Nádasi
Ferenc „Szaki”, SHG Guitars. Az ugyanolyan még soha nem vitte előre a világot…!
Ez tény! A „hand-made” gitárok egyediségét, maga az egyéniség adja. A
megálmodójának, a tervezőjének, a készítőjének az egyénisége. Hát én ebben
látom az SHG gitároknak és megalkotójuknak, Szakinak az
igazi titkát! Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilag.com oldalon!
●Szaki, elmesélnéd nekünk,
hogy Te hogyan tudsz kilépni az „ugyanolyan” -ból? Hol van az a pont amikor
megkapja az SHG gitár a valódiságát, az egyediségét?
Sorozatgyártott hangszerekre
emlékeztető, ugyanakkor egyedi gitárokat készítek. Legtöbbször klasszikus
formákat gondolok át a saját ízlésem szerint, de az egyedi megrendeléseket is
szeretem, amikor a megrendelővel együtt lehet kreatívkodni.
A tervezésnél nem használok
számítógépet, se tervező programot, mindent kézzel rajzolok meg. Gyártás közben
a lehető legtöbb folyamatot kézi szerszámmal csinálok, kivéve azokat a
műveleteket, ahol a pontosság fontosabb - ezeknél cnc gépet használok.
Az a legfontosabb, hogy szép és
kényelmesen játszható, karakteres hangú gitár legyen a végeredmény.
●Szaki, akkor most
beszéljünk Nádasi Ferencről!
Asztalos vagyok, egész pontosan
bútor- és épületasztalos ipari technikus. Régóta dolgozok fával és még régebb
óta gitározok aktívan. Kíváncsiságból készítettem el első hangszeremet. Magával
ragadott az érzés, hogy szőrös deszkából a saját kezemmel képes vagyok életre
kelteni egy Telecastert, aztán a többi meg csak jött magától. Azóta is tanulok,
fejlesztem magam, eljárok hangszerkészítő találkozókra stb. - teljesen
beszippantott ez a világ.
●Melyek azok a korlátok,
melyek mindenképp kötik a kezed a hangszereid tervezésénél?
Talán olyan korlát nincs, ami
mindenképp megkötné. Igyekszek minden kérést teljesíteni, de szívem igazán a
vintage hangulatú hangszerekhez húz. Csináltam már 7 húros superstratot,
headless basszusgitárt, de akusztikus gitárt is.
●Manapság számomra már
követhetetlenek a trendek... Szerinted vannak egyáltalán? Ha igen mennyire
engeded be őket az SHG gitárok világába? Mennyire engeded befolyásolni magad
velük?
Figyelemmel követem, de nem
foglalkozok nagyon a trendekkel. Mindenkinek más tetszik, nekem az a fontos,
hogy a megrendelő elájuljon az új hangszerétől, valamint élvezetes és kényelmes
legyen a gitáron játszani. Attól nem lesz különleges egy hangszer, ha az épp
aktuális trendeket majmolja.
.
●Visszatérve. Sarkalatos
kérdés, többek között, a hangszedők kérdése. Miért az a pick up kerül bele a
hangszereidbe, ami?
Ez nagyon szubjektív dolog, sok
mindentől függ: az adott gitárostól, a zenei műfajtól, a faanyagtól stb.…. Az,
hogy milyen márka, szerintem már szinte lényegtelen. Rengeteg cég készít kiváló
hangszedőket, épp ezért nem ragadok le egyiknél sem. Arra szoktam leginkább
figyelni, hogy a hangszedő szimbiózisban legyen a faanyaggal. Ezenkívül pedig,
nagyon szeretem a kézzel tekercselt butik hangszedőket, mert igazán különlegessé
tudják tenni a gitárt, persze nem mindenki hajlandó annyi pénzt áldozni rá,
azért ezek drága dolgok.
●Szaki, amikor megrendelnek
Tőled egy hangszert, mennyire tudod átvenni az igényeket és mennyire kell
ezáltal kompromisszumot kötnöd a „szerinted” -del?
Az a megrendelőtől függ. Van, hogy
kész tervekkel jönnek hozzám, de olyan is előfordult, hogy azt se tudja a
megrendelő, hogy sztratót vagy telét szeretne. Meglehetősen kompromisszumképes
vagyok. Egy projekt elindulását hosszas beszélgetés előzi meg, máshogy nem
megy. Persze az a legfontosabb, hogy a megrendelő elégedett legyen a
hangszerével, én csak segítek, hogy esetleg még jobb legyen, mint amit ő
elképzelt.
●Aktuális munkádról
beszélhetnénk?
Épp most készült el egy Jazzbass
projekt, amit Sohajda Petinek, a Kerekes Band basszerosának csináltam. Jelenleg
egy visszatérő megrendelőm harmadik SHG gitárját készítem, egy mahagóni
fedlapos Les Paul-t. Mellette vannak kisebb nagyobb javítások is, ahogy kell...
●Végezetül és erősen
kiemelve, terveid!
Természetesen szeretnék minél több
kuncsaftot, megrendelést, akár külföldről is. Valamint terveim közt szerepel
pl. egy kisebb SHG széria kialakítása…. De ez legyen a jövő titka.
Győry Attila gitáros, Subcortic. Mindig is azt vallottam, hogyha a zeneszerzés folyamatába
meg tud jelenni az a plusz tartalom, hívjuk léleknek, fantáziának, vagy csak
egyszerűen egy felsőbb síknak, az ki fog tűnni, meg fog jelenni bármennyire is
túlkínálat van, bármiből
is a világban. Ezt éreztem, amikor Subcortic-ot élőben láthattam. Gratulálok a
zenekarnak, és meg kell mondjam, nagyon, nagyon ritka jól nyúltak hozzá a
műfajhoz!
Attila, apropó
műfaj! Mennyire soroljátok be magatokat műfajok közé? Mennyire tartjátok, ill.
tudjátok tartani az adott műfaj írott vagy íratlan szabályait?
Köszönöm a gratulációt és a
megkeresést! És hogy rögtön bele is vágjunk… Műfaji korlátok? Azt hiszem, elég változatosak
vagyunk, legalábbis a dalainkon végignézve, de azért maradunk a metál keretein
belül… Mondjuk inkább úgy, különböző hatások keverednek a zenénkben, de így van
ez jól. Lehet ezért is, de a stílusunk meghatározásával mindig gondban vagyok…
Amolyan „dark” metálnak indultunk, de aztán ránk ragadt ez a progresszív jelző
is. Pedig nem is volt tudatos részünkről, úgy tűnik, mások valahogy
progresszivnek tartják a zenénket. Igaz, nehezebben befogadhatónak tartom azt,
amit csinálunk, de azért nincsenek nagy elszállások, hangszer "virgázások", meg
az öncélú művészkedés sem jellemző ránk. Inkább csak sikerült kicsit sötétebb
hangulatú, nem túl gyors dalokat írni, amikbe az átlagnál több témát tettünk.
Koncertre azért inkább a tempósabb dalokat visszük, de amúgy a dalaink fele
tényleg amolyan „bánatmetál”… És a többi sem tábortűz nóta.
Amúgy nem szeretem a kategóriákat, az olyan, mintha eleve be akarnánk határolni
a zenét valamiféle korlátok közé, ami egyenes út a teljesen egyforma bandákhoz.
De nézd csak meg, mi van ma…
Minden keveredik mindennel, és úgy látszik, piaca is van mindennek, mindegy,
hogy rap-metál, diszkó-rock
vagy valami "atmoszferikus-pszichedelikus-stoner-grunge-electro-punk-metalcore"
keverék. Mi azért ennyire nem
kalandozunk el, szóval, ha innen nézzük, akkor azt mondom, tartjuk a műfaji
korlátokat, csak éppen próbálunk sokszínűek maradni.
Nagyon
tágra nyitottátok az ajtót! Hogy tapasztaljátok a közönség érzi az igényesség,
az esetleges túl igényesség – és ez abszolút pozitívan értem - vonalát?
Kérdezem ezt, mivel az online világ azért rendesen ad konkurenciát nektek!
Na, fogalmam
sincs, hogy érzi-e a közönség az igényességet… Mi csak próbáljuk megtalálni a
helyünk a metál színtéren, és próbáljuk megtalálni a közönségünk is. Mindezt tesszük úgy, hogy
tudjuk, hosszú évek, és kemény munka kell egy zenekar sikeréhez, pedig már
önmagában aktívan fenntartani sem könnyű egy zenekart, nemhogy sikerre vinni.
Van azért egyfajta kettősség is ebben, mert ugye egyfelől a közönségnek szól
mindaz, amit a zenekar csinál, másrészt viszont mégiscsak olyan dalokat írunk,
amik nekünk tetszenek. Ez nem önzés, úgysem tetszhet mindenkinek minden,
akármit is csinálunk. Ha csak közönségigényt szeretnénk kiszolgálni, akkor
feldolgozásokat játszanánk vagy valamit, ami éppen divatos, de nem ezt tesszük.
Ebben viszont nincs kompromisszum, mondhatni, megyünk a saját fejünk után és
örülünk, ha másnak is tetszik az, amit csinálunk.
Ez kétségkívül a nehezebbik út, mivel ugye a saját dalokat nehezebb
elfogadtatni az emberekkel, na, ehhez kell a sok idő, a sok munka. Amit mi
játszunk az meg ráadásul nem is az a fajta „első hallgatás után fújod a
refrént” típusú zene, mivel sokszor elég fura dalszerkezeteket meg szövegeket
sikerül összehozni. Nincs recept, hogy miből lesz siker. Három akkordból is
lehet jó dalt írni, ha igénytelen, ha nem, az is megtalálja a közönségét, bármi
lehet sikeres. És itt sikerként talán olyasmit definiálnék, hogy egy zenekar
kiemelkedik ebből a hatalmas „digitális zajból”. Rengeteg banda van, szinte
bármi megvalósítható otthon is ingyen, azonnal mehet minden a netre, még
koncertre sem kell elmenni, minden ott van két kattintásra. Egyszerűen rengeteg
minden jön szembe az emberrel közösségi oldalakon, videomegosztókon, de persze
itt nem minden jelent konkurenciát. Ha csak a hozzánk hasonló stílust nézzük,
még akkor is nagy adag konkurencia marad és elég az is nekünk, ha ebben tudunk
érvényesülni, még ha a világot nem is váltjuk meg a művészetünkkel.
Talán
profán a kérdés, de mi a célja a zenekarnak. Azért az tudott dolog, hogy cél
nélkül nehézzé válik a motiváció kérdése!
Jó kérdés…
Egyszerű lenne rávágni, hogy a világhír,
meg hogy a zenélésből éljünk meg, de szerintem ebben a műfajban ez a majdnem
lehetetlen kategória. Meg
van realitásérzékünk is. Inkább kisebb célokban gondolkodunk, főleg így, a
történet elején még, például, hogy jobb helyeken, jobb időben játsszunk,
zeneileg fejlődjünk, többen jöjjenek el koncertekre, ilyenek. Szoktunk is azzal
viccelődni, hogy az underground koncertek csak arról szólnak, hogy a zenekarok
megnézik egymást, meg azzal is poénkodunk, hogy a backstage-es "ingyenpörkölt"
miatt csináljuk csak ezt az egészet,
de nem viccelem el a dolgot inkább. Szerintem a többiek nevében is mondhatom,
hogy egyszerűen szeretjük ezt csinálni, és mindazt a mi ezzel jár, - a
koncertezést, stúdiózást, azt hogy barátokként összejárunk "metálkodni", gőzt
leereszteni, ráadásul mindeközben bejárjuk az országot is. Ja, és a színpadon meg kiélhetjük
az exhibicionista hajlamainkat. J Az igazság talán egy kicsit mindegyik. Én mondjuk nem is csinálnám ezt
az egészet, ha nem hinnék abban, hogy ebből a zenekarból lesz valami igazán jó
dolog.
Attila,
tarthatnánk egy kis tanácsadást a hangzás kérdésében? Hihetetlen jól szól a
Subcortic! Nem vitás számos zenekar egyszerűen nem találja magát. Mi a
titkotok?
Örülök, hogy
így hallod! Azt gondolom, hogy ez a történet inkább technikai kérdés, mintsem
zenei. Zenei oldalról azért bizonyára kell az a pontosság, amitől feszes lesz a zene, és
úgy érzi a hallgató, hogy „egyben van” a produkció. Technikai oldalról meg ugye
ott vannak a hangszerek - és most vegyük ide a kiegészítőket is -, ahol egy bizonyos
szint felett azért már elvárt a minőség. Itt nagy titok azért szerintem nincs,
a hangszerparkunkat sem mondanám különlegesnek, nincsenek milliós
mesterhangszereink, meg ilyenek. Viszont nagy "potitekergetők" vagyunk! Ha a
száraz tényekre vagy kíváncsi…
Dobról nem
tudok sokat mondani, Ádám (Kulcsár Ádám „Tik-Tak”) metronómra játszik, és ez
sokat segít a pontosságban mindenkinek. Basszus vonalon Máté (Madács Máté „Máté
Mester”) egy Epiphone Thunderbird IV-en játszik,
aktív EMG van a gitárjában. A fej és láda sokszor cserélődik nála, próbálgat
mindenféle pedálokat is.Zoli (Borzas Zoltán „Dwarf”) koncertgitárja egy B.C. Rich, DiMarzio X2N
hangszedővel és pedálsort használ, valamint egy Mooer erősítő és
ládaszimulátort. Többnyire vonalból szól, de ha mégsem, akkor Peavey fej + Jet
City láda. Mindannyiunk között talán ő a legnagyobb potitekerő, és a gitárnál
is képes belemenni egészen a részletekbe is, a pickup magasság állítástól
kezdve a különböző húrok és pengetők válogatásáig. Ő azt vallja, és igaza is
van, hogy már a forrásnál érdemes a legjobbra csiszolni a hangzást, elvégre
abból lehet kihozni a legjobb eredményt az adott körülmények között. Aztán itt van az ének. Dani
(Horváth Dániel „Haldar”) is használ egy énekes kütyüt, TC Helicon VoiceLive-ot, minden dalhoz külön
beállítással. Nem csak a
hangzás miatt, hanem hogy például a delay-ek is pontosan igazodjanak a dalok
bpm-jéhez. Ami meg engem illet, egy Kramer Striker gitáron játszok már évek
óta. Floyd Rose, mahagóni test,
passzív EMG hangszedőkkel, jó kis gitár. Elég vastag, 13-as húrkészlet van
rajta, de B-re vagyunk hangolva… Nekem a koncertes cucc egy Laney IRT Studio,
fullcsöves, rack-es fejből áll, amihez loopba kötök egy multieffektet meg egy
kompresszor+zajzárat. Mindez megy egy Line6 ládába, amiben Celestion V30-as
hangszórók vannak. És az utóbbi időben áttértünk vezeték nélküli rendszerre is,
meg fülmonitort is használunk, szóval mindig van mit tekergetni.
Hát, ahogy
látod, elég gitárcentrikus az oldal! Amikor gitározol, mennyire tölti ki a
„kapacitásod” a Subcortic? Úgy értem körül nézel más műfajok körül is?
Egyáltalán szükségesnek tartod?
A kérdés első
felére határozottan kijelenthetem, hogy minden gitározós energiámat kitölti a
banda. Nincsenek egyéb projektjeim, szólóban sem gondolkodok, szóval akármit
írok, az megy a Subcortic-ba. Amúgy nagyon nagy részben én írom a dalokat és
általában a fejemben már szokott lenni egy elképzelés az éppen készülő dal
hangulatáról. Aztán sokszor egészen más lesz belőle, mert a szövegeket és
énektémákat viszont Dani írja, és a témaválasztással, énekkel még módosulhatnak
a dolgok. Persze a dalírás
azért fura tud lenni időnként, mert ugye ahhoz kell valamiféle ihlet is, ami
vagy jön, vagy nem, meg sokszor olyan is van, hogy kitalálok valamit, ami az
adott pillanatban jónak néz ki, másnap meg tiszta füllel már nem annyira. De
nagy csapongás azért nincs a műfajok között, részemről szerintem kialakultam
már, az érdeklődésem pedig még mindig a szénné torzított gitár körül forog. Más műfajokat is meghallgatok azért, nem
csak metál van, bár dalírásos időszakban azért figyelek, hogy ne hangolódjak rá
valami nagyon más zenére. Ilyen értelemben nem mondanám, hogy más stílusok felé
nézelődnék, inkább csak azt, hogy kisebb betétek formájában jelennek, jelentek
meg „idegen” hatások.
Például szitár az egyik dalban, vagy zongora betétek.Biztos vagyok benne, hogy idővel azért változni fog a zenénk, ami
szerintem amúgyis elkerülhetetlen minden zenekarnál, ahol van fejlődés, de
gyökeres változás azért nem várható. Az már látszik, hogy technikásabb irányba
haladunk, de a műfajból nem lépünk ki.
Végül, de
nem utolsó sorban a jelen, és a jövő! Tervek?
Azt hiszem,
elég jól indítottuk a zenekart, mozgalmas éven vagyunk túl. Felvettünk egy
komplett lemezt, letoltunk jó pár koncertet, megfordultunk fesztiválokon is. De
nincs megállás, rengeteg tervünk van még, célunk hogy fokról-fokra lépegessünk
egyre feljebb. Az egyik legfontosabb dolog jelen pillanatban, hogy megjelenjen
a bemutatkozó albumunk. Aztán még több koncert, mennénk mindenhova, ahol még
nem jártunk, meg folytatjuk a közönségépítést is. Szintén tervben van új videoklip
is, meg az új dalok is készülgetnek már. Jó lenne jövőre egy kisebb
körutat is menni, meglátjuk majd, hogy sikerül összehozni. De nem áll meg a
munka, mivel egy viszonylag friss zenekarról van szó, rengeteg tennivaló akad
még. Sok-sok háttérmunka és rengeteg gyakorlás, próba vár ránk.
Attila,
nagyon sok sikert a továbbiakhoz, köszönöm az interjút!
