2021. április 9., péntek

Jockey Jokers


Jockey Jokers. Amikor a média zsúfoltságában már nem történhet csoda. Mindent elsütöttek már, minden megvan, mindent megkap az ember. Ekkor esett be hozzám a „Szabad akarat” és jött a döbbenet. A Jockey Jokers egy olyan disszertációja a rockzenének, ahol bebizonyosodik, hogy mindig jön az „EGY”, aki professzionalitásával, el tud lépni, és olyan pluszt ad nekünk, amiről ma már hajlamosak vagyunk lemondani.

Tisztelettel köszöntöm Horváth Csabát, és Simon Patrikot, a Jockey Jokers énekesét és gitárosát az oldalon. Elképesztő módon össze van rakva a zenekar. Öt ember olyan szerencsés konstellációja, hogy ez tényleg ritkaság. Hogy állt össze a Jockey Jokers?

Csabi - 2015 tavaszán kezdődött minden hivatalosan. Nem hivatalosan természetesen korábbra nyúlnak vissza a zenekar gyökerei. Bandesszal (Tóth András – dob) már a kétezres évek elején zenéltünk együtt néhány projectben, Patrikkal pedig (Simon Patrik – gitár) pedig egy másik miskolci formációban (Kisbót) játszottunk együtt a közel múltban. Már ekkor körvonalazódott bennünk, hogy szeretnénk csinálni valami igazán ütőset, ami kemény, mégis dallamos, és magában hordozza a klasszikus értelemben vett rock and roll feelinget. Úgy érzem, sikerült!
Majd az első év vége felé kilépett a zenekarból egy gitáros és egy basszeros (mindketten magánéleti apropó miatt), és az ő helyüket elfoglaló Muki (Zsarnai Dávid – gitár) és Izzy (Nagy Róbert – basszer) jelentették a végállomást.


Ma már kevés olyan pont van rockzenében, ahol ki lehet törni a klisékből. Sőt, talán az sem biztos, hogy ez szükséges. Amiért a Jockey Jokers ott van a dobogón, az a hangszerelés, a produceri munka. Annyira egyben van a zenekar, hogy ezt tudatos zenei építkezés nélkül nem tudom elképzelni. Jól látom ezt?

Csabi - Lényegében igen! A zenekar koncepciója mindig is az volt, hogy a dalokat a legapróbb részletekre kiterjedően is odafigyelve írjuk meg. Van, amikor két három hangon képesek a gitáros srácok elmolyolni elég komoly időt, de ugyanez Bandesznál is meg van a dobok mögött. Hozzátartozik a történethez, hogy én sem akarok oda dobált rímekből szöveget írni. Talán néha ezért is folyik lassabban a munka nálunk, de nem érezzük úgy, hogy ez hátrány lenne. Nem szeretjük a félmunkát. Továbbá az eddigi stúdió munkálatokat egyaránt a Sunshine Stúdióban készítettük Leonard Sunshine (Mészi) közreműködésével, akit nem csak zenészként, hangmérnökként, de magánemberként is jó barátunknak tartunk. Sokkal könnyebb így dolgozni, és a maximumot is sokkal könnyebb kihozni így a dalokból. Úgy gondolom, ez az állandóság is hozzájárul ahhoz, hogy ennyire egyben van a JJ.


A magabiztos zenei tudás, az sugárzik a zenétekből. Gratulálok. Azt a titkot áruljátok már el, hogy végtelen dögösek a nótáitok, de semmi zenei zsúfoltságot, erőlködést nem érzek. Valószínű, hogy ezért tudnak rögtön közel jönni. Beszélnétek a zeneszerzés szempontrendszereiről?

Csabi - Úgy gondolom, nem állítottunk fel semmilyen szempontrendszert. Minden jön magától. Mindenből annyit pakolunk a dalokba, amennyit elbír, és jónak gondolunk. Nincs olyan, hogy előre meghatározzuk, hogy na akkor ez ilyen nóta lesz, és akkor kell be mindenképp 3 vagy 4 emilyen vagy amolyan rész. Természetesen átbeszéljük dalírás közben, ha valakinek nem tetszik valami, vagy úgy gondolja, túl sok az adott téma. Lehetőség szerint kipróbálunk minden ötletet. Még akkor is, ha négy embernek nem tetszik, és csak az egyikünk erőlködik mellette.

"...úgy gondolom, nem állítottunk fel semmilyen szempontrendszert. Minden jön magától. Mindenből annyit pakolunk a dalokba, amennyit elbír, és jónak gondolunk."

Mivel erősen gitár orientált az oldal, hát következzenek a gitárok. Baromi jól szólnak. Pár mondatban leírnátok a cuccot? Mit, miért és esetleg milyen fejlesztésekben gondolkodtok?

Patrik – Az előző kérdésben nagyjából leírtad a lényeget. Ahogy a zenénk sem, úgy a cucc sincs túlbonyolítva, nincsenek csilli-villi széteffektezett hangszíneink. Az egyszerű, nyers, de annál tökösebb hangzást preferáljuk mindannyian. A klasszikus fej+láda konstrukciót alkalmazzuk a gitároknál és a basszusnál is. Koncerteken és a lemezeken is ugyanazok a gitárok és gitárerősítők hallhatóak: ’84 Marshall JCM800 2203, ’92 Peavey 5150EVH MK1, illetve élőben egy TC Electronic BQ250 bass-fej. A gitárokhoz alapvető külső effektpedálokat használunk: booster/overdrive, wah, EQ és delay. A ládák: 412 Marshall 1960 széria Heritage és G12T-75 szórókkal, és Prolude 410 bass. Gitárokból Thunderbird-öt és Les Paul-okat (Standard, Custom) használunk.


Nagy fejlesztésekben nem gondolkodunk. Sokan próbáltak meggyőzni, hogy váltsunk a fénykorát élő modellezős processzorokra, de mi ezt szeretjük, még ha cipelni is kell. A basszus cucc lesz lecserélve Ampeg SVT szériára, én meg valószínűleg váltok ENGL ládákra (például a Szabad akarat lemezen szól ENGL). Egyébként a jelenlegi cuccal is maximálisan meg vagyunk elégedve mi is és a hallgatóság is. 

Ha már hangszer! Feltételezzünk egy viszonylag minőségi cuccot. Mit tanácsolnátok kezdő gitárosoknak a beállításokat illetően? Próba vagy koncert környezetben?

Patrik – Erre a kérdésre Muki nevében is válaszolok, mert kb. 100%-ig megegyezik a véleményünk. A legfontosabb és tipikus kezdő hiba az orrvérzésig tekert torzítás (ez nem összekeverendő a „high gain” fogalommal) és a közép frekvenciákon vágott hangszín. Ez otthoni környezetben lehet, hogy nagyon jól szól meg „metál”, de próbán vagy koncerten nem állja meg a helyét. A másik fontos dolog az eszközök ismerete. Utána kell járni mi és hogyan működik, mire való pontosan. Próba és koncert beállítások között igazából nagy különbség nincs, ha alapvetően jól van beállítva a cucc. A magas frekvenciákat és a Presence potit (ha van) érdemes a hely adottságaihoz és méretéhez igazítani, de erről sok szakmai fórum van pontos magyarázatokkal. Fontos, hogy érthető legyen a hangzás, és a gitáros is hallja magát normálisan (bármiféle monitorozástól eltekintve), ezért egy jó beállítás kiváltja a hangerő poti végtelenségig való tekergetését. Illetve maga a hangszer. Mindenképp ajánlott hangszerésszel beállíttatni és átnézetni, mert előfordulhat, hogy a rossz beállítás okozza a rossz hangot, mellesleg javul a játékérzet is.


A Jockey Jokers élete a jelenben. Kényszerhelyzet. Hogyan dolgozik ma a zenekar?

Csabi – Nehéz!

Baromi nehéz úgy dolgozni, hogy közben a magánéleted minden pillanatára figyelned kell, hogy megfelelően legyen beosztva a napod, jusson mindenre időd, ne lépd át a korlátokat, ne szegd meg a szabályokat. Fogalmazzunk úgy, hogy erősen próbálkozunk mi is. Amit csak lehet, betartunk. Ennek ellenére megtaláltuk azt az idősávot, amikor heti rendszerességgel belefér az a pár óra, amit együtt tölthetünk és zenélhetünk. Ez mindannyiunkat feltölt kicsit a következő alkalomig.

Végül de nem utolsó sorban! A Jockey Jokers terveiről pár szóban?

Csabi - Az első és legfontosabb, hogy minél hamarabb színpadon legyünk újra. Úgy gondolom, nem csak nálunk, de más zenekaroknál, és a közönségnél is ez élvez prioritást. És ha már ismét koncertezhetünk, akkor mihamarabb szeretnénk az új dalokat is játszani. Ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy addigra elkészül az első nagylemez, és az eddigi, egyaránt 4-4 számos korongok (Kösz, jól vagyok! Szabad akarat) mellé oda tudjuk tenni a nagy tesót is. Jelenleg még írjuk a dalokat, és azt kell, mondjam, hogy a helyzethez képest egész jól állunk. A várakozási időben szeretnénk egy régebbi számunkat stúdió körülmények között felvenni, és klip formájában megosztani. Határidőket sajnos nem tudunk mondani, de azt megígérhetjük, hogy idejében tájékoztatni fogunk mindenkit.



Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert Jockey Jokers!

Köszönjük!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Flowcat Works

Flowcat Works. A duó tipikus példája annak, amikor remek kezekbe kerülnek, a klasszikusok másik nagy párosa, a Gibson gitárok és a Marshall ...