2016. május 10., kedd

RockMilady

RockMilady. Régi ismerősként köszönthetem Őt az oldalon, és most is csak azt tudom mondani, hogy működik a rockzene!
Ha olyan rock-zenészektől, mint RockMilady megkapja a lelket, a hangot! Nagyon jó kezekben van nálad a gitár! Akkor kezdjük a beszélgetést a jelennel!

A zenéden kívül nagyon bejön, hogy teszed és megy és dolgozol az álmaidért! Szóval optimizmus?

Ahogy mindenkinek, úgy nekem is megvannak az álmaim mind a zenében, mind a magánéletemben. Mégis nem az optimizmus szót használnám, inkább úgy fogalmazok, hogy mindig a kitűzött célért elvégzett munkában hiszek.
A tavalyi év mérföldkő volt az életemben, hiszen a Legyél az áldozatom! c. bemutatkozó promóciós CD-m dalainak nagyok jó volt a visszhangja. A több szabadtéri fellépésem közül pl. nagy megtiszteltetés volt a legendás Balázs Fecó és a KORÁL előtt vendégként „bemelegíteni” a közönséget, vagy akár a Back Stage-ben Fischer Laci ZBB csapata előtt és velük együtt fellépni. A sok pozitív visszajelzés természetesen jól esik, emellett alapvetően mindig a saját elvárásaimnak szeretnék megfelelni. Ezért szólógitárosként folyamatosan fejlesztem a technikai tudásomat, és a tanárommal rengeteg improvizációs gyakorlatot végzek. Emellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetek az éneklésre, annak technikailag is minél magasabb szintű elsajátítására. Mindebben tanárom, Havas Lajos előadóművész segít.
Rengeteg dal van bennem, de ha pl. megírok egy pörgőset, egészen biztos, hogy egy lírai fogja követni. Valószínűleg ez az alkatomból adódik.



Ennek szellemében kezdtem el 2016. év első felében a Nélküled szebb lesz c. második promóciós albumom dalainak a felvételét, ahol kicsit elrugaszkodtam a klasszikus rock-zenei konvencióktól. Így pl. a korosztályomra jellemző lendületes címadó dalban a kicsit nyersebb gitár-suond mellett az Úgysem menekülszc. lírai dalomban már megjelentek a zongora és a vonósok is. Igaz, ezt a lassú dalt eredetileg egy szál gitárra írtam.
Ezen kívül még a jelenhez tartozik, hogy a közelmúltban nagy megtiszteltetés ért, mivel közreműködhettem egy most jelenleg is készülő rock-operában gitáros- és énekesként egyaránt. Ez nagyon szép és izgalmas feladat volt, hiszen egy mások által megírt zenei műhöz kellett igazítani a hangzásvilágot és gitárjátékot. Nagyon profi csapattal dolgozhattam együtt a stúdióban, ami külön élmény volt.

Talán egy picit személyesebb a kérdés, ha nem gond. Orvosi egyetem. Beszélnél az életed ezen oldaláról is?

A zenéléshez és a gitározáshoz való elkötelezettségemtől függetlenül kb. a gimnázium második osztályában már megfordult a fejemben az, hogyha majd továbbtanulok, akkor az orvosi hivatást választom. Ennek a csodálatos világa és szépsége mindig is vonzó volt számomra, bár bevallom, akkor még nem tudtam elképzelni, hogy milyen lehet pl. egy boncoláson túl lenni. De az évek alatt ez annyira megérlelődött bennem, hogy a sikeres felvételi után tavaly ősztől Budapesten tanulok a SOTE-n.
Egyébként minden nehézség és magas követelményszint ellenére nagyon jól érzem magam, egyik kedvenc tantárgyam az anatómia.
Mindebből következik, hogy függetlenül, hogy minden másodpercem szoros, úgy osztom be az időmet, hogy a gitározásra és gyakorlásra mindig jut időt. Ha pedig dalt írok, az úgyis önmagát adja. Ennél fantasztikusabb nincs is, szinte átrepít a nehézségeken…

RockMilady, stílusos választás a képen látható hangszer, gratulálok! Az oldal jellegéből fakadóan, a hangszereid következzenek!

A képen az egyik kedvenc gitárom látható, ami egy floyd rose-os tremoló-karos „J & D Brothers” gitár. Nagyon szeretem, mert kényelmes a nyaka, 24 érintős, és nagyon szépen szólnak a nyújtások is. Egyébként dögös és testes a hangzása. A másik kedvencem egy Squier Fender, főleg a klasszikus és karakteres sound miatt. Ezen szépen szólnak az ujjal-pengetések, sőt az egészen leheletnyi díszítések is. A legelső Yamaha gitárom pedig mára már inkább csak emlék-gitár maradt.
Nemrégen pedig Medgyesi Tibi ajánlására kinéztem magamnak egy SE „Floyd” Custom 24 gitárt, de a Gibsonokis nagyon tetszenek.Van több akusztikus gitárom is, az egyik legkedvesebb egy Ausztriában vásárolt Hohner. Selymes és szép hangja van, lírai dalt szinte csak ezen írok…és persze nem maradhat ki a felsorolásból az örök hűséges Tenayo Travel gitárom sem, amelyet főleg nyári utazáskor szoktam magammal vinni. Bár az is igaz, hogyha a repülőtéren felviszem magammal a gépre, akkor a furcsa mérete és formája miatt az átvizsgáláskor kivívom magamnak a megkülönböztetett figyelmet.

Végül a kérdés adott. Terveid?

Minden területen szeretném elérni a hosszú távú céljaimat. Maximalista vagyok, és szükség esetén ezért minden erőmet bevetem.
Rövidebb távon hamarosan jön egy kemény vizsgaidőszak, a nyárra pedig szervezés alatt vannak a fellépéseim. Közben a gitáron a technikai elemek kigyakorlása mellett rengeteg improvizációs gyakorlatot is végzek, és szeretnék több stílusban is otthonosan mozogni. Az újabb dalaimat pedig szeretném minél előbb stúdióban rögzíteni, hogy a gondolataim eljussanak mindenkihez, akik nyitottak rám és a zenémre.
Befejezésül Ralph Waldo Emerson egyik mondását idézném: „Ne arra menj, amerre az ösvény vezet. Helyette menj arra, amerre nincs út, és hagyj magad mögött egy ösvényt”.



RockMilady, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!!!!

Nagyon szépen köszönöm a riport lehetőségét, és további sok sikert a „Gitárvilágok”-nak!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése