Jászberényi Szabolcs, gitáros (Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok) egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika,

Jászberényi Szabolcs, egyéni vállalkozó, SLV Rendezvénytechnika, Voltrex and the Cruisers és a Kolombusz zenekarok gitárosa. Azon kívül, hogy egy kiváló gitárosról beszélünk, van itt még valami. Szabolcs színpadi, zenekari hangosítással foglalkozó céget vezet. Nagyon ritka konstelláció, hogy együtt van a hangszeres tudás, a zenekari környezet és a hang, az élő zene, a színpadi, illetve stúdió környezet.

• Szabolcs, nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon és nem is kezdeném mással. Hogyan állt össze a kép, melyek voltak azok a sarokpontok, megállók, melyek a jelenbe vezették a pályád?

Üdvözlök mindenkit! Először is nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy velem is készül egy interjú, nagyon örülök neki!

A sztori eleje nem annyira eltérő, igazából nagyon sok kamasz érdeklődik a technika világával kapcsolatban, ismerkedik a hangszerekkel. Vonzó számukra, hogy a hangosítás, mint munkahely az egyenlő a bulizással. Ez persze csak részben igaz, de ezt kamasz fejjel még nem látni. Ugyan ezen az úton indult el az én érdeklődésem is. Első fontosabb állomásként talán azt említeném, hogy egy egyszerű kis 2 hangfalas rendszerrel és néhány akkor egész jónak számító mikrofonnal az iskolai rendezvényeket hangosítottam a középiskolában. Nyilván teljesen más volt az, mint amit most csinálok, de ekkor kerültek először komolyabb eszközök a kezembe. Ekkor még nem játszottam hangszeren. Érdekeltek a lemezlovasok, a diszkók, bármilyen buli igazából. Nem is igazán tudtam még mit kezdek ekkor ezzel, csak tetszett. Pár évre rá kezdett el a gitár érdekelni, mivel egy barátom adott egy Nightwish kazettát az Elevenpath-t. Az édesapám basszusgitáros volt, vendéglátókban, esküvőkön, bálokban játszottak, de sajnos a hallása tönkrement, így én még nagyon kicsi voltam, kb. 3 éves, amikor abbahagyta a zenélést. Sajnos nem sok emlékem van a zenéléseivel kapcsolatban. A hallása miatt nem sok baráttal tartott szoros kapcsolatot. Aztán amikor kicsit nagyobb voltam, találkoztam a volt zenész társaival, akik szinte családtagként fogadtak. Természetesen mesélték a sztorikat én meg csak lestem, hogy ez mind az én édesapám volt! Na de vissza a kérdéshez: a gitár mint hangszer nagyon tetszett és addigra már ötöd éves voltam, szakmát tanultam, mint programozó. Az érettségi előző évben már megvolt, a szakmai rész mellett pedig volt egy kis szabadidőm, ezért eljártam egy gitár szakkörre. Nem voltunk sokan, 6-7 ember összesen. Ott tanultam meg az első akkordokat. Még ekkor sem tudtam, hogy ebből komolyabb zenélés lesz. Tetszett, ezért csináltam. Aztán később elkerültem magántanárhoz, ahol már konkrét dalokat is tanultunk, illetve hozzá a szükséges elméletet. Innen egyenes út vezetett a zenekarok és a színpad világába. Ahogy ilyenkor lenni szokott. Amatőr zenekar, nekiállt a próbateremben, aztán egy idő után szervezett koncertet is magának...

A másik ágon az édesapám volt zenésztársai a felelősek. A győri vízi színpadon Republic koncert volt aznap este, akkor még a Győri Nyár nyitó volt a nagy buli. Olyan 2002-2003 körül lehetett ez. Fent a Kisfaludy szobornál pedig utána rockabilly buli, amit az édesapám egyik említett zenész társa hangosított. A nagypapám rosszul lett, így a szüleim átmentek hozzá a Káptalan domb másik felére, ő volt a gondnok a vízügyi csónakházban. Mondták, hogy maradjak nyugodtan, valószínűleg nincs nagyobb baj, majd találkozunk otthon. A buli végén menjek haza. A kis színpadra meg közben megérkezett a zenekar, de aki hangosította volna őket az eltűnt. Ott álltam egy összerakott felszereléssel, egy adag mikrofonnal és kábellel. Gondoltam hasznossá teszem magam és addig bekötöm amíg visszaérnek. Csakhogy már minden kész volt és még sehol senki. Hát a beállást is elkezdtem velük mire visszaértek. Természetesen nem volt elég tapasztalatom, nem volt jó az egész, de látták, hogy érdekel és valamennyire értek hozzá. Legalább is a mikrofonokat tudtam hogyan tegyem fel és dugjam be a pultba, így aztán felajánlották, hogy menjek el velük párszor és ők megtanítanak hangosítani. (Nyilván azzal a szándékkal, hogy lesz technikusuk.) Én is örültem, mert kerestem egy kis pénzt valami olyannal, ami érdekelt. A vége az lett, hogy ettől a pillanattól kezdve 3 évig minden hétvégén velük mentem és pakoltam, hangosítottam. Természetesen ez még analóg volt és böszme nehéz trafós cuccok, na de hát 18 évesen ez nem számított.

Ez volt a két különálló sztori, ami ezt a két területet elindította. Később a saját zenekarom miatt (akkor még csak Voltrex néven) ért össze a két terület. Mint minden amatőr garázszenekarnak abban az időben, házilag barkácsolt cuccokból nem volt hiány. A legtöbben nem kerestünk jól, stúdióra nem volt pénz, viszont az előrelépéshez demo anyagot kellett adnunk bármerre is kopogtattunk. Nem kaptunk komoly fellépési lehetőséget a demo hiánya miatt. Mivel előre akartunk lépni, ezért elkezdtünk próbálkozni, hogy felvegyük magunk a dalokat. Természetesen itt is először rettenetesen rossz minőségben sikerült. Az első felvételek úgy készültek, hogy egy kazettás deck-el vettem fel a próbateremben a keverő jelét, majd otthon ezt digitalizáltam. Mivel nem volt autó, ezért az asztali számítógép mozgatása nem volt opció. Persze később ez is fejlődött. Hát így értek össze a szálak.

A legnagyobb fejlődés mindig úgy következett be egyébként, hogy egyedül maradtam egy feladatra és megoldás kellett. Próbáltam olvasni, kérdezni a témában és rengeteg jó szakembertől nagyon sok jó tanácsot kaptam. Az igazi tudás viszont a saját káromon megtanult hibákból eredt.

 ·         Szabolcs, ha az alapoktól indulnák, mit tanácsolnál azoknak a gitárosoknak, akik a „szobában” megtalálták – vagy legalább úgy gondolják, hogy igen – a „sound”-ot és ki szeretnék azt tenni a színpadra?

Ha találtál egy hangzást, ami tetszik az remek! Találd meg az egyéniséged, mert ez nagyon fontos. A hangzás, a játék stílus, a karakter. Az, hogy a színpadon nem egy másolat van, hanem te vagy. Az, hogy neked tetszik az sokkal fontosabb mindennél, mivel ez inspirál. Ez a későbbi munkádnak nagyon fontos eleme.

Ami még fontos, hogy a zenei környezettel is működjön. Nem kell tökéletesnek lennie. A lényeg, hogy ne tűnjön el a többi hangszer között. Legyen egy olyan hangszíne, vagy jellege, ami kicsit elválasztja a többi hangszertől. Ha ez megvan, akkor bárki jól fog tudni hangosítani téged! És később ezt lehet és kell is finomítani. De ha az egész zenekart nézem, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy minden hangszerre egyesével is igaz ez az állítás és a produkció csak akkor lesz jó, ha minden egyes hangszernél adott a jó hangszín és szépen elkülönül a többitől.

Nincsenek nagy csodák. A hangmérnök tud segíteni a rendelkezésre álló eszközökkel, hogy a végeredmény jobb legyen, de ettől senki sem fog jobban játszani, vagy teljesíteni. Jó produkciót csak jó alapanyagból (jelen esetben a jól megválasztott hangszínű és jellegű hangszerekből) lehet csinálni.

• Adtunk a Silverfox zenekarommal olyan koncertet, ahol Te hangosítottál és olyan kifinomult hangon szólt a csapat, hogy elképedtünk. Itt színpadon volt a szaxofon, szájharmonika és az alap blues banda hangszersor. Beszélnél róla, hogyan építed fel magát a hangrendszert, a zenekari hangot?

 Veletek nagyon könnyű dolgom volt. Bármit kivihettem volna, amíg teljesítményben elegendő. Az a helyzet ugyanis, hogy a Silverfox egy viszonylag „csendes” produkció. Nincs sok monitor láda, és azok sem hangosak. A gitár erősítők nem üvöltenek. A dobos nem veri szét az egész koncertet.

Vegyünk egy egyszerű példát:

Adott egy kis klub, aminket a színpadán fellép a zenekarod. Mondjuk nincs túl nagy belmagasság, ami azért rossz, mert a dobos cintányérjai visszaverődnek, egyenesen bele az ének mikrofonba. Ahogy az éneket hangosítani akarod már jönnek is a cinek vele együtt. Ha ellép az énekes a mikrofon elől, akkor meg azonnal benne van a pergő dob is teljes mivoltában. És valljuk be nyugodtan, hogy a kis klubbok általában nem túl nagy belmagasságúak. A legtöbb helyen ez a probléma él.

De egy hangos gitárláda is lehet ugyan ilyen probléma, vagy egy monitor láda, ami üvölt, mert az adott zenekar képtelen a színpadhoz igazítani a hangerőt.

És a hangmérnök kollégákat sem kell félteni, mert sokan csak sírnak, hogy hangos a produkció, de nem szólnak bele a talkback-be, hogy „srácot, vegyétek halkabbra”. Ez nem nagyképűség, vagy sértegetés. Minden helyszínnek megvannak az adottságai, amikhez igazodni kell tudni. Nem csak a hangmérnöknek.

Tehát az, hogy én mit vittem oda ki egy másodlagos szempont volt akkor.

• 2 db RCF SUB8004AS szub, 
• 2 db RCF ART912A top, 
• 3 db ART912A monitor és még 
• 2 db ART912A delay volt a helyszínen meg egy 
• Allen&Heath SQ5 pult. Mikrofonok terén Audix DP7, Shure SM57 és SM58, Sennheiser e906 miksik, 
• Radial diboxok. 

Semmi eget rengetően nagy vagy drága cucc nem volt kint. Persze, nyilván egy kezdő zenekarnak ezek drága holmik, de egy profi hangosítónak ez egy belépő szintű felszerelés

• Szabolcs, hallhatnánk a „vas”-ról? Mennyire tervezted a saját gitárcuccod építését úgy hogy a hangosítás szempontjai is szerepeljenek benne, vagy ez ebben az esetben közömbös?

Az első pár évben nyilván nem volt szempont. Most sem kifejezetten a hangosítás az elsődleges szempont, de nyilván fontos, hogy egy jó minőségű megoldás legyen a kihangosításomra. Mindegy épp milyen felszerelést viszek magammal, mindig viszek kábeleket, mikrofon, diboxot, ami kellhet, ha az adott technika nem állna a helyzet magaslatán. Sokszor túl vagyok biztosítva, ami már nem egyszer mentette meg a buli minőségét.

Az alap felszerelésem egy Marshall JMP1-ből nyeri a fő karakterét. Ennek ugyan van „szimulált” kimenete, de hát egy ’90-es évek beli cuccról beszélünk. Közelében nincs a mostani szimulációknak, így a csöves fejen keresztül, bele a ládába és elé a mikrofont az ideális megoldás jelen pillanatban. Nyilván tervezem az újítást, mert soha nem elég jó a felszerelés, de mivel más területre is kell a pénz (építkezek, gyerek van, élni is kell valamiből), ezért nem kapkodok vele.

• Ami nagyon fontos kérdés lenne, hogy mit tanácsolsz a zenekaroknak, zenészeknek mire figyeljenek, melyek azok a pontok, melyekkel ha tisztában vagyunk, akkor jól fogunk szólni és minimálisra csökkenthetjük a „beállás” időt?

 Ez egy érdekes kérdés. Nyilván amiket korábban elmondtam azok mind élnek. A beállás akkor lesz gyors, ha mindenki tudja a dolgát. Tudnia kell a zenésznek is, hogyan rakja össze a saját cuccát és mit hogyan szeretne, de tudnia kell a hangmérnöknek is, mert nem mindegy, hogy kikkel dolgozik és milyen műfajban. Én ha tehetem, akkor rákeresek a zenekarra, akikkel dolgozom. Belehallgatok, megnézem a kapott ridert és a neten fellelhető fotók közül párat, hogy képbe kerüljek. Lehetőleg előző este, vagy aznap reggel, hogy friss legyen az élmény. Felhívom előtte pár nappal őket, hogy egyeztessünk. Van-e a rider-hez képest bármi változás, vagy bármi olyan mondandójuk, ami fontos lehet.

Ha zenészként nézem, akkor a beállás akkor gyors, ha a hangmérnök tudja, hogy velem mit kezdjen. Én nekem megszólal a gitár cuccom és lehetőség szerint ne akkor akarja kitalálni, hogy mi nem tetszik neki benne. Azt a zenekart/produkciót mi már kitaláltuk, ismerjük tudjuk milyen hangszínen akarunk mikor játszani. Neki nem az a dolga, hogy ezen változtasson, hanem az, hogy ezt jól összehozza egy egésszé.

A keverő másik oldaláról viszont akkor gyors a beállás, ha a zenészek felkészültek. Elküldték a ridert, egyeztettek és minden úgy van ahogy mondták. A beállás alatt már nem kell tekergetni a cuccot (ha mégis szükség van rá jelezzük a hangmérnöknek, hogy mit csinálunk, ha már beállított minket). Legyen ott mindenki, ne akkor menjen el büfébe meg ide-oda. A csapat álljon fel, figyeljenek a hangmérnökre, hogy mit kér. Ne zajongjon akinek nem kell. Ne akkor beszélje meg a műsort.

Ennek a dolognak oda-vissza kell működnie, hogy ha jó produkciót szeretnénk. Én mindig igyekszem a lehető legfelkészültebben érkezni a kapott infók alapján. Mindig van 1-2 plusz mikrofon, 1-2 plusz állvány nálam. De ez semmit sem ér, ha a produkció, aki érkezik nem elég felkészült.

•  Végül, de nem utolsó sorban. Terveidről beszélnél?

 Ez mindig egy veszélyes terület. A fejlesztésekről nem szeretek beszélni, mert sokan ígéretnek veszik az ilyenkor elhangzó mondatokat. Természetesen az a cél, hogy még profibb és még naprakészebb legyen minden, sok eszköz beszerzése és cseréje van tervben. Konkrét típusokat viszont nem akarok mondani, mert a lehetőségek és az igények heti szinten változnak és nem szeretnék ebből félreértést. Akit érdekel az aktuális eszközpark, az nyugodtan írjon, én nagyon szívesen válaszolok bármilyen megkeresésre. Ahogy azt is jelezheti, ha valamilyen eszköz nincs a listámon, de kell a produkciójához. Ilyenkor vagy beszerzem, vagy bérelem mástól és megoldom a problémát ha van lehetőségem rá.

És természetesen a hangosításon kívül is sok terv van. Például a családi házunk felújításának a befejezése szerepel az első helyen és ez most mindent felülír, ezt szeretném minél előbb megvalósítani.

Ezen kívül a zenekarral is vannak tervek: koncertek, új felvételek, stb.

Igazából ötlet van bőven. Az idő tűnik mindig kevésnek.

Szabolcs, nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakban is!

Köszönöm.

Kálmán Ákos, gitáros (Rómeó Vérzik)

Kálmán Ákos, gitáros (Rómeó Vérzik). Számomra – most már valószínű örökre – egy misztikum volt és lesz, hogy hogyan lehet úgy gitározni, úgy gondolkodni a gitározásról, mint művészetről, hogy nincs a játékban egy csepp sallang, egy csepp felesleges hang, mozdulat és közben tökéletes a hatás, a harmónia és a tudás. Ákostól többek között erre is várjuk a választ! Tisztelettel köszöntelek az oldalon.

Zajos a Telecaster? Van megoldás!

Kedves Olvasók,

    Azért annyira nem tartottam olcsónak a jó gitárokat – nem akármilyen meglátás -  és az egyéb cuccokat, lásd. csöves BlackStar erőlködők, hogy kompromisszumokat kössek a hangzásom precizitását illetően[1]. Nos, ahogy a képen látjátok Fender MIM Telecaster, BlackStar LT Dual overdrive a főszereplő. Brutál jól szól eredeti hangszedőkkel, de valami kezelhetetlen zajjal kísérve. Futottam pár kört és eljutottam a GitáRehab-os cimborámhoz, Kálmán Ákos gitároshoz (Rómeó Vérzik). Tanács! A gityót szigetelni, árnyékolt, csavart  vezetékekkel átszerelni és valami tuti „noise gate”, zajzár. Az első megtörtént, és nagyon sokat javított, le a kalappal!  Azonban ahogy írtam, nincs kompromisszum!   

     Ekkor lépett be a Gitár Centrum Hangszerbolt[2]. Neten válogattam, Urbán Jázon a hangszerbolt egyik szakértője, nem mellesleg egy kiváló gitáros, szinte a saját felszerelésemet kikészítve – olyan árubőség ban a boltban, hogy ez nem volt nehéz – várt. Olcsóbbat, drágábbat próbáltuk. Mindenre volt idő és ami a legfontosabb, csak az én kérdéseimmel, problémámmal foglalkozott! A választás a 

TC Electronic Sentry noise gate pedálra esett. 

 

    Azóta nincs kompromisszum! Tökéletesen kapom a Telecaster karaktert. Ha kérdésetek van, keressetek[3]!  

Udy

0630 7772531 

---

[1] Olyan triviálisnak tűnik a dolog, pedig nincs igazán használható, érthető irodalma. Valahogy ezt nem értem, ezért írom most le!

[2] Gitár Centrum Hangszerbolt https://www.gitarcentrum.hu/gitarok; Gitár Centrum Hangszerbolt
1074 Budapest, Alsó Erdősor u. 8.
Telefon: +36 1 322 04 03
Mobil: +36 30 322 03 33
Szerviz: +36 1 264 1010
E-mail: info@gitarcentrum.hu

[3] Azért már annyit nincs kedvem gépelni….

Lőrincz Viktor. Köszönöm a lehetőséget a beszélgetésre, örülök, hogy elfogadtad a felkérést. Amikor hallgattam – azóta is – a „Road & Coffee” lemezed, arra gondoltam, hogy mi is a különbség a tehetség és az isteni tehetség között.  Ebben a brutális hang-cunamiban egyszerűen nem képes az ember megállni bármi mellett ami értéket jelenthetne… vagy mégis? Ez történt amikor Lőrincz Viktor zenéjét hallottam. Nos, meg is van mit jelent az isteni tehetség!

• Viktor köszöntelek az oldalon és kezdjük is talán azzal, hogy mit kell tudnunk a „Road & Coffee” anyagról?

Köszöntök én is minden kedves olvasót! Az album valójában rólam és az életem nagy részéről szól, életem nagy részét autózással/utazással töltöttem, amihez már magától értetődően is kapcsolódik a kávézás, de közben a kávé értékesítőként is az életem részévé vált. Az album egy saját dalokból álló instrumentális gitárcentrikus zene, amit főleg autóvezetéshez/utazáshoz és pihenéshez kávézáshoz készítettem.  A dalok jelentős része fitatal korom élményeiből születtek, amiket gyerekkori barátaimmal éltem meg, Váczy Nándor és Sziklai Attila barátaim kiváló gitárosok és nagy öröm számomra hogy játszanak is az albumon! Az album első fele lendületesebb míg a másik fele nyugodt higgadtabb stílusú. Ezért is Road & Coffee az album címe. 

• Kiválóan basszusgitározol, de az nem kérdés, hogy a szólógitár az az szólógitár! Hogyan tudod egyensúlyban tartani a basszusgitározást – ami alapvetően az alaphangszered – és a szólógitározást. Gondolok a zeneszerzéstől a játéktechnikai illetve a „sound” kérdésére!

Valójában basszusgitáros vagyok, a basszusgitár egy nagyon univerzális hangszer, a sok év alatt sikerült szélesebb tudást elsajátítanom, szinte minden játékstílusban megtanultam játszani ezen a hangszeren, így is lettem ismertebb a zenész körökben.  A pengetővel történő játék a legtöbb basszusgitárosnál szentségtörésnek számít, én viszont nagyon szeretem, és a pengetővel való játék már közelebb visz a gitározáshoz. A gitározást a sok év alatti dal ötletek rögzítése készítése közben tanultam meg, demó szinten igyekeztem felvenni az elképzeléseimet hogy meg tudjam mutatni a zenész barátaimnak, aztán magával ragadott a folyamat és addig küzdöttem míg végül végleges formájában fel tudtam játszani az elképzeléseimet! Gitáron nem igazán gyakorolok, csak akkor játszok rajta többet ha valami felvételt készítek.

• Mit tartasz sarokpontoknak, melyeket tartasz amikor egyáltalán felveszed a hangszert és gondolok itt egyszerűen a gyakorlásra vagy koncert helyzetben.

Élvezni kell a zenélést, én ebben hiszek! Szeretek zenélni, átadom az érzéseimet energiáimat a zenének, a részévé válok és egy másik világba kerülök. Igyekszem együtt lélegezni a zenében zenész társaimmal, és amit létrehozunk azt átadni a hallgatóknak. Én ebben hiszek, számomra a gyakorlás is kellemes időtöltés a zenével!

• Kikerülhetetlen kérdés I. ! Hangszer! 

uhhhh…. rengeteg hangszerem van! Csak Basszusgitárból van 10 különbőző hangszerem és mindegyiket imádom! Két Mlp basszusgitárom is van amit Molnár Laci  nekem készített! Szólógitárból egy Musicman Axis lett az a hangszer ami a torzított hangzásokhoz nekem szinte mindenre megfelel és minden azonnal működik vele, de van fémhűros és nylonhúros elektroakusztikus gitárom és ukulelém is. 

• Kikerülhetetlen kérdés II. ! „Sound”! 

Ez nekem a legnehezebb kérdés, szólógitárnál van kb 5 torzított és 2 tiszta hangszín amit használok. Gitárnál ennyi! A basszusgitárnál is vannak régóta bevált "soundjaim", amiket a sok évnyi tapasztalat alatt alakítottam ki, és szinte mindig ugyanoda jutok a kísérletezéseknél, a végén mindig marad a régi bevált sound. Az igazi basszus sound nekem a vasból jön, az EBS Faner II nekem verhetetlen ebben.

• Viktor hallhatnánk a jelenlegi munkáidról illetve a terveidről!

Sok tervem van, folytatni szeretném az instrumentális anyagok készítését, és nagyon szeretnék egy basszusgitáros szólólemezt készíteni! Vastag Csaba zenekarában sok éve basszusgitározok, szeretnék sok nagy koncerten zenélni, szívesen zenélnék nagyobb hazai produkciókban is! Peck Laci barátommal sok értékes énekes dalt írtunk, van bőven dal a fiókokban is, szeretnék ezekből is albumokat készíteni! Sok igazi zenész barátom van akiket szeretnék meghívni és bevonni a dalokba a közös zenéléshez! Valójában zenélni szeretnék minden lehetséges formában! 

 

 

Mindezt persze úgy szeretném véghez vinni, hogy legyen időm a családomra, és sok bicajozásra is a barátaimmal! Nagyon köszönöm a kérdéseket és a lehetőséget!

Viktor én köszönöm a lehetőséget és megtiszteltetés az oldalnak, hogy időt szakítottál ránk! Sok sikert a továbbiakhoz!

Köszönöm. 

  

Csöves vagy tranzisztoros? - a költői kérdések gyakorlatiassága

Kedves Olvasók és Érdeklődők,

    Ahogy az egész élet, a zene, a zenélés is csupa "MIÉRT? és MIÉRT NE?" kérdések, tagadások egész sorát tolja az orrunk elé. Hogy ebből ki tudjam hámozni azt az utat ami nekem megfelelő, némi kompromisszumkészséggel amúgy, de vállalható.... hát nem könnyű!

    Vannak biztos pontok elszórva ugyan -már amennyire a biztos az biztos - és türelemmel, kitartással és őszinte segítségkérések sorozatával ezek meg is találhatóak. Ha feltételezek egy egészséges idealizmust, akkor némi ráfizetéssel, de megkaphatjuk a válaszokat.

    A gitárok világa sem különbözik a "miértek" adta, folyamatos tanulástól. Ha belegondolok, hogy most is mennyi kérdés kavarog a fejemben.... olyanok is melyekre már ezerszer választ kaptam, de valahogy mégsem akar passzolni, és olyanok is ami a teljes újdonság varázsához vezet.

    A lap a "miértekre és a miért ne" kérdésekre keresi a választ. Ami biztos ahogy mindenért, ami érték meg kell dolgozni...

Szeretném abba az irányba fordítani a beszélgetéseket, ami írásban, on-line vagy akárhogy történhet, hogy kérdezzetek. Semmi kedvem bemutatókat készíteni, maximum valami alap formában. Viszont a kérdéseitekre válaszolni vagy választ keresni igencsak komoly kihívást jelenthet.

    Végezetül, a zenekarom - a Silverfox - nevében is kellemes Ünnepeket és boldog Újévet kívánok.

Köszönetel,

Udy

Rubcsics Richard, Ossian (2012)

Rubcsics Richárd, Ossian. Büszke vagyok, és köszönöm, hogy egy olyan virtuóz, mester gitárossal készíthetek interjút, mint Rubcsics Ricsi. Amíg ilyen tehetségekkel találkozhatunk, mindig erősödjön meg bennünk a magyar gitárvilágba vetett bizalom, és tisztelet. Szia, Ricsi, megtiszteltetés nekünk hogy az oldalunkon köszönthetlek. Az Ossian egyik győri koncertjén láttalak először gitározni. Ha jól emlékszem még a fehér Kramer-en játszottál. Elmondanád nekünk, hogy kerültél a gitárok, a gitározás közelébe?

Szeretettel köszöntöm a stábot és a kedves olvasókat! Nem szerepelt a terveim között. A rock zenével a bátyámon (Rubcsics István) keresztül ismerkedtem meg 12 éves koromban. István gitározott akkortájt egy-két éve. Egy napon előállt azzal az ötlettel, hogy cseréljem el a kerékpáromat a gitárjaira. Hosszas kérlelés után csak azért mentem bele a cserébe, mert azt mondta, hogy többet ér a két gitár, mint a biciklim, gondoltam akkor majd eladom a gitárokat és veszek jobb kerékpárt. (Orfeus elektromos gitár és egy Jolana basszusgitár) Lényeg a lényeg, nem értek többet, vissza akartam cserélni, de addigra a bátyám már túladott a biciklin. Pénzünk nem nagyon volt, hát kínomban a kezembe vettem valamelyik hangszert és próbáltam barátkozni azzal a gondolattal, hogy mostantól gitározással ütöm el az időt. A rock zenét akkor már szerettem, gondoltam megpróbálom, a testvéremtől tanultam pár egyszerűbb riffet: Metallica, Judas Priest, Iron Maiden, Accept stb... Nagyon megtetszett a dolog és többé nem lehetett kivenni a kezemből…

Sok gitáros van, akik hihetetlen technikával bírnak, de nagyon kevés az, akiknek a játéka első hallásra, arra készteti az embert, hogy odafigyeljen, és ez nem csak a gitározással foglalkozókra igaz. A Te gitárjátékod mellett nem lehet elmenni. Hogyan találtál rá erre a játékstílusra?

Nagyon szépen köszönöm a kritikát! Szubjektív hatásnak tartom a gitárjátékot. Embertől függ milyen hangulat, hangulatok, dallamok érintik meg. Nagyon fel tud tölteni koncert alatt, mikor látom a mosolygó arcokat egy-egy szóló közben. Igazából nem kerestem stílust, a mai napig nem érzem úgy, hogy igazán megtaláltam volna. Sokan hatással voltak rám, próbáltam lejátszani az ő általuk alkotott kedvenc szólóimat, meríteni a gitárjátékukból. Sok, sok év gyakorlás, koncertezés, stúdiózás, érleli az embert. Glenn Tipton, K.K Downing, Yngwie Malmsteen, Wolf Hoffman, Kirk Hammett, Zakk Wylde, Kun Péter, Kukovec Gábor, Tátrai Tibor, Daczi Zsolt, Lukács Péter, Menyhárt János. 

Nem elhanyagolható tulajdonság, ha a gitáros egy zenei egyéniség. Most mindegy hogy egy szólópályát veszünk, vagy zenekarban játszik az ember. Teljesen egyedi a játékod! Hogy tudtad ezt megőrizni, annak ellenére, hogy gitáros hatások biztos, hogy érnek, nap, mint nap? Egyáltalán vannak olyan gitárosok, akik befolyásolják a zenei világodat?

Nem befolyásol alkotás közben az, hogy mások is hallani fogják, nem gondolok erre, ami épp kikívánkozik belőlem, ahhoz tartom magam. 

 

 

Ricsi, ilyen kiváló tehetséggel megáldva, gondolom megfordultál más formációkban is. Beszélnél a pályafutásod meghatározó állomásairól?

13 éves koromban volt az első fellépésem a Guillotine formációval. (Solymári Művelődési ház) Meghatározó állomás volt két okból kifolyólag, a bátyám volt a ritmusgitáros és ott ismertem meg, Hornyák Pétert a főzenekarból. Később szintén egy fontos állomás volt a Neckrofight zenekar, 16 évesen kerültem be a csapatba. Részese lehettem a hazai lelkes trash korszaknak. A Seneca együttes a progresszív oldala miatt volt lényeges pont az életemben. A Wellington Endre miatt is nagyon meghatározó volt, azóta is együtt tartjuk a frontot már 14 éve. 

Magam részéről egy ingoványos területnek tartom, ha klasszikus műveket átemelnek az elektromos gitárok világába. Itt nem lehet próbálkozni, vagy tökéletesen kell játszani vagy sehogy. Nem tagadom amióta meghallottam a Magyar táncok-at (Johannes Brahms) és a Niccolo Paganini részleteket Tőled, teljesen a hatásuk alá kerültem. Mi inspirált arra, hogy a klasszikusokkal is foglalkozz? 

Köszönöm szépen! Én máshogy gondolom, ezek a klasszikus darabok nagyon karakteres alkotások, fülbemászó dallamok. Arra kell figyelni, hogy pontosan, tisztán legyenek eljátszva, és a hatás garantált. Endre dobta fel az ötletet a Magyar tánc-ot illetve a Paganini-t is. Nagy kedvencem mindkét mű, így nem volt nehéz rábeszélni.

 

 

Ossian. Gratulálok, nagyon egyben van a zenekar. Ez a formáció egy „supergroup”! Minden tagja egy zenei egyéniség. Mi a véleményed, mennyire becsüli meg a hazai közönség azt a heavy metal-t, ami mentes a külsőségektől, viszont egy nagyon komoly zenei színvonalat ad cserébe? 

Köszönjük szépen az elismerést! Nagyon jól érezzük magunkat a zenekarban, nagyon jó barátság alakult ki mindnyájunk között. Szeretjük, amit csinálunk, a közönségünk előtt le a kalappal! Próbálják velünk együtt átvészelni az ellehetetlenített körülményeket, minden szempontból! Nem létező zenekar vagyunk a médiák világában, ennek ellenére kitartanak mellettünk az emberek, ezt maximálisan megbecsüljük! 

Térjünk rá a hangszerekre. A „Fortissimo” filmben egy ESP gitáron játszol. Azon kívül, hogy nagyon szép az a gitár, miért az ESP?

Különösebb koncepció nem volt mikor az ESP-re esett a választás. Kipróbáltam több féle márkát, valahogy az ESP gitárok fogtak meg, amikor a prospektusokat lapozgattam. Így jött az ESP Horizon Fr, ESP Horizon Fr II. Az akusztikus gitárokat illetően pedig a Line 6 Variax Acoustic jött a képbe.

Ricsi, gondolom, más gitárok is előfordultak nálad. Hallhatnánk azokról is?

Volt idő, amikor gyűjtöttem a gitárokat, de megváltam tőlük, ma már csak annyi van amennyi a koncertekhez szükséges.

 

 

Nos, hát valamin szólni is kell a hangszernek. Jöjjenek az erősítők!

Line 6 HD100 Spider Valve fej, LINE 6 HD 147, Line 6 412 láda, ennyi.

A Line6 lehetőségei mellett használsz egyéb más effekteket is? 

Pedál effektet nem használok, az erősítőbe épített effekteket használom egy lábkapcsoló segítségével. Szeretem, ha a gitárnak gitár hangja van. Szólón enyhe delay-t használok, a tisztán pici chorus-t, a ritmuson gain gazdagon. 

Ricsi, talán nem is elsősorban technikai irányból kérdezném, se mit tudnál tanácsolni kezdő gitárosoknak, hogyan álljanak hozzá magához a gitárhoz, és egyáltalán a gitározáshoz?

Átgondoltan gyakoroljanak, legyen nyitva a fülük, ne higgyenek el mindent, amit játszanak. Járjanak utána, ma már könnyebb, több a lehetőség erre. Nagyon sokan tanítanak, nagy a választék, éljenek vele. Használják a Guitar pro-t, nagyon hasznos program, ill. a Youtube-ot rengeteg lecke, ujjgyakorlat, ill. dalok oktatása lelhető fel. Ne azon gondolkodjanak az elején mi lesz a zenekar neve, milyen fellépő ruhájuk lesz, gyakoroljanak sokat, ha eredményesek lesznek, akkor megtalálják a helyüket a zenei palettán.

 

 

Ha ez egyáltalán belefér az Ossian mellett, tervezel más zenei irányokba is elmozdulni?

Nem szeretek többfelé lenni, nincsenek terveim a jövőre nézve, mindig spontán alakult a zenei pályám. Jól érzem magam a zenekarban, nem érzek késztetést arra, hogy most az Ossian mellett belekezdjek valamibe. Ahogy Yoda mondta, „A jövő mozgásban van”!

Hát nem tudok kikeveredni a klasszikus vonalból! Nekem hihetetlen bejön. Tudom, hogy nem tervezel egyenlőre előre az Ossian mellett, és ne vedd értetlenkedésnek, de nem gondolod, hogy egy klasszikusokból álló szólólemezt elkészíts! Nagyon önző vagyok, de én venném meg elsőnek, az biztos!

Köszönöm a lelkesedést! Az ötlet nem rossz, de egyelőre nincsenek ilyen irányú terveim.

Ricsi, tisztelettel köszönöm, hogy megszülethetett ez az interjú. Nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, az egész Gitárvilágok csapata nevében. Köszönöm.

Köszönöm, sziasztok!

Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia

Nusser Ernő, gitáros, Mobilmánia. Olyan döbbenetes klisé és téma áradat érkezik a világunkba, hogy elképesztően nehéz kilépni belőlük, illetve kizárni a zenei elképzeléseinkből. Nekem ilyenkor lép be az a gitáros, akinek ez sikerül és minden egyes interjú alkalmával valójában erre a „hogyan” -ra keresem a választ. Ernő gitárjátéka olyan szinten tolja el a „szokott” gitárvilágokat, hogy nincs is más hátra csak az, hogy megkérdezzem tőle „hogyan”?  

Ernő nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon! Ha valahol fontos a gitáros egyéniség szerepe egy zenekarban az a hard rock. Hogyan alakult a gitáros pályád és hogyan sikerül kilépned a „klisés” gitározásból?

    Anno 7 évesen kezdem foglalkozni a gitározással, először klasszikus gitáron, pár évvel később már kacsingattam az elektromos hangszerek irányába. Ezen a vonalon szerettem volna tovább tanulni, így elkerültem Pulius Tiborhoz, akitől elsajátíthattam a különböző zenei irányvonalak stílusjegyeit és technikát, rendkívül jó tanár, ezúton is köszönöm neki!

Az első zenekari élményeim a Revrock nevű csapathoz kötődnek, melyet még középiskolás korom legelején alapítottunk és rendszeres fellépői lettünk a helyi kluboknak.

2007-ben jött el az első komolyabb előrelépés, amikor Sándor Csaba meghívott az Időgép zenekarba, hatalmas élmény volt, hiszen évente kb. 80 koncertet játszottunk, rendszeresen kiegészülve Varga Miklóssal.

Még ugyanezen évben Kékesi Bajnok László gitárost keresett az általa jelzett Bajnok Rock Team formációba, ahova szintén Csaba ajánlásával volt szerencsém bekerülni és bő 10 éven át velük muzsikálni. Ugyanezen időszakban volt szerencsém több alkalommal együtt játszani Tunyogi Péterrel is, ami hatalmas élmény volt számomra.

A következő években, több formációban is játszottam párhuzamosan, majd 2017. januárjában Zefi elhívott a Mobilmániába, ahol azóta is játszom. 

 A rockzenén kívül körül nézel más gitárvilágokban, műfajokban is? Fontosnak tartod ezt?

    Az előző kérdésedben említetted a „klisés” gitározást, szerintem pont a különböző stílusok akár csak felületes megismerése is szolgálja az ebből való kilépést. Minden műfaj egészen más technikát és hangkészletet igényel, ezek keveredéséből nagyon érdekes dolgokat ki lehet hozni. Szinte mindent hallgatok és amiben megfog valami, azzal elkezdek mélyebben foglalkozni. Egyszerűen fogalmazva rendkívül fontos a nyitottság mindenre, ami új, mindenre, ami más, mint a megszokott.

Örök kérdés a gyakorlás. Beszélnél róla, hogyan megy ez nálad?

    Napi szinten 2-3 óra minimum kell, tévhit az, hogy a zenekari próbákon majd „megoldjuk”. Fontos a folyamatos fejlődés, a különböző zenei világokba való rendszeres kitekintés. Általában éjszaka szoktam gyakorolni, abból a megfontolásból, hogy ha én nem alszom, más tegye. Jó dolog, hogy sok backing track található a világhálón, ahol ezer meg egy újonnan tanult dolgot ki lehet próbálni, rögzíteni, majd kielemezni, hogy mi jó és mi nem. 

Ernő, beszélnél a mindennapjaidról a Mobilmániában? Hogy érzed magad a zenekarban?

    2017 elején hívott Zefi a Mobilmániába, ahova Gamsz Árpival szinte egyszerre érkeztünk. Hatalmas élmény, hogy évről évre sok koncertet játszunk, nagyrészét az ország legnagyobb színpadjain és szinte úszunk a közönség szeretetében. Van munka rendesen, most is épp egy nagy dobásra készülünk, szimfonikus zenekarral kiegészülve fogunk játszani a MOM-ban márciusban.

A magyar rockműfaj alapembereivel zenélsz. Mennyire kerül elő a generációs különbségek kérdése?  

    Többször felvetődött már ez a kérdés hasonló megfogalmazásban. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy hatalmas szerencsém volt, hogy nagyon fiatalon kerültem bele a szakmába és végig jártam a létrát több soron. Tudod, egyszer fent, egyszer lent, ez az élet rendje. Ebből adódóan nem hiszem, hogy beszélhetünk generációs különbségekről, az, hogy másképp gondolkodunk bizonyos dolgokban az inkább abból adódik, hogy mindenki önálló individuum és van véleménye. Ennek szerintem semmi köze a korkülönbséghez. Általában ha némi feszültség is van, az inkább szakmai, mint emberi és előre mozdítják a munkafolyamatokat.

Fontos téma! Hallhatnánk a gitárjaidról? Erősítők, pedálok, egyáltalán a „vas” kérdésköre!

    Az elmúlt évek technológiai irányvonalából adódóan én is inkább elfordultam a digitális technika irányába, pedig nem volt ritka, hogy 3 erősítővel és egy ruhás szekrény méretű rack-kel jártunk koncertezni. Gyakorlatilag már kezelhetetlen volt. Ennek okán lassan 5 éve vásároltam egy Line6 Helix-et, ami a kezdeti nehézségek után igen megfelelőnek bizonyult, egyszerű, de nagyszerű megoldás. Ettől függetlenül van a birtokomban még csöves technológia is, valamint egy régi „piros” Marshall láda, aminek imádom a hangzásvilágát. Ezen felszerelés jelenleg kipiheni az elmúlt évtizedek fáradalmait. 

Gitárok tekintetében külön kiemelném Selton gitárjaim, melyeket Sándor Csaba készített számomra. (Az első komolyabb hangszerem is az ő kezel alól került ki, amiért azóta is hálás vagyok.)

Ezen kívül van Telecaster, Stratocaster, mert ezek minden háztartásba kellenek. De a fő irányvonal nálam a Gibson éra, melyből jelenleg van egy Les Paul Classic és egy 50’s High Performace Gold top a tulajdonomban. Ezen kívül tavaly sikerült hozzájutnom egy SG Standard-hez, ami a szívem csücskévé vált, szinte minden koncertre velem érkezik azóta. 

Ernő végül, de nem utolsó sorban, a terveid!

    Mint említettem jelenleg is készülünk a márciusi szimfonikus MOM koncertre a Mobilmániával, amit már nagyon várunk. Illetve vannak terveink a zenekarral, amik egyelőre műhely szinten kidolgozás alatt állnak, egy a lényeg nem állunk meg, ahogy Vikidál Gyula is szokta mondani a koncerteken: „és mi is megyünk tovább”. Ez szerintem megfelel már egy életfilozófiának is.

Ezen felül az idén szeretnék kijönni 1-2 instrumentális dallal, amiről tudom, hogy már elszaladt mellette a világ, de ettől függetlenül úgy gondolom, van az a réteg, aki egy pillanatra megáll ebben a rohanó világban és szívesen meghallgat egy efféle anyagot. 

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert kívánok neked!

Én köszönöm!