2014. május 29., csütörtök

Hard ’N’ Heavy, Ossian Tribute Band

Nagy tisztelettel üdvözöllek bennetek a Gitarvilagok.com oldalon, és köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást! 
Nem vitás „veszélyes” terep a „tribute”, azonban az Ossian Tribute Band-nek csak gratulálni tudok. Ossian zenék, de nagyon határozottan megjelentek benne. Beszélnétek a zenekar eddigi történetéről?

Tagok:
·          Weisz Tamás - ének
·          Nagy Tamás – gitár
·          Nagy András – gitár
·          Hont Attila – Dobok
·          Boór Dániel – Basszusgitár

N.A.: 2010 júliusában alakultunk. Mint minden hétköznapi kezdő zenekar mi is a kedvenceink zenéjét játszottunk mindenféle rendszer nélkül. Alakulásunk kezdetén a legnagyobb problémát mindig az énekes keresése tette ki. Hosszú ideig nem találtunk magunk mellé egy újabb tagot vagy, ha találtunk is, akkor sem volt eléggé rátermett és hamarosan el is váltak az útjaink. Ez az állapot egészen 2012 őszéig ment, amikor eldöntöttük, hogy megkérdezzük Tomit, hogy beszállna-e és ő örömmel vállalta a feladatot. Az ő érkezésével egy időben el is döntöttük, hogy kicsit egyenesítjük a stílusunkat és csak a 80-as, 90-es évek magyar metál zenéiből fogjuk összeállítani a műsorunkat. Ez ment körülbelül egy évig.
W.T.: A fiúkkal már hosszantartó barátság fűzött össze minket, eleinte szívesen jártam fel a próbáikra, mivel tudtam, hogy mindig énekes problémákkal küzdöttek, végül így kerültem be közéjük. Amikor szóltak, hogy álljak be, nagy örömmel fogadtam.
N.T.: Aztán átváltottunk erre az elképzelésünkre. Sok hazai zenekar slágerét játszottuk régebben. Leginkább az Ossian számai mentek, emellett legjobban azok mondanivalójával sikerült azonosulnunk. Így amikor felötlött bennem a tribute gondolata, nem volt kérdéses kit válasszak. Mellesleg, hasonló Kramer gitárom van, mint Maróthy Zolinak, lehet ez a sors jele, ki tudja.

A bevezetőre utalva, mennyire tudjátok beletenni saját magatokat az Ossián világába?

N.T.: Az elveim  teljesen megegyeznek a dalszövegeikkel, és néha úgy érzem, rólam szólnak. Old school srác vagyok, lenyűgöz a régi Heavy Metál korszak, nekem könnyű azonosulni vele. Sok szép emlék jut eszembe az együttes révén, ezzel is még jobban bele tudom helyezni magam a világukba.
W.T.:  Én ezen a zenén nőttem fel. "Amikor kölyök voltam, 16 éves" két nagyobb zenekar képviselte ezt a stílust, a Pokolgép és az Ossian. Én azonnal az Ossian mellett döntöttem, mert számomra több volt a mondanivalója, és a zenéje is jobban megfogott.
H.A.:  Sose jelentett gondot átérezni ezt a műfajt. Amióta zenét hallgatok, nem idegen számomra az Ossian.
B.D.: Már 13 éves koromban is hallgattam Ossian-t, de igazán 19 éves koromban tudtam megérteni-átérezni a zenéjüket. Ekkorra éltem át olyan dolgokat, amelyek ezt lehetővé tették. Szerelmet, örömet, bánatot és ekkorra volt kellő rálátásom a társadalomra. Sokszor úgy érzem, mintha a zenéjük egy az egyben rólam szólna. Az értékrendem teljesen hasonló a szövegeikben megfogalmazottakhoz. Az Ossian szövegei olyan dolgokat fogalmaznak meg, amelyek a mai napig is érvényesek, többek közt társadalmi problémák .És igazi érzések jönnek magán a zenén keresztül át.


Hogy gondoljátok, szigorúan követnetek kell a „hangról, hangra” játékot, magát a hangzásvilágot?

N.T.: Természetesen egyik fő szempont nálunk, hogy legjobb tudásunknak megfelelően a lehető legrészletesebben, legprecízebben tanuljuk meg a dalokat. Csak így lehetünk hiteles tribute zenekar és így adhatjuk vissza a hangulatát a számoknak -bár ez kicsit se könnyű feladat, hiszen profi zenéket írtak. Persze mi minden erőnkkel ezen vagyunk. Ami a hangzásvilágot illeti, úgy gondolom, azt nem lehet teljesen lemásolni, hisz hiába hasonlók a hangszereink, a zenészek mások, két egyforma ember nem létezik.
W.T.: Ez rendkívül fontos számunkra, mivel nagyon szeretjük a zenéjüket, ezért megtiszteljük azzal, hogy jól játsszuk. Szerencsére a közönségünk is megerősít ebben minket.
H.A.: A zenekarban igyekszik mindenki a legjobbat nyújtani és igazodni az eredeti megszólaláshoz.

Gondolom, kapcsolatban vagytok az „alap” zenekarral. Mit szól a zenétekhez az Ossian?

N.T.: Sajnos nem vagyunk személyes kapcsolatban velük, eddig csak a közönség soraiból a rajongótáborukat erősítettük. Reméljük, ha hallani fogják a feldolgozásainkat, akkor meg lesznek elégedve a munkánkkal.


Ne haragudjatok, de a szólógitár és az ének egy sarkalatos pontja a zenekarnak. Maróthy és Paksi személye kétségtelen meghatározó alakjai a világ heavy metal műfajának. Mennyire vagytok kapcsolatban velük? Szükséges egyáltalán egyfajta személyes kapcsolat?

N.T.:Teljesen egyetértek veled,  kettőjük egyénisége, stílusa egyedülálló, ezért is van nehéz dolgunk Tomival, természetesen nem tudjuk és nem is szeretnénk helyettesíteni őket. A kérdésedre válaszolva, nem szükséges személyes kapcsolat hozzá, hogy előadjuk a dalaikat, mivel azonban Maróthy Zoltán számomra példakép a zenében, nagy örömet okozna, ha ő is elismerné a zenekarunkat és a gitározásomat.
W.T.:  Én is hasonlóan gondolom, nem szükséges a személyes kapcsolat, de ha lehetőség adódna rá, szívesen beszélgetnék velük.

Felmerülhet a kérdés, hogy a „tribute műfaj” merre indulhat tovább. Milyen lehetőségeket láttok magatok előtt? Gondolok arra, hogy marad a vonal, vagy kiléptek belőle, a „saját” útra?

W.T.: Marad ez a vonal, mert nekem az Ossian a kedvenc zenekarom és nagyon szívesen játszom a dalaikat. Megvan benne mindaz, ami kielégíti a zenei igényeimet.
H.A.: Én alapvetően úgy kerültem be a zenekarba, hogy már tribute-ként működtek, szóval teljesen magaménak érzem a dolgot és maradok ennél.
N.T.: Alkottunk már saját számokat is, azonban nem találtak hallgatóközönségre, így inkább abban maradtunk, hogy olyat játsszunk, amit ők is kedvelnek, úgyhogy a Hard 'N' Heavy szerintem Ossian tribute marad.  Nekem még van egy pesti zenekarom párhuzamosan. Ott csak saját szerzeményeket játszunk, meg persze egy-két Guns 'N' Rosest. Igazából nekem az a fő vonal, persze ettől függetlenül itt is beleadok mindent!

Az oldal jellegéből adódóan, beszélnétek a hangszerekről, erősítőkről. Mennyire kell ebben a témában követni az Ossiant?

N.T.: Hol is kezdjem?... Nem árt, ha az ember hasonló hangszereken játszik, nem csak a megszólalás végett,  a megjelenés se utolsó. Például arra gondolok, hogy egy Gibson Explorer-el vagy Flying V-vel nem lenne autentikus a dolog. Én szerencsés vagyok ebből a szempontból, hiszen, mint említettem is a gitárom egy 1985-ös Kramer Pacer Deluxe. A hangszerben Bartolini pick up-ok vannak. Nagyon szeretem, remek gitár. Az erősítőm egy 1992-es Marshall Super Lead JCM900-as ládával, amiben "fekete címkés" G12T75-ös hangszórók vannak. A torzítást egy régi, tunningolt 90-es évek elején készült Marshall Shred Masterből hozom ki. Az "akusztikus" részeket egy reissue Ibanez Cs-9 Chorus-sal fűszerezem meg. Pedálsorom végén egy Boss DD-3-as delay foglal helyet. Kábelek szempontjából Andrissal mindketten Vox gitárkábeleket használunk.
N.A.: Visszatérve a Kramerekhez. Én egy 1986-os Barettáthasználok. Van még eg
y zöld B. C. Rich Gunslinger Retróm amit ugyan eddig még nem használtam a tribute-os koncerteken, mivel azonban Maróthy Zoltán híres Krameréhez hasonló a színe, ezért a megjelenés miatt be fogom vetni élőben is. Az erősítőm egy Marshall Super Bass kópia, a torzítást egy Vox Big Ben overdrive-al érem el.
B.D.: Nekem van egy 76-os Fender Mustang és egy Squier Precision Bass basszusgitárom.

A legrövidebb kérdés, a jelen, és a tervek?

W.T.: A jelenről annyit tudok csak mondani, hogy rengeteget próbálunk és még több feldolgozást csinálunk. Emellett szervezzük a nyári koncerteket, hogy a lehető legtöbb helyen megismerjék a Hard 'N' Heavyt.
H.A.: Minél jobban törekszünk arra, hogy megteremtsük az ossianos hangulatot és visszaadjuk az eredeti megszólalást a közönségünknek.
N.T.: Ahogy Tomi is mondta, bővítjük a repertoárunkat és szervezzük a koncerteket. Nemrég felvettünk újabb feldolgozásokat, amiből az Acélszívet már hallhatjátok is az oldalunkon. A többivel még dolgoznom kell, egyelőre szinte az összes nyers, plusz némelyiknek fel kell gitározni a szólóját, de nemsokára azok is fenn lesznek. Végül, de nem utolsó sorban arra törekszünk, hogy minél többet tudjunk zenélni.


Köszönöm  az interjút, és  sok sikert kívánok a Gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria


2014. május 16., péntek

Hungarica

Tisztelettel köszöntöm az oldalon Mentes Norbertet és Fábián Zoltánt a HUNGARICA zenekar képviseletében. A láng örökkön ég” album. Az album nagyszerűsége abban rejlik, hogy nem a zenekar "következő" lemeze. A Hungarica mindig is megtalálta a rést a falon. Beszélnétek róla, hol tart a Hungarica és  "A láng örökkön ég" lemez?

M.N.: Mindig is törekszünk idegen szóval élve „innovációra”. Nem szeretünk önismétlésekbe bocsátkozni, de a Hungarica "stílusjegyek” már kialakultak az előző albumok folyamán, hiszen ez már a 6. lemezünk.
F.Z.: Egy zene akkor tud jó lenni, ha a zenekar és a zenészek külön-külön sem rövidtávon gondolkoznak a zenében, hanem magukénak tekintik azt, értéknek tudják és  nem egy kényszernek.
Ez a lemez úgy jött létre, hogy az értékekből kellett választani, hogy mi kerüljön rá és nem a kényszerekből…

Nem tagadom ennyire egyben, ennyire szinkronban régen nem hallottam rockzenét! Szinkronban a hallgatva, a világgal, és a zenekar által képviselt nemzeti szellemiséggel! Az érdekelne, nektek mi a véleményetek a saját munkátokról?

M.N.: Amikor készülnek a dalok és kijön a stúdióból a kész anyag, a lemezt sokszor meghallgatom, aztán utána meg évekig nem. Nem tudom, miért van ez így, de valószínű azért, mert már jár az agyam a következő „lépésen”, a folytatáson és arra koncentrálok.
F.Z.: Mindig van hova fejlődni, a zenének és az önértékelésnek külön részei vannak. Volt olyan zenésztársam, aki profi gitáros volt, de képtelen dalszerzésre. A profizmus nem csak a zene „matematikájában” rejlik, hanem a lelkületében is. Ha ez a kettő együtt van, akkor lehetünk elégedettek. Erre törekszünk mi is …

Iréna Wéber, egy csodálatos hangú énekesnő. Fábián Zolival énekelt "Hol jársz, Kedvesem?" népdal egy remek találkozás. Beszélnétek a közös munkáról Irénával?

M.N.: Wéber Iréna egy délvidéki származású énekesnő. Jelenleg a bécsi Állami Zeneakadémia operaének karán, idén fejezi be a tanulmányait. A schönbrunni kastélyban több szerepet énekelt már, többek között a Figaro Házasságában, Cherubino szerepét, vagy például Strauss Denevérjében, Orlovskyt. Jövőre pedig Svájcban énekel majd, így egyre nehezebb vele egyeztetni az időpontokat, de a nagyobb eseményeken ott van velünk. Jelenleg, a Hungarica eredeti énekesnője Horváth Gabriella lép fel velünk
F.Z.: Az előző lemezre felkerült a Lengyel-Magyar barátságról szóló dalunk. Ez a lengyel népdal egy megkezdett út folytatása, mely egy szerelmi történetben mutatja be honvágyat.



Az Gitarvilagok.com, hát meglepő módon hangszercentrikus... Remekül szól az anyag. Érinthetjük egy picit a hangszereket, a technikai körülményeket?

M.N.: Mi azok közé a zenekarok közé tartozunk, ami egyre ritkább manapság, hogy élő dobot használunk és nem dobgépet és hangmintákat! A gitár felvételeknél az 1992-ben vásárolt Peavey 5150 első típusát használtam és a Wolfgang EVH gitáromat. Sopronban vettük fel a dalokat Kiss „Fidó” Jánossal, a keverést pedig Rozgonyi Péter végezte el, akivel 23 éve vagyunk kapcsolatban.


Talán egy picit felesleges a kérdés. Az album eladási mutatói, már szinte megszokott módon, az egekben. Ezzel szemben a média fél tőletek! Nos... Mi a helyzet a médiával?

M.N.: A szokások, ki vagyunk „tiltva” rádióból és TV-ből.
F.Z.: Magyarországon ma a hazaszeretetet olyan ideológiákkal azonosítják szándékosan, melyre azt mondhatják vállalhatatlan. Most egy olyan korszakot élünk, melyben fontos a nemzeti öntudat erősítése, be kell pótolnunk az elmúlt néhány évtized agymosását. Ha a Magyar emberek többsége megtanulja szeretni a hazáját, akkor  fog Hungarica is szólni a médiában.
„A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.”          (Wass Albert)

A Hungarica hihetetlen zenei, és szellemi tartalékokkal rendelkezik. Szóval, van honnan meríteni. Komoly tehetséggel, fantáziával megáldott emberek vagytok. Ennek utat is kell engednetek, kötelező helyzet! Röviden tervek?

M.N.: Tovább a megkezdett úton, mindig vannak kitűzött célok, ha azokat elértük, jöhetnek a következő célok! Ez így megy és persze befektetett munka nélkül és a zene szeretete nélkül ez nem működik!

Köszönöm  az interjút, és további sok sikert kívánok a Gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria


2014. május 10., szombat

Grzegorz Kosiński


Grzegorz Kosińskibassguitar player. You are welcome in Gitarvilagok.com page. When I saw you, my first question was „Who is he? My God, who is he?”! Your play is amazing! Please, answer my first question, who is Grzegorz Kosiński?

Hi. I`m just an amateur musician from Poland, who finds a huge passion in playing bass guitar. Lots of people asks me if I`m proffesional and famous in my country or if they can buy some of my cd`s. Well, no, I`m not popular and I haven`t published any studio album. I`m popular just in internet bass world, or rather precisely in solo bass world. People recognize me from the style that is based on playing as a soloist multistring bass guitar with different techniques, mostly classical pieces, and substitutes instruments like piano, violin, or classical guitar. That`s all. I`ve started to play when I was 15 years old and I was autodidact. I took just a few lessons for piano, but never any lessons for bass.

What was the main inspiration which made you start on your way?

Since I was 17, and I had my first band, I always dreamed to do something great in music. Not only to be a great player, but also to be one in his kind, to do something new, special, to begin a new personal style of music, and stand out of the mainstreem. I believed that I should play what I like and then maybe someone would like it too. Never conversely, to play music that people wants to hear. I`ve never let anybody to be my conductor. From the one hand it made some lacks in my musical awareness, but from the other I didn`t let to close myself in an obligatory form. I knew that I`ve chosen correct and the only path to show what is the music inside me. There were a lot of styles that I loved, but nor of them were exacly finding and touching my feelings. I could embody just in part of them, but never one hundred percent. It was kind of desire to play solo in this strange way and I was very stubborn with that, although people were telling „bass is not a solo intrument”.
My greatest technical inspirations were Y. Malmsteen, B. Sheehan and V. Wooten, but favourite composers and musicians as a whole, were classical masters like Chopin, Bach, Vivaldi, Beethoven and Mozart. Techniques of the firsts and compositions of the others inspired me to exercise bass techniques 4-5 hours a day couple years,  with a watch opposite.

Grzegorz, could you talk about your present work?

My present musical work is addicted of my privat live. I come from Poland where my musical journey was born, but now I live in Germany and I work in Netherlands in company that distributes computers. So, as I said, I`m not professional musician, I have job that is absolutely unfamiliar with music, and unfortunatelly I can`t put myself as a whole for art. Before, when I lived in my country, I spent all the long days on exercising and playing. At the end, before I emigrated, I played almost every weekend live gig, I was recording, composing, giving lessons, etc. Now, I play, record and compose only at home.




As I see, playing the bassguitar is not a solo style, but it disappear in your play. How do you set the style of your own?

To answer this question how did I get my present style, I need to tell about my musical inspirations from the beggining. When I was a teenager, my favourite band was Metallica. I was crazy about their first 5-7 albums, and I was able to play all those songs on bass and guitars. Later I`ve started to listen more metal bands, but also guitar virtuosos like Steve Vai. After his two concerts in Poland that I joined, I became to play more ambitious things and techniques like tapping or sweep picking. It is strange that I was always more inspired by other instruments than bass guitar which I played. After all kinds of rock and metal music, it came a time for a classical. I always liked greatest compositors, like Vivaldi or Chopin, but after a time, I realized that playing them can became addictive and inspiring as well. The more that, during my daily practises I was noticing how similar is classical and metal music in their structures and emotions that they serves. So during my solo concerts I played always two kinds of songs; - immortal classical pieces like Beethoven`s „Moonlight sonata” and my own rock styled one`s, with drum kit and loop station, that allowed me to be a one man band live. I looped drums with a low bass usually slaped, then I added in sequence couple guitars as an ornaments with other effects, like reverb, delay, chorus, or wah-wah. At the end I improvised solo with overdrive, obviously in baroque scale`s. Multieffect gave my possibility to play with drums, and change effects, 7stringed instrument let me to play in bass and guitar scales as well. Learned techniques were a spirit, and loop station fullliled a whole „band”.

Grzegorz, you have great instruments! Can you say something about it?

Thanks. It`s an interesting story how did I get my 7 stringed Conklin. When I decided to play progressive solos on bass, I desired to have a wider tones possibilities. I played mostly classical pieces, that were written for 8-octaved piano or for whole orchestra. To play all this note avalanche with two hands only and to save  illustrations contained in originals, I needed more strings that I always had (4 or 5). But there was a problem. In eastern Europe solo bass music is absolutely unknown, so also a multistringed instruments are difficult to find. I`ve been searching 4 years for it, when I`ve finnaly found in a polish auction site. It was just a case, cause a man who sold it was a swedish who lived in Warsaw, spoken polish not perfect, and he was no musician. He received it in some kind of decrease, and he even didn`t knew what he exacly had. He put it in the auction with a small price, and I outbided it even a way more down. Despite the fact that it was cheap, it was still to costful for my student`s pocket, but this time I had some money, cause I`ve just came back from a small tour in Germany. When I saw the auction I wasn`t considering long. Luthier ameliorated it especially under my hands and since this time I`m very proud of this bass.



Short question! Plans!

As you can see I`m not in bloom of my musical journey now. But dreams dies as last. I still hope that I`ll compose till the end my solo debut album and I will publish it. It would be a great achievement for me. I don`t expect to be famous and has a lot of money by music. I just want to do something new, but not new just to be a new, in fake way. I think I can do it natural, by throwing out from myself something that really sits inside me, and wasn`t painted by any music yet.

Grzegorz, thank you very much this great interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt
www.gitarvilagok.com

Galéria