2016. december 13., kedd

ABETON, Győr



ABETON, Győr. Soha nem gondoltam, hogy a győri Vagongyár valaha, végre egy olyan köntösbe bújik, ami olyan értéket, műveket, műveltséget, művészetet adhat a városnak, amire még gondolni sem mertem. Török Alice és Nagy Gyula az ABETON tulajaival beszélgettem. Amikor ekkora mennyiségű önbizalom, elkötelezettség, elhivatottság, zene szeretet omlik rám, akkor mindig megnyugszom, jó helyen vagyok, működik a világ.


·    Akkor pontosítjuk is gyorsan a bevezetőt. Miről is szól és hogyan született az ABETON?


Feleségem szülését látva illetve azt, hogy egy ilyen nagyszerű gyermeknek adtunk életet, létrehozott bennem egy érzést – én is szeretnék valami Nagydolgot letenni az asztalra – Életszagúra fordítva a szót, mindig is próbáltam egy helyen több győri zenekarral, de a helyszín soha sem volt a legjobb, sőt mondhatni kényszermegoldások voltak. Elkezdtem helyszíneket keresgélni hol lehetne valami Nagy dolgot megvalósítani. Amikor megtaláltam a helyet egyből tudtam ez lesz az, amit egykor Dublinban járva láttam. Közel másfélévnyi bürokratikus huzavona után tulajdonunk lett az épület.



Álmunk egy olyan közösség létrehozása, amiben a zenészek, művészek, professzionális környezetben fejlődhetnek, alkothatnak és számíthatnak egymás segítségére. Nem csupán a helyszínt akarjuk biztosítani, a hangsúly a közösségen is van.


·    Hülye kérdésnek tűnhet, hány százalékát fedi le az életeteknek a cég? Sok olyan dolog van amit fel kellett adnotok, el kellett engednetek, hogy építeni tudjátok az álmotok?


    
110%, 2016 májusában, ugyan megnyitottunk, de a hétköznapi kenyérkeresetemet sajnos nem tudtam még feladni, hogy minden erőmet a BETON-ra és saját képzésemre fordíthassam például a stúdiózás terén. Mint minden ez is a kezdeti a nehézségekkel, túlvállalásokkal indul, de bizakodóak vagyunk, hogy a hely megtelik és kialakul az underground alapja. Az idő természetesen mindig kevés egymásra, a családra, arra hogy tovább haladjunk, de barátainktól, családunktól, rengeteg segítséget kapunk, amiért nagyon hálásak vagyunk.


·    Meggyőződésem, hogy önmagában, mint egy üzleti vállalkozás nem elég fogalom erre. Akik az alkotással foglalkoznak, azok maguknak is igencsak érzékenynek kell lenniük arra, amit csinálnak, a zenére. Akkor adott a kérdés kapcsolatotok a zenével?


Mindketten gyerekkorunk óta ebben a szubkultúrában élünk, a zene szeretete nem is kérdéses, e nélkül ez az egész nem működne. Jómagam mindig is játszottam zenekarokban, volt zenekarom, illetve koncerteket is szerveztem Jánossomorján és Győrben. Ebből kifolyólag a személyem sem ismeretlen a zenészek között, így talán könnyebb helyzetben vagyunk, mintha civil ember csinálná.



·    Ha teljesen kiépül az ABETON, mit tudtok adni a zenészeknek, zenekaroknak?


Célunk, hogy egy 21. századi intézményt hozzunk létre, ami elsősorban zenekarokra épül, de nem határolódunk egyéb művészi tevékenységektől sem. Kerestek meg minket fényképészek, festők, grafikusok, helyszínt biztosítunk kiállításokhoz, vetítésekhez. Előreláthatólag 30 professzionális termet fogunk megépíteni. Emellett a zenei alkotás technikai hátterét is biztosítani tudjuk, ahol igény van rá. Tervünk még egy stúdió létrehozása, ami kezdetlegesen már most is működik, illetve a backline - bérbeadás koncertekhez, turnékhoz. Szeretnénk, ha létrejönne az ország észak nyugati régiójának underground központja.


Alice, Gyula nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a következőkben!

Köszönjük, és Boldog Karácsonyi Ünnepeket! Sziasztok.

Galéria

2016. november 25., péntek

GVguitars



Gvguitars. Szokatlan világa a gitároknak? Igen, de én azt mondanám, hogy érdekesek, és különlegesek. Valami olyan érzése van az embernek közöttük, hogy ha egy GV szól a kezemben, már nem lehet beállítani a sorba…. és ez nagyon jó! Ahogy ránéz az ember már mond valamit a hangszer…talán ennél egy gitárosnak nem lehet fontosabb. Get, Vamp és Iván. Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást.

V: Mi köszönjük, a megtiszteltetést!

·         Gratulálok a munkátokhoz. Szóval mit mondanak, miről szólnak a GV gitárok!
V:Köszönjünk. Hogy miről szólnak? Jó kérdés. Talán arról, hogy merjünk kilépni a konvencionális dolgok közül. Nem kell okvetlen megrekedni ott, ahol már 30 éve is voltunk. És bizonyos mértékben szól a szabadságról is, hogy merjünk máshogy gondolkodni. Nem mindig csak a kitaposott ösvényt járni.
G: A GV gitárok többek közt a hangszerek tiszteletéről szólnak. Van egy misztikus vonzalmunk a gitárokhoz és szeretnénk pótolni azt, ami szerintünk hiányzik belőlük az esetek nagy részében. A részletek kidolgozása, a kreativitás és egy kis továbbfejlesztés, hogy a zenészek ne csak használni tudják, hanem érezzék is a hangszerüket.
I:Ezek a gitárok azoknak készülnek, akik komolyan gondolják a zenélést. Akik már tudják, hogy a gyári hangszerek jók lehetnek, de mindig akad valami, ami miatt lesz egy kényelmetlen hiányérzet, bármennyit is költ a módosításokra. Mi egyediségre törekszünk és rugalmasságra. Egy GV gitár inspirál arra, hogy még többet hozzanak ki magukból a gitárosok.

     Tényleg azt gondoltam – egészséges önbizalommal, vagy barom nagyképűen – hogy gitár témában nem érhet meglepetés. Tévedtem. Beszéljünk az inspirációról!

V:Inspirálódni, bármiből lehet. Sokszor elég minta a falon, vagy csak egy tradicionális gitár, amit el tudunk képzelni kicsit szófisztikáltabban is. De ahogy mindig is mondani szoktuk a 2 legfőbb dolog, ami inspirál minket az a retro és a modern. Igyekszünk is e kettőt ötvözni, amikor csak tudjuk, amikor csak lehet.
I:Ott vagyunk sok gitárkészítő fórumon, figyeljük a trendeket, amihez hozzáadódnak a saját tapasztalatok és élmények. Én “civilben” dizájner vagyok, általában is érdekel minden vizuálisan kreatív dolog, ezekből sok ötlet születhet.
G: Kicsit megfoghatatlan dolog ez az inspirációkérdés. Engem leginkább maga a kihívás inspirál. Ha megrendelésre készítünk, akkor az, hogy minél inkább olyanra készítsem a hangszert, amilyenre az ügyfél megálmodta és a lehető legjobban passzoljon a kezébe. Saját modellek készítésekor pedig az, hogy senki se szab nekünk határt és megvalósíthatjuk önmagunkat. Elég ebbe a két dologba belegondolnom és már inspirálva is vagyok. 



     Get és Vamp! Tudom, és tényleg nem akartam tiszteletlen lenni, ennek a kérdésnek kellett volna az elején szerepelnie…nos…mit kell tudnunk Rólatok!

V:Semmi gond, szerintem nem is Mi vagyunk érdekesek, hanem a hangszereink. A rólunk szóló történetet viszont mindig el kell mondanunk… lassan fel fog kelleni rakni a weboldalunkra is. Egy balesetben eltörött a basszusgitárom nyaka, onnan indult ez az egész.
I: Én kicsit kilógok a sorból, mert én I vagyok, de mivel csak 2016-ban csatlakoztam a csapathoz, a már bejáratott nevet kár lett volna elrontani még egy betűvel. Mondhatni, az inaséveimet töltöm itt, miközben főleg a dizájn tapasztalatommal tudok beszállni, de remélem hamarosan egyre több másfajta munkát is elvégezhetek majd.

    Ma már senki semmit nem csinál semmi olyat, amiben nem lenne szerepe a pénznek. Üzlet. Üzlet a GV?

G:Szeretnénk, hogy a hobbink legyen a munkánk, ezért dolgozunk közben azon is, hogy megélhetést biztosítson.
V: Nem akkora, mint sokan hihetik. Ez sokkal inkább szenvedély.
I:Sok év kemény munka és sok lemondás kell ahhoz, hogy ebből megélhetés legyen, addig valóban inkább a lelkesedés hajtja.

     Valahol igaz, hogy ha jó kezekben van, egy hangszer meghálálja. Most vagy jó, vagy rossz tradíció, de nem minden hangszer “passzol”, minden műfajhoz. Azért egy célközönséget akaratlan is elképzel az ember, gondolom. Hogy álltok a gitár és a stíluskérdéssel?



G: Lehet stílushoz passzoló hangszert készíteni, de akkor a bevált dolgokhoz (vagy ahhoz nagyon közelikhez) kell visszanyúlni. Ha pedig valami újjal kísérletezik az ember, akkor az majd használat közben mondja meg mi is valójában. Szeretünk kísérletezni.
V: Van ilyen mondásféle, hogy ha egy hülyeség működik, akkor a nem hülyeség. Hát szerintem így van ez ezzel a passzolás dologgal is. Ha a zenész az a saját műfajában együtt tud működni a hangszerével, akkor az jó. Ha nem, akkor hangszert kell (ene) váltania. Hogy ki és mit játszik a gitárjainkon az nálam sosem volt úgymond “téma”. Egy dolog, amit kicsit kevésbé szeretünk, ha beskatulyáznak minket a metál/rock gitárok “műfajába”. Miközben vannak kimondottan finomabb lelkületű hangszereink is.

I:Célunk, hogy sokoldalúak legyünk. Mivel mi magunk is nagyon sokféle zenét kedvelünk, szeretnénk, ha a hangszereink szintén többféle műfajban megállnák a helyüket. De az természetes, hogy minden gitárnak van egy sajátos karaktere, ami bizonyos zenékhez kifejezetten jól megy.

     Akkor a végére a kikerülhetetlen kérdés….tervek!

V: Tervek, azok vannak. Ma még csak Budapest, holnap már az egész világ! Komolyabbra fordítva a szót, az idei Music Expo-s sikerek után elgondolkodtunk merre is tovább. A verdikt az lett, hogy valószínűleg szeretnénk kicsit jobban meghódítani külföldet is, egyelőre főleg Európán belül. Természetesen új gitár terveink is vannak, de még keményen dolgozunk rajtuk.
I: Folyamatosan próbáljuk bővíteni a technológiánkat és újfajta dolgokkal kísérletezünk. De most talán a legfontosabb lenne, hogy minél szélesebb körben ismerjék meg a GV nevet és tudják, hogy milyen gitárokat jelent.
G: Még több kihívás elé állítani magunkat.

  • GVguitars! Nagyon köszönöm abeszélgetést és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!

Köszönjük.

2016. október 31., hétfő

Jónás Tamás, „The Four Seasons, Pt.1: Spring”


Jónás Tamás, „The Four Seasons, Pt.1: Spring”. A témaválasztás örökzöld. Amennyire gondolat ébresztő, annyira nehéz megfogni azokat a váltásokat, változásokat melyet a négy évszak ad nekünk. A világunk talán legszebb négyéhez nyúlt a gitáros. Az biztos, hogy Tamás játékát hallgatva jó kezekben vannak az évszakok! Régi barátként köszöntelek az oldalon. Tamás, beszélnél a „Tavasz” történetéről?

Szia Udy, nagyon örülök, hogy ismét itt lehetek, és köszönöm szépen a lehetőséget! Mindig örömmel látogatok el a Gitárvilágokhoz, mert a zene és a gitárok szeretete, valamint a lelkesedés és a segítőkészség, a zenésztársak támogatása élteti ezt az oldalt, és ez nagyon sokat számít.(Köszönöm...Udy)

Idén februárban érkezett a Négy Évszakmegzenésítésének ötlete, mégpedig teljesen váratlanul. Az elmúlt év végén és az idei év elején sok zene született, el is készült több dal is, és egy napot, minden előjel nélkül beugrott ez az ötlet, és rögtön éreztem, hogy ez most egy nagyon fontos irány lehet. Annyira egyértelmű volt a sugallat, hogy egy pillanatig sem haboztam, az addig elkészült számokat és számkezdeményeket félretettem, és nekiláttam a Tavasz megírásának. Az ötlet mögötti erőt mutatja az is, hogy a négy dal nagyon hamar elkészült, úgy is mondhatjuk, hogy a tavasz végére elkészült a Tavasz. Május végén már mehetett is az anyag keverésre és maszterelésre a No Silence stúdióba. Utólag többen is kérdezték, hogy nem volt-e ez „merész” témaválasztás, részben Vivaldi miatt, részben pedig amiatt, hogy ezzel a témával nagyon sokat foglalkoztak már. Ekkor tudatosodott bennem még jobban, hogy egész végig egy pillanatnyi kételyem sem volt, hogy ez az a feladat, amelyet most az élet elém tett. Mindenkinek kívánom, ezt a jó érzést, amikor valami fontos dologban biztosnak érezhetjük magunkat, és látjuk magunk előtt az utat. 



Tamás, nézzünk vissza egy picit a múltba, aztán onnan jöjjünk vissza 2016-ba. A pályád alakulása érdekelne, ami nem egy megszokott utat – ha egyáltalán van ilyen – követett!

Én is így gondolom, és egyetértek veled abban, hogy egyre kevésbé létezik olyan, hogy „megszokott út”. Egyéni utak vannak, és a zeneipar teljesen átalakult az elmúlt 5-10 évben, tehát a hagyományos megoldások helyett nyitottnak kell lennünk a szokatlan és új irányokra. Számomra az elmúlt néhány év, amely az eggyel korábbi lemezem, a Timeless Hour megjelenése óta eltelt, kívül és belül is nagyon új irányokat hozott. Kívül a három gitárverseny megszervezése és lebonyolítása, valamint a gitárbemutatók, workshop-ok elindulása és sikere volt a legfontosabb fejlemény, természetesen a Négy Évszak album-sorozat elindulása mellett. Ezek mellett természetesen számos érdekes feladat, projekt, vendégszóló is színesítette ezt az időszakot, az amerikai OSV idén már a 10. lemezét készíti, és minden lemezükön közreműködtem, Marcel Coenen, Gianluca Ferro és Sergey Boykov társaságában, akiktől nagyon sokat tanulok. Belül pedig szintén új irányok alakultak ki: a céljaim egyre inkább belső célok lettek, és ez a zenében is változásokat hozott. A mostani The Four Seasons zenei megközelítése jelentősen eltér a korábbi lemezekétől. Azt szeretném, hogy a zenék egyre kiegyensúlyozottabbak legyenek, abban az értelemben is, hogy nem a gitározás és nem is a gitáros a fontos a zenében, hanem minden tényező a zenét szolgálja. Ez persze olyan cél, amely folyamatos tanulást, fejlődést és sok (jó értelemben vett) alázatot igényel, úgyhogy a következő időszakban is szeretnék ezen az úton továbbmenni.

Melyek azok a csatornák, ahonnan visszajelzéseket kapsz, ahonnan elfogadod az esetleges kritikákat is?

Minden visszajelzésnek nagyon örülök, és mivel tudom, hogy semmilyen alkotás sem képes arra, hogy minden egyes embert egyformán megszólítson, ezért azt is mindig érdeklődéssel fogadom, ha valaki elmondja, hogy számára mi hiányzott a zenéből. Szerencsére a visszajelzések túlnyomó része nagyon pozitív volt a The Four Seasons sorozat első részével kapcsolatban. Sokat jelent számomra a szakma élvonalába tartozó emberek véleménye is, és ezért rock-madarat lehetett volna fogatni velem, amikor Jason Becker elismerő szavak kíséretében megosztotta az oldalán a Tavaszt. Hasonló örömöt jelentett Rick Graham, Ben Higgins, Gianluca Ferro, Riccardo Gioggidicsérete és megosztása is, mivel ők gitárosként, zenészként nagyon inspirálóak számomra. Szintén nagyon sokat jelentett nekem, hogy Király Istvánnak, a  hazai gitáros színtér egyik legjobbjának is tetszett az anyag, az ő visszajelzése is nagyon fontos volt. Mindemellett úgy gondolom, hogy mindenkinek a véleménye egyformán fontos és releváns, ezért az összes visszajelzést nagy becsben tartom, és van is egy motivációs mappám a számítógépemen, ahol megőrzöm ezeket.

Hazai, de akár nemzetközi környezetben is, milyennek látod a instrumentális világ, gitárvilág helyzetét?



Izgalmasnak, nyitottnak, szabadnak, örömtelinek. Soha korábban nem lehetett ilyen sok inspiráló zenésszel és alkotással találkozni, akár személyesen, akár interneten keresztül. Minden elképzelhető rétegzene virágzik, és el tud jutni az emberekhez, mindenki megtalálhatja a saját közönségét. A legkülönbözőbb zenékről lehet példát venni, és tanulni mások megoldásaiból. A gitározás színvonala technikai és kreativitási értelemben is nagyon magas, manapság szó szerint ezrek játszanak olyan technikai színvonalon, mint annak idején a híres gitár virtuózok. Emellett persze ennek a veszélyét is érzékelem: nagyon könnyen el tud tolódni a fókusz az önkifejezés és a tartalmasság felől a technikaközpontú, mélységet nem tartalmazó játék felé. Látok sok példát arra is, hogy az alkotás öncélúvá válik, de szerencsére arra is van sok példa, hogy a manuális készségek és a technikai tudás a valódi zene szolgálatába áll.

Tamás, mi a véleményed, mennyire kell erőltetni a kitörési pontokat? Léteznek a műfajban kitörési pontok?

Sok hazai és külföldi zenészkollégával beszélgetve, valamint a saját megfigyeléseim alapján mostanra egyértelmű válaszom van erre a kérdésre. Minél kevesebbet kell ezzel törődni, ideális esetben egyáltalán nem is szükséges gondolni erre. Alkotóként az elsődleges feladatunk az, hogy közreműködjünk az alkotás megszületésében. Szándékosan fogalmaztam így, hogy „közreműködni”, mert az alkotás létrejötte nem csak rajtunk múlik, hanem ezek az ötletek (dallamok, témák, gondolatok) szinte „várnak” arra, hogy előjöhessenek. És ehhez kell a mi segítségünk.

Természetesen, miután elkészült az alkotás, például a nemrég megjelent Tavasz album, akkor az alkotásnak megadhatjuk az esélyt, hogy sok emberhez eljusson. De ebben a fázisban is az alkotás a főszereplő: csakis rajta múlik, hogy sikerül-e „kitörnie”, a kérdésedben szereplő szót használva. Ha sok emberben mozdít meg valamit, érzelmeket generál, élményt és energiát ad a mű, akkor egyre több és több emberhez jut el. Az sem ritka, hogy egy-egy alkotás csak jóval a megszületése után terjed el, sőt számos példa van arra is, hogy az alkotó életében még nem jött el a közönségsiker, és sok évvel később az alkotás új életet kezdett élni.

Tehát pontosan az a dolgom, mint egy szülőnek: hogy segítsek az alkotásnak megszületni, és ha készen áll az önálló életre, akkor kicsit egyengetem az útját. És mindig új és új alkotások jönnek. Emellett a tudásom, készségeim fejlesztése is fontos, hogy ha az egyik alkotás nagyon elterjed, akkor az ebből fakadó új feladatokra is készen álljak. Összességében tehát a saját magam (mentális és szakmai értelemben is vett) fejlesztésére érdemes a sok energiát fordítani, nem pedig egy tőlem független tényező (a kitörés) irányításának megkísérlésére.

Samick gitárok?


Ezen a lemezen (és az EP-sorozat további három albumán is) gitárok terén is frissítés történt. Két fehér gitárral játszottam fel az anyagot: a tiszta hangszínek nagy részéhez, valamint egyes szólókhoz egy Ibanez AT-10 gitárt használtam, amelynek csodás hangzásai vannak. A krémes Stratocaster jellegű hangoktól kezdve a fényesebb, ambient jellegű clean hangig nagyon széles tartományban bevethető ez a hangszer. Andy Timmons az egyik legnagyobb zenei példaképem, és az AT sorozat az ő gitárjai alapján készül. Hab a tortán, hogy a felvételekhez egy Andy-tól kapott pengetőt használtam, így tehát az ő hatása több téren is ott van a zenében.

A másik gitár, amellyel a torzított ritmusgitárok és a szólók többségét játszottam fel, egy héthúros Jackson Chris Broderick modell volt. Ő az egyik új kedvencem, amelynek a színe alapján a „Bianka” nevet adtam. Bianka zeneileg az egyik legsokszínűbb gitárom (miközben a valódi színe neki is fehér), mert a legmodernebb metál hangzásokon túl a DiMarzio Chris Broderick pickupoknak köszönhetően különleges szólóhangok, és meglepően egyedi tiszták is megtalálhatók benne. A push-pull potik által nyújtott felezhetőség további opciókat kínál, tehát egy adott erősítő-beállítás mellett is 5-6 markáns választási lehetőséget nyújt.

Sammy (a bordó Samick) ezen az EP-n nem szerepelt, de ezentúl is megbecsült tagja lesz a csapatnak, mert ez a régi gitár (hozzám is már használtan jutott) minden paramétere vetekszik a nála 3-4-5-ször drágább mai gitárokéval. Szerencsés sorozatban készülhetett, de egyébként ezek a Samick modellek általában is nagyon jónak számítanak.

Érdekes azt is megfigyelni (bizonyára az olvasók közül is sokan tapasztalják ezt), hogy minden gitár más-más megközelítést hoz ki a gitárosból. És ez nem csak az olyan markáns eltérésekre vonatkozik, mint amikor Gibson Les Paulról váltunk át egy Floydos „sportgitárra”, hanem például Sammy és Bianka esetén is jelentkezik ez a hatás. Mindketten 24 bundos, viszonylag (de nem túlzottan) vékony nyakú, Floyd Rosetremolóval rendelkező, hasonló alakú gitárok, de mégis Sammy esetén használtam többet a tremolókart, Biankán más megoldásokhoz folyamodok.



 Tamás, nem zárhatjuk mással a beszélgetést, mesélj a terveidről!

Jelenleg a „The Four Seasons”albumsorozat második részén dolgozom, amely magától értetődően a „Pt.2: Summer”alcímet kapja majd. Körülbelül a felvételek felénél tart ez a lemez, és várhatóan január folyamán jelenik majd meg. És utána sincs megállás: a megjelenés napjától kezdve rögtön folytatom az őszt ábrázoló harmadik résszel (mivel épp most van ősz a külső világban, ezért az aktuális őszi hangulatokat máris rögzítem, tehát ebből a lemezből is megvan már néhány zenei motívum.

A következő időszakban folytatom a már negyedik éve zajló gitár workshopok tartását, a legutóbbi október 19-én volt Mezzoforte Hangszerboltban. (A Facebook-oldalamon mindig kiteszem időben a hírt, hogy mikortól lehet regisztrálni a következő eseményre: https://facebook.com/jonastamas.)

A tervek szerint a Négy Évszak negyedik részének elkészülését követően a teljes anyagot élőben is eljátsszuk, mégpedig a hagyományostól eltérő helyszíneken, és a témának megfelelő körítéssel. Erről további részleteket még nem árulok el.

Jövőre a gitár workshop-okat szeretném több hazai városra is kiterjeszteni, ezzel kapcsolatban is alakulnak már a tervek. És mindezek mellett persze folyamatosan vannak kisebb-nagyobb projektek, vendégszólók, együttműködések hazai és külföldi zenészekkel.Köszönöm mindenkinek, aki ellátogatott erre az oldalra. A Tavasz albumot itt teljes egészében, ingyenesen elérhetővé tettem, végig lehet hallgatni a YouTube-on az alábbi linken: https://youtube.com/watch?v=iNehTMP-OHM. Aki pedig szeretné le is tölteni a lemezt, az a Bandcamp oldalon (https://jonastamas.bandcamp.com), valamint minden online zeneáruházban (iTunes, Amazon, stb.) tudja ezt megtenni. Mindenkinek örömteli őszt és telet kívánok, miközben errefelé a Nyár készül. 

Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést, és bízom benne, hogy a "Nyár" kapcsán is találkozunk!

Természetesen, köszönöm. 



2016. szeptember 21., szerda

Juhász Kornél, Sweet Rhythm

Juhász Kornél, Sweet Rhythm. Hát az már biztos, ha nem nyitjuk ki az ajtónkat, ablakainkat a világra nem is fog inspirálni bennünk semmi a szépre, a jóra. Első gondolatom ez volt, amikor a Sweet Rhythm –et hallgattam. Igen a mindennapjainkba is be tud jönni az a zene, ami rendbe teszi az embert, ha úgy érzi most szükség lenne valamire, ami szebbé, jobbá teszi a sokat emlegetett mindennapjainkat!
Régi ismerősként köszöntelek az oldalon, és ami valószínű már örök titok marad nekem, hogyan tudtok ennyire könnyedén, ennyire jól játszani?

Köszönjük az interjú-felkérést. Hát ez belülről jön és valószínűleg több összetevője is van. Kreativitás, stílusérzék, eredetiség, kitartás és nem utolsósorban sok gyakorlás, de lehet, hogy kihagytam még pár dolgot… és ez minden zenészre igaz, akivel együtt dolgozom. Persze a ’jó’ szubjektív kategória, a mi zenénk főleg az intelligensebb és valamilyen zenei érzékkel megáldott embereknek tetszik, ez a tapasztalatom.

Hogyan lehet úgy dalokat írni, hogy sugárzik belőlük, hogy ez nagyon jó!

Én írom a zenét, az angol szövegeket pedig a mostani új koncepcióban Szűcs Tamás barátom. Én vagyok a zenei vezető is, örülök, hogy tetszenek a dalok, nekem könnyen megy a dalszerzés, tele van a fiók hasonló dalokkal, egyszer remélem azok is eljutnak a közönséghez.

Nos, lépjünk túl a kicsinyes irigykedésemen….Kornél, mi a helyzet veled, a zenekaroddal a mindennapokban?



Három év szünet után kezdtem el most újra alkotni, a gyakorlást nem hagytam abba, csak a zenekar szünetelt, illetve a dalszerzés állt. A gitározást tekintve kirobbanó formában vagyok, viszont a sors fintora, hogy most nem játszom, illetve a zenekarommal nem játszunk sehol. A Sweet Rhythm-t Tisza Beával, Csiki Antallal és Szűcs Gergővel csináltuk, Bea már a következő dalt is felénekelte. Ősszel azért jó lenne már legalább előzenekarként fellépni valahol 3-4 új dallal. A szervezésben lesz segítségünk, Fehér Tamás menedzser személyében. A 3-4 új dalt természetesen felvesszük stúdióban is.

Kornél, a vesszőparipám következik… beszélhetünk néhány mondatban a hangszereidről, erősítőidről? Talán páran, talán tévesen, hogy ez a hangzás, amit hozol, viszonylag könnyen összehozható. Jól látják, mert szerintem annyira nem?

Most főleg egy 1979-es Gibson ES 175-ön játszom, de amikor próbáltunk a zenekarral, akkor mindig egy Fender Stratót vittem, azon is jól szólt minden, azon is szeretek játszani. Ha fellépnénk, valószínűleg egy Fender Hot Rod Deluxe-on szólnék, az effektezést egy Digitech RP7-es pedállal oldanám meg, vagy egy RP6-tal, még nem tudom, szerencsére van mindkettő. De egyszerűbb, olcsóbb eszközökből is ki lehet hozni hasonló hangzást, hiszen a legmeghatározóbb az a kéz, ill. a játékstílus.  

Végezetül, kihagyhatatlan kérdés, tervek!

Mint említettem, dolgozunk az új dalokon. Mivel nem főállású zenész vagyok, ez munka és család mellett nem egyszerű, ezúton is szponzor, vagy mecénás kerestetik - hogy a folyamatot fel tudjuk gyorsítani kicsit, hiszen az idő pénz, a pénz pedig idő. Aztán ezeket a dalokat el kellene juttatni a minél szélesebb közönséghez, hogy akinek tetszene, tudjon róla egyáltalán, hogy létezünk. Továbbá a különböző hazai és külföldi fesztiválszervezőkhöz is, A jó dalok mellett nyilván ezeken fog múlni, hogy mennyi fellépésünk, illetve milyen sikerünk lesz. A stúdiófelvételek mellett tervezek egy pár élő gitár felvételt is, egy kamerával, ha már egyszer jól megy a gitár, hadd szóljon, örökítsük meg élőben is.

Kornél, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a folytatásban.


Köszönöm a beszélgetést.

2016. augusztus 31., szerda

Kovács Fery, ORFEUS

Kovács Fery, gitáros ORFEUS. Régi barátként köszöntelek az oldalon. Újra működik az ORFEUS. Győr legendás zenekaráról beszélgethetünk. Először is - egész Győr nevében – köszöntöm a zenekart. Rögtön a bevezetőben! ORFEUS „Visszatérő” koncert Győr, 2016 szept. 09. 20:00, Bridge, Kálóczy tér, vendég, Kalapács Józsi!

Fery beszéljünk a mai ill. vissza is utazhatunk egy picit az időben, a régi  ORFEUS-ról!


Hááááát, nagyon rég kezdődött… kb. 1988- körül,talán, még középiskolás időszakomban, a suli zenekarom után, ötlött a fejembe, hogy a saját Rock bandámat akarom csinálni, míg csak élek…
s így jött az Orfeus,,, név, ami egy picit a mitológia, ill a zenei minőség iránti dolgaimat is akarta jelezni…. pedig még, nyilván 16-17 évesen, mi sem voltunk szakmailag a toppon…, de az  elszántság, a tűz, ebbe az irányba, abszolút meg volt bennem, s ezt a többiekre is azért, át tudtam ragasztani… Hááát, valahogy így kezdődött…. Aztán, katonaság, millió órák gyakorlásai,,,, tagcserék, stb… aztán a 90”-es években komolyodott a dolog…  Turnék, Lemez, a RÖGÖS ÚTON  c., és a Magyar Televízió - Geszti Péter „ Ász”  c. műsorában való fellépésünk, szereplésünk… stb... aztán, tovább a turnék…. Később, minket is utolért a Magyar Rock zenei mélypont… a 90-es évek végén, így volt is egy kis szünet… 98- körül, aztán a 2000-es évek elején, újra össze raktam a bandát… 2009 körül, jelent meg a KINCS c. album..., de már újabb tagokka… közben a BA-ROCK  Klasszikus zenei projektemet is elindítottam, a győri Fillharmonikusokkal…
s egyéb zenei projektek… s most újra ORFEUS!!!! Teljes gőzzel!!!!


Hogyan tervezitek? Egy az egyben marad az ORFEUS stílus, vagy jöjjenek az új nóták és bennük a jelen zenei világotok? 

Világ életemben előre irányuló ember voltam, pl.: X lemez felvétel után, már az újabb dalokat írtam… s ennek tükrében, nyilván az újabb dalokat részesítem előnyben, amiből már van dögivel és már csak összejátszásra kell a próbaterembe vinni… de, nyílván, egyfajta stílus jegy az marad, csak maibb, modernebb elemekkel, ahogyan változik az ember is és a világ…

Az ORFEUS név is sugalja a klasszikus vonalat, klasszicista jellemzőket. Talán még a romantikát is ide vehetem. Honnan hoztátok azt a kiváló hangszeres és ének tudást, ami lehetővé tette, hogy ennyire igényesen, a korotokat messze megelőzve tudjátok használni a klasszikus jellemzőket?

Most nyilván, mindenki azt várja, hogy megemlítsem Yngwie Malmsteen Mestert… hahaha… Igen, onnan is, és érdekes módon, nekem már kb. olyan 16 éves korom körül is  tetszettek, bizonyos klasszikus zenei művek… Ill. olyan zenéket szeretek, amiben összhangzatos szép harmóniák vannak. A zene, akkor jó, ha szép és dinamikus!!!!!! érted?... Nézd meg akár a Queen- zenéjét, nem Metal, és mégis frenetikus, úgy egyben, ahogy van…

Az általánosságból jöjjünk most egy picit…. hogy érzed magad az ORFEUS –al?

Nagyon jól!!!!! Az eredeti, régi felállásból itt van velem Oszi, az énekes és Petya a basszeros poszton…  mi nagyon együtt voltunk, évtizedeken keresztül és máig nagy a barátság… s egy előző projektből, Csabi a doboknál, Steve a szintiknél, szintén lassan 9-10 éve együtt zenélünk, számtalan koncerttel a hátunk mögöt… Nagyon jó a társaság és a hangulat, ami nagyon fontos egy zenekar életében.



Végezetül következzenek a tervek!

Sok-Sok koncert és tervben van az újabb ORFEUS lemez is, melyen lesz jó sok meglepi, mind hangzásban, mind a dalokban, s a stílusjegy is ennek megfelelően alakul… amolyan , igazi nyugatias rock, metal jegyekkel… tudom, ma nem divat ez itthon, de bocsi a divat kedvéért, nem fogok 2 akkordos dalokat reszelni… az nem én vagyok…

Fery, nagyon köszönöm a beszélgetést! Találkozunk, ORFEUS „Visszatérő” koncert Győr, 2016 szept. 09. 20:00, Bridge, Kálóczy tér, vendég, Kalapács Józsi!


Köszönöm, mindenkit nagy szeretettel várunk!