2015. július 29., szerda

Fejér Simon

Fejér Simon. Meggyőződésem, hogy igen csak jó kezekben volt, van, és lesz is a gitár szép Hazánkban. Kevés olyan nemzet van, ahol a gitárosok ennyire tartalmat, szépet tudnak beletenni a játékukba. Fejér Simon gitárjátéka elmeséli nekünk, érthetővé teszi a blues-t. Ez hihetetlen virtuozitással történik, de mindig ott az egyensúly a témáiban. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Szóval tempó, virtuozitás és az - hívjuk így - érthetőség! Beszélnél róla, hogyan tudod - persze ha egyet értesz a jellemzésemmel - összhangba hozni ezt a három tulajdonságát a gitárjátékodnak?

Nem gondolom magam gyors kezű vagy virtuóz gitárosnak, azt a sok hangot van bőven a világban, aki eljátssza helyettem. Persze van, hogy néha megszalad a jatt, de ez akkor történik, amikor éppen ezt a kifejezésmódot érzem működőnek, akkor és ott. A lényeg korántsem a hangok mennyiségében lakik és a minőség nem egyenesen arányos az eljátszott hangok mennyiségével. Különösen nem a Bluesban!

A tempó viszont rendkívül fontos. A tempó és a ritmika. Először talán minden gitárost csak doboltatnék, nem feltétlen egy dobfelszerelés mögött, a hangsúly a ritmusokon van és a belső time-on, ami belénk plántálódik és ezt folyamatosan csiszolni kell. Érthetőség. Hogyan kommunikáljunk a hallgató, érző közönséggel, ha nem értik, érzik, hogy mi a csudát játszunk? Itt természetesen nem valamifajta zeneelméleti dekódolásról beszélek, hanem egy komplex üzenetről, ami- ha valaki hiteles - célba ér, és csak ez a fontos. Én megpróbálok a színpadon mindig igazat mondani, és ezt az emberek hihetetlenül megérzik, és ez jó.

Mennyire tartod fontosnak a saját stílusod kialakítását, ha ez egyáltalán kérdés?

Természetesen rendkívül fontosnak tartom az egyéni stílust. Nekem a másik oldalról beérkezik a népzene, és az a sok hangszer, amin a gitár mellett játszom, mind alakítják azt, hogy hogyan gitározom, de legfőképpen, hogy hogyan muzsikálok.



Talán a bemutatkozás alapkérdéssel kellett volna kezdenem a beszélgetést.....nos, akkor következzen .......Simon! Kit is tisztelhetünk benned!

Hmm. Fejér Simon vagyok, 28 éves muzsikus, kétgyermekes családapa, és boldog ember.
Nagyon sokféle muzsikát játszom, sok hangszeren. Ennek két alappillére az afroamerikai és a magyar népzene. A Kőbányai zenestúdió növendékeként, ahol az általam tengermélységesen tisztelt Tóth János Rudolf szárnyai alatt kupálódtam (most már együtt muzsikálunk jó néhány éve) kerültem be Deák Bill Gyula zenekarába és ott majdnem 4 évig szólógitárosként működtem.
 A tanító emberek között még meg kell említenem Mohai Tomit vagy Babos Gyuszi bácsit, akiknek szintén sokat köszönhetek.
Jelenleg több kiváló zenekarban muzsikálok, színházazok, gyerekekkel foglalkozom, táncházazok, és rendkívül élvezem, hogy vidéken lakom.

Simon, hallani mindent, hogy elég mostoha körülmények között "működik" a hazai rockzene. Furcsán kérdezem, de nem a pénz része lenne érdekes a történetnek. Megéri gitárosnak lenni, megéri a rock zenésznek lenni manapság?

Nos, igazából én nem tartom magam rock zenésznek, így nem is tudom, hogy a rock zenészként meg lehet-e élni. Muzsikusként azt mondom meg. A muzsika olyannyira szerteágazó, mindenütt jelen van, és sok területen lehet művelni, legyen az tanítás, táboroztatás, koncertezés, lemezkészítés stb. Ez mind muzsika az én életemben, és élek és szeretem.



Szárazabb téma következzen! Gitárjaid, erősítőid, pedálok, tapasztalataid, tanácsaid! Folytassuk ezzel a témakörrel!
  
Ennél a témakörnél mindig elmosolyodom magamon, és azt mondom: Talán én vagyok az egyetlen gitározó ember az országban, akinek csak egy gitárja van. Itt most a villanyos gitárra gondolok. Egy 96-os amcsi Straton játszom, amivel teljesen összenőttem. Nem hagyományos strato hang van benne mivel a Lukather féle Emg hangszedőkkel lett átszerelve. Minden dög megjön, rajta amire szükségem van. Ezenkívül akusztikus hangszereim vannak, legkedvesebb egy Furch gitár, aminek nemsokára átlukad a fedlapja J
Mivel jelenleg nincs nagyon hangoskodó zenekarom egy kis fender kombón játszom és elég.
Legújabb dilim egy sakktáblából készült 4 húros gitár, amit egy kedves barátom, Székely Árpád készített. Ezt –mivel egy húr a basszustartományban dolgozik-, úgy használom, hogy két erőlködőt összekötök, egy basszus kombót és egy kis szoló kombót és megtekerem egy tubescreamerrel és persze hozzá jön a slide gyűrű. Hihetetlenül varacskos és mocsári hang jön ki ebből az egészből. Nagyon szeretem!
Pedálok tekintetében, ugyanúgy szenvedek a „mindig újabbat és érdekesebbet” betegségben, mint a gitáros kollégák zöme. Most éppen egy olyan korszakom van, hogy egyetlen egy pedált használok és ez az előbb említett régi japó Ibanez Ts-9-es overdrive pedálom.
Amúgy van egy rahedli. Wah, uni-vibe,torzítók,delay,eq,comressor,booster,chorus, minden féle. Mindig a kisvasutas megoldás érdekelt.
Tanácsolni csak azt tudom, hogy nem kell aggodalmaskodni, ha nem vesz körül pedálerdő.
A dolog akkor fontos, ha ezek az effektek valóban segítenek kifejezni, kiegészíteni azt, amit mutatni akarunk, feleslegesen mi a túrónak steppeljünk rajtuk.

Simon, beszélnél a jelenedről, és a terveidről?

A jelenemet a már fent elmondtam dióhéjban. Talán még annyit, hogy jelenleg az Ütött-Kopott Angyal a Voodoo Papa a Veronaki és a Kontáros zenekarokban hallhattok, egy kupac hangszeren muzsikálni és ordibálni.
Sajna 9 hónapja szenvedek egy ínhüvelygyulladástól, ebből 3 hónapot nem játszottam, de mostanra elegem lett, mert a dolog stagnált és megint játszogatok, sajnos nem azzal az aktivitással, de muzsikálok. Most mintha elindult volna valami javulás. Remélem, nemsokára ledobom ezt a dolgot és mehetek vissza újra a pályára.
Terveim, hogy olyan ember legyek, amilyet egykor elképzeltem. Jó ember!
Úgy gondolom, nem járok rossz úton. Én ezeket a dolgokat nem tudom leválasztani a muzsikáról, mert összetartoznak, legalábbis nálam. Szeretnék egy hangoskodó zenekart is csinálni, mert sokszor hiányzik a dörömbölés, eddig még nem is erőltettem annyira, mert rengeteg egyéb munkám volt, de érik már lassan a dolog.


Köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok jót kívánok neked!

Köszönöm.


Udvardy Udy Zsolt
0630/2261017

udy@gitarvilagok.com
www.gitarvilagok.com



2015. július 20., hétfő

Mesics György "Mesó", Apnoé

Tök véletlenül futottam bele a zenekarba. Olyan volt, mint amikor egy értelmes ember gondolkodik. Egy adott témát, tartalmat millió irányból néz, vizsgál, és meg is fogja találni a lényegét a kérdésnek. Az Apnoé ugyanezt teszi. A zenét, a szépet számtalan műfajon keresztül fogja meg és érthetővé teszi nekünk. Érthetővé teszi, mi is igazán a muzsika lényege. Gratulálok a zenekarnak. Köszönöm Gyurinak, az Apnoé frontemberének, hogy elfogadta a Gitarvilagok.com meghívását!

Szia Gyuri, nos,  mit jelent a zenekarnak a tiszta muzsika?

Upsz, jó kérdés, egyenesen a közepébe:-) Mivel öten ötfelől jövünk, mindegyikünknek más az ízlése, más zenék a kedvencei, amit néha a turnébuszban nehéz is közös nevezőre hozni (nem ám!), de pont ez a sokféleség adja az Apnoé pikantériáját. A magam részéről nagyjából két évtizede működök táncházas muzsikusként, népzenészként, így hosszú éveken keresztül számomra a legtisztább muzsika a tradicionális magyar népzene volt. Ez azt jelentette, hogy falusi vonósbandáktól származó gyűjtéseken kívül nem nagyon hallgattam mást, aminek a családom gondolom rendkívül örült. Akkoriban egyébként közel egy évtizeden keresztül a Bakonyban éltem, a népzene, néprajz, a falusi környezet mindennapi valóságként vett körül. Ez az elzárkózás, elvonulás mára teljesen felszívódott belőlem, részben az Apnoénak, részben az életem egyéb eseményeinek köszönhetően. A "tiszta forrás" szeretete, keresése továbbra is része az életemnek, de azt gondolom, hogy az autentikus muzsikálás se születéstől, se hangszeres tudástól nem függ. Az "autentikus" szó azt jelenti, hogy "hiteles", így valójában ha nincs meghasonulás közted és aközött, amit csinálsz, akkor ott nincs hazugság, és átmegy a mondanivaló - tiszta lesz a muzsika. Ezért nem kérdés, hogy a turnébuszban miért jolly joker többek között az AC/DC is. Nem egy mellébeszélős banda. Talán a legkönnyebben a hagyományos népzenéken keresztül lehet közel kerülni ehhez az "autentikához", ezért is van, hogy egyre népszerűbb itthon is a folkmuzsika, ezért szeretjük mi is, és ezért jelenik meg a zenénkben úton útfélen.

Hihetetlen progresszív a zenétek. (Remélem, a megfelelő kifejezést használtam szerk.) Hogyan tudtad össze hozni az Apnoét? Rendben, hangszeres tudás. Amit viszont én láttam az a szívvel, lélekkel zenélni kategória. Szóval az Apnoé!

A helyzet az, hogy nem én hoztam össze a csapatot. Takács Gergő a banda alapítója, és mai napig vezetője is. Valastyán Tomi dobossal és Kovács Áronbasszusgitárossal már egy ideje együtt zenéltek, amikor 2010-ben csatlakoztam a hegedűmmel meg a karcos énekhangommal, nem sokkal később Alasztics Bazsi hozta a szaxiját. Bár az tény, hogy ez elég karakteres változást hozott a zenébe, az eredeti elképzelés annyiban mit sem változott a mai napig, hogy ez alapvetően egy rockzenekar. Ötünk zenei múltjának, eltérő gondolkodásmódunknak közös nevezője a "rakenroll", ez az, ami vitán felül összeköt minket. Így nekem például komoly kihívást jelentett, hogy egy hangos rockzenekarban megtanuljam, hogyan szólhat az én hegedűm is úgy, olyan természetességgel ebben a környezetben, mint egy elektromos gitár - technikai és hangszertechnikai szempontból is egész más hozzáállást igényel, mint a korábbi, akusztikus formációim. Énekelni szintén elölről kellett kezdeni, a hangszerelés egyéb turpisságairól nem is beszélve: Bazsi szaxofonjával komoly meló volt egymáshoz idomulnunk, ezt a két hangszert egymáshoz intonálni egy rockkoncert akusztikai viszonyai között nem mindig sétagalopp. Gergő pedig a gitár mellett kobzán is játszik, hangosíthatósági megfontolásokból pár éve csináltatott magának egy egyedi építésű elektromos kobzát, úgy sikerült létrehoznia egy innovatív, tök huszonegyedik századi dolgot, hogy közben a hangszer hangja ugyanazt a színt hozza, mint a szép félkörte alakú akusztikus tesók. Szóval amikor nem két gitárral meg szaxival nyomjuk a rakendrollt, akkor a dob meg a basszus fölött az elektromos koboz meg a hegedű nyomul. Van egy akusztikus projektünk is, ez nem más, mint egy gyerekműsor, amit imádnak a kölykök, és szeretjük mi is. Azt gondolom, hogy ha igazán jól akarsz muzsikálni hangosan, akkor sokat kell muzsikálnod halkan is - ezt a többiek nevében is mondhatom, asszem. Szóval ebben a gyerekműsorban a basszusgitár cajonnal együtt adja az alapot, az akusztikus gitár, a hegedű és a szaxofon mellett pedig kedves barátunk, Csiba Julcsi népdalénekesnő is közreműködik.



Gyuri, forduljunk egy kicsit a Te irányodba. Népzene, és a blues. Remekül hegedülsz és nagyon rendben gitározod a bluest. Ez a két, nem mondom, hogy nagyon eltérő vonal, hogyan futott össze az életedben?

Jepp, az a helyzet, hogy bármennyi időt is töltöttem a "népi" vonalon, azt soha nem tudtam, nem is akartam levetkőzni, hogy rockzenén nőttem fel, mint oly sokan mások is a nyolcvanas években. A nagy magyar rockbandák mellett mindennapi része volt az életemnek a Deep Purple, a Black Sabbath, a Rolling Stones és Jimi Hendrix. Klasszikus sztori: tizenéves koromban én is gitározni kezdtem, aztán jött a zenekar alapítósdi. A tizenévesen összehozott alternatív rockzenekarunkkal, a Westminster Apuval viszont már becsúszott néhány népzene feldolgozás, a kilencvenes években megjelent két anyagunk is a Trottelnél meg a Bahiánál. Akkoriban már érdeklődni kezdtem a hagyományos népzene iránt, húsz évesen el is kezdtem hegedülni, ekkortól a gitározás a háttérbe került, hogy az utóbbi években ismét felvehessem a fonalat ott, ahol elejtettem anno, de most már valamivel mélyebb megéléssel átitatódva. Az utóbbi években sokat hallgatok bluest, jazzt és soult is, legalább annyira közel állnak a szívemhez ezek a zenék, mint a magyar népzene, ne kérdezd, miért. Valahogy így, dióhéjban.

Olyan színes a zenétek, és olyan érzésem van, hogy mi a fenét lehet még beletenni, ha nem veszek ki belőle semmit. Röviden, a következő, hívjuk zenei lépések a zenekar életében!

Amikor öt éve elkezdtünk együtt dolgozni, népdalfeldolgozásokat készítettünk. Valószínűleg elég egyedi munkamódszerrel: először a zenei alap, a groove született meg, többnyire Gergő hozott valami témát, aztán ahogy alakulgatott a kezünk alatt, egyszer csak kipattant a fejemből, hogy melyik nóta fog jól szólni erre. Ezután a dallam szerkezetéhez igazítottunk egy-egy harmóniát, esetenként a szöveg prozódiáján agyaltam, amik akkoriban eredeti népdalszövegek voltak. És egyszer csak összeállt a dal. Volt, amikor pedig a feldolgozandó dallam volt az első: megtanulta a zenekar a kíséretet, aztán játszottuk így is, úgy is, amúgy is, sokszor. És sokadszorra lett belőle valami egészen más, mint az eredeti: megtelt a saját gondolatainkkal, érzéseinkkel, lendületünkkel.
Mostanra egyre inkább úgy tűnik, hogy háttérbe szorul a direkt népzene feldolgozás. Az újabb számokban nem mindig tudod, hogy népzenei kötődésük van: hallasz valamit, ami ismerős is lehet valahonnan, de nem vágod, honnan, vagy befigyel egy motívum, ami pont úgy van odakanyarintva, mint valami kopjafán a faragás, és ettől lesz otthonos íze, pedig egyenes ágon nincs köze a népzenéhez. Szóval kialakulóban van a műfajunk, amit mi jelenleg a "powerfolk" jelzővel illetünk, és ami leginkább valami jó értelemben vett populáris magyar zene, saját szövegekkel, amiket én írok, és amikben szintén jelen van a népköltészet, csak épp mai nyelvezettel szólnak mai érzésekről, leginkább - nyilván - a sajátjaimról.

Gyuri, jelenleg kizárólag az Apnoé van, vagy más irányokba is mozdulsz?

Az Apnoé az elsődleges az életemben, az alkotó energiáim legnagyobb részét ez köti le. Szoktam azonban népzenészként is működni még, bár egyre ritkábban, amit nagyon sajnálok. Amellett, hogy hiányoznak a régi muzsikus barátaim, komoly feltöltődést is jelent, ha a régi felállásban, a régi bandámmal, a Matokabindével játszhatok egy-egy táncházban, mulatságban. A Cserefa zenekarral, valamivel gyakrabban muzsikálok együtt, velük moldvai csángó zenét játszunk.



Kicsit gyakorlatiasabb, szürkébb kérdés. Remekül szól a zenekar. Ahogy a témák nem tolakodnak, és ezáltal nem lesz sok a zenekarból, úgy a hangszerek is a helyükön vannak. Beszéljünk a hangszerekről egy picit!

Ahogy már említettem, amikor elkezdtük a közös muzsikálást, rögtön felmerültek a színpadtechnikai problémák a hangszereléssel kapcsolatban. Azelőtt csak akusztikus hegedűn játszottam, hirtelen meg kellett oldani, hogy nagyszínpadon, rockzenei környezetben is biztonságosan kihangosítható legyen a hangszer. Erre valószínűleg a legjobb megoldás egy tutti kis elektromos hegedű lenne, és lesz is majd talán, de akkor még az nekem szokatlan megoldásnak tűnt, hiszen hosszú időn keresztül azt szoktam meg, hogy egy hangosan rezgő test érintkezik a nyakammal, amit bármilyen körülmények között hallok valamennyire. Így az egyik hegedűmre tettem egy piezzo pickupot a láb alá, semmi extra, Shadow-cucc, a pontos típusát sem tudom fejből, egyelőre szolgál, teszi a dolgát, én meg az enyémet: értelmezhető, konkrét jeleket kap a húrlábon keresztül. Egyedül a néha előforduló visszagerjedés miatt gondolkodom azon, hogy egyszer mégis bepróbálok egy jófajta Yamahát.
A gitárom egy Cort CR250-es, az már nagyon fiatalon kiderült, hogy gitárok tekintetében a Les Paul az én hangszerem, azok a hangszínek jelentik számomra a rock'n'rollt. Egyszer szeretnék egy igazi Gibson boldog tulajdonosa lenni, de amíg életem hangszerét meg nem találom, addig ez a Cort is kiváló szolgálatot tesz, hozza azt a feelinget, amit várok tőle. Jelenleg egy sokat látott Behringer Ultracoustic-on szól, Ferenczi Gyurkától keveredett hozzánk ez az öreg motyó, lelke van, mint a veteránautóknak, és bőg is, mint egy ötezres V8-as a hatvanas évekből, de azért az igazi egy Marshall lesz, azt hiszem. Szóval hamarosan egy eredeti Les Pault nyúznék egy kitekert Marshallon, effektek nélkül, zsinór be, oszt' hadd szóljon. 

Gyuri végezetül. Tervek!

Elkezdtük rögzíteni következő, sorrendben harmadik lemezünk anyagát. Nagyon örülnék, ha még idén kiadásra kerülhetne, hogy jövőre nekiugorhassunk a következőnek. Ezen a nyáron rengeteg helyre megyünk, hála Istennek egyre több helyre hívnak, a téli időszakra is tervezünk egy klubkoncert-sorozatot. A nyár folyamán még egy videoklip is realizálódik remélhetőleg. Mit is mondhatnék? Egyelőre a rövidtávú terveim között az szerepel, hogy ezt az évet sikerrel, becsületesen végignyomjuk. A többit majd meglátjuk, közben kialakul.

Köszönettel: 
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com
www.gitarvilagok.com