Flowcat Works. A duó tipikus példája annak, amikor remek kezekbe kerülnek, a klasszikusok másik nagy párosa, a Gibson gitárok és a Marshall amp. A lelket, a zenét a zenész teszi bele, és ha ezt kiérdemli, akkor ez a páros meghálálja. Instrumentális hard rockzene. Ladocsi Gáborral és Horváth Balázzsal beszélgettem. Kiváló gitárosok, és zeneszerzők! Amikor a hallgató szöveg nélkül is érti, mit szeretnének elmondani…!
Sziasztok, köszönöm, hogy elfogadtátok a
meghívást. Számtalan jeles képviselője van a műfajnak, de azt látom, hogy Ti
eltaláltátok azt a sávot, ahol nagyon közel tudtok menni a hallgatósághoz.
Beszéljünk a Flowcat Works és az instrumentális gitárzene kapcsolatáról!
Balázs: Sziasztok! Decemberben megkeresett Ladó egy instrumentális dala vázlatával, hogy szeretné kidolgozni, felvenni nálam. Addig addig kerestük a hangzást, foglalkoztunk a dallal, hogy azt vettük észre, gyakorlatilag már ketten ötletelgetünk rajta. Így jutottunk el odáig, hogy miért ne csinálhatnánk meg akár ketten?! Ebből jött létre a bemutatkozó dalunk a Flowcat. Aztán tovább is gondoltuk azonnal, hogy lehetne ilyen dalokat készíteni akár vendégzenészek bevonásával is, hisz vannak még dalaink, dalötleteink. Kitaláltuk a nevet hozzá és elkezdünk dolgozni a projecten. Mondhatom, hogy ez az egész hirtelen felindulásból jött létre.
Valójában akkor tudok – jó esetben - dúdolni valamit, ha az dallamos. Letisztult, érthető gitártémákat kapunk a projekttől! Pontos, mint az óramű! Ezek a jellemzők prioritást kapnak? Illetve, melyek azok a „szabályok”, amihez, - vegyük például a zeneszerzést - tartjátok magatokat?
Ladó: Pont ezekhez, amit leírtál! Abban már az
elején megegyeztünk Balázzsal, hogy nem a gitárhősködés a lényeg, hanem a
mindenki által érthető, élvezhető dalokban gondolkozzunk, ami mellé egy modern dögös
megszólalás párosuljon kompromisszumok nélkül.
Balázs: Én mindig úgy szeretnék írni, hangszerelni egy dalt, hogy azt valamiért többször meg akarja hallgatni az, akihez, eljut. Valamilyen hangulatot, érzést kiváltani. De ez nem ennyire tudatos azért. Ahogy Ladó is említette a nagyközönség számára is befogadható, élvezhető dalokban gondolkozunk.
Kikerülhetetlen a zenei hatások szerepe a saját
stílus kialakulásában. Melyek voltak azok a zenei műfajok, zenészek melyek
hozzájárultak a Flowcat Works saját arculatához?
Ladó: Az én részemről a meghatározó gitárosok Slash,
Nuno és Satriani voltak. Aztán szinte mindenkit meghallgattam, aki jól zenél
függetlenül attól, hogy milyen hangszeren és milyen stílusban játszik. Nekem az
a lényeg, hogy megérintsen a muzsika, mint pl. Prince, Richie Kotzen, Robben
Ford, Whitesnake, Paulo Mendonca, Toto, Van Halen, Harem Scarem és
sorolhatnám...
Balázs: Nekem sosem voltak igazán idoljaim.
Dalok tetszettek inkább. Nyilván hallgattam én is anno nagy gitárosokat, de
igyekeztem mindig úgy játszani, hogy ne tudják rám azt mondani, hogy úgy
játszol, mint xy. Emlékszem már fiatal koromban is azt hallgattam inkább egy
dalban, hogy melyik hangszer, mit játszik, mi az, amitől az a dal tetszik
nekem. Ha meg kell említenem pár előadót, sokat hallgattam Stinget, Corrs-t, Nickelback-et,
persze Joe Satrianit, Steve Vai-t is… végtelen a sor…
Hogyan álltok a „munkamegosztással”?
Ladó: A dalok valamelyikünk alap ötletéből alakulnak
ki. Ezt együtt gyúrjuk, ötletelgetünk, alakítgatjuk a dal végleges formáját
majd a hangszerelést közösen alakítjuk ki. Aztán felvételek után Balázshoz
kerül át a munka teljes része. A keverést és a masteringet is ő csinálja, én csak,
mint külső fül vagyok jelen és véleményezem a végeleges hangzását az adott
dalnak.
Balázs: Mindkettőnknek vannak már majdnem „színpadkész” dalai is, ott a szerepeket osztjuk le, hogy ki melyik részt, melyik szólamot játssza. Aztán vannak félkész dalok, dalötletek, amiket együtt dolgozunk ki. Ezeket felvesszük, hallgatgatjuk, ötletelgetünk, variálunk. Aztán mikor mind a ketten rábólintunk, akkor nekiállunk felveszegetni. A dobot összekalapáljuk mi, a basszusgitárt jó barátunk, zenésztársam Hudák Attila játssza fel nekünk. Innen is 1000 köszönet érte!
Nem
véletlen utaltam a gitárokra. erősítőkre. Baromi jól szól a Flowcat Works.
Beszélnétek a „miért és hogyan” -ról?
Ladó: Köszii! Van bőven gitárunk meg cuccunk,
amit az évek során összegyűjtöttünk és kipróbáltunk. De te is tudod, hogy ez
soha véget nem érő történet. hahaha… Én alapvetően Fender Telecaster párti
vagyok, de rácuppantam a Gibson SG-re mert ugyan az LP volt a gyerekkori
kedvencem, de a használatban rájöttem, hogy az nem nekem való. Viszont itt van
most az SG és nagyon megtetszett a rövid menzúra és a könnyű keskeny test,
illetve a Mini Humbucker is mindig vonzott, mert ebben a 2018-as Special
modellben ugye az van. A Marshall az örök kedvenc, de én mostanában a Bogner
zászlaját lengetem. hahaha de szigorúan az 1 kábel 1 gitár 1 erősítő hívei
vagyunk a felvételeken! Pár butik pedált azért használtunk, de főleg csak boost-olásra.
Balázs: Igyekszünk
„hagyományos” módon rögzíteni a dalokat. Gitár, kábel, erősítő, hangfal,
mikrofonok… Szerencsére vannak jó hangszereink, erősítőink, és stúdió, ahol a
felvételeket meg tudjuk oldani. Nekünk ez a vonal tetszik. Valahogy van egy
hangulata az egésznek, lehet ez is hallatszik a felvételeken! Az
ötletelgetéseknél, demózgatásoknál egyébként plugin-eket használunk. Én mindegyik
hangszerem nagyon szeretem. Mostanában leginkább egy 97-es Gibson Les Paul
Classic-ot és egy 1970-es Gibson Les Paul Deluxe-ot használok. A Flowcat
dalunkban is ezek szólnak egy Marshall JCM 2000-es fejen és egy szintén
Marshall 212-es Origin ládán, amiben a hangszórók Celestion G12-M Greenback
hangszórókra lettek cserélve. A láda előtt egy SM57 és egy Sennheiser e906 van
letéve… A felvételeknél, keverésnél nem használok semmilyen
rendhagyó dolgot. Szeretem azt hangot visszahallani, amit felvettük.
Minimálisan korrigálok EQ szinten, ha szükségét érzem, de általában az
hallható, amit felveszek.
Ehhez
kapcsolódva, mire figyeltetek, mi volt az, ahol nem kötöttetek kompromisszumot
a stúdió felvételek során?
Ladó: Egyértelműen a gitárhangzás volt az első
és utána a teljes sound is nagyon fontos volt nekünk, hogy üssön, mint az ipari
áram! Ezt kb.1 hónapos kisérletezgetés előzte meg amiből, leszűrtűk a
tapasztalatokat és így kezdtünk neki a felvételeknek. A másik fontos dolog,
hogy a stúdióban való gitározás azért egészen mást kíván meg az embertől, mint
az élőben zenélés. Ebben Balázs például nem ismer kompromisszumot! Addig
veszünk valamit, amíg nem lesz tökéletes! Semmi nagy titok nincs amúgy a
dologban, de erről majd Balázs bővebben nyilatkozik…
Balázs: Én úgy vagyok vele, hogy addig játszatok,
vagy játszok fel valamit újra és újra,
amíg azt nem mondom, hogy ezt szívesen hallgatnám. Sokaknak az agyára megyek
ezzel (ugye, Ladó?), de aztán a végeredménynél általában megkapom, hogy tényleg
jobb lett így. Amúgy addig nem adunk ki semmit a kezünk közül, amíg mind a
ketten nem mondjuk rá, hogy mehet…
Beszélnétek,
nem utolsó sorban… a tervekről!
Ladó: Persze. Szeretnénk ismert gitárosokat
megkeresni és belevonni a dalainkba őket és ezt megmutatni a közönségnek. Ez a
fő cél, illetve, hogy ha már összejön egy albumnyi dal, akkor azt mindenképpen
felrakni a stear-melő oldalakra, hogy mindenki számára elérhetőek legyenek a
dalok és maradjon erről a projectről egy lenyomat a zenei világban!
Balázs: Itt csak ismételni tudnám Ladót.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok
sikert a Flowcat Works -nek!
Köszönjük.
Kapcsolat:
https://www.facebook.com/flowcatworks