Fonay Tibor, basszusgitáros, Syrius Legacy. Mint minden kulturális örökséghez,
a zenei örökségünkhöz is hihetetlen tisztelettel kell nyúlni. A Syrius örökség
pontosan azt feltételezi, hogy aki játssza, annak a saját relatív zenei tudásának
98% -át tudnia kell. Nos, ez elég tudományosan hangzott, de Tibor segítségével
kicsit közelebb próbáljuk hozni a témát.
Tibor, köszönöm hogy elfogadtad a meghívást. Az első kérdés talán banálisnak
hangzik, de nagyon fontos. Hogyan indultál, és milyen úton jutottál el oda,
hogy a basszusgitározásod messze túlmutat a hangszerre „ráhúzott” alap funkción
és például a Syrius Legacy –ban totális szólóhangszerré válik?
Mindig közel állt hozzám a zene, mégis viszonylag későn kezdtem el
hangszeren játszani. 13 éves koromban iratkoztam be a hódmezővásárhelyi Péczely
Attila zeneiskolába. Édesapám nagybőgőn és basszusgitáron is játszik, de én
eleinte inkább a basszusgitárral szimpatizáltam. A zeneiskolán kívül punk
és rock zenekarokban kezdtem el játszani, otthon viszont mindig jazz illetve
jazzihletésű zene szólt, így később annak is rajongója lettem.
Komolyra a középiskola után fordult a dolog. 2 évig jártam Székesfehérvárra a Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába, majd diplomát szereztem a Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán. Azt gondolom, hogy elsősorban a stílusi nyitottságom engedi meg, hogy más vagy éppen szokatlan dolgokat is játsszak a basszusgitáron. A gitár mellet nagybőgőzöm is, sokszor többet játszom már, rajta mint a gitáron. Emellett szeretek más hangszerekből inspirációt meríteni, különböző sajátosságokat a basszusgitárra adaptálni. Azt gondolom, hogy a hangszer egy eszköz a zenei megszólaláshoz, függetlenül a zenekarban meghatározott szerepétől. Meggyőződésem szerint nem létezik jó vagy rossz stílus, nekem mindig a hatás, a ’’stenk” számított.
Komolyra a középiskola után fordult a dolog. 2 évig jártam Székesfehérvárra a Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába, majd diplomát szereztem a Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakán. Azt gondolom, hogy elsősorban a stílusi nyitottságom engedi meg, hogy más vagy éppen szokatlan dolgokat is játsszak a basszusgitáron. A gitár mellet nagybőgőzöm is, sokszor többet játszom már, rajta mint a gitáron. Emellett szeretek más hangszerekből inspirációt meríteni, különböző sajátosságokat a basszusgitárra adaptálni. Azt gondolom, hogy a hangszer egy eszköz a zenei megszólaláshoz, függetlenül a zenekarban meghatározott szerepétől. Meggyőződésem szerint nem létezik jó vagy rossz stílus, nekem mindig a hatás, a ’’stenk” számított.
A játékod hallva, el nem tudok képzelni olyan műfajt, ahova ne tudnálak
„beletenni”! Azért azt látom, hogy a legnagyobb zenei szabadságot – ilyen szintű
hangszeres tudáshoz – igazán a jazz, a jazz-rock adja. Jól látom, vagy valami
egész más oka van, hogy ebben a műfajban mozogsz?
A jazz szerintem elsősorban egy attitűd, egy meggyőződés, túlmutat a
zenei stíluson. Aki viszont fel van ruházva ezzel a meggyőződéssel, az sokkal
kreatívabban gondolkodik hangszeresen vagy műfaji keretekről. Számomra az adja
a legnagyobb kihívást, ha sok stílusban kipróbálhatom magam, ugyanakkor valószínűleg
a különféle fúziós jazz stílusok állnak a legjobban a basszusgitárnak, ezért
nagyon szeretek rock-osabb zenekarokban játszani. Ha swing-et játszom, akkor már
szívesebben nyúlok a nagybőgőhöz, de az elsőszámú hangszerem mindig a
basszusgitár marad.
Tibor, amikor hozzányúlsz egy témához, mennyire határoz meg az érzés, a
ráérzés, és mennyire a zeneelmélet, az esetleges elméleti korlátok?
Ha sokat foglalkozik valaki zenéléssel egy idő után akarva akaratlanul
is, megragad benne a zeneelmélet. Hozzáteszem, hogy engem az elejétől kezdve
nagyon érdekelt az elméleti háttér, hogy mi miért történik. A legnehezebb rész
persze mindig az, hogy felruházva a tudással a végén mégis valami zenei terméket
tudjak adni magamból. Talán minden zenész ezen dolgozik egész életében.
Nem elhanyagolható dolog jön! Kiválóan szól a gitárod. A győri Syrius
Legacy koncerten nyilván az adott műfaj adta hangzás jött. Kifejezetten erre
van „belőve” vagy azért szélesebb világot is tud a felszerelésed? Akkor
mindent, amit a „cucc”-ról tudnunk kell!
Szerintem a hangszínt elsősorban nem a felszerelés határozza meg. A zenész,
a játékmód adja meg egy hangszer hangját. Sok zenészt ismerek, akiknek bármilyen
hangszert adhatnánk a kezébe, mindig ugyanaz a hang fog kijönni belőle. Emiatt
leginkább az egyszerűség és nem a sokoldalúság a fontos számomra. Az utóbbi néhány
évben gyűjtöttem össze a jelenlegi felszerelésemet. Egy újabb kiadású Ken Smith
Burner basszusgitáron játszom. Úgy gondolom, hogy egy elektromos hangszer
hangja akkor jó, ha az EQ középállásán adja a legszebb hangját. Emellett nagyon
kényelmes a nyaka, a szokásosnál nagyobb a teste, ami nekem kiváló érzetet
biztosít. Egy Markbass little Mark III-as erősítőn játszom, 2X10-es illetve
1X15-ös Markbass hangfalakkal. Szerintem ezek a leguniverzálisabb erősítők a
piacon pillanatnyilag, gyakorlatilag bármilyen stílusban megállják a helyüket.
Az EQ-t többnyire középállásban használom, a koncert teremtől függően állítok
rajta ha kell.
Syrius Legacy. Amikor egy olyan zenei örökség kerül igen csak jó
kezekbe, mikor az már a saját korában messze túl mutatott mindenfajta koron,
zenei kötöttségen, konvención akkor az első gondolatom az, hogy ezt meg kell köszönöm
a Syrius Legacy –nak. Szóval köszönöm a Gitarvilagok.com stáb nevében is. Tibor, beszéljünk a zenekarodról!
Mi is köszönjük, és nagyon jó látni, hogy az emberek szeretik, amit
csinálunk. Győrött is láttuk, hogy nem csak az idősebb korosztály szeret eljönni
nosztalgiázni, hanem a fiatalabbak is érdeklődnek irántunk. A Syrius Legacy Ráduly
Mihály 70.-ik születésnapja alkalmából jött létre, egy meglepetésnek szántuk.
Azt hiszem, hogy a magyar progresszív jazz zene színe java jött össze a
zenekarban, akik könnyen tudnak azonosulni ezzel a zenével. Tenor szaxofonon
Vidákovich Izsák, alt szaxofonon Ludányi Tamás, Hammond orgonán Pénzes Máté, és
a zenekar lelke Benkó Ákos, aki egyszerre dobol és énekel is, nem is akárhogyan.
Idáig két lemezt készítettünk Budapesten a Tom-Tom stúdióban ’’Devils Masqurade
Reloaded” és’’Széttört Álmok Szvit” néven. A feldolgozások során próbáltuk megőrizni
a kompozíciók eredetiségét, nem szerettünk volna nagyon elrugaszkodni a ’’Syrius
stílus’’-tól. Saját egyedi hangzásunkkal, hangszeres játékunkkal, illetve néhány
új betéttel, improvizációs zenei elemekkel tarkítottuk a dalokat. Sok
koncerttel és tapasztalattal a hátunk mögött csak megerősítést kaptunk
mindannyian, hogy jó, amit csinálunk, és szükség van rá. A Syrius egy igazi
magyar legenda, amit meg kell becsülnünk. Mi így tisztelgünk előttük.
Tibor, végezetül, saját és a zenekar terveiről, ha hallhatnánk!
Azt hiszem, hogy jelenleg korunkból fakadóan a legaktívabb éveinket éljük.
Én személy szerint több más formációban is játszom, elsősorban ez tölti ki a
mindennapjaimat. Rengeteget tanulok kollégáktól, barátoktól, sokat tapasztalok
a szakmából. Hosszútávú terveim között szerepel saját produkció is, de egy
zenekarvezetői szerepkör többet kíván egy zenésztől, úgyhogy egyelőre ez háttérbe
szorul. A Syrius Legacy-val szeretnénk minél többet zenélni, minél több helyre
eljutni. Szerintem mindannyian azt élvezzük benne a legjobban, ha úton
lehetünk, és sikeres koncerteket adhatunk. Nemrégiben a Művészetek Palotájában
játszottunk Tátrai Tibusszal, óriási élmény volt mindannyiunknak. Szeretnénk még
ilyen szép emlékeket szerezni a közönségnek és magunknak is.
Nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert
kívánunk neked és a Syrius Legacy-nak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése