2013. március 18., hétfő

Pokol ura, gitárok



Harmadik rész. Gitárok

Nos, eleddig nem nagyon írtam a gitárokról. Első körben, amit én használok az csupán két különböző típusú hangszer. Az első egy 2010-es évjáratú mexikói Fender Stratocaster 50-es Classic Player, amely kétszínű Tobacco sunburst. A mechanikai részt tekintve Fender Vintage satus kulcsokkal van felszerelve, a híd, avagy a tremolóágy 6 ponton rögzített szintén Vintage és nagyon érzékeny, könnyen használható és némiképp megszégyeníti a ma már annyira ismert és divatos heavy metalra kiélezett Floydrose tremoló rendszereket. Maga a gitár elektronikailag egy alapvető Fender hangzást produkál, ámbár mivel teljesen másképp van kötve a pickupjai, melyek 3 Vintage pickupból állnak, kiemeléskor, váltáskor másképp szólalnak meg. Ez benne az egyediség. Vagyis például ha középállásba rakom, akkor megszólal a közép és a híd hangszedő, ha magasra rakom csak a híd hangszedő szólal meg, stb. De ez nem azt jelenti, hogy a többi nem szól. Gyakorlatilag teljesen másképp kötötték be, mint a hagyományos stratoknál. Emellett érdekes hogy mégis nagyon kemény hangokat lehet kihozni vele. Természetesen a lágyabb dalokhoz szebben szól ez a hangszer. A test égerfa, a nyak jávor, melyen nincs fogólap, azaz teljesen egy fából van kifaragva és bebundozva. V-vágású nyakprofilja van, mely igen kényelmes és vékony.
Kissé domború és 21 bundos, erős lakkozású. Nagyon szeretem ezt az egyszerű ám számomra Standard hangszert. Sok féle műfajhoz alkalmazható a bluestól kezdve a rockig vagy a keményebb heavy metalosabb rockig. Sokan alábecsülik a mexikói Fendereket érdemtelenül, holott igen jó fából készülnek és legalább annyira precízen vannak összerakva, mint az amerikai modellek. Az más, hogy ki milyen hangzást akar kihozni a stílusától függően.

Másik hangszerem egy 2012-es évjáratú Gibson Les Paul Studio limitált szériás gitár. A test mahagóni jávor fedlappal, a nyak mahagóni a fogólap paliszander 22 bundos 50-es nyakprofillal és ragasztott a testhez. Ellenben a Fender csavarozott, ami persze a Fendernél teljesen természetes dolog. A Gibson alapvetően erőteljesebb hangzást ad, de lágysága is van. Amíg a Fender 5 állású hangszín pickup váltókapcsolóval van ellátva, addig a Gibson 3 állásúval. Az elektronikai részt tekintve a brutálisabb harapósabb hangzást a 2 darab Gibson Alnico humbucker hangszedő biztosítja. A Gibsonok legjavánál az a nagy előny, hogy mivel 2 hangerő és két tónus potméter szabályozza a pickupokat, szelektálható a mély és magas vágásnál, oly módon hogy akár torzító használatakor például a mély tónus hangerejét lehet finomítani halkabbra, mely következtében a hangszín kép nem tompul és mégse kell kikapcsolni a torzítást, de ezzel csökkenthető lesz, és csak egy átkapcsolás a magas vágásra és ott a full torzítás. Mindezt a Fender Stratocasterek esetében nem lehet megcsinálni, kivéve egyes Fender Telecastereket, melyeknek Gibson elektronikai rendszerük van. A Gibson egyik jó tulajdonságai közé tartozik a mechanika is. Tune-O-Matic (TOM) húrlábbal azaz híddal rendelkezik. Fix hidas, ellenben a Stratoval. A fix hidas hangszerek egyik nagy előnye, hogy bármilyen vastagságú húrt tehetsz rá, nem kell a nyakat folyton utána állítatni és tucatnyi hangolásra adott. A rövidebb nyaki menzúra miatt a Gibsonon Ernie Ball Regular Slinky 10-es húrt használok, míg a Fenderre Ernie Ball Super Slinky 9-est. A Gibsonon könnyedén nyújtható a 10-es húr mely optimális számára, akár a Fenderen a 9-es.  Több féle hangszedőket lehet manapság kapni gitárokhoz, azok számára, akik nincsenek megelégedve a gyárival. Ilyenek elsődlegesen a Gibson hangszedők, köztük a keramit, a fémházas alnico humbucker és a P-90-es szimpla. Emellett már kapható szimpla és dupla kivitelben is Dimarzio, Seymour Duncan passzív vagy aktív és EMG passzív és vagy aktív hangszedő is. Többnyire legalábbis ezeket a típusokat használják, szerelik át.
Az aktív hangszedők lényege annyi, hogy 9 voltos tápfeszültség vezérli, mintegy előfokot adva a pickupnak.  Természetesen a Fender is kiadott egy néhány hangszedőt, mint a teljesen zajtalan azaz Noiseless-t, mely részben duplának számít, csak egymás alatt helyezkedik el és ellentétes a tekercselése, emiatt nincs semmiféle alapzaja. Fenderben is természetesen megtalálható a Dimarzio és a Texas Special na meg a Vintage. Ma már a Fender gitárokba is építenek dupla humbucker hangszedőket úgy nyitott, mint fém fedővel. Mit érdemes még tudni? Talán azt, hogy ha az ember egy eredeti Fenderen vagy Gibsonon játszik, tudnia kell, hogy teljesen más, mint a kínai vagy koreai hangszerek, úgy hangban, minőségben, mint fogásban. Hátránya a Gibson és Fender gitároknak leginkább az ára, ami miatt nem annyira elérhető ma sem sokak számára. A Fenderem jelenleg is 210.000 és 190.000 között mozog, a Gibson ára pedig a 245.000 és 260.000 közt van. De aki valójában kipróbál egy ilyen remekművet, az többé nem akar más modelleken játszani és ezt nyíltan állíthatom. Voltaképpen itt kezdődnek az igazi gitárok és ma is ez a két legnagyobb vezető márka az egész világon.

Galéria



Jó olvasást!!!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése