2013. szeptember 25., szerda

Lencsés Gábor


Hangmesterentalálható Jónás Tamás fórum legújabb rovata a Topik-interjú, amelynek keretében a fórum tagjai beszélnek magukról, zenei pályafutásukról, céljaikról. Az első interjúalany: a gitárversenyen is szerepelt Lencsés Gábor.

Szia Gábor, üdvözöllek az első Topik-interjú alanyaként! Kérlek, mesélj nekünk arról, hogy annak idején hogyan kezdtél gitározni, minek hatására jött az elhatározás?

Szia Tamás! Üdvözlöm a Topic tagjait, és minden olvasóját!
Apai ágon sok zenész volt a családban. Én személy szerint édesapám hatására kezdtem el gitározni. Kisgyermekként sokszor láttam, hogy gitárt ragadott a kezébe, ami engem nagyon megfogott. Ő mutatta meg nekem az alapokat. Tulajdonképpen szikraként pattant ki belőlem a gitározás utáni vágy. Ekkor 9-10 éves lehettem.
Nem sokat tétováztam, nem egész egy évet jártam magántanárhoz, majd utána elkezdtem a zeneiskolát, amit kijártam, sőt továbbképzős növendéke voltam az intézménynek több évig. Itt főként klasszikus gitárt tanultam, amit a mai napig művelek, és igen nagy hasznomra váltak az ott tanultak (kottaolvasás, arpeggio pengetés stb.). Ekkor rengeteg sikerélményem volt. Biztos vagyok benne, hogy többek közt ez lendített tovább azokon a nehézségeken, amin a legtöbb kamasz átesik.
Később elkerültem a szomszéd faluban működő művészeti iskolába. Akkori gitártanáromnak az volt a főállása, és nálunk már nem tudott munkát vállalni egyéb elfoglaltságai miatt. Az évek során nagyon jó kapcsolat alakult ki köztünk, ezért követtem őt.
Itt kezdődött ismeretségem a jazz-el, rockkal, könnyűzenével. Ekkoriban írtam első saját dalomat is, és ekkor alakult meg első zenekarom is, ami egy művészeti iskolás formáció volt. Ebben szintén az általam komponált nótákat játszottuk. Az iskola által nyert pályázatokon sokszor nyertünk ösztöndíjakat, vagy éppen tandíj felmentésben részesültünk.
Ezen dolgok hatására született meg bennem a döntés, hogy komolyabban szeretnék foglalkozni a zenével. Azon belül is a fúziós dolgok érdekeltek a legjobban. Némi felkészülés után felvételiztem a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Jazz Konzervatóriumba, ahová elsőre fel is vettek. Birta Miki tanítványa lettem. Rengeteget köszönhetek neki, és az egész tanári karnak. Segítségükkel egész más szemszögből kezdtem el szemlélni a zenét, és a zenéhez való hozzáállást is. Emlékezetes 3 évet töltöttem itt, mely egy jeles szakvizsgával zárult. :)
Azóta csinálom a saját dolgaimat, ami jelenleg főként zeneszerzésből, és oktatásból áll.



Mi volt az első gitárod?

Az első gitárom egy nylon húros Cremona klasszikus gitár volt. :) Első elektromos gitárom pedig egy koromfekete Hohner Rockwood strat.
Azt azért meg kell jegyezzem, a korai időkben évekig játszottam egy – a Tiédhez formailag kísértetiesen hasonló – Samick-en. Nagyon-nagyon szerettem, de sajnos csak határozott ideig lehetett nálam.
Milyen terveid, céljaid, álmaid voltak akkoriban a zenéléssel kapcsolatban?

Természetesen a tervek, célok és álmok azok voltak, hogy a világot jelentő deszkákra léphessek. :) Minél többet koncertezhessek, és sok mindenkivel megismertessem a zenémet, és sokakkal zenélhessek együtt, tapasztalatszerzés céljából.
Mi volt az eddigi legnagyobb élményed a zenélés során?

Számomra a legnagyobb élmény mindig az, ha a színpadon olyan zenészekkel léphetek fel, akikkel előre visszük egymást, vagy ha saját szerzeményeimet adhatom elő a nagyközönségnek.
Milyen együttesekben játszottál?

Első zenekarom a “Rhythm ‘n’ Juice” volt. Feljebb erről a formációról meséltem. Jazz-rock stílusban két lemezt rögzítettünk saját dalokkal.
Játszottam egy Grimasz nevű helyi bandában is, ahol a rock feldolgozásoké volt a főszerep.
A harmadik zenekar, melyben megfordultam a Big Time volt. Funky és pop-rock banda.
Későbbiekben a What The Funk zenekar gitárosa lettem, mely kis idő múlva, a tagcserék miatt a Backstage nevet kapta. Kőkemény, feszes tempójú funky-t játszottunk az ország egyik legjobb ritmusszekciójával felvértezve.
A következő zenekar a Sapphyre Project. Nagy “Roberson” Robi barátom zenekara. A leginkább rá illő jelző talán a pszichedelikus jazz-rock. Egy lemezt rögzítettünk saját dalokkal. Őt hallhatjátok az én lemezeimen is billentyűzni.
Ezenkívül különféle alkalmi formációkban teszek eleget a felkéréseknek. Legyen az klasszikus vagy könnyű zene.


Milyen tanulságaid, felismeréseid voltak, mit csinálnál másként mai fejjel?

Kisebb-nagyobb kitérőkkel jutottam el idáig ahol most tartok. Ma már ezeket kerülném, és nem hallgatnék különféle hátráltató intelmekre.
Végül pedig mi az a három tanács vagy javaslat, amit azoknak adnál, akik mostanában indultak el a gitározás útján?

1) Ha már elkezdted, ne rettenj meg a kihívásoktól! Lehet, hogy csak első látásra tűnik nehéznek egy figura, egy technikai elem, egy szakasz a kottában, vagy amit hallasz transzkipció során!
2) Tanulj meg zenét választani és zenét hallgatni is! Szélesítsd a látókörödet, hogy kiaknázd, később mely zenei stílust érzed legjobban a magadénak, amelyben tevékenykedni szeretnél, mindezek által akár sajátos zenei világot teremtve!
3) Ezt pedig egy kalap alá venném: anyagi korlátaidhoz mérten válaszd meg számodra a legkényelmesebb hangszert és válassz egy jó tanárt! Nagyon sokat számít az emberi oldal!
Köszönöm az interjút Tamás!
Őszintén remélem, hogy sokak számára hasznos volt, amit a zenei pályámról meséltem! Külön köszönet mindazoknak is, akik végigolvasták!
Friss információk, naprakész dolgok a weboldalamon: www.gaborlencses.com

Köszönjük Jónás Tamásnak, hogy ez az interjú megjelenhetett a Gitarvilagok.com oldalán is!

Galéria

2013. szeptember 11., szerda

Roger Sullivan


Roger, welcome to Gitarvilagok.com, in Hungary! Congratulate for your play, your sound. You are a great musician! Thank you very much to accept my invitation! First, please, say something about yourself!

Thanks very much for having me. I appreciate the interest in my playing and my music very much. I am a New Orleans native, and I'm fortunate enough to make my living playing music in this city. I have been playing and writing music for about 30 years, and I'm just glad to be still finding inspiration and joy in music.

How do you specify your style? As I listen your music, maybe that is near to progressive rock. Can I see it well?

You did get it right to call it Progressive Rock. I naturally tend towards odd time signatures (I don't consciously think "this has to be in 7/4, it just happens that way), and, key changes and hopefully fresh melodic and harmonic and rhythmic ideas.



What was the main influence to your work?

As a child I was inspired to want to play guitar by Edward Van Halen and Yngwie Malmsteen. I'd seen them both on TV and that was the initial inspiration. Yngwie remained a heavy influence throughout my formative period, and I was playing his songs note for note by 15 or 16. Once I realized that, and also started to mature some, I started to try and achieve my own guitar sound, rather than being another Yngwie clone. Other guitar influences were: Allan Holdsworth, George Lynch, Bireli Lagrene, Eric Johnson, Howard Roberts, Shawn Lane, John Petrucci, Michael Romeo, Jimi Hendrix etc.
As far as composition and, my influences have been more in the realms of classical and pop music. I try to soak up all the classics I can, with my favorite composer being Mozart. I've done two of his orchestral pieces arranged for metal guitar. In the pop realm, it all starts with the Beatles, and for me currently Sara Bareilles is a huge influence. Fates Warning and more recently Arch/Matheos have also been huge influences on my writing style.

What is the next step in your world of guitar?

The plan is to finish 9 more songs (Tapestry which I released as a rough mix being the first of those 10) and get something out there on iTunes etc. Hopefully between now and then I can build up enough support to sell a few copies. The full album I have in mind will be varied in style, not just the shred/progressive metal stuff, but some electronic sounds and who knows what else. I bought the recording software "Reason" to break myself out of my old recording and writing habits and add another impetus to push my own musical boundaries (since this program is more geared towards electronic music than metal).

Roger, your sound is very well! Instruments! Could you tell us about your riggs?

Thanks very much. The latest sound that I'm using for recording stuff like "Tapestry" is the Digitech GSP1101. I've been using them since the release, and with the community build up around it that releases updated firmware, it's become an even better machine over the years. I find that this thing has such great tone that it's not worth micing up my big amps, because even though they are awesome, getting a recorded tone that's as good as the GSP1101 takes a good bit of work. I do own a Carvin Legacy half-stack, as well as a HiWatt Lead 100 that I rarely use anymore. I only just started using the 1101 for recording, before that I was using Digitech's small RP series for recording, and they sounded pretty good....I've recently yanked an 1101 out of my live rig, and after recording with it, it's never going back!
The guitars used for Tapestry (it's a good indication of what I use on most things) were: Fender YJM Stratocaster, Schecter Diamond Series 7 string, Carvin DC135 (neck through), Peavey Wolfgang Deluxe, and a Larrivee D03 acoustic.



What do you prefer to play guitar in solo or playin in a band?

Well, I enjoy both situations. I've been in many bands, both original and cover and both where I was the only writer and where I was part of a team, and I've found it all rewarding. Playing with others is the best way to improve yourself as a musician, and as a writer, I've found that good collaborations can yield something greater than the sum of it's parts. On the other hand, I enjoy the solitude and complete control of writing and recording a finished product yourself.



Roger, what is your long term plan?

Just to keep making music for as long as I can do it, and to bring up my daughter to be someone who contributes positively to the world. That's all :)

Thank you very much, and more power to your elbow!

Udvardy Udy Zsolt
+36/30/226-1017
http://www.gitarvilagok.com

Galéria

2013. szeptember 6., péntek

Iron Maidnem

Iron Maidnem Tribute Band. Szóval így visszaadni az Iron Maiden zenéjét, hangulatát igen nagy hangszeres és zenei tudományt, valamint nem akármilyen önbizalmat feltételez. A névválasztás pedig a magyar nyelv dicsérete mellett, zseniális.   
Nagy tisztelettel üdvözölöm az Iron Maidnem Tribute Band-et a gitárvilágok.com stábja nevében is. Valami nagyon szerencsés holdállás kell ahhoz, hogy hat ember ennyire egy irányba induljon el. Beszélnétek róla, hogy jött ez össze az Iron Maidnem esetében?

Töfi: Én mindig is szerettem Maiden dalokat játszani, hiszen az ő zenéjükön nőttem fel. Nagy álmom volt, hogy a Hallowed Be Thy Name-et egyszer egy igazán nagy közönségnek játszhassam. Azóta ez valóra is vált, hiszem Belgrádban több, mint 10000 embernek volt alkalmunk zenélni, ami felejthetetlen élmény! A zenekar ötlete konkrétan 1995-96 környékén merült fel először, amikor Bozsik Patrikkal játszottam együtt a Macbeth-ben. Hamar kiderült, hogy Patrik remekül énekeli a Maiden nótákat, így igazából adta magát, hogy csináljunk egy ilyen tribute csapatot. Az elképzeléssel megkerestem Miskát, akivel gyerekkorunkban már zenéltünk együtt és többek között Maiden dalokat is nyomtunk. Ő azonnal benne volt a dologban.
Miska: Aztán összeültünk ketten Töfivel és összeállítottunk egy több, mint 30 számból álló listát, amelyen azok a Maiden számok szerepeltek, amiket el akartunk játszani. Akkoriban még elégé illuzórikusnak tűnt, hogy ennyi számot megtanuljunk, pedig ma már 70 Maiden dal környékén járunk. Le is egyeztettük, hogy ki melyik számban melyik szólót illetve melyik gitáros részeit játssza. Tehát megszegtünk rögtön egy tribute zenekaros szabályt, mert mi nem ragaszkodunk ahhoz, hogy az egyikőnk csak az anyazenekar egyik gitárosának a dolgait, a másikunk pedig csak a másik gitárosét játssza. Persze 96-ban még azt sem tudtuk, hogy létezik olyasmi, hogy tribute zenekar. Mi csak Maiden számokat akartunk játszani a lehető legjobban. Miután megegyeztünk a számokat illetően, elkezdtünk azon gondolkodni, hogy ki legyen a dobos és a basszusgitáros. Dobosra Töfinek volt ötlete. Nekem meg eszembe jutott, hogy a Denevér Stúdió akkori keverőse mondta, hogy akkor fejezte be a felvételeit a Tequilla Sunrise és, hogy annak a bőgőse egész Steve Harris-es témákat játszik. Gondoltam, akkor ki is próbálhatnánk, hogy milyen az, ha ez a srác tényleg Steve Harris témákat játszik. Mint kiderült, bejött a dolog, mert Boros Béla volt ez az illető, aki a mai napig velünk nyűvi a húrokat.




Tudatosan építettétek a Maidnem arculatát, vagy ez alapból bennetek volt, jött. Egyértelmű, hogy az Iron Maiden nem egy szabványos, szokványos heavy metal zenekar. Egyedi hangulata, egyedi arca van, és itt nem kifejezetten Eddie-re gondolok.

Miska: Kezdetben nem építettünk semmilyen arculatot. Attól eltekintve persze, hogy az énekesnek azért vannak kötelező show elemei egy Iron Maiden tribute zenekarban. Tehát természetesen a „Scream for me…” kiáltásnak többször el kell hangzania egy koncerten és persze nem lehet csak tétlenül ácsorognia. Persze a monitorládákra mi is feltettük a lábunkat, viszont ez, annak ellenére, hogy a Maiden hozta divatba, manapság már annyira elterjedt, hogy némelyik fesztiválon rá is írják a technikusok a monitorokra, hogy „NEM LÁBTARTÓ!” Persze néha a zenészek jellemző mozdulatait is utánozzuk, például a Steve Harris-re annyira jellemző basszusgitárral „géppuskázást” szokta Béla csinálni, de többnyire azt csináljuk a színpadon, ami éppen eszünkbe jut. Viszont egy ideje a színpadi látvány tekintetében is próbálunk legalább valami hasonlót adni a közönségnek, mint a Maiden. A 10 éves születésnapi buli előtt kezdte el forszírozni Töfi a dolgot, hogy látványban is kéne nyújtani valami pluszt. Akkor merült fel, hogy legyen egy saját Eddie-nk. A színpadi elemek kapcsán felmerült a kérdés, hogy lemásoljunk-e egy adott színpadképet az Iron Maiden valamelyik korszakából vagy próbáljunk ki valamiféle saját dolgot. Az utóbbi mellett döntöttünk. Persze Eddie szerepel minden paravánon és a háttérvásznon, de nem pont ugyanúgy, ahogy azt az Iron Maiden színpadképein láthattuk.

Az hogy „tribute” egy zenekar az feltételezi, hogy a Maidnem tagjai maximálisan követni próbálják a példát, vagy azért saját stílusok is elférnek mellette. Arra gondolok, hogy a Maiden minden tagja külön, külön is egy fogalom, egy zenei egyéniség. Bár Janick Gers-szel én egy kicsit hadilábon állok, de ez legyen az én bajom.

Töfi: Általában nagyon pontosan leszedjük az eredeti verziókat, mivel szeretnénk, ha valóban az szólalna meg, amit a lemezeken, vagy a koncerteken hallunk tőlük. Mi nagyon komolyan vesszük ezt. Valószínűleg ennek is köszönhetően mondják ránk sokan, hogy zeneileg mi hasonlítunk a legjobban az eredetire. Mivel a Maidennél is előfordul, hogy a szólókat improvizálják és azok sokszor csak részben egyeznek meg a lemez verzióval, ezért nálunk is megesik, hogy improvizálunk a koncerten és ilyenkor kicsit a saját stílusunk is belefér, amiben persze ők is jócskán benne vannak, hiszen az egyik legfőbb zenei hatásunk a Maiden. Szóval, olyan nagy különbséget talán nem is mindig találsz a kettő között.



Nem tagadom, idegenkedtem a „tribute” dolgoktól. Ez egészen addig tartott, míg bele nem futottam az Iron Maidnembe. Bizony a Maiden nagyon magasra teszi a mércét! Azonban, be kellett látnom, hogy ami jó az jó! Hogy érzitek, mennyire kellett többet, vagy kevesebbet letenni az asztalra, hogy elismerjék a zenekart?

Töfi: Mindenképpen sokat kell letenni az asztalra, pont ezért, amit te is mondasz. Sokan csak legyintenek a tribute szó hallatán, mert nem tudják elképzelni, hogy lehet ezt nagyon komolyan is csinálni. Valójában abszolút megértem a hozzáállásukat és egyáltalán nem csodálkozom rajta. Így viszont minden egyes bulin meg kell győzni a közönséget, ami szerencsére elég gyorsan szokott menni.

Hogy kell elképzelni az Iron Maidnem működését? Arra gondolok, hogy megjelenik egy Maiden album, és akkor úgy melegében neki is álltok feldolgozni, megtanulni?

Töfi: Ez így azért túlzás, de általában egy-egy dalt meg szoktunk tanulni az új lemezekről is.
Azonban mi főleg a klasszikus korszakukra koncentrálunk, mivel nekünk is azok dalok a nagy kedvenceink, amiket akkoriban írtak és a közönség is elsősorban ezeket várja tőlünk. Ettől függetlenül nagyon szeretjük az új lemezeket is. A Brave New World és a Final Frontier nálam például ugyanúgy a nagy kedvencek között van, mint a 80-as években készült albumaik.

Ennek a kérdésnek az ellenpárjaként, mennyire férnek a Maiden dalok mellé a saját szerzemények. Egyáltalán jut idő e mellett erre is?

Töfi: Régi kérdés az újságírók és a közönség részéről, hogy mikor lesznek saját dalaink. Pont emiatt hoztuk létre a Chronology nevű csapatot, aminek a tagsága csaknem megegyzik a Maidnemével. Idő sajnos kevés jut a saját zenére, ezért igen lassan készült el az első lemezünk, de most már végre a boltokban van és a lemezbemutató koncerten is túl vagyunk.

Mivel elég erősen gitárorientált az oldal, hadd kérdezzem a gitárosokat. Mennyire tartjátok szükségesnek hogy a hangzást illetően is „maiden”-es legyen a zenekar? A felszerelést illetően ugyanolyan gitárokat, erősítőket, pedálokat használtok, mint Steve Harris, Dave Murray, vagy Adrian Smith? Beszélnétek a felszerelésről?

Töfi: Fontosnak tartjuk ezt, de a hangzásunkban benne van a mi ízlésünk is. Tehát nem célunk, hogy egy az egyben ugyanazon a cuccon játszunk. Igazából a Maiden-feeling visszaadása a lényeg, az pedig inkább a kézben van, mint a cuccban. Ugyanakkor nekem egy nagyon hasonló rack van összerakva, mint amiket ők is használnak,
Miska: Marshallokon játszunk mi is, mint ahogy a Maiden gitárosai a pályafutásuk nagy részében. Én persze ettől függetlenül akartam egy Marshall-t, mert a Marshall hangzás tetszik leginkább. Emellett a cuccomnak nagyon régóta, még a Maidnem előtti idők óta, része egy MXR Phase 90 pedál, amit persze Dave Murray hatására vettem és persze egy Cry Baby wah, ami szintén sokáig állandó eleme volt Murray cuccának is. Szerencsére 2009-ben a Fender kiadta a Dave Murray Stratocaster-t és ebből nem olyan régen nekem is sikerült szereznem egyet.
Töfi: …és Béla is egy Fender Steve Harris Precision modellen játszik. Szóval azért jócskán vannak közös pontok is a felszerelésben.



Hallhatnánk a zenekar távlati terveiről?

Szeptember 28-án játszunk a Club 202-ben, ahol az Iron Maiden jelenlegi felállásának megfelelően, mi is három gitárossal lépünk fel. Aztán a még távlatibb tervek között szerepel, hogy talán fellépünk, Londonban a Cart and Horses-ban, ahol a Maiden az első koncertjeit adta. Ez még tárgyalás alatt van. Részünkről megvan a szándék, a hely tulaja is benne van, csak ugye a kijutás semmilyen tekintetben nem egyszerű. Legfőképp anyagi akadályai vannak.

Köszönöm a beszélgetést a gitarvilagok.com stábja nevében is, és nagyon sok sikert kívánok a zenekarnak!

Köszönjük, sziasztok!

Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
+36 / 30 /226-1017