Csúri Lehel gitáros, Worms In Brain

Csúri Lehel gitáros. A legelemibb témákból felépíteni a gitározást, egy világszínvonalú játékká…. valahol ezt érzem Lehel játékában. A klasszikusok igazán klasszikus koraiból átutazni a jelenbe. Nos… mi más lenne a zene, mint egy nagy utazás. A professzionális technikai tudás nélkül nem tudnak szembe jönni azok a döbbenetes váltások, mely a gitáros játékát jellemzik!  

Lehel, nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon! Szóval klasszikusok, klasszikus zenei korok, akár jelenkorok. Utazások, átmenetek közöttük. Mennyire értesz egyet ezzel, vagy a bevezető sorokkal?

Először is szeretném megköszönni a megkeresést, és üdvözlök mindenkit az oldalon és a kedves olvasókat.

Egyet értek veled. Igen ezt többször is visszakapom a hallgatóktól, ismerősöktől, barátoktól a zenémmel, játékommal kapcsolatban. Tulajdonképpen a nagy klasszikusok nagy hatással voltak, és azt kell, hogy mondjam, vannak a mai napig is rám. Sűrűn hallgatom őket, természetesen az új zenékben is vannak nagyon érdekes hangzások, játékok.

Ismerkedjünk meg Csúri Lehellel, és tudom talán ezzel kellett volna kezdenem! Ezért bocs!

Ugyan! Akkor csapjunk is bele. 29 éves vagyok, viszonylag későn kezdtem gitározni. 14-15 éves koromban fogtam először gitárt a kezemben. Egy orosz akusztikus gitár volt a tanuló gitárom. Ott dőlt el akkor, hogy van-e tehetségem. Azt hiszem a boci-boci tarkát kellett pötyögnöm magamtól…haha

Szegeden születtem, nőttem fel, odajártam középiskolába is, talán innen jön a műszaki vonal az életemben. Na persze édesapámmal is sok időt töltöttünk mindenféle szerelgetéssel.

Jelenleg Kecskeméten lakom, és egy autóipari cégnél dolgozom, mint projekt mérnök.

Szeretek sokat mozogni, odafigyelni magamra, mindig a kiegyensúlyozott életet keresem. A szokásos kondi-gyúráson kívül érdekelnek a spirituális dolgok, mint például a jóga. Furcsa egy kemény muzsikát játszó embertől lehet…haha

Ahogy látom, hogy nagyon széles sávban mozogsz a gitárok stílus világában. Nem tudom elégszer hangsúlyozni. Melyek voltak azok a súlypontok a pályádon, melyek segítségével ki tudtad alakítani ezt a zenei mozgásteret? 

Egy rövid ideig jártam gitártanárhoz a pályám elején, ezt leszámítva autodidakta módon tanultam, tanulok a mai napig is. Sosincs megállás. Sokféle zenét, gitárost, virtuózt hallgatok, sok inger ér-ért, amik igazán lenyűgöztek.

Én az a fajta gitáros vagyok, aki sosem elégszik meg a játékával és mindig fejleszti. Magamnak olyan gyakorlatokat találtam, találok ki, amiket addig nem tudtam játszani. Nekem nincs nagy titkom, egyszerűen agyalok, próbálkozom. Mindig egyel (néha kettővel J) fentebb rakom a szintet. Meg persze gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás…

Lehel, ha már stílus világ, forduljunk a hangszer felé! Fender Stratocaster! Alapból maga egy stílus! Beszélnél a miértről?

Mindig is akartam egy Fender Stratocastert. Ennek a hangszernek megvan a varázsa. Ez valami olyan, hogy ameddig nem próbálta az ember addig nem érti meg. Engem elvarázsolt…

A gitárom egy Jimi Hendrix modell, hihetetlen extravagáns a megjelenése, a színe, a hangzásáról nem is beszélve. Talán az is közrejátszott, hogy szerettem volna ötvözni a modern hangzást egy igazi klasszikus gitárral.

Azért, hogy így szóljon a hangszer és ilyen lehetőségeket adjon, azért némi háttér szükséges! Mit kell tudnunk a „vasakról”?

Ez nálam megint csak egy érdekes kombináció. Keverem a Marshall klasszikusabb hangzását (JCM900) egy Zoom multieffekt pedállal (Zoom G5). Többnyire a demók készítéséhez a pedált és a hozzá tartozó hátteret használom.

Itt is folyamatosan kísérletezem, feszegetem a határokat.

Szóló karrier. Elégedett vagy?

A terveimhez képest lassabban haladok idén.  2016-ban kiadtam az első EP-t, ami 6 számot tartalmazott. 2017-ben egy single jött ki. Az idei évben inkább a háttérmunkákra koncentrálok. Összességében azt kell, mondjam, hogy elégedett vagyok.

Talán még nem említettem, hogyan találtok meg: Worms In Brain néven vagyok megtalálható.

Nem következhet más az előzőekből, mint a zenekar kérdése?

Egy nagyon friss projektet kezdtem el nem rég. Az irányzat kicsit más, inkább a metalcore, heavy metal, stílusba sorolnám. Kicsit még csiszolódunk, de még nyáron szeretnénk kijönni egy bemutatkozó single-vel.

 

Lehel beszélnél a terveidről?

Jövőre szeretnék kijönni egy teljesen új anyaggal, albummal. Rengeteg ötlet, szám van már otthon felvéve. Ezeknek a kidolgozásán és befejezésén gőzerővel dolgozom. Nem szeretnék kapkodni, megvan minden a fejemben. Szeretném mihamarabb majd megmutatnia nagyvilágnak, bejárni az országot és Európán belül még pár helyre eljutni. Mozgalmas évnek nézünk elébe…

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Youtube:

Számok:

https://youtu.be/_yuwW2x1KB4

https://youtu.be/ggb-BOVDPfQ

https://youtu.be/fa8CVOGKhOk

Videók:

https://youtu.be/F46bTMUwD_g

https://youtu.be/YBu6hcyOBWc

Honlapok:

https://www.instagram.com/wormsinbrain/

https://www.facebook.com/wormsinbrain/

Köszönöm a lehetőséget és nagyon sok sikert a továbbiakban!

Köszönöm.

Csúri Lehel gitáros, Worms In Brain pictures 

Prieger Tamás gitárkészítő

Prieger Tamás gitárkészítő. Ami tradicionálisan szép, vagy egyszerűen nekem szép, azt nagyon gyorsan, egyszerűen, szinte az első impresszió eldönti. Szeretem amikor a hangszer szép, mert akkor szereti zenét is és szeret adni is. Tamás munkái ezt adják nekem. Tamás, gratulálok a munkáidhoz!

Pályád során, amikor a legelső hangszer készült, milyen koncepciót követtél? Az tény, hogy valamilyen úton el kellett jutnod a mester hangszerekig!

Nagyon köszönöm, Zsolt. 13 éves voltam, amikor szüleimtől az első Orfeus üreges testű elektromos gitáromat kaptam. A szerelem attól kezdve töretlen.  Azt  javítgattam,  alakítgattam, bund-csiszoltam kedvemre, kis elemes torzítót építettem bele és sorolhatnám.  Ebben még sok koncepció nem volt, de éreztem, hogy valami nagyon kedvemre valót csinálok.  Majd kb. 15 éve egy barátom megkérdezte, hogy készítenék-e neki egy egyedi gitártestet egy meglévő nyakhoz. Természetesen igent mondtam. Jobbára szabad kezet kaptam az alapvető kérések tisztázása után.  Hogy volt-e koncepció, amit követtem?  Talán csak a fa természetességének, mintázatának  megőrzése, hogy lehetőleg ne legyen színre festve. Így esett a választás egy szép kőris darabra, amely mahagóni páccal és szatén lakkal, valamint kissé átszabott " sztratós "  kontúrjával barátom maximális elégedettségére készült el.  Tehát úgy gondolom, ez egy alapkoncepció nálam, hogy ne színezzük túl a fát, ne fessük le színre, használjuk ki a számtalan gyönyörű egzóta színét, mintáját, ha lehet. A  harmónia, a látvány-egyensúly és a viszonylagos visszafogottság, amit szeretek.

Mondanál magadról pár gondolatot? Szóval következzen Prieger Tamás!

Ahogy említettem, 13 éves koromtól töretlen a szerelem a gitárral, ez immár épp 40 éve. Jó gitáros nem lett belőlem,  de azért magam néha elszórakoztatom egy jó blues-zal és gyermekeimmel is zenélünk néha, fiam zongorán, dobon és basszusgitáron is kiválóan játszik, 7 éves kislányom pedig lassan a családi zenekar fuvolistája lesz. A '90-es évek elején 1 évet dolgoztam egy bécsi klasszikus bútorasztalos műhelyben, ahol rengeteget tanultam. Majd a Rendőrtiszti Főiskola elvégzése után kriminológia tanulmányok céljából másfél évet töltöttem az Egyesült Államokban, azonban édesapám halála miatt haza kellett jönnöm. A gitár viszont a tengeren túlon is megtalált. Floridában többször jártam egy kiváló gitárkészítőnél, aki csak pár utcára lakott tőlem. Fantasztikus élményekkel és tudással gazdagodtam akkor is. Miamitól Detroitig számtalan hangszerboltot bejártam. Sokszor voltam már Kanadában, ahonnan egy alkalommal teli bőrönd félkészre fűrészelt igazi kanadai riglis juhart hoztam nyak alapanyagnak. Ezekkel a tapasztalatokkal és élményekkel kezdtem el azután itthon komolyabban foglalkozni a gitár javítással, majd a készítéssel.

Hogyan tudod meghúzni azokat a határvonalakat, melyek a szép hangszer és a gyakorlatiasság kérdés között vannak?

Nem tudok éles határokat húzni e kérdések mentén.  Mindig kiindulunk egy alapkoncepcióból és a már meglévő, de nem a készítő  fejében megfogalmazódott tervet kell olyan mederbe terelni, hogy az alap elképzelés, a funkcionalitás és az esztétika a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz. Eddig nincs rossz tapasztalatom ezzel, úgy gondolom, a zenészek többsége hajlandó elfogadni a tanácsokat, én pedig arra törekszem, hogy minél kevesebb kompromisszumot kelljen kötni.

Tamás, lehet, hogy kicsit profán a kérdés, de ha valaki rendel Tőled egy gitárt, hogyan tudod „kivonni” belőle a saját szubjektív véleményed, érzéseid?

Adott egy feladat, amit mindig egy újabb kihívásnak fogok fel és próbálom nem "kivonni" a szubjektív érzéseimet. Inkább azon vagyok, hogy beletegyem azokat óvatos meggyőzéssel, irányított beszélgetéssel. Ilyenkor jól jön a nyomozó múltja az embernek :)  Persze ez nem jelenti azt, hogy kifordítom a megrendelőt a terveiből, hanem az előző kérdésre visszatérve csak a józan ész határain belül maradva javaslok.

Mennyire befolyásolják, a gitárkészítési elképzeléseid a magad által kedvelt gitár játékstílusok, ill. zenei stílusok?

Ezek a dolgok a megrendelésen kívüli "szabad koncepciók"-ban kiteljesednek. Egy londoni és egy manchesteri hangszerboltba készül most 2 hangszer, ami jövő tavasszal érkezik Angliába, itt szabad kezet kaptam és úgy érzem ezzel az alkotói szabadságom is teret kap. Én blues fanatikus vagyok és most fiamnak és magamnak készítek egy telecastert, kicsit átgondolva.

Banális kérdés lehet… mi okozza a legnagyobb fejtörést amikor megálmodsz egy gitárt?

Az, hogy a sárga csekkek befizetés előtt, vagy után megyek-e fát beszerezni :) De komolyra fordítva, összességében tervezem meg a projektet és amint felvázolom az elképzelést, ez már önmagában sok kérdésre választ ad. Nem élem meg problémaként, örömmel tervezek. Viszont válasz nélkül nem hagylak, így elmondom, hogy az idő a legnagyobb ellenségünk is egyben, mint amennyire barátunk is tud lenni olykor. Főállás és család mellett készítem a hangszereket, szeretnék minél többet a családommal lenni és sokszor itt kell kompromisszumot kötni.

Végezetül, tervek!

Jövőre jön egy nagy műhelybővítés, tervekben, ötletekben nincs  hiány, minden évben 2-3 hangszert fogok az angol piacra is elkészíteni, ennek alapjait egy angliában dolgozó orvos barátom segítségével már lefektettük. A Hangépítést Hajagos Misi barátommal töretlenül folytatjuk, a dolog azon a fronton is erősödik.

Tamás, nagyon köszönöm a beszélgetést és minden jót had kívánjak a munkáidhoz.

Köszönöm.

Grobe Rudolf, HUNOR csöves gitárpedálok

Grobe Rudolf, HUNOR csöves gitárpedálok. Örök dilemma a húrosok között a pedálok kérdése. Régi barátom segítségével, most közelebb próbáljuk hozni az effekt pedálok világát, hasznát, használhatóságát. ... vagy esetlegesen a szükségességét? Meglátjuk. Rudi segítségével egy olyan különleges csöves pedálsorral ismerkedhetünk meg, melyet igazán nagy élmény volt tesztelni a hozzáértőknek, és talán nem utolsó sorban nekem is!

Rudi nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon, és elsőre tegyük rendbe a miértjét annak a talán egy kicsit „misztikus” kifejezésnek, hogy „csöves” pedálok?

Először is köszönöm a megtisztelő lehetőséget, hogy a HUNOR „lányokról” beszélhetek az Olvasóidnak. Az általam fejlesztett és gyártott pedáljaim technikailag visszanyúlnak az első nagy zenei ikonok által használt elektromos erősítők világába. Ezek az erősítők a kor lehetőségeinek megfelelően elektroncsövekkel voltak felépítve, ami ugyan nagy méretet, ezzel együtt komoly súlyt, de egyedi, lágy és élő hangzást is jelentettek. A HUNOR elektroncsöves pedáloknál igyekeztem ezt az élő egyedi hangzást megtartani, és kiküszöbölni a negatívumokat: a nagy súlyt, a nagy méretet és nem utolsó sorban a magas tápfeszültséget.

Hát Rudi, azért kikerülhetetlen a kérdés, hogyan fordul valaki a csöves pedálok tervezésének, gyártásának a világába?

Erre nem egyszerű megválaszolni, főleg annak fényében, hogy semmiféle hangszeren sem játszom. Viszont talán pont ez a legfontosabb momentuma annak, hogy tényleg egyedi működésű és kezelésű effekteket sikerült kigondolnom és építenem. Gyakorlatilag lábbal tiprom a hagyományokat. Az alapötletet 2014 elején egy zenész barátom és akkori kollégám, Kurucz Attila hozta. Ez az egész zenei világ igencsak távol állt tőlem, nem is nagyon hittem a 12V egyenfeszültségről működtetet elektroncsöves elektronikákban. De nem én lennék, ha nem kezdtem volna el hosszú órákat tölteni az áramköreim tervezésével, megépítésével, kipróbálásával, komoly mérésével. Mivel jó útra léptem, és magam is meglepődtem a kezdeti sikereken, még több időt fordítottam a fejlesztésre. 2014 év végére előálltak az első prototípusok. Örömömre sikerült sok neves zenész lába elé tolni a boardot. A tapasztaltak nem csak Őket, de engem is megleptek. Innentől nem volt megállás: a protókat tökéletesítettem és új effekteket is megálmodtam. Jelenleg a HUNOR család 10 tagból áll és egy saját fejlesztésű tápegységet leszámítva 9 féle pedállal büszkélkedhetek.

Miben hoz mást a HUNOR a többi, igazán már szinte számlálhatatlan, és jó effekt gyártókkal szemben?

Röviden: Kipróbáltad, hallottad, szemed-szád tátva maradt. De a viccet félretéve: Mindig is a hangzás érdekelt. A kapcsolásaimat megépítettem félvezetőkkel is. Mérve semmi különbséget nem tapasztaltam. De a hangzás ég és föld. Sok gyártó készít „cső ízű” effekteket, de az én pedáljaim valóban elektroncsövet használnak. Az általam fejlesztett kapcsolások mellett több zenésztől hallottam, hogy így még nem hallották saját hangszerüket megszólalni. Az igazi érdekessége a HUNOR pedáloknak, hogy zenekari közegben nem kell a hangerőt növelni, hogy hallható legyen a játék, mert a bekapcsolt effektekkel relatív kis hangerő mellett is átszólnak a jam-en. A hangszer hangját teljes terjedelemben átviszik, nincs alsó-felső vágás, emelés.Volt szerencsém nem csak gitár, basszusgitár, de klasszikus hangszerek: hegedű, nagybőgő hangját is megtapasztalni. Emellett rengeteg féle egyéb pedál és erősítő környezetében, valamint több zenei stílus mellett sem vallottam szégyent.

Rudi, amikor teszteltem a HUNOR pedálsort, nem igazán éreztem, hogy a szólógitárokra lenne kihegyezve. Döbbenetes jól szóltak, amikor basszusgitárokat dugtunk rá! Hogy is van ez?

Igen, erre utaltam az előbb. A pedálok áramköreit úgy terveztem meg (és persze az építésnél erre fokozottan ügyelek), hogy komoly bemenő jel szint változások esetén és nagyon széles frekvenciatartományban is működjenek. Ráadásul meglepően kis zaj szinttel dolgoznak. Ezt Lukács Peta demonstrálta is egy neves erősítő márkával összehasonlítva.

Szakmát félretéve egy picit, gyönyörűek a pedálok! Hogyan sikerült ilyen „designe” –t összehozni?

Ez kényes kérdés. Kinek a pap, kinek a papné. Ami külcsín kialakításánál vezérelt, az építhetőség, használhatóság, tartósság. Mindezt a „csöves” korszak megszokott formáit követve. Igyekeztem nem túl hivalkodó, de mégis feltűnő, és ami szintén fontos, egységes formát választani. A design és a logo a HUNOR márka része.

Melyik volt a láncnak az a tagja, ami a legtöbb „gondot” okozta?

Ahogy már említettem, a kezdeti elgondolásokat többször is átterveztem, átépítettem, míg a végleges, ma is használt állapotokat elértem. A névválasztás sem volt mindig egyszerű, volt pedál, ami komoly fejtörést okozott. Mint látható, a családtagok női elnevezést kaptak. A legtöbbje könnyen jött, de egy pedálom addig nem árulta el a nevét, míg Benkő Zsolt keze-lába alatt meg nem szólalt. Ő Dirty Daisy, high-distorsion pedál. Építésben is van egy nagyon makacs tagja a társaságnak. Többször kerültem vele zsákutcába, ilyenkor minden ment a levesbe, míg végül úgy 2 és fél év vajúdás után megszületet. Nem más, mint Alice, az elektroncsöves chorus effekt.

Rudi, végezetül, merre tovább Hunor csöves pedálok? 

A jövőbe nem látok. Örömmel megyek bemutatókra, workshop-okra. A Facebook és az Instagram oldalamon jelzem, merre lehet HUNOR pedálokba botlani. Általában utolsók közt vagyok, aki elhagyja a helyszínt, mert nagyon sokan érdeklődnek, és ami fő: próbálják, tesztelik a pedáljaimat. Sok értékes pozitív visszajelzést kapok. Nagy vágyam, hogy a sor végére is tegyek egy saját fejlesztésű eszközt, egy egyedi hangzású, HUNOR „átgondolású” végerősítőt. Már közel fél éve elkezdtem a tervezését és az építés kezdeti lépéseit, de még nem érett meg bennem. A teszt állapot még elég távolinak tűnik, de az elhatározás már megszületett bennem.

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a munkádhoz!

Köszönöm.

http://www.hunortubepedals.hu
https://www.facebook.com/hunor.tube.pedals.new/
https://www.instagram.com/hunor.tube.pedals/ 

Vajner László, gitáros

Vajner László, gitáros. Alapvetően a szintetizátorok adta zenei lehetőségek, olyan mozgásteret biztosítottak, a szerzőknek, hogy akik beléptek ebbe a végtelen világba, azoknak olyan zenei egyéniséggel, látásmóddal, fantáziával kellett rendelkezniük, hogy irányítani, használni tudják ezt a tárházat. László zenéjében tökéletes az egyensúly a gitár és a digitalizáció adta „végtelen” között. Gratulálok a zenédhez, és köszönöm, hogy immár másodszor is, elfogadtad a meghívást.

Számomra megtiszteltetés és köszönöm a kedves szavakat. Habár a második felében érzek némi túlzást, abszolút egyetértek a kezdő gondolataid azon részével, hogy akik újonnan lépnek be a szintetizátorok valóban végtelen világába nehéz dolguk van, gitáros fejjel pedig főleg furcsa az elektromos hullámok alakítgatása. Pont a hetekben merült fel ez a téma és minden nagyképűség nélkül, hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy az első közelebbi kapcsolatom egy szintetizátorral – pontosabban soft synth-el – kevesebb, mint fél éve volt és most már teljesen otthonosan mozgok a különböző típusok között, legyen az analóg, digitális, FM vagy moduláris és nem jövök zavarba az oszcillátor, ADSR, LFO, VCO, VCA, vagy Filter Cut és Resonance hallatán, valamint Yamaha DX7-et programozok, amitől valljuk be elég sokan ódzkodnak. Ugyan még rengeteg tanulnivaló van, ahogy a „gitárvilág”-ban is, hiszen jó pap is holtig tanul, de már van egészséges alapom a fejlődéshez.

Laci, engem nagyon érdekelne, hogy amikor „dolgozol”, melyik a domináns hangszer? Vagy egyszerűen a hangszerek csak eszközök, hogy az elképzelések papírra kerülhessenek?

Mivel egy főként gitáros közösségnek szóló oldalon vagyunk, így kicsit meg is rónám magam így egyből az elején, mivel úgy érzem, az utóbbi időben kevesebbet kerül kézbe a jó gitár mikor zeneírásra kerül a sor. Mindig felbukkan itt-ott, talán nincs is olyan szám, ahol ne használnám, de sokszor csak layer vagy díszítés szerep jut rá, klasszikus riffek, vagy akkord menetek szerepét átvette az újdonságnak számító szinti – értem itt a legutóbbi Vajner Projektet, ami főként elektromos számokból fog állni.

A Tisztulás esetében azt hiszem sikerült megtalálni az aurea mediocritas-t. Az ABEL-ben pedig – egyelőre – a gitár lóg a nyakamból, a továbbiakban pedig meglátjuk. Egyre több ötletem van, amit a srácokkal is tudnánk kamatoztatni.

Tehát ugyancsak egyet kell veled értenem, a hangszerek csak eszközök, amivel megszólaltatjuk azt, ami bennünk fogalmazódik meg, habár elgondolásom szerint mi is csak egy eszköz, egy közvetítő vagyunk, amin végül a hanghullámok megrezegtethetik mások dobhártyáit – hogy kicsit reflektáljak az öreg Weöres Sanyi gondolataira.

A bőség. A bőség zavara az, ami miatt az a zenei világ, amit Te képviselsz, nekem hihetetlen misztikus. Ahogy pedig ezt használod, ahhoz csak gratulálni tudok! Elmondanád azt a folyamatot, azokat a fő mozzanatokat, ahogy hangot kapnak a zenei elképzeléseid?

Erre a kérdésre sajnos nem fogok tudni kielégítő választ adni. Ennek egyik oka az előbb említett gondolatkezdemény, hiszen nehéz kézzel fogható magyarázatot adni úgy általában a művészetre, különösképp a zenére.

Általánosságban elmondható, hogy igyekszem nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott elmével hozzáállni mindenhez. Ebből következőleg az inspiráció is sokrétű. Példának tudnám hozni a legutóbb íródott dalt, ami egy hétköznap délelőtt hullott hűvös záporból és az erre a hangulatra készített DX7-es hangzásból nőtte ki magát.

A folyamatot tekintve egy fontos mozzanatot emelnék még ki. Ha megjön az a bizonyos ihlet, akkor igyekszem minél tovább meglovagolni mielőtt újra szélnek eresztem. Nem mondom, hogy nem fordul elő, hogy már várnak az autóban, mikor én már felöltözve „na csak még ezt felveszem sketchnek” vagy „mi lenne, ha itt még alátennék egy kis subot” problematikákkal küzdök.

Biztos ismeri mindenki az érzést, amikor van idő és kedv is, de akárhogy próbálkozik csak B side ötleteket sikerül kiizzadni, viszont máskor csak úgy magától íródnak a dalok, ömlenek a tintás sorok a papírra és kopik az ecset a vásznon. Bár véleményem szerint fejleszthető és tanulható, hogy a nehézkes indulásból is teljen az üres lap kellő kitartással.

Talán ezzel kellett volna kezdenem, de mi inspirált Téged, hogy erre az útra fordulj?

Ha a gyökerekre helyezzük a hangsúlyt, akkor elég összetett a kép. Mindenképpen hozzájárult az induláshoz édesanyám által protezsált zeneiskola, a gitározáshoz pedig a Metallica ’91-es moszkvai koncertvideója. Művészetszeretetemre bizonyosan hatással volt édesapám, ugyanis neki a szobrászkodás és a rajz az, ami nekem a zene és az irodalom.

Az út jelenlegi szakaszát leginkább az ébredéshez és a méregtelenítéshez tudnám hasonlítani. Mindannyinknak megvan a maga keresztje viszont azok, akik könnyíteni akarnak a súlyon és megkeresni a miérteket már kevesebben, ha szabad pár közhellyel élnem. Mielőtt az újnak táptalajt tudnánk biztosítani méregteleníteni kell, letenni a súlyból az út mellett. Sajnos sokan megfeledkeznek erről, átsiklanak felette.

Illették már a képi és hangzóanyagot – főleg a Monoton miatt – a sokkoló jelzővel, habár nem ez a célom és nem ilyen szándékkal íródott egy hang sem és nem emiatt készült egyetlen filmkocka sem, viszont mindenképpen szeretnék megnyitni másokat. Sokkoló mivolta valószínűleg inkább mélységéből fakad, hiszen nekem bátyám elvesztése és a múltból fakadó súlyok alól hoz enyhülést és ezeknek lenyomata. Ámbár szó sincs jajveszékelésről, vagy panaszkodásról, inkább a tapasztalataimról akarok mesélni és ezáltal segíteni másoknak, tehát törekvés egy pozitív végkifejletre.

Hogy merre kanyarog tovább az út pedig meglátjuk, rengeteg terv, tennivaló és fejlődési lehetőség van a fejemben. Próbálom félig tudatosan irányítani és félig az általad is említett miszticizmusra bízni.

Hát a hangszerpark, amit használsz, elképesztő! Ebben is, mint mindenben a világban, túlkínálat van. Milyen szempontok alapján válogattad össze a felszerelésed? Kikerülhetjük, de azért ez anyagi szempontból sem lehet semmi!

Sajnos ilyen ez a popszakma, szokták mondani. Gitár cuccok terén is tudjuk, hogy egy lottó ötöst is el lehetne költeni, most pedig itt a Moog Voyagerek, Juno 106-ok és Nordok világa, amire ez szintén halmozottan igaz. Abszolút nem hiszek abban, hogy a fantasztikus sound vagy egy jó szám, előadás alapfeltétele a high end motyó. Sőt! Sokszor az ellenkezője az igaz. Máté Péter az egyik legnagyobb hazai zenész véleményem szerint és mégse Mesa Boogie-ról szólt USA LP Custom-el. Rengeteg meló és lemondás árán szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen gépparkkal tudok dolgozni jelenleg, de emlékszem még mikor 5000 Ft-ot kellett összespórolnom egy Behringer EQ 700-ra, vagy arra milyen állatul szólt a Master of Puppets a 25 wattos Johnson kombón Samick gitárral. Ez így van jól és ettől még szebb az egész, még inkább tudok örülni, ha sikerül újítanom valamit.

Mondhatni egész konkrétan összeállt a setup, természetesen most is megvan mit szeretnék fejleszteni. Próbálok minél több VST-t hardware-re cserélni, megoldani élőben is a sztereó képet, ABEL-ben meg a hangerőből sosem elég, főleg a 6505-el nem. Az pedig, ha valaki arra a kérdésre, hogy „Biztosan kell-e még egy gitár?” nemmel felel, tudjuk, hogy csak átmeneti zavar léphetett fel, gyorsan térítsük magához egy Snickerssel.

A legutóbbi írás óta is egész sok minden változott. Kicsit egyszerűsíteni akartam és bár sajnálom, de eladtam pár delayt. A legújabb lakó a stúdióban egy Strymon Timeline és egy Yamaha DX7-es, meglátjuk csak átmenetileg vagy véglegesen érkeztek-e.

Laci, meg sem próbálom meghatározni a műfajt, és szerintem ettől szabad hihetetlen módon ma zenéd! Talán egy kicsit emiatt is, de azért erre a zenére oda kell figyelni, rá kell hangolódni. Ez sajnos a mai világban csak nyomokban van meg. Szóval fogadóképes erre a közönség?

A műfaji meghatározásban én sem tudok neked segíteni, de ez a jövőben csak bonyolódni fog, ezt már látom előre. Amphibius vagyok, „kellemesen” érzem magam Neurosist hallgatva egy sötét, gyárépületből alakított koncerthelyen – Neurosis és kellemes egy mondatban… –, de egy komoly zenei előadáson. Zenei téren előszeretettel fogyasztok mindent, legyen az Liszt, Grover Washington, Clapton, „gépzene”, Cannibal Corpse vagy Amenra, szóval színes a paletta.

A Tisztulás semmiképpen sem egy délutáni nassolós könnyed zene, teljesen egyetértek, de nem is ez a célja. Szükség van egy bizonyos fokú puhításra és az utóbbi időben figyelek is rá, hogy kicsit szélesebb körben is fogyasztható legyen a zeném amellett, hogy minél inkább próbálok önazonos maradni.

Hogy van-e rá közönség, azt meglátjuk. Kaptam nagyon kellemes és meglepő visszajelzéseket a legkülönfélébb helyekről és emberektől. Úgy gondolom élőben fognak igazán működni a számok, szóval koncertek után többet tudok mondani majd.

Egy valamit biztosan kerülni akarok, az üres és céltalan művészkedéstől kicsit száraz a szám, másrészt a kontraszt mellett a szimbolika az egyik vesszőparipám, szóval igyekszek üzenni, kizökkenteni és tartalommal megtölteni, amit csak lehet, még ha olykor keserédes is ez.

Gondolkodsz zenekarban is?

Erről még ugyan nem beszélgettünk, de régebb óta nyomom zenekarban, mint szólóban. Sőt elég kevés időt töltöttem el úgy, hogy nem voltam valamiféle bandában. Az első komolyabb próbálkozásnak a Diamond Inside-ot mondanám, eljutottunk egy lemezig és pár koncertig, majd ebből sarjadzott a jelenlegi ABEL. Az utóbbi időben azon dolgozunk, hogy berúgjuk kicsit a zenekart, új dobossal és szintissel gyakoroljuk a számokat, a napokban jött ki az első szám a „Szomjazó” lemezről, természetesen új dalokon is dolgozunk párhuzamosan és nem sokára koncertet is tervezünk. Nem utolsó sorban sikerült összehozni egy egész pofás próbatermet nem olyan régen, szóval haladunk szépen, ahogy időnk és energiánk engedi.

Végezetül, tervek!

Alapjáraton folyton jár az agyam, rengeteg jegyzetem van, jelenleg is dolgozok pár elektromos számon, ezekhez klippen vagy egyszerűbb vizualizáción, de már a következő 5-6 lépésen gondolkozok és vannak tervben nagyobb volumenű dolgok is.

A legközelebbi mindenképpen a Tisztulás lemez megírása, ettől még kb. másfél számnyira állok, majd szerzői kiadásban meg szeretném jelentetni. Ezután, ha kellően összegyakoroltam és a vetítéssel is elkészültem le akarok szervezni pár koncertet határon belül és, ha megoldható határon túlra is eljutni, természetesen mindezt pár itthoni bandával, vagy előadóval karöltve. Másrészt, ami talán fontosabb is, a korábban említettektől motiválva szeretném adomány formájában támogatni egy itthoni rákos gyermekeken segítő szervezetet a koncertekből befolyt összegekből. Ezzel kapcsolatban terveim szerint a közeljövőben tudok majd több konkrétummal szolgálni.

Ezenkívül próbálom bővíteni és útjára indítani az elektromos zenében tett kalandozásaimból született számokat, ehhez borítón dolgozok és nagy vágyam lenne már egy „normális” klipp elkészítése is, nagyobb költségvetésből – vagyis egyáltalán költségvetésből, hisz eddig minden budget, teljesen home made készült. A Csak csendesen-t a próbateremben forgattam le egyedül, a fókuszt pedig a helyemre ültetett dobozzal állítottam be, szóval jó lenne előrébb lépni ezen a téren is.

Továbbá hatalmas örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy meghívtak a tengeren túlra zenélni, ami valljuk be egy hatalmas bakancs listás dolog. Kaliforniában, pontosabban Santa Cruzban tartják immáron a 16. International Looping Festival-t, ahol elsőként képviselhetem Magyarországot. Gyakran meg kell magam csípni, hogy rájöjjek nem álmodom csak mindezt.

A következő évben pedig – tehát 2019 nyarára – szeretném itt, Debrecenben egy fedél alá összehozni az ország és a térség loopereseit egy hasonló fesztivál vagy dzsembori keretében. Meglátjuk mi kerekedik ki belőle.

Viszont ezek még csak tervek, habár elég konkrétan megvan az elképzelés még rengeteg munkát és kitartást kell mögé tenni, reméljük a legjobbakat.

Köszönöm neked a lehetőséget, a megkeresést és alapjában véve, a magyarországi gitáros közösségért tett fáradozásaidat, remélem nem utoljára beszélgettünk.

Én köszönöm a lehetőséget, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Szóló dolgaim:

facebook: https://www.facebook.com/laszlovajner/

instagram: https://www.instagram.com/laszlovajner/

számok:

https://www.youtube.com/watch?v=cf4eM6GT4lo

https://www.youtube.com/watch?v=sESQ-agG0ec

ABEL:

facebook: https://www.facebook.com/abelzenekar/

számok:

https://www.youtube.com/watch?v=0H_zP8NWI-g&t=123s

https://www.youtube.com/watch?v=3UOpVO95mTk