Ahogy az egész élet, a zene, a zenélés is csupa "MIÉRT? és MIÉRT NE?" kérdések, tagadások egész sorát tolja az orrunk elé. Hogy ebből ki tudjam hámozni azt az utat ami nekem megfelelő, némi kompromisszumkészséggel amúgy, de vállalható.... hát nem könnyű!
Vannak biztos pontok elszórva ugyan -már amennyire a biztos az biztos - és türelemmel, kitartással és őszinte segítségkérések sorozatával ezek meg is találhatóak. Ha feltételezek egy egészséges idealizmust, akkor némi ráfizetéssel, de megkaphatjuk a válaszokat.
A gitárok világa sem különbözik a "miértek" adta, folyamatos tanulástól. Ha belegondolok, hogy most is mennyi kérdés kavarog a fejemben.... olyanok is melyekre már ezerszer választ kaptam, de valahogy mégsem akar passzolni, és olyanok is ami a teljes újdonság varázsához vezet.
A lap a "miértekre és a miért ne" kérdésekre keresi a választ. Ami biztos ahogy mindenért, ami érték meg kell dolgozni...
Szeretném abba az irányba fordítani a beszélgetéseket, ami írásban, on-line vagy akárhogy történhet, hogy kérdezzetek. Semmi kedvem bemutatókat készíteni, maximum valami alap formában. Viszont a kérdéseitekre válaszolni vagy választ keresni igencsak komoly kihívást jelenthet.
Végezetül, a zenekarom - a Silverfox - nevében is kellemes Ünnepeket és boldog Újévet kívánok.
Rubcsics Richárd, Ossian. Büszke vagyok, és köszönöm, hogy egy olyan virtuóz, mester gitárossal készíthetek interjút, mint Rubcsics Ricsi. Amíg ilyen tehetségekkel találkozhatunk, mindig erősödjön meg bennünk a magyar gitárvilágba vetett bizalom, és tisztelet. Szia, Ricsi, megtiszteltetés nekünk hogy az oldalunkon köszönthetlek. Az Ossian egyik győri koncertjén láttalak először gitározni. Ha jól emlékszem még a fehér Kramer-en játszottál. Elmondanád nekünk, hogy kerültél a gitárok, a gitározás közelébe?
Szeretettel köszöntöm a stábot és a kedves olvasókat! Nem szerepelt a terveim között. A rock zenével a bátyámon (Rubcsics István) keresztül ismerkedtem meg 12 éves koromban. István gitározott akkortájt egy-két éve. Egy napon előállt azzal az ötlettel, hogy cseréljem el a kerékpáromat a gitárjaira. Hosszas kérlelés után csak azért mentem bele a cserébe, mert azt mondta, hogy többet ér a két gitár, mint a biciklim, gondoltam akkor majd eladom a gitárokat és veszek jobb kerékpárt. (Orfeus elektromos gitár és egy Jolana basszusgitár) Lényeg a lényeg, nem értek többet, vissza akartam cserélni, de addigra a bátyám már túladott a biciklin. Pénzünk nem nagyon volt, hát kínomban a kezembe vettem valamelyik hangszert és próbáltam barátkozni azzal a gondolattal, hogy mostantól gitározással ütöm el az időt. A rock zenét akkor már szerettem, gondoltam megpróbálom, a testvéremtől tanultam pár egyszerűbb riffet: Metallica, Judas Priest, Iron Maiden, Accept stb... Nagyon megtetszett a dolog és többé nem lehetett kivenni a kezemből…
Sok gitáros van, akik hihetetlen technikával bírnak, de nagyon kevés az, akiknek a játéka első hallásra, arra készteti az embert, hogy odafigyeljen, és ez nem csak a gitározással foglalkozókra igaz. A Te gitárjátékod mellett nem lehet elmenni. Hogyan találtál rá erre a játékstílusra?
Nagyon szépen köszönöm a kritikát! Szubjektív hatásnak tartom a gitárjátékot. Embertől függ milyen hangulat, hangulatok, dallamok érintik meg. Nagyon fel tud tölteni koncert alatt, mikor látom a mosolygó arcokat egy-egy szóló közben. Igazából nem kerestem stílust, a mai napig nem érzem úgy, hogy igazán megtaláltam volna. Sokan hatással voltak rám, próbáltam lejátszani az ő általuk alkotott kedvenc szólóimat, meríteni a gitárjátékukból. Sok, sok év gyakorlás, koncertezés, stúdiózás, érleli az embert. Glenn Tipton, K.K Downing, Yngwie Malmsteen, Wolf Hoffman, Kirk Hammett, Zakk Wylde, Kun Péter, Kukovec Gábor, Tátrai Tibor, Daczi Zsolt, Lukács Péter, Menyhárt János.
Nem elhanyagolható tulajdonság, ha a gitáros egy zenei egyéniség. Most mindegy hogy egy szólópályát veszünk, vagy zenekarban játszik az ember. Teljesen egyedi a játékod! Hogy tudtad ezt megőrizni, annak ellenére, hogy gitáros hatások biztos, hogy érnek, nap, mint nap? Egyáltalán vannak olyan gitárosok, akik befolyásolják a zenei világodat?
Nem befolyásol alkotás közben az, hogy mások is hallani fogják, nem gondolok erre, ami épp kikívánkozik belőlem, ahhoz tartom magam.
Ricsi, ilyen kiváló tehetséggel megáldva, gondolom megfordultál más formációkban is. Beszélnél a pályafutásod meghatározó állomásairól?
13 éves koromban volt az első fellépésem a Guillotine formációval. (Solymári Művelődési ház) Meghatározó állomás volt két okból kifolyólag, a bátyám volt a ritmusgitáros és ott ismertem meg, Hornyák Pétert a főzenekarból. Később szintén egy fontos állomás volt a Neckrofight zenekar, 16 évesen kerültem be a csapatba. Részese lehettem a hazai lelkes trash korszaknak. A Seneca együttes a progresszív oldala miatt volt lényeges pont az életemben. A Wellington Endre miatt is nagyon meghatározó volt, azóta is együtt tartjuk a frontot már 14 éve.
Magam részéről egy ingoványos területnek tartom, ha klasszikus műveket átemelnek az elektromos gitárok világába. Itt nem lehet próbálkozni, vagy tökéletesen kell játszani vagy sehogy. Nem tagadom amióta meghallottam a Magyar táncok-at (Johannes Brahms) és a Niccolo Paganini részleteket Tőled, teljesen a hatásuk alá kerültem. Mi inspirált arra, hogy a klasszikusokkal is foglalkozz?
Köszönöm szépen! Én máshogy gondolom, ezek a klasszikus darabok nagyon karakteres alkotások, fülbemászó dallamok. Arra kell figyelni, hogy pontosan, tisztán legyenek eljátszva, és a hatás garantált. Endre dobta fel az ötletet a Magyar tánc-ot illetve a Paganini-t is. Nagy kedvencem mindkét mű, így nem volt nehéz rábeszélni.
Ossian. Gratulálok, nagyon egyben van a zenekar. Ez a formáció egy „supergroup”! Minden tagja egy zenei egyéniség. Mi a véleményed, mennyire becsüli meg a hazai közönség azt a heavy metal-t, ami mentes a külsőségektől, viszont egy nagyon komoly zenei színvonalat ad cserébe?
Köszönjük szépen az elismerést! Nagyon jól érezzük magunkat a zenekarban, nagyon jó barátság alakult ki mindnyájunk között. Szeretjük, amit csinálunk, a közönségünk előtt le a kalappal! Próbálják velünk együtt átvészelni az ellehetetlenített körülményeket, minden szempontból! Nem létező zenekar vagyunk a médiák világában, ennek ellenére kitartanak mellettünk az emberek, ezt maximálisan megbecsüljük!
Térjünk rá a hangszerekre. A „Fortissimo” filmben egy ESP gitáron játszol. Azon kívül, hogy nagyon szép az a gitár, miért az ESP?
Különösebb koncepció nem volt mikor az ESP-re esett a választás. Kipróbáltam több féle márkát, valahogy az ESP gitárok fogtak meg, amikor a prospektusokat lapozgattam. Így jött az ESP Horizon Fr, ESP Horizon Fr II. Az akusztikus gitárokat illetően pedig a Line 6 Variax Acoustic jött a képbe.
Ricsi, gondolom, más gitárok is előfordultak nálad. Hallhatnánk azokról is?
Volt idő, amikor gyűjtöttem a gitárokat, de megváltam tőlük, ma már csak annyi van amennyi a koncertekhez szükséges.
Nos, hát valamin szólni is kell a hangszernek. Jöjjenek az erősítők!
Line 6 HD100 Spider Valve fej, LINE 6 HD 147, Line 6 412 láda, ennyi.
A Line6 lehetőségei mellett használsz egyéb más effekteket is?
Pedál effektet nem használok, az erősítőbe épített effekteket használom egy lábkapcsoló segítségével. Szeretem, ha a gitárnak gitár hangja van. Szólón enyhe delay-t használok, a tisztán pici chorus-t, a ritmuson gain gazdagon.
Ricsi, talán nem is elsősorban technikai irányból kérdezném, se mit tudnál tanácsolni kezdő gitárosoknak, hogyan álljanak hozzá magához a gitárhoz, és egyáltalán a gitározáshoz?
Átgondoltan gyakoroljanak, legyen nyitva a fülük, ne higgyenek el mindent, amit játszanak. Járjanak utána, ma már könnyebb, több a lehetőség erre. Nagyon sokan tanítanak, nagy a választék, éljenek vele. Használják a Guitar pro-t, nagyon hasznos program, ill. a Youtube-ot rengeteg lecke, ujjgyakorlat, ill. dalok oktatása lelhető fel. Ne azon gondolkodjanak az elején mi lesz a zenekar neve, milyen fellépő ruhájuk lesz, gyakoroljanak sokat, ha eredményesek lesznek, akkor megtalálják a helyüket a zenei palettán.
Ha ez egyáltalán belefér az Ossian mellett, tervezel más zenei irányokba is elmozdulni?
Nem szeretek többfelé lenni, nincsenek terveim a jövőre nézve, mindig spontán alakult a zenei pályám. Jól érzem magam a zenekarban, nem érzek késztetést arra, hogy most az Ossian mellett belekezdjek valamibe. Ahogy Yoda mondta, „A jövő mozgásban van”!
Hát nem tudok kikeveredni a klasszikus vonalból! Nekem hihetetlen bejön. Tudom, hogy nem tervezel egyenlőre előre az Ossian mellett, és ne vedd értetlenkedésnek, de nem gondolod, hogy egy klasszikusokból álló szólólemezt elkészíts! Nagyon önző vagyok, de én venném meg elsőnek, az biztos!
Köszönöm a lelkesedést! Az ötlet nem rossz, de egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim.
Ricsi, tisztelettel köszönöm, hogy megszülethetett ez az interjú. Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, az egész Gitárvilágok csapata nevében. Köszönöm.
Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia.
Olyan döbbenetes klisé és téma áradat érkezik a világunkba, hogy elképesztően
nehéz kilépni belőlük, illetve kizárni a zenei elképzeléseinkből. Nekem
ilyenkor lép be az a gitáros, akinek ez sikerül és minden egyes interjú
alkalmával valójában erre a „hogyan” -ra keresem a választ. Ernő gitárjátéka
olyan szinten tolja el a „szokott” gitárvilágokat, hogy nincs is más hátra csak
az, hogy megkérdezzem tőle „hogyan”?
Ernő nagy tisztelettel
köszöntelek az oldalon! Ha valahol fontos a gitáros egyéniség szerepe egy zenekarban
az a hard rock. Hogyan alakult a gitáros pályád és hogyan sikerül kilépned a
„klisés” gitározásból?
Anno 7 évesen kezdem foglalkozni
a gitározással, először klasszikus gitáron, pár évvel később már kacsingattam
az elektromos hangszerek irányába. Ezen a vonalon szerettem volna tovább
tanulni, így elkerültem Pulius Tiborhoz, akitől elsajátíthattam a különböző
zenei irányvonalak stílusjegyeit és technikát, rendkívül jó tanár, ezúton is
köszönöm neki!
Az első zenekari élményeim a
Revrock nevű csapathoz kötődnek, melyet még középiskolás korom legelején
alapítottunk és rendszeres fellépői lettünk a helyi kluboknak.
2007-ben jött el az első
komolyabb előrelépés, amikor Sándor Csaba meghívott az Időgép zenekarba, hatalmas
élmény volt, hiszen évente kb. 80 koncertet játszottunk, rendszeresen
kiegészülve Varga Miklóssal.
Még ugyanezen évben Kékesi Bajnok
László gitárost keresett az általa jelzett Bajnok Rock Team formációba, ahova
szintén Csaba ajánlásával volt szerencsém bekerülni és bő 10 éven át velük
muzsikálni. Ugyanezen időszakban volt szerencsém több alkalommal együtt
játszani Tunyogi Péterrel is, ami hatalmas élmény volt számomra.
A következő években, több
formációban is játszottam párhuzamosan, majd 2017. januárjában Zefi elhívott a
Mobilmániába, ahol azóta is játszom.
A rockzenén kívül körül nézel más
gitárvilágokban, műfajokban is? Fontosnak tartod ezt?
Az előző kérdésedben említetted a
„klisés” gitározást, szerintem pont a különböző stílusok akár csak felületes
megismerése is szolgálja az ebből való kilépést. Minden műfaj egészen más
technikát és hangkészletet igényel, ezek keveredéséből nagyon érdekes dolgokat
ki lehet hozni. Szinte mindent hallgatok és amiben megfog valami, azzal
elkezdek mélyebben foglalkozni. Egyszerűen fogalmazva rendkívül fontos a
nyitottság mindenre, ami új, mindenre, ami más, mint a megszokott.
Örök kérdés a gyakorlás.
Beszélnél róla, hogyan megy ez nálad?
Napi szinten 2-3 óra minimum
kell, tévhit az, hogy a zenekari próbákon majd „megoldjuk”. Fontos a folyamatos
fejlődés, a különböző zenei világokba való rendszeres kitekintés. Általában
éjszaka szoktam gyakorolni, abból a megfontolásból, hogy ha én nem alszom, más
tegye. Jó dolog, hogy sok backing track található a világhálón, ahol ezer meg
egy újonnan tanult dolgot ki lehet próbálni, rögzíteni, majd kielemezni, hogy
mi jó és mi nem.
Ernő, beszélnél a
mindennapjaidról a Mobilmániában? Hogy érzed magad a zenekarban?
2017 elején hívott Zefi a
Mobilmániába, ahova Gamsz Árpival szinte egyszerre érkeztünk. Hatalmas élmény,
hogy évről évre sok koncertet játszunk, nagyrészét az ország legnagyobb
színpadjain és szinte úszunk a közönség szeretetében. Van munka rendesen, most
is épp egy nagy dobásra készülünk, szimfonikus zenekarral kiegészülve fogunk
játszani a MOM-ban márciusban.
A magyar rockműfaj alapembereivel
zenélsz. Mennyire kerül elő a generációs különbségek kérdése?
Többször felvetődött már ez a
kérdés hasonló megfogalmazásban. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy hatalmas
szerencsém volt, hogy nagyon fiatalon kerültem bele a szakmába és végig jártam
a létrát több soron. Tudod, egyszer fent, egyszer lent, ez az élet rendje.
Ebből adódóan nem hiszem, hogy beszélhetünk generációs különbségekről, az, hogy
másképp gondolkodunk bizonyos dolgokban az inkább abból adódik, hogy mindenki
önálló individuum és van véleménye. Ennek szerintem semmi köze a
korkülönbséghez. Általában ha némi feszültség is van, az inkább szakmai, mint
emberi és előre mozdítják a munkafolyamatokat.
Fontos téma! Hallhatnánk a
gitárjaidról? Erősítők, pedálok, egyáltalán a „vas” kérdésköre!
Az elmúlt évek technológiai
irányvonalából adódóan én is inkább elfordultam a digitális technika irányába,
pedig nem volt ritka, hogy 3 erősítővel és egy ruhás szekrény méretű rack-kel
jártunk koncertezni. Gyakorlatilag már kezelhetetlen volt. Ennek okán lassan 5
éve vásároltam egy Line6 Helix-et, ami a kezdeti nehézségek után igen
megfelelőnek bizonyult, egyszerű, de nagyszerű megoldás. Ettől függetlenül van
a birtokomban még csöves technológia is, valamint egy régi „piros” Marshall
láda, aminek imádom a hangzásvilágát. Ezen felszerelés jelenleg kipiheni az
elmúlt évtizedek fáradalmait.
Gitárok tekintetében külön
kiemelném Selton gitárjaim, melyeket Sándor Csaba készített számomra. (Az első
komolyabb hangszerem is az ő kezel alól került ki, amiért azóta is hálás vagyok.)
Ezen kívül van Telecaster, Stratocaster,
mert ezek minden háztartásba kellenek. De a fő irányvonal nálam a Gibson éra,
melyből jelenleg van egy Les Paul Classic és egy 50’s High Performace Gold top
a tulajdonomban. Ezen kívül tavaly sikerült hozzájutnom egy SG Standard-hez,
ami a szívem csücskévé vált, szinte minden koncertre velem érkezik azóta.
Ernő végül, de nem utolsó sorban,
a terveid!
Mint említettem jelenleg is
készülünk a márciusi szimfonikus MOM koncertre a Mobilmániával, amit már nagyon
várunk. Illetve vannak terveink a zenekarral, amik egyelőre műhely szinten
kidolgozás alatt állnak, egy a lényeg nem állunk meg, ahogy Vikidál Gyula is
szokta mondani a koncerteken: „és mi is megyünk tovább”. Ez szerintem megfelel
már egy életfilozófiának is.
Ezen felül az idén szeretnék
kijönni 1-2 instrumentális dallal, amiről tudom, hogy már elszaladt mellette a
világ, de ettől függetlenül úgy gondolom, van az a réteg, aki egy pillanatra
megáll ebben a rohanó világban és szívesen meghallgat egy efféle anyagot.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok neked!
.jpg)
