2014. február 27., csütörtök

Rakovits István

A gitáros pályafutása során folyamatosan fejlődik. A technikája, a játéka, vagy megjelennek a gitárzenei stílusok közti átjárás lehetőségei. Mikor érezted, mikor jutottál el oda, hogy azt mond, „ez most megvan, ezt kerestem”? 

Mindig új és új lehetőségeket, technikai megoldásokat kerestem a hangszerek és a zene minél változatosabb, de egyértelmű hangzásvilágához. Sok féle stílusban gitározom, de nem lehet az ember mindig topon, vannak erősebb, gyengébb időszakok, csúcsok, hullámvölgyek…tudjuk, így működik az élet. Sok mindentől függ az, hogy mitől lesz valami „ez most megvan, ezt kerestem”. De volt már jó néhányszor ilyen érzésem, amióta zenélek. Úgy mondanám, hogy többször igen, mint nem.  Kb. fél éve három kitűnő zenész barátommal - Cser László-basszusgitár, Szebelédi „Johnny” János-dob, Bartók Róbert-szájharmonika, én-gitár-ének - játszom, BLUES LIFE BAND a zenekar neve. Velük azt a hangzásvilágot szólaltatjuk meg, ami a kérdésed lényege.



István, apropó, miért a gitár?

Azért, mert ezen a hangszeren tudom a legjobban kifejezni gondolataimat, érzelmeimet. Játszottam 4 húros tenorbendzsón dixieland zenét, mandolinon bluegrass country-t, tamburán, tamburicán, citerán népzenéket, (az édesapám annak idején nagyon jó citerákat készített) mostanában szájharmonikázok is, de a gitár a kedvenc. Megszámlálhatatlanul sok lehetőség van benne, nem csak tárgyi formáját tekintve, hanem a hangszerkezelés, a megszólalás variációi.

Rengeteg nagyon jó gitárost ismerünk. Remek produkciók, de mindig van egy történés, amikor a közönség felkapja a fejét, és azt mondja most valami történt a színpadon! Saját pályádon mikor tapasztaltad ezt?

Szerencsére nem sok idő telt el a kezdetektől, és azóta is elég gyakran előfordul. Ha nem így lenne, már nem zenélnék. Sikerélmény nélkül, nem működne a dolog. J

István, egy rövid kérdés. A hangszereidről mindent, amit tudnunk kell!
  • A minden az sok lenne, mert akkor regényt kellene írnom….voltak márkás és kevésbé ismert hangszereim, ami a legkedvesebb, egy 1990-ben készült Fender Stratocaster USA Olympic White gitár, ezzel játszom legtöbbet.
  • Van egy nagyon öreg gitárom, ami száz évnél is idősebb. Valamikor az Osztrák-Magyar monarchia idejében készülhetett, mert egy kétfejű sas van beleégetve a fej hátuljába…Kovács Gyula színművésztől kaptam, amikor Szegedről Debrecenbe költözött. Sajnos, Ő már nincs köztünk, de emlékét, és az öreg hangszert szeretettel őrzöm. Előszereteti értékén túl, még a hangja is jó, kicsit kemény, határozott, Django Reinhardt gitárjának hangzására emlékeztet.
  • Egy kb. 30 éves Hohner klasszikus gitárral is játszom, ezt a hangszert szintén egy barátomtól kaptam emlékbe…kicsit ütött-kopott volt, megjavítottam és kellemes a hangja.
  • Egy spanyol elektroakusztikus klasszikus gitárt és egy fémhúros elektroakusztikus gitárt is használok, …minden stílushoz más hangszerre van szükség.

Mennyire jellemzi a pályád, az egyszer fent vagyok, egyszer meg valahol a fene sem tudja hol?

Csak ez jellemzi…. J



István, mennyire tudod a magad zenei útját járni?

Azon vagyok. Néha könnyebb, néha nehezebb, de működik.

El tudod ezt „adni” a publikumnak? Fontosnak tartod ezt az „üzleti” kapcsolatot? 

Ez is változó, mint maga az élet.  Néha szoktam mondani, hogy ”fel a fejjel, semmi remény!”  J De ami a biztos, az hogy a Blues úgy kell, mint egy falat kenyér, hogy Szaniszló János zongorista barátomat idézzem: „Blues is like a piece of bread” .

Köszönöm az interjút és nagyon sok sikert kívánok a gitarvilagok.com stábja nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017

Galéria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése