Régi barátként üdvözölhetem a Diktátor zenekart az oldalon. Addig semmit, míg nem gratulálhatok a Diktátornak, és további jó egészséget, és sikereket nem kívánhatok nekik. Nos, beszéljünk arról, hogyan telnek a zenekar rockzenei mindennapjai?
Köszi a gratulációt és a jó kívánságaidat! Hogyan telnek a mindennapjaink? Meglehetősen sajátságosan, hiszen viszonylag távol leledzünk egymástól, egy 70 km átmérőjű körön belül, ami ugye kicsi országunkban már meglehetősen nagynak számít. Mindenki teszi a saját dolgát és végzi a reá eső feladatokat. Ami érdekes lehet: mindenki egyénileg, külön-külön gyakorol és a koncerteken, élesben szokott kiderülni az igazság.
A zenei piacon olyan túlkínálat van, hogy már szinte a multimédia sem tudja kezelni. Eddig megmondta mi az, ami tetszik nekünk… már akinek, persze! Vissza kell térni arra a vonalra, hogy válogatni kell, még a legjobbak közül is! A Diktátor zenéje mellett nem lehet elmenni. Beszélnétek arról a hozzáállásról, arról az életérzésről, ami „működteti” a zenekart?
Természetesen! Mi egyszerűen szeretünk zenélni és imádjuk azt, amit csinálunk! Ha jön valami új irányzat és az éppen nekünk is bejön, egy kicsit megpróbálunk ráhangolódni, de nyilván csak a saját korlátainkon és értékrendünkön belül. Szeretjük a kihívásokat, minden új lemez egy-egy új feladat és egy-egy korszaknak a lezárása is egyben, ami azért nem különül el nagyon egymástól, mint az ég és a föld, de persze szeretünk egyszerre az egekben szárnyalni és a földön is járni, hiszen ez a mi életünk és egyben a feladatunk!
Valamit azért kihagytam… Milyen utak vezettek a Diktátor megalakulásához?
Több mint negyedévszázada, mikor úgy éreztük, hogy a létezés keményebbre váltott, megszületett bennünk egy elhatározás, hogy a mindennapok tükrében mi is beszigorítsunk és elhagytuk a Week-end zenekar nevet. Az akkori dobosunk Ori, azaz Mező Orbán volt a Diktátor keresztapja, és természetesen a zenénkre is nagyban hatott az a friss és energikus metal hullám, ami azokban az években elárasztotta a világot és úgy éreztük, hogy ez az az irányzat, amit régóta keresgélünk, csak addig még nem igazán tudtuk zeneileg ezt megfogalmazni.
Következő kérdés nem lehet más, mint az aktualitás! {… ha jól látom 2010-ben jött ki azutolsó anyag}
Igen, de már akkor készen voltak a most megjelenés előtt álló dalok, csak egyszerűen nem volt időnk és lehetőségünk jó minőségben felvenni azokat. Tulajdonképpen ezért döntöttünk a „Balladák” című lemez gyors kiadása mellett.
Maradjunk egy kicsit az oldal egy fő irányvonala mellett. Samut és Derzsi Vezért kérdezném.Gitárok. Minden, amit a gitárcuccaitokról tudni kell!
Samu vezér: Én egy Aria névre hallgató, nem túl drága, aktív négyhúros basszusgitáron tolom a mélyeket egy Peavey Mark III.-as fejjel illetve az alkalomtól függően egy, vagy két öreg Peavey 300 W-os ládával, vagy éppen klub szinten egy 150 W-os Hartke alsó ládával. Úgy gondolom, hogy mindezekkel kellően alá tudom támasztani az éppen aktuális mutatványt, vagy éppen érvényt tudok szerezni egy-egy kiállás alkalmával annak, hogy nálam a basszus terén nincsen irgalom!
Derzsi vezér:Kizárólagosan öregebb Fender Stratocastereken játszom, régebben csak Kinman hangszedőkkel, de az utóbbi időkben aktív EMG szetteket is használok. Erősítőim csakis Marshallok, nagyobb bevetéseken a jó öreg JMP 100-as fej jöhet szóba egy, vagy két bármilyen 4x12”-es Marshall ládával, de azért többnyire 30w-os, öreg Greenback-ekkel szerelve, klub szinten pedig egy Marshall JTM45-ös fej egy 2x12”-es ládával is szépen megteszi.
Végül. Tervek!
Szeretnénk minél hamarabb és minél nagyobb példányszámban megjelentetni a már, mondhatjuk: évek óta készülő legújabb lemezünket és a dalok egy részéhez videó klipeket is kreálni, aztán jöhet a következő, tizenharmadik lemez!
Gabor Amadeus. Amikor a gitárost hallgatom, olyan érzésem van, mintha különböző világokban kirándulnék. Ezekben a világokban a szépet találhatjuk, és az igazi célja a zenének, a gitárjátéknak, hogy ezt megmutassa az embereknek. Gabor nagy tisztelettel köszöntelek, és arra kérnélek, hogy írd le a zenéd. Megtudhatnánk a „miértjeidre” a válaszokat?
Megszólalásommal arra törekszem, hogy igazi kikapcsolódás legyen azoknak, akik hallgatják a szerzeményeimet, feldolgozásaimat. Szeretem minden művet gondolatvázra felépíteni, így egész történések sora vár arra, aki hallgatja. A háttérzenészek feladata mindig jól megkomponált dolog és felette marad nekem az improvizációs lehetőség, amitől igazán élő és friss lesz. Jómagam is mindig az olyan zenéket kedvelek, amit ha újra meghallgatok, mindig felfedezek valami újat benne.
A valóság tele van olyan mindennapi negatívumokkal, melyeket talán ki lehet küszöbölni, talán nem. Mennyire befolyásolják a játékod ezek? Kizárod, egyáltalán ki kell zárni a negatívumokat a gitárvilágodból?
Abból lesz igazán jó és egyedi művész, aki engedi azt, hogy a történések akár pozitív akár negatív irányból hassanak rá, s képes azt átszűrve magán keresztül tükrözni azt, amit az adott pillanatban érez vagy gondol a világról, csak ettől lehet hiteles, egyedi az, ami megszólal. Sok olyan gitárzenét hallottam már, ami műanyag szerű, ezek inkább kizárólag a szórakoztatás célját tűzik ki, nincs mélyebb tartalom és érzelem bennük, nem emel fel, ami a zene lényege lenne. Arra törekszem, hogy ne gyártósoron íródjanak a dalok, hanem csak akkor, amikor valóban tartalom és ötletek sora érik meg benne az adott pillanatban. Pár éve létrehoztam Budapesten a saját stúdiómat, ennek számomra az az előnye, hogy bármikor felvehetem, és saját magam keverhetem, formálhatom a szerzeményeket. Van, hogy egy jó ötlet reggel vagy épp este születik, azt a pillanatot kell mindig elkapni, amikor az ember érzi, hogy épp a levegőben van az az energia, ami az alkotáshoz, mélyebb gondolatokhoz kellenek. Mindannyiunk élete tele van örömökkel, de néha tragédiákkal is. Ezeket mind meg kell élni ahhoz, hogy hitelesen, szólaljon meg egy vidám gyors vagy egy szomorú lassú dal.
Gabor, térjünk rá a zenei mindennapjaidra. Beszéljünk most erről!
A stúdióban elég sok időt töltök, vannak külsős munkáim is, ezt azt jelenti, hogy például énekesek felvételeit készítem vagy hangszerelem műfaji kötöttséget és korlátok nélkül. Pont ez az, ami miatt szeretek benne, mert megtapasztalok így más hangzásokat és különböző műfajok mélyére láthatok. Minden műfajban van is olyan dolog, ami tetszik, ezek később a saját zenei gondolataimban is elő szoktak bukkanni. A mai korban viszont nem elég az, hogy valaki jó gondolatokkal, ötletekkel rendelkezzen, menedzselni is kell mellette és előre látni és tervezni, mellette egy zenekart is össze kell fogni, hogy megvalósítható legyen koncerteken az, ami a kezek között megszületik, ezekhez nem kis idő és energia és főleg kitartás szükséges. Büszke vagyok arra, hogy sikerült nagyszerű művészeket találnom a célokhoz, akik ugyanúgy sajátjuknak érzik azt, amit én képviselek. Ötvös Csilla gitárművész az, akivel nagyon sokat dolgozom, sikerül vele olyan dalokat is eljátszani, ami számomra is nagy öröm és kihívást jelent. Ami külön érdekessége az egésznek, hogy női gitáros nagyon kevés vagy, latin jazz műfajon belül, sőt nem is tudok, hogy lenne olyan, aki játszik hasonló dolgokat. Ő a komolyzene irányából jött, de abszolút vevő és kreatív, hogy egyedi dolgot alkossunk együtt. Mindketten foglalkozunk gitároktatással is, jómagam inkább csak múlt időben. Csilla jelenleg Kecskeméten tanít. Közös gondolatunk például az, hogy a zenei képzésben miért nem tanítanak meg gondolkodni és improvizálni egy adott műfajon belül már gyerekkorban. Sokkal több zeneszerető ember lenne, és hozzájutna olyan örömforráshoz mindenki, ami belülről születik és tölt.
Tudom, hogy sokat dolgozol, és nagyon sokat teszel azért, hogy éljen a zene Magyarországon. A véleményem az, ha valaki teljesen elégedett magával, a világával, az képes elveszíteni az ambícióit. Szóval veszélyes lehet ez az érzés. Jól látom én ezt? Hova helyezed magad ebben a kérdésben?
Igazi művészt még sosem láttam nagyképűnek, vagy teljesen elégedettnek magával. Az évek során minél mélyebbre ássa egy műfajban magát valaki, rájön, milyen keveset is tud és egy dolog mennyi irányba tud ágazni. Valamennyi művész barátomra az alázatosság és az adni vágyás az, ami a legjellemzőbb. Hangszeres zenészként sokat kell azon dolgozni nap, mint nap, hogy mindig a szellemi és a technikai tudásának javát tudja átadni a hallgatóknak. Ez végső soron olyan figyelmet, kitartást-terveket igényel, mint bármelyik élsportban a versenyekre felkészülés időszaka. A napokban felkértek véleményezzek egy együttes megjelenés előtti számát, meg is lepett, mert ők a rock vonalon dolgoznak, de fontos volt nekik egy latin gitáros véleménye is, figyelünk egymásra így szakmán belül is, mindazok, akik alkotnak és értéketképviselnek. Számomra ezek mindig nagy megtiszteltetést és örömöt jelentenek, szeretek emberként a megközelíthető kategóriába tartozni.
Végezetül nem jöhet más, mint Gabor Amadeus tervei?
Tervek között most leginkább az szerepel így az utolsó negyedévre, hogy sok helyre el tudjuk vinni a műsorunkat, most ezen dolgozok sokat, hogy a megfelelő koncert és szervezési kapcsolatok letisztuljanak körülöttem. A formációval augusztusban volt egy pár nap, amit együtt töltöttünk, itt csak az alkotásról és az egymásra hangolódásról szóltak a napok, ez minden csapat életében fontos dolog, itt már a karácsonyi műsorunk alapjait is lefektettük már. Sokan kérdezik, hogy miért nem lépek fel itt meg ott, én azonban szeretem, ha egy helyen minden feltétel adott s nem az együttesnek kell intézni a közönséget, a plakátozást vagy az újságokban, az időben való megjelenést, sajnos ezzel volt egy kellemetlen tapasztalatom a nyáron egy ismert rendezvény helyszínnel. Több mint biztos, hogy egy két televíziós csatornán is látni fog a közönség, a megjelenések időpontját mindig a közösségi oldalon időben kiírjuk. Készül több új dal is mostanában kezeim között, természetesen lesz közöttük Astor Piazzolla feldolgozás is, aminek mindig nagy sikere van, messze jut, a világba ezt a közösségi oldalon is tapasztalom, amikor a világ másik feléről jelölnek vagy üzennek, ez mindig nagyon jó érzés és visszaigazolás, hogy jó úton járunk,s a zene tényleg nem ismer határokat, főleg a mai világban. A Libertango dalhoz, amit nyáron készítettem el, Mario Parmisano is gratulált, aki nem ismeri, Ő Al di Meola Zongoristája, tangó és a jazz műfajban világsztár. Igyekszünk mindenfelé eljutni az országban is a koncerteken várunk minden érdeklődőt szeretettel. Időpontok és friss hírek a publikus oldalon elérhetőek.
Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozást illetően az oldaladon.
