Oldalak

2017. február 19., vasárnap

Elmo Karjalainen gitarist and composer


Elmo Karjalainen gitarist and composer. I have always been interested in those musicians, composers who are able to speak in language of music fluently. I feel theirs thoughts and I understand theirs words, sentences… I hope! ….but the most beautiful then these words get theirs tone and purport with theirs instruments. Elmo Karjalainen is a great one of them! Elmo, you are welcome to Gitarvilagok.hu and thank you very much to accept my invitation.

First I would like to talk about your topicality! „Age of Heroes”! Soon your new album will be released! Nowadays This album is the best what I heard. It is diffrent from the everyday directions of guitar music! Extrem border-lines! Light and very very hard play at the same time….was it a main conception? 
  
I had the idea to make an album that combines extreme playing with melody and feeling. I really love Yngwie Malmsteen and all those shred guys, which is the extreme side of it. I was also in a few competitions last year which meant I practiced more than usual, and I had a real shred phase going on. But at the same time I love Jeff Beck, Pat Metheny, the slow stuff by Devin Townsend (plus his heavy stuff of course) and all kinds of other music that has an emphasis on feel and/or melody, and I wanted that to come through as well. 



One thing I also wanted was to make an album that’s not edited to death, and not played again and again in the studio, until it’s „perfect”. Nothing is perfect anyway, or if it is it’s only perfect through its imperfections. Editing a lot and aiming for perfection is a sure way to suck the life out of a recording. I hear a lot of bands nowadays that sound really good, the production is nice, everything is nice, but still there’s nothing there.
After a couple of minutes I don’t know which band I’m listening to, because it sounds so much like a ton of other bands. There’s nothing to distinguish a lot of new bands from each other. Same sounds, and no human element. Listen to Deep Purple and Led Zeppelin, and they both sound great, but different. Jeff Beck is no machine. Yngwie Malmsteen can play really sloppy stuff, even on his records, and his production isn’t always the best. Meshuggah sound different, and Opeth has gone for an old school approach with sounds. So I use old Marshalls, I don’t edit, other than to fix terrible mistakes in takes that were otherwise great, I don’t plan my solos too much, I improvise them, and even though I use programmed drums (living in a small town means there’s not a ton of drummers to choose from) in about half of the songs, it all leads to something more human and recognisable than many of the new things coming out today, especially among shredders.  

Elmo, I don”t want to be a waylayer but Is your life tipical of this?

Musically I’m a bit of a split personality. I’m also that way when it comes to sport. I play football (soccer for those of you who have a funny idea of football), and I’m really competitive, so much so that I got the nickname „The Animal” from the rest of the lads. In regular life I’m very calm. Maybe that’s something that shows in my music as well. Also, I’ve noticed that when I get angry, I get really angry. Luckily that’s very rare.


I have to say….It is very hard thing to ambrace whole style of music perfectly! From hard or heavy to everywhere…Why have you choosen this way?  
 
It’s like I said, I like so many different styles of music, that it will all come out in some way. In a way I didn’t choose this way, it chose me. What happens is that I get bored doing just one thing for long periods. I started out wanting to be Gary Moore, Steve Vai or Yngwie, but I’ve later realized that all along I was also listening to really calm music. That’s kind of escalated to where I can listen to Meshuggah one minute, and a really calm Pat Metheny thing the next. For me they balance each other. I still want to be Yngwie though! Haw haw!

Elmo, As I think….Every work has a main aim. What is your one with „Age of Heroes”?

To become a world famous rock star! Haa haa! I tried to push the boundaries. I wanted more extreme playing, heavier sounds, more brutal stuff, but I also wanted to marry those things with melodies, feelings, and music that breathes life. A lot of shred stuff doesn’t do that. Subconsciously I think I wanted to combine shred guitar with some extreme stuff, and marry those to an old school approach where the music is alive. Kind of like a live album in the studio...with a drum machine!

Sound and tone. Very important question! Could you say something about your actual rig?

I use strats that I send via a Fender YJM overdrive into a Marshall 1987X head, and from that into a Marshall cab with Greenbacks. I record it with an AKG C414 (polar pattern 8) in a very small room to avoid the room sound. Then I add delay in the mix and EQ it depending on the song. This time I used a regular Marshall cab for rhythm sounds to make it a bit different. I also have the Fractal Audio Axe-FX II, which I sometimes use live. I’ve modelled my studio sound with that, and it’s really close. I used it for two or three songs on the album. The Marshall is still better though. For rhythm, and occasional leads I might use an Ibanez Universe, especially if I need 7 strings. I also have a Schecter 7 string tuned to open C, with a low G for the really heavy stuff. 


Finally, I would like to congratulate on you, your play, your work!!! Plans! 

This album has really left me tired. Doing all the marketing and promotion after you’ve written, recorded and mixed the whole thing is seriously not fun. I enjoy interacting with fans, and some people who review albums are really nice. But mostly you sit around sending tons of emails, and get very few replies.
So I guess I need a holiday. It doesn’t look like I’ll get one though. I have the second acoustic album written, and I’ll record that some time this year. I have a project going called „Rising Horse”, which is basically my material with vocals. It’s more traditional neo classical and metal. On top of that I play in Kilpi (which is making new music at the moment) and Helena & Kalevi, plus Seagrave. So there really is a ton to do. On top of that I have been considering putting together some kind of band around this solo thing. At the very least I need to do a few shows with backing tracks. Financially a band playing this kind of stuff is a bit difficult, so it might be I’ll only do shows with backing tracks. I also do solo acoustic shows, so it doesn’t look like I’ll get a holiday.

Have a nice day

Elmo, thank you very much, all the best!!!

Galéria

2017. február 9., csütörtök

Lőrincz Attila, a Protone Manufactory csöves gitárerősítők


Lőrincz Attila, a Protone Manufactory, full csöves gitárerősítők megalkotója. A hazai csöves gitárerősítő tervezés, gyártás egyik kiemelkedő alakjánál vendégeskedtem. Az erősítő építés összes fázisa indul, és érkezik a keze alá. Ami nagyon megfogott, hogy egyetlen munkafolyamat sem kerül ki a felügyelete alól. Ez azt jelenti, hogy a minőség garantált. Nagyon magasan van a mérce. A kidolgozás, a megjelenés minősége ugyan olyan hangsúlyt kap, mint az elektronikai részek. Nagyon fontos és tudom, hogy ezt nem szokás annyira kiemelni, a karbantartás, a szervizelés kérdése. Attila, a saját hibájából fakadó hibákra szinte örök garanciát vállal. Azért ez igen csak egy egyenes vonal mentén működő, egyszemélyes manufaktúra. Olyan szakmai gyakorlat, tapasztalat az övé, ami mentén tökéletesen meg tudja építeni azt a „hangot”, amit elképzel az ember, amit vár egy professzionális csöves gitárerősítőtől.Attila, beszéljünk az erősítőid felépítéséről, gyártási elveiről.  Melyek azok a sarokpontok, amiket figyelembe veszel, és melyek azok a szabályok melyek mentén haladva garantált a Protone Manufactory erősítők minősége?

Először megtervezem az erősítőt. A tervek rajz formájában is megjelennek. Az erősítő elkészítéséhez elengedhetetlen mechanikai munkálatokat is én végzem. Elkészül a hordozó a sasszi. Ez ma már alumíniumból készül. CNC marógép segítségével a tervben meghatározott lukak, rögzítő részek, bevágások rákerülnek. A hajlítások elkészülte után színteres porfestékkel vonom be. Második lépésként az elő és hátlap kimarása következik. Ez most gravírozható műanyag, de tervezem, hogy hamarosan ezt leváltom eloxált alumínium lapokkal.

Transzformátorok tekercselése az egyik leglényegesebb mozzanat. Főleg a kimenő tekercsek milyensége a fontos. A transzformátormagok, a szemcse-orientált, míg a hálózati esetében a már megszokottak kerülnek bele. Egy félautomata tekercselőgéppel itt a műhelyben készülnek ezek is. Fontos hogy a lepróbálás után, vákuummal leimpregnálásra kerülnek. Következik a turret board. Erre kerülnek az erősítőt alkotó elektronikai alkatrészek. Beszélgettünk már róla, hogy nem érdemes a hand-made világban olcsó, silány minőségű alkatrészeket használni. Az esetleges presztízs veszteségek itt halmozottan jelen lehetnek. Párat mondanék. Dale ellenállások, Orange drops, BC és F&T elektrolit kondenzátorok, ezüstözött turretek a jó vezetőképesség, a forrasztások jó minősége miatt. Teflon vagy szilikon szigetelésű, ezüstözött huzalozást használok.

Nagyon fontos pont, a biztonságtechnika, tehát a biztosítékok milyensége, és méretezése. Alapkérdés.

Csövek. A végleges kiépítést, a végleges hangot a megrendelő igényeihez igazítom. Alapvetően a volt szovjet ipar egyik kiemelkedő és világszínvonalú – ez teljesen komoly – csöveit használom. Ez pl.: a Szvetlána vagy Gold Lion! Akkor pár szó a csövekről. Azt tudni kell, hogy az 1940-es években már különös újdonság a csövek gyártásában, lehetőségeiben nincs. Talán így nem teljesen igaz, de majdnem. Klasszikus végerősítő típusok brit EL34 és az  EL84, az amerikai vonalon a 6L6, 6V6 és a KT66. Nagyobb teljesítmények esetén pedig a 6550 vagy a KT88 jöhet szóba. Az európaiak betűket írnak előre, az amerikaiak inkább számozzák őket. A gitár előerősítőknél döntő többségében ECC83, 12AX7 ill. bizonyos zengető meghajtó áramkörökben, loop körben vagy fázisfordításnál ECC82, ECC81. Kínai, szlovák gyártók is jelen vannak, néha én is használom, de a tapasztalat megmutatja, hogy miről is van szó, hangzásban, üzemórában. Az erősítőket az átadás előtt több napig tesztelem. Ettől független és ez most nem magyarázkodás, de előfordulhatnak hibák. Akár részemről, akár az alkatrészek oldaláról. A megrendelővel való személyes találkozás, a bizalom kiépítése alapvető marketing ebben a világban. A későbbi karbantartások, javítások esetén nagyon nem mindegy, hogy ahhoz tudom közvetlen vinni az erősítőt aki készítette. Nála jobban nyilván senki sem ismerheti.

Attila, had én válasszak most önző módon. Két erősítőd fogott meg nagyon. Hangsúlyoznám, hogy az én ízlésem, és a saját hangszerem mondatja ezt velem. Az egyik a Protone Manufactory Blues Moll. Kezdjük ezzel.

Kedves barátom, Somogyi Laci ihletésére, segítségével készült. Dumble utánérzés erősen jelen van benne. 60-as évek egyik meghatározó amerikai erősítőjéről beszélünk. Ez kimondottan, egy jazz-os, blues-os vonalra készült. Tiszta és egy torz csatornát kapott. A jellegét a „rock/jazz” kapcsolóval tovább finomíthatjuk.  Ami általában a gitárosokat megfogja az a  „mid boost” kapcsoló. Kiemeli a közepét és rendesen átszól a zenekaron.

A következő, a Blues Moll ellenpárja, a RHEA.

Egy holdról kapta a nevét. Vonzódom a csillagászathoz...! Az erősítőt nem zártam be, nem kapcsoltam műfajhoz. Nagyon széles spektrumon mozog. Tiszta és egy torz csatornát kapott. A tisztán belül van egy clean és egy crunch. Mind a tiszta, mind a torz sávnak külön tone stack-je van. Ez a „master” hangerő, a „resonance” (a végerősítő visszacsatolását bizonyos frekvenciák függvényében csökkenti vagy növeli, és ezáltal a hangszórónak a saját működési frekvenciáit tudja befolyásolni, szabályozni. Mélyebb tónusokban ahol a hangszóró rezonál, ott egy kis kiemelés van.), és a „presence” (ez pedig olyan mintha magas hangszín lenne, valójában a végfok visszacsatolása a magas hangok irányába). A torz csatorna esetén, a „Gain” nagyon finoman indít az alján, majd egy nagyon tág, mondhatom „metalos” fokozatokba ér el. Egy 50W –os fejről beszélünk, ami le is adja ezt, garantáltan. Loop kimenetek, lábkapcsoló is helyet kapott.

Attila, nagyon köszönöm a beszélgetést. Azonban van itt még egy nagyon fontos dolog. Attila az alapítója, szervezője, védnöke a Hazai Csöves Gitárerősítő Gyártók Országos Találkozójának. Idén tavasszal is megrendezésre kerül. A részletekkel később jövünk.


Köszönöm a beszélgetést.

Galéria

2017. január 19., csütörtök

Tomor Barnabás, basszusgitáros



Tomor Barnabás, basszusgitáros. A hangszereknek megvan a helye az adott formációkban. Hogy miért ragadtam le Barnabás játékánál? Egyszerű. A basszusgitározás olyan útjait, lehetőségeit mutatja meg nekünk amire csak azok a zenészek képesek, akik már túlmutatnak azon, hogy pusztán zenei tudás. A gitározás, a basszusgitározás lényegét érthetjük meg Barnabás játékával.


· Barnabás, köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Az egyéniséged adott, de az hogy a játékod egyedi legyen és egy hozzád köthető stílus kialakulhasson, azért az már nem kis munka kérdése lehetett, gondolom. Jól látom?

Ott kezdeném, hogy nagyon korán megérintett a zene, elsőként főleg a rockzene. Mindig a basszusgitár volt az, amivel teljesen azonosulni tudtam, mintha Ő választott volna engem. Hamar megismerkedtem a blues-zal és a jazzel is, amivel a basszusgitározás szeretete egyre jobban erősödött. Nagyon sok és sokféle basszusgitáros volt, van rám hatással. Pl.: Jaco Pastorius, Stanley Clarke, Krzysztof Scieranski, Ralph Armstrong, Richard Bona (nagy szerencsémre előzenekara lehettem a Bass Loco nevű formációmmal), Paul McCartney, Victor Wooten, Tóth Tamás; és egyéb műfajok meghatározó zenészei és zenekarai, úgymint Miles Davis, Weather Report, Bob Marley, Jimi Hendrix, Beatles, etc…, csak pár név a teljesség igénye nélkül. Természetesen jelen korunk fiatal basszusgitárosai is inspirálnak újra és újra. A kétezres évek elején jártam rendszeresen a Pomázi zenesuliba Frey Gyurihoz, aki kiváló tanárom volt a legfogékonyabb időszakomban. Ami a legtöbbet segített még, hogy kiváló magyar zenészeket hallgattam élőben, mint pl. Mohai Tamás, Tátrai Tibor, Zsoldos Tamás (Barbaró), csak egy-két név a sok közül.



· Apropó basszusgitár. Nagyon jól szól a gitárod. Mit kell tudnunk a cuccodról?

Köszönöm! Jól esik, ha így érzed. Koncerteken jelenleg két basszusgitárt használok felváltva – néha együtt (zenekar- és koncertfüggő) – egy Fender Jazz Bass ’83-as bundos és egy Cimar Electric (Jazz) Bass ’82-es fretless hangszert. Mindkettőt nagyon szeretem. Kis klubokban Prolude KO750 fej és Prolude KO210 összeállítást használok, nagyobb színpadokon kibővül még egy Prolude KO210-es hangfallal. Effektezésben három fontos alappillér van, amit mindig szeretek használni: hangmagasság eltolót, kórust és delay-t. Már pár éve nagyon érdekel a midizés is. Akit érdekel, az itt bővebben utánanézhet a felszerelésemnek: http://www.barnabastomor.com/hangszereim/

· Visszatérve a játékodhoz… Meghatározol a zenekaraidon belül bármi féle korlátot magadnak? Nagyon nyitottan és ritka szabadon játszol, amit bevallom baromira irigylek Tőled.

Így, hogy “korlátot szabni”, mint kifejezést nem szívesen használom a zenében. Ennek az összetevője inkább az érzés és az elsajátított technika kombója, a stílusok ismerete, szeretete, a nyitottság és a zenében levés öröme lehet, ez segít játék közben.

· Barnabás, beszéljünk a zenekarodról. Azért az én olvasatomban csak úgy nem pottyannak le olyan "super-group"-ok, mint amelyekben játszol.

Két formáció van, ahol a saját szerzeményeimet játszuk (persze nem kizárólag csak…) a Bass Loco és a Kardos-Tomor-Molnár Trió. A Bass Loco-ban inkább az én zenei hozzáállásom határozza meg az irányt Tettamanti Tamás jellegzetes hangszeres játékával, a KTM Trióban viszont nagyon jól kiegészítjük egymást Kardos Dani sokoldalúságával. Az egyik “szívügyem” Hendrix zenéje már kamaszkorom óta. Nagy szerencsének érzem, hogy Lamm Dávid személyében megismerhettem egy szuper jó gitárost és egy nagy Hendrix-fant, így jött össze a Hendrix Project, ami egyáltalán nem egy cover band. A fent említett három zenekar kiváló dobosa és fontos alapja Molnár Dániel. 2013-ban elhívtak a Harakyru Band-be, ami szintén nem tipikus cover band. A Fekete Jencivel működő trió meg úgy jött össze, hogy különböző session-ökön játszogattunk együtt és az élet összehozta. Évente kétszer szoktam szervezni termékbemutatóval egybekötött koncerteket (ha van rá igény), ahol főleg a felszereléseimet segítő magyar partnereim vannak jelen, olyanok mint például a Prolude, Countryside Electronix és a Peter Crow Design, és ezeknek az alkalmaknak a beteljesedése az, amikor színpadra állunk zenész barátaimmal. Ez amolyan “fogjunk össze picit” szerveződés. A nevem alatt futó Tomor Barnabás Trió mostanában ritkábban játszik, ennek az az oka, hogy készülök a szóló projektemre és az első szóló lemezemre, kisebb (át)alakulások és újdonságok várhatóak.



· Hogyan tudod szétválasztani - zenei értelemben véve - a „szólólemez, szóló projekt” és a zenekaraid munkáit? Hogy mire is gondolok? Amikor a fantáziádból kiemeled az adott témát – és nem is törvényszerűen basszus témát - azt hogyan és hova helyezed el?

A szóló projektem témáinál két vagy több basszus szólamot is használok, ahol a basszusgitár játsza a kíséretet/grúvot és a melódiát vagy akár egyéb hangzatokat, szólamokat is. Kétféleképpen közelítem meg. Az egyik fontos dolog, hogy komolyabb hangszerelés nélkül csak basszusgitáron és dobokon is megszólaljon (melódia-kíséret-loop station egybegyúrása), a másik az, amikor csak kísérő funkciót töltök be és így építem fel az adott témára a szólamokat. Mondjuk ez nem zárja ki azt, hogy egy-egy szerzeményem mindkét hozzáállással megszólaljon és egyéb zenekari formációkba ide-oda átmentsem. Tudatosan nem választom szét. Jön az ötlet, formálódik és idővel meglesz a helye. Azért a legtöbb kompozíció csak az adott zenekarban igazán hatásos, ahol ráharaptunk és úgy éreztem/éreztük, hogy na, ez az. A mozgatott témák vannak kisebbségben.

· Kihagyhatatlan téma. Tervek?

Egy-két fontosabbat emelnék ki: az első szóló lemez folytatása és befejezése, Tomor 40 koncert, Hendrix 75 nagykoncert novemberben. Eközben az összes formációval melózunk egy kicsit, új számok, próbák és koncertek, de a legfontosabb számomra az, hogy a zenészbarátaimmal nagyon jókat játszunk együtt.



· Barnabás, beszéljünk a hang- és képhordozókról?

2013-ban jelent meg a Bass Loco “Live” c. LP-je és a “II. R33 Jazz Fesztivál” c. DVD-je. Ezek a zenekar első kiadványai két nagyszerű zenésszel: Mohai Tamással és Weisz Gáborral. Tavaly, 2016 év végén jelentek meg a “Tomor Barnabás és Barátai Szerzői Est” koncertanyagból a következők: Tomor Barnabás és Barátai – Live at A38 (LP), Bass Loco – Live at A38 (EP), Kardos-Tomor-Molnár Trió – Live at A38 (EP) és a Tomor Barnabás és Barátai – Live at A38 (DVD). Az összes kiadvány elérhető a digitalis felületeken is és a DVD rövidített verziójából készült egy 50 perces televíziós koncertfilm. Albumok: http://www.barnabastomor.com/albums/

Nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok neked!


Web:

http://www.barnabastomor.com

http://www.bassloco.com

Facebook:

https://www.facebook.com/tomorbarnabas

https://www.facebook.com/basslocomotion


https://www.facebook.com/kardostomormolnartrio https://www.facebook.com/hendrixprojecthun

Galéria

2017. január 10., kedd

Mészáros Zoltán Dániel, Mészi, Hangszerelem



Mészáros Zoltán Dániel, Mészi, Hangszerelem. Valahogy mindig, mint a régi világok varázslóira nézek azokra az emberekre, akik hangszerjavítással foglakoznak. Meggyőződésem, hogy a hangszereknek lelkük van. Ami csak úgy készül, tárgynak, eszköznek, az csak zajt ad, ami nem baj. Szóval, ha valami olyat javítasz meg aminek – mondjuk rá - lelke van, az bizony nagyon sokat elárul rólad, mert oda már nem elég az ügyes kéz, oda már valami több kell!

 ·        Mészi, köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalon, következzen egy kézenfekvő kérdés: hogyan kerültél a hangszerek közelébe?


Először is köszönöm a megtisztelő megkeresést. Kicsi gyerekkoromtól érdekelt a zene, az első emlékem ezzel kapcsolatban, amikor a nappaliban valami minősíthetetlen videokazettára másolt Scooter koncertfelvételre léggitározok. Erre most néhányan felhúzhatják a szemöldöküket, hogy hogyan jön össze ez az együttes és a hangszeres zene, de azon a videón bizony a frontember még elég súlyosan zúzott, és ha jól emlékszem, még valami tűzijáték is jött ki a gitárból. Érdekes módon a faluban, ahol laktunk, teljesen kihalt, vagy épp meg sem érkezett a könnyűzenei hangszeres kultúra, az iskolában is összesen két hangszert ismertek, a tangóharmonikát és a zongorát, ami a könyvtár dísze volt. Szüleim szerették volna, ha kapok zenei nevelést, de ők nem zenészek, a szolfézstanár pedig kerek perec kijelentette, amikor be akartak íratni, hogy ennek a gyereknek nincs hallása… így aztán az általános iskolában teljesen kimaradtam a zeneiskola nyújtotta élvezetekből (bár talán én jártam jól, máig kísértenek a húszfős tangóharmonika-zenekar által nyolc éven át uniszónóban gyakorolt egyetlen mű taktusai). Középiskolában aztán más környezetbe kerültem, itt ismerkedtem meg rock zenekarokkal, Nirvana-val, Guns ’n’ roses-el, Led Zeppelin-el. Ez azonnali gitártanulást és hajnövesztést vont magával. Később aztán komolyabb gitáros műfajok is elkezdtek érdekelni. Hivatásos szintre sosem jutottam zenészként, de amatőrként kisebb kihagyásokkal mindig játszottam zenekarban. A hangszerészettel egyetem alatt találkoztam először, egy Vintage 52-ben végeztetett hangszedő csere kapcsán jutott tudomásomra a szakma létezése, ami hogy úgy mondjam, szerelem volt első látásra. A következő évben be is iratkoztam a Hangszerész iskolába.

  • ·      Ha egy kicsit a gyakorlati oldalt nézem, azért nem akármi szakmai gyakorlat, tapasztalat kell ahhoz, hogy akár mesterhangszereket javíthass. Honnan jött a tudás, a tapasztalat?

Nem egyszerű erre válaszolni, de ha röviden kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, igyekeztem mindenhonnan tanulni valamit, ahol megfordultam. A legrövidebb műhelylátogatás, vagy akár egy fénykép is elárulhat apró titkokat, amit aztán hasznosítani lehet. Sajnos híresebb műhelyben külföldön nem volt szerencsém tanulni, inaséveimet itthon töltöttem Viszkeleti Sándornál és Prehoda Zsoltnál. Mindketten kiváló szakemberek, és rengeteget tanultam tőlük. Ettől függetlenül jó pár dologra autodidakta módon kellett rájönnöm, utánajárnom. Ha lenne lehetőségem rá, bármikor elmennék inasnak még egy pár évre, mert nagyon szeretek tanulni, és tudnék is mit. A mesterhangszerek javításával kapcsolatban azt hiszem nem is igazán a szakmai tudás a fő kérdés, hanem saját határaink ismerete, és némi szerénység. Olyan munkát nem vállalok, amiről azt gondolom, nem tudom a számomra lehető legmagasabb szinten elvégezni, vagy ha ilyen adódik, akkor a tulajdonossal mindig megvitatjuk, milyen kompromisszumok jöhetnek szóba. Hogy egy konkrét példát mondjak, nagyon szeretek hegedűket helyrehozni, de ez igazából nem a szakterületem, ezért most már egyáltalán nem vállalok ilyen munkákat, és régen is elutasítottam a komolyabb, drágább, vonós hangszerek javítását. Van, aki erre szakosodik, ő jobban meg fogja tudni csinálni.

  • ·        Mészi, voltak olyan munkáid, melyeket azért kiemelnél?

A javítások közül azok a munkák voltak számomra a legkedvesebbek, amelyek során komoly kihívásnak néztem elébe. Legyen ez egy autóbalesetben széttörött hangszer javítása, egy komolyan sérült rezonáns rendbehozása hangszerelem.blogspot.hu/2016/01/raimundo-klasszikus-gitar.html, vagy egy koboz teljes átalakítása. Ebből látszik, hogy a nehezebb, élvezetesebb munkák általában az akusztikus hangszereknél merülnek fel, mivel ezeknek összetettebb, finomabb a felépítésük. A hangszerkészítés nagyon vonz, de eddig nem nagyon volt alkalmam kipróbálni magam ezen a területen. Készült pár hangszerem, de ezek közül eddig egyedül egy langspil említésre méltó, ami egy izlandi vonós-pengetős citera http://hangszerelem.blogspot.hu/2016/11/langspil-igy-keszult.html. Ennek a munkálatait módfelett élveztem annak ellenére, hogy eléggé szorított a határidő. Tömörtestű lapgitárokat is készítettem már, de befejezni még egyiket sem sikerült, mivel mindig van fontosabb feladat, sürgősebb teendő. Nagyon várom, hogy sikerüljön időt szakítani a befejezésükre, és bemutathassam őket. Jelen pillanatban készül első ukulelém is, ami szintén jó kihívás, és izgalmas munka, de fogalmam sincs, mikor lesz időm befejezni.

  • ·         A specializálódás jelen van a szakmádban?

A szakmában abszolút, az én életemben egyelőre kevésbé. Ahogy egyre több munkám lesz, természetesen le kell szűkítenem a megkereséseket bizonyos kategóriákra, így például vonósokat már nagyon régen nem vállalok. Vannak olyan speciális területek, amikhez szintén nem értek, vagy nincs hozzá megfelelő szerszámom, ilyenek például a hangszedő készítéssel, vagy komolyabb fémmegmunkálással járó feladatok. Szerencsére ismeretségi körömben akad olyan jó barát szaki, akihez ilyen ügyekben fordulhatok, ilyenkor természetesen a megrendelőnek is jelzem, hogy ki végzi a munkát, sőt sok esetben, ha úgy egyszerűbb, egyszerűen csak átirányítom hozzá az illetőt. Az eddig elmondottak alapvetően a javításra vonatkoznak, a hangszerkészítésre már más igaz. Ha valaki valamiben igazán jó szeretne lenni, teszem azt, szeretne igazán jó klasszikus gitárokat készíteni, akkor ennek érdekében bizony komoly áldozatokat kell hoznia. Egy ilyen feladat teljes embert kíván, emellé nem fér be más munkakör, el kell köteleződni egy legjobbnak gondolt modell mellett, és folyamatosan építeni a hangszereket, a megfigyeléseket pedig beépíteni az újabb modellekbe, ezáltal kialakítva a saját stílust. Én még nem vagyok kész erre a lépésre, de erősen húz felé a szívem.

  • ·      Mennyire van meg annak a veszélye, hogy a hangszer eredeti hangját, a hangjának az ízét befolyásolja a javítás?

Egy komolyabb, alkatrészek cseréjével, anyagok megváltoztatásával járó munka minden esetben kihat a hangszer hangjára is. Más kérdés ugyanakkor, hogy ezt vajon a fülünk észleli-e. Alapvetően úgy fogom fel a hangszereket, mint egy összetett rendszert, melynek minden egyes eleme kapcsolatban van a többivel, és kihatással van rájuk. Ha bármit megváltoztatok, az egész is megváltozik. Ugyanakkor érzékszerveink nem olyan kifinomultak, hogy a legkisebb változtatást is észrevegyük, így sokszor csak több kisebb változtatás együttes hatása éri el az ingerküszöbünket. Hogy erre egy konkrét példát mondjak, sokan szokták kérdezni, mennyire befolyásolja pozitívan a csont alsó- vagy felsőnyereg a hangot? Azt szoktam válaszolni, hogy lehet, hogy egy alkatrész cseréje önmagában nem fog eget rengető változást hozni, de ha minden lehetséges apróságot minőségire cserélünk, akkor bizony az összhatás érzékelhetően jóval pozitívabb lesz. Így tehát érdemes rendszerben gondolkodni, amikor fejlesztjük hangszerünket. Ha elégedettek vagyunk egy gitár hangjával, akkor apránként cseréljünk ki rajta minden gyenge láncszemnek bizonyuló elemet, így még magasabb szintre emelhetjük. A sérülések javításánál többnyire arra törekszem, hogy az eredeti állapotot, vagy ha lehet, annál is jobbat állítsak vissza, de ez bizonyos fokú sérüléseknél nem lehetséges, ilyenkor el kell rajta gondolkodni, vajon az adott hangszer még a javítás kompromisszumával is érdemel-e annyi befektetést?

  • ·         Azért a hangszerjavítás, készítés területén van konkurencia rendesen. Mennyire pozitív, negatív vagy esetlegesen semleges állapot ez?

Konkurenseimre jobb szeretek sokkal inkább kollégákként gondolni. Javítás terén elég jól állunk, én úgy látom, jut munka mindenkinek, a készítésbe pedig egyelőre nem látok bele annyira, hogy erről nyilatkozni tudnék. Ismert kollégáim döntő többségével jó viszonyt ápolunk, és bár a magyar pengetős hangszerészek között sajnos siralmasan kevés a szakmai párbeszéd mondjuk egy német vagy amerikai viszonylathoz mérve, ez remélhetőleg a jövőben javulni fog. Sajnos itthon ebben a szakmában is, mint minden területen, kissé mindenki a fennmaradásért dolgozik, így pedig nehéz olyan ambiciózusabb tervekben gondolkodni, ami túlmutatna egy szakember munkásságán.

  • ·         Végezetül a tervekről!


Előbb-utóbb szeretnék sokkal komolyabban foglalkozni akusztikus hangszerek készítésével. Ez egy nehéz ügy, mivel így kevesebbet tudok majd javítani, ami szintén szívem csücske, de talán sikerül olyan kompromisszumot találni, ami egyik irányt sem kényszeríti elsorvadásra.



Mészi, nagyon köszönöm az interjút, és nagyon sok sikert a továbbiakban!



Köszönöm.

Galéria


2017. január 3., kedd

Bodrik Alexander, gitárkészítő


Bodrik Alexander, gitárkészítő. Megtiszteltetés nekem, hogy régi ismerősként köszönthetem Alexandert az oldalon. Hogy miért is? ... mert megalkotja azt az eszközt, amin keresztül megszülethet az ami szép. Az író megírja a könyvet, a szobrász formázza a követ.... a gitáros felveszi a hangszerét!
  
  •  Alexander régen beszélgettünk, összefoglalnád nekünk Bodrik Alexander 2016 -os évét?

2016-ban nagyon sokat dolgoztam ami a gitárokat illeti,szerencsére a hangszerek meg is hozzák azt a szinvonalat,hogy az ilyenfajta eröbevetés indokolt legyen.Nem elégszem meg avval,hogy simán szokásos gitár-tipusokon dolgozzak,új formák és megoldások érdekelnek,ehhez még lényeges a PICKUP-ok készítése,tapasztalatból ezeket minden egyes hangszerhez illöen kell tekerni. A gitárjaimat most már több videó-ban meg is lehet nézni és hallgatni  YOUTUBE-on,ez egy olyan fajta hirdetési lehetöség,amiröl régebben még álmodni sem lehetett.


  • Talán az elektromos gitárok adják a legnagyobb szabadságot a forma és a színvilág tekintetében a készítőnek. Az új gitárjaidnak sajátos a színvilága. Beszéljünk erről!

Igen,ezt épp így látom,az elektromos gítár kiváló hangszerfajta,formailag és ami a " FINISH"-t illeti ,már a klasszikus gitárnál sem lehetne ennyi variációról szó.Az elektromos basszus-gitár még több lehetöséget nyújt,a PRIAMOS-forma ezt jól megmutatja. Az elektromos gitár sokféle zenei genre-ban bevethetö,ehhez a különbözö fafajták is eredményesen hozzájárulnak. Ami a szineket és a finish-t illeti,ezen is állandóan dolgoznom kell,néhány variációt a PC-én aknázok ki,ami reálisan is kivitelezhetö. Azonban én nem azokhoz tartozom akiknek a finish annyira fontos szerepet játszik,a hangzás és játszhatóság elsö helyen állnak.

  • A Bodrik gitároknál éreztem, hogy ki lehet lépni bárhonnan ami korlátoz, ami megmondja, ami megmutatja....a Bodrik gitárok ezt a pluszt adják a kiváló hangszer mellé.  Mert inspirál a zenére...ezért vennék Tőled gitárt. Jól érzem én ezt?

Igenis ez a véleményem,az én hangszereimnél már sokszor említették,hogy növelték a kreativitásukat a játékukban,simán mert a design és hangzás arra késztette öket,ennél nem is kell több érvelés.Ez az ami arra késztet,hogy fojtassam ezt a kemény és pénzileg is pazar munkát.Megbízásból már jó néhány híres márka-gitárból is kihoztam az ilyenfajta tulajdonságot,beléjük dolgoztam a stílusomat.

  • Kapcsolatban veled feltűnik egy gitáros, akinek a kezében nagyon jól szólnak a Bodrik Alexander gitárok. Ő pedig, Frank Steffen Mueller. 

FRANK STEFFEN MÜLLER nagyon kiváló gitáros és ember,mindenféle stílusban is jártas ami nem éppen egyértelmü. Amikor elöször voltam nála (4 gitárral) tüstént kézbe vette egymás után a hangszereimet és fantasztikus kreativitással játszott, egyszerüen hihetetlen dolgokat dobott le eröltetés nélkül. Ezt minden látogatásomnál megismétli!  Továbbá a kottát ismervén nagyon jó a komponálasi készsége is,tehát komplett zenész.

  • Nos azért megkérdezem.... Bodrik gitárok és az üzleti élet!


Egyenlöre az üzleti siker nem az elsö helyen áll számomra,szerintem erre idöt kell adni a dolognak,nem szabad elhamarkodni. Már sok cég csukott!

  • Alexander, a tervek!

A terveim ezért ugyan azok maradtak,inkább a nagy cégekkel valamilyen fajta öszedolgozás érdekelne,design és prototipusok  készítése. Az tisztán látható, hogy a legtöbb gitarista, csak ragaszkodik a nagy márkákhoz(3xUSA& 1xJAPÁN), itt mérvadóan  betörni a piacra szinte lehetetlenség, ebböl kifolyólag nincs nagy ambícíóm céget alapítani.

Alexander, nagyon köszönömn a beszélgetést és nagyon sok sikert a jövőre nézve. Megtiszteltetés veled beszélgetni. Boldog Karácsonyt!

Hasonló jókat. Köszönöm az interjút.