2018. február 20., kedd

Gitarvilag.com

https://gitarvilag.com/
Tisztelt Látogatók, egy kicsit kilépünk a blog-formátumból. Elindult a


https://gitarvilag.com/ 

 
 oldalam. Folytatva az eddigi formát, ott is kiváló hazai és külföldi gitárosokkal találkozhattok továbbra is. A "Gitárkódex" alatt pedig tapasztalatokat osztanak meg velünk, tanácsot adnak, amit mindannyiunk nevében is köszönök nekik.

Továbbra is adott az oldalon a lehetőség, interjú készítés, promo anyagok összeállítása, megjelenése a Gitarvilag.com oldalon!

Keressetek, 

Köszönettel,

Udvardy Udy Zsolt
udy@gitarvilagok.com

2018. január 23., kedd

Bluestone interjú



A blues a zenélés talán egyik legszabadabb, legkötetlenebb lehetőségeit adja a zenekaroknak, zenészeknek, egyfajta életérzéssel párosulva. Azonban, a csupa jó nem létezhet némi árnyék nélkül. Nagyon nem mindegy, hogyan élnek ezzel a fene nagy szabadsággal. Hogyan gazdálkodnak a blues adta tradíciókkal, lehetőségekkel. Hogyan lehet ezt úgy játszani, hogy az ember leragadjon, felkapja a fejét. Igen, itt igazán azt a dögös blues-t kapja! Egy szóval ilyen a BLUESTONE! 

Melyek azok a sarokpontok, amelyek összehozták a Bluestone-t?


Kőmíves „Stone” András: 2014 tavaszára datáljuk a Bluestone zenekar megalakulását. Jómagam koncertszervezője is vagyok a Muzikum Klubnak és 2013 őszétől az országban egy egyedülálló blues koncertsorozatot indítottam Blues Session néven. Amelynek lényege, hogy a blues műfaján belül rendkívül színes és változatos koncertrepertoárt állítunk össze, a szólóelőadóktól kezdve az akusztikus triókon át a nyolc-, akár tíztagú formációig lépnek fel nálunk zenekarok és nem csak magyarok, hanem a világ minden tájáról érkeztek már hozzánk zenészek és zenekarok. És hál’ istennek nagyon is van rá igény! Olykor szervezünk és szerveztünk olyan tematikus esteket, amely alkalmakkor több zenekar is fellépett egy estén.
Egy ilyen session jellegű estére hívtuk életre a zenekart Radovics „Kyru” László énekessel és Tomor Barnabás basszusgitárossal. Jam jelleggel indult a csapat, de körülbelül fél év kellett hozzá, hogy zenekarrá kovácsolódjunk. Az első fellépéseinken mindig hívtunk vendéget magunk mellé, nevezetesen Mohai Tamást, Fekete Jenőt, Szász Ferit és Lukács Petát. Tátrai Tibor hagytam direkt a névsor végére, mert vele többször is felléptünk már. Egy ilyen jól sikerült koncertfelvételünket jelentettünk meg - nem kereskedelmi forgalomba - 2015 tavaszán hanghordozó formájában, szerzői kiadásban. A korongon olyan örökzöldek is szerepelnek, mint a Feelin’ Alright, a Five Long Years, vagy a The House of The Rising Sun. A zenekar műsorán főleg a hatvanas, hetvenes évek fekete- és fehér blues előadóinak - Jimi Hendrix, Albert King, B.B. King, Buddy Guy, Freddie King, Eric Clapton - szerzeményeit dobtuk egy kalapba, olyan feldolgozások, amelyekre első hallásra nemigen lehet ráismerni. Ez volt a fő cél, vagy sarokpont, hogy ugyan feldolgozásokat játszunk, de ha már így döntöttünk, akkor saját felfogásban, ne másolás céljával „csakúgy” eljátsszunk dalokat.

Február 1-jén, este 20:30–kor játszotok a Muzikum Klub & Bisztróban. Mire számíthat a hallgatóság?

Kőmíves „Stone” András: Barna már egy ideje átvettem tőlem a zenei rendezést, értem ezen a dalok kiválasztását, illetve ezek hangszerelését - amelynek én kifejezetten örülök. A zenekar rendszeresen próbál és az egyes próbákra, valamint koncertekre folyamatosan hozunk be újabbnál újabb dalötleteket, illetve dobálunk ki olyanokat, amelyeket nem érzünk a magunkénak. Szóval folyamatosan frissül a repertoár. Az utóbbi két fellépés során úgy döntöttünk, hogy nem hívunk magunk mellé a színpadra „főhőst”, hanem inkább megállunk a saját lábunkon. Ennek nyilván meg lett az az eredménye, hogy kisebb számú közönség jött el, de a cél az, hogy a mi zenénk miatt jöjjenek el és ne egy ismert zenész vendégszereplése miatt. A február elsejei fellépésen - a legutóbbi karácsonyi koncertünkhöz hasonlóan - két kiváló fúvóssal, nevezetesen Almási Attila harsonással és Weisz Gábor szaxofonossal kiegészülve állunk színpadra. Nekem személy szerint nagyon nagy élmény velük játszani, hihetetlen ösztönző és egészen más játékot igényel. 

Forduljunk a zenekar felé. Megismerkedhetnénk a Bluestone tagokkal?

Kőmíves „Stone” András: A zenekar megalakulásakor - mint ahogy írtam, hárman, azaz Kyru, Barna és én hívtuk életre - Móré Attila dobolt és egészen a tavalyi év közepéig Nagy Szabolcs barátom zongorázott. Molnár Dani (Pribojszki Mátyás Band, Bass Loco) ül a dobok mögött most már közel 3,5 esztendeje, illetve tavaly ősztől egy ifjú és nagyon tehetséges billentyűs, Tempfli Erik (Syrius Legacy) csatlakozott hozzánk. 



Mennyire tartjátok fontosnak, hogy vendég zenészek is megjelenjenek a koncerteken? Gondolok itt, akár Tátrai Tiborra, Almási Attilára és Weisz Gáborra.

Kőmíves „Stone” András: Lásd az első kérdésre adott válaszomban.
Tomor Barnabás:  Fontos is meg nem is. A fontosság nem azt jelenti, hogy a nézőszámot növeljük, hanem hogy együtt játszunk egy olyan személyiséggel - például Tibusz esetében - aki az egész zenei életünket meghatározta és mind a mai napig nagy hatással van ránk. A másik fontos része, hogy rengeteget tanulunk, mikor az általunk tisztelt kiváló zenésszel/zenészekkel töltünk el órákat. Most a fúvósszekció fogott meg minket. Nagyon örülünk, hogy velünk játszik Almási Attila, aki számos blues produkcióban szerepelt már a Muzikum színpadán és remek jazz-harsonás és Weisz Gábor a szintén fantasztikus jazz-szaxofonos, aki négy évig erősítette az idén 10. éves Bass Loco zenekaromat 2012 és 2016 között.

Hogyan alakult vagy alakítottátok ki azt a fajta stílust, hogy a „szigorú” blues alapok mentén, de mégis valahogy máshogy, talán nem a legjobb kifejezés, de sokkal érdekesebben szóltok?

Tomor Barnabás: Minden Andris zenész választásain múlott. Akárki is játszott az adott időszakban, mindig a legmegfelelőbbek kerültek a produkcióba. Jelen esetben is egy „mindenevő” csapat van együtt. Értsd: nem csak a blues, hanem rengeteg stílus mozgat minket. Tehát én úgy értelmezem, hogy nem alakítottuk ki, hanem adott volt a zenészek közötti alap, ami ebben az esetben a blues szeretete, fontosssága, illetve az egyéb közös nevezők, amik más formációkban való összeszokást és az inspirációt is jelentik, például az újonnan érkező közreműködöktől. Nekünk már csak a  formálodó dalokkal van egy kis dolgunk a finisben.

Végezetül a „sablon” kérdéseim egyike: tervek?

Kőmíves „Stone” András: A terveink között az szerepel, hogy minél több helyre eljussunk, de egyelőre még az építkezés fázisában vagyunk. Reményeim szerint idén nyáron fesztiválszereplések is lesznek majd a koncertnaptárunkban - legalábbis ezen dolgozunk most ezerrel -, valamint szeretném, ha ez év végére, jövő év elejére egy saját lemezzel vagy koncertfilmel is bemutatkozhatnánk, amely nem csupán 100 példányban jelenik majd meg szerzői kiadásban.

Web: www.barnabastomor.com / www.muzikum.hu 

Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!

Köszönjük. 

2018. január 11., csütörtök

ROBI & THE HALLUCINATORZ


ROBI & THE HALLUCINATORZ. Végtelen sok hatás válthatja ki azt a reakciót, amikor a hallgató felkapja valami produkcióra a fejét. Lehet akármilyen mély érzelemmel, értelemmel befolyásolva, de a legszerencsésebb, ha azt érzi az ember, hogy most itt történt valami, ez jó! … és nem kell tovább gondolkodni a zenéjükön, csak hallgatni… és hogy miért társítom hozzá, nem tudom, de visszavágni a váltót kettővel a kocsimban! Nos, köszönöm a lehetőséget a ROBI & THE HALLUCINATORZ –nak!

Sziasztok, hogyan sikerült összehozni, hogy négyen ennyire egy irányba álljatok? Ugyanis a legkisebb kívül állást sem látom a zenekar tagjainál. Szóval szívvel lélekkel megy a tetőn a muzsika…! 



Szia! Köszöntjük a kedves Olvasókat és köszönjük a megtisztelő felkérést az interjúra! Régi jól összeszokott baráti társaság a miénk ez által mind jól ismerjük a másik játékstílusát. Annak idején is sokat muzsikáltunk már együtt és bőven hallottuk a másikat játszani így az össze szokottság már adott volt. 

Professzionális konfiguráció! Na, ezt jól megmondtam. Kicsit közelebbről a zenekar tagjairól, ok?

Négyen alkotjuk a formációt. Doboknál Kóbori Dávid barátom. Feszes, húzós, tempós játék. Sosem hibázik. Úgy tolja, mint ahogy azt minden gitáros elvárja egy dobostól. A lemezanyag tíz dalát is alig 2-3 óra alatt ütötte fel! Elképesztő a csávó! Heti szinten komoly munkaórákat gyakorol, pedig ha nem csinálná is ugyanilyen rohadt jól dobolna!
Basszusgitárnál Kocsis Kristóf barátom. Kiváló választás Dávid dobjátéka mellé. Úgy húzza a mélyeket, ahogy azt kell, itt sincs hiba csak nagyon durva dinamikai erő és ötletes basszusmenetek. Jobb ritmusszekciót nem is kívánhatnék. Komolyan mondom!
Gitáron Kendy Attila a legtrógerebb de legszerethetőbb barátom! Királyhelmec szülötte, bodrogközi kölyök! Hozza a kötelezőt, úgy ahogy azt kell! A színpadon pedig a lányok kedvence! De azért vehetne gyakrabban húrt a gitárjára. Haha!
Végezetül szerény személyem áll a fronton gitárral a nyakamban, a mikrofon előtt. A dalokat alapvetően én írom és végül együtt gyúrjuk ki őket, mindenki hozzáteszi a kis saját egyéniségét. De ahogy feljebb írtad elég jól működünk így együtt. Együtt rohanunk a csatába! 

A komplett ROBI & THE HALLUCINATORZ album megtalálható az alábbi címen. Gondolom, holmi anyagi érdekek nem nagyon vezérlik a zenekart. Hol tart a zenekar életében a pénz! 

Valóban nem egy profitorientált produkcióról van szó. Mi csak zenélni szeretünk. A dalokat kiírni magunkból és átadni azoknak, akik átérzik, hogy miről szól ez az egész. De azt is hozzá kell tennünk, hogy az évek munkájának köszönhetően saját stúdióval és felszereléssel rendelkezünk így a stúdió, klip és egyéb felvételi ügyek adottak. Erre legalább nem kell költenünk, a legtöbb kollégánkkal ellentétben súlyos pénzeket. 



Hát nem tudom nem megkérdezni… a névválasztás!

Alapvetően ez az egész az én egyszemélyes projectemből indult majd megkértem Kristófot és Dávidot hogy segítsenek be felvenni pár dalt. Már akkor annyira jól szólaltunk meg együtt, hogy mondtam is nekik ennek így kell maradnia. Mindenki a zenekarból el van a saját kis világában. Mindenkinek meg vannak ezen kívül is az egyéni elképzelései, amiken mindig mindegyikünk kattog. Mit s hogyan kéne csinálni. Folyamatosan megy a hallucinálás valamin. 

Ami nagyon bejön, hogy semmi disszonancia nincs sem a zenében, de a szöveg és a zene hangulatában sem. Ez talán az egyik legfontosabb, ami előre vihet egy produkciót. Szövegírás!

Igen. Szerintem annyi a kulcs hogy nem kell túlkapni. Nem kell beleállni a nagy világszintű megfejtésekbe. Egyszerűen, amit érez az ember, azt kell, hogy kiírja magából. Kevesebb gondolat, több érzelem. Ez visz előre egy igazi rock and roll bandát. Maradjon őszinte és hiteles. Igyekszünk majd 30 év múlva is így viszonyulni a dolgokhoz. 

Forduljunk egy picit a gitárok, hangszerek világa felé. Nagyon jól szól a zenekar. Beszéljünk egy picit a „beállásról”! Szóval, hangszerek!

Itt sincs semmi extra. A teljes lemezanyagot egy olcsó kis Les Paul gitárral vettük fel, amit még a nyolcadikos ballagásomkor vettem a kis kapott pénzemből. Úgy gondoltam, hogy az első anyagon ennek a gitáromnak kell szólnia. Az erősítő egyébként egy 900-as Marshall fej volt. Ezúton is köszönet érte Sápi Gézu barátomnak! A basszusgitár már egy jóval profibb kis hangszer volt. Kristófnak egy kiváló Sandberg TT California hangszere van. Egyszer megvette az óta se kellett behangolnia. És ahogy szól. Brutális! Mehet vonalon, mehet erősítőn keresztül, tök mindegy. Röfög, mint a disznó! Nyilván azért ehhez a kéz is kell. 

Végezetül, de nem utolsó sorban, tervek!

Megjelent a lemezünk. Ennek kapcsán tartunk egy kis lemezbemutató összeröffenést, de a későbbiekben nincsenek nagy tervek a koncertezést illetően. Ami már biztos, hogy készül a második HallucinatorZ lemez. Dalok folyamatosan születnek. Klipeket is folyamatosan csinálni fogunk. Aztán ha a későbbiekben úgy adódik, akkor útnak eredünk! 

Robi, nagyon köszönöm a lehetőséget és nagyon sok sikert az elkövetkezőkben!

Köszönjük!

2017. december 29., péntek

Gamsz Árpád gitáros, énekes



Gamsz Árpád, gitáros. Szóval kezdem újra. Énekes. Hogy együtt hogy áll a dolog azt nem tudom, de az a gitározás, az utazás a gitározás játékstílusai, a technikák között, nekem elsősorban egy döbbenetes jó gitárost jelent Gamsz Árpád. Hát, ami a zenészek álma, hogy élettel teljenek a húrok...

….köszöntelek az oldalon, és gratulálok a játékodhoz, és rögtön következzen, kit ismerhetünk meg Gamsz Árpád személyében?
 
Szia, köszönöm szépen a gratulációd, és azt is hogy megtaláltál, és köszönöm, hogy ez az interjú létre jöhetett! Én egy Szegeden született és Szegeden élő, nem zenész családból származó fiúgyermek vagyok. Zenei pályafutásom alapjait szüleimnek köszönhetem, ők gondoskodtak arról, hogy már 4-5 évesen is Dinamit, Edda, és Tom Jones lemezek kerüljenek fel a bakelit lejátszóra. Az egész történet ott fordult komolyra, amikor megismertem Mike Oldfield, a Dire Straits, és Gary Moore egy-egy lemezét... ez 11 éves koromban történt. Leginkább Gary Moore volt az, aki miatt a szüleimet nyaggattam egy gitár megvásárlásáért. Kezdetben magánórákat vettem, az azóta sajnos elhunyt gitártanártól, Kovács Lászlótól. Hozzá 2 évig jártam, és sikerült elsajátítani a gitározás alapjait. A szakközépiskola kezdetével egyidejűleg tanárt is váltottam, és az épp akkor induló szegedi magán zeneiskola, a Hammido klasszikus gitárszakára jelentkeztem, ahol Árok Sándor növendéke lettem. Sokaknak furcsa lehet ez a hirtelen váltás, pedig eléggé kézenfekvő, hogy a klasszikus zene, illetve a klasszikus gitártechnika szinte minden műfajra hasznosítható, azonban visszafelé ez nem feltétlenül igaz. Mindemellett imádtam Johann Sebastian Bachot és W. A. Mozartot, érdekelt a kottaolvasás, valamint a szolfézs illetve zeneelmélet részre már fogékonyabb voltam, mint korábban. A klasszikus gitározás mellett szintén a magán zeneiskola keretein belül a rock gitár tanszakot is elkezdtem, Mészáros Rudolf segítő szárnyai alatt. A két gitárstílus párhuzamos tanulásával és nagyszerű tanáraim segítségével, rövid idő alatt sokat fejlődtem zenei téren.
Alapjában véve zenei téren mindenevő vagyok, ez azt jelenti, hogy Bachtól a Roxette-ig elég széles a spektrum, azonban a szívemhez leginkább a 70-es 80-as évek rockzenéje áll közel. Ez annyira erős és a mai napig tartó hatás, hogy a 2000-es évek zenéi és hangzásai nem nagyon tudnak magukkal ragadni. Ezzel tulajdonképpen most azt mondtam, hogy a zenei lelkületem egy őskövület.


 
Árpád mi a titka, hogy a különböző játéktechnikák – mellesleg baromi nehéz technikák – nagyon könnyedén jönnek, és nem érzem az erőlködést, sőt megkockáztatom, olyan mintha nem is Malmsteen –t hallottam volna Tőled! 

Köszönöm a kedves bókot! Igazából nagy titok nincs, szerintem mindenki számára ismert a recept: türelmes gyakorlás egy metronóm segítségévelJ Most persze ezt nyilván kicsit eltúloztam, valóban jó, ha az embernek megmutatják, hogy mit hogyan kell vagy kellene, milyen pengetés technikával lenne érdemes játszania, így sokkal hamarabb eléri a kitűzött célt, ami sok esetben egy skála gyors eljátszása, vagy a kedvenc gitárosának egy-egy szólóját jelenti. Nekem szerencsére Sándor és Rudolf ott volt, hogy segítsenek ennek elsajátításában. A titok talán másik kevésbé ismert része, amire senki nem gondol, az-az, hogy felejtsd el, hogy a nagy példaképeid hogy játsszák az adott szólókat, találd meg saját magadnak azt a játékstílust, ami neked  a legkényelmesebb. Amúgy az ember bármennyit gyakorol illetve bármennyire rutinos, mindig lesznek olyan hangszeres részek, amibe bele lehet izzadni, akár a saját száma, akár máséJ
 
Azt látom, hogy nagyon széles a paletta, de nem kell ezt egy picit kordában tartani? Gondolok arra, hogy az olyan gitár fanatikusokon – mint, én – kívül is van azért hallgatóság.

Én is azon a véleményen vagyok, hogy az ember jöjjön rá, melyik az a stílus, amiben a legjobb, és csinálja azt. Viszont az sosem árt, és sosem baj, ha más stílusokban is el tud kalandozni, feszegeti saját határait, próbára teszi magát más-más stílusirányzatokban. Jó példa erre Gary Moore munkássága, aki a prog-jazz-től kezdve a hard rockon át a blues-al bezárólag gyakorlatilag egy zenei utazást valósított meg, mindezt tökéletesen mind a három műfajban. Mondjuk Gary Moore egy géniusz volt, és nem is nagyon ismerek más olyan gitárost, aki ennyi stílusban kipróbálta magát, és maradandót is tudott alkotni. Vegyük például Malmsteent, ő csak abban jó, amit csinál, és erre rá is jött Nem hallasz tőle jazz lemezt, nem hallasz tőle tradicionális blues anyagot, vagy éppen andalúziai flamencót... ő tisztában van azzal, hogy amit csinál, abban ő a király.
Ami az én palettámat illeti, valahol a kettő között szeretnék mozogni. De én tudom, hogy belőlem sosem lesz jazzgitáros, sem pedig klasszikus zenész. Nálam a fő csapásvonal a rock/hard rock, ezekbe teszek bele innen-onnan más elemeket. Az, hogy a youtube-on sokfajta videóm van, ezt nem a hallgatóság miatt teszem, hanem mert ezek a dalok hatottak rám, és úgy éreztem, hogy el kell őket játsszam. 

Valahogy törvényszerűnek érzem – legalább is, ha magamból indulok ki – hogy egy instrumentális szólólemez is kikerül a stúdiódból. Szóval törvényszerű? 

Ha még a 80-as években élnénk, akkor igen. Ahogy korábban említettem Bachot és Mozartot, nekik nagyon sok, gyakorlatilag instrumentális zenekari művük volt (cemballo szvit, hegedűverseny, zongoraverseny stb.) amiket imádok is. Ebből kifolyólag engem nem zavar, ha 50 percen keresztül instrumentális zenét hallok. 2017-ben más világ van, mint a 70-es évek végén, amikor teljesen természetes volt, hogy Mike Oldfield csinált egy teljesen instrumentális lemezt. De mondhattam volna a 80-as évekből Jean Michel Jarre-t is. A lemezeikre volt igény, a közönség imádta a korongokat. A hard rock/metál muzsika terén picit másnak érzem a terepet, még Yngwie Malmsteen 84-es szólólemeze sem volt teljesen instrumentális. Ugyanakkor voltak olyan gitárhősök (Winnie Moore és Tonny MacAlpine) akik teljes instrumentális lemezekkel rukkoltak elő, és sikeresek is tudtak benne lenni. Szóval a kérdésre válaszolva, nem mondanám törvényszerűnek, mindenképp felmérném, hogy van-e rá manapság igény, mert üres teremnek én sem szeretnék játszani 50 percen keresztül gitárfutamokat.

Zenekarok? 



Legelső bandáim Szegedhez köthetőek, az itteni barátaimmal csináltunk pár együttest. A legelső a Contact névre hallgatott, amely onnan kapta a nevét, hogy a Hohner Rockwood típusú elektromos gitárom állandóan zörgött, csörgött, búgott, az akkori énekesünknek támadt az ötlete, hogy a kontakhibás gitáromról legyen a zenekar elnevezveJ Ez a banda tagcseréken ment keresztül, és később kialakult belőle a Fade Out nevű formáció. Ezzel párhuzamosan egy MÁJER nevű zenekart is létrehoztam, melyben már aktívan énekeltem is a gitározás mellett. A Fade Out legénységével elkészítettünk 4 demo lemezt, majd angliai kiutazásom miatt a zenekari tagságom megszűnt. Angliában sokáig csak a négy fal között gitároztam, illetve énekeltem, néha felléptem kisebb pub-okban, kvázi backing trackekre énekeltem és gitároztam. Egy ilyen fellépésemre jött el Szehoffner Peti, aki nagyon ambíciózusan hitt abban, hogy nekünk együtt kell zenélni Létrejött az Avenford, a szokásos tagcserék lezajlása után kialakult egy teljesen magyar formáció, és elkészítettük első lemezünket, ami a Mortal Price névre hallgat. Ki hitte volna, de újabb tagcserék következtek. Majd egy nemzetközi felállással elkészítettük második lemezünket is, amely a New Beginning nevet kapta. Az Avenford mellett a mikrofon mögé álltam a Csiga Sándor vezette Black Box zenekarban, 2016 június-december időszakban. Ezután 2017 januárjában hivatalosan is a Mobilmánia zenekar főállású énekesi posztját kaptam meg. Mobilmániás tagságom azért is nagyon szerencsés, mert együtt játszhatok olyan zenészekkel, mint Zeffer András, Donászy Tibor, Kékesi „Bajnok” László és gyerekkori énekes-példaképem, Vikidál Gyula. Márciustól beindult a tavaszi turné, gyakorlatilag az egész országot körbe jártuk, nagyon sikeres bulikat tudtunk a hátunk mögött. A Mobilmánia éppen 2017-ben tervezte egy új lemez megjelentetését, amelynek megírásában, hangszerelésében, már én is közreműködtem. Ennek eredményeként született meg a Vándorvér névre keresztelt új Mobilmánia lemez, amely már októbertől elérhető országszerte a boltokban.

Kihagyhatatlan kérdések. A hangsúlyos játék a szívből jön, de azért nem baj, ha a legjobb „vasak” vannak mögötted. Hangszerek, erősítők és minden, amit a cuccodról megismerhetünk!

Mint már mondtam őskövület vagyok, így hangszerek tekintetében és régimódi vagyok. Már gitártanulásom kezdetekor álmodoztam egy Gibson Les Paul modellről, erre csekély 20 évet kellett várjak, hogy megszerezhessem. Ugyanakkor a palettán ott volt egy amerikai Fender Stratocaster birtoklása is tervben, ami az angliai létem során vált valóra. Egyetlen gitárgyűjtemény sem lehet teljes Fender Telecaster nélkül. Így muszáj volt egyet beszerezzek. Szerintem ennél a három gitárnál több nem szükséges. Természetesen az évek során pár akusztikus gitárt is beszereztem, Yamaha illetve Martin márkák mellett tettem le a voksom. Régebben a multi effekt kütyüket részesítettem előnyben, most már inkább az analóg pedálkák felé orientálódok. Nem variálom túl a pedálboardomat, néhány alap pedál van benne, úgy mint a jól ismert Ibanez TS9, Boss zajzár, TC kórus és delay. De ez mind semmit nem ér, ha nincs egy jó csöves erősítő, és én a Marshall mellett döntöttem, egy JCM900-as modellt használok, illetve kisebb helyekre egy Peavey mini 6505 csöves fejet, mindez egy Marshall 1960AV ládában végződik. Mivel nem szeretném ha a lábamra tekeredne a sok kábel, így wireless adóvevő rendszert használok.



Végezetül, tervek.

Most legjobban az idei évben hátralévő Mobilmánia bulikra koncentrálok, amiken már az új lemezről is játszunk pár nótát... itt nemcsak énekelni, de gitározni is fogok. Az igazi nagy durranást viszont 2018. január 6-ára tartogatjuk, amikor is bevonulunk a budapesti Papp László Arénába, ahol a „Vikidál 70, Zeffer 60, Mobilmánia 10 Életmű koncert” keretén belül egy több, mint 3 órás koncertet élvezhet a tisztelt publikum. Izgatottan várom már az Aréna napját, minden zenész életében meghatározó pont egy ilyen nagyszabású produkció.

Árpi nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert az elkövetkezőkhöz!

Köszönöm.