2014. február 27., csütörtök

Rakovits István

A gitáros pályafutása során folyamatosan fejlődik. A technikája, a játéka, vagy megjelennek a gitárzenei stílusok közti átjárás lehetőségei. Mikor érezted, mikor jutottál el oda, hogy azt mond, „ez most megvan, ezt kerestem”? 

Mindig új és új lehetőségeket, technikai megoldásokat kerestem a hangszerek és a zene minél változatosabb, de egyértelmű hangzásvilágához. Sok féle stílusban gitározom, de nem lehet az ember mindig topon, vannak erősebb, gyengébb időszakok, csúcsok, hullámvölgyek…tudjuk, így működik az élet. Sok mindentől függ az, hogy mitől lesz valami „ez most megvan, ezt kerestem”. De volt már jó néhányszor ilyen érzésem, amióta zenélek. Úgy mondanám, hogy többször igen, mint nem.  Kb. fél éve három kitűnő zenész barátommal - Cser László-basszusgitár, Szebelédi „Johnny” János-dob, Bartók Róbert-szájharmonika, én-gitár-ének - játszom, BLUES LIFE BAND a zenekar neve. Velük azt a hangzásvilágot szólaltatjuk meg, ami a kérdésed lényege.



István, apropó, miért a gitár?

Azért, mert ezen a hangszeren tudom a legjobban kifejezni gondolataimat, érzelmeimet. Játszottam 4 húros tenorbendzsón dixieland zenét, mandolinon bluegrass country-t, tamburán, tamburicán, citerán népzenéket, (az édesapám annak idején nagyon jó citerákat készített) mostanában szájharmonikázok is, de a gitár a kedvenc. Megszámlálhatatlanul sok lehetőség van benne, nem csak tárgyi formáját tekintve, hanem a hangszerkezelés, a megszólalás variációi.

Rengeteg nagyon jó gitárost ismerünk. Remek produkciók, de mindig van egy történés, amikor a közönség felkapja a fejét, és azt mondja most valami történt a színpadon! Saját pályádon mikor tapasztaltad ezt?

Szerencsére nem sok idő telt el a kezdetektől, és azóta is elég gyakran előfordul. Ha nem így lenne, már nem zenélnék. Sikerélmény nélkül, nem működne a dolog. J

István, egy rövid kérdés. A hangszereidről mindent, amit tudnunk kell!
  • A minden az sok lenne, mert akkor regényt kellene írnom….voltak márkás és kevésbé ismert hangszereim, ami a legkedvesebb, egy 1990-ben készült Fender Stratocaster USA Olympic White gitár, ezzel játszom legtöbbet.
  • Van egy nagyon öreg gitárom, ami száz évnél is idősebb. Valamikor az Osztrák-Magyar monarchia idejében készülhetett, mert egy kétfejű sas van beleégetve a fej hátuljába…Kovács Gyula színművésztől kaptam, amikor Szegedről Debrecenbe költözött. Sajnos, Ő már nincs köztünk, de emlékét, és az öreg hangszert szeretettel őrzöm. Előszereteti értékén túl, még a hangja is jó, kicsit kemény, határozott, Django Reinhardt gitárjának hangzására emlékeztet.
  • Egy kb. 30 éves Hohner klasszikus gitárral is játszom, ezt a hangszert szintén egy barátomtól kaptam emlékbe…kicsit ütött-kopott volt, megjavítottam és kellemes a hangja.
  • Egy spanyol elektroakusztikus klasszikus gitárt és egy fémhúros elektroakusztikus gitárt is használok, …minden stílushoz más hangszerre van szükség.

Mennyire jellemzi a pályád, az egyszer fent vagyok, egyszer meg valahol a fene sem tudja hol?

Csak ez jellemzi…. J



István, mennyire tudod a magad zenei útját járni?

Azon vagyok. Néha könnyebb, néha nehezebb, de működik.

El tudod ezt „adni” a publikumnak? Fontosnak tartod ezt az „üzleti” kapcsolatot? 

Ez is változó, mint maga az élet.  Néha szoktam mondani, hogy ”fel a fejjel, semmi remény!”  J De ami a biztos, az hogy a Blues úgy kell, mint egy falat kenyér, hogy Szaniszló János zongorista barátomat idézzem: „Blues is like a piece of bread” .

Köszönöm az interjút és nagyon sok sikert kívánok a gitarvilagok.com stábja nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017

Galéria

2014. február 21., péntek

Kovács Ervin

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunk. Nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon! Először is ismerkedjünk meg Kovács Ervin gitárossal!

Szervusz Zsolt, üdvözlöm a kedves olvasókat! Tulajdonképpen lehetne úgy is aposztrofálni, hogy a zenével együtt jöttem a világra. Amióta az eszemet tudom, érdeklődöm ez iránt, gyakorlatilag a családfám mindkét felmenő ágában találhatóak zenével foglalkozó személyek. Óvodás koromban a tánc, míg az általános iskolában a Boney M iránti elkötelezett szeretetem töltötte be a napjaimat. Még nem játszottam hangszeren, de már zenekart alapítottam 13 évesen. Akkor már nagy hatással voltak rám az AC/DC és a Kiss szerzemények. Elsőként egy Musima gitárt vásároltam, majd még pár hangszer leamortizálása után találtam meg a jelenlegi társam, a ’90-es gyártmányú Ibanez RG-570-est. Kiváló hangszer, megbízható, kényelmes, egy igazán jól sikerült választás. Súlyos, szigorú tanulási évek után, 22 évesen bekerültem az ex-Lordos Sipőcz Ernő zenekarába. Gyakorlatilag az óta állok színpadon, átlagosan évi ck. 80 bulival, ez több mint 2000 fellépés. Több zenekarban, több műfajban zenélhettem az elmúlt évek alatt, igazán sosem tudtam magam elkötelezni csak egyfajta irányzathoz. Ki sem bírnám! A zene, mint az univerzum, végtelen határokat rejt magában, számos ágát szeretem s művelem, illetve oktatom. A másik, hogy gitáros lévén egyáltalán nem ragaszkodom a kifejezett gitárzenéhez. Tényleg mindenevő vagyok e téren.

A játéktechnikai repertoárod valami olyan megfoghatatlan szinten van….! Szóval csak gratulálni tudok hozzá! Szerinted mi kell ahhoz, hogy érthetővé váljon a gitárjáték?

Mindenekelőtt a tanulás. Tudnunk kell, hogy mit is szeretnénk játszani és hogyan. El kell sajátítani az alapokat és azon felül annyit, amennyit várunk a játékunktól.

Ervin, elégedett vagy a zenei mindennapjaiddal?

Tulajdonképpen elégedett kell, hogy legyek, mert az tehetem, csinálhatom, amit igazán szeretek. Nyilván magam is dolgoztam az iparban, mint fizikai munkás, illetve mint középvezető, de immáron főállású zenészként, gitároktatóként lehetek – remélem - szerves része a társadalmunknak.

Gyakorlás! Kezdjük onnan, hogy a kezedbe veszed a gitárt!

Hm… Az órákig tartó tornagyakorlatok ideje már rég lejárt. Mivel sok műfajban szeretek úgymond lubickolni, egyaránt nézem át a bluesban megtalálható blue-note rendszert, a dominánsra építhető akár pentaton, akár modális feszítéseket, mint akár a dirty rock n roll dallamvilágát. Például hosszú időt töltöttem azzal, hogy jazz zongoristák játékait átültessem a gitárra és egy olyan harmóniai játékot dolgozzak ki, amit igazán nem hallottam másoktól. Ezt meg is örökítettem több felvételen. Szóval tényleg sok dolog van, amit érdemes az embernek naprakészen átnéznie. A neo-klasszikus elemektől kezdve, a legato, tapping játékon át, a terc, szext rendszereket, a fél-egész, az egész hangú rendszereket, arpeggiokat, az in-out motívumokat, a II-V-I frázisok tömkelegét, különböző irányzatok stílusjegyeit. Más a manouche, más a fúzió és más a standard jazz. Más egy root-blues és más egy heavy metal. Számtalan dolog létezik és akkor csak a gitárzenéről beszéltünk, pedig ez tényleg csak egy kis szelete a zenei hovatartozásomnak. De a lényeg, hogy legyen értelme és a tanultakat kellő rálátással, érzéssel tudd alkalmazni..

Hallhatunk a terveidről? Mi lenne az, ami tényleg hátra van még?

Igazán nem vagyok egy nagyravágyó ember. Többre értékelem a tudást, mint a csillogást és a tiszavirág életű fényezést. Szeretnék minél tovább zenélni és remek élményekben részt venni!



Véleményem szerint egy gitáros meg akar jelenni, akkor ahhoz a zenei egyéniség, az egyéni stílus elengedhetetlen! Én azt látom, hogy nálad ez mind egyben van! Melyek voltak azok a zenei hatások, gitárosok, műfajok melyek befolyásolták ennek kialakulását?

A ’80as,’90es években Yngwie Malmsteen, Marty Friedman és Vinnie Moore volt rám nagy hatással, míg napjainkban Steve Vai-t és Andy James-t tartom a legjobbak közt. A bluesban Robben Ford, Walter Trout, Joe Bonamassa áll közel hozzám, míg a jazzben Birelli Lagrene, Joe Pass, Russel Malone és George Benson. Ha viszont finom gitárzenét szeretnék hallgatni, akkor Mike Oldfield, Neal Schon, Steve Lukather dalait veszem elő. Mindenkitől lehet tanulni, de szem előtt kell tartanunk a személyes megnyilvánulásunk jellemzőit.

Mi a véleményed, mitől szól jól egy gitár? A gitáros személye, a technikai környezet? Egyáltalán mi kell ahhoz, hogy karakteres legyen a játék?

Meglátásom szerint a kéz és a spiritusz, ami meghatározza akár egy gitáros, egy zenész játékát. Lehet a kezében bármi, lehet mögötte bármilyen apparátus, akkor is úgy fog megszólalni, ami egyébként az ő védjegye.


Ervin, a hangszerparkodról részletesen fogunk szólni, amit előre is nagyon köszönök. Kicsit elébe lépnénk. Remekül szól a gitárod! Maradva a hangszernél, van olyan hangszer, amit igazán a „gyűjteményedben” szeretnél tudni?

Nem szeretnék ezzel megbántani senkit,rengeteg hangszert fogtam már a kezemben, de nincs különösebb vágyálmom.


Ervin, nagyon köszönöm a beszélgetést, de végezetül pár szóban beszélnél a „gitár cuccodról”?

A jelenlegi hangszerparkom egy Hamer, illetve az Ibanez Rg-570 es, juhar nyakkal, rózsafa fogólappal, Floyd Rose tremolo, hardware-edge +toplok III. Paf-pro II Dimarzio pic-up settel. Egy GK-2A hexa pick-up, ami egy vékony hexaphonic hangszedő és önálló jelet ad le minden húrról a GK kompatibilis eszközre. Ez egy speciális 13 eres vezetékkel fut a Roland VG-8 effekt pedálba. Ennek segítségével elő lehet állítani akár Strato-, Telecaster, 12 húros gitár hangokat, hegedű, balalajka és más lehetőségekkel egyetemben. A Pitch Shifter segítségével, akár több szólamot, terc, kvart, oktáv stb. A programok bővítésére szolgál az M-512E memória kártya. A VG-8 segítségével külső effektprocesszorokat is vezérelhetünk, a paramétereit egy külső MIDI egységen is tárolhatjuk. A megszólalásra Hughes and Kettner passzív ládákat használok.
kovacservin.atw.hu

Ervin, nagyon sok sikert kívánok a Gitarvilagok.com stábja nevében a továbbiakhoz!


Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017

Galéria



2014. február 13., csütörtök

Nagy Gergő

Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunk. 
Nos, a játékod hallgatva, az jött le elsőként, hogy mindig annyit teszel bele a zenédbe, amennyi pontosan ahhoz kell, hogy hatásos legyen a megszólalás. Kezdjük akkor ezzel a témával. Ha igaz, amit gondolok, akkor mennyi ebben a tudatos, és mennyi, ami eleve a tehetségedből fakad?

Szia Zsolt! Üdvözlöm a kedves olvasókat! Először mindig „a riff” születik meg, ami köré építem az egész dalt és igyekszem találni hozzá egy olyan szerkezeti felépítést, amivel élvezhetővé tehetem a nótát. Persze ez függ attól, hogy most hogy jön az ihlet, mert volt olyan, hogy egy nap alatt össze tudtam rakni egy zenét, meg persze olyan is, hogy két hónap alatt is. Szóval azt mondanám, hogy a tudatosság csak a felépítésnél van jelen, a többi mind magától jön.

Kanyarodjunk vissza Rád. Ismerkedjünk meg Nagy Gergő gitárossal!

23 éves vagyok, Szentendrén élek és a Szent István Egyetemen tanulok építőmérnöknek. A metál iránti szeretetem már kis gyerekkorom óta jelen van (Akela, Moby Dick, Omen) és mindig ahhoz volt igazítva, amit bátyáim hallgattak. Az elég vicces tud lenni, amikor egy öt éves gyerek Sex Action számokat énekel. De volt, hogy rappet is hallgattam meg funky zenét. Hatalmas volt a zenetár. Amit tudni lehet még rólam, hogy a zenélésen kívül nagyon szeretek sportolni. Főleg a futás az, ami vonz. Jó stressz levezető, ami jót tesz a zeneírásnak is, mert olyankor nem görcsösen állok neki zenét írni és felvenni. Törekszem arra, hogy precíz és pontos legyek a gitárjátékomban, no meg persze, hogy a legjobb hangzást találjam meg a témákhoz. Célom, hogy valami újat mutassak az embereknek, amit még nem hallottak.

Gergő, foglalkoztál más hangszerekkel is, vagy alapból a gitár jött képbe?

Ha jól emlékszem kilenc éves lehettem, amikor általánosban egy zeneiskola eljött
bemutatót tartani mindenféle hangszerekkel és ott nagyon megtetszett a hegedű. Ebből az lett, hogy két évre rá ötszáz ember előtt léphettem fel az Óbudai Társaskör épületében. Hihetetlen nagy élmény volt. Körülbelül öt évig tanultam hegedülni, ami megszerettette velem a komoly klasszikus zenét. Mai napig Brahms az egyik kedvencem. A gitár 15 évesen került be a képbe. Bátyám megmutatta a Denveri G3-as koncertet és egyből azt mondtam, hogy kell egy gitár. Elsőnek Jimi Hendrix, Metallica, Black Sabbath számokat kezdtem el tanulni, de még sorolhatnám a neveket. Az elmúlt két évben nagyon sok Andy James-t, Angel Vivaldi-t és Jason Becker-t hallgattam.

Stílusok. Szóval kőkemény témákat fogsz, de mennyire engedsz be a gitárvilágodba más, jazz vagy blues műfajokat?

Abszolút jellemző rám, hogy mindenféle zenét meghallgatok a raptől kezdve a dubstepen át a house-ig. Egyik kedvenc elektronikus rock bandám a Pendulum. Tetszik, ahogy Gwynedd játszik az effektekkel, sokat lehet belőle tanulni. Mindenben megtalálom a kedvenc momentumot, ami a későbbiekben inspirálhat. Amit kiemelnék az a blues Jimi Hendrix és John Lee Hokker miatt. Akárhányszor meghallgatom a zenéiket, mindig találok bennük valami újat. De még meg kell említenem Guthrie Govan nevét is, mert nála láttam először, hogy mennyi műfajt képes összekeverni egy zenében és ez nagyon megtetszett. Nagyszerű dolog ez a fúziós jazz.

Következzen a „fa”. Beszélnél a gitárjaidról, és természetesen az erősítő, pedál, és minden, amit ide érthetünk!

Három gitárom van, az egyik egy akusztikus East, aminek meglepően jó hangja van még hét év után is, ezen szoktam először gyakorolni. Aztán van még egy Squierem és egy Samickem. Ez utóbbit használom felvételekre. Egy barátom adta nekem, amit később magam pofoztam ki. Nagyon jó hangja van. Amikor felveszek mindig a Guitar Rig programot használom, egyszerű felület, könnyen lehet kezelni, a legjobb. De ezen kívül van még egy Digitech RP250 multi-effektem és egy Dunlop Wah pedálom. Nagyon tetszik a Digitech hangzásvilága, azért is választottam ezt a multit. Van még egy Laney fej-láda erősítőm, aminek bitang jó hangja van. Ezt csak a próbateremben szoktam használni a nagy hangja miatt. Pengetők közül kettőt emelnék ki a lila és a zöld Tortex pengetőket.


Éppen aktuálisan, mit kell tudnunk a „munkáidról”?

Az elmúlt egy évben hazai népszerű és feltörekvő rappereknek írok gitártémákat, mint például Hibrid, Mr. Busta, Sala, Trick. Mr. Bustának tavaly novemberben jelent meg a Meghalni Jöttem című nagylemeze, amin én is közreműködtem. Sala és Trick, akik a Fülke formációt alkotják, tavasszal fog megjelenni a lemezük és hallhatóak lesznek a közös nóták is. A saját dalokon folyamatosan dolgozom, és ahogy időm engedi, fel is veszem őket. A suli mellett ez nem olyan könnyű. Nem rég sikerült egyeztetnem egy ausztrál gitárossal (Dejan Toracki), akivel hamarosan összehozunk egy zúzós thrash metál zenét. 
Legutóbbi közreműködésem Hibrid barátommal:


Tervek?

Szeretnék összeállítani egy saját 5-6 számból álló bemutatkozó EP-t az elkövetkező egy-két éven belül, valamint egy rock bandát is alapítani és velük zúzni!!! A barátaimmal két éve csináltunk egy bandát, csak mivel mindenkinek más volt az elképzelése, így nem volt értelme tovább folytatni. Továbbá, akikkel eddig közreműködtem, szeretnék velük a jövőben is zenélni. A zenei ízlésemet szeretném tovább bővíteni, hogy még több helyről kapjak inspirációt, szerencsére ebben kapok segítséget az ismerőseimtől. Szinte minden zenét meghallgatok, amit megosztanak Facebookon, vagy amit elküldenek nekem. (https://www.facebook.com/gergo.nagy.g)
Köszönöm Zsolt az interjút, remélem minden olvasónak tetszett!:) 

Gergő, én köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017

Galéria

2014. február 6., csütörtök

The Bits

Nagy tisztelettel köszöntöm a zenekart az oldalon. Beatles és a The Bits. Mit kell tudnunk erről az együttállásról?

Szia Udy! Köszöntjük mi is a Gitárvilágok oldal olvasóit! A zenekar története 2013 januárjában kezdődött egy budapesti szórakozóhelyen. Ez nagyjából egy pár nap eltéréssel egy évvel ezen cikk megszületése előtt történt, így joggal mondhatjuk, hogy a zenekar a napokban töltötte be első életévét (de erről majd később...). Ezen a napon találkoztunk így négyen először. A zenekar ötlete Zsolti fejében fogant meg, majd telefonhívás követett telefonhívást és minden úgy történt, mint a mesében. A Beatles iránti közös szeretetünk és rajongásunk hozott össze minket, amit Zsolti "tettlegesített", emellett mindannyian több évtizedes zenei múlttal és tapasztalattal rendelkezünk, így hamar megtaláltuk a közös hangot. Bali hatalmas brit pop és indie rajongó, Zsoltival több hasonló stílusú zenekarban is játszottak együtt a Bits előtt, így köztük már viszonylag régóta létezik az a bizonyos kohézió. János a blues zenéből jött, de a Beatles iránti rajongás nála is nagyon korán kezdődött. Kapolcson találkozott Zsoltival, egy Beatles napot szervezett a fesztivál egyik programjaként és az egyik meghívott vendég Zsolti volt, eljátszottak pár számot és a továbbiakban nem volt kérdés, amikor jött a telefon. Zsolti közel 10 évig játszott egy másik magyar Beatles tribute zenekarban, szóval neki kisujjban vannak ezek a dalok. Én 4 évig játszottam egy hasonló Beatles tribute zenekarban, Zsoltival egy közös ismerősünk hozott össze. Szintén nagyon fontos szerepet játszik az életemben a 4 gombafejű zenéje. Titkon szerintem mind a négyünk gyerekkori nagy álma volt, hogy majd egyszer Beatlest szeretne játszani vagy csak eljátszani, hogy ő egy beatle. :)
Szerencsére megadatott ez a lehetőség, megalakult a The Bits és Beatlest játszunk!

A Hard Days Night. 50 éves jubileum. Hogyan ünnepli ezt az évfordulót a The Bits?

Valóban, idén 50 éve jelent meg az A Hard Days Night nagylemez, ennek tiszteletére egy különleges műsorral készülünk, színpadra visszük a lemez teljes anyagát, az elejétől a végéig, hangról hangra, szórol szóra, megfűszerezve azokkal a dalokkal amelyek nem kerültek fel a lemezre, hogy még érdekesebb és autentikusabb legyen a műsor. A dolog különlegessége abban rejlik többek közt, hogy ilyet a Beatlestől soha sem lehetett hallani (se látni), hogy egy teljes albumot élőben eljátszanak.. Az "A Hard Days Night LIVE" címre kereszteltük a produkciót és szeretnénk a lehető legtöbb helyre elvinni a műsort. A zenekar idei évének egyik fő csapásiránya ez a műsor lesz, ehhez egyébként forgattunk egy nagyon hangulatos klipet egy Budapest belvárosi háztetőn.


Forduljunk egy picit a technikai kérdések felé. A Beatles napjainkig meghatároz egy megszólalást, egy hangszeres standardot. Követitek a Beatles hagyományokat ezen a területen is? {hangszerekről, cuccokról röviden}

Igen, ez egy nehéz kérdés! :) Azt hiszem, hogy a Beatles a világon az egyik olyan zenekar, azon kevesek közt, akik nem tudtak "két egyforma" lemezt csinálni, sem hangzásban sem pedig stílusban, minden lemezükkel gyakorlatilag stílust teremtettek, mind a szövegvilágot tekintve, mind a megszólalást, ezért ezt teljesen ugyan abban a formában megszólaltatni nagyon nehéz. Próbálunk autentikusak maradni a megszólalást tekintve, de mégis kicsit "modernek". Ez elsőre olvasva biztos, hogy ellentmondásos és egy rövid magyarázatra szorul, hogy mindenki értse: hangról hangra, egy az egyben játszunk minden dalt, de megpróbáljuk a mai kornak megfelelően tálalni. 
Korabeli hangszerek, erősítők újra kiadott verzióit, másolatait használjuk, 
  • 12 húros Rickenbacker (A Hard Days Night lemez egyik meghatározó hangszere), 
  • Gibson J-160 akusztikus gitár, Gretsch, Fender gitárok, Epiphone Casino, 
  • Höfner basszusgitár, 
  • Ludwig dob stb. 
Erősítő fronton is a 60-as évek hangzásvilága dominál, csöves Fender Vibrolux és Vox AC30 erősítőket használunk. Effektpedálok tekintetében természetesen saját anyagból (Kasleder pedálok) dolgozunk, ha már így adta a sors, hogy egészen véletlenül pont ezzel foglalkozom:) Összefoglalva, megszólalás tekintetében hasonló irányból próbáljuk megközelíteni a dalokat, mint Paul McCartney a jelenlegi zenekarával, autentikusan, de mai fűszerezéssel.

Hogyan tapasztaljátok, elég Beatles számokat játszani, vagy a The Bits-nek nagyon jól kell játszania az „örökzöldeket”?

Nagyon sok zenekar "játszik" Beatles számokat, mi nem szeretnénk beállni ebbe a sorba. Sokféleképpen el lehet játszani ezeket a dalokat, de jól, nehéz és ebben rejlik a varázslat! Sokan azt gondolják, hogy "Beatles?", óóóó, hát az csak pár akkord, sika-mika, sálá-lálá és kész, bárki el tudja játszani. Itt a tévedés! Ha egy kicsit jobban elmélyül az ember ezekben a nótákban, rájön, hogy nem is olyan egyszerű a dolog. Az ösztönös őserő mellett ott vannak a finomságok, a kis "figcsik", amik nélkül nem teljes a kép. Úgy gondolom, hogy a legtöbb Beatlest játszó zenekarból pont ez a két fontos összetevő hiányzik: az ösztönös erő és az a finomság, amivel ezekhez a dalokhoz nyúlni kell. Nagyon sokan csak végletekben tudnak gondolkodni, vagy túl van művészkedve egy dal, vagy le van csupaszítva, energia meg nincs benne. Olyan ez, mint a főzés, egy jó ételnek egyszerűnek kell lennie, de a fontos apró összetevők nem hiányozhatnak belőle és a megfelelő fűszerezés nagyon fontos. Mi megpróbáljuk nem csak úgy "eljátszani" ezeket a dalokat, hanem egy olyan élményt adni a hallgatónak/nézőnek, ami az alatt a másfél-két óra alatt, elfeledteti a mindennapok gondjait, átadni azt az energiát és üzenetet, ami ezekben a dalokban rejlik.

Apropó névválasztás. Hogyan jött képbe a The Bits név?


Hosszú ideig, hetekig játszottunk különböző nevekkel, míg ez jött. Volt egy olyan koncepció, hogy B betűs legyen, de volt egy másik oldal, hogy annyi B betűs emlékzenekar létezik, legyen valami más. Legyen egyszerű és legyen a Beatlesre hajazó, emlékeztető. Volt olyan ötlet, hogy legyen a zenekar neve Nowhere Men (a Nowhere Man című szám után), vagy Come Together, ezt nem kell magyaráznom. Szerintem lehetett vagy 40 ilyen ötlet, amit ízlelgettünk, köztük a The Bits is. Aztán a végén Zsolti egy csapással átvágta a gordiuszi csomót és egy email váltással eldőlt a dilemma, megszületett a név.

Beszéljünk az aktualitásokról. Koncertek!

A következő koncertünk február 8-án lesz a budapesti Muzikum Klubban, ez lesz az "A Hard Days Night LIVE" koncertsorozatunk első bulija (a "lemezbemutató") február 28-án, Kecskeméten játszunk, márciusban fogjuk ünnepelni a zenekar egy éves fennállását és szépen lassan jön majd a többi tavaszi koncert is. Szeretnénk idén a lehető legtöbb helyre elvinni az AHDN LIVE műsorunkat, már folynak egyeztetések vidéki helyszínekkel is.

Azért a Beatles, mint olyan képes behatárolni a zenekar mozgásterét. Szóval a The Bits és a tervek?

Szerencsére azért annyira nem. :) A Beatles zenéjének sokszínűségéből adódóan van
miből válogatni. A főiskolás/egyetemi buliktól kezdve a fesztiválokon át a zártkörű céges rendezvényekig, sokféle repertoárt össze tudunk állítani, hangsúlyozom, nem hakni szinten!!!, így van lehetőség a mozgásra. Nagyon sok tervünk van akár a közeljövőt, akár a jövőt tekintve. Tele vagyunk energiával és szeretjük, amit csinálunk! Januárban bemutatkoztunk egy BEatles Unplugged műsorral, ami szerencsére már az első bulin kinőtte magát. Sikerült egy olyan teltházat produkálnunk, hogy sajnos a későn jövőket már az ajtóból vissza kellett fordítani, mert már tényleg nem fért be több ember. Ahol egy kicsit meghittebb, csöndesebb Beatlesre van igény, oda ezzel a műsorral megyünk. A napokban elindul az AHDN Live műsorunk és természetesen bulizós, megőrülős bulikhoz is tudunk válogatni dalokat a közel 70 számos repertoárunkból! Szerencsére minden korosztály képviselteti magát a Bits koncerteken, így életkorban sem skatulyázhatjuk be a közönségünket. Nagyon jó érzés látni viszont, hogy egyre több fiatal van a Bits koncerteken, ami azt bizonyítja, hogy a Beatles zenéje nem nosztalgia zene, hanem még mindig aktualitás, inspiráló és örök! Köszönjük a beszélgetést!"

Köszönöm az interjút, jó koncertezést és további sok sikert kívánok Nektek a gitárvilágok.com  nevében is! 


Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017

2014. február 3., hétfő

Inotai Péter

Szóval, ha van gitárjáték, amit szeretek az, amikor a „játékos” belülről játszik és a technikai „elvárások” nem teszik kényszeredetté a játékát. Nos, a talán egy picit elvont gondolataim után következzen Inotai Péter gitáros, akire az elmondottak tökéletesen illenek.


Köszi szépen amiket írtál rólam! Szóval, Inotai Péter vagyok, de legtöbben csak Incho-nak hívnak. 14 éves korom óta gitározok, akkor sikerült egy Jolana típusú gitárt a félretett pénzemen megvenni. Azóta játszottam jó pár gimnazista/egyetemista projectben, de amit érdemes megemlíteni az a Without Face nevű banda. Elég komolyan vettük az egészet, lemez, klipp, nagyobb fesztiválokon való fellépés, turnék mind voltak. Sajnos egyetem után a meló mellett már nem fért bele az időmbe, úgyhogy abba kellett hagynom a zenekarosdit. Még egyetem alatt abban a szerencsés helyzetben lehetett részem, hogy pár évig Daczi Zsolthoz járhattam magánórákra. Ez elég nagy lendületet adott a gitártudásomnak. Azóta igazából főleg otthon gitározgatok, próbálom fejleszteni magamat. Pár éve nekiálltam az otthoni stúdiózgatásnak, saját ötleteket kidolgozni, hangszerelni. Elég időigényes dolog, ráadasul még sokat kell tanulnom a témában. Szintén nemrég kezdtem el a nekem szimpatikus netes gitárversenyeken indulni egy kis kihívásként :)
Magánéletről annyit, hogy jelenleg Németországban élek és dolgozok programozóként.

Péter, beszélnél róla, hogy melyek voltak azok az alapok, melyekre ráépítetted a stílusod?

Sok gitáros játéka tetszett/tetszik, de akik igazán közel állnak hozzám:
  • Steve Vai: Passion and Warfare es az Alien Love Secrets albumok főleg, 
  • John Petrucci (Dream Theater & LTE): Images and Words es Awake album és az LTE albumok ,
  • Daczi Zsolt:Gyakolatilag minden szólója, de főleg a Carpathia Projectes stílusa, 
  • Mostanában meg Tosin Abasi az Animals as Leaders-ből, aki hatalmas hatással van rám. A 8 húrosgitár szerelmemet is neki köszönhetem. 
Emellett egyre több fusion-os zenét hallgatok, de a játékomba még nem nagyon épültek be az elemek, egyelőre még csak kóstolgatom és tanulgatom a dolgot.



Mennyire tartod fontosnak a zenei egyéniséget?

Mindenképp fontosnak tartom, hogy az ember megtalálja a saját zenei egyéniségét. Az igazán nagy gitárosokat pl pár hang után fel lehet ismerni. Számomra is sokkal érdekesebb mondjuk egy Tosin Abasi-t hallgatni, akinek minden hangja egyedi, mint például egy X-edik Satriani klónt. Mondjuk, túlságosan egyedinek nem érzem a játékomat, de próbálok törekedni rá, hogy ne jól ismert klisséket sütögessek el.

Nincs mese egy gitárnak jól kell szólni! Jöjjön minden amit a
gitárcuccodról tudnunk kell!

Mivel nem játszok bandában, csak otthoni zeneszerzés és felvétel a jelenlegi cél, ezért hagyományos erősítőm nincs. Egy Line6 UX1-es audio interface-t használok. Ez ötletrögzítésre megfelelő, viszont komolyabb hangzáshoz kezdem kevésnek érezni. Remélem a közeljövőben sikerül az UX1-et valami komolyabb cuccra lecserélni.
  • Fő hangszerem egy Schecter Hellraiser 8 húros gitár, amivel iszonyúan elégedett vagyok. Elképesztően magas színvonalú a kidolgozása és hihetetlen sustain-je van. 
  • Emellett van egy 7 húros Ibanezem, amit a 8 húr előtti időkben használtam és egyelőre nincs kedvem megválni tőle, mivel ha tremolozni kell, akkor jól jön (a Schecter fix hídas). 
  • A basszus sávokhoz egy 5 húros Yamaha basszusgitárt használok.
Hangzással végtelen órákat el lehet tölteni. Mondjuk egy idő után unalmas, de az átlagnal többet szoktam hangzással tölteni/tökölni, de másrészről sose vagyok vele elégedett :)

Hol foglal helyet a gitár a mindennapjaidban?

Nagyon fontos dolog az életemben, de igazábol csak hobby szintem csinálom. Sajnos nincs annyi időm gyakorolni es játszani, amennyit szeretnék. Viszont amikor utazok vagy melózok végig szól valamilyen igényes zene, úgyhogy passzívan az idő nagyrészében ott a gitár.
Sokszor elgondolkoztat a kérdés, hogy mi lett volna, ha megpróbáltam volna hivatalosan mintegy fő állásban a zenélést. Mindenképp több időt tudtam volna vele tölteni, csak nem biztos, hogy ha meg is akarnék belőle élni, akkor olyan zenét és úgy játszhatnék, amilyet akarok.




Inotai Péter és a jelen!

Épp a napokban sikerült felvenni egy videót az Andy James gitárversenyre. A Jónás Tamás gitárfórumban is be van tervezve egy közös jammelés, remélem, az is össze fog jönni.

Péter, végezetül a terveidről!

Minél előbb húrt kellene cserélnem ... csak épp 8 húr cseréjére nehezebb rávennem magam :)
Viccet félretéve szeretném jobban beleásni magam a fusion-os témákba, és javítani a zenei artikulációmon, amivel nem vagyok mostanában túl elégedett. Jó lenne egy komolyabb hangzást is összehozni az otthoni stúdióban, és ezután a meglévő teljes számok feljátszása és valamilyen formában való megosztása (pl. soundcloudon). A félkész számokat meg tovább kellene csiszolgatni. De ez még a jövő zenéje :)

Köszi szépen az interjút és további sok sikert a Gitárvilágoknak! 

Péter, én köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com  nevében is! 

Udvardy Udy Zsolt
+36/30/226-1017