Hajagos Mihály, a Hangépítés - aktuálisan a Tőserdei
Pálinkaházban, 2018 június 16 –ai, 11:00 –kor kezdődő- találkozó alapítója.
Minden tiszteletet megérdemelnek azok az emberek, akik valamely témában, a
világban, minden közhely nélkül mondva, időt, energiát belefektetnek egy olyan
esemény megszervezésébe, ami előre mutat, tudást, tapasztalatot ad nekünk.
Amikor kialakul egy élő, pillanatokon belül változó, növekvő enciklopédia.
Gratulálunk és Misi, tényleg minden tiszteletem a Tied!
Misi, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Kimondva,
leírva annyira egyszerűnek hat összehozni egy találkozót. Amúgy rettenetes idő,
és munkaigényes feladat. Beszélnél a miértről?
Szóval az első kérdésedre
válaszolva, hogy miért is hoztam össze ezt a találkozót? Alapvetően azért, hogy
megtudjam található még rajtam kívül pár ember, akik gitárokkal foglalkoznak.
Azt tudnotok kell, hogy abban az időben a web még igen csak gyerekcipőben járt.
Nagy nehezen megtaláltam azokat a zenei találkozókat, ahol találkozhattam
velük, de mindig voltak olyan pontok, amiben én változtattam volna. Kiemelt
volt a Hangfoglalás, amit a Syma csarnokban rendeztek, csak épp azt nem
hallottuk, amiért mentünk, a hangot! Nyilván mindenki próbálta a hangszereket,
erősítőket, ami nem ment másként, csak egyre hangosabban. Aztán egy másik
találkozón, az volt a problémám, hogy nem volt senki, aki elmondta volna, ki
az, aki hozott hangszert, ki az, aki csak látogatja a rendezvényt. Szóval nem
volt egy karmester, aki levezényelte volna az egészet. Aztán fogtam magam, és
összefésültem a tapasztalataim. Ennek eredménye a Lakitelek – Tőserdei
Pálinkaházban megrendezett, Hangépítés, ahol a gitár, vagy erősítő gyártók
külön termeket kapnak, és nyugodt körülmények között lehet ismerkedni a
hangszerekkel. Aztán mindenki hozzátett egy picit és lassan formát kapott a
Hangépítés. Prieger Tomi barátom, aki egy kiváló szegedi hangszerépítő,
javasolta, hogy szervezzünk egy gitáros versenyt.
Mivel kicsit előre toltam a Hangépítést, akkor most
ismerkedjünk meg Hajagos Mihállyal!
A szakmámat nézve, bútor asztalos
vagyok. Mint, mindenki én is elkezdtem muzsikálni. Azonban hamar rá kellett
jönnöm, hogy inkább hagynom kell mások tehetségét kibontakozni. Én azóta is a
háttérben, a gitárok készítésével foglalkozom. Engem inkább az anyag és a hang
kapcsolata fogott meg. Így vissza tekintve nem vesztettem semmit, a közönség
meg pláne!
Szóval, „Amatőr hangszer-készítők találkozója”.
Visszakanyarodva, az biztos, hogy valamilyen koncepciót, időrended követned
kellett a szervezés során. Milyen a sarokpontjai vannak a Hangépítésnek?
A szervezés, mint mostanra már
kiderült számomra, egy külön embert igénylő, önálló szakma. Első körben csak
arra gondoltam, hogy összejövünk a magunk kis köreiben. Megbeszéljük a
tapasztalataink, az építés során előbukkanó problémákra próbálunk közösen
válaszokat keresni. Inkább egy baráti találkozó? Igen annak hívnám. Aztán
kiderült, hogy ez egy nagyon komoly történet. Még most is gyűjtöm, szedegetem
össze a tapasztalatokat. Azért így harmadik alkalommal, már kialakult némi
rutin a szervezésben. Az egész alapja, hogy legyen valami magja. Ez lett a
gitárosok versenye. Már az elsőn kiderült, hogy nagyon bejön a közönségnek a
verseny. Hihetetlen tudással megáldott gitárosokat lehet hallani a versenyen.
Nem is gondolnánk milyen tehetségek sétálgatnak közöttünk. Aztán persze hozzuk
a saját hangszereinket. Valahol érdekesek, valahol mestermunkák. Természetesen
a gitárok velejárói az erősítők, hangládák, és kiemelném Kurtács Andris –
Subline – remek hangszedőit is. Ami fontos szempont lett, hogy mivel ezek az
emberek a családjuktól veszik el ezt az időt, valahogy úgy kellene alakítani a
találkozót, hogy családostól is összejöhetnénk. Nyilván ettől kezdve úgy
próbáltam szervezni a programokat, hogy a szigorú szakmaiság mellett mindenki
találhasson számára érdekes eseményeket. Így nincs mereven bekorlátozva a
Hangépítés menete.
Azért azt tudnunk kell, hogy nem akármilyen kapcsolódási
pont van a hangszerkészítés és közted! Beszéljünk a Victory gitárokról!
Amikor elkezdtem foglalkozni a
hangszerkészítéssel, a Victory gitárok tervezésével, még nagyon messze volt az
idő, hogy a nagy múltú amerikai műhelyek koncepciói, szakmai fogásai,
egyáltalán a hangszerkészítés alapdokumentációi átjussanak a ma már kevésbé
ismert vasfüggönyön. Családi okok miatt háttérbe szorult a dolog, de valahol
mindig ott motoszkált bennem a gitár, a hangszer, a hangszerkészítés gondolata.
Második feleségem Viki észrevette, hogy ez már lényegesen több annál bennem,
mint hogy egyszerűen tetszik a téma. Ezért megvásárolta nekem a „Nagy
gitárkönyv” –et, Tony Bacon-tól. Nos, ez aztán beindította a második ütemet.
Azért látható, hogy nem véletlenül lett Victory a hangszereim neve. Lassan
azért be lehetett szerezni olyan alkatrészeket, melyek már minőségiek voltak,
és kezdett kilépni a munka a „saját szórakoztatásomra” vonalból. Arról nem is
beszélve, hogy megneszelték a környéken, hogy mivel is foglalkozom, és a srácok
elkezdték hozni a gitárokat, hogy itt „faragjunk” egy picit, ott „tuningoljunk”
rajta. Aztán eljutottam addig, hogy elkészítettem a saját hangszereimet, de egy
hagyományos koncepciót követtem, mégpedig, hogy maradtam a hagyományos
formavilágnál, mondhatom az alapformáknál. Valahogy még nem éreztem azt a
pluszt, hogy a saját formavilágom kialakítsam. Nem mellesleg, ezt erőltetni nem
lehet, mert, ha nincs benne igazán szíve-lelke az embernek kudarc az egész.
Inkább egy újra gondolt, a saját szám íze szerint összerakott gitárokra
gondolok. Természetesen, jött olyan megrendelő, aki határozott elképzelésekkel,
rajzokkal jött. Elkészítettem, de ez már egészen más gondolkodási, szakmai
formát igényel. Manapság már az életem része a hangszerkészítés, és tudom, hogy
itthon nincs olyan rangon ez a fajta tevékenység, mint amit megérdemelne, de
mivel nekem ez nagyon fontos, így túl tudok lépni a bűvös „megéri – nem éri”
kérdéseken! Megéri!
Nagyon komoly belső energiatartalékokkal kell
rendelkezned ahhoz, hogy alkoss, és alapíts is mellette! Mi késztet Téged, mi
visz előre, hogy egyszerűen szólva, tegyél! Szóval egy picit had nézzünk bele a
mindennapjaidba!
Nyilván egyensúlyban van a
hangszerkészítés és a mindennapi munka vagy a magánélet. Amikor ez az balansz
kialakul, lényegesen könnyebben mennek a dolgok. Nem hatnak károsan egymásra,
sőt, kifejezetten előrevisz. A hangszer, vagy a szerszámok tervezését nem lehet
időkorlátok közé szorítani. Amikor jön az ötlet, akkor kell vele foglalkozni. A
„kötelező” munkavégzést viszont lehet ütemezni, beosztani, tervezni.
Kiegészítik egymást. Akadnak azért szemléletbeli kérdések. Összehoztam egy
CNC-t. Szoftver vezérelt ez a marógép. A test, vagy a gitár nyakát precízen el
lehet vele készíteni. Hát a kérdés „hand-made” vagy nem. Véleményem szerint,
használni kell az eszközöket, ami a gondolataim, elképzeléseim, vagy konkrét
terveim az asztalra viszik. Előre kell lépni a kőbaltás korszakból...! Hogy mi
visz előre? Semmi misztikus nincs benne. Felkelek reggel és szembe jön a
feladat, az inspiráció. Folyamatosan zsong körülöttem ez a világ. Ja igen....
amióta a Hangépítést szervezem nem nagyon kell már a feladatokon gondolkodnom.
Van bőven. Akár a tervezésnél, akár a minél jobb szervezésnél, ez egy soha
véget nem érő történet, csak egyre jobb lesz, de vége nem lesz.
Misi, kötelező záró kérdés.
Tervek!
Hangépítés. Így egyszerűen. Azért
van valami nagyon emberi ebben, amire nagyon büszke vagyok. Vannak emberek,
akik már évek óta kerülgetik egymást a személytelen világban, a bitek között és
itt találkoztak először személyesen. Tényleg leírhatatlan, hogy tudnak örülni a
találkozásnak. Ezt nem szabad hagyni, hogy kivesszen a világból!
Mindenkit, aki már egy fél
hangszert készített vagy tervezi, hogy belevág, jöjjön el bátran mutassa meg
beszéljen róla, ismerkedjen meg olyan emberekkel, akik segíteni tudnak neki,
mert az biztos, hogy segíteni is fognak! Nagyon pozitív, hogy nincs
rivalizálás, hihetetlen segítőkészség van a Hangépítésen. Talán az egyik
legfontosabb jellemzője! Köszönöm.
Misi, nagyon köszönöm a
beszélgetést, és nem zárhatom mással, mint hogy nagyon sok sikert és ott
leszünk a HANGÉPÍTÉS 3 –on!
Fantasztikus szuper Mestermunka...
VálaszTörlés