Simon Patrik, gitáros

Simon Patrik, gitáros. Nekem mindig bejött a letisztult, az energiával, erővel telenyomott gitárhang. Ez önmagában rendben is lenne, de ha ez a hang egy igazi, karakteres gitáros kezébe kerül, akkor válik teljessé a kép. A Jockey Jokers felvételeit hallgatva, ez az, ami először szembe jött velem. Gratulálok Patriknak és az egész zenekarnak!

Tudom, bemutatkozással illene kezdeni egy interjú kérdéssort, de nem tudom megállni, hogy elsőre ne „szakmával” kezdjem. A gitáros eszközök közül az egyik leghasznosabb, de talán egyben a legcsalókább is, az a wah pedál. Patrik remekül használod, és tökéletesen bele is illik a stílusodba a wah pedál. Beszélnél nekünk erről a témakörről? 

Szia Zsolt, üdvözlöm az olvasókat! Örülök a kérdésnek, és szívesen beszélek róla. Rengeteg negatív példával találkoztam, miszerint a wah pedált "kamunak, koszolásnak" használják a gitárosok. Ezek sok esetben nem teljesen alaptalan állítások, de szerintem egy rendkívül színes, érdekes és lehetőségekkel teli világot ad hangzásban és játékban, a gitárosnak és a hallgatóságnak is, mellesleg minden műfajban megállja a helyét. Természetesen ezt is meg kell tanulni, használni, mint bármelyik más effektet. Különösebb technikai titka - szerintem - nincs. Szét kell taposni, tapasztalatot szerezni és végül kiderül, hogy mi jó, mi nem. Egyedül a mértékre kell figyelni, hogy egy jó dal ne alakuljon át kacsapárzássá. Egyébként én egy standard Cry Baby-t használok (Dunlop GCB-095), viszont az utóbbi időben elgondolkoztam, hogy bekerül a boardba egy Dime-Wah. Egyszerű kis, "semmilyen" témákból dögös, karakteres riffet tud csinálni. Ezt egy elég pozitív dolognak tartom.

Akkor most következzen az „első” kérdés! Ismerkedjünk meg Simon Patrikkal!

Miskolci gitáros vagyok, igaz, az elmúlt években Budapesten éltem, most jelenleg a két város között ingázok főként. Miskolcról indultam zeneileg is, kb. 7 éves lehettem mikor klasszikus gitáron, kezdtem tanulni, mellette zongorázni is tanultam. Sok kisebb zenekarba játszottam, a régi Vasgyár területén található próbatermekben, ahol gyakran mínusz 10-15 fok volt, mert fűtés nem volt, hányások a földön igen, de legalább nem voltak k**** anyázó szomszédok. Igazi patkánytanya volt az egész, de végül is minden adott volt az elinduláshoz. 2012-2013 körül kerültem az Excelsior zenekarba. Ebben a felállásban már Cselepák Balázs énekelt (Komáromi Lovas Színház, Győri Nemzeti Színház). Erre nem sokkal egy ferde éjszaka és random kocsmai jam-elés eredményeként bekerültem a KisBót V.Ü.H.E.-be. Gyönyörű évek voltak, de 2014-2015-re sajnos véget ért mindkét zenekar. Igazából a feloszlás adta a Jockey Jokers megalakulását. Horváth Csabival (ének, KisBót, Jockey Jokers) elkezdtük ezt a teljesen saját projektet. 2016-ban Mikky Slade (ex-Disco Express) ajánlására megkeresett egy pesti zenekar. Velük Roxxxdogs néven debütáltunk. Az akkori felállás mára már nincs meg, a zenekar és a név él, de jelenleg inaktív formában. A két zenekar mellett még Cselepák Balázs zenekarában játszok (Cselepák Balázs Rock Band), viszont ez egyelőre sajnos csak évi 1-2 alkalommal koncertezik Balázs önálló rock-estje címen. Ezt a felállást egyébként többnyire Jokers és régi Excelsior tagok alkotják. Jelenleg tanítok a miskolci Rock-suliban, és felkérést kaptam egy készülő rockoperába is.

Patrik, azért egy gitáros előtt számtalan út van, hogy merre induljon. Ha szerencsés esetben megtalálja a saját karakterét, egyéniségét az útkeresés már nem lényeges. A saját gitárvilágodba vagy a Jockey Jokers –ben hozott stílus mellé, beengedsz más vonalakt is?

Tényleg nem könnyű megtalálni, anno én is sokat gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb döntés stílus szempontjából. Legyen szó bármilyen hangszeresről, érdemes végig menni a lehető legtöbb stíluson

A hozzá legközelebb álló műfajon belül, de műfajok között sem árt szétnézni. Sőt kell is szerintem, mert, ha valamit nem ismer az ember, nem tudja eldönteni, hogy az kell-e neki vagy sem. Az egyéniség sok különböző dolog apró részleteiből áll össze egy egésszé. Nálam például a jazz volt az, amit szerettem, de soha nem akartam játszani. Ennek ellenére a miskolci konziban jazz-bass tanszakon voltam. Rengeteget hozzá(m) tett, gondolkodásban, szakmailag, technikailag és zeneileg. Az csak plusz, hogy mindezt más hangszeren kellett csinálnom. Ebből gondolom kiderült, hogy más vonalakat is beengedek. Rengeteg féle zenét szeretek. Két külön dolog nekem az, ami "én" vagyok, meg az, amit szeretek. Például a strato-nak imádom a hangját, de gyűlölök rajta játszani. Számomra az a fontos, hogy egy zene jó legyen. Nem a stílusa határozza meg. Mondjuk a mulatóssal ki lehet kergetni a világból, de nem is gondolom, hogy az jó... vagy, hogy zene egyáltalán (elnézést attól, aki szereti).

Ha már stílusokról beszélünk, mi inspirált Téged, hogy ezt a hihetetlen dögös gitározást vidd?

Úgy igazán? Semmi konkrét. Fentebb említettem, hogy sokat gondolkoztam a stíluson. Aztán rájöttem, hogy sz*rok az egészbe és azt játszom, ami én vagyok, ami jön belőlem. Így őszinte lesz a zeném. Legjobban ezt a világot/stílust szeretem. Szörnyen rossz dolognak tartom, mikor van egy tök jó zenekar, tök jó számokkal és totál hiteltelen az egész, amit csinálnak. Ami talán mégis inspirált, hogy nem akarom hagyni, kikopni a köztudatból ezt a féle zenét, stílust, életformát.  

Zenekarod Jockey Jokers! Hát rendesen belenyúltatok! Mindig is mondtam, hogy a hazai zenészek, zenekarok munkálatai egy aranybányát alkotnak! Akkor a zenekarról beszéljünk!  

Köszönöm és örülök, hogy így gondolod! Remélem minél többen csatlakoznak hozzád! A zenekar egykori KisBót tagokból alakult: Horváth Csaba (ének) és én. Nem teljesen a feloszlással lehet összekötni a megalakulást, mivel Csabi és én zeneileg nagyon egymásra találtunk. Úgy gondoltuk, hogy "he, kéne csinálni valami komolyabbat, nem? de! ugye? jaja!", mivel a 'Bót egy paródia zenekar volt. A stílusok eleinte összekülönböztek kicsit, mert Csabi inkább Machinehead vonal én meg Motörhead. A Texas Hippie Coalition az, ami végül a közös nevező lett. A zenekar fő vonalát ebbe az irányba lőttük be, persze mára már ez vegyült és mondhatom, hogy kialakult a saját. A kezdő és a jelenlegi felállás is több miskolci, jobb nevű zenekarból lett összeválogatva. Mindig bika csapat volt szerintem, de úgy gondolom ma erősebb, mint valaha zeneileg és emberileg is. Jó barátságok voltak és jó barátságok születtek a zenekar életén kívül is egymás között. Ezt nagyon fontos dolognak tartom több szempontból is. Zeneileg mind az öten különbözünk, de mégis megvannak a közös kedvencek. Szerintem pont ezekből a különbségekből áll össze egy jó dolog. 2015 tavaszán debütált a zenekar Miskolcon, -nagy meglepetésünkre- telt házzal. A telt ház örömére csatlakozott hozzánk még 44 hivatali személy is (kommandós, rendőr, katasztrófavédelem, városi aktakukac, stb.) Nagyon jól indult és jól is zártuk azt az évet, szétkoncerteztük magunkat. 2016 márciusában, az 1. szülinapra megjelent a "Kösz, jól vagyok!" című 4 számos EP-nk. Azóta számtalan koncerten túl vagyunk, főleg motoros bulikon és klubkoncerteken és sok más történésen is. Volt olyan eset is mikor az egész zenekar koncert után reggel 6-ig ült a rendőrségen, de erről sajnos többet nem írhatok. Visszatérve a zenéhez, a másik gitárosunkban: Zsarnai "Muki" Dávid, egy nagyon jó barátot és zenésztársat találtam. Játékban és hangzásban is nagyon jól kiegészítjük egymást. Hangzás alatt gondolok a párosításokra, - csak, hogy visszakanyarodjunk a szakmához - LP Standard - LP Custom, EL34-6L6, a gitárjátékot meg Mészike alias INre (Disco Express) szavaival tudnám szemléltetni: "Patrik olyan cigisen játszik, Muki meg olyan pipásan". Egyébként most toljuk az új anyagot, két év kihagyás után már nagyon ideje egy új, nagylemeznek. Az áprilisi szülinapi koncert egyben lemezbemutató koncert is lesz. Ezen a bulin már a néhány hónapja csatlakozott Nagy "Izzy" Robi tolja a basszust, Tóth Bandika "Brandyke" pedig az elejétől fogva adja nekünk az ütemet.

A vas. Patrik, mindent, amit a cuccodról tudni kell! Szóval kezdjük a miértekkel. Peavey 5150…!

Számomra a 6L6 csövekkel szerelt erősítők királya. Amit tudni kell a cuccról, hogy ez még egy Mark1-es első szériás EVH fej. Bitang... Hogy miért az 5150? Sokáig kerestem a nekem megfelelő alap soundot, amit az erősítő tud. Én annak a híve vagyok, hogy "egy" sound-ja legyen az embernek, de az brutál jó legyen. Pedálokkal meg külső effektekkel már azt variálhatsz, amit akarsz. Előtte egyébként Marshallom volt, de mindenképp váltani akartam. Sokáig gondolkoztam, hogy melyik erősítő legyen a 3 lehetséges közül: Laney GH50L, Peavey XXX, 5150. Az EP-nk felvétele előtt álltunk, mikor írta Mészike, hogy milyen cuccok vannak a stúdióban. Nyilván pont köztük volt az 5150-em. Elmentünk, bekapcsoltuk, szerelmes lettem, "nem, nem eladó". De az. Egy hónap könyörgés után persze... Mindent tud, ami kellhet egy gitárosnak, és amit nagyon szeretek benne, hogy könnyebben reagál, mint más csöves erősítők. Hatalmas alja van moddolás nélkül, telít a hangja, és gyárilag van benne loop. Az ő korosztályában - de még manapság is talán - ritkaság, hogy a végén, a presence mellett szabályozható a resonance is, ami valljuk be, egy igen hasznos opció. A felvételeken egyébként egy régi, V30-akkal szerelt, 412-es Mesa duruzsol alatta (ezt nem adta el sajnos). Most egy G12T75 Marshall 1960B van alatta, de valószínű kap két V30-at. A gitárom egy Les Paul Custom Pro Alpine White gyári szedőkkel. Az effektjeim meg nincsenek túlbonyolítva. Inputba megy egy hangoló, a Cry Baby meg egy Bad Monkey. Utóbbit minimális gainnel használom, viszont nagy level szinttel. A mélyek feszesítését szolgálja. Loopba használok szóló kiemelésre egy Kasleder Wild Horses clean boostert. Ezt azért szeretem, mert csak hangerőt emel, de hangszínt nem változtat. Van mellette egy Boss PQ-4 parametikus EQ, ezt inkább akkor használom, ha hangerőt nem akarok változtatni, viszont mégis ki akarok emelni egy témát. A végén meg van egy TC Flahback mini. Ennyi a loop. Nem szeretem túlbonyolítani az effektezést több okból sem: több a hibalehetőség, több zaj keletkezik, vagy éppen vágja a jelet, és szeretem, ha egy potméter azt csinálja, ami rá van írva, nem pedig 32000 funkciója van. Ténylegesen nincs is szükségem többre.

Végezetül, beszélnél a terveid, terveitekről! 

Terv az van sok. Ami a közeljövőre tekinthető, az a lemez és a klip. A lemez várhatóan tavasz végén, nyár elején megjelenik, de erre még nem teszek lapot. Elég vegyes lemez várható, még néha mi is meglepődünk, de úgy gondoljuk ez így lesz jó. Egy klip is várható a megjelenés környékén, de ez még letisztázatlan, mivel a lehetséges dalok közül még nincs lefixálva, hogy melyikre csináljuk meg. A másik hátráltató ok pedig, az, hogy anyagi támogatás és szponzor nélkül, önerőből nem könnyű. Akadályt persze ez sem jelenthet! Ezen kívül szeretnénk egy sűrű, koncertekkel teli évet zárni majd. Köszönöm az interjút, sziasztok! 

Köszönöm, és nagyon sok sikert kívánok nektek!

Fotók: Hadobás Márk, CsofiPix