2017. február 9., csütörtök

Lőrincz Attila, a Protone Manufactory csöves gitárerősítők


Lőrincz Attila, a Protone Manufactory, full csöves gitárerősítők megalkotója. A hazai csöves gitárerősítő tervezés, gyártás egyik kiemelkedő alakjánál vendégeskedtem. Az erősítő építés összes fázisa indul, és érkezik a keze alá. Ami nagyon megfogott, hogy egyetlen munkafolyamat sem kerül ki a felügyelete alól. Ez azt jelenti, hogy a minőség garantált. Nagyon magasan van a mérce. A kidolgozás, a megjelenés minősége ugyan olyan hangsúlyt kap, mint az elektronikai részek. Nagyon fontos és tudom, hogy ezt nem szokás annyira kiemelni, a karbantartás, a szervizelés kérdése. Attila, a saját hibájából fakadó hibákra szinte örök garanciát vállal. Azért ez igen csak egy egyenes vonal mentén működő, egyszemélyes manufaktúra. Olyan szakmai gyakorlat, tapasztalat az övé, ami mentén tökéletesen meg tudja építeni azt a „hangot”, amit elképzel az ember, amit vár egy professzionális csöves gitárerősítőtől.Attila, beszéljünk az erősítőid felépítéséről, gyártási elveiről.  Melyek azok a sarokpontok, amiket figyelembe veszel, és melyek azok a szabályok melyek mentén haladva garantált a Protone Manufactory erősítők minősége?

Először megtervezem az erősítőt. A tervek rajz formájában is megjelennek. Az erősítő elkészítéséhez elengedhetetlen mechanikai munkálatokat is én végzem. Elkészül a hordozó a sasszi. Ez ma már alumíniumból készül. CNC marógép segítségével a tervben meghatározott lukak, rögzítő részek, bevágások rákerülnek. A hajlítások elkészülte után színteres porfestékkel vonom be. Második lépésként az elő és hátlap kimarása következik. Ez most gravírozható műanyag, de tervezem, hogy hamarosan ezt leváltom eloxált alumínium lapokkal.

Transzformátorok tekercselése az egyik leglényegesebb mozzanat. Főleg a kimenő tekercsek milyensége a fontos. A transzformátormagok, a szemcse-orientált, míg a hálózati esetében a már megszokottak kerülnek bele. Egy félautomata tekercselőgéppel itt a műhelyben készülnek ezek is. Fontos hogy a lepróbálás után, vákuummal leimpregnálásra kerülnek. Következik a turret board. Erre kerülnek az erősítőt alkotó elektronikai alkatrészek. Beszélgettünk már róla, hogy nem érdemes a hand-made világban olcsó, silány minőségű alkatrészeket használni. Az esetleges presztízs veszteségek itt halmozottan jelen lehetnek. Párat mondanék. Dale ellenállások, Orange drops, BC és F&T elektrolit kondenzátorok, ezüstözött turretek a jó vezetőképesség, a forrasztások jó minősége miatt. Teflon vagy szilikon szigetelésű, ezüstözött huzalozást használok.

Nagyon fontos pont, a biztonságtechnika, tehát a biztosítékok milyensége, és méretezése. Alapkérdés.

Csövek. A végleges kiépítést, a végleges hangot a megrendelő igényeihez igazítom. Alapvetően a volt szovjet ipar egyik kiemelkedő és világszínvonalú – ez teljesen komoly – csöveit használom. Ez pl.: a Szvetlána vagy Gold Lion! Akkor pár szó a csövekről. Azt tudni kell, hogy az 1940-es években már különös újdonság a csövek gyártásában, lehetőségeiben nincs. Talán így nem teljesen igaz, de majdnem. Klasszikus végerősítő típusok brit EL34 és az  EL84, az amerikai vonalon a 6L6, 6V6 és a KT66. Nagyobb teljesítmények esetén pedig a 6550 vagy a KT88 jöhet szóba. Az európaiak betűket írnak előre, az amerikaiak inkább számozzák őket. A gitár előerősítőknél döntő többségében ECC83, 12AX7ill. bizonyos zengető meghajtó áramkörökben, loop körben vagy fázisfordításnál ECC82, ECC81. Kínai, szlovák gyártók is jelen vannak, néha én is használom, de a tapasztalat megmutatja, hogy miről is van szó, hangzásban, üzemórában. Az erősítőket az átadás előtt több napig tesztelem. Ettől független és ez most nem magyarázkodás, de előfordulhatnak hibák. Akár részemről, akár az alkatrészek oldaláról. A megrendelővel való személyes találkozás, a bizalom kiépítése alapvető marketing ebben a világban. A későbbi karbantartások, javítások esetén nagyon nem mindegy, hogy ahhoz tudom közvetlen vinni az erősítőt aki készítette. Nála jobban nyilván senki sem ismerheti.

Attila, had én válasszak most önző módon. Két erősítőd fogott meg nagyon. Hangsúlyoznám, hogy az én ízlésem, és a saját hangszerem mondatja ezt velem. Az egyik a Protone Manufactory Blues Moll. Kezdjük ezzel.

Kedves barátom, Somogyi Laci ihletésére, segítségével készült. Dumble utánérzés erősen jelen van benne. 60-as évek egyik meghatározó amerikai erősítőjéről beszélünk. Ez kimondottan, egy jazz-os, blues-os vonalra készült. Tiszta és egy torz csatornát kapott. A jellegét a „rock/jazz” kapcsolóval tovább finomíthatjuk.  Ami általában a gitárosokat megfogja az a  „mid boost” kapcsoló. Kiemeli a közepét és rendesen átszól a zenekaron.

A következő, a Blues Moll ellenpárja, a RHEA.

Egy holdról kapta a nevét. Vonzódom a csillagászathoz...! Az erősítőt nem zártam be, nem kapcsoltam műfajhoz. Nagyon széles spektrumon mozog. Tiszta és egy torz csatornát kapott. A tisztán belül van egy clean és egy crunch. Mind a tiszta, mind a torz sávnak külön tone stack-je van. Ez a „master” hangerő, a „resonance” (a végerősítő visszacsatolását bizonyos frekvenciák függvényében csökkenti vagy növeli, és ezáltal a hangszórónak a saját működési frekvenciáit tudja befolyásolni, szabályozni. Mélyebb tónusokban ahol a hangszóró rezonál, ott egy kis kiemelés van.), és a „presence” (ez pedig olyan mintha magas hangszín lenne, valójában a végfok visszacsatolása a magas hangok irányába). A torz csatorna esetén, a „Gain” nagyon finoman indít az alján, majd egy nagyon tág, mondhatom „metalos” fokozatokba ér el. Egy 50W –os fejről beszélünk, ami le is adja ezt, garantáltan. Loop kimenetek, lábkapcsoló is helyet kapott.

Attila, nagyon köszönöm a beszélgetést. Azonban van itt még egy nagyon fontos dolog. Attila az alapítója, szervezője, védnöke a Hazai Csöves Gitárerősítő Gyártók Országos Találkozójának. Idén tavasszal is megrendezésre kerül. A részletekkel később jövünk.


Köszönöm a beszélgetést.

Galéria

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése