Roy Marchbank, guitarist and composer


Roy Marchbank, guitarist and composer. You are welcome on Gitarvilagok.com. Thank you very much for accepting our invitation. As I hear your music, there is a great balance between the composition and the way you play. You have a way of putting something beautiful into your music. I must say, your musical world has astonished me and the Hungarian fans. Please say something about yourself, who is Roy Marchbank?

Thank you it’s my pleasure. Ok so a brief background. I am a 48 year old Scottish guitarist and composer. I am originally self taught, learning to play by ear. However, from 1988-90 I spent 2 years at Perth music college Scotland where i advanced my music theory, reading , live band performance, recording, production and sound engineering. I started  work as a professional guitarist when I moved to Dublin, Eire. I served my time in theatre pit bands for  the shows Godspell, The Rocky Horror Picture Show and Jesus Christ Superstar  plus many more. I also performed  live for  many different bands and solo artists in the studio, on TV and radio . A more recent highlight was being asked to play with Dweezil Zappa when he performed at The Royal Festival hall London and working with Atma Anur and Tony Franklin on my latest e.p. Well of Heads and before that on my e.p. The Grand Design. I have toured extensively through Germany, France, Italy, Finland, Ireland, UK and Spain, Kazakhstan, Uzbekistan, Turkmenistan, Kyrgyzstan, Tajikistan and some of the USA. Maybe I should come to Hungary next? I am also  interested in performing in India and further east. After the first 25 years spent playing many genres and touring I decided to spend the next 20 years focusing on my own music and development as an artist.



How does the classical music influence you?

In a word “discipline”. Classical music is extremely demanding. It is more than just learning the music of other composers or Classical techniques. Classical form demands the very best of your focus. I first transcribed some of Paganini’s Caprices for guitar when I was 19, later Sarasates Hungarian Gypsy Airs. I have always loved to study world culture through music, it is a great way to understand and connect with people where otherwise there may be a language barrier. With all I had learnt there came a point I needed to express myself, to write and play what is in my head. The process of self-actualization and enlightenment was the real start of my learning, everything that came before was simply preparation but absolutely necessary.

As I hear your playing, the change of intonation, tone and the speed are combined wonderfully! Can this be learnt or is it exclusively down to feeling?

You must give yourself to it 100% to make the magic happen. Some people have a burning passion for music others just go through the learning process, there is a massive difference and you can feel it. That is something that I believe can’t be taught, you either need it like the air you breathe or you don’t.

Could you advise me what makes a good shredder? What is the secret to overcoming your own barriers?

I can only speak for myself here, but all of the playing and life experience I have related to you has been important.  Self-actualization   is without doubt the way to feeling freedom in music and life generally but the groundwork must be in place also. Some music doesn’t require that discipline. We see in the music industry where 3 chords and some lyrics are often all that is required, it just happens my vision and choice of how I create and play is far  more complex.

Roy, you can  play really fast! Even though you play so fast I can  hear and understand every note of your music! What does playing fast mean for you?

Velocity is not everything, it is only useful if it is used in the right context where it can be both descriptive and exciting. Again it is about balance. Speed is just another tool in the box, great to have to express yourself and have fun with. It is rarely, if ever, asked for in a session situation, yet curiously it gives me an audience that thankfully appreciate what I do.

Your sound very, very great. I really like your clean one. Tell us how you get your sound and something about  your instruments!


Thank you, it was important to me that I achieve the sound in my head. Many guitarists prefer overdrive, distortion or both, I have tried many amps and simply haven’t found one yet that I liked for that purpose. Although I like rock and metal music and have played in bands performing in these genres, I have always found that tone too abrasive for my own compositions.
I strive to make the dynamics and tone of my playing as natural as possible. The clean sound I favour allows that to happen in a similar way to how it sounds using an acoustic guitar.
I play both acoustic and electric, all my guitars do very different jobs, they all add a specific timbre. Currently I enjoy the Byrd Avianti and the gypsy jazz guitars I own. At the moment I use DiMarzio pickups and I am experimenting with the Eventide reverb as part of my effect pedal chain.  I am finding some amazing sounds for my new tracks which will complete the Well of Heads e.p later this year.



I would like to talk about when the guitar is missing from your hand. What do you spend your time doing?

After decades of practicing up to 20 hours a day, I like to spend time away from the guitar quite frequently now. I am getting married in July and I enjoy spending time with family and friends. My Fiancée and I have 4 children between us and they keep us busy! Simply living well is far more important to me than any status attached to music. After all, what kind of depth are you going to write with if you have never really lived? I am grateful for the life I have had, both the good and bad experiences. Now when I spend time alone without the guitar I can concentrate on evoking my feelings and thoughts on to manuscript. Perfect relative pitch is an absolute necessity for this. To be able to hear intervals clearly and dictate to paper is of paramount importance to me now. If I have a guitar in my hands and I am composing it will always be tuned to an open or alternate tuning I don’t know or have not used often, so I avoid playing what has been learnt already. It makes me think outside the box and find my way around a new musical landscape. I suppose it is a way of keeping things always challenging and interesting. I am glad to say my listeners enjoy it too! 







Roy, finally, how about your plans for the future?


To keep doing what I do for as long as I can. I must work other jobs to subsidize what i love to do, a situation most self funded musicians find themselves in. Realistically the kind of music i play will never be popular on a massive scale. How do you define it? Jazz fusion, Prog Rock, World Music? It generally refuses to be categorised. Whatever it is, it is not main stream. To date I have worked as a Mechanic, Archaeologist, Builder, Tiler, Electrician and Carer, often alongside being a session guitarist, although I prefer not being someone else’s musical mule! i do on occasion teach advanced guitarists or do the odd session, however its rare i really enjoy such gigs unless i am able to contribute in some meaningful musical way. The Well of Heads video is to be released next month and features some great photography from Scottish photographer Les Johnston. We are developing ideas for a collaboration using his images and my music, perhaps through a tour.  I am working on my Truefire series which will introduce the use of my “Phat Bhoy” pick along with instruction on angle picking and other insights into my technique. I am enjoying life, I have never had anything to prove to anyone other than myself, I just concentrate on creating my music and hopefully that is evident in what you hear in the finished product. For me that is being successful in music, that is the real reward. Music is a spiritual journey for me, to compromise myself or dilute it for the masses is out of the question. The music industry faces many challenges, some of which it has imposed upon itself. It is good that there is still a strong demand for well crafted, original music.

Roy, thank you for talking, and best wishes for you in the future,

Thank you very much. 


Josef Mr.Joe Horváth, énekes




Josef Mr.Joe Horváth. Léteznek a világban olyan hangok, melyek magukba foglalják es kifejezik, mit is jelent a hard rock zene. Ha jó kezekbe kerül, talán a legnagyobb kifejező erővel bíró műfaj. A tolmács a hang, az énekes. Mr. Joe a hard rock műfaj egyik kiemelkedő őrzője... ott van benne, a szívében, lelkében. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com -on. Amikor felismerted, hogy megvan az Isten adta tehetség, a hang, hogyan alakította ez az életed?
Elég könnyű volt az éneklés, mert az egész család zenész és ráadásul az általános iskolában is zenei tagozatra jártam. A ház tele volt tulajdonképpen hangszerekkel, és úgy mindig gyakorolhattam, mert tele volt zenével és zenészekkel. Aztán volt egy egyszerű kis rock zenekar, én lehettem 10 éves maximum. 12 és elvittek egyszer egy koncertre, fellépésre, és soha nem felejtem el, hogy volt egy zongoránk, amin én játszhattam. Alig látszottam ki a zongora mögül, amin játszottam, de nagyon tetszett. De viszont az iskolában nem szerettem énekkarra járni. Ezért az énektanárom nagyon haragudott rám, mert tudta, hogy jól tudok énekelni. Lassan elindult a football pályafutásom, és így elhanyagoltam a zenét. Otthagytam a zeneiskolát ahova zongorázni jártam. És én egyszerűen megmondtam, hogy nem szeretnék zenész lenni, már csak azért sem, mert láttam az édesapámat, hogy ő szinte soha sincs együtt velünk a családdal a szakmája miatt. De édesapám elég rafinált volt ahhoz, hogy visszahozzon a zenei életbe.
Szóval azért a jó énekes mellé nem árt egy jó zenekar. Szóval zenekarok?
1980. Május elsején édesapám berakott engem a zenekarába, mint tanuló zenész, és hát, mint egy 16 éves fiút, hát rájött arra, hogy tud pénzt szerezni és csajozni. Úgyhogy így indult el a pályafutásom. Aztán amikor elkezdtem énekelni, észrevettem, nagyon sokaknak tetszik a hangom, mellette megtanultam a basszusgitározni is. 1984 végén kikerültem Svédországba szüleim után és ott letelepedtem, aztán bekerültem egy görög éjszakai bárba zenélni, több stílusban játszottunk. Elég sokat tanultam ott, és amikor bekerültem elég sok stílust kellett játszani, és amikor elkezdtem énekelni világslágereket, aktuális dalokat, észrevettem, hogy nagyon tetszik a hangom, megtanultam írni, olvasni angolul, egész jól éreztem magam. Mindig kérdezték, miért nem csinálok ezt vagy azt, de az igazság az, hogy ott maradtam a vendéglátásban. Már csak azért is, mert sok helyet bejártam, sok helyen megfordultam.



Mennyire engedted magad befolyásolni, és mennyire inspiráltak akár hazai, akár a külföldi énekesek, zenészek?
A zene az mindig utat mutatott nekem, kiskoromban nagyon sokat hallgattam Deep Purple-t, Nazarteh-et, az épp 70-es, 80-as évek jó zenéit, amit el lehetett érni. A magyarok közül szerettem Omegát, LGT-t, és P. Mobilt… abban az időben. De valahogyan egyik se fogott meg. Talán más volt az ízlésem. Szerettem a Dinamit és Korál nevezetű zenekarokat. De mivel nagyon sokat zenéltem, valahogy kialakult bennem egy stílus, egy kis „lopás”, de ezt mindenki csinálja, létrejött a Mr. Joe stílus. Mindenki tudja, hogy szerepeltem egy tehetségkutató műsorban. Nem szeretném mondani a nevét, reklámot csinálni neki. Ezáltal megismertek Magyarországon is. Próbálgattak hívni zenekarokba, mint például Slamovits István (Slamo), az Edda volt gitárosa, sokat gyakoroltunk, de valahogy nem sikerült összehozni, egy jó ütős zenekart. Aztán meghívott a zenekarába Felkai Miklós nagyszerű gitáros, akivel csináltunk is egy CD-t közösen, ami szerintem egész jól sikerült. Aztán közben felkért egy ukrán metál zenekar, hogy énekeljek be nekik egy CD anyagot, megtettem és az is nagyon jó anyag lett, amivel mehettünk volna turnézni Európába, Ausztráliába is. De én betegség miatt nem tudtam elvállalni, úgy éreztem nem lenne elég erőm, nem tehettem volna meg, hogy legyen vége mihamarabb a koncertnek. És ha valamibe belekezdek, akkor 100%-osan magamat szeretném adni.
Joe, beszélhetünk a mindennapjaidról? Az aktuális helyzet?
2015. Január 20.-án elhagytam Magyarországot, visszajöttem Svédországba betegségem miatt, és tulajdonképpen itt vagyok kint, 2016. November óta dialízisre járok. Sajnos túl gyenge vagyok ahhoz, hogy zenével foglalkozhassak, és ráadásul a családi életem is megromlott. Nem érzem jól magam itt kint Svédországban.
Végezetül, a tervekről!
A jövőt úgy szeretném létrehozni, hogy új életet kezdek. Ezt az új életet nem tudom máshol elképzelni, mint a szülővárosomban, Keszthelyen, vagyis Magyarországon. Ez ad nekem egy kis lelki erőt, hogy újra ott lehetek, ahol engem szeretnek. Ha minden igaz, szeptembertől a keszthelyi dialízis osztályra fogok járni. Meg szeretnék gyógyulni, felerősödni, újra zenélni, énekelni, hogy adhassak szeretetet, és kaphassak szeretetet. Ha valakit, vagy valamit kihagytam volna ebből az interjúból, akkor elnézését kérem. Ölelek és üdvözlök minden kedves olvasót és rajongót.
Joe, nagyon köszönöm a beszélgetést, jobbulást és minden jót kívánok neked!
Köszönöm, sziasztok.

Kustán Sándor, gitárgyűjtő


Kustán Sándor, gitárgyűjtő. Amikor Kusti gyűjteményét megnéztem, azt a hangszert kerestem ami beoltotta a hangszerek, a gitárok szeretetét az egész életembe, a mindennapjaimba. Jolana Galaxis... Musima DeLux....! Nem tudom miért, de én már lemondtam róla, hogy szembe jönnek velem ezek a gitárok. Gratulálok a gyűjteményedhez és nagyon köszönöm, hogy egy kicsit visszanézhettem magam.
Rengeteg vintage hangszer van a piacon. Kusti, miért épp például a Jolana került képbe?
Szia, sziasztok! Gyerek koromban egy Jolana Galaxis basszusgitáron kezdtem pötyögni ami akkoriban magasabb volt nálam ha mellém rakták. Kb. 10 éve lehetett amikor arra gondoltam hogy kellene a falra egy ilyen gitár emlékbe. Akkor elhatároztam, hogy megkeresem azt a gitárt de sajnos nem jártam sok sikerrel viszont az internet segítségével sikerült feltérképeznem ezt a márkát és utána magával is ragadott a formájuk és az egésznek a hangulata. Innentől pedig nem volt megállás el kezdtem gyűjtögetni mindenféle régi gitárt amíg hely szűkében nem lettem.
Szervizeled, javítod is a gitárjaid?
Nem. Eszemben sincs. A gitárjaim Mészáros Zoltán Dániel (Mészi) (Hangszerelem) szervizeli illetve javítja. 
http://hangszerelem.blogspot.hu
Szerintem ma Magyarországon ő az aki ugyanúgy nyúl egy régi Jolanához, mint egy régi Fenderhez vagy Gibsonhoz. És képes olyan műveleteket végrehajtani rajta amitől sokan óvakodnak. Én inkább csak amolyan tisztítási munkákat végzek el a gitárokon.
Mennyire ragaszkodsz a teljesen eredeti megjelenéshez? Jelen esetben, mondjuk egy Moni Second gyári állapotához?
Csak gyári állapot jöhet szóba a gyűjteményemnél. Például poti vagy jack csere még belefér. Vagy esetleg megtekercselt hangszedő, bundozás vagy binding javítás. Utóbbi például elég gyakori a Jolana gitároknál.
A Moni gitárok a gyengéim jól rátapintottál. Tudomásom szerint nekem van meg eredeti hiánytalan és módosítatlan állapotban a 4 féle Moni elektromos és basszus gitár. Ez nekem hatalmas dolog, mert 9 évig vadásztam őket mire végül megtaláltam. Mondhatjuk, hogy a gyűjteményem szent grálja ez a négyes. Hatalmas eszmei értékkel. Már 1-2 éve külföldi gyűjtők is keresnek nálam ilyen gitárokat.
A gitárosok nagy többségénél a hangszedő csere az első mozdulat, ahogy kézbe veszik a gitárt! Be lehet szerezni manapság tényleg „sixties vintage”  alkatrészeket?
Igen be lehet itthon és külföldön is egyaránt. Természetesen mindent be lehet szerezni de ha eredeti kell akkor az biztosan többe fog kerülni, mint egy kíni alkatrész.  Sokan keresnek meg különféle kérésekkel, hogy mit szerezzek meg vagy tudok-e adni például Brilant De Luxe hangszedőt vagy Rellog Gitona-t. Természetesen annyi soha nincs amennyi kellene de igyekszem eleget tenni a kéréseknek. Hamarosan a honlapomon elérhető lesz egy menüpont ahol beszerezhetőek lesznek alkatrészek is. 
Kusti, kikerülhetetlen kérdés egy gyüjtő esetében a finanszírozás – már ami ide tartozhat – kérdése. A hangszerekkel kapcsolatban az üzleti rész is jelen van, vagy ebbe az irányba nem megy a Sixties Guitars?
Igen a finanszírozás egy igen kényes téma ,mert ez bizony már egy bizonyos szint után fájni is tud. Egy gyűjtőnek mindig vételre kész állapotban kell tartani a pénztárcáját. Sokan gyűjtik már a régi hangszereket és sokan is kereskednek vele. Egy–egy gitárért őrült harc is ki tud alakulni és persze gyűjtők közti sértődések is.
A második kérdésedre a válasz az meg az , hogy természetesen jelen kell, hogy legyen az üzleti rész is, mert minden egyes gyűjtemény egyben egy befektetés is. Vagyis annak kell lennie. De ez csupán az én véleményem. Senki nem fog olyan dologra rengeteget áldozni ami 10-20 év múlva fabatkát sem fog érni.
Az irány mindenképp a kereskedelem viszont addig az út nagyon hosszú és rögös.
Itt nem lehet úgy kereskedni, mint a porszívóval aminek minden háztartásban kell lennie.  http://www.sixtiesguitars.com 
Itt bizony ki kell várni azt az embert aki meglátja és beleszeret az adott hangszerbe. ami lehet akár több hónap vagy év is. Szóval  ez inkább szerelem amivel szívesen foglalkozom de megélhetést nem fog biztosítani.
Végezetül. Tervek!
Tervem egy új honlap ami már nem a gyűjteményt prezentálja hanem a mások számára is elérhető alkatrészeket és eszközöket.
És természetesen kialakítani a sixtiesguitars brendet ahol beszerezhetők olyan dolgok amiket már 30 éve sem tudtál megvenni a Triálban. Köszönöm ,hogy megtiszteltél az interjúval.
Én köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben!

Galéria