Szakácsi Gábor gitáros. Nagyon köszönöm a lehetőséget kaptunk ennek az
interjúnak az elkészítéséhez, és nagy tisztelettel üdvözöllek az oldalon.
Mielőtt belemélyednénk a gitár, mint olyan, kimeríthetetlen lehetőségeibe,
beszéljünk Szakácsi Gáborról!
Szóval Gábor, mindennapjaid az USA –ban?
Amikor
csak lehet, zenével foglalkozom. Ezen kívül a színpad es rendezvényvilágítás
világában dolgozom. Egy nagy fénytechnikai cég Seattle-i irodájában vagyok
elektronikai vezető. Ezalatt azt kell érteni, hogy a napjaim nagy részében
fénykeverő pultokat programozok és robotlámpák beszélnek vissza hozzám. A
délutánok es éjszakák pedig gitárjaim társaságában töltöm vagy otthon, vagy
stúdióban. Igazából nincs sok idom másra es ez így jó, mivel mindig erre
vágytam. Alapvetően azért teljesen átlagos eletet élek.
Mielőtt a hangszerekhez nyúlnánk, milyen ma
az USA?
Erre csak
az en sajátos szemszögémből tudok válaszolni. A politikától távol tartom magam
es miután megkaptam állampolgárságot az óta megpróbálom az állami intézeteket távol
elkerülni. Ha lehet így mondani. Addig, amíg hülyeségekbe nem keveredik az
ember en azt gondolom, elég normális életet lehet itt élni. Persze ez attól is
függ, melyik varosban laksz es milyen munkád van. A családom hiányzik es ez
nehéz, de alapvetően azt mondhatom, boldog vagyok. Nem vágytam sosem többre
annál, mint amim van. Ezzel együtt 1999 óta, mióta itt élek azért sok minden
változott, amiket én is észreveszek. En azt hiszem ez azért az internet es a
„social media” miatt van. Vannak dolgok, amik miatt lehet szeretni a helyet
tényleg. Nekem az különösen feltűnt az első időkben, hogy az emberek nagy része
megpróbál pozitívan viszonyulni a dolgokhoz, így a mindennapok világa is
könnyebb. Szóval barátságosak. Ez persze sok esetben csak külsőség, de pont e
miatt tűnik pozitívabbnak a hangulat es ez az, ami segít. Csak azért mert nem
őszinte a mosoly, attól meg egy mosoly. Legalább a jóindulat megvan benne, ha
más nem. Nekem ez a véleményem. Lehet fapofával es negatívan is leélni egy
eletet, amivel magadat es a környezetedet rombolod csak. Ha lehet en nem azt választanám.
Gábor, bekanyarodva a „szakmába” irányába.
A Jolana Vikomt gitártól azért egy nagyon hosszú út vezetett
egy 30 tagból álló hangszergyűjteményhez. Egyáltalán - és most az anyagiakat is
talán tegyük bele - hogyan, milyen szempontok alapján állítottad össze a
kollekciót?
A legfontosabb az, hogy minden hangszert sajátodnak tudd tekinteni
valamiért. Ha van olyan ami „csak van” az nem igazan a tied. Azzal nem pendülsz
egy húron. Érted? Szóval azt gondolom, az állandóan változó gyűjteményem minden
darabja őszintén beszél, hozzam es ha időnként is, de a kezembe kerül valami
komolyabb oknál fogva. Ez alatt például hangfelvételt, vagy koncertet értek.
Vannak gitárok, amiket csak stúdióban használok, vannak, amiket csak koncerten.
Például egy P90 hangszedőkkel felszerelt gitárjaimat eddig meg nem vittem
színpadra, mivel tudom a felépítésénél fogva zajosak, viszont stúdióban sokat
használom őket. Ha az életed nagy részét ezzel töltöd, akkor azért jó, ha van
mindegyik típusú testből és hangszedőből a gitárjaid közt. Vannak dalok, amik a
humbucker-t kívánják, es vannak, amiket csak „single coil”-al jó felvenni. A
szolokhoz, ha lehet, más gitárt használok a stúdióban, mint a ritmus
szekcióhoz. Sőt a sztereóban felvett ritmusgitárok is mással vannak felvéve sokszor,
hogy a hangzás „mozgalmasabb” legyen. Ezek alapján gyűjtöm a hangszereket.
Felre értés ne essek, nem kell ehhez, hogy a gitárjaid darabonként milliókat
érjenek. Csak az, hogy a hangszereid kihozzak belőled érzéseid es lefektessek a
sávokra, vagy elmondjak a színpadon, amit akarsz. Tudom meg az olcsóbb
hangszereknek is elég magas az ara, de en sem egy nap alatt vettem meg a
gyűjteményem. A legtöbb gitárom egyáltalán nem tartozik a magasabb kategóriába.
Mindig azt mondom mindenkinek, hogy egy olcsó gitár nem egyenlő egy ócska
gitárral. En sokszor veszek olcsó, régi, használt ütött kopott cuccokat es
szétszedem őket. Aztán ha van, egy kis extra pénzem később veszek egy új
hangszedőt, vagy hangolókat hozzá. Így lassan felépül egy saját kézre gyúrt
darab, ami pontosan a te világodat tükrözi. Ehhez nem kell sok pénz tényleg.
Sose a gitár márkáját nézd, hanem, hogy látsz e benne fantáziát és megoldható
ezen az átépítés. Így a saját kezedre saját magadnak teszed össze saját
hangzásodat. Ez a lehető legjobb dolog szerintem.
Gábor, azt látom, hogy nagyon sokgitáros
átugorja azt az alapvető kérdést, hogy hogyan válasszunk hangszert! Milyen
szempontokat javasolsz, milyen sarkalatos kérdések merülhetnek fel, amikor
hangszert választ az ember?
Mivel nem
vagyok milliomos így meg kellett szoknom, hogy más utakat keresek a
boldoguláshoz hangszerileg. Elmondok egy példát a válasz elején, hogy
rávilágítsak a lényegre. Egy hirdetés alapján találtam egy használt Silverton
gitárt. Tetszett a képen, így elmentem es megvettem úgy 50 dollárért. Tudtam ez
a változat nem éppen a legjobb szériából való volt, de átnéztem mi módosítható
rajta. Szóval hazavittem a gitárt es szétszedtem. A hangolókulcsok a szemétbe
mentek azonnal, a rajtuk meg logó hurokkal együtt. Interneten vettem egy csomag
Grover hangolót es feltettem a gitárra. Ez a csomag úgy 45 dollár volt. Ezután
kiszedtem pickupokat és leszedtem hidat is. Letakarítottam a fretboard-ot,
grafitot szórtam a nut-ba. Ezután félretettem a dolgot, majd amikor volt
pénzem, vettem két GFS aktív pickupot. Ez a teljes belső elektronikával úgy 75
dollár volt. Egy haverommal betettük az új elektronikát es felhúroztam a
dolgot. Ernie ball 10-46 ment rá. Csak ezt használom. Szóval ez a példa
mutatja, hogy ha saját kezedre, saját gitárt akarsz olcsón, megteheted. 200
dollár alatt életre szóló gitárt tudsz magadnak építeni es imádni is fogod,
mert ebből csak egy lesz. Sok esetbe jobban fogod szeretni, mint egy gyári
Gibson-t. Hidd el...... tehát kérdésedre válaszlova................. Tudom,
sokszor észre kell venned a hangszert, szóval külsőleg gondolom, valamennyire
tetszenie kell. Érted? Ez később nem fog annyira számítani, mivel a gitárnál
szerintem ez a legkevesebb. Szóval maga a nyak először is legyen, segítőkész
mikor ujjaidat ráteszed a gitárra. Legyen kényelmes, vagy legálabb elfogadható.
Ezt később állíthatod. Például én szeretem, ha a híd jó alacsony es közel van a
fret-hez. A nyakak közt is van több forma. En szeretem a szeles típust, amiken
könnyű középtempós rock-ot gitározni. Aztán a pengető kezed is jó helyen legyen.
Erre is van példám. Annak ellenére, hogy van SG típusú gitárom, en kevésbé
használom azt, mivel a híd kicsit feljebb esik nekem pengetésnél. Ez azt
jelenti, hogy amikor tompítva reszelek, nem az általam megszokott helyen kell
leszorítanom a csuklómat. Emiatt a Les Paul típust részesítem előnyben. De
mondom, nincs két egyforma gitáros es kéz, így ez csak nekem ilyen. Mások
biztosan másképpen élik meg ezt. Aztán a hangszedők. En általában koncerteken
humbucker-t használok. Csendesebb es teltebb a hangzása. Ehhez vagyok szokva.
Viszont ilyenkor jó, ha másik gitáros a csapatban „single coil”-t használ. A
két hangzás szépen kiegészíti egymást. Végül is, ha gitárt választassz -
kerdesedre válaszolva- legyél biztos benne, hogy kényelmes. Mivel kényelmes
lesz a dolog így több időt fogsz játszani rajta, amivel többet tanulsz.
Szerintem ezek a fontos dolgok. A hangszdőket es a hangoló kulcsokat ki tudod
cserélni, így azok másodlagos, de fontos dolgok. Ezek után idővel a gitár
szépen lassan magába szívja egyéniséged es minden egyes pengetésnél erezni
fogod, hogy tied. Szóval a válaszom ez: vedd észre - lásd meg és legyen
kényelmes.... a többi cserélhető. A másik pedig az erősítő. A gitár mellett
nagyon fontos, hogy meg is tudd szólaltatni a hangszert. Sokan pedálokat
használnak gitárokhoz, de en szeretem az egyenes igazi nyers hangzást. Mióta
megszereztem a „Soldano” erősítőmet, azóta a hangolón kivül más pedálom nincs.
Egy az egybe a gitár bemegy az input-ba es annyi. Legtöbbször 2 ládát
használok. Ebből a Soldano mellett a másik láda, egy „Ashdown”. A Soldano
fejnél én eddig jobbat nem sokat hallottam, de ha nem ez lenne, akkor biztosan
valami megszokottat használnék, mint a Marshall, ami egy klasszikus fej.
Koncerten nem, csak stúdióban szeretek effektet tenni rá, de azt csak módjával.
Kevés „chorus” es némi „reverb”.
Ha ki kellene választani, mondjuk 3 darab
gitárt. Melyeket és miért ajánlanád?
Stílusomnál
fogva, szerintem választanék két gitárt aminek humbucker-e van a hidnál es
egyet ami single coil. Csak, hogy legyen a két legfontosabb hangzásból.
Megmondom miért. Gondolom az egyik humbucker-es egy Gibson Les Paul lenne,
mivel ehhez a típushoz vagyok szokva. Ebből a fajtából lenne egy olcsóbb is,
mondjuk egy „Reville” amit szeretek es nem drága. Ezzel simán tudsz koncertezni
es egy jó munkaeszköz, amíg „az igazi” azért valamennyire meg van óvva. Aztan a
single coil. Azokból vagy egy Telecaster vagy egy Strat. Talán egy Strat, mivel
az egy elnyűhetetlen munkaeszköz, ami minden zenei stílusban használható. Egy
igazi „munkás gitár”. Tehát azt mondom, hogy befektetésnek Gibson Les Paul,
munkaeszközöknek egy Fender Stratocaster es olcsóbb Les Paul felépítésű, ami
lehet Epiphone, LTD vagy hasonlok... például. Az utóbbiakat könnyű átalakítani
saját ízlésedre es legtöbb esetben megfizethetőek. Ha fűszerezni akarod a
dolgot, jó humbucker -eket ezekhez könnyen tudsz szerezni, stílusodnak
megfelelően. Legyen az Duncan, EMG, GFS, DiMarzio vagy más.
Hát számomra szentségtörésnek tűnik, amikor
bármely Gibson gitárba hangszedőt cserélnek. … vagy baromira földhöz ragadt
vagyok! Gábor, akkor következzen a gondolatok pick – up kérdéskörben!
Én személy
szerint nem cserélnék egy igazi Gibsonban. Persze ha valami gond van a
pickup-al akkor cseréld, de alapvetően én nem cserélnék egy eredeti Gibson
által beszerelt pickup-ot. Általában a P90-kat szoktak lecserélni a Les
Paulokban ha jól emlékszem. Ez is egy olyan dolog tudod, hogy ha jómódú zenész
vagy es a Gibson Les Paul a mindennapi munkaeszközöd, akkor saját ízlésedre
átalakítod. En nem vagyok gazdag így eredeti formájában megtartom, mivel ez egy
befektetés is egyben.
Mennyire preferálod a hand – made
gitárvilágot?
Valamilyen
szinten en is magam rakom össze hangszereim nagy részét, így szeretem az
ilyesmiket. Ma mar nagyon sok jó custom gitár csapat van, de azért ezek nagy
tobbsége is a mar jól bevált típusokat dolgozza fel egy kis specialitással.
Példának a megfizethetőek közül például a Moniker egy jó csapat:
(https://shop.monikerguitars.com/) En szeretem az érdekességeket. Ha erre vágysz,
akár, saját magad is csinálhatsz egy szériát. A mai világban mar tudsz rendelni
darabokat is, amik méretre vannak vágva. Testek, nyakak es miegymás
beszerezhető standard méretekben az interneten. Mivel ezek mar szabvány méretre
vannak csinálva könnyű hozzájuk kiegészítőt is talalni. Peldaul van nekem egy
KSG gitárom, amiből nem sokat készítettek es kedvelem. Olyasmi, mint egy Les
Paul, double-cutaway. Szóval érdekes, de jó. Jó nehéz is. Azt szeretem, mivel
szerintem egy gitárnak legyen súlya, másrészt - lehet, tévedek- de a sustain
jobb általában egy nehezebb gitárnál.
Végezetül, a terveidről pár szóban!
A terveim
nagy része a zene korul forog. Így mindenkepp stúdiómunka és zeneírás. További
anyagok C.A.F.B.-vel es Sledgeback zenekarral is. Időközben igen sok mozgóképet
is rögzítettünk a srácokkal, amikből lassan klippek is elkészülnek majd.
Szeretnek kicsit több időt tölteni otthon Magyarországon, mivel ez sosem volt elég.
Ezek így egyszerűen hangzanak, de hidd el ezt mind hosszasan meg kell tervezni.
KÖSZÖNÖM
SZÉPEN ÉS ÜDV MINDENKINEK!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése