- 2020 elején járunk. Ervin, beszélnél a 2019 -es zenei „munkáidról”?
Szervusz
Udy! Köszöntöm a kedves olvasókat, egyúttal a hálámat szeretném kifejezni, hogy
–talán mondhatom-szerény személyem iránti érdeklődés egyáltalán szóba
kerülhetett. Első kérdésedet megválaszolva, egészen mozgalmas időket tudhatok
magam mögött, ha a tavalyi évre szeretnék reflektálni. Többek közt volt
szerencsém többször játszani a RockZone nevű duettemmel, melyet a Mokka
együttes frontemberével, Németh Lászlóval kettesben alkotunk. Jellemzően hazai
rock és blues örökzöldeket prezentálunk akusztikus előadásban. Kísértem Gerbert
Judit színművésznőt, az ú.n. turnéján. Módomban állt ismét fellépni a Jazzperado
nevű szintén duett formációinkkal. Társam Dombi Bertalan, kivel jazz-, illetve
latin örökbecsűeket dolgoztunk fel és spékeltük meg rengeteg improvizációs
szólókkal. Nagy örömömre szolgált a közös zenélés a Csendtörők, a
Szelídgesztenyék, a Lufi formációkkal. Illetve nagy megtiszteltetésként éltem meg,
hogy egy szombathelyi blues legendával, Zsoldos Báróval is jegyezhettünk
fellépést. Saját gyermekemként aposztrofált zenekarom a Tequila, pedig
rendszeresen játszott egész évben. Tavaly is készítettem videókat magam, ill. a
gitárzene kedvelők számára. Elmondhatom, hogy hál’ Istennek, az egész világ
területéről érkeztek hozzám pozitív visszajelzések és megosztások. Ez
tulajdonképpen összegezi, egyben meghaladja a témakör iránt felállított
elvárásaimat.
- Sokan kérdezték tőlem, hogyan lehet eljutni olyan szintre a zenei tudományokban, hogy a közönség tökéletesen érezze, hogy neki szól, beszél a hangszer? Akár a gyakorlást, akár a hozzáállást illetően?
Ez
szerintem teljesen személyre szabott hozzáállást igényel. Én történetesen
mindenevő vagyok a zenében. Nincsenek és nem is akarok felállítani korlátokat,
hogy én, csak és kizárólag rockot hallgatok, mert én vagyok a f…a gyerek. Számomra
ez így nem működőképes dolog, egyben irreleváns is lenne. Minden zenét lehet szeretni,
ebből fakadóan, mindenből lehet tanulni és kell is! Már aki ezzel akar foglalkozni.
Bármilyen és bármelyik dallam érkezhet akár az indiai vagy a maszáj népzenéből.
Lehet dallamokat ellesni a japán vagy a dél-amerikai folk muzsikákból. Bluesból,
jazzből, filmzenékből, klasszikusoktól, funkyból, a disco zenéből. Nem szabad
gátakat emelnünk a tanulás pástján. Mindezekből fakadóan, ha az ember nyitottan
közelíti meg a kultúrákat s azok zenéit, akkor egy idő után az érdeklődés
mellett a tudásszomj is felüti a fejét. Alázattal és mérhetetlen mennyiségű tanulással
belefektetett energiával, kitartással, odaadással el lehet érni azt a célt, mellyel
uralni tudjuk egy idő után a hangszerünket. Ekkor pedig figyelni kell magára a muzsikára,
az összhangra, a zene hangulatára, hogy tulajdonképpen mit is akarunk
kifejezni. Stílusidegen illetve a mű hangulatától eltérő játékot pedig
igyekezzük kizárni a zenénkből vagy legalább közelítsük meg a rá jellemző
adottságokat.
- Az akusztikus gitár. Mennyire tartod alapnak, hogy az akusztikus gitár ott legyen a mindennapokban?
Én
személy szerint kevésbé szeretem az akusztikus gitárt. Jóval nehezebb rajta a
játék és számomra olykor kényelmetlen is maga a hangszer, Mindazonáltal a hangja,
az akusztikája, a rajta megszólaltatható dalok világa s hangulata nem
összetéveszthető mással. Tehát, a válaszom, kell egy akusztikus gitár a
családba, de alaposan jól meg kell fontolni a választás mikéntjét.
- Mit mondanál mi a legfontosabbnak a saját gitárvilágoddal kapcsolatban? Vannak szabályok, formák, amihez igazodsz, tartod magad?
Feltételezem,
itt a játékomról kérdezel. A videó, mint olyan, egy olyan közlési forma, ahol
ez ember igyekszik megmutatni, bebizonyítani képességéit, képzettségét a
többiek számára. Ez lehet akár egy szimpla dal is, de lehet komolyabb szakmai
bravúr is. Nos, amikor én készítek egy-egy videó felvételt, az utóbbi mellett
teszem le a voksomat. Hogy miért? Azért, mert a számomra könnyebb és egyszerűbb
dallamokat játszhatom a nagyérdeműnek akár heti szinten vagy a diákjaimnak napi
rendszerességgel. Tehát, ha meg szeretnék örökíteni valamit, akkor annak legyen
már valami plusz köztes tartalma. Noha, az is igaz, hogy sok esetben a
hangminőségre fittyet hányva képes vagyok sprőd felvételeket kiadni a
kezeimből. Ez sajnos többnyire az időszűke miatt van.
- Ervin, kihagyhatatlan kérdés! Hangszerek! Elektromos oldalon maradt az Ibanez?
Igen.
Két Ibanez-t használok jellemzően, melyekkel maximálisan meg vagyok elégedve.
Egy RG-570-es a liblingem. 90-es gyártmányú japán kékség. Dimarzio hangszedőkkel,
hársfa testtel, juhar nyakkal, Floyd rose tremolóval, top lok III-al ellátva. A
másik, a Brown Sugar névre hallgató csecsebecse. Egy S1625-ös Prestige, kegyetlen
kényelmes juhar nyakkal, D-tunerrel felturbózva, eredetileg Black Sunburst
névvel megbélyegezve. Nem vagyok nagy hangszergyűjtő, jobb szeretem őket használni,
mint időközönként portalanítani. A sorban van még egy Strat kópiám, melyet az
óraadások alkalmával nyúzok, illetve a már szóban forgó akusztikusom.
- Ha már 2019 -ről volt szó, nézzük a 2020 -at. Terveid az idei évre?
Ervin, köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kivánunk neked!
Köszönöm.
