Interjú a 10 éves Bass Loco-val


Interjú a 10 éves Bass Loco-val. A jazz, talán az egyik olyan műfaj, ami a legnagyobb zenei szabadságot adhatja egy zenekarnak. Azonban nagyon nem mindegy hogyan élnek a zenészek ezzel a szabadsággal. A Bass Loco nyitott egy olyan ablakot erre a világra, amin keresztül, ha benézünk megérthetjük, meghallhatjuk a jazz műfaj lényegét, szépségét. Gratulálok az olvasóközönség nevében is a zenekarnak!

Március 22-én a Bass Loco 10. születésnapi koncertjét láthatjuk a Muzikumban, Budapesten. Miről fog szólni ez a koncert? Egyfajta összefoglalása, kivonata a pályátoknak, vagy ez egyszerűen nem kap kiemelt fontosságot?

Tomor Barnabás: Annyiban kap kiemelt fontosságot, hogy ugyanúgy, mint az 5. születésnapi koncerten, meghívjuk azokat a zenészeket, akik kapcsolódnak a zenekar életéhez ilyen-olyan módon. Például Mezőfi „Fifi” ott volt a kezdeteknél és volt beugrós a csapatban, Sütő Marcival többször is koncerteztünk együtt, Weisz Gabi pedig 4 évig tagja volt a Bass Loco-nak. Olyan kompozíciókkal is készülünk, amiket nagyon régen játszottunk, a korszakainkra utaló elhanyagolt témák is előkerülnek majd, és egy vagy kettő új szerzeményt is szeretnénk megszólaltatni.

Írtam, hogy a jazz és a zenei szabadság erősen összetartozó fogalmak. Azonban akkor is kell valaminek történnie, hogy az a friss, az új megjelenjen a színpadon. Mi inspirál bennetek ebben a formációban, a Bass Loco -ban?

Czitrom Ádám: Leginkább a tagok nyitottsága inspirál. Mindig úgy érzem, hogy nyugodtan újíthatok. A kompozíciók viszonylag egyszerűek, így annál nagyobb szabadságra adnak lehetőséget.

Molnár Dániel: Ha a jazzre, mint műfajra gondolunk az eleve a szabadsággal, szabad zenével párosul. Mi valahogy a határon vagyunk. Szerintem a szellemiségünk „jazz-es”, a játékunk sokoldalú. Mindannyian máshonnan közelítjük meg a zenét, más közegből jövünk, a végeredmény meg teljesen képlékeny. Engem az inspirál a legjobban, hogy sohasem tudhatom igazán mi fog kisülni az együtt játékból. Itt mindenki úgy játszik, ahogy neki jólesik. Figyelünk egymásra és közben együtt „lélegzünk”.

Tettamani Tamás: A jazz maga a zenei szabadság! Pont attól olyan fantasztikus ez a műfaj, hogy ugyanaz a szám akár százféleképpen is elhangozhat. A „hogyan” pedig függ a pillanattól, a tagok érzelmi állapotától, stb. Ráadásul a jó összhang azt is eredményezi, hogy egy zenekari tagunk pillanatnyi ötlete is befolyásolja a többieket játék közben. 
Az inspiráció hátterében is a zenei összeszokottság és a valós életben meglévő összhang, barátság dominál. Például amikor én játszom, akkor tudom, hogy mindenki figyel és reagál, de ugyanez megvan az én részemről is mások felé.

Tomor Barnabás: Első sorban az, hogy a „szívemcsücske” ez a formáció. Nagyon örülök annak, hogy Danival és Tomival már 10 éve és Ádámmal fixen 3 éve (korábban is megfordult már egy-egy koncert erejéig) együtt játszunk a Loco-ban, ahol különösebb megfejtések nélkül is működik az összhang.

Jó pár egyéb zenekarban is jelen vagytok. Mennyire szeparáljátok őket egymástól, ill. teljesen átjárhatóak ezek a zenei irányzatok?

Tettamani Tamás: Ez az adott zenekartól függ. Ugyanakkor természetesen vannak „átjárások”. Ha például Danival játszom a saját jazzbandámban, akkor ugyanazt a zenei összhangot tudjuk alkalmazni egymás felé, mint a Bass Loco-ban, miközben egy eléggé más zenét játszunk.

Czitrom Ádám: Szerintem meglehetősen szeparáltak a különböző zenekarok az én esetemben. Nincs igazán átjárás sem műfaj, sem repertoár szinten. Ennek ellenére igyekszem hasonló hozzáállással játszani mindenhol, és az adott zenei kontextusban megtalálni egy számomra hiteles megszólalást. 

Molnár Dániel: Átfedések nyilván vannak emberi szinten, hiszen szeretünk egymással játszani különböző formációkban. Én abszolút átjárhatónak érzem a szónak abban az értelmében, hogy mindenki hozza a saját világát.

Tomor Barnabás: Szeparálnom semmiképpen nem kell. Szeretek jazz (jazz-rock) és blues közeli zenékben részt venni (persze sok minden másra is nyitott vagyok) és más-más egyéniségű zenészekkel játszani. Úgy érzem ez jót is tesz, mivel néha kimozdít a komfortzónámból és rengeteget tanulok. Egyszóval: inspirál.

Gondolom, nem kellene egyfajta zárásként felfogni ezt a koncertet. Ebből következik, merre tovább Bass Loco?

Tomor Barnabás: Az biztos, hogy nem zárunk semmit. Haladunk tovább, mint eddig, lazán, ahogy jólesik. A Bass Loco nagyon fontos része az életemnek. Az első jazz-rock formációm, amiben megvalósíthattam a szerzeményeimet, az ötleteimet, és ezt mindig kiváló zenésztársak segítették és segítik a mai napig.



Nagyon sok sikert kívánok a Bass Loco-nak, és köszönöm a beszélgetést.

Köszönjük.

Web: www.bassloco.com
Web: www.barnabastomor.com
Facebook: www.fb.com/basslocomotion
Facebook: www.fb.com/tomorbarnaba


Megjegyzések

Vincze László basszusgitáros, Front zenekar

Hendrix project