2013. augusztus 30., péntek

Diktátor

Régi barátként üdvözölhetem a Diktátor zenekart az oldalon. Addig semmit, míg nem gratulálhatok a Diktátornak, és további jó egészséget, és sikereket nem kívánhatok nekik. Nos, beszéljünk arról, hogyan telnek a zenekar rockzenei mindennapjai?

Köszi a gratulációt és a jó kívánságaidat! Hogyan telnek a mindennapjaink? Meglehetősen sajátságosan, hiszen viszonylag távol leledzünk egymástól, egy 70 km átmérőjű körön belül, ami ugye kicsi országunkban már meglehetősen nagynak számít. Mindenki teszi a saját dolgát és végzi a reá eső feladatokat. Ami érdekes lehet: mindenki egyénileg, külön-külön gyakorol és a koncerteken, élesben szokott kiderülni az igazság.

A zenei piacon olyan túlkínálat van, hogy már szinte a multimédia sem tudja kezelni. Eddig megmondta mi az, ami tetszik nekünk… már akinek, persze! Vissza kell térni arra a vonalra, hogy válogatni kell, még a legjobbak közül is! A Diktátor zenéje mellett nem lehet elmenni. Beszélnétek arról a hozzáállásról, arról az életérzésről, ami „működteti” a zenekart?

Természetesen! Mi egyszerűen szeretünk zenélni és imádjuk azt, amit csinálunk! Ha jön valami új irányzat és az éppen nekünk is bejön, egy kicsit megpróbálunk ráhangolódni, de nyilván csak a saját korlátainkon és értékrendünkön belül. Szeretjük a kihívásokat, minden új lemez egy-egy új feladat és egy-egy korszaknak a lezárása is egyben, ami azért nem különül el nagyon egymástól, mint az ég és a föld, de persze szeretünk egyszerre az egekben szárnyalni és a földön is járni, hiszen ez a mi életünk és egyben a feladatunk!



Valamit azért kihagytam… Milyen utak vezettek a Diktátor megalakulásához?

Több mint negyedévszázada, mikor úgy éreztük, hogy a létezés keményebbre váltott, megszületett bennünk egy elhatározás, hogy a mindennapok tükrében mi is beszigorítsunk és elhagytuk a Week-end zenekar nevet. Az akkori dobosunk Ori, azaz Mező Orbán volt a Diktátor keresztapja, és természetesen a zenénkre is nagyban hatott az a friss és energikus metal hullám, ami azokban az években elárasztotta a világot és úgy éreztük, hogy ez az az irányzat, amit régóta keresgélünk, csak addig még nem igazán tudtuk zeneileg ezt megfogalmazni.

Következő kérdés nem lehet más, mint az aktualitás! {… ha jól látom 2010-ben jött ki az utolsó anyag}  

Igen, de már akkor készen voltak a most megjelenés előtt álló dalok, csak egyszerűen nem volt időnk és lehetőségünk jó minőségben felvenni azokat. Tulajdonképpen ezért döntöttünk a „Balladák” című lemez gyors kiadása mellett.

Maradjunk egy kicsit az oldal egy fő irányvonala mellett. Samut és Derzsi Vezért kérdezném. Gitárok. Minden, amit a gitárcuccaitokról tudni kell!

Samu vezér: Én egy Aria névre hallgató, nem túl drága, aktív négyhúros basszusgitáron tolom a mélyeket egy Peavey Mark III.-as fejjel illetve az alkalomtól függően egy, vagy két öreg Peavey 300 W-os ládával, vagy éppen klub szinten egy 150 W-os Hartke alsó ládával. Úgy gondolom, hogy mindezekkel kellően alá tudom támasztani az éppen aktuális mutatványt, vagy éppen érvényt tudok szerezni egy-egy kiállás alkalmával annak, hogy nálam a basszus terén nincsen irgalom!

Derzsi vezér:Kizárólagosan öregebb Fender Stratocastereken játszom, régebben csak Kinman hangszedőkkel, de az utóbbi időkben aktív EMG szetteket is használok. Erősítőim csakis Marshallok, nagyobb bevetéseken a jó öreg JMP 100-as fej jöhet szóba egy, vagy két bármilyen 4x12”-es Marshall ládával, de azért többnyire 30w-os, öreg Greenback-ekkel szerelve, klub szinten pedig egy Marshall JTM45-ös fej egy 2x12”-es ládával is szépen megteszi.

Végül. Tervek!

Szeretnénk minél hamarabb és minél nagyobb példányszámban megjelentetni a már, mondhatjuk: évek óta készülő legújabb lemezünket és a dalok egy részéhez videó klipeket is kreálni, aztán jöhet a következő, tizenharmadik lemez!

Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
06/30/ 226-1017



2013. augusztus 27., kedd

Gabor Amadeus

Gabor Amadeus. Amikor a gitárost hallgatom, olyan érzésem van, mintha különböző világokban kirándulnék. Ezekben a világokban a szépet találhatjuk, és az igazi célja a zenének, a gitárjátéknak, hogy ezt megmutassa az embereknek. Gabor nagy tisztelettel köszöntelek, és arra kérnélek, hogy írd le a zenéd. Megtudhatnánk a „miértjeidre” a válaszokat?

Megszólalásommal arra törekszem, hogy igazi kikapcsolódás legyen azoknak, akik hallgatják a szerzeményeimet, feldolgozásaimat. Szeretem minden művet gondolatvázra felépíteni, így egész történések sora vár arra, aki hallgatja. A háttérzenészek feladata mindig jól megkomponált dolog és felette marad nekem az improvizációs lehetőség, amitől igazán élő és friss lesz. Jómagam is mindig az olyan zenéket kedvelek, amit ha újra meghallgatok, mindig felfedezek valami újat benne.  

 A valóság tele van olyan mindennapi negatívumokkal, melyeket talán ki lehet küszöbölni, talán nem. Mennyire befolyásolják a játékod ezek? Kizárod, egyáltalán ki kell zárni a negatívumokat a gitárvilágodból?

Abból lesz igazán jó és egyedi művész, aki engedi azt, hogy a történések akár pozitív akár negatív irányból hassanak rá, s képes azt átszűrve magán keresztül tükrözni azt, amit az adott pillanatban érez vagy gondol a világról, csak ettől lehet hiteles, egyedi az, ami megszólal. Sok olyan gitárzenét hallottam már, ami műanyag szerű, ezek inkább kizárólag a szórakoztatás célját tűzik ki, nincs mélyebb tartalom és érzelem bennük, nem emel fel, ami a zene lényege lenne. Arra törekszem, hogy ne gyártósoron íródjanak a dalok, hanem csak akkor, amikor valóban tartalom és ötletek sora érik meg benne az adott pillanatban. Pár éve létrehoztam Budapesten a saját stúdiómat, ennek számomra az az előnye, hogy bármikor felvehetem, és saját magam keverhetem, formálhatom a szerzeményeket. Van, hogy egy jó ötlet reggel vagy épp este születik, azt a pillanatot kell mindig elkapni, amikor az ember érzi, hogy épp a levegőben van az az energia, ami az alkotáshoz, mélyebb gondolatokhoz kellenek. Mindannyiunk élete tele van örömökkel, de néha tragédiákkal is. Ezeket mind meg kell élni ahhoz, hogy hitelesen, szólaljon meg egy vidám gyors vagy egy szomorú lassú dal.

Gabor, térjünk rá a zenei mindennapjaidra. Beszéljünk most erről!

A stúdióban elég sok időt töltök, vannak külsős munkáim is, ezt azt jelenti, hogy például énekesek felvételeit készítem vagy hangszerelem műfaji kötöttséget és korlátok nélkül. Pont ez az, ami miatt szeretek benne, mert megtapasztalok így más hangzásokat és különböző műfajok mélyére láthatok. Minden műfajban van is olyan dolog, ami tetszik, ezek később a saját zenei gondolataimban is elő szoktak bukkanni. A mai korban viszont nem elég az, hogy valaki jó gondolatokkal, ötletekkel rendelkezzen, menedzselni is kell mellette és előre látni és tervezni, mellette egy zenekart is össze kell fogni, hogy megvalósítható legyen koncerteken az, ami a kezek között megszületik, ezekhez nem kis idő és energia és főleg kitartás szükséges. Büszke vagyok arra, hogy sikerült nagyszerű művészeket találnom a célokhoz, akik ugyanúgy sajátjuknak érzik azt, amit én képviselek. Ötvös Csilla gitárművész az, akivel nagyon sokat dolgozom, sikerül vele olyan dalokat is eljátszani, ami számomra is nagy öröm és kihívást jelent. Ami külön érdekessége az egésznek, hogy női gitáros nagyon kevés vagy, latin jazz műfajon belül, sőt nem is tudok, hogy lenne olyan, aki játszik hasonló dolgokat. Ő a komolyzene irányából jött, de abszolút vevő és kreatív, hogy egyedi dolgot alkossunk együtt. Mindketten foglalkozunk gitároktatással is, jómagam inkább csak múlt időben. Csilla jelenleg Kecskeméten tanít. Közös gondolatunk például az, hogy a zenei képzésben miért nem tanítanak meg gondolkodni és improvizálni egy adott műfajon belül már gyerekkorban. Sokkal több zeneszerető ember lenne, és hozzájutna olyan örömforráshoz mindenki, ami belülről születik és tölt.



Tudom, hogy sokat dolgozol, és nagyon sokat teszel azért, hogy éljen a zene Magyarországon. A véleményem az, ha valaki teljesen elégedett magával, a világával, az képes elveszíteni az ambícióit. Szóval veszélyes lehet ez az érzés. Jól látom én ezt? Hova helyezed magad ebben a kérdésben?

Igazi művészt még sosem láttam nagyképűnek, vagy teljesen elégedettnek magával. Az évek során minél mélyebbre ássa egy műfajban magát valaki, rájön, milyen keveset is tud és egy dolog mennyi irányba tud ágazni. Valamennyi művész barátomra az alázatosság és az adni vágyás az, ami a legjellemzőbb. Hangszeres zenészként sokat kell azon dolgozni nap, mint nap, hogy mindig a szellemi és a technikai tudásának javát tudja átadni a hallgatóknak. Ez végső soron olyan figyelmet, kitartást-terveket igényel, mint bármelyik élsportban a versenyekre felkészülés időszaka. A napokban felkértek véleményezzek egy együttes megjelenés előtti számát, meg is lepett, mert ők a rock vonalon dolgoznak, de fontos volt nekik egy latin gitáros véleménye is, figyelünk egymásra így szakmán belül is, mindazok, akik alkotnak és értéket képviselnek. Számomra ezek mindig nagy megtiszteltetést és örömöt jelentenek, szeretek emberként a megközelíthető kategóriába tartozni.

Végezetül nem jöhet más, mint Gabor Amadeus tervei?

Tervek között most leginkább az szerepel így az utolsó negyedévre, hogy sok helyre el tudjuk vinni a műsorunkat, most ezen dolgozok sokat, hogy a megfelelő koncert és szervezési kapcsolatok letisztuljanak körülöttem. A formációval augusztusban volt egy pár nap, amit együtt töltöttünk, itt csak az alkotásról és az egymásra hangolódásról szóltak a napok, ez minden csapat életében fontos dolog, itt már a karácsonyi műsorunk alapjait is lefektettük már. Sokan kérdezik, hogy miért nem lépek fel itt meg ott, én azonban szeretem, ha egy helyen minden feltétel adott s nem az együttesnek kell intézni a közönséget, a plakátozást vagy az újságokban, az időben való megjelenést, sajnos ezzel volt egy kellemetlen tapasztalatom a nyáron egy ismert rendezvény helyszínnel. Több mint biztos, hogy egy két televíziós csatornán is látni fog a közönség, a megjelenések időpontját mindig a közösségi oldalon időben kiírjuk. Készül több új dal is mostanában kezeim között, természetesen lesz közöttük Astor Piazzolla feldolgozás is, aminek mindig nagy sikere van, messze jut, a világba ezt a közösségi oldalon is tapasztalom, amikor a világ másik feléről jelölnek vagy üzennek, ez mindig nagyon jó érzés és visszaigazolás, hogy jó úton járunk,s a zene tényleg nem ismer határokat, főleg a mai világban. A Libertango dalhoz, amit nyáron készítettem el, Mario Parmisano is gratulált, aki nem ismeri, Ő Al di Meola Zongoristája, tangó és a jazz műfajban világsztár. Igyekszünk mindenfelé eljutni az országban is a koncerteken várunk minden érdeklődőt szeretettel. Időpontok és friss hírek a publikus oldalon elérhetőek.



Köszönöm a lehetőséget a bemutatkozást illetően az oldaladon.

Gabor Amadeus Official Fan Site:
Gabor Amadeus Youtube Channel:

Köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok az elkövetkező időszakra!

Üdvözlettel
Udvardy Udy Zsolt
06/30/ 226-1017
udy@gitarvilagok.com



2013. július 26., péntek

Mikky Slade

Mikky Slade. Meg lehet érezni bármely művészetünkben azt, hogy most valami zseniális történik, valami olyan, ami első pillanatra megvan, közel jön. A zsenialitást megtalálni lehetetlen, mivel ő fogja megtalálni a megfelelő embert. Következzen Mikky Slade. Tisztelettel köszöntelek a Gitárvilágok.com oldalon. Miért a gitár? A zenei fantáziád alapján szembe jöhetett volna veled bármely húros hangszer. Szóval miért a gitár talált meg?

Sziasztok!!!! Köszönöm a felkérést, megtisztelő számomra az interjú!! Ebbe egyébként beletrafáltál, szerintem nekem a karmám a gitár, és valóban Ő választott engem, és nem fordítva. Történt ugyanis hogy 6 éves koromban a szüleim be akartak íratni valamilyen hangszerre, és akkoriban Miskolcon az általános iskolában tanított egy öreg néni, gitárt és hegedűt. A szüleim a gitárt választották.... Vagy a gitár választott engem... így ismerkedtem meg a zenével és a gitározással. És itt meg is pecsételődött a sorsom... Ezután 12 év klasszikus gitártanulás következett, ami mellett természetesen 11-12 évesen elkezdett foglalkoztatni az elektromos gitár is és a rockzene, még általános iskolában megalapítottuk 2 osztálytársammal életünk első zenekarát, amivel volt is egy fellépésünk egy iskolai Ki mit tudon, és onnantól kezdve nem volt megállás. A gimnáziumban kicsit komolyabbra fordult a dolog, ott már ”igazi” zenekarom volt, és ott tapasztaltam meg milyen érzés igazából színpadon lenni. Hát így kezdődött... Tulajdonképpen nem tudok visszaemlékezni olyan időkre, amikor nem volt gitár...

Mennyire engeded, ill. szükséges engedned, hogy zenészek, gitárosok hatással legyenek a gitárvilágodra?
Szerintem minden zenész számára vannak Idolok, példaképek, akiket szeret, tisztel, valamilyen módon szeretne hasonlítani hozzájuk zeneileg. Aki mást állít, az szerintem hazudik. Természetesen nekem is megvannak a nagy kedvenceim, korszakaim, amik, így vagy úgy de mindenképpen hatással voltak a játékomra. Legelső kedvenceim Gary Moore, Brian May, és Mark Knopfler voltak. Később volt egy Malmsteen korszakom, amit gyorsan kinőttem, aztán Randy Rhoads, Sambora, majd Nuno, Paul Gilbert, Steve Stevens és természetesen Zakk Wylde következett a sorban, azonban a két Főhős az életemben John Sykes és Doug Aldrich, azt hiszem a mai játékomra minden az előbbiekben felsorolt gitáros hatással volt, de ha azt kérdezed kik az ultimate-ek akkor Aldrich és mindenekelőtt Sykes a válasz. Természetesen vannak még kedvenc gitárosaim, akik ebben a felsorolásban nem szerepelnek.

Az előző kérdéshez kapcsolódva egy kicsit. Szabadság, szabadságérzés. Talán a korábbiakban is, de Hendrix óta biztos, hogy összefonódnak a gitárral, és mindennel, amit a gitár mesél nekünk. Ha jól látom, akkor Te ezt, hogy éled meg?

Gyerekkorom óta igen öntörvényű ember vagyok, a szabadság benne van minden porcikámban, senki sem tud semmiféle korlátok közé zárni, és ez igaz az élet minden területére... Nem hiába van rajtam a REBEL tetoválás is... Számomra az igazi szabadság, amikor a színpadon állok és gitározhatok, úgy és azt , amit és ahogy én akarom, hála Istennek nagyon rég volt, amikor utoljára megszabták nekem, hogy mit gitározhatok... Amikor ott állsz a gitárral és éppen azt játszod, amit az adott pillanatban érzel... Ez a szabadság, pont emiatt nem is vagyok egy másolós fajta, egy-két ritka kivételtől eltekintve, nem játszom egyetlenegy cover dalban sem az eredeti szólót, mert én én vagyok, én oda azt akarom gitározni, amit akkor és ott éppen érzek. Természetesen bizonyos majdnem állandó váza megvan a szólóknak, de van, amikor az sincs, és éppen ami akkor jön, azt játszom... Most belemehetnénk, hogy egy-két youtube-os videón időnként megkérdik, hogy mit vétett az eredeti szóló, hát itt a válasz... szerintem kétfajta gitáros van: Az egyik, aki bevágja a szólókat, mert úgy gondolja úgy a jó, vagy adott esetben nincs rá ötlete, ezáltal esélye sincsen megmutatni az egyéniségét az adott dalban... A másik, aki bízik magában annyira, hogy igenis megmutatja, ő hogyan nézi kicsit más szemmel a dalt. Természetesen pl.: AC/DC vagy Guns tribute-ok esetében ez a dolog nem érvényes, mert ott muszáj az eredetit játszani, és van még persze jó pár klasszikus rock alapmű ahova én is az eredeti szólót játszanám/játszom......Pontosan ezekből kiindulva roppant viccesek nekem a mai önjelölt szobagitároshírók, akik leülnek egy kamera elé és ki tudja hányadik próbálkozásra felvesznek egy cover szólót, majd felteszik a youtubera, és ettől már ők nagy gitárosok..... Pedig az igazság az, hogy igenis ki kell állni a színpadra és majd a közönség eldönti, hogy jó vagy-e ... Nekik meg kéne tanulniuk, hogy egy jó gitárost EGYETLEN hangból fel lehet ismerni, a nagy gitárosok egyéniségek, a gitározásban az a furcsa, hogy pont azt nem lehet megtanulni ami naggyá tesz valakit, a feelinget és az egyéniséget........
A játékod messze túlmutat azon, amire azt a szót szoktuk használni, hogy tehetség. Ha nekem ezt megadta volna a Jó Isten, én feltettem volna rá az életem. Mit gondolsz erről?
Ebbe megint beletrafáltál... Már hogy abba, hogy feltettem rá az életemet. Amióta az eszemet tudom, ezt csinálom, erre tettem fel mindent kb.: 1985-ben. ... azóta hol jobban mentek a dolgok, hol kevésbé. Már 1992-ben „profi” zenekarban, lemezes zenekarban zenéltem a Marilynben Miskolcon, ami akkoriban sokkal nagyobb jelentéssel és értékkel bírt, mint mostanság. Akkoriban sokkal nehezebb volt minden, nem volt pl.:  internet, ahonnan a mai tehetségesebb gyerekek konkrétan megtanulnak igen komoly technikai szinten gitározni. Nekünk, a mi korosztályunknak még az MK-27 es magnó fölé görnyedés volt, ahogy próbálgattuk leszedegetni az akkori gitárhírók trükkjeit.... Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy nagy köszönetet mondjak Andrásik Remónak, aki már akkor csodaszámba menően gitározott Miskolcon, és tulajdonképpen a mai játékom alapjait Ő tanította meg nekem anno, és az elmúlt lassan 20 évben azt hiszem Ő tett és tesz a legtöbbet a gitáros ifjúságért Magyarországon. Nagyon nagy RESPEKT neki ezért is!!!!!!!! 
1998-tól pedig majdnem 10 évig, 2007-ig a Disco Express zenekarban játszottam, akikkel életem legszebb 9 évét töltöttem el, rengeteg koncert, turnék, számtalan külföldi buli, siker...:)))) A mai napig imádom őket, és hiányoznak is kicsit :) 
2007 után a Holiday Crüe, a Jolly Roger és kisebb projektek mellett kb. másfél évig játszottam a Dirty Dance-ben, és 2011-től a Tirana Rockersben is kb egy évet, akikkel csináltunk két Kelet-Európa turnét, az elsőt Tim "Ripper" Owenssel, a másodikat a norvég Thunderbolt zenekar társaságában, és 2012-ben a D.A.D. budapesti supportbandja voltunk .
Akkor jöjjön a gyakorlatiasabb rész. Gitárok és minden amit Mikky Slade –től megtudhatunk erről a témáról! (cuccodról minden jöhet)

Ok, kezdjük a gitárokkal! Több mint 15 éve használok egy nagyon öreg, 1980-as évjáratú nagyon ritka Japán Ibanez Artistot. Egy nagyon kedves jó barátomtól került hozzám. Érdekessége, hogy mindene eredeti, a gyári Super 58 pickupokkal, ébenfa fogólappal, és olyan csoda hangja van, hogy bárki letérdelhet előtte. Egyetlenegy baja, hogy nagyon nehéz, majdnem 7 kiló.... Két éve játszom egy tökéletes minőségű, és mindent verő hanggal rendelkező Japán Edwards Les Paulon, mahagóni-mahagóni-jávor toppal, amibe a Suhr Doug Aldrich pickupokat szerelt bele Ermi barátom (Joe Roger). Ez gyakorlatilag egy az egyben a Gibson standard, tizedmilliméterre ugyanaz a gitár, csak a különbség az összeszerelés és az anyagok minősége, a japán precizitás és hogy ennek long tenon a nyak ragasztása, ami azt jelenti, hogy mélyebben van beragasztva a testbe a nyak, egészen pontosan a nyaki hangszedő mélységéig van beragasztva a nyak, ezzel még több sustaint és testhangot eredményezve. Ő a kedvenc hangszerem.... Két hónapot vártam rá, de megérte. Emellett kb egy éve használok egy alapvetően ugyanolyan specifikációjú, vagyis Les Paul standard Edwardsot, aminek más a színe, kicsit a nyakprofilja, ebben a DiMarzio Transition hangszedők vannak. Éppen most rendelek szintén egy Edwards LP-t a Sykes customot, abba is a DiMarzio Transition pu-k mennek. Rengeteg gitárom volt az elmúlt majdnem 30 év alatt, de már jó ideje csak a Les Paulok érdekelnek, nem is játszom máson, valahogy ez nekem lett kitalálva, még tervben van egy telecaster később, mert imádom a hangját.

Térjünk rá a cuccra. Több mint egy éve (köszönet Hajdú Zolinak) boldog tulajdonosa vagyok egy Marshall YJM plexinek. Ebből az erősítőből összesen 1500 darabot csináltak, és tulajdonképpen az 1959 SLP-plexinek egy Malmsteen moddolt verziója. Használhatod a régi plexiként is hagyományos módon, és van benne rengeteg modern extra, van egy beépített booster, ezen kívül zajzár, zengető, és effect loop is, és tulajdonképpen egy master potival lehet kordában tartani az iszonyatos erejét... Én a régi hagyományos plexiként használom, tehát jumperelve, de a beépített boostert nem. Marshall 1960 AX láda, greenback hangszórók, a plexihez a legjobb szerintem... A pedalboardban van a szandom másik lényeges eleme, a  Mikky Slade signature pedálom a TRUE-BA-DOUR. Hatalmas hurrá és köszönet érte Kasinak (Kasléder Albert)
Van előtte egy Cry Baby JH-1 WAH, és egy speciális, eredetileg egy, a gitárba tervezett Artec QTA elektronika, amit Kasi beépített nekem egy pedálba. A sound harmadik fontos eleme a Marci effect loopjába kötött TC G Major, amit egy midi footcontrollerrel vezérlek, de mivel nem használok sok effektet ezért inkább alapvetően hangszínelésre, és a szóló és ritmushangszínek közti hangerőkülönbségek megoldására használom. A Rackben van még egy Samson PB-10 feszültség stabilizáló, egy BTR-2000 racktuner és egy Shure AXR 4G wireless vezetéknéküli rendszer. Hangolástól függően vagy Ernie ball Cobalt 10-52-t, vagy 11-56-t húrokat használok.    

Apropó majd elfeledtem megkérdezni. Mivel foglalkozol mostanság? Tervek?
Másfél évvel ezelőtt családostul kiköltöztünk Ausztriába. Elég lett a magyar „szakmából”.... A Holiday Crüe és a Jolly Roger zenekarom továbbra is ugyanúgy működik közreműködésemmel tovább, ahogy eddig, ők a barátaim, itt kint pedig sikerült bekerülnöm Ausztria egyik legjobban foglalkoztatott rockzenekarába, a neve Rockhead. Most csináljuk az új albumot, nemrégen jött ki az első videoklipp is, I'm on my way...címmel. Európa szerte rengeteg rádió játssza a dalt, a US independent chart-on a 40-dik volt a megjelenés utáni második héten, tulajdonképpen Ausztrália kivételével minden kontinensen játsszák a dalt a rádiók.... Magyarországon természetesen nem... Egész nyáron megy a turnézás. Rengeteg külföldi buli, Lengyelország, Horvátország, Szerbia, Németország és természetesen Ausztria.
Van egy új projektem is Magyarországon, magyar srácokkal, akik a barátaim. Otthon én már csak barátokkal zenélek...:))) Erről pillanatnyilag sokat nem szeretnék még elárulni, a lényege, hogy csak angolul, külföldre készül, és keleti irányba is....;)) Emellett természetesen tanítok is itt kint. Remélhetőleg a rengeteg munka most meghozza a gyümölcsét!!! Köszönöm az interjút és üdv mindenkinek!
Mikky nagyon köszönöm a beszélgetést és minden jó kívánok a következőkben!

Udvardy (Udy) Zsolt
06 / 30 / 226-1017

www.gitarvilagok.com



2013. június 25., kedd

Fábián Zoltán, Hungarica

Nagy tisztelettel köszöntöm az oldalon Fábián Zoltánt, a Hungarica énekesét. Köszönöm a magam és az olvasók nevében is, hogy elfogadtad a meghívást! Zoli, beszélnél az életedről, és ha nem tiszteletlen kérdés, a személyes mindennapjaidról?

Köszöntelek Téged és a kedves Olvasókat! Ami a zenei mi voltomat illeti, tíz éves koromban ismerkedtem meg a hangszerrel, egy osztálytársamtól kértem kölcsön az évek óta a szekrény tetején porosodó gitárját. Már akkor nagy kedvelője voltam a rockzenének, én tényleg azok közé tartozom, akik maguktól fedezték fel a zene minden apró folyamatát, ellesve és eltanulva a trükköket, persze a későbbiekben nagy segítséget nyújtott a világháló. Emlékszem, hogy az előbb említett hangszert először kerítés drótokkal húroztuk fel és a testvérem egy alkalommal rájött, hogy ha lefogja a húrokat, más hangot ad ki. Az első koncertem basszusgitárosként volt tízen négy évesen Marosvásárhelyen, az akkoriban minden rocker által közkedvelt Black Hole –ban. Mondhatom, hogy az akkori zene iránti lelkesedésem a mai napig megmaradt. A személyes mindennapjaimat tekintve egy gyönyörű kislánnyal büszkélkedhetünk, van egy állandó munkahelyem, bedolgozok grafikai és honlapos munkákban, zenélek, dalokat szerzek……. szóval unalomra nem jut idő.

Zoli, melyek voltak a pályádon a meghatározó állomások, az előrelépések, vagy egyszerűen csak a rossz helyzetek?

Az évek elteltével megfordultam néhány zenekarban, mint gitáros, basszusgitáros, énekes. A
kudarcokat újrakezdés, alázat és továbbfejlődés követte, mindig magát a zenét vettem elsődleges szempontnak. Néhány fontos állomást megemlítenék: három évet éltem Majosházán, a helyi polgármester abszolút támogatta a törekvéseimet, itt volt rá lehetőségem, hogy igazán csak a zenével foglalkozzak, saját próbatermem volt, 24 órás használattal, tudtam rögzíteni az ötleteket, dalokat. Órákat, néha napokat töltöttem ott, próbálva kihozni magamból a maximumot. Nagy fordulópont volt az első saját zenekar megvalósítása is a Székely vér, mely mind zenei, mind szövegvilágában abszolút engem tükröz. Ezt követően vagyok a Hungarica énekese …

Vitathatatlan, és a Hungarica sem kivétel ez alól, igencsak meghatározó, és az sem kétséges, hogy bizonytalan helyzetet hozhat, amikor egy „új” énekes csatlakozik a zenekarhoz. Hogyan vezetett az utad a Hungaricába?

A Székely vérrel felléptünk néhány alkalommal a Hungarica vendégeként, egy nagyon jó barátomnak köszönhetően, aki ajánlotta Mentes Norbinak a zenekart, így kialakult egy baráti viszony.




Kétszer volt szerencsém a színpadon találkozni veled. Meghatározó, és igen nagy hatással bíró személyiséged van. Az nem kérdés azonban, hogy a Hungarica megadja a mai napig is a magyar rockzene színvonalát. Nem tagadom Mentes Norbi gitárjátéka, zenei fantáziája nagyon magasra teszi a mércét! Szóval, Zoli, mennyire kellett rákészülnöd a Hungaricára?

Köszönöm. Az bizonyos, hogy sok mindent megtanultam az elmúlt másfél évben, az ember mindig fejlődik, igyekszik a legkisebb hibákat is kiküszöbölni. Mikor felvetődött a kérdés, Mentes átküldött két dalt, hogy énekeljem fel, emlékszem, hogy még aznap elkészítettem a felvételt és visszaküldtem. Norbi valóban magasra teszi a mércét, nem csak a gitárjátékában, de a Hungarica összességében is.

Megkérdezhetem, hogy a Hungarica mellett más irányú zenei ambíciók is jelen vannak az életedben?

A klasszikus zenétől a népzenén át a „hörgős” metálig elég sok mindent szeretek, amiben van erő élet és tudás. A jóleső dallamokban mindig kipróbálom magam, legyen az gyerek vagy népdal. Úgy érzem, hogy elég sok mindenen átsegített a zene, ott van a mindennapjaimban, ez egy pozitív őrültség és hivatás, mely kizökkent a megszokott kerékvágásból. Szeretném egyszer válogatva, egy hanglemezre rögzíteni az évek alatt íródott dalokat.

Székelyföldről érkeztél. Milyen azonosságot, illetve különbözőséget látsz, és nem kizárólag a zenei kultúránkban, a magyar és a székely életben?

Engedd meg, hogy idézzek egy 1941-ben, Marosvásárhelyen tartott, Székely Nagygyűlésen elhangzott mondatot, melyet harmincezer székely akaratából mondtak ki, és amelyet ma jómagam sem tudnék szebben és igazabbul megfogalmazni: „Ha mi magunkat székelyeknek mondjuk - vagy valaki csak így emleget minket - ezzel csak arra az erkölcsi, nemzeti és népi jelentésre teszünk külön hangsúlyt, amelyet nekünk ez a szent név jelent: Magyar!”

Zoli, végezetül. Terveid!

Mikor viszonylag rendben mennek a dolgok, azt szoktam mondani, hogy mindig csak ennyire legyen, és ezt most is elmondhatom. Az életben vannak nehézségek és örömök egyaránt. De mindig van egy cél, amiért érdemes küzdeni, ilyen a gyermek, a család, a haza, az önmegvalósítás….




Engedd meg, hogy nagy tisztelettel megköszönjem a lehetőséget és hozzátenném, hogy ha az életben minden kérdés így lenne feltéve, könnyű lenne a válasz mindenre.

Barátsággal: Fábián Zoltán

Zoli, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!


Tisztelettel:
Udvardy (Udy) Zsolt
+36/30/226-1017




2013. április 16., kedd

Horváth Tamás, Bloody Roots

Horváth Tamást, a Bloody Roots basszusgitárosát nagy tisztelettel üdvözlöm az oldalon. Amikor egy zenekarban a megfelelő emberek a megfelelő helyen vannak.  Ismerkedjünk meg Horváth Tamás basszusgitárossal!Tamás, beszélnél a Bloody Roots előtti munkáidról?

Köszöntök mindenkit itt, a Gitárvilágok oldalán, és köszönöm Zsoltnak ezt a megtisztelő lehetőséget a bemutatkozásra!
A kezdetek egészen az 1990-es évek elejére nyúlnak vissza, amikor megismerkedtem Ványi Szilárd barátommal és megalakult az Eczema nevű death metal formáció. Két demót értünk meg, majd elért bennünket a Fields of the Nephilim semmihez sem hasonlítható világa, és a zene szép lassan elment darkos irányba. Ebből született a Forest of Hands, ami ha jól emlékszem egy koncertet meg egy 2 számos házi felvételt ért meg. Az Eczema-val párhuzamosan, még a gimnáziumi éveim alatt volt egy a kollégiumban működő grindcore zenekarom, a Purulent Innards, amiben gitároztam, egy házi felvételt itt is sikerült összehoznunk. J Menet közben Szilárddal kis időre elváltak útjaink, és bekerültem a szombathelyi Alfred’s Violin zenekarba.
Itt ismerkedtem meg Ziskó Olivérrel, aki az első Bloody Roots lemezen dobolt. Több koncert és egy demó után kiléptem a zenekarból. A kapcsolat nem szakadt meg velük, így került a képbe Olivér, mikor útjaink Szilárddal újból keresztezték egymást és megalakítottuk a Cavum-ot, ami kezdetben mondhatni progresszív, technikás, hangulatos death metal volt valahol a Cynic felé – főleg a hangulat értelmében. JEnnek jegyében született egy demo is Cavus néven, amin még Nagy András énekelt a Sear Blissből, és Kondor Tamás billentyűzött. Az első demo után kezdett új irányt venni a zene, egyre agresszívebb, thrash-esebb, death-esebb témák kerültek felszínre, amiben sajnos Olivér már nem volt partner. Némi keresgélés után így került a csapatba Stekovics Zsolt a dobok mögé, és néhány instrumentális koncert után Holnthoner Sándor a mikrofon elé. Elég sok koncertet adtunk, eljutottunk a Volt fesztiválra is, készült egy demó Stabbed in the Back címmel, majd szép csendesen feloszlottunk. Ezután jött egy kanyar a stoner muzsika felé: Kárpáti Péter és Bukri Benjámin barátommal megalakítottuk a Desertplane-t.
Elég sokáig nem volt ének, jobbára a környéken játszottunk, ahol csak lehetett. Egy házi felvételre itt is futotta, végül lett énekesünk is Varga Balázs személyében, de per pillanat ez a zenekar jegelve van, előbb-utóbb talán folytatása is lesz.
A Desertplane-nel párhuzamosan jött a felkérés Smicitől, hogy legyek az új projectjének, a Bloody Roots-nak a basszusgitárosa. Erre a lehetőségre nem tudtam nemet mondani, de  azt hiszem ez a történet innen már elég jól dokumentált. J


Schmiedl Tamás és Schmiedl Balázs, apa és fia. A gitártémák kimeríthetetlen tárháza. Mekkora a zenei, és szerzői szabadságod a zenekarban?

Nos, valójában a zeneszerzésben nem veszek részt, a basszustémákért mindkét lemezen Szuna Péter a felelős, aki a K3-ból és a Firkin-ből lehet ismerős. Természetesen Smiciék kíváncsiak a véleményemre a már kész, vagy még csak nyers formában létező dalokról, de ennél mélyebben eddig még nem folytam bele a dalszerzésbe.

Apropó miért basszusgitár?

Legelső zenekaromban ez a poszt volt üres, aztán megragadtam itt. J De mindenképpen szeretnék majd beruházni egy ritmusgitárra, tulajdonképpen volt is már, csak eladtam, mert egy jobbra fáj a fogam. J


A thrash gitározás, gondolom, nem akármilyen igénybevétel lehet, akár a koncerteket, nézem, de akár vehetném próbákat. Megfordulsz „pihentetőbb” formációkban, műfajokban?

Jelen pillanatban egy amolyan jazz-es, blues-os feldolgozásokkal operáló zenekar formálódik, gyakorlatilag a Desertplane hangszeres része plusz még egy gitár. Van néhány saját szám, meg „átferdítések” John Scofield-től, Herbie Hancock, Ray Charles, David Brubeck, Esbjörn Svensson Trio egy-egy száma,  meg ami még menet közben jön. Lassan alakul, sokszor nehéz öszehozni egy próbát, talán a tavasz végére, nyár elejére beérik.
Nem kérdés, hogy ütősen kell, hogy szóljon a gitárod. A játékodnak át kell jönni! Tamás beszélnél mindenről, ami a gitárcuccodról szól? {ha gondolod tanácsok, tippek is jöhetnek.}

Hm, őszintén szólva, nem vagyok egy technikai guru ezen a téren. J Egy 5 húros MusicMan SubBass és egy 4 húros Chevy bőgőm van, hozzá egy Fender Bassman 250W-os fej és egy házi gyártmányú láda Eminence hangszórókkal, ez az összeállítás per pillanat kielégít. A későbbiekben talán a fej+láda kombinációt fejleszteném, az alternatív lehetőségek kimeríthetetlenek, leginkább a pénztárca szab határt. J Tapasztalatként annyit tudnék mondani, hogy bizony érdemes egy jó minőségű hangszerre, erősítőre szert tenni, de ettől még senki sem lesz jó gitáros, és ettől még az a gitár nem biztos, hogy úgy szólal meg a kezei alatt, ahogy azt szeretné: gyakorolni kell, sokat, nagyon sokat, úrrá kell lenni a hangszeren, megszelidíteni. Egy barátom egyszer megkérdezte (mellesleg ő is gitározik): vajon én játszom a gitáron, vagy ő rajtam? Is-is, gondolom én. J

Köszönöm Tamás és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
06 30 226-1017

2013. március 28., csütörtök

Bujka Balázs

Bujka Balázs, basszusgitáros. A basszusgitár a természeténél fogva, talán, nincs annyira elől, mint egyéb szólónak hívott hangszer. Balázs játékát meghallva, kezdett kicsit átrendeződni bennem az előbb említett kép! Halljuk! Üdvözöllek Balázs a Gitarvilagok.com oldalunkon. Hát az a játék, az a játékstílus, amit hallottam tőled, hát, talán én még ilyennel nem találkoztam. Szeretnék gratulálni hozzá, és ha kérhetlek pár mondatban, beszélj magadról!

Először is bocsánat az inzultusért, főként attól, aki egy hagyományos vonalhoz, basszus-, basszusgitár szerephez van szokva, szoktatva, így játszom. Előfordul, hogy bocsánatot kérek miatta előre, néha tényleg szükséges, ott ahol nem ismernek ténylegesen és adott pillanatban azért várnak, hogy őszintén adjam saját magam. Bár, úgymond, én magam sem nagyon látom a helyét és terét a mindennapi koncertélmények között, ha kicsit szétnézek és fordítva, de a változás szerencsére mindig állandó tényező, kicsit vicces, hogy így lehet nem mindennapi élmény! Régebben azt mondhattam volna, hogy én is csak a tv-ben látok ”ilyet”, ilyen játékot, de ha belegondolok ott sem, csak a világhálón, ott is azoktól, akiket kedvelek.
Engem ez utóbbi, ami fejleszt igazán, én onnan kapom a kötelező és szükséges fejlesztő, inspiráló inzultusaimat. Egyébként, ajánlották már a cirkuszt, azt, hogy tanuljak már meg zenélni, vagy, hogy akár gitározhatnék is. (Ez utóbbi olyan, mintha azt mondanánk, aki nem annyira ügyi az basszusozik, aki kicsit is mutat valami többet, na, az akár még gitározhatna is, hát én ettől ráteszek egy lapáttal az biztos ). Én azt szeretném, ha nem mint kunszt, vagy technika lenne érdekes-engem ezek csak részben érdekelnek-, hanem zeneileg lennénk élvezhetőek, amiket, ahogy játszom, lenne hangulata, megszólalása, ilyesmi. Egy ember, egy hangszer, és nem kellene elemeznem és vívnom bárkivel is, hogy ez milyen hangszer és mire való, csak hallgatni és kész.
Tetszik vagy nem, bejön vagy nem, erre van, erre szántam, ezt játszom, ezt hallod, ez vagyok. Nálam mindig előtérben volt és van a basszus, a maga formáló hatásával, de én elfogult vagyok… és a helyzet fordított, mi fér e mögé?- ez az igazi kérdés az én szempontomból. Amikor játszom, sokszor hallom attól, aki épp szemben ül velem, azt, hogy ezek így jók Balázs, nem akarnék, nem tudnék-, nem érzem úgy, hogy hozzá kéne tenni. Viszont, ha tényleg válaszolni is akarok a kérdésedre Udy (még az is meglehet). Megköszönve a meghívásod és, hogy érdeklődsz irántam, akkor azt mondanám, hogy festő családba születtem, van egy gyönyörű feleségem, aki személyes tanácsadóm, menedzserem az élet minden területén, és apa vagyok, van két gyermekem, egy fiú és egy lány, egy hathúros basszusgitáron játszom, boldog vagyok, ez, amit érdemes tudni rólam. Van hitem hozzájuk, illetve bennük, ez nálam így kerek és egész, ennyi egy mondatban.

Hogyan találtad meg a basszusgitárt?

Igazából a basszusgitár jött hozzám, én akkor még azt gondoltam dobolni fogok. 1987-88. Úgy 13-14 éves voltam, egy iskolatársam hazahozta "kintről", Svájcból, nyaralásból a Manowar zenekar Kings Of Metal című lemezét (1988), a Sting of The Bumblebee (A Dongó) rögtön szíven ütött, nem tudtam akkor, milyen hangszer szól, de a mai napig is "táplál"a döbbenetes tempójával és soundjával, majd Slayer és Primus.

Kizárólag basszusgitár?

Á, nem, hegedültem pár percet és nagybőgőztem egyszer a földszint és az első emelet között egy teher liftben. Jjó csak viccelek, annak ellenére, hogy ez így volt, ez nem a türelmemet, hanem inkább a hűségemet jelenti a basszusgitárhoz. Egy elektroakusztikusgitár tulajdonosa voltam az elmúlt egy évben, ami remek ötleteket és dolgokat hozott elő, ezt azért mindenképp javaslom mindenkinek, ha mást nem, terápiaként. Anno skót dudában gondolkodtam és zongorában még, de hát itt a two-handed tapping, úgy hogy zongora ugrott, a skót duda még esélyes lehetne, mert szeretem a hangját, de ha őszinte akarok lenni, sajnálnám rá az időt, amikor még a basszusgitáron is annyi tanulnivalóm van. Ha bármit is bevállalnék, az csak azért lenne, hogy jobb legyek a basszusgitárral, ez a lényege. Egy chapman stick-et azért nem dobnék ki.
  
Mennyire befolyásolták a játékod más basszusgitárosok? Voltak, vannak zenei példaképeid? Egyáltalán fontosnak tartod ezt?

Igen, alapvetően fontosnak és lényegesnek tartom, abszolút kihagyhatatlan az értelmes fejlődés szempontjából. Látni másokat, ahogy és mit játszanak, az olyan, mintha belelátnál a fejükbe, kvázi úgy játszik az ember, ahogy gondolkodik, ez egyben kritika is lehetne (az "az vagy, amit megeszel elv" a zenében is érvényesül szerintem). Vannak nagy koponyák, mérföldkövek, nagy egyéniségek ezen a területen szerencsére, akik kijelölik vagy megmutatnak egy-egy az irányt, és még inkább lehetőséget, hozzáállást.
Tehát a nevek, akik a zenei életemet alakították: Michael Manring, Steve Bailey, Abraham Laboriel, Les Claypol, Victor Wooten, Joey De Maio, Tommy Emannuel, Steve Vai, Nuno Bettencourt, Jimmy Page. Igaz, van pár kakukktojás a basszusgitáros példaképeim között, merthogy a végén már alapvetően gitárosok vannak, de akkor már megemlíteném Pege Aladárt, Lajkó Félixet, Vanessa Mae-t is. Üzletileg, zenei karrier szempontjából is több példaképem van a zenei világból, ez is fontos, bár azzal a kitétellel, hogy nem látom egyenes arányban a tudással, de ez csak az én meglátásom, a legnagyobbak, a tartós sikert elértek általában a legszerényebbek, nem láttam eddig megcáfolva azt a nézetet, ez emberileg ad példát, ami nélkül nem látok nagyságot.



Többek között azért is jó szerkeszteni a Gitarvilagok.com oldalt, mert néha a magyar zenei kiválóságaink, alapjaiban döntik meg az eddigi begyöpösödött elképzeléseim! Balázs, eddig azt gondoltam, hogy a basszusgitár korlátokat szabhat a zenei fantáziáknak! Te érezted ezt a korlátot?

Igen, én mindig ezzel a korláttal küzdök, hahaha, de az ihlet nem ismer korlátokat, sem emberit, sem mást. Mi magunk vagyok korlátok, ha azok akarunk lenni és vevők rá, ha nem.

Gitárjaid?

Egy darab hangszerem van, Aria ProII, AVB Steve Bailey signature, hathúros passzív modell. Úgy gondolom, nekem nem kell sok, ha van egy jó, de megértem, ha valaki másképpen látja, én is változom.

A hat húros basszusgitárod! Mindent tudni szeretnénk róla!

Egy megvalósult álmom, 1997 óta ezen játszom, láttam itt, Magyarországon élőben Steve Bailey-t játszani rajta, azóta tart e hangszerem iránti szerelem, lenyűgözött, tudtam, 6 húros basszusgitár kell, nincs B terv. Előtte volt 4-5 darab is néha egyszerre, de mint mondtam, nekem elég egy, ami nekem jó, ami én vagyok. Na, most így érzem egy 10 húrossal kapcsolatban, rengeteg lehetőséget és remek kihívást látok benne magam számára.

Erősítőid?

Az utóbbi években egy gitár és egy basszuskombót használtam egyszerre, amikor tehettem (miért is ne tehetném?), Laney Mxd65 a gitár, a basszus egy Laney L30, majd egy Roland Micro Cube Bass RX volt. Ezek a saját témáimhoz jók, kiegészítik egymást, de volt többféle megvalósult elképzelésem az évek alatt, pár hangzásvilágot szeretnék élőben is reprodukálni, mert igazság szerint nem érzem úgy, hogy minden úgy szól, ahogy megálmodtam, így kísérletezek. Bár meg kell hagyni, kritikus vagyok ebben, az emberi korlátokat inkább megértem.

Pedálok?

Beépített effektek a gitárkombóban, chorus,delay, rotary, flanger, reverb, octaver és torzító,ezen kívül még plussz delay ( Artec analog delay) és chorus (Boss Bass Chorus CEB-3).



Mi alapján választod ki, vagy kell kiválasztani egy basszusgitárt? Adnál pár tanácsot nekünk?

A tulajdonos és a szándéka az első szempont nálam, a jövőbeli lehetőségekkel szorozva, ami szerintem a végtelen, a szín még mindig nem a második szempont, bár tényleg számít, jó kicsit viccesen hangzik, de én már átéltem egy -két több órás hangszer-, gitárválasztást, aminek a végén a szín döntötte el a végkimenetelt. Lehetőség szerint, ha most ma kezdi valaki, inkább legyen jó minőségű a hangszer, abból nem lehet gond, majd felnő hozzá a "gazdája", mindannyian innen indultunk, bár én még mindig csak a törekvésnél vagyok, hogy jobb legyek, annak ellenére, hogy régóta játszom. Nem vagyok gyakorlómániás, azt gondolom, a tehetséget nem pótolja, de nagyon jól utánozza, előbb–utóbb úgy is nyilvánvalóvá válik, hol tart éppen az, akit éppen látsz vagy hallgatsz. Ihlet, tehetség, gyakorlás, nálam ez az alapvető fontossági és elvi sorrend. Bár én így is többet játszom és harcolok a fizikával, gravitációval, matekkal, metronómmal, mint bárki, akiről tudok a környezetemben, mivel késztetést érzek rá. Hajt a tudásvágy, ennyi, semmi különös, van mit tanulni, van mit tanulnom még, és szeretnék is fejlődni. Nagy baj, akkor van, amikor az ember úgy érzi, mindent tud. Mindig van egy jobb és mindig közelebb, mint gondolnád, nekem ez a személyes véleményem és tapasztalatom.

Zenekarok! Mely zenekarokban találkozhatunk veled? Egyáltalán hol tudod átadni azt a virtuozitást a közönségnek, amit a játékodban hallhatunk?

Köszönöm Udy, ez a kérdés a legjobb. Eldöntöttem, mivel eddig ténylegesen nem találtam jobbat és van üzleti érzékem és tapasztalatom, hogy magam menedzsere leszek, de befogadó leszek, ha találok jobbat, megígérem. Alapvetően keresek mindig, helyet, ahol játszhatok, megfelelő zenésztársakat, akikkel játszhatom, ezeket megválasztani a legfontosabb, különben csalódáshoz és kidobott évekhez, hónapokhoz, feleslegesen beletett munkához vezet az út. Legszívesebben kis hangulatos törzshelyre vágynék, ahol szólóban játszatom rendszeresen, ahol erre, ahol rám kíváncsiak új, általam ismeretlen emberek és nem a barátaimat kell lerángatnom heti kétszer fizetős közönségnek, akik már így is ismernek, és tudják, mit játszom. Ezt alapvetően a visszajelzések vagy ezek hiánya miatt, nem itthon látom. Elkezdtem a tavalyi nemzetközi BassMaster helyszín felé, Zágrábba, Horvátországba szervezni és kutatni szólóban, szóló fellépésekre és megmutatkozásokra, ami nagy kalandnak ígérkezik, és Bécs talán, de alapvetően a környező országokban szeretnék-, látok több lehetőséget jelen pillanatban. Csak én és a hangszerem, nekem való kihívás. Kiállítás megnyitókon játszottam többet, 1990-ben először, aznap voltam 16 éves, így ez is valamit elárul a zenepiaci szegmensről, lehetőségekről, mivel nem tánczenét és nem háttérzenét játszom. Pár nevet azért mindenképpen megemlítenék, akikkel tervezek. Elsőként egy nagyszerű gitárost és barátot említenék meg, Kevin Serra Olaszországból, ő egy igazi rock arc. Egy másik új és abszolút friss dolog, egy nagyon tehetséges, igazán jó hangú angol énekes, egy UK singer, Matthew Francis, ez egy indie, élő klubos vonal, szeretek sok műfajban magamra találni… miközben elkészül az új, 10 húros hangszerem, ami szintén egy életre szóló kalandnak ígérkezik, szó szerint, de erről majd később, ha érdekel.

Köszönöm az interjút, és további sok sikert és kitartást kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Tisztelettel:
Udvardy Udy Zsolt
+36/30/226-1017