2018. január 23., kedd

Bluestone interjú



A blues a zenélés talán egyik legszabadabb, legkötetlenebb lehetőségeit adja a zenekaroknak, zenészeknek, egyfajta életérzéssel párosulva. Azonban, a csupa jó nem létezhet némi árnyék nélkül. Nagyon nem mindegy, hogyan élnek ezzel a fene nagy szabadsággal. Hogyan gazdálkodnak a blues adta tradíciókkal, lehetőségekkel. Hogyan lehet ezt úgy játszani, hogy az ember leragadjon, felkapja a fejét. Igen, itt igazán azt a dögös blues-t kapja! Egy szóval ilyen a BLUESTONE! 

Melyek azok a sarokpontok, amelyek összehozták a Bluestone-t?


Kőmíves „Stone” András: 2014 tavaszára datáljuk a Bluestone zenekar megalakulását. Jómagam koncertszervezője is vagyok a Muzikum Klubnak és 2013 őszétől az országban egy egyedülálló blues koncertsorozatot indítottam Blues Session néven. Amelynek lényege, hogy a blues műfaján belül rendkívül színes és változatos koncertrepertoárt állítunk össze, a szólóelőadóktól kezdve az akusztikus triókon át a nyolc-, akár tíztagú formációig lépnek fel nálunk zenekarok és nem csak magyarok, hanem a világ minden tájáról érkeztek már hozzánk zenészek és zenekarok. És hál’ istennek nagyon is van rá igény! Olykor szervezünk és szerveztünk olyan tematikus esteket, amely alkalmakkor több zenekar is fellépett egy estén.
Egy ilyen session jellegű estére hívtuk életre a zenekart Radovics „Kyru” László énekessel és Tomor Barnabás basszusgitárossal. Jam jelleggel indult a csapat, de körülbelül fél év kellett hozzá, hogy zenekarrá kovácsolódjunk. Az első fellépéseinken mindig hívtunk vendéget magunk mellé, nevezetesen Mohai Tamást, Fekete Jenőt, Szász Ferit és Lukács Petát. Tátrai Tibor hagytam direkt a névsor végére, mert vele többször is felléptünk már. Egy ilyen jól sikerült koncertfelvételünket jelentettünk meg - nem kereskedelmi forgalomba - 2015 tavaszán hanghordozó formájában, szerzői kiadásban. A korongon olyan örökzöldek is szerepelnek, mint a Feelin’ Alright, a Five Long Years, vagy a The House of The Rising Sun. A zenekar műsorán főleg a hatvanas, hetvenes évek fekete- és fehér blues előadóinak - Jimi Hendrix, Albert King, B.B. King, Buddy Guy, Freddie King, Eric Clapton - szerzeményeit dobtuk egy kalapba, olyan feldolgozások, amelyekre első hallásra nemigen lehet ráismerni. Ez volt a fő cél, vagy sarokpont, hogy ugyan feldolgozásokat játszunk, de ha már így döntöttünk, akkor saját felfogásban, ne másolás céljával „csakúgy” eljátsszunk dalokat.

Február 1-jén, este 20:30–kor játszotok a Muzikum Klub & Bisztróban. Mire számíthat a hallgatóság?

Kőmíves „Stone” András: Barna már egy ideje átvettem tőlem a zenei rendezést, értem ezen a dalok kiválasztását, illetve ezek hangszerelését - amelynek én kifejezetten örülök. A zenekar rendszeresen próbál és az egyes próbákra, valamint koncertekre folyamatosan hozunk be újabbnál újabb dalötleteket, illetve dobálunk ki olyanokat, amelyeket nem érzünk a magunkénak. Szóval folyamatosan frissül a repertoár. Az utóbbi két fellépés során úgy döntöttünk, hogy nem hívunk magunk mellé a színpadra „főhőst”, hanem inkább megállunk a saját lábunkon. Ennek nyilván meg lett az az eredménye, hogy kisebb számú közönség jött el, de a cél az, hogy a mi zenénk miatt jöjjenek el és ne egy ismert zenész vendégszereplése miatt. A február elsejei fellépésen - a legutóbbi karácsonyi koncertünkhöz hasonlóan - két kiváló fúvóssal, nevezetesen Almási Attila harsonással és Weisz Gábor szaxofonossal kiegészülve állunk színpadra. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény velük játszani, hihetetlen ösztönző és egészen más játékot igényel. 

Forduljunk a zenekar felé. Megismerkedhetnénk a Bluestone tagokkal?

Kőmíves „Stone” András: A zenekar megalakulásakor - mint ahogy írtam, hárman, azaz Kyru, Barna és én hívtuk életre - Móré Attila dobolt és egészen a tavalyi év közepéig Nagy Szabolcs barátom zongorázott. Molnár Dani (Pribojszki Mátyás Band, Bass Loco) ül a dobok mögött most már közel 3,5 esztendeje, illetve tavaly ősztől egy ifjú és nagyon tehetséges billentyűs, Tempfli Erik (Syrius Legacy) csatlakozott hozzánk. 



Mennyire tartjátok fontosnak, hogy vendég zenészek is megjelenjenek a koncerteken? Gondolok itt, akár Tátrai Tiborra, Almási Attilára és Weisz Gáborra.

Kőmíves „Stone” András: Lásd az első kérdésre adott válaszomban.
Tomor Barnabás:  Fontos is meg nem is. A fontosság nem azt jelenti, hogy a nézőszámot növeljük, hanem hogy együtt játszunk egy olyan személyiséggel - például Tibusz esetében - aki az egész zenei életünket meghatározta és mind a mai napig nagy hatással van ránk. A másik fontos része, hogy rengeteget tanulunk, mikor az általunk tisztelt kiváló zenésszel/zenészekkel töltünk el órákat. Most a fúvósszekció fogott meg minket. Nagyon örülünk, hogy velünk játszik Almási Attila, aki számos blues produkcióban szerepelt már a Muzikum színpadán és remek jazz-harsonás és Weisz Gábor a szintén fantasztikus jazz-szaxofonos, aki négy évig erősítette az idén 10. éves Bass Loco zenekaromat 2012 és 2016 között.

Hogyan alakult vagy alakítottátok ki azt a fajta stílust, hogy a „szigorú” blues alapok mentén, de mégis valahogy máshogy, talán nem a legjobb kifejezés, de sokkal érdekesebben szóltok?

Tomor Barnabás: Minden Andris zenész választásain múlott. Akárki is játszott az adott időszakban, mindig a legmegfelelőbbek kerültek a produkcióba. Jelen esetben is egy „mindenevő” csapat van együtt. Értsd: nem csak a blues, hanem rengeteg stílus mozgat minket. Tehát én úgy értelmezem, hogy nem alakítottuk ki, hanem adott volt a zenészek közötti alap, ami ebben az esetben a blues szeretete, fontosssága, illetve az egyéb közös nevezők, amik más formációkban való összeszokást és az inspirációt is jelentik, például az újonnan érkező közreműködöktől. Nekünk már csak a  formálodó dalokkal van egy kis dolgunk a finisben.

Végezetül a „sablon” kérdéseim egyike: tervek?

Kőmíves „Stone” András: A terveink között az szerepel, hogy minél több helyre eljussunk, de egyelőre még az építkezés fázisában vagyunk. Reményeim szerint idén nyáron fesztiválszereplések is lesznek majd a koncertnaptárunkban - legalábbis ezen dolgozunk most ezerrel -, valamint szeretném, ha ez év végére, jövő év elejére egy saját lemezzel vagy koncertfilmel is bemutatkozhatnánk, amely nem csupán 100 példányban jelenik majd meg szerzői kiadásban.

Web: www.barnabastomor.com / www.muzikum.hu 

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!

Köszönjük. 

2018. január 11., csütörtök

ROBI & THE HALLUCINATORZ


ROBI & THE HALLUCINATORZ. Végtelen sok hatás válthatja ki azt a reakciót, amikor a hallgató felkapja valami produkcióra a fejét. Lehet akármilyen mély érzelemmel, értelemmel befolyásolva, de a legszerencsésebb, ha azt érzi az ember, hogy most itt történt valami, ez jó! … és nem kell tovább gondolkodni a zenéjükön, csak hallgatni… és hogy miért társítom hozzá, nem tudom, de visszavágni a váltót kettővel a kocsimban! Nos, köszönöm a lehetőséget a ROBI & THE HALLUCINATORZ –nak!

Sziasztok, hogyan sikerült összehozni, hogy négyen ennyire egy irányba álljatok? Ugyanis a legkisebb kívül állást sem látom a zenekar tagjainál. Szóval szívvel lélekkel megy a tetőn a muzsika…! 



Szia! Köszöntjük a kedves Olvasókat és köszönjük a megtisztelő felkérést az interjúra! Régi jól összeszokott baráti társaság a miénk ez által mind jól ismerjük a másik játékstílusát. Annak idején is sokat muzsikáltunk már együtt és bőven hallottuk a másikat játszani így az össze szokottság már adott volt. 

Professzionális konfiguráció! Na, ezt jól megmondtam. Kicsit közelebbről a zenekar tagjairól, ok?

Négyen alkotjuk a formációt. Doboknál Kóbori Dávid barátom. Feszes, húzós, tempós játék. Sosem hibázik. Úgy tolja, mint ahogy azt minden gitáros elvárja egy dobostól. A lemezanyag tíz dalát is alig 2-3 óra alatt ütötte fel! Elképesztő a csávó! Heti szinten komoly munkaórákat gyakorol, pedig ha nem csinálná is ugyanilyen rohadt jól dobolna!
Basszusgitárnál Kocsis Kristóf barátom. Kiváló választás Dávid dobjátéka mellé. Úgy húzza a mélyeket, ahogy azt kell, itt sincs hiba csak nagyon durva dinamikai erő és ötletes basszusmenetek. Jobb ritmusszekciót nem is kívánhatnék. Komolyan mondom!
Gitáron Kendy Attila a legtrógerebb de legszerethetőbb barátom! Királyhelmec szülötte, bodrogközi kölyök! Hozza a kötelezőt, úgy ahogy azt kell! A színpadon pedig a lányok kedvence! De azért vehetne gyakrabban húrt a gitárjára. Haha!
Végezetül szerény személyem áll a fronton gitárral a nyakamban, a mikrofon előtt. A dalokat alapvetően én írom és végül együtt gyúrjuk ki őket, mindenki hozzáteszi a kis saját egyéniségét. De ahogy feljebb írtad elég jól működünk így együtt. Együtt rohanunk a csatába! 

A komplett ROBI & THE HALLUCINATORZ album megtalálható az alábbi címen. Gondolom, holmi anyagi érdekek nem nagyon vezérlik a zenekart. Hol tart a zenekar életében a pénz! 

Valóban nem egy profitorientált produkcióról van szó. Mi csak zenélni szeretünk. A dalokat kiírni magunkból és átadni azoknak, akik átérzik, hogy miről szól ez az egész. De azt is hozzá kell tennünk, hogy az évek munkájának köszönhetően saját stúdióval és felszereléssel rendelkezünk így a stúdió, klip és egyéb felvételi ügyek adottak. Erre legalább nem kell költenünk, a legtöbb kollégánkkal ellentétben súlyos pénzeket. 



Hát nem tudom nem megkérdezni… a névválasztás!

Alapvetően ez az egész az én egyszemélyes projectemből indult majd megkértem Kristófot és Dávidot hogy segítsenek be felvenni pár dalt. Már akkor annyira jól szólaltunk meg együtt, hogy mondtam is nekik ennek így kell maradnia. Mindenki a zenekarból el van a saját kis világában. Mindenkinek meg vannak ezen kívül is az egyéni elképzelései, amiken mindig mindegyikünk kattog. Mit s hogyan kéne csinálni. Folyamatosan megy a hallucinálás valamin. 

Ami nagyon bejön, hogy semmi disszonancia nincs sem a zenében, de a szöveg és a zene hangulatában sem. Ez talán az egyik legfontosabb, ami előre vihet egy produkciót. Szövegírás!

Igen. Szerintem annyi a kulcs hogy nem kell túlkapni. Nem kell beleállni a nagy világszintű megfejtésekbe. Egyszerűen, amit érez az ember, azt kell, hogy kiírja magából. Kevesebb gondolat, több érzelem. Ez visz előre egy igazi rock and roll bandát. Maradjon őszinte és hiteles. Igyekszünk majd 30 év múlva is így viszonyulni a dolgokhoz. 

Forduljunk egy picit a gitárok, hangszerek világa felé. Nagyon jól szól a zenekar. Beszéljünk egy picit a „beállásról”! Szóval, hangszerek!

Itt sincs semmi extra. A teljes lemezanyagot egy olcsó kis Les Paul gitárral vettük fel, amit még a nyolcadikos ballagásomkor vettem a kis kapott pénzemből. Úgy gondoltam, hogy az első anyagon ennek a gitáromnak kell szólnia. Az erősítő egyébként egy 900-as Marshall fej volt. Ezúton is köszönet érte Sápi Gézu barátomnak! A basszusgitár már egy jóval profibb kis hangszer volt. Kristófnak egy kiváló Sandberg TT California hangszere van. Egyszer megvette az óta se kellett behangolnia. És ahogy szól. Brutális! Mehet vonalon, mehet erősítőn keresztül, tök mindegy. Röfög, mint a disznó! Nyilván azért ehhez a kéz is kell. 

Végezetül, de nem utolsó sorban, tervek!

Megjelent a lemezünk. Ennek kapcsán tartunk egy kis lemezbemutató összeröffenést, de a későbbiekben nincsenek nagy tervek a koncertezést illetően. Ami már biztos, hogy készül a második HallucinatorZ lemez. Dalok folyamatosan születnek. Klipeket is folyamatosan csinálni fogunk. Aztán ha a későbbiekben úgy adódik, akkor útnak eredünk! 

Robi, nagyon köszönöm a lehetőséget és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben!

Köszönjük!