Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia. Olyan döbbenetes klisé és téma áradat érkezik a világunkba, hogy elképesztően nehéz kilépni belőlük, illetve kizárni a zenei elképzeléseinkből. Nekem ilyenkor lép be az a gitáros, akinek ez sikerül és minden egyes interjú alkalmával valójában erre a „hogyan” -ra keresem a választ. Ernő gitárjátéka olyan szinten tolja el a „szokott” gitárvilágokat, hogy nincs is más hátra csak az, hogy megkérdezzem tőle „hogyan”?
Ernő nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon! Ha valahol fontos a gitáros egyéniség szerepe egy zenekarban az a hard rock. Hogyan alakult a gitáros pályád és hogyan sikerül kilépned a „klisés” gitározásból?
Anno 7 évesen kezdem foglalkozni a gitározással, először klasszikus gitáron, pár évvel később már kacsingattam az elektromos hangszerek irányába. Ezen a vonalon szerettem volna tovább tanulni, így elkerültem Pulius Tiborhoz, akitől elsajátíthattam a különböző zenei irányvonalak stílusjegyeit és technikát, rendkívül jó tanár, ezúton is köszönöm neki!
Az első zenekari élményeim a Revrock nevű csapathoz kötődnek, melyet még középiskolás korom legelején alapítottunk és rendszeres fellépői lettünk a helyi kluboknak.
2007-ben jött el az első komolyabb előrelépés, amikor Sándor Csaba meghívott az Időgép zenekarba, hatalmas élmény volt, hiszen évente kb. 80 koncertet játszottunk, rendszeresen kiegészülve Varga Miklóssal.
Még ugyanezen évben Kékesi Bajnok László gitárost keresett az általa jelzett Bajnok Rock Team formációba, ahova szintén Csaba ajánlásával volt szerencsém bekerülni és bő 10 éven át velük muzsikálni. Ugyanezen időszakban volt szerencsém több alkalommal együtt játszani Tunyogi Péterrel is, ami hatalmas élmény volt számomra.
A következő években, több formációban is játszottam párhuzamosan, majd 2017. januárjában Zefi elhívott a Mobilmániába, ahol azóta is játszom.
A rockzenén kívül körül nézel más gitárvilágokban, műfajokban is? Fontosnak tartod ezt?
Az előző kérdésedben említetted a „klisés” gitározást, szerintem pont a különböző stílusok akár csak felületes megismerése is szolgálja az ebből való kilépést. Minden műfaj egészen más technikát és hangkészletet igényel, ezek keveredéséből nagyon érdekes dolgokat ki lehet hozni. Szinte mindent hallgatok és amiben megfog valami, azzal elkezdek mélyebben foglalkozni. Egyszerűen fogalmazva rendkívül fontos a nyitottság mindenre, ami új, mindenre, ami más, mint a megszokott.
Örök kérdés a gyakorlás. Beszélnél róla, hogyan megy ez nálad?
Napi szinten 2-3 óra minimum kell, tévhit az, hogy a zenekari próbákon majd „megoldjuk”. Fontos a folyamatos fejlődés, a különböző zenei világokba való rendszeres kitekintés. Általában éjszaka szoktam gyakorolni, abból a megfontolásból, hogy ha én nem alszom, más tegye. Jó dolog, hogy sok backing track található a világhálón, ahol ezer meg egy újonnan tanult dolgot ki lehet próbálni, rögzíteni, majd kielemezni, hogy mi jó és mi nem.
Ernő, beszélnél a mindennapjaidról a Mobilmániában? Hogy érzed magad a zenekarban?
2017 elején hívott Zefi a Mobilmániába, ahova Gamsz Árpival szinte egyszerre érkeztünk. Hatalmas élmény, hogy évről évre sok koncertet játszunk, nagyrészét az ország legnagyobb színpadjain és szinte úszunk a közönség szeretetében. Van munka rendesen, most is épp egy nagy dobásra készülünk, szimfonikus zenekarral kiegészülve fogunk játszani a MOM-ban márciusban.
A magyar rockműfaj alapembereivel zenélsz. Mennyire kerül elő a generációs különbségek kérdése?
Többször felvetődött már ez a kérdés hasonló megfogalmazásban. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy hatalmas szerencsém volt, hogy nagyon fiatalon kerültem bele a szakmába és végig jártam a létrát több soron. Tudod, egyszer fent, egyszer lent, ez az élet rendje. Ebből adódóan nem hiszem, hogy beszélhetünk generációs különbségekről, az, hogy másképp gondolkodunk bizonyos dolgokban az inkább abból adódik, hogy mindenki önálló individuum és van véleménye. Ennek szerintem semmi köze a korkülönbséghez. Általában ha némi feszültség is van, az inkább szakmai, mint emberi és előre mozdítják a munkafolyamatokat.
Fontos téma! Hallhatnánk a gitárjaidról? Erősítők, pedálok, egyáltalán a „vas” kérdésköre!
Az elmúlt évek technológiai irányvonalából adódóan én is inkább elfordultam a digitális technika irányába, pedig nem volt ritka, hogy 3 erősítővel és egy ruhás szekrény méretű rack-kel jártunk koncertezni. Gyakorlatilag már kezelhetetlen volt. Ennek okán lassan 5 éve vásároltam egy Line6 Helix-et, ami a kezdeti nehézségek után igen megfelelőnek bizonyult, egyszerű, de nagyszerű megoldás. Ettől függetlenül van a birtokomban még csöves technológia is, valamint egy régi „piros” Marshall láda, aminek imádom a hangzásvilágát. Ezen felszerelés jelenleg kipiheni az elmúlt évtizedek fáradalmait.
Gitárok tekintetében külön kiemelném Selton gitárjaim, melyeket Sándor Csaba készített számomra. (Az első komolyabb hangszerem is az ő kezel alól került ki, amiért azóta is hálás vagyok.)
Ezen kívül van Telecaster, Stratocaster, mert ezek minden háztartásba kellenek. De a fő irányvonal nálam a Gibson éra, melyből jelenleg van egy Les Paul Classic és egy 50’s High Performace Gold top a tulajdonomban. Ezen kívül tavaly sikerült hozzájutnom egy SG Standard-hez, ami a szívem csücskévé vált, szinte minden koncertre velem érkezik azóta.
Ernő végül, de nem utolsó sorban, a terveid!
Mint említettem jelenleg is készülünk a márciusi szimfonikus MOM koncertre a Mobilmániával, amit már nagyon várunk. Illetve vannak terveink a zenekarral, amik egyelőre műhely szinten kidolgozás alatt állnak, egy a lényeg nem állunk meg, ahogy Vikidál Gyula is szokta mondani a koncerteken: „és mi is megyünk tovább”. Ez szerintem megfelel már egy életfilozófiának is.
Ezen felül az idén szeretnék kijönni 1-2 instrumentális dallal, amiről tudom, hogy már elszaladt mellette a világ, de ettől függetlenül úgy gondolom, van az a réteg, aki egy pillanatra megáll ebben a rohanó világban és szívesen meghallgat egy efféle anyagot.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok neked!Én köszönöm!
