2014. december 11., csütörtök

GKG Trió


Nagy tisztelettel köszöntöm a zenekart az oldalon. Úgy érzem a jazz valahol a „modern” muzsikák királya. Természetesen ezt nem lehet definiálni, de a hangszeres tudásnak itt nagyon erősen jelen kell lenni. Ezt látom a GKG triónál és gratulálok a játékotokhoz! Szóval, a GKG Trió!

Először is szeretnénk megköszönni a megkeresést és a lehetőséget az egész zenekar nevében, nagyon örülünk, hogy tetszik a muzsikánk.

Talán nem törvényszerűen – gondolom én - de azért a jazz improvizatív műfaj. Mennyire engeditek be az improvizációt, mennyire van jelen a zenei „mindennapjaitokba”?   

Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy az improvizáció körül forognak a mindennapjaink, akár a gyakorlást nézzük, akár a koncerteket. Természetesen nem a számok fix részeiről beszélek ez esetben, hanem a szólókról illetve azon pontjairól a nótáknak, amelyek folyamatosan változnak koncertről koncertre, attól függően, hogy éppen milyen lelki állapotban vagyunk. Próbálunk elrugaszkodni a saját kliséinktől, és teljesen átadni magunkat az adott pillanatnak, érzelmi állapotnak.



Lehet, hogy banális a kérdés – sőt biztosan - de mennyire kell a jazz műfajban, hogy a közönség megértse, meghallja a zenei mondanivalót? Ez nekem néha problémát okoz…szerk. Szóval mennyire játszotok a közönségnek, és mennyire magatoknak?

Úgy gondolom, hogy nem feltétel, hogy a közönség mindenképpen szakma értő legyen, azt mondanám, hogy legyen nyitott, és akkor nem lehet baj. Szerintem az energiák és érzelmek mindenkire hatnak és nem kell ahhoz jazz kedvelőnek lenni, hogy ezeket átérezze az ember és megérintse.
Mivel önkifejezésről beszélünk, nem lehet száz százalékban kijelenteni, hogy csak a közönségnek játszunk, természetesen igyekszünk úgy alakítani a repertoárt, hogy az változatos és élvezhető legyen.

Beszéljünk a GKG trió jelenjéről és terveiről!

A Trió évente csak keveset játszik, ami főként annak tudható be, hogy mindenki, más pop produkciók állandó tagja. Ennek ellenére a próbák rendszeresek és folyamatosan bővítjük a repertoárt, gyakorlunk együtt.
Idővel szeretnénk felvenni egy saját anyagot, és természetesen koncertezni sokat, ha lesz rá lehetőség, akkor külföldön is.

Az oldal jellegéből fakadóan gitárok! Matt Geroly nézze el nekem….szerk. Hihetetlen jól szól a trió! Nagyon fontos szempont, ha nem „jazz értő” ember hallgatja! Gotthardot, és Davidet kérdezném, a hangszerekről! Mindent, amit a „cuccról” tudnunk kell!

Mike hangszerek:

A trióban egy 1997-es american standard stratót használok, melyben ki lettek cserélve a pickupok Jeti hangszedőkre. Ezeket a hangszedőket Kéri János Jeti bácsi gyártja Sümegen és a hangjuk magáért beszél, nagyon szeretem őket.

Erősítőből egy DC 5-ös Mesa/Boogie-t ill. egy Roland JC120-at használok, melyek elé be van kötve egy BOSS BCB- 60 pedalboard. A boardban hat BOSS pedál található: egy TR-2 tremolo, egy DD-3 delay, egy CH-1 chorus, egy DS1X- distortion, egy OD-3 és egy TU-2-es hangoló.



Dávid hangszerek:
Cort Gb75 + Jeti PU + Zolkow
Ibanez GWB35+ Zolkow Fernandes LEB2 Jazzbass
Erősítő: Gallien- Krueger RB700II
Láda: Gallien- Krueger 4x10 NEO


Köszönettel:
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017

2014. december 4., csütörtök

Szrogh Attila - Dirty Dogs


Ami elsőre lejött a „Félúton” EP –ről, hogy kőkemény, húzós és tiszta. Fontosnak tartom, hogy a magyar rockzenében olyan biztos pontok legyenek, mint Attila. Nos, most azonban pár szót a Dirty Dogs –ról és a „Félúton” EP-ről!

A Dirty Dogs legutóbbi albuma, a Fekete mámor három évvel ezelőtt jelent meg. Változások voltak, a zenekar házatáján…. „Tavaly nyáron dobost váltottunk és Balu érkezésével újra kellett tanulnunk az egész műsorunkat, majd 2013 végén az énekesünk, Tomi távozott a zenekarból. A jelenlegi felállás - Suták Attilával a mikrofonnál - január vége óta van együtt, áprilistól már koncerteztünk is, és szerencsére elég sok meghívásunk volt. Emiatt a nótaírás is lelassult, idén már nem tudtunk elkészülni az új nagylemezzel. Ugyanakkor a már elkészült dalokat nagyon szeretnénk megmutatni mindenkinek, ezért hoztuk ki az év végére ezt a Félúton EP-t. A reményeink szerint 2015-ben végre elkészül a Dirty Dogs régóta várt harmadik albuma. Vaúúú!!!


Attila, a tagcserékkel, mennyire változott a koncepció?

Attila -Szoszo nagyon erőteljes dobos, meghatározta a zenei alapot, erőt adott a daloknak, de Balu szintén erőteljesen játszik plusz más közegből érkezett ezért még színesebbé tudta tenni a zenénket. Tomi rekedtes hangja, nagyszerű szövegei, egyénisége szintén meghatározták a zenekart és a koncepciót, viszont Ati érkezésével és tiszta hangjával el tudtunk indulni más irányba is, persze megtartva az eddigi értékeket.

Nem tudom kikerülni a kérdést!!! Döbbenetesen szól a gitár a kezedben! Szóval pár szóban a cuccról kérdeznélek!

Attila- Köszönöm! :) A cucc amit koncerteken használok és a felvételen is hallható:

  • Epiphone Les Paul Standard, EMG 81 pick up, Marshall DSL 50 fej tiszta csatornája TC Electronic  MojoMojo overdrive-al hajtva egy  Marshall  JCM 800 ládán megszólalva.
  • A szólókhoz Tc Electronic Flashback Delayt, Kasleder Wild Horses boostert használok,
  • és persze a jó öreg Dunlop Cry Babyt.

A következő linken olvashattok, egy hosszabb interjút, Szrogh Attilával.

Szóval Dirty Dogs!


2014. november 22., szombat

Dejan Toracki

Dejan Toracki guitarist from Australia. Actualy, I am always looking for the spirit in the music. Maybe it is more important than the technic of play. Your music is full of soul! Congratulate on your play! Dejan, how have you found the balance in your music?

Thank you Udy! I have been playing guitar for about 25 years and have always been very passionate and motivated to learn as many ways of expressing feelings, thoughts, emotions and problems as I could. I used to play technical thrash metal in a band named "Spectral Birth" when I was in high school and at university. We were influenced by German greats like Kreator, Sodom, Destruction and Holy Moses along with American Bay Area bands like Testament, Slayer, Metallica, Dark Angel and Anthrax. But our singer and bass player was also our local guitar teacher with a phenomenal technique. He played rock, pop, jazz, top 40 and classics but he also was into much heavier stuff like Bathory, Celtric Frost and Onslaught. So we all shared albums, chose tracks in turns and had lots of ’mini-jams’. That way we puched each other into learning technical riffs, playing clean and super fast! We would tear each other a ’new one’ if we made mistakes!!! But we also loved song writing and concerts like KISS Alive!, collecting Van Halen bootlegs and tape trading. Later on, we discovered Steve Vai just before he joined David Lee Roth and Joe Satriani through Not of This Earth. So we combined technical rhythms of metal with big melody and legato from guitar virtuoeoes to creat fun, fast, technical rock and metal of our own.




Sorry, maybe my first question should have been there are some word
about you! It would be the next! Please, say something about yourself!


I have always loved guitar music and played in a few bands like Spectral Birth and Wild Frontier. I got frustrated and wanted to express myself so decided to just start putting my own band together. I eventually wrote enough songs to record my first album „Deep Blue Cathedral” in 2000. Drummer Klaudius Kryšpín (Pražský výběr) really helped me a lot and taught me about arrangement, tightness, recording and did all of the drums on that album. He was an amazing musician and I was very lucky to have him as my friend and mentor. In 2008 I was lucky to play and open for Joe Satraini during his ’Professor Satchafunkilus and the Musterion of Rock Brisbane show’, which was the best experience of my musical life. I have been endorsed by Ibanez guitars in Australia for the last 4 years and do lots of clinics to help demonstrate guitars, Laney and Line 6 amps and various efffects. Late last year I recorded and released my second instrumental album „Atmospheric Disturbance”. It is available on iTunes and through my website. (www.toracki.com)




What were the main points in your way which determined the style of your play?

I tried to pick up lots of techniques from different players and then use a little in my own. When I was practicing, I was obsessed with REH + Hot Licks videos!! I got Steve Lynch –Eight finger guitarsist for my 17th birthday and learned everything!! Then I got Richie Kotzen’s Rock Chops and became obsessed with legato and arpeggios. Then I had lessons with an amazing teacher called Joe Cool who played with Virgil Donati at our local pub every Friday night in a band called Roar. Then, we were hearing about Paul Gilbert, Vinnie Moore and Michael Lee Firkins who all came and did clinics in our local area in Melbourne. Everyone was a shredder! But then when grunge came and killed everything off, I just stayed determined to keep playing the shred style because to me it was much more fun and challlenging than depressing lyrics and sloppy techniques that the Seattle scene brought. About inspiration, as we all live on the beach and much of the music our band now writes is inspired by surfing and the ocean.

I am sure the bad sound is able to degrade a great theme in the music! Your sound is great! Let's talk about this!

I had some great guys from the local music industry who have help me get big tones and know gear inside and out. Chris Lowe is an expert in everything Mesa Boogie and helped me really understand rhythm tone, clarity and punch, lead tones with sustain and harmonic overtones, effects chains, pick ups, everything. We basically recorded the drums live at Vault Studios in Warana, QLD with engineer Dave Harper. Guitars were done in two tracks, clean at home with a second Line 6 working tone strainght into Cubase and Logic, and then sent to Chris Lowe for reamping. He has a bullshit VST database and set-up!! Once reamped, everything went back to Dave Harper at Vault for final editing, mixing and mastering.

Dejan, thank you for interwiev, and you know, my page is alwas open before you!

Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

Galéria

2014. november 13., csütörtök

Székely Árpád

"Szivardobozgitárok" magyarosan

Székely Árpád. Nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon. Hogy jutott eszedbe, hogy szivar-gitárokat készíts?

Fél évszázad után több szál futott össze az életemben, melyek végül ezeknek az egyszerű, de fantasztikus hangszereknek a készítéséhez vezettek.
A legfontosabb talán a blues imádata. Gyerekkoromban otthon nem hallgattunk zenét, mert édesapámat zavarta mindenféle muzsika. Rákosligeten (Budapest külvárosa) a „fiú-iskolába jártam, ahol egyetlen lány sem volt. Azok a fiúk, akik zenét is akartak tanulni, a „lány- iskolába” jártak, mert ott volt ilyen tagozat. (Lányoknak is tekintettük Őket, mert nem tudtak rendesen verekedni. Azok ilyen idők voltak. Ha lementünk a Rákos-patakra pecázni, vagy télen „korizni” a befagyott ártérre, biztos, hogy összeverekedtünk a rákoskeresztúri srácokkal. Ez akkoriban kötelező gyakorlat volt.)
A zenével először Sopronban a középiskolában találkoztam. Az erdészeti technikum kollégiumában vasárnap délelőttönként (szobavizit után) a folyosókra helyezett hangszórókból szólt a „Komjádi”. Emellett fakultatív módon a Luxemburgot és a Szabad Európát is hallgattuk. Mindez a 60-as évek második felében történt a beat-forradalom és a „brit blues-bumm” idején. A Beatles, Bee Gees jellegű lágyabb vonal és a hazai „nagy öregek” mellett John Mayall, Cream, Fleetwood Mac, Doors, Led Zeppelin, Rolling Stones számok hangzottak el a kolesz-rádióban. Akkor még nem tudtam, hogy ez blues, (nem a kategorizálással foglalkoztam, hanem éltem) csak éreztem, hogy hatalmába kerít ez a hangzás.

Árpád, megkísérelted az aktív zenélést?

Még az első év utáni szünidőben édesapám elvitt egy Felvidéki túrára. Hátizsákkal egy hétig barangoltunk a Szlovák Paradicsomban és a két Tátrában. Még az út elején Iglón az egyik kirakatban megláttam egy olcsó Cremona gitárt. Megvettük, bár nem tekintette túl praktikusnak, hogy végigcipeljük az egész kirándulás alatt. Aztán a kollégiumban használtuk. Szerencsére inkább azok a szobatársaim, aki „jobban tudtak úszni”.
A suli és a katonaság után ismét Pest közelbe kerültem. Volt annyi önkritikám, hogy a zenei fejlődésemre szánt energiát a képességeimhez jobban illő dobtanulásba fektettem. De mikor a tanyai erdészházból beköltöztem a városba feladtam a zenélést. A budai társasház nem volt kedvező háttér a gyakorláshoz. Akkoriban még éretlen voltam ahhoz, hogy felismerjem a gumilapozás nagyszerűségét.
Aztán következett a szokásos átlag magyar életforma - sok munka, család – amibe más nem fért bele.
Csak az ötödik X után kerültem olyan helyzetbe, hogy megint gondolhattam zenélésre. Mivel a tinédzser fiam már dobolt, más hangszer után kellett néznem, ha családi muzsikálásra vágytam. Bussy Gábor, az Impro Zenei Műhely vezetője ajánlotta a basszusgitárt, mivel az is a ritmus szekcióhoz tartozik. Később az ő segítségével –egy gitáros tanítványával társulva – power trióban játszottunk.

…de hogy vezetett innen az út a szivardobozgitárokhoz?

Nemrég a sors megajándékozott egy ghánai úttal. Elképesztő élmény volt, valóságos időutazás!  Sokszor úgy éreztem magam, mintha a nagyszüleim falujában lennék 50 évvel ezelőtt, 5000 km-rel távolabb.
A kulcsszó az egyszerűség. Az általános érzésen kívül két konkrét élmény vitt a CBG gitárok készítése felé. Egyik este csavargás közben megláttam egy „kolbászsütő-bódé” árusát zenélni. (Az általunk használt fogalmakkal nem lehet leírni az ottani dolgokat, annyira más világ). A kezében egy félbevágott kókuszdió héjára rajzszögekkel felfeszített kecskebőrből, seprőnyélből készült két nejlonmadzagos „gitáron” játszott, és énekelt hozzá. (Rögtön beleszerettem a hangszerbe, és megvettem) A dalnak sok köze nem volt a blueshoz, ami nem csoda, mivel a blues nyugat-afrikai gyökerei mellett tipikusan afro-amerikai zene.
A másik egy ottani templomi élmény. Szokás szerint zene és tánc is volt a misén. A katartikus hatást a zeneszerszámok minősége okozta. A lábdobot fél téglákkal támasztották ki, a frontbőre fel volt hasadva, a kísérőtányér fele hiányzott, de a pálmát a dobverő vitte el. Hogy nem volt gyári, sőt meg sem faragták, az hagyján, de girbe-gurba volt az a két faág-darab, amivel hibátlan tempóban, élvezhetően játszott a fekete gyerek. Amikor láttam és hallottam, hogy ezt így is lehet csinálni, egy kicsit elszégyelltem magam a méregdrága Marcus Miller Jazz Bass- em miatt, amivel azt próbáltam pótolni, ami belőlem hiányzik.
Hazaérkezés után azonnal eladtam a gitáromat, és elkezdtem saját zeneszerszámokat készíteni. Egészen más érzés ezeken játszani.

Az interjú elején több szálat említettél. Beszélnél a többiről is?

Ezek is a gyerekkorból erednek. Szabadidőnkben számítógépezés helyett barkácsoltunk, faragtunk, agyagoztunk. Én szerettem rajzolni is, és az akkor kapható hat gombos műanyagpalettás vízfestékkel festegettem magamnak.
A 70-es években rengeteg ingyenes vagy olcsó önképzési lehetőség adódott. mikor 20 évesen visszakerültem a fővárosba, 2-3 szakkörbe is jártam párhuzamosan, előadásokat hallgattam, szakkönyveket olvasgattam. Annyira elkapott a láz, hogy 75-ben egy hátizsákkal és hálózsákkal –autóstoppal – kimentem Párizsba, hogy eredetiben láthassam a modern képzőművészet mestereinek alkotásait. (És hogy szippantsak egyet a Montmartre levegőjéből. Ki gondolta volna, hogy az a fiatal festő, akinél baráti közvetítéssel szállást kaptam, mára az egyik legnevesebb külföldön élő művészünké válik.)
Azután - mint már említettem – elkapott az ÉLET gépszíja, és a „művészi hajlamaimat” félre kellett tennem. (Bár a barkácsolásból annyi maradt, hogy a kutyaszános korszakomban a szánjaimat magam készítettem, és ezt nagyon élveztem.)

Árpád, az elmondottak hogyan kapcsolódnak a CBG gitárok készítéséhez?

Amikor elhatároztam, hogy saját hangszereket csinálok, a legnagyobb természetességgel nekivágtam. A barkácsolási múlt nélkül nem biztos, hogy sor került volna a kivitelezésre.
Eredetileg egy „blues- szettet” szerettem volna készíteni magamnak: egy cajont lábgéppel és egyéb csörgő-börgő alkalmatossággal, valamint egy basszusgitárt. Menet közben rengeteg új ötletem támadt, és állandóan választanom kellett a változatok között. Nem akartam egyiket sem elveszíteni, ezért mindig újabb hangszerek születtek. Aztán súlyosodott a helyzet. Kezdtem úgy szemlélni a tárgyakat, hogy milyen gitárt lehetne belőlük csinálni.

Milyen kapcsolatban állnak ezek a tárgyak a képzőművészettel?

Nem tekintem képzőművészeti alkotásnak a hangszereimet, bár rendelkezem olyan elméleti háttérrel, hogy be tudnám bizonyítani az ellenkezőjét is. Nekem nem ez a fontos, hanem az elkészítés szertartása, amelynek rengeteg közös vonása van a (képző) művészi alkotási folyamattal. Én legalábbis így élem meg. Ugyanazt érzem, mint amikor egy képet szeretnék megkomponálni. A lényegi dolgok azonosak: képzelet, kreativitás; nagyfokú szabadság, de megadott kereteken belül. A szivardobozgitár nem csak eszköze a bluesnak, hanem hasonlítanak is egymásra. Meg vannak a formai, tartalmi kötöttségek, de azon belül lehetőség van az improvizálásra. Ebbe belefér az is, hogy nem szivardobozból készülnek a hangszereim. A szivarozás itthon nem elterjedt szokás, így nem is egyszerű ilyen dobozokhoz hozzájutni. Viszont van boros díszdoboz, sakktábla és egyéb alkalmas használati tárgy. Így a saját egyéniségednek és lehetőségeidnek megfelelően tudod alakítani a gitárokat. Ez pedig már képzőművészeti kategória. Bár ezek is tekinthetők egyfajta népi hangszernek, de nagyon eltérnek a hazaiaktól, melyeknél sokkal erősebbek a hagyományos kötöttségek, és mindenképpen a népművészet körébe tartoznak.

Van valamilyen konkrét célod ezzel a tevékenységgel?

Ez magától jött, kivédhetetlenül, és szeretném hamarosan befejezni, mert nem olcsó mulatság. Nem üzleti tevékenységnek szántam, és csak addig folytatom, amíg ötletem van. Alapvető szempont, hogy minden darab más legyen: vagy formában, vagy a kihangosítás elvében (mind megszólal erősítőn is), a hevederek pedig a kedvenceim. Ettől függetlenül 10-20 gitár nekem sok, így néhánytól meg kell válnom, bármennyire is a szívemhez nőttek.
Ha konkrét célom nincs is, vágyam azért van. Szeretnék hozzám hasonló blues-rajongókkal CBG együttest alakítani.
Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhettem erről a Magyarországon szokatlan műfajról, amely Amerikában reneszánszát éli.


Köszönöm szépen az interjút és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

Galéria

2014. november 7., péntek

Horváth Tibor

Ritkaság, hogy ennyire egyedi gitárvilággal, játékstílussal találkozhatok. Gratulálok hozzá! Tibor, beszélnél azokról az állomásokról, hatásokról melyek ezt hozták?
Nem szerettem volna a fenti gondolatsort kifelejteni, ezért kérdeztem először! Nos, remélem nem tiszteletlen a sorrend. Alapkérdés! Tibor, beszélnél magadról?


Szia!
Örülök, hogy megkerestél és nagyon köszönöm, hogy színesnek ítélted meg a zenei világom.
Gyerekkoromban valódi verseny volt az akkori velem azonos vagy idősebb évfolyamban tanulókkal, - a gitározás területén. Ki tud jobban riffelni, kinek szól jobban a gitárja, ki gitározik jobban. Ezek a versengések járultak hozzá az egyén folyamatos fejlődéséhez és a tűz, amely mindannyiunkban bent volt a rock zene iránt.
20 évesen egyértelmű lett számomra, hogy a zenével szeretnék a továbbiakban foglalkozni. Úgy döntöttem, hogy erőszakot veszek magamon: elmegyek bálokba játszani, mert így a munkahét 5 napján a gitárommal foglalkozhatok (valamint azzal a zenével, amit szeretek) és pénteken, szombaton kell csak „dolgoznom”. A bálokban mindent kellett játszanom: Bon Jovi, Beatles, ABBA, Zoltán Erika, Scorpions, Alannah Myles, Europe, Santana…stb. De a rengeteg stílus rengeteg tanulmány is volt.
Mindeközben hallgattam és tanultam a gyerekkoromtól a későbbiekig az alábbiakat:
Beatles, Uria Heep, Jetrothull, Status Quo, Kiss, Deep Purple, Ac/Dc, Bon Jovi, Prince, John Lennon, Van Halen, Joe Satriani, Steve Vai, David Lee Roth Band, Mr. Big.


1987-től folyamatosan jártam Bécsbe heti 1 alkalommal a zenei kultúraanyagokért, Cd-kért, Guitar Player magazinért, oktató videókért. Bécsben rendszeresen próbálgattam az effekteket, erősítőket, gitárokat, amelyeket abban az időben csak prospektusokban láthattunk itthon. Közben kialakult bennem a vágy, hogy komoly tudást szerezzek a gitáreffektek programozását illetően. Ekkor mentem a keszthelyi Pannon Agrártudományi Egyetem Információrendszer-szervező szakra, majd a szerencse folytán ezzel párhuzamosan 1995-96-97-ben a Marshall gitárerősítők demonstrátora lettem Magyarországon. Minden bemutatókoncert után SZABÓ SÁNDOR-ral (az akkori Marshall gitárerősítők termékmenedzserével ) vacsoráztam és Ő rengeteget tanított, minden ilyen alkalommal a zenéről beszélt. Nekem csak hallgatnom kellet és volt egy hetem a következő demokoncertig, hogy megemésszem a szavait. Aztán kaptam tőle egy könyvet, ami 44 féle hangrendszert tartalmazott (Kumoi, Bebop-Locrian, Nápolyi moll, Hirojoshi, Persian stb.).

Azért ez nagy lökést adott a zenére való rálátásomat illetően.

Aztán az élet úgy hozta, hogy a Kanári szigetek Lanzarote nevű szigetén laktam több évig. Itt rengeteg új zenei hatás ért: spanyolok, angolok, ír, német, francia, svéd, olasz, brazil, amerikai stb féle nációjú zenészekkel dolgoztam együtt: Eric Clapton tribute, Las Vegas (jazz), Eagles Tribute, Shadows Tribute, Hotel zenekar, Santana Tribute. Ez is nagy tanulmány volt.


Hihetetlen az a dokumentáció mennyiség, melyeken keresztül követhetjük a pályád! Gondolok itt referenciákra, demonstrátori munkákra. Beszélhetünk róla, hogy a jelenben milyen területeken találkozhatunk veled?

Igazából semmi érdemleges csapat nincs. Volt egyszer egy IceCream Men nevű Van Halen számokat játszó zenekar. Hisztik és sértődések, valamint irigység volt az, ami a zenekar feloszlásához vezetett…

Külföldön 2 fontos dolgot tanultam meg: 
  1.   a show business-t (pl.: a cipőm orrát nézve nem szabad a színpadon gitározni)
  2.  és egy amerikaitól az egyik legfontosabbat a későbbi gitározásomat illetően: tele hassal nem lehet blues-t játszani.

Nos, ezek után itthon nehezen találok társakat. Akik így gondolkodnak, mint én azok már foglaltak és sok zenekar által foglalkoztatottak. Egyelőre gitárt oktatok és zenét tanítok a saját kedvtelésemre (csak 8 tanítványom van), mert ez az a foglalatosság, ami számomra fontos.


Egy gitáros, ha megfelelő önbizalommal, és zenei, technikai tudással rendelkezik, hozzányúl a már esetleg jól ismert előadók témáihoz. Szóval nálad ez nem téma, de a saját szerzemények kérdése már lényegesen bonyolultabb, szerintem. Tibor, mi a véleményed erről, és Te hogy állsz ezzel a kérdéssel, mint zeneszerző?

Általában 1 levegővel írom meg a saját szerzeményeimet. Észrevettem azt is, hogy egy-egy új hangszer, új erősítő, új gitáreffekt új dalok komponálására inspirál.



Ha nem szól jól egy gitár, bármit lehet tenni, nem figyel rá a közönség! Megkérdezhetem, melyek azok fő „eszközei” a felszerelésednek, melyekkel egyedi a gitárod hangja? Egyáltalán beszélnél a „cucc” kérdésről?

Nos, nagyon sokáig Marshall erősítőt használtam:
  • JCM 900, Marshall PA és JMP1 Preamp, 6100 Anniversary, amíg bele nem botlottam egy
  • MesaBoogie V-Twin RackPreamp + 20/20 poweramp és 2 db Thiele konfigurációba.

A mostani gitárrendszerem az alábbiakat tartalmazza:
  • 1 db MesaBoogie Stiletto Trident és 2 db MesaBoogie Duce erősítők stack ládákkal. A három fejet a Rocktron Bradshow PatchMate irányítja.
  • A pedalboard-on található egy Morley BadHorsie wah-wah => egy Mesa V-Twin pedál => innen a jel megy a rackben található Rocktron Multivalve-be (left out egyik fejbe, right out a másik fejbe). Ez az effect processor tartalmaz programozható relay-t. Ez irányítja a pedalboard-on lévő MesaBoogie V-Twin-t.

Ezek a fejek külön, külön 1-1 Rocktron Intellifex-el vannak send-return hurokban megeffektezve.
1 db Mesa fej szárazon szól. Így a konfiguráció Wet Left – Dry – Wet Right.
Ez azért hasznos, mert a színpadon már élvezhetetlen az a mennyiségű effektezett gitár hang, ami kell a kihangosításhoz. Így viszont a keverőpultnál lehet beállítani az effektezett és a száraz gitárhang keverési arányát.
Valamint a fejeken külön is lehet állítani: az egyiken clean a másikon crunch vagy drive szól, és a hangerőarányokkal lehet kihangsúlyozni a szükséges hang jellegét.
Vészhelyzet esetén a rackben található Behringer hangolóval lehet mute-olni a cuccot.

Saját lábmonitor rendszert raktam össze: a Mesa slave outokból egy 2. rackben található mixbe mennek a már kész erősítő jelek. Innét egy equliserbe, amit egy Marshall PA erősít ki A pedálboard mellett van balra és jobbra egy-egy Thiele szekezetű ferde monitorláda.
Az egész rendszert Behringer midi footcontroller FCB1010 pedál vezérli. Az áramellátást a gitárrendszernek Furman M-10x E power conditioner biztosítja. 
A „cucc” kérdés? J Nos, egy guitar-rig soha nincs kész, J mindig van mit fejleszteni a rendszeren.

Végezetül, egy másik alapkérdés! A jelen, és a terve!

A jelen nem sok mindenről szól.
Tervek vannak, de az ötleteimet nem szívesen adnám közzé.J

Nagyon szépen köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com


Galéria

2014. október 30., csütörtök

Mikky Slade, Stiletto Rockband (THE GODFATHER THEME)

A Keresztapa trilógia a filmtörténelem alapművei közé tartozik. Az alapművek egy sajátossága, hogy a filmzenéik is klasszikussá váltak. Talán innen már egyenes út vezet oda, hogy a gitárok világában is megjelenjenek ezek a betétdalok. Törvényszerű, hogy a zenei hangulatot, magával a film hangulatával párosítjuk. Visszatérve a trilógiára. Aki nem látta a filmet talán a zenét hallva megnézi, de aki látta annak a film zenéje, biztos vagyok benne, hogy befolyásolta a hangulatát. Ha kilép a dal az eredeti hangszereléséből, nem történik semmi azok számára, akik nem látták a filmet. Egy jó nóta vagy nem. Azonban akik látták, azonnal párosítják a filmmel. Ettől a pillanattól válik fontossá, hogy kinek a kezébe kerül a feldolgozás. Mikky Slade. Régi ismerősként tisztelhetem a gitárost. A Stiletto Rockband-el készült átdolgozást hallva, tökéletesen visszajön a Keresztapa film hangulata. Megjelennek a képek, a szövegvilág. Mikky játékában életre kel a Corleone család…. Mikky Slade gitározását hallgatva talán ez jelenti számomra a legtöbbet!   



Köszönettel

Udy

2014. október 18., szombat

Kőműves Zsolt

Kőműves Zsolt, 
Wrong Side of The Wall
Üdvözöllek, a Gitarvilagok.com oldalon. Zsolti, beszéljünk róla, hogyan vezetett az utad addig, hogy ilyen piszkos jól szóljon a kezedben a gitár?

Szia! Először is köszönöm szépen a lehetőséget. Nos, hol is kezdjem? Viszonylag elég későn kezdtem el gitározni, úgy emlékszem talán 14 éves lehettem, de az a bizonyos nap elég erősen beleégett a retinámba. Az egyik osztálytársamnál vendégeskedtem és valami furcsa morgó zajt hallottam a másik szobából, mint kiderült a tesója nagyban nyomta az azóta is örök kedvencemet a Master of puppets című ópuszt a Metallicától, és kész ez örökre megfertőzött! HaHa! Még aznap elbúcsúztam a rég Dolly Roll és Modern Talking lemezeimtől és a rock illetve a metál felé fordultam. Az első gitárom egy Jolana telecaster volt, amit összemókoltam muter lemezjátszójával, mit erősítőként használtam,.na kábé ez a gatyi cucc úgy szólt, mint a telefon de én marhára élveztem! Majd szépen lassan ahogy fejlődtem, úgy vásároltam magamnak a jobbnál jobb erősítőket és gitárokat. Manapság egy Peavey 5150 fejet és ládát használok Epiphone Explorer-rel, most a különféle pickupokra és effektekre nem térnék ki… nagyjából ennyi...

Melyek voltak azok műfajok, melyek hatással voltak a gitárvilágodra?

Húú! Nagyon sok fajta zenét hallgattam. A hörgős metáltól a lágyabb blues-on keresztül Sting-ig, de a fő csapás mindig is a Metallica, Slayer, Anthrax, Pantera voltak...

Zsolti, igazán nem tudom meghatározni, hogy a zenekarod hova „soroljam”, nem is fontos. … csak gratulálni tudok nektek! Azonban, neked mennyire „elég” a gitározást illetően, most kifejezetten, mint Kőműves Zsolt gitáros, a zenekar?

Ó köszönjük! A zenekar kimondottan metált játszik és kész, nincs apelláta... a recept a fejünkben van: fogós riffek, amelyek ének nélkül is megállják a helyüket és dallamos, de erőteljes refrének, de a kérdésedre visszatérve igen, kielégít a gitározás illetőleg a banda. Én az a fajta gitáros vagyok, aki nem akarja az egész lemezt végigszólózni… na jó, egyáltalán nem is szólózom, talán egy vagy két számunkban van ilyesfajta gitárbetét.... Általában a daloknál a hangulatra helyezzük a hangsúlyt, ha az működik, akkor f….!

Wrong Side of The Wall. Hihetetlen „dög” van a zenekarodban. Ez önmagában nem lenne akkora kérdés, de az, hogy ennyire együtt legyen, és ennyire jól szóljon egy zenekar az már igen! Szóval, Wrong Side of The Wall!

Na igen! Van ez így, szerencsénk, hogy ez az öt ember ennyire egymásra talált zeneileg... talán ez a kulcsa annak a „dögnek” amit említettél. Tényleg jó érzés ezekkel az állatokkal egy színpadon állni és zenélni!



A magyar rockzene a világon egyedülálló, és hihetetlen tehetségek sétálgatnak közöttünk! Téged ide sorolnálak, és adódik is a kérdés, elégedett vagy a „munkáddal”, a magyar rockzene adta környezettel?

Engeem? Haha! Túl jó vagy hozzám! A mai világban, főleg Európa szegényebbik felében tényleg nagyon sok elszántság kell ahhoz, hogy egy zenekart működtess és koncertezz… nálunk ez működik, talpon van a zenekar... elég sok helyen játszottunk már itthon és külföldön... mindig vannak új tervek… igen elégedett vagyok...

Zsolti, beszélnél a „legmegszokottabb” kérdésről? Tervek!

A tervek... a legégetőbb az új lemez, amelynek a dalait már írjuk, és ezekből kettőt  játszunk is a koncerteken. Reményeink szerint jövő év elején el is kezdjük felvenni, majd klip forgatás, promó és marha sok koncert... ezért ebben az évben csak pár bulink lesz, legközelebb november 29-én játszunk a Tankcsapda vendégeként a Barba Negrában... Ott találkozunk! Sziasztok! 



Nagyon szépen köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com nevében is!


Udvardy (Udy) Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

Galéria