Győry Attila gitáros, Subcortic

Győry Attila gitáros, Subcortic. Mindig is azt vallottam, hogyha a zeneszerzés folyamatába meg tud jelenni az a plusz tartalom, hívjuk léleknek, fantáziának, vagy csak egyszerűen egy felsőbb síknak, az ki fog tűnni, meg fog jelenni bármennyire is túlkínálat van, bármiből is a világban. Ezt éreztem, amikor Subcortic-ot élőben láthattam. Gratulálok a zenekarnak, és meg kell mondjam, nagyon, nagyon ritka jól nyúltak hozzá a műfajhoz!

Attila, apropó műfaj! Mennyire soroljátok be magatokat műfajok közé? Mennyire tartjátok, ill. tudjátok tartani az adott műfaj írott vagy íratlan szabályait?
 

Köszönöm a gratulációt és a megkeresést! És hogy rögtön bele is vágjunk… Műfaji korlátok? Azt hiszem, elég változatosak vagyunk, legalábbis a dalainkon végignézve, de azért maradunk a metál keretein belül… Mondjuk inkább úgy, különböző hatások keverednek a zenénkben, de így van ez jól. Lehet ezért is, de a stílusunk meghatározásával mindig gondban vagyok… Amolyan „dark” metálnak indultunk, de aztán ránk ragadt ez a progresszív jelző is. Pedig nem is volt tudatos részünkről, úgy tűnik, mások valahogy progresszivnek tartják a zenénket. Igaz, nehezebben befogadhatónak tartom azt, amit csinálunk, de azért nincsenek nagy elszállások, hangszer "virgázások", meg az öncélú művészkedés sem jellemző ránk. Inkább csak sikerült kicsit sötétebb hangulatú, nem túl gyors dalokat írni, amikbe az átlagnál több témát tettünk. Koncertre azért inkább a tempósabb dalokat visszük, de amúgy a dalaink fele tényleg amolyan „bánatmetál”… És a többi sem tábortűz nóta. Amúgy nem szeretem a kategóriákat, az olyan, mintha eleve be akarnánk határolni a zenét valamiféle korlátok közé, ami egyenes út a teljesen egyforma bandákhoz. De nézd csak meg, mi van ma… Minden keveredik mindennel, és úgy látszik, piaca is van mindennek, mindegy, hogy rap-metál, diszkó-rock vagy valami "atmoszferikus-pszichedelikus-stoner-grunge-electro-punk-metalcore" keverék. Mi azért ennyire nem kalandozunk el, szóval, ha innen nézzük, akkor azt mondom, tartjuk a műfaji korlátokat, csak éppen próbálunk sokszínűek maradni.

Nagyon tágra nyitottátok az ajtót! Hogy tapasztaljátok a közönség érzi az igényesség, az esetleges túl igényesség – és ez abszolút pozitívan értem - vonalát? Kérdezem ezt, mivel az online világ azért rendesen ad konkurenciát nektek!

Na, fogalmam sincs, hogy érzi-e a közönség az igényességet… Mi csak próbáljuk megtalálni a helyünk a metál színtéren, és próbáljuk megtalálni a közönségünk is. Mindezt tesszük úgy, hogy tudjuk, hosszú évek, és kemény munka kell egy zenekar sikeréhez, pedig már önmagában aktívan fenntartani sem könnyű egy zenekart, nemhogy sikerre vinni. Van azért egyfajta kettősség is ebben, mert ugye egyfelől a közönségnek szól mindaz, amit a zenekar csinál, másrészt viszont mégiscsak olyan dalokat írunk, amik nekünk tetszenek. Ez nem önzés, úgysem tetszhet mindenkinek minden, akármit is csinálunk. Ha csak közönségigényt szeretnénk kiszolgálni, akkor feldolgozásokat játszanánk vagy valamit, ami éppen divatos, de nem ezt tesszük. Ebben viszont nincs kompromisszum, mondhatni, megyünk a saját fejünk után és örülünk, ha másnak is tetszik az, amit csinálunk. Ez kétségkívül a nehezebbik út, mivel ugye a saját dalokat nehezebb elfogadtatni az emberekkel, na, ehhez kell a sok idő, a sok munka. Amit mi játszunk az meg ráadásul nem is az a fajta „első hallgatás után fújod a refrént” típusú zene, mivel sokszor elég fura dalszerkezeteket meg szövegeket sikerül összehozni. Nincs recept, hogy miből lesz siker. Három akkordból is lehet jó dalt írni, ha igénytelen, ha nem, az is megtalálja a közönségét, bármi lehet sikeres. És itt sikerként talán olyasmit definiálnék, hogy egy zenekar kiemelkedik ebből a hatalmas „digitális zajból”. Rengeteg banda van, szinte bármi megvalósítható otthon is ingyen, azonnal mehet minden a netre, még koncertre sem kell elmenni, minden ott van két kattintásra. Egyszerűen rengeteg minden jön szembe az emberrel közösségi oldalakon, videomegosztókon, de persze itt nem minden jelent konkurenciát. Ha csak a hozzánk hasonló stílust nézzük, még akkor is nagy adag konkurencia marad és elég az is nekünk, ha ebben tudunk érvényesülni, még ha a világot nem is váltjuk meg a művészetünkkel.

Talán profán a kérdés, de mi a célja a zenekarnak. Azért az tudott dolog, hogy cél nélkül nehézzé válik a motiváció kérdése!

Jó kérdés… Egyszerű lenne rávágni, hogy a világhír, meg hogy a zenélésből éljünk meg, de szerintem ebben a műfajban ez a majdnem lehetetlen kategória. Meg van realitásérzékünk is. Inkább kisebb célokban gondolkodunk, főleg így, a történet elején még, például, hogy jobb helyeken, jobb időben játsszunk, zeneileg fejlődjünk, többen jöjjenek el koncertekre, ilyenek. Szoktunk is azzal viccelődni, hogy az underground koncertek csak arról szólnak, hogy a zenekarok megnézik egymást, meg azzal is poénkodunk, hogy a backstage-es "ingyenpörkölt" miatt csináljuk csak ezt az egészet, de nem viccelem el a dolgot inkább. Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy egyszerűen szeretjük ezt csinálni, és mindazt a mi ezzel jár, - a koncertezést, stúdiózást, azt hogy barátokként összejárunk "metálkodni", gőzt leereszteni, ráadásul mindeközben bejárjuk az országot is. Ja, és a színpadon meg kiélhetjük az exhibicionista hajlamainkat. J Az igazság talán egy kicsit mindegyik. Én mondjuk nem is csinálnám ezt az egészet, ha nem hinnék abban, hogy ebből a zenekarból lesz valami igazán jó dolog.
 

Attila, tarthatnánk egy kis tanácsadást a hangzás kérdésében? Hihetetlen jól szól a Subcortic! Nem vitás számos zenekar egyszerűen nem találja magát. Mi a titkotok?
 

Örülök, hogy így hallod! Azt gondolom, hogy ez a történet inkább technikai kérdés, mintsem zenei. Zenei oldalról azért bizonyára kell az a pontosság, amitől feszes lesz a zene, és úgy érzi a hallgató, hogy „egyben van” a produkció. Technikai oldalról meg ugye ott vannak a hangszerek - és most vegyük ide a kiegészítőket is -, ahol egy bizonyos szint felett azért már elvárt a minőség. Itt nagy titok azért szerintem nincs, a hangszerparkunkat sem mondanám különlegesnek, nincsenek milliós mesterhangszereink, meg ilyenek. Viszont nagy "potitekergetők" vagyunk! Ha a száraz tényekre vagy kíváncsi…

Dobról nem tudok sokat mondani, Ádám (Kulcsár Ádám „Tik-Tak”) metronómra játszik, és ez sokat segít a pontosságban mindenkinek. Basszus vonalon Máté (Madács Máté „Máté Mester”) egy Epiphone Thunderbird IV-en játszik, aktív EMG van a gitárjában. A fej és láda sokszor cserélődik nála, próbálgat mindenféle pedálokat is. Zoli (Borzas Zoltán „Dwarf”) koncertgitárja egy B.C. Rich, DiMarzio X2N hangszedővel és pedálsort használ, valamint egy Mooer erősítő és ládaszimulátort. Többnyire vonalból szól, de ha mégsem, akkor Peavey fej + Jet City láda. Mindannyiunk között talán ő a legnagyobb potitekerő, és a gitárnál is képes belemenni egészen a részletekbe is, a pickup magasság állítástól kezdve a különböző húrok és pengetők válogatásáig. Ő azt vallja, és igaza is van, hogy már a forrásnál érdemes a legjobbra csiszolni a hangzást, elvégre abból lehet kihozni a legjobb eredményt az adott körülmények között. Aztán itt van az ének. Dani (Horváth Dániel „Haldar”) is használ egy énekes kütyüt, TC Helicon VoiceLive-ot, minden dalhoz külön beállítással. Nem csak a hangzás miatt, hanem hogy például a delay-ek is pontosan igazodjanak a dalok bpm-jéhez. Ami meg engem illet, egy Kramer Striker gitáron játszok már évek óta. Floyd Rose, mahagóni test, passzív EMG hangszedőkkel, jó kis gitár. Elég vastag, 13-as húrkészlet van rajta, de B-re vagyunk hangolva… Nekem a koncertes cucc egy Laney IRT Studio, fullcsöves, rack-es fejből áll, amihez loopba kötök egy multieffektet meg egy kompresszor+zajzárat. Mindez megy egy Line6 ládába, amiben Celestion V30-as hangszórók vannak. És az utóbbi időben áttértünk vezeték nélküli rendszerre is, meg fülmonitort is használunk, szóval mindig van mit tekergetni. 
 

Hát, ahogy látod, elég gitárcentrikus az oldal! Amikor gitározol, mennyire tölti ki a „kapacitásod” a Subcortic? Úgy értem körül nézel más műfajok körül is? Egyáltalán szükségesnek tartod?
 

A kérdés első felére határozottan kijelenthetem, hogy minden gitározós energiámat kitölti a banda. Nincsenek egyéb projektjeim, szólóban sem gondolkodok, szóval akármit írok, az megy a Subcortic-ba. Amúgy nagyon nagy részben én írom a dalokat és általában a fejemben már szokott lenni egy elképzelés az éppen készülő dal hangulatáról. Aztán sokszor egészen más lesz belőle, mert a szövegeket és énektémákat viszont Dani írja, és a témaválasztással, énekkel még módosulhatnak a dolgok. Persze a dalírás azért fura tud lenni időnként, mert ugye ahhoz kell valamiféle ihlet is, ami vagy jön, vagy nem, meg sokszor olyan is van, hogy kitalálok valamit, ami az adott pillanatban jónak néz ki, másnap meg tiszta füllel már nem annyira. De nagy csapongás azért nincs a műfajok között, részemről szerintem kialakultam már, az érdeklődésem pedig még mindig a szénné torzított gitár körül forog. Más műfajokat is meghallgatok azért, nem csak metál van, bár dalírásos időszakban azért figyelek, hogy ne hangolódjak rá valami nagyon más zenére. Ilyen értelemben nem mondanám, hogy más stílusok felé nézelődnék, inkább csak azt, hogy kisebb betétek formájában jelennek, jelentek meg „idegen” hatások. Például szitár az egyik dalban, vagy zongora betétek.  Biztos vagyok benne, hogy idővel azért változni fog a zenénk, ami szerintem amúgyis elkerülhetetlen minden zenekarnál, ahol van fejlődés, de gyökeres változás azért nem várható. Az már látszik, hogy technikásabb irányba haladunk, de a műfajból nem lépünk ki.

Végül, de nem utolsó sorban a jelen, és a jövő! Tervek?

Azt hiszem, elég jól indítottuk a zenekart, mozgalmas éven vagyunk túl. Felvettünk egy komplett lemezt, letoltunk jó pár koncertet, megfordultunk fesztiválokon is. De nincs megállás, rengeteg tervünk van még, célunk hogy fokról-fokra lépegessünk egyre feljebb. Az egyik legfontosabb dolog jelen pillanatban, hogy megjelenjen a bemutatkozó albumunk. Aztán még több koncert, mennénk mindenhova, ahol még nem jártunk, meg folytatjuk a közönségépítést is. Szintén tervben van új videoklip is, meg az új dalok is készülgetnek már. Jó lenne jövőre egy kisebb körutat is menni, meglátjuk majd, hogy sikerül összehozni. De nem áll meg a munka, mivel egy viszonylag friss zenekarról van szó, rengeteg tennivaló akad még. Sok-sok háttérmunka és rengeteg gyakorlás, próba vár ránk.

 

Attila, nagyon sok sikert a továbbiakhoz, köszönöm az interjút!
 

Köszönöm.

Elérhetőségeink:
www.subcortic.com
contact@subcortic.com
www.facebook.com/subcortic/