtelen, a szín még mindig nem a második szempont, bár tényleg számít, jó kicsit viccesen hangzik, de én már átéltem egy -két több órás hangszer-, gitárválasztást, aminek a végén a szín döntötte el a végkimenetelt. Lehetőség szerint, ha most ma kezdi valaki, inkább legyen jó minőségű a hangszer, abból nem lehet gond, majd felnő hozzá a "gazdája", mindannyian innen indultunk, bár én még mindig csak a törekvésnél vagyok, hogy jobb legyek, annak ellenére, hogy régóta játszom. Nem vagyok gyakorlómániás, azt gondolom, a tehetséget nem pótolja, de nagyon jól utánozza, előbb–utóbb úgy is nyilvánvalóvá válik, hol tart éppen az, akit éppen látsz vagy hallgatsz. Ihlet, tehetség, gyakorlás, nálam ez az alapvető fontossági és elvi sorrend. Bár én így is többet játszom és harcolok a fizikával, gravitációval, matekkal, metronómmal, mint bárki, akiről tudok a környezetemben, mivel késztetést érzek rá. Hajt a tudásvágy, ennyi, semmi különös, van mit tanulni, van mit tanulnom még, és szeretnék is fejlődni. Nagy baj, akkor van, amikor az ember úgy érzi, mindent tud. Mindig van egy jobb és mindig közelebb, mint gondolnád, nekem ez a személyes véleményem és tapasztalatom.

Zenekarok! Mely zenekarokban találkozhatunk veled? Egyáltalán hol tudod átadni azt a virtuozitást a közönségnek, amit a játékodban hallhatunk?

Köszönöm Udy, ez a kérdés a legjobb. Eldöntöttem, mivel eddig ténylegesen nem találtam jobbat és van üzleti érzékem és tapasztalatom, hogy magam menedzsere leszek, de befogadó leszek, ha találok jobbat, megígérem. Alapvetően keresek mindig, helyet, ahol játszhatok, megfelelő zenésztársakat, akikkel játszhatom, ezeket megválasztani a legfontosabb, különben csalódáshoz és kidobott évekhez, hónapokhoz, feleslegesen beletett munkához vezet az út. Legszívesebben kis hangulatos törzshelyre vágynék, ahol szólóban játszatom rendszeresen, ahol erre, ahol rám kíváncsiak új, általam ismeretlen emberek és nem a barátaimat kell lerángatnom heti kétszer fizetős közönségnek, akik már így is ismernek, és tudják, mit játszom. Ezt alapvetően a visszajelzések vagy ezek hiánya miatt, nem itthon látom. Elkezdtem a tavalyi nemzetközi BassMaster helyszín felé, Zágrábba, Horvátországba szervezni és kutatni szólóban, szóló fellépésekre és megmutatkozásokra, ami nagy kalandnak ígérkezik, és Bécs talán, de alapvetően a környező országokban szeretnék-, látok több lehetőséget jelen pillanatban. Csak én és a hangszerem, nekem való kihívás. Kiállítás megnyitókon játszottam többet, 1990-ben először, aznap voltam 16 éves, így ez is valamit elárul a zenepiaci szegmensről, lehetőségekről, mivel nem tánczenét és nem háttérzenét játszom. Pár nevet azért mindenképpen megemlítenék, akikkel tervezek. Elsőként egy nagyszerű gitárost és barátot említenék meg, Kevin Serra Olaszországból, ő egy igazi rock arc. Egy másik új és abszolút friss dolog, egy nagyon tehetséges, igazán jó hangú angol énekes, egy UK singer, Matthew Francis, ez egy indie, élő klubos vonal, szeretek sok műfajban magamra találni… miközben elkészül az új, 10 húros hangszerem, ami szintén egy életre szóló kalandnak ígérkezik, szó szerint, de erről majd később, ha érdekel.

Köszönöm az interjút, és további sok sikert és kitartást kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Tisztelettel:
Udvardy Udy Zsolt
+36/30/226-1017

Galéria

2013. március 20., szerda

Koós Jocó gitárjai


Öt gitárom van.

  • Egy Harley Benton elektro akusztikus,
  • egy B. C. Rich szintén elektro akusztikus,
  • egy Ibanezem van, ami már nincs túl jó állapotban, ezért nem is használom, de tervezem, hogy majd felújíttatom,
  • egy Invasionöm van, ez a pótgitárom,
  • és amelyiket legtöbbször használok, az egy Bigson Les Paul.
A Bigsonegyébként az Omen gitárosának, a Gitárcentrumnak a tulajdonosának, Nagyfi Lászlónak a saját márkája. Ők gyártatják, és ők forgalmazzák. Nagyon jó hangszerek. Eredetileg EMG-HZ pick upok voltak benne, de kicseréltem egy EMG Zakk Wylde szettre. Brutálisan szól! Az erősítőm az egy Mashall Anniversary 6100-as fej. Ez tulajdonképpen a JCM900-as hangzást hozza. Nagyon szeretem ezt a fejet, valószínűleg nem is fogom lecserélni semmire. Alatta pedig egy Marshall 1960-as lead láda van. Ezen sem szeretnék változtatni a későbbiekben. Ezzel csak az a tervem, hogy bekonténereztetem, amibe jó lenne még egy feszültségkiegyenlítő, ugyanis sok helyen úgy járok, hogy nincs elég áram, ezért nem hajtja meg annyira a csöveket, ezáltal nem úgy szól, ahogy kéne. Két pedálom van, az egyik az egy Invasion hangoló, a másik az egy Cry Baby wah pedál. Ja meg persze a marshallnak a lábkapcsolója. Tervben van még egy rackes multieffekt is. A nagy álmom az, hogy egy eredeti Gibson Les Paulom legyen, de ez még nagyon a jövő zenéje...



2013. március 19., kedd

Koós József, Cool Head Clan

Koós József a Cool Head Clanból. Ahogy elnézem Molics Zsoltnak különös tehetsége van ahhoz, hogy a zenekarba mindig a megfelelő gitárosok kerüljenek. Ez a Te esetedben sem történt másként, ebben teljesen biztos vagyok. Beszélnél róla hogyan vezetett az utad a Cool Head Clanba?

Körülbelül kilenc éve kezdtem el gitározni szülővárosomban, Túrkevén. Főleg a nővérem hatására, aki akkoriban már rock zenekarban énekelt, és én rendszeresen lejártam a próbáikra. Volt egy pár haverom, akik már rockot hallgattak, elhatároztuk, hogy mi is csinálunk zenekart. Akkoriban még Túrkevén élt Szíjártó Zsolti is, hallottuk, hogy gitárt oktat, fel is kerestük, sokáig jártam hozzá gitározni tanulni. Ezután túrkevei, és környékbeli zenekarokban játszottam (Pányi Project, K.H.T., Lokátorock, Go4it, Maximus). A Cool Head Klan-ban három éve játszom. Szíjártó már jó barátságban volt a zenekarral, és amikor gitárost kerestek 3 éve, Zsolti engem ajánlott. Egyből el is kezdtem megtanulni a műsort. Aztán meghallgattak, tetszett nekik, azóta is együtt koncertezünk.

A rock gitározásnak, mint minden más zenei művészetnek, vannak alap „sablonjai”, technikái. Ez nem baj, csak egy idő után szürkévé válik. A Győrben hallott szólóidat hallva, mintha kiléptél volna ebből a világból. Ettől független fontosnak tartottad ezeket is átvenni, vagy inkább a saját utad az, amit keresel?

"Sablonokat" tulajdonképpen én is játszok. A szólóimat már kész figurákból rakom össze általában, persze, ezeket is ezerféleképpen lehet játszani. A másik dolog, hogy minden kézben máshogy szól, más a feelingje. Tehát fontosnak tartom ezeket, mert egy az, hogy gyakorlás,a másik meg hogy a későbbiekben lehet ezekből építkezni. Ennek ellenére van saját utam, amit keresek, csak fontosnak tartom az alapok elsajátítását.

Hogyan értékeled a saját helyzeted a zenekarban?

A Cool Head Klan az olyan, mint egy család! J A Molics Zsolti szokta viccesen mondani, hogy "Én vagyok az apja, a Bonca az anyja. Csakhogy anyás lett, mert a Bonca dolgozik a hangszerboltban.:D :D" Ugyebár én vagyok a legfiatalabb a zenekarban, de igazából ezt nem is érzékelem, olyan mintha mindenki korombeli lenne, ők örök fiatalok! Csakhogy persze sokkal tapasztaltabbak, így ha tanácsra van szükségem, hozzájuk fordulhatok.

A Cool Head Clanon kívül hogy telnek a zenei mindennapjaid?

Hétköznap dolgozok, szakács vagyok egy irodaházban. Pár hónapja nővéremmel (Koós Ilona Mónika), és sógorommal (Weisz László Kicsi) alapítottunk egy akusztikus zenekart, mondhatni családi projekt, főleg hétköznap, pesti klubokban lépünk fel, feldolgozás dalokkal. Hétvége kizárva, ugye egyikünk sem érne rá. Illetve nemrég kezdtem gitárt oktatni.

Tudnál pár tanácsot adni azoknak, akik most kezdenek gitározgatni, és már rájöttek, hogy Jack E. Lee gitározását nehéz lesz elsőre megfogni. Merre, hogyan induljanak, és a legnehezebb kérdés, mire számítsanak?

Mindenképp azt javaslom, hogy keressenek egy jó gitártanárt. Mondjuk, nekem van sok olyan zenész ismerősöm, aki saját erőből, tanár nélkül tanult meg zenélni, és semmivel nem rosszabb ezáltal. Persze ehhez kell egy kis fanatizmus, hogy addig gyakorolsz, amíg nem megy, a másik meg a tehetség, ami nem árt, ha van. El kell sajátítani az alapokat, jó zenéket kell hallgatni, zenekart kell alapítani, próbálni kell, gyakorolni kell rengeteget, és ha kudarc ér, nem kell feladni, hanem még jobban csinálni!!!



Apropó Te hogyan élted meg ezt az időszakot?

Akkoriban éjjel-nappal gyakoroltam. Tesóm akkoriban érettségizett, állandóan leordibálta a fejem, nem tudott tőlem tanulni. Amit a Szíjártó tanított, azt mindig kigyakoroltam. Addig szenvedtem vele, amíg nem ment.

Tervek.

Tervbe általában a cuccom fejlesztése szokott lenni. Mindig új gitáron töröm a fejem, vagy, hogy a marshallomhoz még mit tudnék venni... Szeretnék minél többet koncertezni, minél több helyre eljutni, dalokat írni... kb. ennyi.







Jocó, köszönöm az interjút, és sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Galéria


Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017


2013. március 18., hétfő

Pokol ura, gitárok



Harmadik rész. Gitárok

Nos, eleddig nem nagyon írtam a gitárokról. Első körben, amit én használok az csupán két különböző típusú hangszer. Az első egy 2010-es évjáratú mexikói Fender Stratocaster 50-es Classic Player, amely kétszínű Tobacco sunburst. A mechanikai részt tekintve Fender Vintage satus kulcsokkal van felszerelve, a híd, avagy a tremolóágy 6 ponton rögzített szintén Vintage és nagyon érzékeny, könnyen használható és némiképp megszégyeníti a ma már annyira ismert és divatos heavy metalra kiélezett Floydrose tremoló rendszereket. Maga a gitár elektronikailag egy alapvető Fender hangzást produkál, ámbár mivel teljesen másképp van kötve a pickupjai, melyek 3 Vintage pickupból állnak, kiemeléskor, váltáskor másképp szólalnak meg. Ez benne az egyediség. Vagyis például ha középállásba rakom, akkor megszólal a közép és a híd hangszedő, ha magasra rakom csak a híd hangszedő szólal meg, stb. De ez nem azt jelenti, hogy a többi nem szól. Gyakorlatilag teljesen másképp kötötték be, mint a hagyományos stratoknál. Emellett érdekes hogy mégis nagyon kemény hangokat lehet kihozni vele. Természetesen a lágyabb dalokhoz szebben szól ez a hangszer. A test égerfa, a nyak jávor, melyen nincs fogólap, azaz teljesen egy fából van kifaragva és bebundozva. V-vágású nyakprofilja van, mely igen kényelmes és vékony.
Kissé domború és 21 bundos, erős lakkozású. Nagyon szeretem ezt az egyszerű ám számomra Standard hangszert. Sok féle műfajhoz alkalmazható a bluestól kezdve a rockig vagy a keményebb heavy metalosabb rockig. Sokan alábecsülik a mexikói Fendereket érdemtelenül, holott igen jó fából készülnek és legalább annyira precízen vannak összerakva, mint az amerikai modellek. Az más, hogy ki milyen hangzást akar kihozni a stílusától függően.

Másik hangszerem egy 2012-es évjáratú Gibson Les Paul Studio limitált szériás gitár. A test mahagóni jávor fedlappal, a nyak mahagóni a fogólap paliszander 22 bundos 50-es nyakprofillal és ragasztott a testhez. Ellenben a Fender csavarozott, ami persze a Fendernél teljesen természetes dolog. A Gibson alapvetően erőteljesebb hangzást ad, de lágysága is van. Amíg a Fender 5 állású hangszín pickup váltókapcsolóval van ellátva, addig a Gibson 3 állásúval. Az elektronikai részt tekintve a brutálisabb harapósabb hangzást a 2 darab Gibson Alnico humbucker hangszedő biztosítja. A Gibsonok legjavánál az a nagy előny, hogy mivel 2 hangerő és két tónus potméter szabályozza a pickupokat, szelektálható a mély és magas vágásnál, oly módon hogy akár torzító használatakor például a mély tónus hangerejét lehet finomítani halkabbra, mely következtében a hangszín kép nem tompul és mégse kell kikapcsolni a torzítást, de ezzel csökkenthető lesz, és csak egy átkapcsolás a magas vágásra és ott a full torzítás. Mindezt a Fender Stratocasterek esetében nem lehet megcsinálni, kivéve egyes Fender Telecastereket, melyeknek Gibson elektronikai rendszerük van. A Gibson egyik jó tulajdonságai közé tartozik a mechanika is. Tune-O-Matic (TOM) húrlábbal azaz híddal rendelkezik. Fix hidas, ellenben a Stratoval. A fix hidas hangszerek egyik nagy előnye, hogy bármilyen vastagságú húrt tehetsz rá, nem kell a nyakat folyton utána állítatni és tucatnyi hangolásra adott. A rövidebb nyaki menzúra miatt a Gibsonon Ernie Ball Regular Slinky 10-es húrt használok, míg a Fenderre Ernie Ball Super Slinky 9-est. A Gibsonon könnyedén nyújtható a 10-es húr mely optimális számára, akár a Fenderen a 9-es.  Több féle hangszedőket lehet manapság kapni gitárokhoz, azok számára, akik nincsenek megelégedve a gyárival. Ilyenek elsődlegesen a Gibson hangszedők, köztük a keramit, a fémházas alnico humbucker és a P-90-es szimpla. Emellett már kapható szimpla és dupla kivitelben is Dimarzio, Seymour Duncan passzív vagy aktív és EMG passzív és vagy aktív hangszedő is. Többnyire legalábbis ezeket a típusokat használják, szerelik át.
Az aktív hangszedők lényege annyi, hogy 9 voltos tápfeszültség vezérli, mintegy előfokot adva a pickupnak.  Természetesen a Fender is kiadott egy néhány hangszedőt, mint a teljesen zajtalan azaz Noiseless-t, mely részben duplának számít, csak egymás alatt helyezkedik el és ellentétes a tekercselése, emiatt nincs semmiféle alapzaja. Fenderben is természetesen megtalálható a Dimarzio és a Texas Special na meg a Vintage. Ma már a Fender gitárokba is építenek dupla humbucker hangszedőket úgy nyitott, mint fém fedővel. Mit érdemes még tudni? Talán azt, hogy ha az ember egy eredeti Fenderen vagy Gibsonon játszik, tudnia kell, hogy teljesen más, mint a kínai vagy koreai hangszerek, úgy hangban, minőségben, mint fogásban. Hátránya a Gibson és Fender gitároknak leginkább az ára, ami miatt nem annyira elérhető ma sem sokak számára. A Fenderem jelenleg is 210.000 és 190.000 között mozog, a Gibson ára pedig a 245.000 és 260.000 közt van. De aki valójában kipróbál egy ilyen remekművet, az többé nem akar más modelleken játszani és ezt nyíltan állíthatom. Voltaképpen itt kezdődnek az igazi gitárok és ma is ez a két legnagyobb vezető márka az egész világon.

Galéria



Jó olvasást!!!



2013. március 12., kedd

Soós Lesly László


Soós Lesly László. Következzen egy olyan gitáros, aki a zenei pályája mellett olyan tudomány birtokosa, amire minden magyar rock zenét kedvelő, művelő embernek oda kell figyelni. Zenésze a komplett hazai rock történelemnek és a gitárjain keresztül a jelent is alakítja. Köszöntöm Soós Lesly-t az oldalon.
Szia Lesly, tisztelettel üdvözöllek a gitarvilagok.com oldalon. Nem lehet kérdés az első, beszélnél nekünk a pályádról?

Sziasztok, üdvözlök mindenkit!

Mely állomások voltak, melyek igazán meghatározták a gitárvilágodat?

Talán a legfontosabb mikor a Szabitéren meghallottam egy srácot gitározni, és szinte remegtem, hogy én is gitározni szeretnék, (ez 70 nyarán történt) Hamarosan kaptam egy orosz dobgitárt és elkezdtem a gyakorlást, tanulást, előbb magamtól majd tanároktól, később suli keretein belül. (Itt Pernye András volt segítségemre).  Persze, mindenekelőtt a zene volt rám nagy hatással, hisz gyerek fejjel Jimi Hendrix, Cream, Ten Years Aftert halgattam, bár nagyon szerettem a Beatlest is. Persze mind kedvenc volt, az akkori nagy rock bandák Depp Purple, Led Zeppelin, Uriah Heep, stb. Magyarok közül Omega, később az LGT, Skorpió. Radics. Syrius, Sykono, Mini, de sorolhatnám végtelenségig. 72 tavaszán döntöttem, és szóltam Fateromnak, hogy a kerékpárom el szeretném adni, mert elektromos gitárt szeretnék belőle venni. Válasza az volt, hogy rendben megbeszéljük. Én azonnal rohantam, és eladtam a bicajt a Tangó piacon 1000 Ft-ért, és ott a helyszínen vettem egy piros lapgitárt (förmedvény volt, így utólag) gyönyörűnek láttam, és hiába maszek, barkácsolt gitár volt, de az enyém volt. E miatt a cselekményem miatt 2 hétig félve mertem elmenni Apám mellett, és igaz életemben vagy három pofont kaptam, de féltem ez a húzásom is megér minimum egy pofont (nem kaptam). Innentől kezdve egyenes volt az útirány. Igaz, a vásárolt gitár nagyon jól mutatott a tükörben pózolva, de másra nem volt jó. Már középiskolába jártam, mikor egy nyári munka alkalmából az egyik karbantartó említette, hogy van egy Gibson SG másolata. Kicsit kétkedve fogadtam, tanulva a remek gitárvásárlásomból, de azért érdekelt. Na, ez már gitár volt, a húrláb, a híd, a nyak és minden, hogy nem volt oktáv hamis, hogy igazi hangszedők voltak benne, tehát - akartam ezt a gitárt, és meg is vettem (400 pénzért). Én V. ker. srác voltam, és az Akadémia utcában lakott egy cimborám (Elekuci), kinek a sógora zenész volt, és tőle kaptam az első kottákat, instrukciókat, és ezt a zenészt úgy hívták, hogy Makrai Pál.
1974-ben egy ismerős, aki hallotta az alakuló csapatomat játszani, felhívta hozzám egy zenész barátját, csak úgy spontán. Akkor vettem meg az első új gitárom (Jolana Tornádó) 4220 ftért, és nagyon büszke voltam rá. Gyönyörű volt, és távolról tiszta Gibson. Nos, bemutatkoztunk, azonnal sört kértek, ami nem volt, mert hát én nem nagyon ittam, de volt konyak, amit Anyu Jugoszláviából hozott, na ezt gyorsan elfogyasztották, és elkezdtünk gitározgatni. Rákötöttük a gitárokat egy régi Pacsirta rádióra, és furcsa volt, hogy a faszi, a házilag készített SG vel ismerkedett, és kummogott, hogy jó, nagyon jó, így nekem maradt a Jolana, és elkezdtünk játszani, és estig játszottunk, persze sör is került a sarki közértből az asztalra, és már én is belekortyoltam, ami a kezem ügyébe került. Késő estig játszottunk, és mikor elmentek, éreztem (a szédülésen kívül), hogy ez igen, ez a valaki tud, és többet tanultam tőle pár óra alatt, mint mástól hónapok alatt, játszottunk, bluest, rockot, cigánydalokat, mindent, és nagyon vártam a másnapot, hogy meghalljam játszani, a Budai Ifi Parkban. És mikor másnap elmentem, már lent hallottam a Béla kántálást, mert Radics Béla volt, aki nálam járt, és aztán még sokszor. Fiatalon nősültem, de szerencsém volt, mert a rokonságban ízig-vérig zenészek voltak (Lakatos Pecek Lacika, illetve Géza) sógorom (dobolt), a kis sógi gitározni tanult, igaz tőlem, így az estéink állandó zenéléssel teltek.
77 környékén kezdtünk el egy formációt -aminek még nem nagyon volt neve, vagy elfeledtem- Varga Tibiéknél (Pepe), Kovács Tibi barátommal , meg ha jól emlékszem a Kukovecz úr is ott volt a második alkalomtól. Ez a formáció eltűnt a süllyesztőbe, majd egy vagy két év múlva ismét elindult, de már elég ködös a kép. A 80-as évek elején egy barátom csapatában ténykedtem, mint szervező, (Decibel) Manager, itt gitározott Móré Imre, Imo is, majd létre hoztunk egy formációt Pantalovak néven. Később átszerveződött a Decibel, és itt Terényi Laci barátommal közösen kezdtünk el dolgozni a zenekar építésén, és ide hívtuk meg Sipos F. Tamást az ÉKG zenekarból. Nemsoká kiszálltam, elutaztam és pár évre rá balesetem volt, így 18 évig hangszert sem fogtam a kezembe, nem játszottam (de nem is tudtam volna). 
2003-bandöntöttem, hogy megpróbálom, és szép fokozatosan ismét játszom. Így megalakítottam a JoyMusic Bandzenekart, vagyis a JMB. Regényt tudnék írni a múltról, nagy zenészekről, találkozásokról, és sajnos az elmúlásról, de szerintem ez a pár emlék, gondolat elég. Én rockernek születtem, a zene életem végéig elkísér, nem kell magnó, semmilyen lejátszó, ha akarok hallani egy kedvenc dalt, kedvenc előadómtól, megszólal, ott a kobakomba, és nekem nem kell ennél több, hogy a fiam is zenél, és műfajilag hasonlót. De sajnos kihaló félben vagyunk, akinek akkor is hosszú haja marad, ha már csak pár szál lengedezik, kinek a bőrcucc, farmer, nem szombat esti felvonulás, aki nem azért tetováltatja magát, mert divat, ki nem azért vesz fel kiegészítőt, mert csak csupán jól néz ki, hanem mert önmagát adja, és a megjelenése, a valós énképet festi minden cicoma nélkül. Ha megír egy dalt, elsősorban önmagának tetsszen, és ne másnak, mert dalainkban is az egyéniségünk fejezzük ki.

Lesly. tudtommal, egy rock kocsmát működtetsz. Nekem ez mindig kedves téma, mert amíg ezek a helyek működnek, az biztos, hogy van rock zene Magyarországon. Beszéljünk erről pár szóban!

2005 tavaszától kezdtem Miskolc városát látogatni egy hölgy miatt (ez a kapcsolat megszűnt, és mégis maradtam), mivel hamar felmértem, hogy nincs rockkocsma, így akkori gitárosommal nyitottunk egyet Kisavason, ami a zenekarom nevét kapta JMB RockCafe . 2008 tavaszáig itt üzemelt, majd ősztől  Miskolc (Hejőcsaba városrész) Gárdonyi Művház pincéjébe költöztettem, ahol egy igazi kis underground helyet tudtam kialakítani. Itt filmvetítések, hétvégi koncertek színesítik a programot.

Lesly, foglalkozol, foglalkoztál koncert, fesztiválszervezésekkel is. Mik az aktualitások, tapasztalataid? Ha valaki erre az útra tévedne, mit tanácsolnál neki?

Tanácsom: ne szervezzen fesztivált, ha csak nem olyan fanatikus rock imádó, mint én, de ebből pénzt nem nagyon lehet kivenni! Most kerül megrendezésre az 5. JMB fesztivál, de a második után majdnem belerokkantam, hát ez van…


Az a dögös, eredeti rock zene, amit képviselsz, természetesen a zenekaraidat is beleértvén, nagyon közel tudnak jönni. Fogadd a legteljesebb gratulációmat hozzá. Nagyon sokan kíváncsiak arra, magam is beleértve, hogy mi a titka, mi kell ahhoz, hogy ezek a dalok, megszülethessenek?

Köszönöm szépen az elismerést, de ez ott van az emberbe legbelül,a dalok ott vannak a fejünkbe, ott lüktetnek, csak össze kell rakni, nincs ebbe semmi ördöngösség. Én általában készre megírom a dalokat, de nagyon fontos, hogy a zenésztársak, hogy nyúlnak hozzá, hisz az ember kezében a hangzás!! A dobos, hogy üti meg a dobot, hogy a gitáros, hogy „csipeget” vagy belecsap, hogy a billentyűs milyen finoman érzelemmel telítve díszit, tehát hiába kész komplett a dal, a végső formát az együtt játszó zenekar tagok összessége adja meg.


Akkor most forduljunk be a gitárok utcájába. Beszélnél a gitárjaidról?
Jelenről beszélünk, tehát van pár akusztikus hangszerem, gitárom a Stegg től a Fenderig, van több telecasterem, egy Hohner Les Paul gitárom (kedvenc), egy 70-es években gyártott Maya bass, és egy Fender Aerodyne bass gityo (nagyon yo, és szép is).

Lesly, hogyan került a képbe a gitárfestészet egyik legnagyobbja, Tavasz Jokka?

Jokkát Miskolcon ismertem meg, és még a festészete elején kértem fel két gitárom előlapja, illetve a feje festésére, amit nagyon profin oldott meg. Sok zenésznek ajánlom a mai napig!!

Erősítők?

Most, mivel még ismerkedem a bass gitár hangjának hatalmas lehetőségében, sok erőlködőt kipróbálva, egy Behringer ultrabass 300w, ketyerém van, de később Fenderben gondolkozom, na nem azért mert le akarnám cserélni, de szeretnék egy más karakterisztikát is ki alakítani, de előtte, teljesen fel akarom mérni ennek a motyónak a képességeit, és mivel nincs előítéletem, nagyon szép, meghökkentő hangokat tudok kicsalni

Beszélnél, a zenekaraidról? Hogy álltok ezzel a kérdéssel a jelenben, és mik lennének a terveitek?

JoyMusic Band, ami hamisítatlan rock zenekar, játszunk feldolgozásokat, Pld: P. Mobil, P. Boksz, Deák Bill, Beatles, Tina Turner, Rolling Stones, Bikini, Természetesen Radics Béla dalok, és persze saját dalok.
Tagok:
  •  Miskolc talán egyik legnagyobb gitáros: Timár Krisztián,
  •  Szintén gitáron a 17 éves kiváló tehetség: Nagy Izzy Róbert,
  •   Billentyű, ének: Szepesi Richárd.
  •  Dob: Retek koma
  •  Bass: Lesly.

Alakulóban, egy metal csapat, amiről még nem szeretnék nyilatkozni, legyen meglepetés:
A tagok:
  •  Miskolc gitár virtuóza. Andervald György (Excelsior, Prestige)
  •   Billentyű, ének: Szepesi Richárd (ex Avatar, Ex Szkitia, JMB, Déva)
  •   Billentyű, ének: Divós József (Ex Vida Rock Band)
  •   Dob: Rátkai Miklós (Ex Akela, Tirana Rockres, AC /BC)
  •   Bass :Lesly.


Három gyermek apja vagyok: Évi, Klára, Ádám: remélem (hi hi hi), és van egy szerető párocskám, akit keveset látok, mivel ingázom, és sokat vagyok úton. Ő Krisztike.


Május 10-én tartja a zenekar a 10 éves évfordulóját a Crasy Mama-ban, ennek apropójából fellép: A NEMADOMFEL formáció, illetve a Millenium zenekar, és sok-sok neves zenész, barát.





Lesly, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!




Udvardy Udy Zsolt
+36 30 226-1017
www.gitarvilagok.com
udy.gitarvilagok.com


Galéria

2013. március 6., szerda

Tóth Péter

Ha könnyed, de hihetetlen dögös gitározást szeretnétek hallani, akkor jó helyen jártok! Lássuk! 
Péter, először is szeretnék gratulálni a játékodhoz. Első körben a „Close To The Heart” című számból indulnék ki. Ami rögtön megfogott, ahogy a címe is utal rá, nagyon közel tud jönni ez a nóta. Lehet ezt a fajta könnyed gitározást tanulni?

Helló! Legelőször is köszönöm szépen a dicsérő szavaidat! A címmel azt szerettem volna kifejezni, hogy a zene, a gitározás az, ami a legközelebb áll hozzám. Igen, vannak bizonyos technikák, amik megkönnyítik a játékot a hangszeren és én is, mint minden gitáros igyekszem ezeket a lehető legjobban elsajátítani. Ha ez könnyednek hat az mindenképpen ösztönző visszajelzés.

Ne tűnjön tiszteletlenségnek, de az előző kérdés kívánkozott ki elsőre. Most azonban, szeretnélek bemutatni a Gitarvilágok.com olvasóinak. Beszélnél magadról?

Huszonöt éves vagyok, hatodik éve élek Budapesten, előtte Pakson laktam. A zene iránt kb. 12-13 éves koromban kezdtem el érdeklődni. Eleinte a szüleim műsoros kazettáit hallgattam (Bikini, Napoleon Boulevard, különböző válogatások stb.) és többnyire azok a dalok fogtak meg, amikben volt gitár. Állatira tetszett a hangja. Nem sokkal később jöttek a haverok és mutogatták a Metallica-t azután a többi nagy rock/metal zenekart. Amint meghallgattam ezeket teljesen elképedtem attól, ahogyan a gitárok szóltak és egyből megfogalmazódott bennem, hogy nekem ilyet tudnom kell. Így 15 évesen nagy nehezen kikönyörögtem az első hangszeremet. Ruff Ferenc volt az első gitártanárom még Pakson, neki köszönhetem a gitárral kapcsolatos alapvető ismereteket. Három évig jártam hozzá majd felvételiztem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol többek között Póka Egon, Babos Gyuszi bácsi és Kormos János voltak a tanáraim. Az itt eltöltött négy év volt eddigi életem legmeghatározóbb korszaka. A zenei látóköröm kinyílt és rengeteg új hatás ért, amivel azelőtt még nem találkoztam. Nagyon hálás vagyok azért, hogy ilyen emberektől tanulhattam.

Nekem nagyon szimpatikus, és talán ez a te stílusod titka is, hogy nem játszod túl, nem akarod megmutatni, hogy „még ezt is, meg azt is tudom”! Ez belülről jön, vagy vigyázol, hogy ne ess ebbe a „hibába”?

Persze, ezzel vigyázni kell, mert hamar öncélúvá tud válni a dolog. Ha nem figyel az ember eléggé, akkor jön a „még ezt is, még azt is”, a végén pedig követhetetlenné bonyolódhat a dal. Ezt nagyon nehéz kontrollálni. Kell egy külső szemlélő (ideális esetben erre való a producer, mivel pillanatnyilag erre nincsen lehetőség ezért ezt a szerepet általában a zenész barátok töltik be) aki felhívja a figyelmet arra, ha valami indokolatlan vagy nem oda illő. Természetesen egy idő után bizonyos dolgokra már ráérez az ember magától is. Ez érvényes az instrumentális műfajokban is, hiszen hiába a szólista kibontakozásáról van szó, azért egy dalszerű szerkezetnek mindig lennie kell. Szóval ez a része a dolognak mindenképpen tudatos. Jön egy hangulat, egy téma vagy egy elképzelés és a lehető legjobb dalt kell kihozni belőle. Miután úgy hisszük ez megvan, a többi már mind belülről jön. Ki milyen dallamos, ki milyen vehemenciával játszik, mennyire egyedi, mennyire tudja alávetni magát az aktuális zenei környezetnek. Úgy gondolom, arra kell törekedni, hogy képesek legyünk a megfelelő mértékben tudatosan kontrollálni azt, ami belülről jön. Elég hosszú folyamat mire ezt eléri az ember és talán ettől nagyok a legnagyobbak, hogy erre képesek. Természetesen ennek az útnak én még az elején járok, és nem tudom, meddig jutok rajta. Majd meglátjuk.

Péter, annak ellenére, hogy irigylésre méltóan egyéni a gitározásod, kik voltak, vagy kik vannak hatással a játékodra?

Hú, köszönöm, nagyon örülök, hogy így látod! Az összes volt tanárom, a zenésztársaim, gyakorlatilag akárki, akivel zenélek, hatással van rám, mert azáltal, hogy együtt játszunk hatunk egymásra. Igyekszem sok zenét hallgatni és figyelemmel kísérni az aktualitásokat. A legnagyobb kedvencem Guthrie Govan. Számomra az ő gitározása az etalon. Minden stílusban otthon van, óriási a dallam világa és a brutálisan magas technikai tudását is ízlésesen használja. Imádom Richie Kotzen-t is, és ahogyan a gitározás mellett énekel az lenyűgöző. Nagy kedvencem még Andy Timmons, Greg Howe és Muris Varajic. A keményebb műfaj képviselőiből Zakk Wylde, John Petrucci, Marty Friedman, Jeff Loomis, Andy James, Marco Sfogli akik nagyon tetszenek. Hazai gitárosok közül pedig Lukács Peta a csúcs! Szeretem figyelni más gitárosok játékát, keresni az új arcokat. Nagyon fel tud dobni, amikor találok egy számomra még ismeretlen gitárost, aki egyéniség. Képes vagyok hetekig csak őt hallgatni, böngészni a videóit a neten és figyelni, hogy miként gondolkodik. Ez rendkívül inspiráló.




Péter, foglalkozol tanítással is?

Igen, magán úton oktatok. A kőbányai suli alatt kezdtem bele. Az elején egy-két diákkal foglalkoztam, úgy voltam vele mivel a negyedik év tanári végzettséget ad, tapasztalatgyűjtésnek hasznos lesz. Aztán szépen lassan összegyűlt 10-15 ember, akikből 7-8 állandósult a többi pedig folyamatosan cserélődik. Szeretek tanítani, mert közben rengeteget tanulok én is.

Gondolkodsz zenekarban is?

A saját zenekarunk neve Continoom www.myspace.com/continoom. Ez egy elég friss formáció. Nemrég készült el egy három számos promóciós kislemez két angol és egy magyar nyelvű dallal. Női énekkel, egyedi, de mégis könnyen befogadható, bulizós zenei világot kell elképzelni, amit igyekszünk különböző zenei stílusokból összehozni. Ezen kívül beugrós vagyok a Tűzmadárba www.tuzmadar.hu, ha valamelyik gitárosnak közbejön valami, betegség vagy halaszthatatlan munka, akkor szólnak. Szerintem ők a mai magyar heavy illetve metál vonal legjobb képviselői! Van még egy Scorpions tribute zenekar ahol játszom, de azzal sajnos az utóbbi évben nem volt koncert.

Nem vitás, nagyon sok gitáros küzd a megfelelő hangzás belövésével. Sokszor ez annyira sarkalatos kérdés, hogy az amúgy kiváló gitár technikájukat is elrontja. Nem hoznék példákat, de van pár a fülemben. Nálad ez nem tűnt problémának. Nos, hallhatnánk a gitárjaidról?

Van egy fekete Ibanez Rg 370 - esem. A test hársfa, a nyaka jávor, rózsafa fogólappal, 24 bundos, satus, Edge Pro III. tremolo rendszerrel. Kényelemes gitár, szeretem. Nemrég sikerült hozzájutnom egy Godin SD 22-eshez. Ez egy kanadai, kézzel gyártott hangszer, ezüstjávor testtel, 22 bundos maple nyakkal és hat ponton rögzített tremolóval. A hangszedőit tekintve két single-coil és egy humbucker van beépítve, ami elég sokoldalúvá teszi a hangszert. Állati kényelmes nyak, zseniális hang és gyönyörű kidolgozás, imádom már most! Az Ibanezt metalra és rockra, még a Godin-t inkább más stílusokra használom. Továbbá van egy Florencia márkájú nylon húros klasszikus gitárom is. Erre kevesebb alkalommal van szükségem, de volt már, hogy nagyon jól jött. Az első hangszeremet egy elég mókás biznisznek és egy jó barátnak köszönhetően sikerült megőriznem. Ez pedig egy csehszlovák gyártmányú, Les Paul formájú Jolana Diamant, egy ezer éves gityó, inkább eszmei értéke van már csak. Nem igazán játszom rajta, leginkább nosztalgiából kerül elő nagy ritkán. Ennek ellenére boldog vagyok, hogy meg tudtam tartani.

Péter, mennyire vagy kísérletező típus? Arra gondolok, hogy adod, veszed a hangszereket, vagy van egy bepróbált hangszerparkod?

Nem vagyok az, anyagi okokból sem, plusz az első gitáromat leszámítva mindegyik hangszeremnek én vagyok az első és remélhetőleg az utolsó tulajdonosa. Nagyon a szívemhez nőttek, hiszen rengeteg gyönyörű emlék fűződik hozzájuk. Igaz, a Godin előtt egy nagyon rövid ideig volt egy Squier-em, de miután kezembe került az SD 22 nagyon hamar megváltam tőle. Mindenképpen fogok még gitárt vásárolni, de már csak ezek mellé.

Erősítők, pedálok?

Mivel nincsen még autóm (sem nagy motyóm) ezért praktikumból egy Boss GT 8 - ast használok vonalból. Meglepő, hogy keményebb zenékben nagy cuccon milyen jól tud szólni, ezeket az erősítő szimulációkat pont erre találták ki, d-box, be a keverőbe és kész. Nyilván nem tökéletes, de eddig még nem érkezett panasz senkitől, hogy nagyon gáz lenne. Sőt általában meglepődnek, mennyire korrekt kis hangja van. Azért ha van lehetőség, akkor a helyi alapokat is igénybe veszem, igaz az utóbbi időkben egy kedves barátom sűrűn kölcsön adja a combo-ját. Ilyenkor az effekt loop-al kikerülöm az adott erősítő vagy combo fejét és a GT 8 - at használom előfokként, ez sem rossz. Eddig ez a két fajta megoldás, a hazai körülményeket tekintve kiválóan kiszolgált engem. Amint lehetőségem lesz rá és értelmét is látom, venni fogok majd erősítőt, esetleg full stack-et. Addig meg maradok így.


Péter, beszélnél a terveidről? Melyek lennének a következő lépések a gitárok világában?

Hát terv az rengeteg van, aztán meglátjuk, hogy mit tudok majd megvalósítani belőlük. Elsősorban a legfontosabb az, hogy játszunk az új zenekarral, amennyit csak lehet, és minél több jó dalt szülessen. Időközben gyűlnek a saját dolgaim is, amiket feltétlenül meg szeretnék majd csinálni és feldobni a netre, de ez sajnos az idő hiánya és egyéb nehézségek miatt elég lassan halad. Ezek mellett, ami talán a legfontosabb, minél többet fejlődni, hogy magamhoz és a képességeimhez mérten a lehető legjobb zenésszé váljak.

Péter, nagyon köszönöm az egész Gitárvilágok.com stábja nevében, hogy időt szakítottál ránk. Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Köszönöm, sziasztok.

Galéria