2017. november 13., hétfő

Horváth Imre, gitáros


Horváth Imre, gitáros. Mindig nagy tisztelettel néztem olyan zenészekre, akik hozzátesznek, formálják a világ zenei életét. Ez csak úgy történhet, ha az eszköz, amit hangszernek hívunk beszél. Bármely technikát teszünk is mellé, a gitáros mondanivalója csak akkor lesz érthető, ha nagyon megtanulta a zene nyelvét. Imre nagyon köszönöm a lehetőséget. Nem kezdhetünk mással, mint hogy ismerkedjünk meg Horváth Imre gitárossal! Beszélnél pár mondatban magadról?

Horváth Imre vagyok, 58. éves. Tatán élek a feleségemmel családi házban, két felnőtt lányom külön él.  A helyi Bridgestonban dolgozom, mint gépbeállító.Alapszakmámat nézve gépszerelő vagyok, az idők során   logisztikai ügyintézőként  közép és felsőfokú  végzettséget szereztem. 16 éves korom óta gitározom,kisebb,nagyobb megszakításokkal.

Nagyon letisztult, és abszolút érthető a játékod. Melyek azok a műfaji, technikai irányok, befolyások melyeket beengedsz a gitáros világodba?



Mindent meghallgatok ami érdekel, ami zeneileg megfog,  természetesen  a gitárzenét szeretem a legjobban.  Szeretem a filmzenéket, a  progresszív rock zenét, kedvenc együttesem a Dream Teather. Gitárosok közül hazai pályán Jónás Tamás gitárzenéjét nagyon szeretem,csodálatos zenét csinál Tamás, de Lukács Petyát, Alapi István gitárjátékait is szeretem.Sokat hallgatom: Marco Sfogl, Rick Graham, Al Joseph, Joe Satroani, Steve Vai, John Petrucci,Vinnie Moore,Gary Moore stb..sorolhatnám akár órákon keresztül.Szívesen hallgatok még dzsessz zenét pl: Larry Carlton, Martin Miller, vagy Snétberger Ferencet is.

Mint általában, minden területen, lassan a fő probléma, hogy az információ – zenei – dömpingből, hogyan szedegessem ki azt, ami nekem jó lehet. Könnyű teljesen fals irányokba elmenni. Gondolok itt a gyakorlás, a zeneszerzés, ill. magára a játékra is. Hogyan történik ez nálad?

Gyakorlás! hmm… amire mindig kevés időm van. Nagyon szeretek gitározni. Általában autodidakta módon tanulok, internetről, és a hallott zenékből gyűjtök inspirációkat. A zeneszerzést ötletszerűen csinálom,jönnek az ötletek és megpróbálom őket megvalósítani. Logic Pro X zeneszerkesztővel dolgozom, nagyon jónak tartom ezt a progit mert jól lehet vele szerkeszteni zenét, különösen előnye a dobszerkesztés.

Zenekar. Valahogy mindig az érzésem az, hogy azért a zenekar, a zenésztársak inspirációja mindig egy fontos pont. Imre, zenekar témában mi lenne a jelen?

Zenekarban még fiatalabb koromban játszottam de aztán mindig közbejött valami ami miatt abbamaradt az egész,pedig egész jó számokat írtunk,sajnos ennek a zenekarnak akkor lett vége mikor elvittek katonának. Mindig is szerettem volna összehozni egy jó zenekart, azonban a jó zenekari szereplésnek több összetevője van.  Egy jó zenekar esetében sok múlik a muzikalitáson,a szerencsén és az emberi viselkedésen,hogy jönnek ki egymással a tagok. Vannak barátaim akikkel a mai  napig is összejövünk "jammelni", zenélgetni. Szerencsés vagyok, mivel a vőm is zenél, bassz gitáron és tubán is  játszik a Katona Zenekarba.Lányaim szintén zenészek,hegedű tanár mindkettő, szimfonikus zenekarban is játszanak.Én meg itthon írom a számaimat,  az elképzeléseimet próbálom megvalósítani.



A házi stúdió építés piaca végtelen. Engem a „miértek” érdekelnének. Miért ez a Laney, vagy miért az a Line6 kapott szerepet a stúdióban?

A Laney csöves erősítőknek mindig is tetszett a hangja, főként a TT 50-nek ami manapság egy modernebb hangzásvilágú erősítő. Volt már torzító, kompresszor, reverb, delay, amit összeraktam magamnak kisvasútnak, a hangja is tetszett, de a multiprocesszor effektek  jobban vonzottak,  érdekelt hogy milyen hangzást lehet kitekerni belőlük. Persze meg pénz kérdése is,minden gitárosnak az álma egy jó cucc.

Imre, beszélnél pár szóban arról, hogyan jött képbe az „SG Gitáverseny”?

Az SG gitárversenyt a Facebookon pillantottam meg teljesen véletlenül. Előzőleg nem tudtam róla, egy versenyző aki felkeltette a figyelmemet ekkor vettem észre a versenykiírást. Gondoltam benevezek, mivel jelenlegi állapotom miatt  több időm van zenélgetni.Szeretem a kihívásokat. A versenyek során szerzett tapasztalatokból sokat lehet tanulni. Érdekel hogy mások hogy játszanak hisz ezért csodálatos ez a gitárzene, annyiféle stílus, annyiféle megszólalás, annyiféle hangzás ami nagyon érdekessé és izgalmassá teszi az egész gitározást.

Végezetül, a terveidről!

Tele vagyok tervekkel, rengeteg zenei ötletem van amit szeretnék még  megvalósítani. Most készül a 2.  CD-m amit megpróbálok tökéletesíteni,  zeneileg és hangzásban is.Még a videók készítése van terveim között, valamint saját magam képzése.Számomra nagyon fontos a technikai dolgok gyakorlása,elsajátítása, amire nagyon kevés időm van mert a számok írása szerkesztése nagyon sok időt vesz igénybe.

Imre, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz!

Köszönöm

2017. november 1., szerda

Hendrix Project



Hendrix Project. Nagy tisztelettel nézek azokra a zenészekre, zenekarokra, akik képesek belépni Jimi Hendrix világába. A gitáros játéka egy olyan teret ad, ahol csak azok boldogulnak, akik szívüket, lelküket beleteszik. Máskülönben nem fog jól szólni, nem fog mondani semmit, nem kap értelmet az örökség. Nem mellesleg technikailag is egy döbbenetes történet Hendrixet játszani. Szóval a rövid véleményem, a Hendrix Projekt tökéletesen otthon van a gitáros világában.

Köszönöm a triónak, hogy elfogadta a meghívást. Nos, vagy nem lehet, vagy baromi véletlen, hogy a Hendrix Project megalakulhatott, mert Hendrixhez csak úgy nem lehet nyúlni. Beszéljetek róla, hogyan kerültetek ennyire közel a gitároshoz?

Tomor Barnabás: Nálam ez a Hendrix-mánia úgy 6-7 osztályos koromban kezdődött. Egyre csak fokozódott, főleg akkor, amikor a jazz-rock zenékre is nyitottam.
Molnár Dániel: Én személy szerint egészen fiatal korom óta rajongtam Hendrixért, ami az idő múlásával egyre csak erősödött. Világ életemben vágytam rá, hogy legyen egy banda, amivel kizárólag az Ő számait játszuk. Szerencsére ez a srácokkal összejött, ráadásul „autentikus” trió formában, ami külön öröm.
Lamm Dávid: Kamaszkoromban kezdtem el hallgatni egy barátom hatására és azóta is hallgatom.





Akkor beszéljünk a Hendrix Projectről!

Lamm Dávid: Barna hívta életre ezt a triót, amit nagyon jó ötletnek tartottam akkor is és most is, ugyanis mindhárman más zenei környezetből érkeztünk és ez izgalmassá teszi a közös játékot. Dani legmeghatározóbb irányultsága a blues zene, Barnát leginkább “mindenevőként” definiálnám, ami rám is jellemző, de az én életemben a jazz a legmeghatározóbb. Ennek a három zeneiségnek a közös metszete (többek között) ez a Hendrix dalokat játszó trió.
Tomor Barnabás: 2011-ben már játszogattunk együtt, de 2013-tól kezdtünk el Hendrix műsor játszani és a triót nem egy emlékzenekarként felfogni. Danival már 2008 óta ritmusszekciós társak vagyunk és tudtam a fanságáról, Dávidot meg felvételről hallottam Hendrixet játszani, aztán az első együttjátszásoknál is toltunk pár dalt, tehát a közös nevező biztosítva volt. Próbáról-próbára, koncertről-koncertre formálódik a műsor, teret adva az improvizációnak, viszont igen hamar ráérzünk a „végleges” formákra és időnként bővítjük a repertoárt, hogy mindig izgalmas legyen a Hendrix-szel való foglalatoskodás.


Fontos pont! Az aktualitásokról!


Molnár Dániel: Minden koncertre nagyon készülünk. A tavalyi nagy sikerű „Hendrix 74” után idén aktuálisabb a „Hendrix 75”, amit a tavalyihoz hasonlóan igyekszünk színvonalasra megcsinálni, izgalmas vendégekkel. Ezt a koncertsorozatot Barna találta ki, ráadásul Hendrixet játszó zenekarok körében a jó példa ragadós lett és más is csinál már ilyen koncertet, ami merőben más felfogás a miénkhez képest, ezért is érdekes.
Tomor Barnabás: Amit már Dani is említett, tavaly elkezdtünk egy olyan koncertsorozatot, hogy minden év novemberében, Hendrix születésnapja környékén tartunk egy nagyobb megemlékezést vendégekkel kiegészülve, melynek a Muzikum ad otthont. Idén jubileumi a szám, amit négy nagyszerű közreműködővel ünneplünk: Tóth János Rudolf (gitár, ének), Szász Feri (gitár), Kardos Dániel (gitár) és Keszei Krisztián (gitár). Novemberben két vidéki városba is elmegyünk a műsorral, a soproni Bugócsigába és a kapuvári Shop-Stop-ba. Közben szerveződnek a klubkoncertek és remélhetőleg a fesztiválos kiruccanások is. Nagyon szeretünk minden méretű színpadon játszani.  


Lehet tanulni, meg lehet tanulni ezt a világot, vagy azért ennél többről van szó?

Molnár Dániel: Szerintem csak simán nagyon kell szeretni. Hendrix zenéje olyan, amihez sokféleképpen hozzá lehet nyúlni. Az eredeti megszólalást lehetetlen - és szerintem nem is érdemes - reprodukálni, de rengeteg „lehetőséget” rejt, így nagyon színes dolgok is kijöhetnek (és ki is jönnek), amikor valaki elkezdi feldolgozni az életművet.
Lamm Dávid: Mindent meg lehet tanulni, azt hiszem, de a trió különlegessége abból fakad, hogy amellett, hogy gyerekkorunk óta szeretjük és ismerjük ezt a világot, igyekszünk a saját ízlésünk és zenei irányultságunk szerint előadni ezeket a dalokat, ahelyett, hogy egy kópiát
próbálnánk meg létrehozni. Hendrix zenéjének egyik zseniálitása pont az, hogy nagyon sokféleképpen értelmezhető, interpretálható.
Tomor Barnabás: Tanulni lehet és kell is sok szép dolgot, de Hendrixet főleg érezni kell. Nekem Ő olyan, mint egy különálló „műfaj” vagy inkább „világ” a zene színes univerzumában. Engedni kell, hogy átjárja az embert, mindeközben rengeteget ad és közel visz a lényeghez. Én úgy érzem, hogy az első lemeze óta a hozzáállás a jazzben is megváltozott.

Azt mondják – hm.... – bluest „könnyű” játszani. Hallgatva Titeket inkább a könnyedén, finoman, és a blues lehetőségeinek tökéletes kihasználására tudok gondolni. Hogy látjátok ezt?





Lamm Dávid: Jól játszani bluest is ugyanolyan nehéz mint bármi mást. Én úgy látom, hogy a fent említett zenei sokszínűségtől izgalmas ez a felállás.
Molnár Dániel: A „bluest könnyű játszani” az egyik kedvenc véleményem. Játszani könnyű lehet egy 6-8ados bluest, vagy shuffle-t. Jól játszani már kevésbé egyszerű. Aki bármire azt mondja, hogy „jajj, ezt nagyon könnyű játszani”, az vagy nagyon slendrián, vagy csak simán azt sem tudja, mi fán terem a műfaj.
Tomor Barnabás: A zenében nem az a lényeg, hogy könnyű-e vagy nehéz-e játszani, hanem a műfajokkal eltöltött idő, a fejlődés (gyakorlás) és az ösztönös ráérzés elegye. Mindenki más és másban érzi jól és otthon magát és vannak olyanok, akik sosem éreznek rá pl. a blues-ra, de attól még tudnak szabályosan blues-t játszani. A blues „sunyi” módon beül a rá fogékony és érzékeny kamaszok fülébe, és aki nem csak a nagy megfejtések híve, hanem érzelmi játékos is, annál be is talál, hallható lesz a játékában és zenéjében.

Apropó, Hendrix blues gitáros volt szerintetek?

Lamm Dávid: Mindenképpen a blues képezte zenéje alapját, de annyiféleképpen újította meg a műfajt és a gitározásról addig alkotott képet, hogy semmiképp sem nevezném “csak” blues gitárosnak.
Tomor Barnabás: „Mindenféle” gitáros volt. J Úgy is mondhatnám kiváló gitáros és mindemellett nagyon jó zenész és dalszerző. Korának nagy üstököse, ahogy szokták mondani.
Molnár Dániel: Hendrix az Hendrix volt. Ő saját magát blues gitárosnak tartotta, de gyakorlatilag minden dimenziót újra felfedezett (egyes dimenziókat elsőként).


Lehet, hogy egy picit ellentmond az eddigi kérdéseknek, de Jimi Hendrixhez kötődni, nem jelent egyfajta korlátot is, és most messze nem egy negatív vonalra gondolok.

Lamm Dávid: Annyiban jelent korlátot, hogy az ő dalai képezik a műsorunk alapját, de mivel annyi egyedi megoldás kínálkozik ezekben a dalokban, nem érzem, hogy be lennénk szorítva bármilyen jellegű elvárás rendszerbe.
Tomor Barnabás: Ha az önmagam fejlődését nézem, nekem semmilyen korlátot nem jelent, sőt felszabadít, valamit megindít bennem és mindig új dolgokat fedezek fel a dalok hallgatása/játszása közben, persze utána is dolgozik bennem, tehát inkább megmozgat. Nagyon jó hatással volt/van rám Hendrix, a jazz és a számomra kedves műfajok bennem való keveredése, letisztulása, stb…

Beszélhetnénk arról is hogy a gitáros világán kívüli munkáitok hogy állnak?

Molnár Dániel: Én személy szerint nagyon sokat játszom Barnával különböző felállásokban, immár 10 éve, aminek nagyon örülök. Mindig van valami izgalmas feladat, koncert amire nagyon készülünk, ergo elfoglaltság van bőven. Ezen kívűl szintén közel 10 éve játszom Pribojszki Mátyás zenekarában, a Pribojszki Band-ben. Rengeteget járunk külföldre, valamint itthoni fesztiválokon is rendszeres fellépők vagyunk. Szeretem mert jó banda, de ami még fontosabb: baráti társaság. Jövő év elején - ha minden igaz - felvesszük a soron következő lemezt. Egyéb formációkba is be-be szállok, valamint ha hívnak helyettesíteni, akkor szívesen megyek, ha időm engedi.
Lamm Dávid: Kanizsa Ginával, a kiváló énekesnővel duó és quartet felállásban játszom sokat, ezen kívül készül “delalamm” nevű formacióm második lemeze és sokat zenélünk egy másik fantasztikus énekesnővel, Pandzarisz Dinával. Mindezek mellett hetedik éve tanítok a felsőörsi Snétberger tehetségközpontban.
Tomor Barnabás: A kedves érdeklődök a weboldalamon minden régi és aktuális történést megtalálnak: www.barnabastomor.com




Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a Hendrix Projectnek.

Köszönjük.