Rubcsics Richard, Ossian (2012)

Rubcsics Richárd, Ossian. Büszke vagyok, és köszönöm, hogy egy olyan virtuóz, mester gitárossal készíthetek interjút, mint Rubcsics Ricsi. Amíg ilyen tehetségekkel találkozhatunk, mindig erősödjön meg bennünk a magyar gitárvilágba vetett bizalom, és tisztelet. Szia, Ricsi, megtiszteltetés nekünk hogy az oldalunkon köszönthetlek. Az Ossian egyik győri koncertjén láttalak először gitározni. Ha jól emlékszem még a fehér Kramer-en játszottál. Elmondanád nekünk, hogy kerültél a gitárok, a gitározás közelébe?

Szeretettel köszöntöm a stábot és a kedves olvasókat! Nem szerepelt a terveim között. A rock zenével a bátyámon (Rubcsics István) keresztül ismerkedtem meg 12 éves koromban. István gitározott akkortájt egy-két éve. Egy napon előállt azzal az ötlettel, hogy cseréljem el a kerékpáromat a gitárjaira. Hosszas kérlelés után csak azért mentem bele a cserébe, mert azt mondta, hogy többet ér a két gitár, mint a biciklim, gondoltam akkor majd eladom a gitárokat és veszek jobb kerékpárt. (Orfeus elektromos gitár és egy Jolana basszusgitár) Lényeg a lényeg, nem értek többet, vissza akartam cserélni, de addigra a bátyám már túladott a biciklin. Pénzünk nem nagyon volt, hát kínomban a kezembe vettem valamelyik hangszert és próbáltam barátkozni azzal a gondolattal, hogy mostantól gitározással ütöm el az időt. A rock zenét akkor már szerettem, gondoltam megpróbálom, a testvéremtől tanultam pár egyszerűbb riffet: Metallica, Judas Priest, Iron Maiden, Accept stb... Nagyon megtetszett a dolog és többé nem lehetett kivenni a kezemből…

Sok gitáros van, akik hihetetlen technikával bírnak, de nagyon kevés az, akiknek a játéka első hallásra, arra készteti az embert, hogy odafigyeljen, és ez nem csak a gitározással foglalkozókra igaz. A Te gitárjátékod mellett nem lehet elmenni. Hogyan találtál rá erre a játékstílusra?

Nagyon szépen köszönöm a kritikát! Szubjektív hatásnak tartom a gitárjátékot. Embertől függ milyen hangulat, hangulatok, dallamok érintik meg. Nagyon fel tud tölteni koncert alatt, mikor látom a mosolygó arcokat egy-egy szóló közben. Igazából nem kerestem stílust, a mai napig nem érzem úgy, hogy igazán megtaláltam volna. Sokan hatással voltak rám, próbáltam lejátszani az ő általuk alkotott kedvenc szólóimat, meríteni a gitárjátékukból. Sok, sok év gyakorlás, koncertezés, stúdiózás, érleli az embert. Glenn Tipton, K.K Downing, Yngwie Malmsteen, Wolf Hoffman, Kirk Hammett, Zakk Wylde, Kun Péter, Kukovec Gábor, Tátrai Tibor, Daczi Zsolt, Lukács Péter, Menyhárt János. 

Nem elhanyagolható tulajdonság, ha a gitáros egy zenei egyéniség. Most mindegy hogy egy szólópályát veszünk, vagy zenekarban játszik az ember. Teljesen egyedi a játékod! Hogy tudtad ezt megőrizni, annak ellenére, hogy gitáros hatások biztos, hogy érnek, nap, mint nap? Egyáltalán vannak olyan gitárosok, akik befolyásolják a zenei világodat?

Nem befolyásol alkotás közben az, hogy mások is hallani fogják, nem gondolok erre, ami épp kikívánkozik belőlem, ahhoz tartom magam. 

 

 

Ricsi, ilyen kiváló tehetséggel megáldva, gondolom megfordultál más formációkban is. Beszélnél a pályafutásod meghatározó állomásairól?

13 éves koromban volt az első fellépésem a Guillotine formációval. (Solymári Művelődési ház) Meghatározó állomás volt két okból kifolyólag, a bátyám volt a ritmusgitáros és ott ismertem meg, Hornyák Pétert a főzenekarból. Később szintén egy fontos állomás volt a Neckrofight zenekar, 16 évesen kerültem be a csapatba. Részese lehettem a hazai lelkes trash korszaknak. A Seneca együttes a progresszív oldala miatt volt lényeges pont az életemben. A Wellington Endre miatt is nagyon meghatározó volt, azóta is együtt tartjuk a frontot már 14 éve. 

Magam részéről egy ingoványos területnek tartom, ha klasszikus műveket átemelnek az elektromos gitárok világába. Itt nem lehet próbálkozni, vagy tökéletesen kell játszani vagy sehogy. Nem tagadom amióta meghallottam a Magyar táncok-at (Johannes Brahms) és a Niccolo Paganini részleteket Tőled, teljesen a hatásuk alá kerültem. Mi inspirált arra, hogy a klasszikusokkal is foglalkozz? 

Köszönöm szépen! Én máshogy gondolom, ezek a klasszikus darabok nagyon karakteres alkotások, fülbemászó dallamok. Arra kell figyelni, hogy pontosan, tisztán legyenek eljátszva, és a hatás garantált. Endre dobta fel az ötletet a Magyar tánc-ot illetve a Paganini-t is. Nagy kedvencem mindkét mű, így nem volt nehéz rábeszélni.

 

 

Ossian. Gratulálok, nagyon egyben van a zenekar. Ez a formáció egy „supergroup”! Minden tagja egy zenei egyéniség. Mi a véleményed, mennyire becsüli meg a hazai közönség azt a heavy metal-t, ami mentes a külsőségektől, viszont egy nagyon komoly zenei színvonalat ad cserébe? 

Köszönjük szépen az elismerést! Nagyon jól érezzük magunkat a zenekarban, nagyon jó barátság alakult ki mindnyájunk között. Szeretjük, amit csinálunk, a közönségünk előtt le a kalappal! Próbálják velünk együtt átvészelni az ellehetetlenített körülményeket, minden szempontból! Nem létező zenekar vagyunk a médiák világában, ennek ellenére kitartanak mellettünk az emberek, ezt maximálisan megbecsüljük! 

Térjünk rá a hangszerekre. A „Fortissimo” filmben egy ESP gitáron játszol. Azon kívül, hogy nagyon szép az a gitár, miért az ESP?

Különösebb koncepció nem volt mikor az ESP-re esett a választás. Kipróbáltam több féle márkát, valahogy az ESP gitárok fogtak meg, amikor a prospektusokat lapozgattam. Így jött az ESP Horizon Fr, ESP Horizon Fr II. Az akusztikus gitárokat illetően pedig a Line 6 Variax Acoustic jött a képbe.

Ricsi, gondolom, más gitárok is előfordultak nálad. Hallhatnánk azokról is?

Volt idő, amikor gyűjtöttem a gitárokat, de megváltam tőlük, ma már csak annyi van amennyi a koncertekhez szükséges.

 

 

Nos, hát valamin szólni is kell a hangszernek. Jöjjenek az erősítők!

Line 6 HD100 Spider Valve fej, LINE 6 HD 147, Line 6 412 láda, ennyi.

A Line6 lehetőségei mellett használsz egyéb más effekteket is? 

Pedál effektet nem használok, az erősítőbe épített effekteket használom egy lábkapcsoló segítségével. Szeretem, ha a gitárnak gitár hangja van. Szólón enyhe delay-t használok, a tisztán pici chorus-t, a ritmuson gain gazdagon. 

Ricsi, talán nem is elsősorban technikai irányból kérdezném, se mit tudnál tanácsolni kezdő gitárosoknak, hogyan álljanak hozzá magához a gitárhoz, és egyáltalán a gitározáshoz?

Átgondoltan gyakoroljanak, legyen nyitva a fülük, ne higgyenek el mindent, amit játszanak. Járjanak utána, ma már könnyebb, több a lehetőség erre. Nagyon sokan tanítanak, nagy a választék, éljenek vele. Használják a Guitar pro-t, nagyon hasznos program, ill. a Youtube-ot rengeteg lecke, ujjgyakorlat, ill. dalok oktatása lelhető fel. Ne azon gondolkodjanak az elején mi lesz a zenekar neve, milyen fellépő ruhájuk lesz, gyakoroljanak sokat, ha eredményesek lesznek, akkor megtalálják a helyüket a zenei palettán.

 

 

Ha ez egyáltalán belefér az Ossian mellett, tervezel más zenei irányokba is elmozdulni?

Nem szeretek többfelé lenni, nincsenek terveim a jövőre nézve, mindig spontán alakult a zenei pályám. Jól érzem magam a zenekarban, nem érzek késztetést arra, hogy most az Ossian mellett belekezdjek valamibe. Ahogy Yoda mondta, „A jövő mozgásban van”!

Hát nem tudok kikeveredni a klasszikus vonalból! Nekem hihetetlen bejön. Tudom, hogy nem tervezel egyenlőre előre az Ossian mellett, és ne vedd értetlenkedésnek, de nem gondolod, hogy egy klasszikusokból álló szólólemezt elkészíts! Nagyon önző vagyok, de én venném meg elsőnek, az biztos!

Köszönöm a lelkesedést! Az ötlet nem rossz, de egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim.

Ricsi, tisztelettel köszönöm, hogy megszülethetett ez az interjú. Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, az egész Gitárvilágok csapata nevében. Köszönöm.

Köszönöm, sziasztok!

Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia

Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia. Olyan döbbenetes klisé és téma áradat érkezik a világunkba, hogy elképesztően nehéz kilépni belőlük, illetve kizárni a zenei elképzeléseinkből. Nekem ilyenkor lép be az a gitáros, akinek ez sikerül és minden egyes interjú alkalmával valójában erre a „hogyan” -ra keresem a választ. Ernő gitárjátéka olyan szinten tolja el a „szokott” gitárvilágokat, hogy nincs is más hátra csak az, hogy megkérdezzem tőle „hogyan”?  

Ernő nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon! Ha valahol fontos a gitáros egyéniség szerepe egy zenekarban az a hard rock. Hogyan alakult a gitáros pályád és hogyan sikerül kilépned a „klisés” gitározásból?

    Anno 7 évesen kezdem foglalkozni a gitározással, először klasszikus gitáron, pár évvel később már kacsingattam az elektromos hangszerek irányába. Ezen a vonalon szerettem volna tovább tanulni, így elkerültem Pulius Tiborhoz, akitől elsajátíthattam a különböző zenei irányvonalak stílusjegyeit és technikát, rendkívül jó tanár, ezúton is köszönöm neki!

Az első zenekari élményeim a Revrock nevű csapathoz kötődnek, melyet még középiskolás korom legelején alapítottunk és rendszeres fellépői lettünk a helyi kluboknak.

2007-ben jött el az első komolyabb előrelépés, amikor Sándor Csaba meghívott az Időgép zenekarba, hatalmas élmény volt, hiszen évente kb. 80 koncertet játszottunk, rendszeresen kiegészülve Varga Miklóssal.

Még ugyanezen évben Kékesi Bajnok László gitárost keresett az általa jelzett Bajnok Rock Team formációba, ahova szintén Csaba ajánlásával volt szerencsém bekerülni és bő 10 éven át velük muzsikálni. Ugyanezen időszakban volt szerencsém több alkalommal együtt játszani Tunyogi Péterrel is, ami hatalmas élmény volt számomra.

A következő években, több formációban is játszottam párhuzamosan, majd 2017. januárjában Zefi elhívott a Mobilmániába, ahol azóta is játszom. 

 A rockzenén kívül körül nézel más gitárvilágokban, műfajokban is? Fontosnak tartod ezt?

    Az előző kérdésedben említetted a „klisés” gitározást, szerintem pont a különböző stílusok akár csak felületes megismerése is szolgálja az ebből való kilépést. Minden műfaj egészen más technikát és hangkészletet igényel, ezek keveredéséből nagyon érdekes dolgokat ki lehet hozni. Szinte mindent hallgatok és amiben megfog valami, azzal elkezdek mélyebben foglalkozni. Egyszerűen fogalmazva rendkívül fontos a nyitottság mindenre, ami új, mindenre, ami más, mint a megszokott.

Örök kérdés a gyakorlás. Beszélnél róla, hogyan megy ez nálad?

    Napi szinten 2-3 óra minimum kell, tévhit az, hogy a zenekari próbákon majd „megoldjuk”. Fontos a folyamatos fejlődés, a különböző zenei világokba való rendszeres kitekintés. Általában éjszaka szoktam gyakorolni, abból a megfontolásból, hogy ha én nem alszom, más tegye. Jó dolog, hogy sok backing track található a világhálón, ahol ezer meg egy újonnan tanult dolgot ki lehet próbálni, rögzíteni, majd kielemezni, hogy mi jó és mi nem. 

Ernő, beszélnél a mindennapjaidról a Mobilmániában? Hogy érzed magad a zenekarban?

    2017 elején hívott Zefi a Mobilmániába, ahova Gamsz Árpival szinte egyszerre érkeztünk. Hatalmas élmény, hogy évről évre sok koncertet játszunk, nagyrészét az ország legnagyobb színpadjain és szinte úszunk a közönség szeretetében. Van munka rendesen, most is épp egy nagy dobásra készülünk, szimfonikus zenekarral kiegészülve fogunk játszani a MOM-ban márciusban.

A magyar rockműfaj alapembereivel zenélsz. Mennyire kerül elő a generációs különbségek kérdése?  

    Többször felvetődött már ez a kérdés hasonló megfogalmazásban. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy hatalmas szerencsém volt, hogy nagyon fiatalon kerültem bele a szakmába és végig jártam a létrát több soron. Tudod, egyszer fent, egyszer lent, ez az élet rendje. Ebből adódóan nem hiszem, hogy beszélhetünk generációs különbségekről, az, hogy másképp gondolkodunk bizonyos dolgokban az inkább abból adódik, hogy mindenki önálló individuum és van véleménye. Ennek szerintem semmi köze a korkülönbséghez. Általában ha némi feszültség is van, az inkább szakmai, mint emberi és előre mozdítják a munkafolyamatokat.

Fontos téma! Hallhatnánk a gitárjaidról? Erősítők, pedálok, egyáltalán a „vas” kérdésköre!

    Az elmúlt évek technológiai irányvonalából adódóan én is inkább elfordultam a digitális technika irányába, pedig nem volt ritka, hogy 3 erősítővel és egy ruhás szekrény méretű rack-kel jártunk koncertezni. Gyakorlatilag már kezelhetetlen volt. Ennek okán lassan 5 éve vásároltam egy Line6 Helix-et, ami a kezdeti nehézségek után igen megfelelőnek bizonyult, egyszerű, de nagyszerű megoldás. Ettől függetlenül van a birtokomban még csöves technológia is, valamint egy régi „piros” Marshall láda, aminek imádom a hangzásvilágát. Ezen felszerelés jelenleg kipiheni az elmúlt évtizedek fáradalmait. 

Gitárok tekintetében külön kiemelném Selton gitárjaim, melyeket Sándor Csaba készített számomra. (Az első komolyabb hangszerem is az ő kezel alól került ki, amiért azóta is hálás vagyok.)

Ezen kívül van Telecaster, Stratocaster, mert ezek minden háztartásba kellenek. De a fő irányvonal nálam a Gibson éra, melyből jelenleg van egy Les Paul Classic és egy 50’s High Performace Gold top a tulajdonomban. Ezen kívül tavaly sikerült hozzájutnom egy SG Standard-hez, ami a szívem csücskévé vált, szinte minden koncertre velem érkezik azóta. 

Ernő végül, de nem utolsó sorban, a terveid!

    Mint említettem jelenleg is készülünk a márciusi szimfonikus MOM koncertre a Mobilmániával, amit már nagyon várunk. Illetve vannak terveink a zenekarral, amik egyelőre műhely szinten kidolgozás alatt állnak, egy a lényeg nem állunk meg, ahogy Vikidál Gyula is szokta mondani a koncerteken: „és mi is megyünk tovább”. Ez szerintem megfelel már egy életfilozófiának is.

Ezen felül az idén szeretnék kijönni 1-2 instrumentális dallal, amiről tudom, hogy már elszaladt mellette a világ, de ettől függetlenül úgy gondolom, van az a réteg, aki egy pillanatra megáll ebben a rohanó világban és szívesen meghallgat egy efféle anyagot. 

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok neked!

Én köszönöm!

 

Kéri Sámuel, basszusgitáros, Godfater.

Kéri Sámuel, basszusgitáros, Godfater. Valahogy az utóbbi években azt éreztem, hogy agyon nyomja saját magát a világ rockzenéje. Semmi olyan nem történt amire úgy rácsodálkoztam volna – saját tájékozatlanságom bocsánatos - valami, olyan amire úgy igazán beugrottam volna. Aztán jött egy „supergroup” a Godfater, Kéri Sámuel basszusgitárossal, ami bebizonyította, hogy lehet itt „túl-média probléma”, ami beüt az beüt! Gratulálok, az egész olvasótábor nevében! Kéri Samuval beszélgettem.

Samu nagy megtiszteltetés nekünk, hogy elfogadtad a meghívást! Nem tudom mással kezdeni, de úgy néz ki, mintha a nem is lehetett volna más basszusgitáros a Godfater-ben. Egyszóval a Kéri Sámuel és a Godfater történet!

Sziasztok, köszönöm a meghívást! Elég hihetetlen, hogy egyből az egyetemi tanulmányaim után tulajdonképpen megszakítás nélkül kerültem ilyen zenei monstrumok közé! Engem a Tibusz hozott a zenekarba, akivel jó kapcsolatban voltam már az ötlet előtt is, de igazából felesleges részletekbe menni: a sors akarta így és kész! És milyen jó, hogy így akarta!

Azt látom és személy szerint én nagyon örülök neki, hogy a basszusgitár az alap, a ritmus pozícióból kilépett a szóló hangszerek közé, köszönhetően annak virtuozitásnak, amit Te is képviselsz. Jól gondolom?

A basszusgitár már Pastorius óta nem kizárólag kísérőhangszer. Azóta nagyon sok géniusz megreformálta, új technikákat talált ki rá. Mindenki annyira mélyre áshatja be magát amennyire akarja, én személy szerint jobban szeretek groove-olni mint szólózni a legtöbb esetben!

Samu mennyire tartod fontosnak, illetve szükségszerűségnek, hogy különböző stílusok irányába is el kell fordulni.  Hogy látod ezt?

Szerintem a legfontosabb az intelligencia. Eddigi karrierem során nem játszottam kifejezetten rock-ot vagy blues-t ebben a formában, amit a Godfater-el képviselünk. Mégis, amikor a zenekarral játszunk minden olyan egyértelmű, mert mindenki figyel a másikra, és a zene a cél, nem az individualizmus. Nyilván kell egy alapvető stílusismeret, ami műfajtól függően lehet bonyolultabb vagy egyszerűbb, de minden mai zene a blues-ból indul, ezért könnyen rá tud állni az ember! Az az esszencia!

Beleférnek az életedbe a saját munkáid vagy kizárólag Godfater? Egyáltalán, az időfaktort leszámítva, a fantázia, a kreativitás nem fárad ki?

Arra van idő amire akarja az ember! Sok döntést kellett hoznom az életemben, de mindig a basszusgitár, a fontosabb zenekarok (a godfater.) és a saját szóló projektjeim élveztek előnyt. Nemrég újraindítottam az új szóló formációmat, ami még gyerekcipőben jár, de nagyon sok tervem van még vele (a neve egyébként Qutu; megtalálható bármely online platformon). Én egy magányos farkas vagyok. Azt gondolom, hogy van egy tiszta vízióm a zenében és az audiovizuális műfajban is (3D művészettel is foglalkozom a zene mellett), annak a kijárása viszont időt, türelmet, munkát, és ami olykor a legnehezebb, magányt igényel. Az utóbbi időben rájöttem, hogy amíg nem építek fel egy brand-et magasabb szintre (ahol az már önmagában megáll), ami akár a saját nevem vagy esetlegesen agy általam vezetett projekt is lehet, addig egyedül kell tolni a szekeret! A földön senkit nem érdekel annyira a saját üzenetem közvetítése, mint jómagamat, ezért együttműködést, támogatást, és persze, normális párkapcsolatot sem várhatok el senkitől amíg nem áll az a vár, amin dolgozok, hiszen ez egy érdek alapú társadalom. Mindenki azt nézi miből mi a haszna, az építkezési periódusban pedig nincs sok haszon! Most játszottam nemrég Jorge Pardo flamenco fuvolistával Spanyolországban, aki azt mondta: „Régen amikor semmi pénzem nem volt, akkor szükségem lett volna anyagi támogatásra, hogy vehessek egy hangszert belőle! Ma már híres vagyok, tulajdonképpen van elég pénzem, hogy megvegyek bármilyen hangszert, de most már odaadják ingyen.” Ezzel egyáltalán nem ítélkezni akarok, csak ez van. Magában a zenében eszméletlen motivált vagyok, és semmi kompromissszumot nem hozok senki kedvéért, ami hátráltatna benne!

Kihagyhatatlan kérdés! A hangszer, a „sound”! Beszélnél a „cuccod” -ról?

Egy Garry Lightgear 500W-os basszuskombón játszok, amit nagyobb színpadokra kiegészítek egy szub-al, valamint blasius hangszereken játszok (most készül el nemsokára a legújabb, személyre szabott gitárom, amit nagyon várok, Mihályi Balázs egy mágus, aki nem áll le amíg nem lesz tökéletes a mű).

Végül, de messze nem utolsó sorban, terveidről pár gondolat?

Spanyolországban az utóbbi időben tudtam egyet dobbantani, most kihasználom ezt a lehetőséget, hogy kint is tegyek egy próbát, de itthon a fő zenekarom fixen a Godfater. lesz egyedül még jó darabig! A saját projektemet ott csinálom, ahol akarom, hiszen egy kis háttércsapatot leszámítva, ott én vagyok a zenekar egyedül!

Samu, nagyon köszönöm a beszélgetést és gratulálok a munkáidhoz!

Én köszönöm.

Járeb Barnabás, gitáros, Red Rooster

 

Járeb Barnabás, gitáros, Red Rooster. Akikért a Sun Records bármit megadott volna. Na jó…! Némi időzavar. A rock ’n roll alapműfajaként definiált rockabilly-t játssza a Red Rooster. Ha már időzavar, akkor inkább időutazás! Ennyire eredeti rock n’ roll-t nagyon régen hallottam! Ennek az egyik alappillére a hihetetlen könnyed, virtuóz és nagyon barátságos „sound” -ot hozó szólógitározás, amit Járeb Barnabás képvisel a zenekarban.

Barnabás gratulálni tudok a zenekarodnak és a gitárjátékodnak. Nos…. azt látni kell, hogy nem vagytok túl sokan! Baj nem baj nem tudom. Hol, és miért a rockabilly jött be az életedbe?

Nagyjából 5-6 éves lehettem , amikor láttam a verdák c animációs filmet , majd annak egy videójátékos változatában hallottam ritchie valens come on let's go c dalát. Később 12/13 évesen hallottam újra egy 50es években játszódó játékban. Mondanom se kell , régi autók , képi világ , zenék , totál beszippantott. Onnantól  tudatosan ástam magam a témában...

A teljes interjú itt olvasható: https://gitarvilagok.hu/jareb-barnabas-gitaros-red-rooster/

Szrogh Attila, gitáros, The Subverters

 

Ha van műfaj, akkor a Subverters-é az, ahol komoly határok között kell mozogni, és tele van olyan műfaji sajátosságokkal, „sound” elvárásokkal, melyeket elég kockázatos átlépni. A Subverters az ahol ezeken egy picit csiszoltak, és egy egyediséget sikerült becsempészni egy olyan világba, ahol nagyon keveseknek jön ez össze! Nos… ebben van kiemelt szerepe Szrogh Attila gitárosnak!

Régi ismerősként és nagy tisztelettel köszöntöm Attilát az oldalon. Mit kell tudnunk a Subverters-ről?

Nagyon szépen köszönöm a megkeresést, üdvözlöm az olvasókat is!

2020-ban kezdtük el a zenekart Tóth Ádámmal (dob) és Schlick Attilával (bass). Ádámmal már régóta együtt zenélek a Cross Borns-ban is, Csikit pedig ezer éve ismertük tatabányai zenekarokból (Astrodust, Ideas, Rural Pitchfork). A különböző zenei stílusaink elég jól működtek együtt első perctől fogva, hamar jöttek az ötletek és a dalok, talán instrumentális-prog-rock-metálnak lehet mondani. A pandémia ugyan sokmindent átírt, de tovább írtuk a dalokat, megszületett a The Revenant, amire talán a legbüszkébb a zenekar, nemcsak a 15 perc hossza miatt és a Penta is, amit épp most rögzítünk, de koncerteken már játszottuk. Az instrumentális zenéhez vegyes az emberek hozzáállása, van aki kérdezi, hogy lesz ének is?, de a többség azt mondja, hogy ez így kerek és kifejező. Az biztos, hogy sok hely nincs a szövegeknek, de azért a dalokat úgy írjuk, hogy ez a verze, itt a refrén … szóval ki tudja...

A teljes interjú itt olvasható:  https://gitarvilagok.hu/szrogh-attila-gitaros-the-subverters/

Kovács Ervin, gitáros

 

Kovács Ervin, gitáros. Nem kérdés, hogy az évek során minden gitárosnak, zenésznek – szerencsés esetben - kialakul egy olyan stílusa, melyről a hallgatóság megismeri. Hogy ez hangszeres játéktechnika, hangzás, zenei hangulat, zenei fantázia megjelenése az mindegy szerintem. Ez önmagában bőven elég! Azonban vannak olyan kivételes gitárosok, akik különböző műfajokban utazva is tudják ezt. Ervin is ezen gitárosok közé tartozik és nagy megtiszteltetés nekünk, hogy az oldalon köszönthetjük!

Ervin, szóval a műfajok közti utazás. A felvételeid elnézve olyan mintha egy profi séf asztaláról válogathatnék ínyencségeket. Például a jazz. Az biztos, hogy egy gitáros csak úgy nem áll neki ennek a műfajnak. Beszélnél róla, hogy történik ez nálad?

Kedves Udy! Nagyon szépen köszönöm a megkeresést, egyben köszöntöm a rovatod kedves olvasóit is. Mielőtt válaszolnék az első kérdésedre, szabadjon megjegyeznem, hogy számomra a zene nem ismer határokat, műfaji korlátokat. Indokolatlanul nem állítok falakat, nem állítok fel elveket, hisz a zene, az maga az univerzum. Szárnyalni lehet benne. Márpedig, ha nincsenek határok, úgy a műfajok közt is lehet, sőt, kell is szárnyalni. Gazdagabbak és bölcsebbek leszünk általa....

A TELJES INTERJÚ ITT OLVASHATÓ:

https://gitarvilagok.hu/kovacs-ervin-gitaros/