Vékony Attilával beszélgettem. A gitár és az EQ kérdéskörében kértem, hogy ossza meg velünk a tapasztalatait. Arra kértem, hogy hozza közelebb hozzánk azt, hogy egyáltalán hol helyezkedik el, mi indokolja az EQ eszközök használatát.
- Attila nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Mielőtt belekezdhetnénk a szakmai részbe ismerkedjünk meg Vékony Attilával. Valami oka biztos van, hogy szakértője lett a gitár-effektek nem éppen egyszerű világának.
A 90-es években egyetlen torzítóval játszottam, egy Ibanez Power Lead pedál volt. Billentyűs voltam a Hobson’s Choice nevű egyetemi rock bandában, és csak ritkán kellett gitárral egy kis ritmust játszanom. Máig nagy rajongója vagyok a szintiknek, de az idők során úgy alakult, hogy kevés szabadidőmben főleg gitározom. Mivel billentyű irányból érkeztem, nem vetem meg a digitális hangszereket, kézenfekvő módon indultam el a digitális multieffektekkel. Egy idő után engem is elkapott a láz, hogy finomítsam a hangzást, így elkezdtem analóg pedálokkal kísérletezni, amiket digitálisan effektezek és digitálisan rögzítem a szólamokat. Az évek során egyre több és több pedált próbáltam ki. Mivel gyakran olvastam a témáról és videókat néztem, számtalanszor megtörtént, hogy egy-egy review hatására próbáltam ki valamit. Most is úgy gondolom, hogy megéri megvenni és esetleg tovább is adni egy-egy pedált, hogy tapasztalatainkat bővítsük.
- Attila, a 8 húros gitárod! Beszélnél a „miért”-ről és a „mire jó” kérdéskörről?
Szintén a billentyűs oldalamból adódik, hogy szeretek felhangszerelni dalokat. A szintetizátorok sokoldalúak, az enyéimben beépített sequencer is van. A gitárok világában ennek leginkább a looper pedálok felelnek meg, amivel klasszul fel lehet építeni egy dalt. Számomra egy hat húros gitárnál izgalmasabb, ha mélyebbre is mehetek vele, úgyhogy tíz éve a hét húrosok, majd az utóbbi években a nyolcasok felé sodródtam. Egy multiscale nyolcas a legizgalmasabb, mert a hat magas húron kényelmes húrnyomás van, a két mélyebbel meg drop hangolásban egy-egy basszus szólamot is fel tudok játszani. Persze van rendes basszusgitárom is, de nyaralni csak a kedvenc moddolt Ibanez nyolcasom viszem.
"Volt olyan is, hogy nyolchúrosban nyakhoz EMG basszus hangszedőt raktam, hogy még több mély tartalma legyen a hangnak."
Illetve oktávpedállal dúsítom a mélyeket. Ha csak egyetlen gitárt tarthatnék meg, akkor az bizony a nyolcas lenne! Imádom a metált, de a nyolcas nem csak arra jó.
- Térjünk rá az alapkérdésre, mit jelent az EQ? Miért kell, mire jó?
Az EQ az angol equalizer rövidítése, szó szerint „kiegyenlítő”. Zenész körökben olyan kütyüt értünk alatta, amivel a hangzás mély-magas összetevőit szabályozhatjuk. Nyers jel be, szabályozott jel ki. Megfelelő hangszínszabályozással meg lehet zabolázni a dübörgő mélyeket, a cirregő magas összetevőket. Árnyaltabb EQ-val pedig az egyes frekvenciasávok halkíthatók vagy felerősíthetők.
- Miért kell és miért jó nekünk, ha a „gitárpedál tepsiben” ott figyel?
Gitárosként örökkön-örökké hajszoljuk a megfelelő gitárhangot, ezért adjuk, vesszük és csereberéljük a gitárokat, hangszedőket, pedálokat, erősítőket. Én magam is azt teszem, de azt már megtanultam, hogy hangszínszabályozással sokat tehetünk az ügyért. Ezt több ponton befolyásolhatjuk.
A gitár fájának van egy alapvető hangja. Aztán jön a hangszedő, ami jelentősen állíthat a gitár hangzásán – egyes hangszedők bizonyos frekvenciákban erősebbek, máshol esetleg gyengébbek. Ha viszont a jel a kábelen keresztül elhagyta a gitárt, akkor jönnek a különféle dobozok a tekerentyűikkel. Lehet, hogy a kedvenc erősítőnk vagy overdrive/torzító pedálunk hangzását imádjuk, de valami nehezen megfogható dolog hibádzik. Ekkor gondoljunk egy EQ pedálra!
Egy hangszínszabályozó pedál átrajzolhatja a hangképünket. Dögössé, telítetté vagy telítetlenné, csilingelővé vagy kifinomulttá teszi a hangunkat. Segíthet, hogy ne ütközzünk más hangszerek – például a basszusgitár, billentyűsök – tartományaival. Elkezded csavargatni a tekerenytűket, tolni a tolókákat, és érzed, hogy ez az! Most már jó!
Például volt többször moddolatlan, alap Jackhammerem. Azon ugyan parametrikus EQ van, amit imádok, de rettenetesen basszus nehéz pedál. Saját potik ide vagy oda, a Jackhammer után mindenképp kell EQ pedál, a mélyeket kicsit vissza, a legmagasabbakat kicsit feljebb, és nagyon ízletes, harapós hangot kapunk. Ha viszont a pedálodon csak egy tone poti van, akkor bizonyosan EQ pedálra van szükséged. Ha az erősítődből masszaként tör elő a hangod, akkor talán egy EQ pedál kell a hurokba. Boost pedálként is használhatjuk, de bárhogy is, a pedálsorunkban igen hasznos jószág egy EQ pedál.
Az egyetlen torzító az MXR Fullbore Metal, amihez egyáltalán nem éreztem hasznosnak az EQ pedált, annyira jók a saját potijai. Tudom, hogy nagyon közép-kivágott, de számomra nagyon tetszetős hangokat tudok velük kitekerni, amit egy grafikus EQ nem változtat meg lényegesen.
- Attila, grafikus? Parametrikus? Hm… elgondolkodtató, hogy mennyire nem vagyok képbe. Igen?
A grafikus EQ alatt azt értjük,
amikor az egyes frekvencia-tartományok saját szabályozóval rendelkeznek. Ezeket
gyakran párhuzamos tolókák formájában valósítják meg, amikre ránézve egy
pillantás alatt felmérhetjük, hogy mit enged át az EQ. Azért nevezik
grafikusnak, mert abból a 4-5-6-8 vagy akár 10 pontból egy görbe rajzolódik ki
a szemünk előtt. Ha inkább a bal oldala van magasabban, akkor mélyebb, ha jobb
oldal, akkor élesebb hangzásunk lesz. Láthatjuk, ha a mély és magas fent van,
míg a közepek le vannak szabályozva – angolosan „scooped”. Ha mind azonosra van
állítva, akkor az olyasmi, mint a nyers csak, csak a hangerőt szabályozza –
ezzel boost funkciót valósíthatunk meg.
Nekem a parametrikus EQ a kedvencem, még akkor is, ha ezzel nem lehet annyi féle beállítást elérni. A parametrikus EQ-nál, nem fix, előre meghatározott frekvenciák hangerejét szabályozzuk, hanem betekerhetjük, hogy milyen tartományt befolyásoljunk, és külön poti szabályozza annak hangerejét. Sok pedálon a közép tartományt lehet így beállítani. Nem annyira szemléletes, mint a grafikus, de a közepek igazítására nagy klassz füleimnek.
Illetve megemlítenék még egy harmadik lehetőséget is, amit számos pedálon láthatunk. Több gyártó két vagy három állású kapcsolót szerel fel, amivel az előre beállított hangképek közül választhatunk – ez is változatossá teszi a pedált.
- Vannak típusok, gyártók melyekkel kapcsolatba kerültél? Melyiket ajánlanád?
Számos típust kipróbáltam, de mindig olvastam róla előtte és videókat néztem. Egy 4-5 sávos törpe pedált általában nem ad elég szabadságot. Az ismertebb gyártók annál azért több csatornával dolgoznak. Próbáltam 6 sávos Joyo EQ-t, az nagyon jól használható, de az eredeti MXR sokkal jobb, mert a tolókákat középre helyezve valóban érintetlen a hangkép. Volt nálam Artec 8 sávos, meg egy ENO törpe kínai 7 sávos pedál, de ezek nem adtak szép hangot. Az volt az érzésem, hogy valami digitális trükkben eltűnik a hangból az élet.
"Végül a Hotone 5 sávos törpe pedálját használtam a leghosszabb ideig. Jól eltalálták azt az öt frekvenciát, simára állítva átlátszó, kicsi, nem foglal sok helyet. A Hotone pedálok általában drágábbak más kínai gyártmányoknál, de ez valóban megéri az árát."
- Hova kössük a láncban?
Én a torzítók után egy analóg erősítő szimulátor pedált használok, utána találom az EQ-t a leghasznosabbnak, a modulációs effektek előtt. Rövid ideig tartottam az amp sim és a torzítók között is, de akkor nem érvényesül annyira. Booster pedálként viszont nagyon klassz, jó, akár meg lehet tolni a közepeket, a legmélyebbeket kicsit vissza. Érdekes módon a Hotone nagyon jól teljesített ebben a pozícióban. Torzítást nem ad hozzá, csak megnyomja a hangerőt. A pickup sajátosságait ügyesen egyengethetjük egy EQ pedállal, amit a sor elejére kötünk.
Gondolhatnánk, hogy akár aktív hangszedőt lehet vele szimulálni, de az nem teljesen úgy működik, mert az aktív hangszedőkben zajkioltás is van, ami elvesz a magasakból, alakít a hang karakterén. Ha az aktív pickup hangerejére vagy a dús közepekre gondolunk, azt valóban tudhatja egy jobb EQ.
- Clean boost? Elengedhetetlen kérdés!
Attila, nagyon köszönöm a beszélgetést!
Én köszönöm.
