2015. június 29., hétfő

Elmo Karjalainen, „The Free Guitar Record”

Elmo Karjalainen, „The Free Guitar Record”

First I would like to congratulate on you, Elmo! First CD, „The Free Guitar Record”. Thank you Elmo that you play without iteration. Your music inspires me to see the picture of my fantasy. Your instrument doesn’t say me what I have to think when I listen your cd. It is very important! Every track takes me to the other and other scenes of  life. Without doubt your music is full of soul and it is coming through to us. Elmo, your play is full all technical tricks what I can imagine. It is great, and necessary I am sure. The real worth that your music tells a story to us. It gaves me a feeling that it is good, and admirable. My day becames better and better. This is the real worth! Yes, the themes are there and when, where the track’s need. As I see you are one of the greatest who can do it. Thank you Elmo.  





Elmo Karjalainen „The Free Guitar Record”

Először is gratulálni szeretnék Elmo új lemezéhez a „The Free Guitar Record” –hoz. Köszönet Elmonak, hogy nem ismétel, nem használja a jól bevált kliséket, sablonokat a lemezen. Nem emelnék ki számokat, mert én jobb szeretem ha az egész egyben van, és adott, hogy egyben is nézem. Fontos, hogy inspiráljon valamire egy mű. Nem muszály, de akkor feledésbe is fog merülni. Elmo zenéje mozgatja a fantáziát, nem akarja megmondani mire is kellene gondolnom, amikor hallgatom. Mindegyik muzsika, egy egészen más világba visz. Közel hoz olyan érzéseket, melyek jók. Jó hallgatni a lemezt. Ezt tartom az igazán komoly értéknek egy alkotásban. Kétségtelen, hogy Elmo játéka hihetetlen virtuóz, tele progresszivitással. Azonban egy igazán jó lemezhez, kell, de nem viszi magasra azt,  önmagában a technikai tudás. Keveseknek adatik meg ez az igazán nagy tehetség, hogy képes legyen erre, hogy ki tudjon lépni a puszta manualitásból. Elmo még egyszer gratulálok, és nagyon sok sikert a továbbiakban.



Köszönöm, és nagyon sok sikert Elmo!

2015. június 24., szerda

Gönci "Apuka" György, Historica, ZZ TAP

Gönci "Apuka" György, Historica, ZZ TAP. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalunkon. Gratulálok a játékodhoz, és kezdjük a beszélgetést azzal, hogyan kerültél kapcsolatba a gitárral, egyáltalán a zenével?

            Javarészt édesapámnak köszönhetem, hogy zenész lett belőlem. Mindez nagyon régen, szinte a születésem pillanatátban kezdődött, mert már csecsemő koromban sem voltam hajlandó elaludni zenehallgatás nélkül. A kiságyamban mindig halkan szólt a zene egy kis Sokol rádióból. Egy alkalommal a 70-es évek elején, mikor Balatonföldváron nyaraltunk és ott a szabadtéri színpadon éppen Omega koncert volt, az apukám nyakában ülve néztem, hallgattam a zenekart, miközben azt hajtogattam, „én ilyen akarok lenni”!! Ettől kezdve apu, aki maga is szerette a zenét, megismertetett a műfajokkal. Hallgattuk a különböző, azóta számomra is ikonná vált ősöket a szalagos magnóról! Itt most nem kezdeném el sorolni a hallgatott zenekarokat mint a Deep Purple vagy a Led Zeppelin, hiszen a sornak vége sem lenne!
            Zenei tanulmányaimat 1972-ben kezdtem, zongorán. A „gitár” 1978-ban került először a kezembe, de azonnal szerelem lett! Zenei képzettségem ugye a zongora miatt megvolt, innen már csak a sok-sok gyakorlással eltöltött idő kellet ahhoz, hogy gitáros legyen belőlem.
        Az első igazi „nagy koncert” az életemben, ami aztán meghatározta, behatárolta azt a zenei világot amit kedvelek, ami tulajdonképpen az egész életemet meghatározta az a Kopaszkutya koncert volt a Tabánban 1981-ben. Első színpadra lépésem saját zenekarommal 1982-ben történt. Azóta sok-sok formációban játszottam.

Apuka, milyen "iskolákat" kellett kijárnod, a Historica -ig?

           
Ahogy az régen, még egy olyan világban ahol értéke (nem anyagilag) és rangja volt a dolgoknak én is végigjártam a „szamárlétrát” mert másképp nem is lehetett elöbbre jutni.
Úgy kezdtem, ahogy bárki más aki önerejéből jut elöbbre. Tanulás, gyakorlás és megint csak tanulás és gyakorlás majd saját zenekar de idegen dalok, aztán megírtam az első szerzeményeimet és az idő múlásával szépen kialakult a zenei pályám.
              81-ben a zenélés mellett elkezdtem dolgozni zenekaroknál mint technikus (road). Jött a katonaság, 86-ban leszereltem és mentem vissza a színpadra illetve mellé. Hosszú évekig dolgoztam hangtechnikusként Nemes Laci mellett aki szó szerint mindenre megtanított a színpadi és a zenei háttérmunkákkal kapcsolatban is. Ő az én mentorom, hálás vagyok neki mindenért! Így lettem hangmérnök is a zenészkedés mellett. Aztán eljött a nap 1989-ben amikor tehetségemet látva, hallva az akkori zenei élet meghatározó emberei megkerestek és alkalmaztak mint zenészt. Ettől kezdve évekig úgynevezett „Session” zenészként dolgoztam és együtt koncerteztem szinte minden magyar énekessel, zenekarral. Szép évek voltak nagyot sok koncerttel, sokat tanultam, de hiányzott az, hogy a hangszeren azt játszam amit én írok, amit én érzek, ami az én gondolatom. De mindennek megvan a maga ideje!
            A „session-ködés” mellet kezdtem játszani fixen zenekarokban is, és ezek a zenekarok szép lassan kiszorították az életemből az éppen aktuális tiszavirág életű kis sztárocskák zenei kiszolgálását! Sok sikeres, jó nevű zenekarban megfordultam mire eljutottam a Historicáig.

Azt szoktam mondani ha a Historicáról kérdeznek:
„Az elmúlt több mint 30 év alatt számtalan zenekarral, szólistával dolgoztam együtt zenészként koncerten és stúdióban, a zenei stílusok, illetve a tiszavirág életű, sztárok kísérése közötti évekig tartó bolyongás után, most itt vagyok a Historica zenekarban és úgy érzem - Hazaértem!”




Mik az alapelveid, alap gondolataid, amikor felveszed a hangszert? Gondolok itt arra, hogy mennyire tartod, vagy nem, korlátok között a játékod?

       Alapelv? Alapgondolat? Nem tudom, talán nincs is. De ha van is sosem fogalmaztam          meg semmilyen elvet, gondolatot arról, hogy miért „veszem fel” a hangszert. Csak játszom és ezzel remélem másoknak örömet tudok okozni és adni valamit, hogy kikapcsolják a szürke hétköznapok gondjait arra az időre legalább amíg a dalaimat hallgatják! Azért játszom mert szeretem a zenét, mert ez az életem, a munkám, a hobbym! Szerencsés ember vagyok!!Szavak nélkül mondhatom el az érzéseimet!
         Szerintem nem lehet korlátok közt tartani a gitárjátékot ha egy hangszeren keresztül próbálod elmondani azt amit érzel, gondolsz. Lehet, és kell is fegyelmezetten játszani de ha keretek közé zárod az érzést akkor az elhal! … és ha elhal akkor az a gitár nem fog „sírni” és        nem fog „nevetni”! Akkor egy darab fa lesz belőle... és ott vége is az egésznek!
       De ha a kérdés arra vonatkozik, hogy műfajilag tartom e kordában a gitárjátékomat akkor azt kell mondjam, hogy igen! Vannak bizonyos elkorcsosúlt zenei műfajok amihez soha nem            adnám a nevem, a tudásom, mert -nem csak számomra- értéktelenek! Vannak akiknek csak a pénz a fontos a zenéből ezért őket nem is nevezném zenésznek, inkább csak hangszertulajdonosnak!
Ők azok, akik kiőlték a zenéből az érzelmeket! Pont  azért mert sosem tudták azt megtölteni vele!

Apuka, Historica, ZZ TAP. Meghatározó pontja a hazai rockzenének. Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben a zenekari munkádban?

           
Mindenképpen szem előtt kell tartani a zenekar stílusát mind zeneileg, mind szövegben, de bele kell tudni csempészni a saját világodat is a dalokba.
A zenekari munka egy nagyon összetett, bonyolult folyamat, hiszen több ember közös munkájáról van szó, ahol különböző emberi érzéseket, mondani valókat kell „összegyúrni”.
Az én munkám ebben a közegben leginkább a dalszerzés, hangszerelés.
Fontos elvárás a számomra a precizitás. A letisztult, kristálytiszta, érthető dallamok és szövegek egyensúlya, a gitárszólók dallamossága, ami szerintem egyáltalán nem az egy perc alatt lefogott hangok mennyiségétől lesz jó!
            De, hogy szélesítsem az elvárásaim körét,  nagyon fontos a zenekari munkában számomra a próbára való felkészült és pontos érkezés. A színpadon történő munka „közönségszórakoztató” jellege, hiszen mi zenészek szolgáltatunk míg mások szórakoznak, pihennek. Az egyhelyben álló, a közönségnek szinte hátat fordító előadó nem nyújt nagy élményt! Nem csak a zenekari munkához elvárásom a gyakorlás, fejlődés!

Teszel kitérőket más műfajokban, más formációkban?

            Természetes én is kipróbálok ezt-azt, de mint már említettem vannak bizonyos dolgok amihez sosem adnám a nevem! Alapjában gitáros vagyok, annak tanultam, de session zenész időszakomban basszusgitáron játszottam majd 20 évig! Az ország egyik legjobb basszusgitárosának tartanak a mai napig is! Volt a pályámban jó pár év amikor a Hungarian Pink Floyd Show zenekar szólóénekese és basszusgitárosa voltam.
Jelenleg van egy ZZ Top Tribute zenekarom a ZZ TAP formáció és basszusgitározom a Rolls rakcióban!
            Nos ez a három csapat a műfaji különbözőségei miatt a legjobb bizonyíték arra, hogy teszek kitérőket a zenében. Játszottam én már pop-ot, rock-ot, blues-t, megfordultam már esztrád zenekarban, és játszottam jazz-t is! Szóval sok mindent kipróbáltam már és biztos történik még ez-az a pályafutásom alatt!




Apuka, jöjjön a hangszer! Minden, amit a "cuccodról" megtudhatunk!

            Tipikus kérdés. Milyen cuccod van? Szerintem nem az a fontos, hogy milyen cuccod van, hanem az, hogy hogyan játszol. Gondolok itt arra, hogy -mások állítása alapján- az én kezemben a seprűnyél is megszólal! Nos, ebben persze van némi túlzás, de a lényeg azért benne van.
Volt már sok gitárom, pedálom, erősítőm és mindig azt szerettem amin épp játszottam, viszont  szinte mindig ugyan úgyan olyan „ízzel” szólt a hangszer a kezemben
            Az álmom viszont egy öreg Gibson Les Paul. Amin most játszom ha gitározok az egy Michael Kelly-féle Patriot Glory, amiből ez az egy van az országban! Pedálként egy Roland Boss GT6-ot használok abszolúte saját beállításokkal!
            Az erősítőm pedig a hangszer erősítők királya egy Laney Sound Supergroup 60-as, aminél jobbat még nem találtak ki! Na jó talán a Marshall JCM 800 - 1959 az jobb lehet!
Ha basszusgitározom, akkor ugyan ezt a Laney Sound erősítőt használom.
Azelött egy öreg Ampegem volt. A basszusgitárom pedig egy Ken Rose STB 5005, amihez egy Zoom BFX-708 effects processor-t használok, szintén saját beállításokkal.
            A pedálokban található gyári mintákat nem jók és „tömeghangzásúvá” teszik a gitárt.
A hangfal amiről ezek a hangszerek megszólalnak egy 4x12-es láda, de hogy milyen hangszórók vannak benne az titok! Hogy miért titok? Nos ugyan azt használom a gitárhoz és a basszushoz, így két különböző hangzásnak kell megfelelniük! ...és meg is felelnek tökéletesen!
Most esetleg lehet találgatni milyen hangszórók lehetnek benne!

Rövid kérdés, tervek!

           
A beszélgetés elején már említettem, hogy szeretném azt játszam amit én írok, amit én érzek, ami az én gondolatom. De mindennek megvan a maga ideje! Sok mindenkit „szolgáltam” már ezért most magamra gondolnék egy cseppet, ….és úgy érzem ez az idő elérkezett.
Ezért egy saját projekt létrehozásán dolgozom. A részletek még nem publikusak, de nem sokára minden kiderül!
            Közben készül az új Historica lemez is. Az ehhez kapcsolódó lemezbemutató koncert 2015. december 4-én, Budapesten a Club 202-ben kerül megrendezésre.
És még egy tervem van jövőre! 2016-ban leszek 50 éves és ezt egy „50-es Gönci” (utalva a pálinkára) születésnapi koncerttel szeretném megünnepelni. Ezen a koncerten a múltból, a jelenből és a tervezett jövőből szólanak meg majd dalok. Olyan előadókat hívok meg a fellépőnek, akikkel együtt muzsikáltam az elmúlt 35 év alatt.
Hirtelen ennyi, de tervek mindig vannak csak a megvalósítás is sikerüljön!

Apuka, nagyon sok sikert, és köszönöm a beszélgetést!




Köszönöm.

2015. június 5., péntek

Petruska András

Talán a legmaradandóbb élmény, amibe váratlanul fut bele az ember, és az ott marad belül. Visszagondol rá, mert szépet kapott, gondolatok születtek. Talán ez manapság az egyik legfontosabb dolog… . Petruska András gitárossal beszélgettem. András köszöntelek az oldalon, és köszönöm neked a győri koncertet. Jól látom a fent írtakat?

Úgy érzem, nálad célba értek a szándékaim, aminek nagyon örülök! Kár is lenne ezt elemezni, hogy miért, lényeg, hogy működik a dolog. Imádok zenélni, és ha mindezt megosztom a közönséggel, akkor a zene mögött megbújó emberi találkozás sem maradhat ki. Igyekszem tiszta fejjel megállni a helyemet ezen az úton, és eljuttatni azt az örömöt az emberekhez, amit nekem jelent ez az egész.

András kanyarodjunk a pályád irányába. Beszéljünk rólad!

Mindig is érdekelt a zene. Kisgyerek koromban az éneklés és a gitározás mímelése (teniszütőn!) ugyanolyan játék volt számomra, mint bármi más. Éppen idén 20 éve, 9 évesen kezdtem el gitározni tanulni Bussy Gábornál, akit a mai napig a mesteremnek tekintek. Kamaszkorom kezdete óta írok dalokat, azóta számolatlan zenekarom volt különböző műfajokban alternatív rocktól country zenéig, végül a minimalista megszólalás, az egy szál gitár-ének felállás lett az, amivel szélesebb közönséghez el tudtam jutni. Ez a "formáció" idén 5 éve tart, több, mint 500 koncerttel a hátam mögött, és a tavaly megjelent első, Metropolita című nagylemezemmel.

Bármerre nézünk az életünkben, mindig ott van az útkeresés. Egy zenésznél, egy gitárosnál ez talán kiemelten fontos pont. Hogyan alakult nálad az oldal?

Kisgyerekkorom óta az elsődleges fontosságú dolog számomra a dal, a második az ének, a harmadik a hangszerelés, a hangszerek közti kommunikáció, és csak ezután jön a gitár. Ennek ellenére gitárosként vagyok nyilvántartva a legtöbb ember zenei térképén, gitár-szakon tanultam a Kőbányai Zenei Stúdióban, valójában, mint láthatod, szinte minden más fontosabb számomra a muzsikában. Ez a fajta ellentmondásos viszonyom a gitárral akkor oldódott fel, amikor megismertem Tommy Emmanuel zenéjét, és úgy általában fingerstyle gitározás világát. Elég volt pár dalt meghallgatnom ahhoz, hogy rájöjjek, ez az én utam, hiszen ez semmi másról nem szól, mint egy teljes zenekari hangszerelés imitálása a gitáron. Csodálatos az érzés, amikor én magam is úgy érzem, hogy egy teljes banda vesz körül.
Természetesen nem csupán hangszeresként, dalszerzőként is folyamatosan keresem az utam, mitől válhat a zeném különlegessé, miért pont engem hallgassanak meg az emberek a sok ezer választási lehetőség közül. Ezt erőltetni nyilván nem lehet, hosszú évek alatt alakul ki egy unikális világ, mind zenei, mind pedig tartalmi értelemben. A Beatles-t és a 60-as évek rockzenéjét 8-10 évesen fedeztem fel, a fingerstyle-lal 20 évesen találkoztam, pár évvel rá felfedeztem a magyar népzenében rejlő lehetőségeket. Ezzel egyidőben nőttem fel, érzékenyen figyeltem az engem körülvevő világot, amik a dalokat inspirálták. Ez a "csomag" vezetett az első lemezemhez, de az út természetesen soha nem ér véget, csak győzzem erővel!

András nem tudom kihagyni a kérdést! Megjelent egy film. „Szent Gellért tér” címmel. Szokatlan, de ettől fantasztikus. Hogyan jött a képbe ez a forgatókönyv?

A szokatlan, de fantasztikus műveikről ismert The Soup alkotócsapatot kértem fel a klip elkészítésére. Elmondtam nekik a kulcsszavaimat, hogy mi motivál a zenélésben, miről szól a Metropolita című lemez, és ezzel a nem mindennapi ötlettel álltak elő. Az, hogy a klipben egy szál gatyában alvajáróként járom az éjszakai Budapestet, közben pedig rám ébred a város, kifordított, humoros formában adja vissza azt, ahogyan érzek a foglalkozásommal kapcsolatban. A dalaim témái, a megfigyelésem tárgyai a város, a benne élő emberek, de ebben a világban élek én is - egyszerre vagyok beavatott és kívülálló.



Gitarvilagok.com. Fontos pont! Hangszereid, a hang! Beszéljünk erről most!

Amikor a hangzásomhoz szükséges eszközöket kiválasztottam, két kényes kérdés mentén gondolkodtam. Az egyik az volt, hogy az akusztikus gitár kierősítve is hasonlítson a természetes megszólaláshoz, a másik pedig az, hogy ezen túl is menjen - elbírja a dinamikus, perkusszív játékomat, és úgy legyen eq-zható, hogy olyan érzésem legyen, mintha egy zenekar szólna.
Annak ellenére, hogy sosem akartam "lenyúlni" a hangzását, utólag evidens módon a Tommy Emmanuel által híressé tett Maton EBG808TE elektroakusztikus gitár lett a fő hangszerem. Az enyém egy 2010-es modell, és az azóta eltelt években kicsit módosíttattam rajta, így például a pickup is a legújabb, AP5Pro névre hallgató rendszer, nagyjából az egész színpadi hangzásom leglényegesebb pontja. Ez 6 külön piezóból álló, remekül eq-zható rendszer, ami szerintem a világon egyedülálló mértékben viseli el a dinamikai különbségeket. És persze tartozik hozzá egy beépített mikrofon is, ami veszi a hangszer testének a zajait, ezáltal is természetességet kölcsönözve a kierősített hangnak. Teljes mértékben ez az álomhangszer a színpadi megszólalásban, azonban stúdióban, vagy akusztikus környezetben mást használok, attól függően mit kíván meg egy adott dal. Sikálni természetesen Martin D-28-on szeretek a legjobban, balladisztikusabb játékhoz pedig vagy John Pearse folkhúrral felszerelt klasszikus gitárt, vagy Burghardt Géza fingerstyle-ra alkalmas modelljét kölcsönzöm, nagyon kedvelem a klasszikus és a fémhúros gitárok hangzása közti átmenetet.

Szólókarrierem kezdete óta AER erősítőket használok, folyamatosan kísérletezem, melyik áll a legjobban a zenémnek, most épp egy Domino3-ast használok. Nagyon konkrét, erőteljes hangot ad a gitárnak, annak ellenére, hogy akusztikus zenészeknek lett kitalálva, igazi rock and roll cucc. Az erősítő és a gitár között használok egy ún. Colourizer előfokot - szintén az AER jóvoltából - hogy még természetesebbé varázsoljam az erősített gitárhangot. Ezt egyébként afféle "térfogat növelőnek" is használom; a preampból és az erősítőből is megy ki egy-egy jel a keverőbe, a kettő keveréke, a köztük lévő fáziskülönbségek okán pedig valóban még nagyobb hatást kölcsönöz az egy szál gitárnak. A vicces az egészben az összes szembejövő hangszínszabályzó középen áll a rendszerben, nem kell nyúlnom semmihez, és kész a hang!
Ezen kívül már csak egy ventillátorra van szükségem, és mehet is a koncert. Ez utóbbi preferenciámat sokan kinevetik, vagy allűrösnek tartják, de az az igazság, hogy fontos. Nem csupán azért, mert a túlságosan erős izzadtságom zavarja a komfortérzetem (mellesleg öli a húrt), hanem az adrenalint is teljesen rossz irányba tereli, egyszerűen nehezebb koncentrálni ekkora hőtermelés mellett., egyben elég kimerítő is. Amióta használom a ventillátort, sokkal nyugodtabb, fókuszáltabbak az előadásaim, divatos kifejezéssel élve, többször kerülök a flow állapotába.

Személyeskedés nélkül. Elégedett vagy a jeleneddel?

Határozottan. Van egy s más mögöttem, és bőven van kilátásom előre is mind szakmai fejlődés, mind pedig a karrier tekintetében.

András, végezetül. Terveid!

Jelenleg a zenei gondolkodásom nagy részét a 2. lemezem írása és készítése foglalja le. Adtam magamnak az egészre egy évet, tehát nem sietek, de egy határozott tempóban dolgozom. Most lazának és könnyednek érzem ezt a folyamatot, igyekszem kiélvezni a komponálásban rejlő kihívásokat, és a stúdióban való szüttyögést is.

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017

www.gitarvilagok.com

2015. május 30., szombat

Dave Hanson



Dave Hanson Lead Vocals & Guitar, Dave Hanson Band. First, I congratulate on your music! You have found the best way what shows us – yes, there is a band what gives the beauty to world. Thank you very much in the name of Hungary! So, Dave, could you say something about yourself? 

Thank you Udy! Well Dave Hanson Band is a relatively new group, but I have worked as a musician for a long time. I used to play in a band called The Dunwells and we had some success in the USA. We had a top 40 single called I Could Be A King, and also performed on the famous late night TV Show “Tonight Show With Jay Leno”. I Left the Dunwells last year and formed Dave Hanson Band with a bunch of old friends from my own town of Leeds, UK. 

What does your band – Dave Hanson Band – mean for you? 

I wanted to create a band with a cool and groovy sound, as i’m greatly influenced by JJ Cale who was the master at that! It’s an important thing for me with this band that the music takes centre stage. The quality of the songs, the quality of the musicians. I wanted to make something that sounded cool and modern, but also had a timeless quality to it. That would stand up against all the classic records that we all know and love. I think we’ve achieved that with the new Album. 




Dave, what do you take for important in your way of music? 

Like I said the quality of the songs and performances are important to me. I wanted to create a record where the songs have been played live by real musicians, rather than programmed into a computer. We decided to record to analogue tape in order to achieve that and in turn I think we’ve created something very organic. 

Will you plan turning somewhere with your band? Style, sound for example. I very hope no!

I’m always keen to progress and develop the sound of the band. I feel with the new songs I’m writing that we’re going more into a funky, soulful style and maybe a hint of psychedelia. But there is always that bluesy style of guitar playing I seem to find myself comfortable with! 

If I looking for a great band, I have to sink into the underground. This is a wrong way, unfortunately. Are you luckier in England? 

Not really. It’s truly a struggle for new artists to break through. I always laugh that I picked up a guitar to become a musician, but I spend more time on the computer tweeting about the it nowadays than I do actually playing the guitar! 

Finally, Dave, could you say something about your plan? 

Well we have an EP of four songs coming out in the Summer 2015 entitled “New Tricks”. We have a full album of material recorded so will be aiming to release that later in the year. All our music is access able via our website www.davehansonband.com - we’re already getting some good tour dates in the UK and are planning to stretch out into Europe and the USA at some point too.


Dave, thank you very much this interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com

2015. május 16., szombat

RockMilady

Nem általános, de nagyon jó, hogy a hard rock zene férfi hegemóniáját, hölgyek törik meg. Könnyebb, nehezebb, többet kell beletenni? A kérdéseinkre választ kapunk, egy kiváló gitárostól, énekestől. Nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon. RockMilady. Akkor kezdjük ezzel! Könnyebb, nehezebb?

Nagyon érdekes kérdés, egyszerűnek tűnik a válasz, valójában mégsem az. Nyilván nem is tudom lányként átérezni, hogy milyen, amikor egy férfi tanul gitározni. Nem titkolom, amikor bárhol lány-gitárosként neveznek meg, mindig módosítok, hogy „csak gitáros”. Ugyanaz a hat húr áll rendelkezésemre, ugyanazokat a technikai elemeket kell elsajátítanom, egy-egy nyújtott vagy tapping-hangot ugyanolyan sokat kell gyakorolni, hogy úgy szóljon, ahogyan annak szólnia kell. A stúdióban nincs férfi vagy női gitáros, a hallgatóság számára végeredmény a fontos. Más kérdés, hogy anno első időkben a fémhúr próbára tette az ujjaimat, ráadásul érthetően nem lehet nőiesen hosszabb körmöm, de úgy érzem, hogy a végeredményhez belefektetett munkát illetően egy nőnek se könnyebb, se nehezebb.

Mi volt az életedben az a pont, amikor azt mondtad, a gitár!

A családom életében mindig is jelen volt a zene, és szülői indíttatásra 14 évesen döntöttem úgy, hogy gitározni tanulok. Több hangszer lehetősége is felmerült, de végül a gitár tűnt a legszimpatikusabbnak. Nem zeneiskolában, hanem magántanárnál kezdtem klasszikus gitáron, majd szüleimtől két év után kaptam meg az első elektromos gitáromat.
Ez megváltoztatta a tanulmányaim menetét. Túl az első Beatles és Rolling Stones dalokon első hallásra beleszerettem a legendás EAGLES együttes Hotel California c. dalába. A dalt azonnal megtanultam, de a végén jött a hosszú gitárszóló, ami nélkül viszont a dal elveszítette volna a hangulatát. Így két kemény hónapig tanultam a szólót, míg közben ráéreztem a gitárszólók csodálatos világára, ezernyi lehetőségére, kifejezésmódjára és technikai varázsára. Itt már az is eldőlt az életemben, hogy mindenképpen szólógitáros leszek.


Milady, teszel körutakat a műfajok között?

A műfajok között körutat csak akkor teszek, ha zenét hallgatok. Bár szabadidő kérdése, de szeretem még a komolyzenét is, pl. Vivaldi Négy évszak című műve kifejezetten kedvencem, de összességében inkább könnyűzenét hallgatok. A saját kedvtelésemre a Deep Purple-től kezdve Simple Plan, Scorpions, AC/DC, Gary Moore-on stb. keresztül, akár Elton John, Celine Dion, Cher, stb. zenéit hallgatom.
Viszont mivel szólógitáros vagyok, főleg azokban a zenékben érzem jól magam, ahol egy-egy jó gitárszólónak tere van. Azt hiszem természetes, hogy ebben a rock-műfaj áll hozzám a legközelebb. Konkrét és őszinte a kifejezésmódja, ráadásul a legszebb lírai balladák világhírű rock-zenekarok neveihez fűződnek.

Nagyon jól szól a hangszer a kezedben. Beszélnél a "cuccodról", az estleges tervezett változtatásokról?


Köszönöm, ezt részben dicséretnek veszem, hiszen évekig tartott, hogy úgy „engedelmeskedjen” a gitárom, ahogy azt szerettem volna, és persze még hosszú út áll előttem. Az utóbbi másfél évben szólalnak meg úgy a hangok, ahogy azt belülről szeretném. Rengeteg improvizációs gyakorlatot végzek, ami mind-mind segít abban, hogy előbbre járjon a fejem, mint a kezem. Persze ebben tanáromnak is sokat köszönhetek, aki az óráim anyagát kifejezetten a személyemre szabja.
Egyébként két kedvenc gitárom van, egy Squier Fender, és egy floyd rose-os J&D Brothers. Ez utóbbi az első számú. Jelenleg koncertre egy Peavay 75 W-os erősítőm van gyári pedálsorral, gyönyörűen szól, és nagyon sok a variációs lehetőség effektben.Persze megvannak a kedvenc effektjeim. Utóbb tervbe vettem egy klasszikus Marchall erősítőfej és hangláda beszerzését, és bár az elmúlt évben lett is volna erre több lehetőségem, de egyelőre a pakolás, szállítás, cuccolás miatt még töröm a fejem rajta. Ebben például van különbség női és férfi gitáros között.

Szóló pálya?

Igen, valójában szólóban szeretnék dolgozni, de véletlenül sem megbízható társak nélkül. Ez inkább azt jelenti, hogy nem szeretnék úgy zenekarban zenélni, hogy csupán kísérő-funkcióm legyen. Nem a zenei alázatról van szó, hiszen az megvan bennem, hanem arról, hogy rengeteg dal van bennem, és ezekkel utat szeretnék találni azokhoz, akik nyitottak rám. Ezekben a dalokban hiszek. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezzel az érvényesülésben a nehezebbik utat választottam, de kellő az elszántságom.


Milady, fontos kérdés. A zenei jelened, és mik a terveid?

Most nem régen készült el promóciós célból a Legyél az áldozatom! c. kislemez-anyagom, ami három dalt tartalmaz. A címadó dal egy feldolgozás, és megtisztelő, hogy O. Evenrude norvég előadó/producer megadta hozzá a támogató engedélyét. A Rock-szerenád című instrumentális dalom tisztelgés azok előtt a klasszikus gitárosok előtt (Blackmore, G. Moore, stb.), akiknek a munkásságát fiatal korom miatt nem élhettem át saját idejükben. A záró szám a Csak a csend felel..c. lírai dalom, ami szinte a legnépszerűbb. Ez, és a rengeteg pozitív visszajelzés a további munkámban megerősít.
A terveim között a jelenleg legfontosabb egy sikeres érettségi és felvételi vizsga. Mindenképpen egyetemen szeretnék tovább tanulni, meggyőződésem, hogy a biztos egzisztencia feltétele a nyugodt „alkotásnak”. Zenei terveim pedig konkrétak. Technikailag egyre tovább szeretném képezni magam, felgyorsult a világ, más az íze egy ’70-es évekbeli gitárszólónak, és más egy 2015-ösnek. Dalaimban és játékomban a klasszikus rockzenei elemeket mindenképpen ápolni szeretném úgy, hogy azok megférjenek a mai hangzásokkal.
Bízom benne, hogy az év második felére összeáll az a csapat, akikkel dalaim úgy szólalnak meg élőben, ahogy azoknak szólni kell.




Nagyon köszönöm a lehetőséget a Gitárvilágnak, megtisztelő, hogy megoszthattam az olvasókkal a hétköznapjaim és törekvéseim egy részét, és további sikeres cikkeket kívánok!



Milady, köszönöm az interjút és további sok sikert kívánok a gitarvilagok.com nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com


Galéria

2015. április 13., hétfő

Elmo Karjalainen

Elmo Karjalainen guitarist. As I listen your play...yes.....I think, there is artifical nothing. On the whole, this is the main secret of instruments. Tipycal of Elmo are the soul, and the empathy. Congratulate on your play! Well...who is Elmo Karjalainen?

Thank you! Who am I? I'm a hairy faced guitar player. That about sums me up. Other than that I like football (what Americans call soccer), Monty Python, spending time with my kids, spending time apart from my kids, sleeping and playing too many notes. I also like long notes with echo.

What was the first moment in your life when you found the guitar?

I guess I've had a few of those. Hearing Yngwie Malmsteen's Odyssey for the first time was one of those. I didn't eve play guitar back then (I was probably about 8 or 9), but the energy of his playing was really impressive. I got my first guitar at 11, although it took a couple of years for me to really start playing. What did it for me was finding Gary Moore, and especially his live solo on Shapes of Things, plus changing my guitar teacher. My new teacher, Sasa Opacic, asked me the magic question: What do you want to play? 

Maybe, more important the secret of your style! How did you build your style what your own?

Brace yourself for a longer answer. The short answer is that I don't know how I came by my style. But I'll give you the long one as well. I suspect that my parents have something to do with that. They always listened to all kinds of music at home when I was growing up. That made me very open to all kinds of stuff. So much so that I would say that I don't have a favorite style of music, just many bands/artists that I like. Bands/artists that influenced me include the usual ones (Vai, Malmsteen, Satch), plus some slightly stranger ones, like Danny Gatton, Genesis, Pekka Pohjola, Devin Townsend, Frank Zappa, Mattias IA Eklundh, Stevie Ray Vaughan, Gary Moore, Pat Metheny (not that all of those are strange).
There have also been a bunch of other influences, the list is way too long, who have influenced me in a more subtle way than those mentioned above. Basically everything I’ve listened to has influenced me. Even the ones I haven’t liked.

One important thing for me is to try to not be too serious about myself. That doesn't mean I'm not serious about my music, but at the same time, being serious shouldn't mean you can't have a laugh. Actually I think you should be able to laugh at yourself and your music. I also think it’s important to be open to all kinds of music. 

Elmo, could you say someghing about your actual work?

What can I say. I've played in a number of bands over the years. The best known one is probably Deathlike Silence. We had some small success in Finland in the charts and on the radio. Sadly that band has been on a hiatus for almost as long as I can remember. That has given me the time to do my own solo stuff however. I released my debut album, Unintelligent Designs, in August 2012. That was very much a learning experience for me, as I learned the ropes in the studio etc. It was great fun, and although I could do the whole thing better now, I'm still immensely pleased with how it turned out. It's a nice snapshot of me as a guitarist, with many different genres of music and a bit of comedy to round it all off. 



It would be splendid music if sounded well... Sound! Big question! I very like yours. Shortly, what could we know your riggs!

My setup is fairly simple. In the studio I usually use some kind of Strat which goes through a distortion into a Marshall head. That then goes into a Marshall cab which is miked with and AKG C414. I also use a Fractal Audio Axe-FX II. I've Tone Matched my miked sound, and it sounds absolutely killer. If you want a more detailed explanation, you can go have a look on my website, which has the whole setup explained, or you can have a look on my YouTube channel, which also features a video with my setup. (http://elmojk.com)


Elmo, you videos are very great but will we see you on stage with your band?

At the moment I don't have any plans to tour with a band of my own. That might (and I do hope) change in the not so distant future. You might be able to catch me play with Seagrave this summer when we've released our first album. You can also come check out Helena & Kalevi, the world's only three piece duo. We do acoustic covers of everything from ABBA to WASP.



What will be your next step in your carrier?

Well, there's a lot brewing. I'm getting ready to release my second album this summer, The Free Guitar Album. The digital version will be free. It's an 8 song album, all instrumental. The production on this one is better than on my first one. It's absolutely killer in my honest opinion. I set myself pretty high standards, and I think I managed to meet those standards with this one. You can get yours by signing up to my email list. There will also be a limited run of physical CDs available, with 3 extra tracks. The extras are actually 3 songs from the record, but with different lead takes. That kind of gives a bit of an insight into how I play my parts. There's a lot of improvisation going on.

Other than that I also have my third album recorded. It's being mixed at the moment. That one is going to be very different, as it's entirely acoustic. It's meant to be music to relax to. Almost no quick playing, just nice melodies and harmonies, and a bunch of reverb. At the moment I'm calling it And Now For Something Completely Acoustic. I've also finished writing record number 4, but that's still a long way off, so I won't say anything more on that topic at the moment. 
  
Elmo, thank you very much this great interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com


Galéria