2015. február 27., péntek

Magor



A márciusi HammerWorld magazin mellékleteként jelenik meg a jászberényi székhelyű Magor zenekar első teljes lemeze. A 2007 decembere óta létező csapatra a Tankcsapda, a Neck Sprain vagy a Blind Myself koncertaktív rajongói, esetleg a Metalfest, illetve a Hegyalja fesztiválozói is emlékezhetnek, de ez a számos tagcserét és krízist túlélt Magor most más.

"Hihetetlen izgalmas ez a szakasz a zenekar életében, amikor a dalok, amiket két és fél évig érleltünk, alakítgattunk, finomítgattunk, egyszer csak nyilvánosságot látnak. Olyan érzés ez, mintha a kisgyerekedet kiengednéd a vadonba a farkasok közé. Egy olyan anyagról beszélünk, ami azután született meg, hogy komolyan kérdésessé vált, tudjuk-e folytatni a Magort. A sok nehézség után egyszer csak sosem látott egységbe forrt a csapat zeneileg és emberileg is, és életemben először részese lehettem egy olyan alkotói folyamatnak, ahol senkit nem mozgattak egyéni ambíciók, nem voltak rivalizálások, öncélú viták. A zenekar minden tagját egy cél hajtotta: minél jobb dalokat kell csinálni, amik őszinték és belőlünk fakadnak. A szövegek pedig az életünkből mesélnek el történeteket. Ennél jobban akarva sem tudtunk volna erre az öt emberre jellemzőbb lemezt írni. A zenekar korábbi korszakában született három dal is szervesen illeszkedik ahhoz az egységhez, amit az újabb dalok képeznek a Testamentumon."- foglalta össze Sápi Marci, a csapat dobosa.

A zenekar mindig is gondban volt saját műfaji besorolásával, egy régi barátjuk azonban találóan heavy metalcoreként aposztrofálta az anyagot; tiszta, dallamos ének és üvöltés, ikergitár harmóniák és derékból headbangelős döngölés ugyanúgy megtalálható benne, mint a progba hajló elemek és a pörgős, thrash metalos aprítás. Ami egységessé varázsolja a Testamentumot, azok a néha húsba vágóan őszinte magyar szövegek. A lemez egyik érdekessége a a „Ragyogj” című érzelmesebb, szinte balladai szerzemény, melyet a Neck Sprainből és az Apey & The Pea formációból ismert Áron „Apey” András hangja színesít. Ezt ellenpontozandó, a dalok többsége igen brutálisra sikerült, így azok sem csalódnak, akik eddig erről az oldaláról ismerték a csapatot. A lemez az ország legjobb stúdiójában, a SuperSize-ban készült, ahol a Tankcsapda, az Ossian, a Depresszió, a Road vagy a Cadaveres is dolgozott, és ez garancia a világszínvonalú megszólalásra. Az elkészült anyaggal is a legnagyobbat választotta a Magor.


"Az EDGE Records hosszútávú együttműködésben, közös munkában állapodott meg a Magor zenekarral. A csapat első albumát 10 arcbamászó, egyenes és súlyos metal nótával a márciusi HammerWorld mellékleteként jelentetjük meg! Biztosak vagyunk benne, hogy közös erőfeszítéseinket közös siker koronázza és Magor srácok elszántága és muzsikája átüti a falakat!"



Hartmann Kristóf, EDGE Records

Márciusban annyi potenciális hallgatóhoz jut majd el a CD, amennyi a lemez bearanyozódásához is biztosan elég lenne. Reméljük, te is a kezedben tarthatod majd ezt a súlyos, több mint két év áldozatos munkájával, lemondások árán, de a célt mindig szem előtt tartva készült korongot és reméljük, találkozunk majd a Magor koncerteken is! A lemez rendelhető lesz speciális, pólót és a releváns HammerWorld számot tartalmazó változatban is, és két videoklip is előkészületben van. Ezekkel kapcsolatos friss információkért kövesd a Magort a Facebookon! Metal halálig!

További infók:

Sápi Márton: 06 20 529 9563

Köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok a turnéhoz a gitarvilagok.com nevében is!

2015. február 23., hétfő

Deák Gábor gitáros - Arrabona Blues Breakers

Mondhatom, elég sok motyó illetve hangszer megfordult nálam, de pár éve rájöttem, hogy nem vagyok gyűjtő típus, így mára egy letisztult, egyszerű rendszerem van, semmi megfejtés.
Gitárok terén: egy Cort Aero Custom, egy 40 éves japán sztrató, amit egy padláson találtak, romos állapotban került hozzám, életet leheltem belé, azóta is meghálálja minden hangjával, Birdie névre hallgat már. EMG szett van benne, prosztó natúrnyakas fenderalázó amerika feeling!
Akusztikus hangszerem egy Furch S42 CR, nem is tudom, mit lehet mondani... Döbbenet, vetekszik egy zongorával. Nagyon sajnálom a mai napig, hogy nem volt velem előbb, akusztikus projektben nincs versenytársa nálam!

Erőlködők terén: Ezen a vonalon is volt jó pár szerkezet, a listán látszik is. Pár éve megtámadott a Kalifornia hang-vírus, sosem fogok kigyógyulni belőle! Jöttek is a Mesák, jelenleg pedig egy Rivera Venus 6 van befogva egy 4x12-es ládikóval, finomabb, letisztultabb, azt hiszem ő a végső jó döntés! 
Mióta rájöttem, hogy tudnak jó torzított csatit gyártani a prémium kategóriában, azóta nem pedálozok, gyakorlatilag semmi sincs bekötve egy Morley wah meg a Politune Mini hangolón kívül! Használok még egy moddolt Jim Dunlop talk box-ot Váray Laci jóvoltából, igazából mindig a koncert napján döntöm el lesz-e aznap este vagy sem, elég háklis cucc, lelke van sajnos!





  • Jolana, pepita, fekete, piros
  • Squier combo
  • Slammer, fekete
  • ART előfok
  • Gibson SG, barna, házi készítésű, használt (MLP)
  • Fender combo FM212
  • Samick, kék
  • Yamaha Pacifica
  •  Fender Strato ’79, piros
  • Mesa-Boogie V-Twin előfok pedál
  • Mesa-Boogie V-Twin előfok rack
  • Mezey fej 50W
  • Marshall 1960A láda
  • Casio MG-510
  • Cort akusztikus gitár
  • Cort nylon húros klasszikus gitár
  • Godin A6 Ultra
  • Godin Multiac steel
  • Boss kompresszor
  • Peavey Valveking 100 kombó
  • Cort Neil Zaza Signature
  • Dunlop Cry Baby
  • PRS CE 22
  • Mesa-Boogie DC-5
  • Sakai sztrató EMG(Birdie)
  • Mesa/Boogie Mark IV kombó
  • Fender Telecaster
  • Cort Yorktown jazz
  • Morley Springloaded wah
  • Cort Aero Custom
  • T.C. Electronic Polytune Mini
  • Rivera Venus 6
  • Dunlop talk box

2015. február 22., vasárnap

Deák Gábor-Arrabona Blues Breakers



Deák Gábor gitáros, Arrabona Blues Breakers. Győrben, február 27 -én este a Rómer házban ritka jó kezekbe kerül a blues. Az ABB elhozza nekünk azt az érzést, amit csak a rockzene válthat ki az emberfiában. Kicsit irigykedem, mert keveseknek adott ez a tehetség..... Gábort, régi barátomként kérdeztem. ABB ügyben kicsi szünet volt. Gábor, beszéljünk erről pár szóban!

A kis szünet nagyjából 4 évben mutatja magát, annyi hangot játszottunk el hogy csak a hosszú szünet jöhetett számításba! Komolyabban: mivel az alap koncepció is a "hobbi" zenekar volt, ezért nem estünk kétségbe ha kiesett kisebb-nagyobb időszak. A bandában mindenki aktív muzsikus, nyilván aktív koncert és zenekari tevékenységekkel, viszont nem szépítem a dolgot, ráaludtunk az ABB-re. Elég sok változás történt ebben a 4 évben mindenkinél, mostanra éreztem úgy, hogy letisztulva, újult erőkkel tudunk támadni, megtartva az egymás közötti szakmai és emberi tiszteletet és szeretetet, ami nélkül sosem tudtam volna elképzelni ezt a produkciót!

Marad az eredeti repertoár pénteken? Gondolok itt Vaughan-ra, Hendrixre, vagy körülnéztetek más területeken is?

A műsort illetően, maradt úgymond a régi feladat, hangosan és közérthetően tolmácsolni az "öregek" legnagyobb baklövéseit, amik aztán világsikerek lettek. Nem újítunk 27-én, sőt, a 2008-as repertoárból is szemezgetünk újra, marad tehát a Hendrix- Vaughan vonal, persze teljesen egyedi előadásban!


ARRABONA BLUES BREAKERS (HUN) - MEDIAWAVE 2009 

Gábor, sajátos, és döbbenetes virtuóz a játékod. Hál' Istennek, ez teret is kap az Arrabona Blues Breakers-ben. Ebben a kérdésben Deák Gábor mesél magáról, és arról, hogyan lehet eljutni oda, hogy azt mondják az emberről, hogy GITÁROS!

Erős szubjektív véleményem van ebben a kérdésben. Gitárossá válni nem lehet, egész egyszerűen be kell fogadni magunknak és a környezetünknek is ezt. Minden ember arra hivatott, hogy megmutathassa magának azt a képességet, amiben igazán otthonosan mozog, és nélküle nem egész. Sosem tartottam magam virtuóznak, mindig a projekt határozza meg, hogy mit kell kiadni. Gondoljatok bele! Számtalan tizenéves játszik otthon világszínvonalon ma már, nem az a kérdés hogy ki mennyire jó gitáros, hanem az, hogy mi van az emberben, és azt tudja-e tolmácsolni a közönségnek. Én attól vagyok jó gitáros, hogy megvan a képesség bennem arra, hogy minden este kiadjam magamból azt, ami bennem él amúgy is, és ezzel elgondolkoztassak, netán örömet okozzak annak, aki meghallgat. Hiszem, hogy ugyanúgy indulunk el esténként otthonról, mi és a közönségünk. Valami pluszt kapni, adni.

Gondolná az ember, azért a blues egy "öreg" vonal. Szerinted, mennyire tud szólni kortól független, mindenkihez a "Crazy Mama"?

A blues tényleg öreg műfaj, öreg néger emberekkel, unalmas A mollos körökkel. Viszont hihetetlen nagy a mai napig a kémiája, nehéz elképzelni, hogy ma létrejön egy új zenei műfaj, vagy akár holnap. A Blues szörnyű rémtettek hordozója a világ felé, amiből hál'Istennek mára szórakoztató forma lett, de minden eljátszott hangnál meg kell emlékezni azokról, akik vérüket adták ezért a műfajért. A Crazy Mama a legviccesebb és egyben a legelgondolkodtatóbb példája ennek, és J.J. Cale lusta balladáját mindaddig el fogom játszani, amíg tudom hogy "betalál" a közönségemnek. És eljátszunk az eszközökkel (talk box), a hangulattal!

Arrabona Blues Breakers. A jelen akkor rendben van. Jövő! Tervek! Nincs más választás jön a megszokott kérdés! Koncertek, és az új stúdió lemez!

Február 27-én, a Rómer Házban, folytatjuk, amit eddig, igazi re-union érzéssel, ugyanis a Rómer falai közt jöttünk anno létre, nekem és a bandámnak is különleges élmény lesz és bízok benne, hogy együtt, a kitartó közönségünkkel tudjuk megünnepelni majd ezt a szép estét!

Gábor, nagyon köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok nektek!




2015. február 11., szerda

Vintage Stomboxes

Vintage Stompboxes. You are wellcome to my page, Gitarvilagok.com from Hungary. First, please, say something about you?

Hello Udy, thank you. My name is Emanuele, owner of Vintage Stompboxes, a community of enthusiasts for effects pedals. Our network, active mainly on Facebook, Twitter and Youtube, tries to give information, videos, reviews and select the most interesting auctions and ads on the web, especially on eBay and http://reverb.com, about vintage effects pedals and similar stuff. I am a collector and expert on vintage musical effects, and talking about them with many friends, musicians and collectors, and also via the web forum of aficionados, I thought it would be great to publish this space trying to be helpful. You can find us on:

Could you explain two expression? I would like to see clearly, what does "vintage" and "stompbox" mean?

“Vintage” derives from Latin “vindemia”, and his meaning stood for high quality wine, identified as to year and vineyard or district of origin. Today is also usually used for old, classic, enduring appeal stuff, like clothing, musical instruments, etc. So it’s the right word for us! Stompbox is a simple percussion instrument consisting of a small wooden box placed under the foot, which is tapped or stamped on rhythmically to produce a sound similar to that of a bass drum… but this word is used for guitar effect unit which can be controlled with the foot, and today is an effect pedal synonym. So Vintage Stompboxes seems to be cool for us…



Every player is looking for the sound! What is the first step what you suggest them?

It’s not simple to find your sound: there are many things that makes the tone, so first I suggest to find a good feeling with guitar directly plugged to the amp. Then, it’s great to add some pedal effect to build your favorite tone: I suggest to use good quality cables too. It’s important to “feel” the sound under your fingers and try to play with different settings, alone and with the band.

I would like to build my "train of guitar effects". How can I start this work?

I suggest to start trying to play the pedals more able to replicate the sound that you have in mind, using every setting. It’s often useful to look for info on the web, on youtube and on the gear forums, but the most important thing is to play them, especially with your personal gear. About boost and overdrive, it is very important to feel them in the fingers, playing them “live”. About fuzz, I suggest to start with big muff and fuzz face, to try to understand their characteristics and peculiarities; they are more easy than tone benders to begin to know all kind of fuzz, Big Muff is a “bassy” wall of sound but a great lead sound (Ernie Isley, David Gilmour, The Smashing Pumpkins, Mogwai, etc.), fuzz faces are more controllable with guitar volume knob (Jimi Hendrix, …). There are a lot of Tone Benders versions, but starting with an MKIII or an MKII version (Jimmy Page sound) would be great: then, after a little learning, try an MKI version. 
About modulations, there are infinite possibilities, but I suggest to start with classic analog sounds (phaser, flanger, chorus, delay, reverb) and, after that, it would be nice to try to experience with digital effects and other great products. Very useful are compressors, especially for soloing or arpeggio. Filters (parametric or envelope) are great for funky and for some weird sound. Do not forget, if you have several true bypass pedals, to have a good buffer in your chain, to prevent signal loss.

Are there any boxes what you take next to the amps expressly?

The bigger, and best, in my honest opinion, box I use next to the amp is my Binson Echorec B2. It’s a fantastic machine, I love it.



Finally, which sompboxes are the good ones?

It’s a difficult and a personal/subjective question: your ears will decide it! Anyway, I love the Klon Centaur tone (great clones included), and in my pedalboard I need delay and reverb (Strymon Blue Sky and Dr. Scientist Radical Red Reverberator are currently my favorite reverb pedals). I love the fuzz effect, and I suggest to try all the different circuit (Big Muff, Fuzz Face and all the Tone Benders). My favorite fuzz is the Elka Dizzy Tone, an original Buzzaround circuit produced in Italy in the ‘60s. Another amazing pedal in my honest opinion is a germanium preamp/overdrive called D*A*M Grease Box.Enjoy, good music to everyone and all the best!

Thank you Emanuele!

2015. február 4., szerda

Kéri György, skótdudás


Kéri György, skótdudás. A skót duda egy különleges és az egyik a hangszerek közül, melyet itthon kicsit talán misztikusnak tartanak. Ritka, de az emberi találékonyság, és a szép hangok keresésének egyik kiváló példája. Gyuri jól látom ezt?

A skót duda valóban misztikus, „nem evilági” hangszer. Dudán már Krisztus születése előtt 2000 évvel játszottak valahol Mezopotámia környékén. Onnan terjedt el Európa felé. Magyar duda, németalföldi duda, aszturiai duda, balkáni dudák – minden népnek megvan a maga dudája. A skót duda kiemelkedik a hangszerek tömegéből.
Ez az egyetlen hangszer
·          amit nem szórakozásra, táncra teremtettek, hanem a seregek vezetésére (a dudás maga a zászló),
·          amihez fel kell öltözni,
·          aminek használatát halállal büntették,
·          aminek megtanulása hét év.
Ráadásul ott használják leginkább a skót dudát, ahol a misztikus tavak, hegyek és mocsarak között sok-sok középkori kastélyban megjelenik a legtöbb kísértet. (Aki számítógépet és gitárt használ, az értheti, hogy bizonyos kémiai körülmények között egy-egy erőteljes emóció beéghet egy később virtuálisan, időről-időre megjelenő hologramként. A mezőn, városban vernyákoló pikula, hegedű sosem vésődik be, de a 120 decibeles skót duda a felföld kipárolgásai között olyan, mintha egy szar mikrofonba pici 10 wattos „no name” erősítő helyett, végletekig feltekert, 200-as Marshallal zúznánk. Na az bevésődik, beég rendesen…)
A dudálás misztikumát egyik könyvemben, „A DUDÁS LEGENDÁJA” című regényben így fogalmaztam meg:
„- Apám! Édesapám! Milyen érzés dudálni, milyen dolog tudni, hogy a híradás órák múlva akár emberek százait öltheti fegyverbe, vagy gyászba? Visszafordul az öreg, eltekint a ködös hegyek fölött, szemében fura fény csillan:
-Felemelő érzés. Dudálni olyan, mint az Úrral beszélgetni. A duda, kapcsolat az Isten felé. Mikor játszok, úgy érzem, hogy egy kürtőben állok, s fölülem a Szentlélek tekint le rám. Hogmanay ünnepén, ha megérinted a dudás kiltjét, és hangosan kimondod reád figyelő barátaidnak, szeretteidnek, amit kívánsz, akkor az teljesül, mert ezen a kürtőn keresztül te is beszédbe elegyedhettél az Úrral.
- Apám! Édesapám! Nem szokott kívánni ilyenkor valamit?
- Minek, hiszen én dudás lehettem...”

Az interjú alapkérdése következzen. Ismerkedjünk meg Kéri György skótdudással.

Hétköznapi tanár – városvezető -- író – zenésznek tartom magam. Fontosnak tartom, hogy engem nem valami menedzser talált ki, hanem gyerekkorom óta skótdudás akartam lenni. A családom egyrésze Skóciában, a másik része Magyarországon tartózkodik. Ők jól viselnek engem. 1974-től, tizenhárom éves korom óta zenélek. Talán tizenhét éve dudálok. A skót duda, irish warpipe, smallpipe mellett játszom még gitárokon (szóló, basszus, western), billentyűsökön (borzalmasan rosszul), flőtéken, ír hárfán… Fene tudja még mit felejtettem ki. Regényeimben egybegyúrom Rejtő Jenőt, Sir Walter Scottal – furcsa párosítás, de aki egyszer beleolvas, azt nem ereszti az írásom. Nagy történelmi fordulatokat alulról, a kocsmából láttatok, ahol persze valaki mindig dudál…
Nem érzem magamat különösen jó zenésznek, viszont a műsor megválasztásában kiváló vagyok és a közönséget is jól érzem, legyen az stadionban, vagy apró klubban.
Tök véletlenül négy-öt évet diszkóztam is, mert a műsorválasztásom és a közönséggel való kapcsolatom valahogy arrafelé lökött.


Kéri György számokban:
·                  1 feleség (25 éve egyfolytában),
·                  2 gyönyörű, értelmes gyerek,
·                  4 regény,
·                  1 novella,
·                  3 klip,
·                  1 lemez,
·                  1131 fellépés csak dudával (a gitáros megmutatkozásokat sosem számoltam, talán néhány ezer lehetett), a világ minden táján,
·       három 24 órás és egy 48 órás foci csapatkapitánysága (ezt azért tartom fontosnak, mert szinte mindenki jobban játszott nálam, de a legkitartóbb én lehettem – és ez bizony a dudálásra is vonatkozik: úgy tanultam meg skót dudán játszani, hogy ahhoz rengeteg könny, rakkolás, utazás, pénz kellett).




    Én a világzene áramlata vagyok. („Kéri György dudás is a világ egyik fuvallata…”Südwest Presse)

    Minden jó zenét szeretek, legyen az Led Zeppelin vagy Beethoven. Nekem nincsenek skatulyáim, érthetetlen művészeti elgondolásaim. Skót dudán szart játszani lehetetlen. Fizikailag csak nagy ívű dolgok jönnek le róla. Tehát, ha megfeszülök sem tudok csovi-csovi csaszpert játszani. Horváth Charlie mondta:

    „-- Gyurikám! Én csak azt énekelem el, amit szeretek! Az a mázlim, hogy a közönség is pont azokat szereti.”

    Igen. Én is csak azt játszom, amit szeretek.

    Skót duda, a hangszer. Alapvetően, mit kell tudnunk róla?

    Hisztérikus. Nőből van. A levegőt a zsákban a sör és a whisky alapanyaga, egy ronda barna massza tartja meg. Ez az impregnálás. Ezt kell visszafújni bele. Narancslével nem megy. Tehát dudálás előtt valaki vagy sört, vagy whiskyt iszik. Én tutira megyek és mindkettőt. Velem ez így nem fog kiszúrni. …aztán ha valaki már felfújt egy strandlabdát, akkor tudja, hogy abba bele lehet szédülni. A duda zsákja megfelel egy strandlabdának. Végül az egész 120 decibellel a füledbe harsog… Ilyenkor szoktam volt mondani:
    Emberek! Ne szúrkodjátok magatokat! Ne füvezzetek! Ne drogozzatok! DUDÁLJATOK! Ugyanaz a repülés élmény! …és ebből sem lehet kigyógyulni…
    A skót duda hátrányai: nagyon nehezen hangolható (számot játszani minden hülye tud, de behangolni! az ám a mesterség!), egyetlen oktáv félhangok nélkül, az általános skót duda B flat (uszkve négy herzzel a normál európai B fölött – tehát idegesítően hamis az együttjáték azoknál, akik nem úgy, mint én – nem tudnak lejjebb hangolni). Fából, nádból, bőrből van cérnázva és összetoldva – magyarul mindenre érzékeny, legyen az időjárás, vagy egy sanda ránézés.
    A skót duda előnyei: ha viszont összehangoltad, akkor repülés élményt, hihetetlen sikereket okoz, a csajok majd megőrülnek érted… A legnagyobb rocksztárokhoz hasonlóan fogad a világ. Szállodák, pia, visítozás a koncerteken…

    Gyuri, ahogy tudom, lenne itt még egy hangszer, a gitár! Akkor válasszuk ketté. Mint skótdudásról beszéltünk, most következzen Kéri György gitáros.

    Mint mondtam volt, 13 évesen kezdtem zenét tanulni – gitáron. Akkoriban (1974) majd megdöglöttem a Led Zeppelin – Black Sabbath – Deep Purple vonulatért. A konyhában írtam is ilyen dögös dalokat, úgy, hogy kihagytam a skót duda helyét! Ebben az időben Pesten, a Rákóczi úton ki volt rakva egyetlen NDK gyártmányú, Musimafekete gitár 4200 forintért. Ez volt a választék. Az átlagos havi fizetés, meg 2000 Ft volt. Anyám vett nekem egy 600 forintos borzalmas bulgár gitárt, amin napok alatt megtanultam játszani a zeneiskolában, meg a téren a haverok között. Itt jött elő a kettősség: én rockot szerettem volna játszani, de ahhoz semmim se volt, ugyanakkor 14-15 évesen már kifejezetten sikeres voltam az egyszál gitáros-énekes műfajban. Kölyökként jól (inkább nagyon hangosan) énekeltem és gitároztam. Nagyon hamar felkaptak és táborokba erre-arra hívtak. Akkoriban ezt „mai dal” kategóriának nevezték. Általában megzenésített verseket, súlyos politikai mondanivalókat ezer akkorddal adtak elő – mások. Én szartam a világra. Azt játszottam, ami nekem jól esett. A country és a rock bizonyos számai némi átalakítással a tábortüzek körül olyan jól szóltak, hogy mindenki velem énekelt. (Kevesen emlékeznek rá, de a country Magyarországon egy rövid ideig hihetetlen népszerűségnek örvendett.) EGYSZERŰEN JÓL VÁLASZTOTTAM MŰSORT!
    …de én rockot akartam játszani…
    Nagy nehezen Nagymamám vett nekem egy használt cseh Jolanát. Hú! Sógorom meg összeütött egy valami kombo-erősítőt. (Eleve olyan középiskolába mentem, ahol hangosítás, erősítők, az első wah pedálok elkészítései megtanulhatóak voltak.) ’79 környékén az akkor éppen csúcsponton levő Mini együttes lelkes csöves rajongójaként, valami jazz-rock -- szerűt kezdtünk játszani trióban. Aztán a fellépések, szállítás, hangosítás, próbaterem lehetetlenségei, no meg az egyedül való fellépések tömegei a rockzenélést hosszú évekre száműzték. (Pedig a Yes, Genesis, Pink Floyd, Emerson Lake & Palmer ekkor voltak a csúcson, és itt kezdtem el érezni, hogy mindegy, hogy honnan indultál, a fúziós világzene végül Beethovenhez, Bartókhoz, Musszorszkijhoz visszavisz… Egyetlen zene létezik csak: a jó zene!)
    Dolgozni kezdtem. Vettem végre egy rendes Ibanez gitárt. Beszálltam több bandába is, de óriási eltérések voltak a tagok zenei tudása között. Volt ahol tök hülye volt az énekes (rossz helyen szállt be, rossz magasságon, nem tudta a szöveget stb), barom a gitáros (be se tudta hangolni a gitárját) lakodalmas hakniban látta a világot az orgonista, vagy egyszerű pénzlehúzásra állt rá a zenekarvezető. Egy helyen viszont én éreztem úgy, hogy kevés vagyok. Közben beütött az „új hullám” amivel sehogy se tudtam azonosulni és időlegesen kimúlt a rock…
    Az évek múltak.
    Maradt a country. Nagyon dühös vagyok, mikor a Mumford & Sons avagy a Lumeneers nagyszerű számait hallgatom. Ugyanilyen számokkal és stílusban nem sokra vittük állandó/alkalmi, barátokkal együtt játszva.
    Az évek múltak…
    …és kitört rajtam a skótdudálás. Oda-vissza utaztam Skóciába. Ott teljesen bevett forma a rock és a skót duda ötvözése, tök véletlenül, áldott emlékű Jack Duffal összejöttem, aki belevitt a skót jazz életbe is. A régi számaimat leporoltam és gitáron, skót dudán, billentyűsökön játszottam a régi-új haverokkal (Royal Rock Clan). No, ez végre világzene volt!
    Hosszú évekig szenvedtem az erősítőkkel, míg végül vettem egy Marshallt.
    Én balga! Hogy én miért nem ezzel kezdtem?
    A világ megváltozott körülöttem.
    Az újabb Vintage és a mégújabb Ibanez gitárom a Marshalltól szárnyakat kapott és azt vettem észre, hogy helyettem játszik. Kiállok a színpadra és úgy hangzom, olyat csinálok, mint Jimmy Page! -- de húsz évvel elkéstem! (Végigpróbáltam mindenféle gitárt. Persze nekem is a Gibson, meg a Fender tetszett, de az Ibanez állt a kezemre. Innentől csak Ibanez gitárokat vettem.)
    A Royal Rock Clan végzete az volt, hogy skótdudásként 100 felkérés érkezett hozzám, abból 98 szóló dudást kért.
    A gitározást akkor fejeztem be végképp, mikor László Attilával és Tátrai Tibivel kerültem egy színpadra. Lerch Pisti szólt nekem, hogy amit Ők nem játszanak le, az nincs is, nekem csak dudálnom kell. Igaza volt.
    Az évek múltak…
    …és kisebbik lányom előásta a gitárjaimat, majd saját számaiból szóló koncerteket szervezett…

    Kapcsolódhat a két világ, vagy külön műfajt képviselnek a pályádon?

    Már nosztalgiából is csak ritkán gitározom. Minden időm a skót dudáé. Ezen minden nap gyakorolni kell. Ez az a hangszer, amin szívesen, minden nap gyakorlok is. Még az áldatlan hangolást is, úgy ahogy megkedveltem. Pozitív irigységgel hallgatom a gitározás új technikáit, stílusait. Megéltem a Van Halen banda nyakon pörgetését, Ozzy Osburne gitárosának, Zacknek zúzásait, a U2 (akkor) újszerű akkordbontásait. Imádok gitárosokkal együtt játszani. Meg is lepem időnként őket, mikor szakértő módon valami más akkordot, más technikát kérek egy-egy adott számhoz.
    A rock gitárja és a skót duda testvérek! Együtt csodákra képesek! Mark Knopflerrel, Mike Oldfielddel csoda számokat játszok ma is! A nép vinnyog a hallatán.
    A ZENE EGY ÉS OSZTHATATLAN!




    Gyuri, skót dudások itthon, és a nagyvilágban. Ahogy látom a skót duda azért nem egy általános hangszer. Mennyire vagytok kapcsolatban, egyáltalán mennyire vannak hagyományai ennek a műfajnak Magyarországon?

    Én a skót duda reneszánszán, a hangszer technikai megújulásán dolgozom éjjel-nappal. Itt (is) vannak nagy begyepesedések és gagyik. Én mindig jó műsort játszok, ugyanakkor begyepesedés a 49. majd az 50. és láss csodát, az 51. ezred, tök egyforma indulóit eljátszani – mert ez az igazi. Igazi, de rengeteg kárt okoz. (A híres dalírót megkérdezték, hogy nem zavarja-é, amint dalait másképpen játsszák? „Addig élnek a dalaim, amíg játsszák! Így, úgy, amúgy, jól, rosszul, gyorsan, lassan – de játsszák.” – hangzott a válasz. Ugyanígy van a skót dudával is. A duda addig él, amíg játszanak rajta, megújul, újraértelmezik) A száraz, unalmas, egymagában játszó dudás három szám után elzavarja a közönséget. Skóciát a hollywoodi nagyfilmek tették népszerűvé, ahol a duda mellett bizony vonósok, gitárosok, szintetizátorosok muzsikálnak. A skót dudát a kortárs zene nagyjai tették azzá, mint aminek lennie kell. Sokakkal állok kapcsolatban, de a saját utamat járom – sikerrel.

    Gyuri, azért a skót duda nem egy "szobai", és mint minden hangszert ezt is ki kell engedni rendesen. Hol tudsz megjelenni vele, hol van erre lehetőséged?

    Tréfásan erre azt szoktam válaszolni, hogy úgy gyakorlok, hogy van egy házam, és a mellette levő kettőt is megvettem. Tény, hogy lakótelepen skót dudán sosem fog senki sem megtanulni játszani. Nyáron, 40 fokban is bezárt ablak mellet harsogok. Így csak az utca végéig lehet hallani engem.
    Megjelenéseim attól függenek, hogy ki akar meglepetést okozni, ki akarja az előadását végletekig fokozni, hol van szükség arra, hogy a SKÓTDUDÁS látványa és hangzivatara elismerést váltson ki a közönségből. Évi 60-100 alkalommal keresnek koncert, VIP, sport és elképesztő események kapcsán.
    A skót duda nagyon ki van találva arra, hogy megőrjítse a népet!

    Beszélnél a terveidről?

    Rövidtávon sajnos jelenleg földhözragadt, hétköznapi terveim vannak csak. Anyagilag kell rendbe szedni magamat.
    Hosszútávon több regényem előkészületei várnak a fiókban. Szeretném, ha a könyveim befutnának.

    „Nem kukacoskodás! Nem piszkálás!
    Az az ember skót dudás.
    Az ott skót dudán játszik.
    Én meg vagyok a skótdudás.
    Ugyanolyan ritka nyelvhelyességi példa, mint a skótdudás a skót dudások között…”

    Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!


    Udvardy Udy Zsolt
    0630 2261017

    Galéria