2013. június 25., kedd

Fábián Zoltán, Hungarica

Nagy tisztelettel köszöntöm az oldalon Fábián Zoltánt, a Hungarica énekesét. Köszönöm a magam és az olvasók nevében is, hogy elfogadtad a meghívást! Zoli, beszélnél az életedről, és ha nem tiszteletlen kérdés, a személyes mindennapjaidról?

Köszöntelek Téged és a kedves Olvasókat! Ami a zenei mi voltomat illeti, tíz éves koromban ismerkedtem meg a hangszerrel, egy osztálytársamtól kértem kölcsön az évek óta a szekrény tetején porosodó gitárját. Már akkor nagy kedvelője voltam a rockzenének, én tényleg azok közé tartozom, akik maguktól fedezték fel a zene minden apró folyamatát, ellesve és eltanulva a trükköket, persze a későbbiekben nagy segítséget nyújtott a világháló. Emlékszem, hogy az előbb említett hangszert először kerítés drótokkal húroztuk fel és a testvérem egy alkalommal rájött, hogy ha lefogja a húrokat, más hangot ad ki. Az első koncertem basszusgitárosként volt tízen négy évesen Marosvásárhelyen, az akkoriban minden rocker által közkedvelt Black Hole –ban. Mondhatom, hogy az akkori zene iránti lelkesedésem a mai napig megmaradt. A személyes mindennapjaimat tekintve egy gyönyörű kislánnyal büszkélkedhetünk, van egy állandó munkahelyem, bedolgozok grafikai és honlapos munkákban, zenélek, dalokat szerzek……. szóval unalomra nem jut idő.

Zoli, melyek voltak a pályádon a meghatározó állomások, az előrelépések, vagy egyszerűen csak a rossz helyzetek?

Az évek elteltével megfordultam néhány zenekarban, mint gitáros, basszusgitáros, énekes. A
kudarcokat újrakezdés, alázat és továbbfejlődés követte, mindig magát a zenét vettem elsődleges szempontnak. Néhány fontos állomást megemlítenék: három évet éltem Majosházán, a helyi polgármester abszolút támogatta a törekvéseimet, itt volt rá lehetőségem, hogy igazán csak a zenével foglalkozzak, saját próbatermem volt, 24 órás használattal, tudtam rögzíteni az ötleteket, dalokat. Órákat, néha napokat töltöttem ott, próbálva kihozni magamból a maximumot. Nagy fordulópont volt az első saját zenekar megvalósítása is a Székely vér, mely mind zenei, mind szövegvilágában abszolút engem tükröz. Ezt követően vagyok a Hungarica énekese …

Vitathatatlan, és a Hungarica sem kivétel ez alól, igencsak meghatározó, és az sem kétséges, hogy bizonytalan helyzetet hozhat, amikor egy „új” énekes csatlakozik a zenekarhoz. Hogyan vezetett az utad a Hungaricába?

A Székely vérrel felléptünk néhány alkalommal a Hungarica vendégeként, egy nagyon jó barátomnak köszönhetően, aki ajánlotta Mentes Norbinak a zenekart, így kialakult egy baráti viszony.




Kétszer volt szerencsém a színpadon találkozni veled. Meghatározó, és igen nagy hatással bíró személyiséged van. Az nem kérdés azonban, hogy a Hungarica megadja a mai napig is a magyar rockzene színvonalát. Nem tagadom Mentes Norbi gitárjátéka, zenei fantáziája nagyon magasra teszi a mércét! Szóval, Zoli, mennyire kellett rákészülnöd a Hungaricára?

Köszönöm. Az bizonyos, hogy sok mindent megtanultam az elmúlt másfél évben, az ember mindig fejlődik, igyekszik a legkisebb hibákat is kiküszöbölni. Mikor felvetődött a kérdés, Mentes átküldött két dalt, hogy énekeljem fel, emlékszem, hogy még aznap elkészítettem a felvételt és visszaküldtem. Norbi valóban magasra teszi a mércét, nem csak a gitárjátékában, de a Hungarica összességében is.

Megkérdezhetem, hogy a Hungarica mellett más irányú zenei ambíciók is jelen vannak az életedben?

A klasszikus zenétől a népzenén át a „hörgős” metálig elég sok mindent szeretek, amiben van erő élet és tudás. A jóleső dallamokban mindig kipróbálom magam, legyen az gyerek vagy népdal. Úgy érzem, hogy elég sok mindenen átsegített a zene, ott van a mindennapjaimban, ez egy pozitív őrültség és hivatás, mely kizökkent a megszokott kerékvágásból. Szeretném egyszer válogatva, egy hanglemezre rögzíteni az évek alatt íródott dalokat.

Székelyföldről érkeztél. Milyen azonosságot, illetve különbözőséget látsz, és nem kizárólag a zenei kultúránkban, a magyar és a székely életben?

Engedd meg, hogy idézzek egy 1941-ben, Marosvásárhelyen tartott, Székely Nagygyűlésen elhangzott mondatot, melyet harmincezer székely akaratából mondtak ki, és amelyet ma jómagam sem tudnék szebben és igazabbul megfogalmazni: „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk - vagy valaki csak így emleget minket - ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar!”

Zoli, végezetül. Terveid!

Mikor viszonylag rendben mennek a dolgok, azt szoktam mondani, hogy mindig csak ennyire legyen, és ezt most is elmondhatom. Az életben vannak nehézségek és örömök egyaránt. De mindig van egy cél, amiért érdemes küzdeni, ilyen a gyermek, a család, a haza, az önmegvalósítás….




Engedd meg, hogy nagy tisztelettel megköszönjem a lehetőséget és hozzátenném, hogy ha az életben minden kérdés így lenne feltéve, könnyű lenne a válasz mindenre.

Barátsággal: Fábián Zoltán

Zoli, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!


Tisztelettel:
Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017