2022. január 29., szombat

Fazekas Ákos, Art of Haven


Art of Haven – Kimondatlanul. Fazekas Ákossal beszélgettem, a zenekar gitárosával. A ballada, a „lassú” szám talán az egyik legnagyobb kihívása egy gitárosnak, zenekarnak. Én mindig egy kicsit tartok tőlük, de a „Kimondatlanul” nagyon betalált. Tökéletes egyensúly, a hangszerek mondanivalója és a szövegvilág között! Nem tagadom, és nagyon nem bánom, hogy a lassan védjegyeddé váló 7-húros Ibanez is megjelenik a dalban. Gratulálok!

Ákos, nagy tisztelettel és régi barátként köszöntelek az oldalon! Nem tudom más témával kezdeni… beszélnél a „Kimondatlanul” születéséről? Amikor hallgatom, azt érzem, hogy ez a dal egy tökéletes, nyugalmi egyensúly! 

Szia Udy, sziasztok! Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy újra itt beszélgethetünk, köszönöm szépen! A „Kimondatlanul” című dal mindenképpen egy különleges szerzemény a zenekar eddigi pályafutásában. Ránk ugyanis leginkább a power/heavy metal-os pörgősebb dalok a jellemzőek, manapság pedig elkanyarodtunk egy kicsit a modern metal világába. Mégis szerettünk volna a lemezre egy kis „pihenőt” egy elgondolkodtató, szívhez szóló, de semmiképpen sem glam rock-os, sablonos balladát. A dalszöveg írásakor elkalandoztak a gondolataim, hogy manapság mennyire aktuális az a probléma, hogy az emberek egyszerűen nem mondják ki mit éreznek, csak dolgoznak, megy a napi rutin. elég csak felszállnod egy villamosra, és máris látod a „rezzenéstelen, megfáradt arcok”-at. Szóval nem is szeretném túlmagyarázni, mert szerintem a dalszöveg eléggé egyértelmű. A szimpla hétköznapi élet, az elfojtott, soha ki nem mondott dolgok ihlették a dalt.

Ha egyensúly, akkor ideértem természetesen a hangszerelés kérdését is! Milyen szempontokat vettetek előre, mi volt a kiemelt cél a keverőpultnál?

Szerettünk volna mindenképpen egy ívet adni az egésznek. Előszőr csak a gitár indít, majd jön az ének, és a dob igazán csak a refrénben kapcsolódik be először. Nálam mindig nagyon fontos szempont a keverésnél hogy a gitárok szépen panorámázva, természetes szépséggel szólaljanak meg, Ezt tanácsként is mondanám, hogy érdemes a gitárfelvételt úgy elkészíteni, hogy utána ne kelljen rá egy raklapnyi EQ, mert az elveszi a naturális hangzást, és ebbe a hibába könnyen bele lehet esni. És ha már EQ, akkor is mindig inkább a „tisztítás” vágás, mintsem kiemelés, mivel utóbbit megoldható az erősítóvel, illetve effektezéssel is a felvétel során. Tehát nálam a jól beállított preamp és természetes hangzás a kulcs a felvételek során, beleértve az összes hangszert, éneket.

Hangszerek. Hihetetlen jól néz ki, és nagyon finoman szól az akusztikus gitárod. Gratulálok! Beszéljünk, a gitárokról, és kapcsoljuk egy picit ide az erősítőket és tulajdonképpen mindent, ami ebbe a kosárba tartozik! 

Köszönöm szépen! Az akusztikus gitár ami a klippben is szerepel egy Ibanez AEW szériás darab. Nagyon szeretem, mert egyrészt nagyon inspirláló a hangja, másrészt nagyon kényelmes a nyaka. Olyan érzés rajta játszani, mint egy szólógitáron, szóval nem tipikus akusztikus nyaka van, hanem inkább karcsúbb, sportosabb, ami nekem nagyon kényelmes. A festés is nagyon ott van szerintem, ez is egy szempont volt a hangszer beszerzésénél, hogy ne legyen az a sablon klasszikus dizájn. Erősítők tekintetében jelenleg élőben a Blackstar Series One 100 Wattos fejet használok, egy 4x12-es Marshall 1960A ládával. A végeredmény fenomenális sound, csilingelő magasak, fal bontó mélyek. A klippben szereplő gitár egy héthúros Ibanez RG752AHM-AW. Úgy gondolom, sem a márkát, sem a hangszert nem kell különösebben bemutatnom, elképesztően kényelmes nyak, válogatott fákból készült hangszer, letaglózó hangzással. Ugyanilyet használ többek között  Lukács Peta a Bikini-ből, csak a zöld top festésű kiadást.

Akkor most kanyarodjunk vissza hozzád és az Art of Haven -hez! Beszélnél a Te és a zenekar jelenéről? Mennyire befolyásolták a vírus okozta szükséghelyzetek a munkátok?

A zenekar jelenleg sajnos nem teljes felállásban működik, ugyanis jelenleg is keressük basszusgitárosunkat! (Jelentkezni a facebook oldalunkon lehet). Alapvetően szerencsére még így is meg tudjuk oldani az esetleges fellépéséket, mert így is-úgy is használunk samplert a szintik miatt, így szimplán berakjuk a lemezen hallható basszussávot. A sampler használat persze megkívánja a hibamentes végigjátszását a daloknak, és a dobos részéről pedig az atompontos játékot, mert ha elcsúszna a tempó, akkor bizony rosszkor szólalna meg a basszus meg a szinti. Szóval összegezve a dolgokat, a vírushelyzet ellenérei is tudunk aktívan próbálni, készülni az élő fellépésekre. Az más kérdés, hogy sajnos a közönséget nagyon megnyirbálja ez a helyzet, és még a főállású zenekaroknak is nagyon nehéz most teltházas bulit szervezni. 

A munkálatok 90%-a az én házi stúdiómba készült, a dobfelvételt pedig a megoldotta a dobosunk otthon, egy elektromos dobcuccon, így nem kellett találkoznunk sem emiatt a vírushelyzet közepén.

Az előző kérdés általános volt, akkor most következzen, a „In Montibus Eram (2021)”. Mindent amit az új lemezről tudnunk kell!

Az egész projekt létét tekintve ez sorban a kilencedik nagylemez, az első hét azonban instrumentális, tehát ha csak az énekes albumokat akkor a második kiadványunk. Már nagyon régóta készen volt a dalok többsége, de egyszerűen a családi dolgok, és a személyes munka mellett nem mentek gyorsabban a stúdiós munkálatok. Pláne, hogy nemcsak a gitárokat, de a basszust, és a szintiket is én játszottam fel. Nagyjából egy másfél éves folyamat volt, és ezúttal tényleg rengeteg munka van benne. Már a felvételek közben felmerült bennünk, hogy a mai világban minek egyáltalán nagylemezt készíteni, mivel még egy-egy dalt is egyre nehezebb eljuttatni a közönséghez, egyre több munka a promóció, és nagyjából olyan a zenei helyzet, mintha egy kavicsot dobnánk az Óceánba, ami a bedobást követően nem sokkal elmerül. Ennek több oka is van: egyik fő oka az internet ami kétélű fegyver. Egyszerre lehet jó lehetőség, de köszönhetően a sok semmire való tartalomnak, zenének nevezett akármiknek, egyszerre megnehezíti a dolgát a valódi zenészeknek. A másik nem kis probléma a pandémia, ami miatt az élő lemezbemutatók és egyéb fellépések megszervezése is nagyon bonyolult, arról nem is beszélve, hogy ha sikerül is az eseményt letárgyalni, jön a következő kérdés: ki fog eljönni? Szóval a mai trendeket elnézve, jobb megoldásnak tűnik nekünk a jövőben, ha inkább kevesebb dallal jövünk ki. Egy EP vagy egy single-el ugyanazt el lehet érni online mintha egyből 10 dalt zúdítanánk a közönség nyakába, miközben nemzetközi szinten naponta több száz vagy ezer rock/metal album jelenik meg, nagyobbnál nagyobb kiadóknál. Nem beszélve arról, ha csak egy dalra kell koncentrálni, a végeredmény is kerekebb lehet, pláne, ha egy profi klippel adod ki. Az a tapasztalat, hogy az emberek inkább a videoklipeket szeretik nézni, sok esetben mobilon.

Visszatérve, a lemezhez: a korongon 10 dal található. Öt magyar és négy angol nyelvű dal, valamint zárótételként a nálunk már hagyományossá vált, instrumentális gitáros nóta hallható. Újra felvettük a soproni városdalt is, mely „Mindennap Sopron” címmel jelent meg, videoklip formájában a YouTube-on még 2017-ben. Ez a dal méltó tisztelgés a szülővárosom előtt, és nagyon aktuális volt az újrakiadása tavaly, mivel Sopron a 100. évfordulóját ünnepelte annak a népszavazásnak, ahol végérvényesen eldőlt, hogy nem Ausztriához fog tartozni, hanem magyar város marad.

Ákos, végezetül, de nem utolsó sorban. Tervek!

Tervek! Rengeteg tervem van: minden tekintetben szeretnék még jobban fókuszálni az új dalok írására, mind a 3 projektnemnél. (Art of Haven, Montivagus, Akos Fazekas) Az instrumentális / ambient / metal projektemet is szeretném még több emberhez eljuttatni, mert nagyon kezd kiforrni a koncepció, és eddig szinte semmit nem foglalkoztam a marketinggel. 

Útjára indult egy Montivagus sorozat „The Red Triangle Route” ( A piros háromszög útvonal ) címmel, mely egy koncepcióra épülő, igazi gitáros zenei utazás. Aki szokott túrázni az tudja, hogy a piros háromszög egy turista jelölés az erdőkben, mely egyrészt súlyosabb, nehéz túrát jelöl, másrészt domb vagy hegycsúcs felé vezet. A túra közben megelevenednek a különböző gondolatok, érzések az életről, a világ aktuális helyzete. Egy ilyen kirándulásra hívja meg a kedves hallgatót a Montivagus projekt legújabb sorozata.

Az Akos Fazekas projektemmel is tavaly jött ki egy single „Mind contact” címmel, mely egy instrumentális rock dal. A dal attól különleges számomra, hogy első ízben vetettem be az Ibanez JS2410-es gitáromat, mely a rock / blues műfajban, egyszerűen felülmúlhatatlan hangszer. Olyan sokrétű elektronikája van, olyan gyönyörűek kiegyensúlyozottak a magas-közép-mély tónusok, hogy amikor először kézbe vettem, szó szerint tátva maradt a szám. Rengeteg hangszer volt már a kezemben, mert egy időben hangszerboltban is dolgoztam, de ehhez foghatót sehol sem láttam. Sokan azt szokták mondani, hogy a "signature" modellek csak reklámgitárok. Na, itt ez 1%-ban sem igaz. Olyan fantasztikusan szól csak simán erősítés és effektek nélkül is, hogy az elképesztő. Ha pedig bekötöd bármilyen erősítőbe, tekered a hangszín potmétert, valóban változik a hangszín, nem úgy mint a legtöbb hangszernél, hogy simán csak tompítja a magasat. Itt a leghalkabb hangerőn is énekel a hangszer. Úgy énekel, mint semmi más, amit eddig valaha is hallottam.

Art of Haven-el jelenleg rendszeresen zajlanak a próbák, és a vírushelyzet ellenére is, igyekszünk megragadni minden lehetőséget az élő előadásra. Nem mondom hogy könnyű helyzetben vagyunk, de nem adjuk fel! Aki pedig esetleg soproni vagy környéki, és jól bánik a basszusgitárral, jelentkezzen nálunk, a zenekar facebook oldalán! 

Ákos, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a zenekarnak!

Köszönöm.

Linkek:

Hivatalos oldal: https://www.akosfazekas.com/ 

"Kimondatlanul" videoklip: https://www.youtube.com/watch?v=JjdVep7CH14 

Album:

https://www.youtube.com/watch?v=aGsMsGo93lM&list=OLAK5uy_kGFHbTPel9a-9VDlV00RBAXOFSKR3VJEo&index=6

Montivagus album: https://www.youtube.com/watch?v=7JYrfwKpzKk

2022. január 10., hétfő

Flowcat Works, vendég Nagy Ádám


Flowcat Works - War (feat. Nagy Ádám). Ladocsi Gábor & Horváth Balázs. Valahogy az van bennem – és tudom, hogy ez a vonal egészen más irányokba is húzható – hogy akinek az alapigazság a kezében van, az tudja igazán szóra bírni a hangszert. Annak beszélni, mesélni fog a kezében a rockzene. Alapigazság? Ok. Gibson gitár és a Marshall amps. Nagy tisztelettel köszöntöm a duót az oldalon!

Azt érzem, hogy a hangulatvilágokat nézve a „Flowcat” videónak egyenes folytatása a „War”! Ami nagyon bejön, hogy döbbenetes vegytiszta rockzene, nincs benne a gyakran felesleges útkeresés bizonytalansága… csak gratulálni tudok hozzá! Szóval…. „Flowcat”-tól a „War” videóig. Mi történt veletek, hol tart most a duó!

Ladó: Köszönjük! Mi is így gondoljuk. Így terveztük mi is, hogy a kijelölt iránynak alapvető folytatása legyen a War. A videó megjelenítésben is mindenképpen szintet akartunk lépni, ezért kértük meg az Epic Film csapatát.

Balázs: Köszönjük szépen! Igyekszünk úgy választani/írni a dalokat, hogy a hangulatvilága, stílusa passzoljon egymáshoz. Igaz ez még csak a második szerzemény, de erre próbálunk figyelni majd a jövőben is. Az első dal után jött a nyár, mindenki picit a saját zenekarára koncentrált. Hála Istennek volt pár koncert mindkettőnknek, így ahogy említettük korábban, ezek mellet készülnek a FlowcatWorks dalok. Év végére azért sikerült összehoznunk a War-t.


Ha van olyan gitáros, akinek szólóit, zenei fantáziáját nem lehet összekeverni, nem nagyon lehet kategorizálni, az Nagy Ádám. Ja… szóval a technikai varázslatairól nem is beszélve! Beszélnétek Nagy Ádám és a Flowcat Works kapcsolatáról?

Ladó: Próbáltuk úgy kiválasztani a vendég gitárost, hogy a zenénk azért illeszkedjen az ő stílusához. Mivel kimondottan egy jazz-rockos gitárszóló kör lett megálmodva a szerzeménybe, ezért ötleteltünk és Ádámra gondoltunk, akinek amúgy is nagy tisztelői vagyunk. Természetesen segített az is hogy én baráti kapcsolatban vagyok vele, ez sokat könnyített a megkeresés paráján.

Balázs: Tanakodtunk, hogy kinek állhatna jól az a zenei rész. Aztán hirtelen leegyszerűsödött a kérdés. Egy beszélgetés alkalmával szóba került Ádám és Ladó ismeretsége, innen már nem is agyaltunk rajta tovább. Nagy örömünkre igent mondott!

Nem tudom kihagyni a kérdést. A Covid milyen hatással volt a duóra? Remélem, az egészséget illetően jól vagytok! Vegyük a zenei munkálkodások, koncert, illetve egyáltalán megjelenési lehetőségek szempontjából?

Ladó: Köszi, jól vagyunk. A nyár sok koncerttel telt mindkettőnknek a saját zenekarával, így egy kicsit háttérbe szorult a Flowcat Works project, illetve a war szerzemény megszólalásának és a videó klip leforgatása volt fókuszban csak. Persze már vannak előkészítve új vázlatok, ötletek, de ez már csak 2022 évben fog megvalósulni, reméljük, hogy több szerzeményt is sikerül majd megcsinálnunk.

Balázs: Ironikusan mondva, csodával határos módon túléltük! Az idegrendszeremet kezdi ki néha! De komolyra fordítva, a koncertek számának csökkenésén kívül nem befolyásolta a dolgainkat. Szerencsére van saját kis „kuckónk”, ahol tudunk dolgozni, dalokat írni, felvenni. Megjelenés tekintetében manapság minden javarészt online formában történik, amit szintén tudtunk itthonról intézni.



Apropó, zenei útkeresések. Komolyan… el nem tudom képzelni, hogy ebbe a számomra tökéletes hangzásvilágba, valami még megjelenjen. Mennyire foglalkoztok ezzel a kérdéssel?
  
Ladó: Igen. Többen mondták már, hogy miért nincs énekes a szerzeményekben? Lehet, hogy ez is eljön majd, nem zárkózunk el ettől a verziótól sem. A hangzásvilág pedig folyamatosan fejlődik. Balázs rendkívül sok időt tölt el a sound kérdésével, ami remélem nem csak nekünk hallható tényező. Én inkább kapkodósabb vagyok, ha elsőre tetszik valami, akkor nem is foglalkozok a további lehetőségekkel, csináljuk, haladjunk. Balázs ilyen szempontból óriási türelemmel rendelkezik, de ez pont tökéletes így, mert ő mindig visszahúzza a gyeplőt, amikor én már rohannék a világnak. Sokat tanultam tőle 1 év alatt a türelemről és a precízség témaköréről.

Balázs: Ebben a projectben ugye a két gitár kapta a főszerepet. Egyik kísér, másik játssza a dallamot így egyszerűen fogalmazva. Nyilván itt – ott megjelenik egy - két szinti szólam, de ez még belefér a koncepcióba. Eszünkbe jutott, hogy később énekeseket is megkeresünk, de ez még várat magára. Nekem az már picit másabb lenne az alap koncepciótól, amit elképzeltünk annak idején, de nem zárkózunk el semmi elől.

Hogyan látjátok, mennyire „díjazzák” a nem zenész, gitáros hallgatók az instrumentális gitármuzsikát?



Ladó: Több embernek nagyon bejön, de sokan hiányolják az éneket… Ez egy nehéz ügy, de nyilván ezt tudtuk, amikor ebbe belevágtunk. Nyilván tudjuk, hogy nem fogjuk felrobbantani a rádiók lejátszási listáit gitáros számokkal.

Balázs: Meglepően sokaknak tetszik szerencsére. Kb mindenki felteszi a kérdést, aki meghallgatta, hogy „énekes nem lesz?”, türelmesen elmondjuk, hogy ez egy ilyen project, lehet később, talán... Elég kevés, mondhatni nulla instrumentális zene szól a rádiókból sajnos. A nem zenész zenehallgató nem ehhez van „szokva/szoktatva”. Szakmán belül tudjuk, hogy léteznek olyan hangszeresek, akik a saját zenekaruk mellet szólóalbumot adnak ki, de sajnos ezek sem jutnak el a nagyközönséghez, pedig igazán megérdemelnének nagyobb publicitást.




Ha valaki erre az útra lép, mit tanácsoltok neki, melyek legyenek azok a fő szempontok, amik elengedhetetlenek ebben a műfajban? Vegyük ide a felszerelés kérdését is!

Ladó: Én hiszek benne, hogy végig kell járni az utat. Bár ennek az utazásnak soha sincs vége A mai felgyorsult világban azért egy kicsit átalakult minden, a fiatalok sokkal gyorsabban és könnyebben hozzájutnak mindenhez. Ez szerintem nem biztos, hogy annyira jó, mert így pont a lényeg, az „út” marad ki. Van olyan ember, aki még nem is látott élőben egy JCM800-as fejet, de 2 kattintással hozzájut elég jó szoftveres hangzásokhoz.. és osztja az észt ezekről a dolgokról.  
 A cucc kérdése mindig egy folyamatos fókuszban lévő dolog, aki ezzel foglalkozik, az tudja, miről beszélek. Én a tapasztalás híve vagyok. Szeretem kipróbálni a gitárokat, erősítőket, pedálokat, bármit, ami érdekes lehet. Összekötni mindent mindennel, kihajtani, behajtani, stb.. De alapvetőn sokan mondták már, hogy a kézben van a hang, ami igaz is, de a jó cucc szerintem legalább olyan fontos hosszútávon. A gitározás tanulás pedig nem egy 1 hónapos dolog. De erről majd Balázs tud jobban nyilatkozni, mert ő ezzel is foglalkozik, tanítja a fiatalokat.

"Nekem vannak Marshall erősítőim, jó pár pedálom, amikből már léteznek szoftver verziók is, de én jobb szeretem összedugni, mikrofonozni, felvenni, tekergetni, csűrni, csavarni.. Ennek a feelingjét nem pótolja semmi…"

Balázs: Dalok tekintetében én nem vagyok híve az öncélú magamutogatásnak, se az összes titkomat elárulni egy dalban...nem... Az inkább szakmai megközelítés. Én jobb szeretek fülbemászó dallamokat írni, amit vissza lehet dúdolni akár. Azért előfordul, hogy az ember elengedi magát, de nekem ott is fontos a dallam, az ötletesség. Persze mindenki saját maga dönti el mit szeretne megmutatni a nagyvilágnak magából. Ez leginkább belülről jön, ebben nehéz utat mutatni…


Felszerelésben pedig nem hátrány, ha az embernek vannak olyan minőségű eszközei, amivel ezeket meg tudja valósítani. Mostanában nagyon sokan szoftvereket használnak, leginkább ugyan azokat. Szoktam hallgatni a fiatalokat, nagyon ügyesek, de a hangszín majdhogynem ugyan az mindenkinél. Én jobban figyelnék ezekre, hogy a dalok mellett igyekezzenek figyelni a hangzásra is. Nekem vannak Marshall erősítőim, jó pár pedálom, amikből már léteznek szoftver verziók is, de én jobb szeretem összedugni, mikrofonozni, felvenni, tekergetni, csűrni, csavarni.. Ennek a feelingjét nem pótolja semmi… Nem beszélve, hogy teljesen más érzet egy szoftveren, vagy egy igazi fej/ládán pengetni. Nyilván ez anyagi kérdés is, meg van e az embernek helye hangoskodni, stb, de el kell indulni az úton, megtapasztalni több féle rendszert.

Végül, a közeli és – mégha talán egy kicsit értelmetlen is most a kérdés – a távlati tervekről?

Ladó: Haladunk tovább a tervezett úton és szeretnénk még több hazai gitármágussal együtt dolgozni. Illetve ami az én mániám, az a Spotify! Alig várom, hogy legalább 4-5 szerzeményünk kész legyen és szeretném, hogy a Flowcat Works elérhető legyen minden streamelő zenehallgató számára is az egész világon!

Balázs: Időnkhöz mérten csináljuk tovább a dolgokat. Mindenképp jönnek még Flowcat Works dalok!

Balázs és Ladó nagyon köszönöm a beszélgetést... és sikerekben gazdag, boldog Új esztendőt kívánok a Flowcat Works-nek!

Hasonló jókat!!! Köszönjük!  

Kapcsolat:

Hikisch Péter basszusgitáros, Sziasör?

Hikisch Péter, Sziasör? Tagadhatatlan, hogy szeretem, ha egy zenekar jól szól! Jó a fülnek! Ezt a mai, akár „házi-stúdiós” világban, össz...