2015. november 19., csütörtök

Fatia Negra Gitár Manufaktúra

Fatia Negra Gitár Manufaktúra. Mit kell tudnunk rólatok!

A Fatia Negra Gitárkészítő Manufaktúra a Fender Márkaszerviz utódja. Ketten csináljuk Varga Márton hangszerkészítővel már jó egy évtizede, jómagam Szieberth Tamás hangszerkészítő mester vagyok, mintegy húsz éve dolgozom a leghíresebb amerikai gitárgyár magyar nagykereskedőjének szervizeként, egy ideig pedig tolmácsként. Külföldi kalandozásaim során mindig vezéreltek szakmai célok is, rengeteg technológiát tanultam híres mesterektől a Fender, Jackson, Gretsch custom shopokban, gyárlátogatásaim során. Sok építési- és javítási trükköt honosítottunk meg, többek között a préses bundozást, a "mérhető kényelmet" beállításoknál.  Ezen utak ideje alatt valakinek tartani kellett itthon a frontot, Varga Marci testvérem az egyetlen, aki képes erre. Mivel az Egyesült Államokból (és még jó pár országból) 2010-ben kitiltottak, kapcsolatunk a fent említett cégekkel az itthoni javításokra redukálódott. Marcival ekkor döntöttünk úgy, hogy megtervezzük, majd megépítjük az első saját termékvonalunkat.   


Tamás, jelen munkáitok?

Telecaster formájúra építünk centerblokk semi-hollowbody gitárokat, prémium minőségű, vintage korú hangszerfákból. A javítási szegmensben inkább vintage hangszerek restaurálásával szeretünk foglalkozni. Gyakran akkor kerülnek hozzánk hangszerek, amikor már mindenki lemondott javíthatóságukról. Ezek jelentenek kihívást, és büszkén mondhatom: rendbe hozunk mindent! Természetesen mi is állítunk be gitárt, igazodva a hazai piachoz és pénztárcához, de egy nehezebb bundozás, vagy egy merevítő csere mondjuk az, amit már munkának tudunk nevezni.


 
Márton, beszélnél a műhely referenciáiról?

Érdekes, Fender szervizes múltunk és jelenünk ellenére inkább jazz-zenészek kedvelnek minket. A celebek valószínűleg nem örülnek, hogy levetetjük velük a napszemüveget amikor bejönnek. Nem seggnyalók vagyunk, hanem iparművészek. Az utóbbi időből pár arc, akinek rendbe raktuk a cuccait: Alex Hutchings, Mohai Tamás, Barcza Horváth József....

A manufaktúra jelentése adott. Merre mutatnak gitár „gyártás” irányvonalai?

Inkább manu, mint faktúra. A két gép, amit használunk a fúró és a felsőmaró. Minden kézzel gyalulva, faragva, vésve (nem reszelve). Ha meguntuk a Gibson hangú Teléket, szerintem jazz és-vagy western gitárokat fogunk készíteni. Meglátjuk!

Szenzációs név választás! Hogyan jött a képbe Jókai regényalakja Fatia Negra (Szegény gazdagok 1860 -ból)?

Épp egy spanyol haveromnál játszottunk egy Brian Setzertől kapott White Falconon - egy Fender Blackfaceba dugva, jól összetapogatván azt zsíros kezünkkel, ugyanis Pata Negra sonkát ettünk. Blackface, Pata Negra, Magyar OG-k a belvárosból: nem vagyunk gazdagok, mint Nopcsa báró, de mi is megfenyegetjük azt, aki rosszat ír rólunk. Ezek tükrében, azt hiszem egyértelmű a névválasztás!

Mennyire tartjátok törvényszerűnek, hogy valami hangszeres tudás is mellé álljon a munkátoknak?

Elengedhetetlen a hangszeres tudás ahhoz, hogy valaki hangszerész legyen. Hangszeres tudás nélkül nincs közös nyelv a zenésszel, készítésnél pedig a tudatosság az esztétikai kérdésekre redukálódik, a hangzás kísérletezés eredménye lesz. Aki nem tud gitározni, kísérletezzen, vagy másoljon...




Végezetül, terveitek?

Van pár gitárunk és gitárnyakunk tervrajzon, pár év alatt elkészítjük őket!

Márton, és Tamás köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban!


Köszönjük.

2015. november 10., kedd

Tóth József „Citrom”, Come On Rock Band

Tóth József „Citrom”, Come On Rock Band, Esztergom. Tisztelettel köszöntelek, és köszönöm hogy elfogadtad a meghívást. A zenekarod hallgatom, és valami nagyon nagyon megvan nálatok. Azt látom, hogy olyan finoman, tisztelettel nyúltok vissza a hard rock alap zenéihez, hogy csak bámultam. József, azt kell mondjam, egy olyan gitáros vagy, akinél nagyon jó kezekben van a gitár, és a rockzene. Adott az első kérdés! Ismerkedjünk meg Tóth Józseffel, Come On Rock Band-ből!

Köszönöm a dicsérő szavakat, magam és a zenekar nevében is. Jól esik, hogy vannak még olyan emberek, akik vevők erre a műfajra, és „értő füllel” hallgatják. Magamról szólva el kell mondanom, de ez látszik is, nem ma kezdtem a zenélést. 10-11 éves korom óta gitározom (most 57 vagyok), és autodidakta módon tanultam meg játszani. Az első zenekar, amelyben játszottam, még gimnazista koromban alakult. Ennek érdekessége, hogy énekesünk Varga Miklós (István, a király, Európa, stb.) volt. A következő, már komolyabb csapat a Stáció, art-rock zenekarként indult, de később fokozatosan eltolódott a keményebb rock és blues irányába. A 80-as években több évadot játszottunk „menő” klubokban (Metro klub, Bem rakpart, Józsefvárosi klub, stb.). Néhány évig állandó vendégünk volt Deák Bill Gyula. A Stációval demo anyagot készítettünk a legendás magyar gitárkirály Radics Béla számaiból, amelyet azonban már a Stáció felbomlása után általam alapított Tűzkerék Revival Banddel sikerült az utolsók közt kiadott magyar nyelvű bakelit lemezen megjelentetni. Ez a zenekar a 90-es években sikeresen szerepelt a nagyobb fesztiválokon (Diáksziget, Paksi, Budapesti és egyéb blues fesztiválokon) valamint az ország számos klubjában. Több zömében saját számokat tartalmazó lemeze jelent meg (Bíbor Hold, Sírig tartsd a pofád, 16 tonna). Aztán 2000-ben itt most nem részletezett okból gyakorlatilag abbahagytam a gitározást, és a csend évei következtek. 2009-ben kerestek meg környékbeli fiatal zenészek, és elkezdtem velük újra játszani. Így alakult meg a Come On. Nagyon lassan jöttem bele a gitározásba, de aztán néhány tagcsere után kialakult a banda mai felállása, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok, mivel jobban szól, mint bármely korábbi zenekarom. Kicsit hosszú lett a bemutatkozás, de hát egy történet vége felé nehezebb, mint az elején...



Kizárólag a tradicionális rockzenét gitározod, vagy szerepet kapnak nálad más zenei irányzatok is?

Most már csak ezt a stílust játszom, korábban azonban még vonzott a jazz-rock is, sőt a katonáság alatt és egyetemista koromban egy dixieland zenekarban (Blaskó Dixieland) is bendzsóztam.

Remek szólok jönnek Tőled, de ami nagyon rendben van, hogy nem követed hangról hangra a „történetet”. Akkor jól gondolom, hogy nem is tartod korlátnak a szólókra szánt időt?

Kamasz koromban a kedvenceim, Alvin Lee, Jimi Hendrix, Eric Clapton, Rory Gallagher stb. olyan zenét játszottak, ahol a zenei témákat improvizációk keretében teljesen kibontották, variálták, egy szóló akár 4-5 percig is eltartott, és számomra ez volt a zenélés csúcsa. Tulajdonképpen ezért tud ez a műfaj ma is „friss” és játszható lenni, mert minden koncert, előadás egy új kihívás, nem a megtanult dallamok egyszerű lejátszása, hanem az adott pillanatban születő zene. Ehhez persze olyan zenésztársakra van szükség, mint a Come On tagjai (Reményi Mihály „Vinnie” -ének, szájharmonika, konga, Petrás Attila-dob, Lauro Árpád-basszusgitár), akik mind kiváló zenészek, boldog vagyok, hogy velük játszhatok. Külön kiemelnék egy érdekességet. A csapat basszusgitárosa, jazz konzervatóriumot végzett, rendkívül nagy tudású és képzett zenész, ehhez képest én, mint már említettem autodidakta vagyok, így az improvizációk még izgalmasabbak, mert a kettőnk közti eltérő zenei gondolkodásmód ad egy különös, egymást inspiráló feszültséget a játéknak.

József, célirányosan gyakorolsz, a Come On Rock Band adta muzsikákra, vagy szabad a pálya?

Tudod, annak idején 2000-ben úgy gondoltam, hogy a zenész pályafutásom lezárult, amely koncertet lejátszottam, amely zenét megírtam, amely lemezeket fölvettem, az úgy jó, az teljes egész, és nem is akarom folytatni. Aztán közel tíz év kihagyás után újrakezdtem, de ma már másképp állok a zenéhez, nincsenek magammal szemben elvárásaim, hogy alkossak valami rendkívülit, egyszerűen a magam, a zenésztársaim, de legfőképp a közönség örömére játsszam azt a zenét, amit a legjobban szeretek, és ebben a Come On tagjai tökéletes partnereim.

Adnál pár jó tanácsot hogyan álljon hozzá az ember, ha alap „nótákat” akar játszani?

Elsősorban tudatában kell lenni, hogy ezek a dalok már önmagukban zseniális alkotások, még ha némelyik talán egyszerűnek is tűnik. Szeretni kell őket, megérezni a lényegüket, és annyira meg kell tanulni technikailag, hogy ne eljátszani, hanem JÁTSZANI tudjad.

Agyoncsaphatja az egész munkát, ha nem szól jól a hangszer. Gratulálok, hogy a játékstílusod, és a hang, a hangzás egyensúlyban van, és nagyon jól szól a kezedben a gitár. Beszélnél a gitárodról, a „vasról”, és mindenről amin megjáratod azt a hangot!

Köszönöm a gratulációt, jól esik. Mielőtt a gitárokról beszélnék, szeretném megosztani veled egy gondolatomat, bár lehet, hogy valaki azt mondja, hogy ez triviális. Tehát mindenekelőtt a zenésznek, a gitárosnak kell „jól szólnia”, úgy megpengetni, intonálni, dinamikailag kezelni a hangokat, hogy önmagukban jól szóljanak. Gondoljunk csak arra, ha Hendrixet, Santanát meghallgatod, bármely hangszeren és erősítővel „Hendrixesen”, „santanásan” szól. Ez nem azt jelenti, hogy mindegy milyen hangszeren, erősítővel játszol, mert a jó zenéléshez elengedhetetlenek a megfelelő eszközök. Én, minthogy a zenélés „csak” kikapcsolódás számomra, olyan „cuccokat” kerestem, amelyekkel megfelelő színvonalon tudok játszani, de elérhető az áruk.
Több gitárom is van (Fender Stratocaster, Epiphone SG 400), de a kedvencem most egy Epiphon Les Paul Custom Prophecy Plus. Ez eredeti amerikai Gibson hangszedőkkel van felszerelve, de Kínában gyártották. Én teljesen meg vagyok elégedve a hangjával, és a kidolgozásával is. Van még egy ősrégi Boss ME-6-os multieffektem és egy Jimi Hendrix Cry Baby Wah pedálom. Az erősítőm egy full csöves MA100-as 100 W-os Marshall combo. Szeretem, mert kis méretű, egyszerű mozgatni, szállítani, de hozza Marshall soundot. Látható, ahhoz, hogy elfogadhatóan megszólaljon egy gitár, nem kell csillagászati összegeket beruházni.

József, ha hangszer, akkor „csak” a szólógitár?

Mint említettem, régebben bendzsón is játszottam, de most már csak a gitár érdekel.

Végezetül, had kérdezzelek a tervekről!

Nem annyira terveim, inkább vágyaim vannak. Szeretnék még sok jó koncertet játszani, akár kis klubokban, akár fesztiválokon. Az a baj, hogy e vágyam megvalósítása nem egyszerű, mivel – minthogy nem vagyunk afféle „nyomulós” zenekar – nehezen találunk fellépési lehetőségeket Esztergomon és környékén kívül.

József, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz.


Köszönöm.