Molnár Balázs gitáros, Kétszemközt. Azt látom, hogy nagyon nehéz manapság megtartani az eredetiséget, és ha egyként gondolunk egy zenekarra, akkor az egyéniséget. A határtalan sok nagyon jó és a sokkal határtalanabb nagyon nem között valahogy megtalálni, ami igazán ott van. Nos, én ezt éreztem amikor meghallottam a Kétszemközt, hogy itt történik valami. Van valami amire oda kell figyelni! Gratulálok a zenekarnak!!!
Balázs nagyon köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Nagyon bejön a „Kifordít” videó. A jelen döbbenetes mennyiségű zenei kínálata adta hatások mellett, mennyire kell ma eredetinek lenni, hogy sikeres legyen egy zenekar?
Nagyon örülök, hogy tetszik a klipünk. Úgy gondolom, ma minden sikeresnek mondható zenekar egyediséget képvisel szövegvilágában, előadásmódjában, hangszerelésében, vizuális megjelenítésében. Ezek nélkül majdnem elengedhetetlen az, hogy felkapják az emberek a fejüket egyáltalán „az új”-ra. Illetve bizonyos médiafelületeken történő megjelenés és permanens ottlét is kell, hogy fenntartsa az érdeklődést a közönség részéről. Viszont, ha a kimondott siker titkát tudnám, akkor most valamely nagyváros arénájának öltözőjében beszélgetnénk. A lényeg, hogy szívvel álljon az ember hangszeréhez, zenésztársaihoz, a projekthez, amiben részt vesz.
Szerinted mennyire tanulható, hogy a rockzene alapformátumait használva vagy kikerülve zenei egyéniség jöjjön a zenekarodból?
Érdekes kérdés. A Kétszemköztben tanult és autodidakta tagok hozzák létre azt a kohéziót, ami szerintem pont amiatt érdekes, mert egyfelől mindegyik zenekari tag más és más magánéleti periódusban van nagyobbnak mondható korkülönbségekkel, másfelől igazán önmagának úgy érzi a zeneiségét ennek a zenekarnak, hogy nem feltétlenül alapstílusába vág az, ami megszólal. Mégis sajátjának tudja érezni mindenki. Speciel én a rockzene alapformátumait használva tanultam magamtól gitározni, de Bálintunk már nem azokat a klasszikus hard-rock elemeket sajátította el hangszerén, mint én, hanem már egy modernebb hangzásvilágon és szövegkörnyezeten nőtt fel, ami kihatott és ma is kihat játékára. Bizonyíthatóan a basszusgitárosunk, Győzi az egyedüli tanult zenész köztünk, az ő tudására támaszkodunk, amikor leviszünk egy-egy ötletet a terembe és nem tudjuk megfejteni a riff „szakmaiságát”, ha szabad úgy mondanom, az ő tudása lendíti sokszor tovább a dal épülését.
Hagyjuk az anyagiakat! Megéri megkeresni a saját utat?
Mindenképp. De nem is kell ezt tudatosan keresni, valahogy ösztönösen jön. És az már csak külön pozitívum, ha a mi útunkat egyedinek véli a közönség. De nekem személy szerint azokkal a zenész kollégáimmal sincs semmi problémám, akik tudatosan nem keresnek saját utat, hanem tribute zenekarként adnak elő ismert dalokat. Nekik ez az önkifejező útjuk, így élik meg a zenélés örömeit.
Apropó megéri!? Hogyan terveztétek a videót? Hogy történtek a döntések a csapaton belül? Költségvetési szempontból mi volt a legsarkalatosabb pont?
Minden klipünk Móricz Bálint érdeme, a zenekar alapítójáé. Abszolút a nulláról a feltöltésig minden munkálatot ő végez, ő találja ki a koncepciót és valósítja meg elképzeléseit. Nagyon örülünk, hogy ez irányultságú tehetsége és érdeklődése formát ölt zenekarunkban. Emiatt az ilyen irányultságú döntések az ő kezében összpontosulnak, természetesen minden ötletét megosztja velünk is, kit tervez szerepeltetni a klipben, stb. Mi pedig természetesen teljes vállszélességgel támogatjuk őt elvi, megvalósítási és financiális szempontokból. Baromi ügyes ebben. Is.
Balázs, elégedett vagy?
Tökéletesen. Nekem a zenélés immáron húsz éve szerves részét képezi életemnek, mindig is az önkifejezésről szólt és itt ezt teljes egészében kiélhetem. Bármelyik zenésztársam felé fordulhatok akármilyen kéréssel, problémával, magánéleti és szakmai jelleggel egyaránt, mindig meghallgatásra és eszkalálásra lelnek dolgaink. Ez pedig a feltétel nélküli elfogadáson és szereteten alapszik, ami köztünk úgy érzem, nagyon rendben van.
Amit hallasz, az már egy olyan végtermék, amibe mindegyik tag beletette egyediségét, elképzeléseit, ötleteit. Mindenki. Soha nem írtunk úgy egyetlen dalunkat sem, hogy végig precíz klisék, vagy instrukciók mentén haladt a nóta élete. Vagyis ritkán. Általában egy ötletből és hangszeren megfogalmazott érzésből indul egy dalunk, amit közösen bontunk ki. Ez a „vas” része akkor a „pult” már az a folyamat, amibe a klasszikus felállású (két gitár, basszer, dob) formáció lelket lehel. Sokszor nagyon hamar kialakul egy szerzemény végleges formája, de akadtak olyan dalok is, melyek több hónapon, bulin keresztül érlelődve érték el végleges alakjukat. Ezt soha nem siettetjük, engedjük felnőni szerzeményeinket, ha szabad így mondanom. Sokszor többféle hangzásvilágot is felpróbálunk egy nótára, mire megtalálja azt a végleges köntöst, amiben prezentálásra kerül a közönség számára.
Nagyon betalált a gitárod hangja. Erről hallhatnánk konkrétabban?
Örülök, ha tetszik
Japán strato függő vagyok, Ibanez Roadstar és Blazer hangszereim vannak a 80-as
évekből. Illetve nemrég újítottam egy indonéz humbuckeres Ibanez Jet Kinget.
Még eléggé elején vagyunk a kapcsolatunknak, ki kell forrnia dolgoknak, de
viharosan nagy szerelemnek ígérkezik. Már csak egy telecaster és egy Les Paul
hiányzik és leállok. Pár hónapra.... Egyébként van ebben a mondásban valami, hogy
ahogy idősödsz, úgy érsz meg egyre inkább a humbuckeres világra…
A kisvasutam jelentős része Fender és TC Electronics pedálokból áll, illetve
nagyon szeretem az EHX Phase Shifter-emet is, ami a Fender Delay-el mintha
összeszülettek volna, nagyon érdekes, progresszív solokat és kísérő elemeket
tudok velük játékomba vinni.
Végezetül, tervek!
Október közepén jön ki második nagylemezünk, ZÁRÓJELBEZÁR címmel, ezt szeretnénk rendesen megturnéztatni, illetve még két klipet készíteni a lemezről. Aztán ugyanúgy, ahogy eddig, továbbra is alkotunk és örülünk egymásnak. Lassan egy harmadik lemezre elegendő ötletemet feljegyeztem már, az ősz és a tél szerintem ezen ötletekkel telik majd a próbateremben.
Nagyon köszönöm a lehetőséget és nagyon sok sikert!!
Köszönjük!