2015. február 4., szerda

Kéri György, skótdudás


Kéri György, skótdudás. A skót duda egy különleges és az egyik a hangszerek közül, melyet itthon kicsit talán misztikusnak tartanak. Ritka, de az emberi találékonyság, és a szép hangok keresésének egyik kiváló példája. Gyuri jól látom ezt?

A skót duda valóban misztikus, „nem evilági” hangszer. Dudán már Krisztus születése előtt 2000 évvel játszottak valahol Mezopotámia környékén. Onnan terjedt el Európa felé. Magyar duda, németalföldi duda, aszturiai duda, balkáni dudák – minden népnek megvan a maga dudája. A skót duda kiemelkedik a hangszerek tömegéből.
Ez az egyetlen hangszer
·          amit nem szórakozásra, táncra teremtettek, hanem a seregek vezetésére (a dudás maga a zászló),
·          amihez fel kell öltözni,
·          aminek használatát halállal büntették,
·          aminek megtanulása hét év.
Ráadásul ott használják leginkább a skót dudát, ahol a misztikus tavak, hegyek és mocsarak között sok-sok középkori kastélyban megjelenik a legtöbb kísértet. (Aki számítógépet és gitárt használ, az értheti, hogy bizonyos kémiai körülmények között egy-egy erőteljes emóció beéghet egy később virtuálisan, időről-időre megjelenő hologramként. A mezőn, városban vernyákoló pikula, hegedű sosem vésődik be, de a 120 decibeles skót duda a felföld kipárolgásai között olyan, mintha egy szar mikrofonba pici 10 wattos „no name” erősítő helyett, végletekig feltekert, 200-as Marshallal zúznánk. Na az bevésődik, beég rendesen…)
A dudálás misztikumát egyik könyvemben, „A DUDÁS LEGENDÁJA” című regényben így fogalmaztam meg:
„- Apám! Édesapám! Milyen érzés dudálni, milyen dolog tudni, hogy a híradás órák múlva akár emberek százait öltheti fegyverbe, vagy gyászba? Visszafordul az öreg, eltekint a ködös hegyek fölött, szemében fura fény csillan:
-Felemelő érzés. Dudálni olyan, mint az Úrral beszélgetni. A duda, kapcsolat az Isten felé. Mikor játszok, úgy érzem, hogy egy kürtőben állok, s fölülem a Szentlélek tekint le rám. Hogmanay ünnepén, ha megérinted a dudás kiltjét, és hangosan kimondod reád figyelő barátaidnak, szeretteidnek, amit kívánsz, akkor az teljesül, mert ezen a kürtőn keresztül te is beszédbe elegyedhettél az Úrral.
- Apám! Édesapám! Nem szokott kívánni ilyenkor valamit?
- Minek, hiszen én dudás lehettem...”

Az interjú alapkérdése következzen. Ismerkedjünk meg Kéri György skótdudással.

Hétköznapi tanár – városvezető -- író – zenésznek tartom magam. Fontosnak tartom, hogy engem nem valami menedzser talált ki, hanem gyerekkorom óta skótdudás akartam lenni. A családom egyrésze Skóciában, a másik része Magyarországon tartózkodik. Ők jól viselnek engem. 1974-től, tizenhárom éves korom óta zenélek. Talán tizenhét éve dudálok. A skót duda, irish warpipe, smallpipe mellett játszom még gitárokon (szóló, basszus, western), billentyűsökön (borzalmasan rosszul), flőtéken, ír hárfán… Fene tudja még mit felejtettem ki. Regényeimben egybegyúrom Rejtő Jenőt, Sir Walter Scottal – furcsa párosítás, de aki egyszer beleolvas, azt nem ereszti az írásom. Nagy történelmi fordulatokat alulról, a kocsmából láttatok, ahol persze valaki mindig dudál…
Nem érzem magamat különösen jó zenésznek, viszont a műsor megválasztásában kiváló vagyok és a közönséget is jól érzem, legyen az stadionban, vagy apró klubban.
Tök véletlenül négy-öt évet diszkóztam is, mert a műsorválasztásom és a közönséggel való kapcsolatom valahogy arrafelé lökött.


Kéri György számokban:
·                  1 feleség (25 éve egyfolytában),
·                  2 gyönyörű, értelmes gyerek,
·                  4 regény,
·                  1 novella,
·                  3 klip,
·                  1 lemez,
·                  1131 fellépés csak dudával (a gitáros megmutatkozásokat sosem számoltam, talán néhány ezer lehetett), a világ minden táján,
·       három 24 órás és egy 48 órás foci csapatkapitánysága (ezt azért tartom fontosnak, mert szinte mindenki jobban játszott nálam, de a legkitartóbb én lehettem – és ez bizony a dudálásra is vonatkozik: úgy tanultam meg skót dudán játszani, hogy ahhoz rengeteg könny, rakkolás, utazás, pénz kellett).




    Én a világzene áramlata vagyok. („Kéri György dudás is a világ egyik fuvallata…”Südwest Presse)

    Minden jó zenét szeretek, legyen az Led Zeppelin vagy Beethoven. Nekem nincsenek skatulyáim, érthetetlen művészeti elgondolásaim. Skót dudán szart játszani lehetetlen. Fizikailag csak nagy ívű dolgok jönnek le róla. Tehát, ha megfeszülök sem tudok csovi-csovi csaszpert játszani. Horváth Charlie mondta:

    „-- Gyurikám! Én csak azt énekelem el, amit szeretek! Az a mázlim, hogy a közönség is pont azokat szereti.”

    Igen. Én is csak azt játszom, amit szeretek.

    Skót duda, a hangszer. Alapvetően, mit kell tudnunk róla?

    Hisztérikus. Nőből van. A levegőt a zsákban a sör és a whisky alapanyaga, egy ronda barna massza tartja meg. Ez az impregnálás. Ezt kell visszafújni bele. Narancslével nem megy. Tehát dudálás előtt valaki vagy sört, vagy whiskyt iszik. Én tutira megyek és mindkettőt. Velem ez így nem fog kiszúrni. …aztán ha valaki már felfújt egy strandlabdát, akkor tudja, hogy abba bele lehet szédülni. A duda zsákja megfelel egy strandlabdának. Végül az egész 120 decibellel a füledbe harsog… Ilyenkor szoktam volt mondani:
    Emberek! Ne szúrkodjátok magatokat! Ne füvezzetek! Ne drogozzatok! DUDÁLJATOK! Ugyanaz a repülés élmény! …és ebből sem lehet kigyógyulni…
    A skót duda hátrányai: nagyon nehezen hangolható (számot játszani minden hülye tud, de behangolni! az ám a mesterség!), egyetlen oktáv félhangok nélkül, az általános skót duda B flat (uszkve négy herzzel a normál európai B fölött – tehát idegesítően hamis az együttjáték azoknál, akik nem úgy, mint én – nem tudnak lejjebb hangolni). Fából, nádból, bőrből van cérnázva és összetoldva – magyarul mindenre érzékeny, legyen az időjárás, vagy egy sanda ránézés.
    A skót duda előnyei: ha viszont összehangoltad, akkor repülés élményt, hihetetlen sikereket okoz, a csajok majd megőrülnek érted… A legnagyobb rocksztárokhoz hasonlóan fogad a világ. Szállodák, pia, visítozás a koncerteken…

    Gyuri, ahogy tudom, lenne itt még egy hangszer, a gitár! Akkor válasszuk ketté. Mint skótdudásról beszéltünk, most következzen Kéri György gitáros.

    Mint mondtam volt, 13 évesen kezdtem zenét tanulni – gitáron. Akkoriban (1974) majd megdöglöttem a Led Zeppelin – Black Sabbath – Deep Purple vonulatért. A konyhában írtam is ilyen dögös dalokat, úgy, hogy kihagytam a skót duda helyét! Ebben az időben Pesten, a Rákóczi úton ki volt rakva egyetlen NDK gyártmányú, Musimafekete gitár 4200 forintért. Ez volt a választék. Az átlagos havi fizetés, meg 2000 Ft volt. Anyám vett nekem egy 600 forintos borzalmas bulgár gitárt, amin napok alatt megtanultam játszani a zeneiskolában, meg a téren a haverok között. Itt jött elő a kettősség: én rockot szerettem volna játszani, de ahhoz semmim se volt, ugyanakkor 14-15 évesen már kifejezetten sikeres voltam az egyszál gitáros-énekes műfajban. Kölyökként jól (inkább nagyon hangosan) énekeltem és gitároztam. Nagyon hamar felkaptak és táborokba erre-arra hívtak. Akkoriban ezt „mai dal” kategóriának nevezték. Általában megzenésített verseket, súlyos politikai mondanivalókat ezer akkorddal adtak elő – mások. Én szartam a világra. Azt játszottam, ami nekem jól esett. A country és a rock bizonyos számai némi átalakítással a tábortüzek körül olyan jól szóltak, hogy mindenki velem énekelt. (Kevesen emlékeznek rá, de a country Magyarországon egy rövid ideig hihetetlen népszerűségnek örvendett.) EGYSZERŰEN JÓL VÁLASZTOTTAM MŰSORT!
    …de én rockot akartam játszani…
    Nagy nehezen Nagymamám vett nekem egy használt cseh Jolanát. Hú! Sógorom meg összeütött egy valami kombo-erősítőt. (Eleve olyan középiskolába mentem, ahol hangosítás, erősítők, az első wah pedálok elkészítései megtanulhatóak voltak.) ’79 környékén az akkor éppen csúcsponton levő Mini együttes lelkes csöves rajongójaként, valami jazz-rock -- szerűt kezdtünk játszani trióban. Aztán a fellépések, szállítás, hangosítás, próbaterem lehetetlenségei, no meg az egyedül való fellépések tömegei a rockzenélést hosszú évekre száműzték. (Pedig a Yes, Genesis, Pink Floyd, Emerson Lake & Palmer ekkor voltak a csúcson, és itt kezdtem el érezni, hogy mindegy, hogy honnan indultál, a fúziós világzene végül Beethovenhez, Bartókhoz, Musszorszkijhoz visszavisz… Egyetlen zene létezik csak: a jó zene!)
    Dolgozni kezdtem. Vettem végre egy rendes Ibanez gitárt. Beszálltam több bandába is, de óriási eltérések voltak a tagok zenei tudása között. Volt ahol tök hülye volt az énekes (rossz helyen szállt be, rossz magasságon, nem tudta a szöveget stb), barom a gitáros (be se tudta hangolni a gitárját) lakodalmas hakniban látta a világot az orgonista, vagy egyszerű pénzlehúzásra állt rá a zenekarvezető. Egy helyen viszont én éreztem úgy, hogy kevés vagyok. Közben beütött az „új hullám” amivel sehogy se tudtam azonosulni és időlegesen kimúlt a rock…
    Az évek múltak.
    Maradt a country. Nagyon dühös vagyok, mikor a Mumford & Sons avagy a Lumeneers nagyszerű számait hallgatom. Ugyanilyen számokkal és stílusban nem sokra vittük állandó/alkalmi, barátokkal együtt játszva.
    Az évek múltak…
    …és kitört rajtam a skótdudálás. Oda-vissza utaztam Skóciába. Ott teljesen bevett forma a rock és a skót duda ötvözése, tök véletlenül, áldott emlékű Jack Duffal összejöttem, aki belevitt a skót jazz életbe is. A régi számaimat leporoltam és gitáron, skót dudán, billentyűsökön játszottam a régi-új haverokkal (Royal Rock Clan). No, ez végre világzene volt!
    Hosszú évekig szenvedtem az erősítőkkel, míg végül vettem egy Marshallt.
    Én balga! Hogy én miért nem ezzel kezdtem?
    A világ megváltozott körülöttem.
    Az újabb Vintage és a mégújabb Ibanez gitárom a Marshalltól szárnyakat kapott és azt vettem észre, hogy helyettem játszik. Kiállok a színpadra és úgy hangzom, olyat csinálok, mint Jimmy Page! -- de húsz évvel elkéstem! (Végigpróbáltam mindenféle gitárt. Persze nekem is a Gibson, meg a Fender tetszett, de az Ibanez állt a kezemre. Innentől csak Ibanez gitárokat vettem.)
    A Royal Rock Clan végzete az volt, hogy skótdudásként 100 felkérés érkezett hozzám, abból 98 szóló dudást kért.
    A gitározást akkor fejeztem be végképp, mikor László Attilával és Tátrai Tibivel kerültem egy színpadra. Lerch Pisti szólt nekem, hogy amit Ők nem játszanak le, az nincs is, nekem csak dudálnom kell. Igaza volt.
    Az évek múltak…
    …és kisebbik lányom előásta a gitárjaimat, majd saját számaiból szóló koncerteket szervezett…

    Kapcsolódhat a két világ, vagy külön műfajt képviselnek a pályádon?

    Már nosztalgiából is csak ritkán gitározom. Minden időm a skót dudáé. Ezen minden nap gyakorolni kell. Ez az a hangszer, amin szívesen, minden nap gyakorlok is. Még az áldatlan hangolást is, úgy ahogy megkedveltem. Pozitív irigységgel hallgatom a gitározás új technikáit, stílusait. Megéltem a Van Halen banda nyakon pörgetését, Ozzy Osburne gitárosának, Zacknek zúzásait, a U2 (akkor) újszerű akkordbontásait. Imádok gitárosokkal együtt játszani. Meg is lepem időnként őket, mikor szakértő módon valami más akkordot, más technikát kérek egy-egy adott számhoz.
    A rock gitárja és a skót duda testvérek! Együtt csodákra képesek! Mark Knopflerrel, Mike Oldfielddel csoda számokat játszok ma is! A nép vinnyog a hallatán.
    A ZENE EGY ÉS OSZTHATATLAN!




    Gyuri, skót dudások itthon, és a nagyvilágban. Ahogy látom a skót duda azért nem egy általános hangszer. Mennyire vagytok kapcsolatban, egyáltalán mennyire vannak hagyományai ennek a műfajnak Magyarországon?

    Én a skót duda reneszánszán, a hangszer technikai megújulásán dolgozom éjjel-nappal. Itt (is) vannak nagy begyepesedések és gagyik. Én mindig jó műsort játszok, ugyanakkor begyepesedés a 49. majd az 50. és láss csodát, az 51. ezred, tök egyforma indulóit eljátszani – mert ez az igazi. Igazi, de rengeteg kárt okoz. (A híres dalírót megkérdezték, hogy nem zavarja-é, amint dalait másképpen játsszák? „Addig élnek a dalaim, amíg játsszák! Így, úgy, amúgy, jól, rosszul, gyorsan, lassan – de játsszák.” – hangzott a válasz. Ugyanígy van a skót dudával is. A duda addig él, amíg játszanak rajta, megújul, újraértelmezik) A száraz, unalmas, egymagában játszó dudás három szám után elzavarja a közönséget. Skóciát a hollywoodi nagyfilmek tették népszerűvé, ahol a duda mellett bizony vonósok, gitárosok, szintetizátorosok muzsikálnak. A skót dudát a kortárs zene nagyjai tették azzá, mint aminek lennie kell. Sokakkal állok kapcsolatban, de a saját utamat járom – sikerrel.

    Gyuri, azért a skót duda nem egy "szobai", és mint minden hangszert ezt is ki kell engedni rendesen. Hol tudsz megjelenni vele, hol van erre lehetőséged?

    Tréfásan erre azt szoktam válaszolni, hogy úgy gyakorlok, hogy van egy házam, és a mellette levő kettőt is megvettem. Tény, hogy lakótelepen skót dudán sosem fog senki sem megtanulni játszani. Nyáron, 40 fokban is bezárt ablak mellet harsogok. Így csak az utca végéig lehet hallani engem.
    Megjelenéseim attól függenek, hogy ki akar meglepetést okozni, ki akarja az előadását végletekig fokozni, hol van szükség arra, hogy a SKÓTDUDÁS látványa és hangzivatara elismerést váltson ki a közönségből. Évi 60-100 alkalommal keresnek koncert, VIP, sport és elképesztő események kapcsán.
    A skót duda nagyon ki van találva arra, hogy megőrjítse a népet!

    Beszélnél a terveidről?

    Rövidtávon sajnos jelenleg földhözragadt, hétköznapi terveim vannak csak. Anyagilag kell rendbe szedni magamat.
    Hosszútávon több regényem előkészületei várnak a fiókban. Szeretném, ha a könyveim befutnának.

    „Nem kukacoskodás! Nem piszkálás!
    Az az ember skót dudás.
    Az ott skót dudán játszik.
    Én meg vagyok a skótdudás.
    Ugyanolyan ritka nyelvhelyességi példa, mint a skótdudás a skót dudások között…”

    Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!


    Udvardy Udy Zsolt
    0630 2261017

    Galéria



    Nincsenek megjegyzések:

    Megjegyzés küldése