2015. április 7., kedd

Horváth Mihály


Horváth Mihály gitáros. Sok zenész, gitáros megtalálja ugyanazon muzsikákat, és igyekszik is előadni úgy, ahogy az eredeti szól. Komoly tudást feltételez, de ritkán sikerül... Horváth Mihálynak ez sikerült és én gratulálni szeretnék hozzá! Mihály elmondanád, miért is írtam ezt a bevezetőt?

Köszöntöm a Gitárvilágok olvasóit és köszönöm a lehetőséget! A kérdés zavarba ejtő, hiszen úgy érzem, azért írtad ezt a bevezetőt, mert így gondolod.  És ezt nagyon köszönöm neked, örülök, hogy észrevetted azt, ami igazából a célom volt. A fő csapásirány a jelenlegi tanulási/gyakorlási módszeremet illetően az, hogy minden szólót a lehető legprecízebben, leginkább abban formában eljátszani, amilyen az eredeti, amennyire ez emberileg lehetséges. Az, hogy ugyanazok a hangok vannak megszólaltatva, még édeskevés. A különböző csúszások, kötések, üveghangok, tehát ezek a kis apróságok is lényegesek a megfelelő helyen és időben. Egy coverezés során olykor inkább önmegvalósításba kezdenek a zenészek. Ismert gitárosokról is hallottam sztorit, miszerint képtelenek voltak (vagy egyszerűen csak lusták) megtanulni a saját szólójukat, így egy adott dal nagy része inkább improvizáció volt, jó, ha a fő téma elhangzott. Ezzel persze nem az imprózás ellen beszélek, de ez pont olyan, mintha egy énekes dalban szövegileg csak refrén stimmelne, a verzék pedig valami egészen másról szólnának.

A következő kérdés, nem is lehet más! Ismerkedjünk meg Horváth Mihállyal!
Tősgyökeres budapesti vagyok, a 25. kilométerkő felé haladva keresem a helyem a világban és azon kívül. Mestereim Daczi Zsolt és Szijártó Zsolt voltak, lassan 3 éve pedig Szekeres Tamás próbál rávenni a hangszer rendeltetésszerű használatára, valamint a fent említett tanítási metódus is az ő nevéhez köthető. Kezdetben a klasszikus,  hard rock és metal zenekarokat kedveltem (Motörhead, Deep purple, Iron Maiden, Judas Priest, Alice Cooper, Ozzy Osbourne, AC/DC, stb...). Majd később megismertem Joe Satriani munkásságát, ami azonnal megragadott, valamint a Dream Theater-t akik szintén óriási hatást gyakoroltak rám. Az igazi bővülést a zenei ízlésvilágomban, a 2012-ben nálunk is megrendezett G3 koncert hozta meg. Egy egészen új rajongási irányt váltott ki belőlem. Habár ugyanúgy megmaradt a régi rock zenekarok iránti szeretetem, de innentől sokkal inkább az instrumentális rockzene felé vettem az irányt és elkezdtem sokkal jobban értékelni azt. Nekiláttam saját magam teljes instrumentális kompozíciókat alkotni, covereket tanulni és feldolgozásokat készíteni.
(A YouTube csatornámon mindegyik megtekinthető: https://www.youtube.com/channel/UC4D3gKRbiV3Hyvz4InFyMoA). 

Példaképeim pedig az évek alatt elég szépen felsorakoztak: Joe Satriani, Steve Vai, John Petrucci, Yngwie Malmsteen, Randy Rhoads, Marco Sfogli, Andy James, a gyengébbik nem képviselői közül pedig Orianthi, Lita Ford és Nita Strauss.




Amikor valaki megkérdezi Tőled, "Mivel foglalkozol, barátom?", és tegyük fel, azt válaszolod, hogy "Gitározom", rendben, de mit jelent igazán neked a hangszer?
Reményt! Szerintem, ha majd az ember-hangszer kapcsolat még nagyobb mértékben jelen lesz a világban, mint most, az elindíthat valamiféle változást. Úgy gondolom kevés, olyan eszköz van, amihez ennyire szorosan lehetne kötődni. Most nem csak a gitárra értem, hanem úgy általában a hangszerekre. Képes adni egy olyan fajta energiát, varázslatot, amely hosszú órákra leköti az alanyt - amennyiben az engedi. Kreativitást, kézügyességet, gondolkodást fejlesztő, mindemellett nagyon jó kifejező eszköz is. „A zene az egyetlen világnyelv, melyet bárki, bárhol megérthet.” Én remélem, hogy még sokáig beszélgethetünk ilyen módon, főleg, mert szóban nem annyira szeretek.

Mihály, hogyan tervezed, egyáltalán kell tervezni, egy zenész karriert?
Ezt a kérdésedet ítéltem meg a legnehezebbnek, nagyon kemény dió. Természetesen tervezni mindig kell, vagy legalábbis erősen ajánlott. De a "hogyan"-ra sajnos nem tudok egyértelmű választ adni. Nyilván mindenek előtt időre van szükség. Meg kell várni, hogy a tudásunk beérjen annyira, hogy egyáltalán legyen miről beszélni.  Ezután a zenésznek el kell döntenie, hogy milyen műfajban és formában szándékozik tevékenykedni, majd előbb-utóbb hozzá kell kezdeni a bemutató anyagok, demók készítését. Majd a legnehezebb, hogy mindezt utána hogyan tudja a lehető legtöbb, olyan emberhez eljuttatni, akiket talán érdekelni is fog. Ha az ember szólóban tevékenykedik, könnyebben juthat egyről a kettőre zeneileg, viszont minden más , nem zenei meló is ráhárul (promózás). Zenekarban nyilván nagyobb az esély az ilyen kapcsolatok kialakulására, viszont ott fenn áll a veszély, hogy zeneileg lesz tudásszintek közti differencia, ízlés, - és nézetkülönbségek stb. Borzalmas. Aztán, ugye egy zenész karrierhez bőven nem elég a tehetség. Szerencse is kell hozzá, mégpedig nem is kevés, én százalékban kb. azt mondanám, hogy 90%-10%. Mármint a szerencse javára. Türelem, szorgalom, alázat, elhivatottság, szenvedély, kitartás, leleményesség, agilitás, merészség és bizakodás. Nem mondom, hogy bombabiztos recept a karrierhez, de én ezt javaslom.
Következzen, egy gyakorlati kérdés! Beszélnél a cuccodról?
A gitárom egy Ibanez JS100, amit imádok, az erősítőm pedig egy Peavey Vypyr 75 kombó, ami sok-sok effektet és erősítőmodellt tartalmaz.
Mihály, nagyon jól szól a gitárod! Fontos pont! A felszerelés és a tehetség párhuzamosan halad, vagy -röviden- egy rossz minőségű holmi is csodákra képes, ha jó kezekbe kerül?

Köszönöm, megmondom neki! :) Nagyon érdekes dolog. Van egy szólás a szakmában, miszerint: "A sound a kézben a van." Örökérvényű, márványoszlopba vésendő mondat. Régóta ismerem ezt a mondást, tetszett is és mindig is elhittem. Azonban csak az utóbbi fél évben kezdett bennem kikristályosodni, hogy ez mennyire így van. Hihetetlen. Senkit nem szeretnék megbántani ezzel, de laikus ember számára felfoghatatlan. A megszólalás döntő része - szerintem úgy kb. 75% - nem a motyón fog múlni, hanem azon, aki megszólaltatja. Egy rossz minőségű holmi nyilván csodákra nem lesz képes, de biztosan jobban fog megszólalni egy gyakorlottabb gitárosnál, mint egy tanuló félben lévőnél. Ennek természetesen az ellenkezője is igaz, úgy értem, a 100 csilliárd dolláros szerkó is tud úgy szólni, hogy virágok száradnak el és madarak hullnak az égből... Egyébként a legjobb, ahogyan te is írtad, ha a zenész aktuális képessége és felszerelése egyfajta párhuzamot von. Én azt hiszem, szerénység nélkül állíthatom, hogy nálam ez mindig meg volt és most is a helyén van.

Végezetül, beszélhetünk pár szóban a jelenről, a jelen munkáidról?
Momentán a gitársuliban vár egy komoly kihívás. Tamásnak egy új, saját nótáját tervezzük felvenni az összes növendékkel együtt. Most ez az, amire erőteljesen készülök, izgatottan várom már a stúdiózást. Elképzelhető, hogy videó is lesz hozzá, lehet, hogy majd azzal is megkereslek. Ezen kívül pedig a neked is elküldött videót igyekszem terjeszteni szerte a világban, amennyire csak lehet.


Mihály, nagyon köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com


Galéria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése