2015. július 29., szerda

Fejér Simon

Fejér Simon. Meggyőződésem, hogy igen csak jó kezekben volt, van, és lesz is a gitár szép Hazánkban. Kevés olyan nemzet van, ahol a gitárosok ennyire tartalmat, szépet tudnak beletenni a játékukba. Fejér Simon gitárjátéka elmeséli nekünk, érthetővé teszi a blues-t. Ez hihetetlen virtuozitással történik, de mindig ott az egyensúly a témáiban. Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Szóval tempó, virtuozitás és az - hívjuk így - érthetőség! Beszélnél róla, hogyan tudod - persze ha egyet értesz a jellemzésemmel - összhangba hozni ezt a három tulajdonságát a gitárjátékodnak?

Nem gondolom magam gyors kezű vagy virtuóz gitárosnak, azt a sok hangot van bőven a világban, aki eljátssza helyettem. Persze van, hogy néha megszalad a jatt, de ez akkor történik, amikor éppen ezt a kifejezésmódot érzem működőnek, akkor és ott. A lényeg korántsem a hangok mennyiségében lakik és a minőség nem egyenesen arányos az eljátszott hangok mennyiségével. Különösen nem a Bluesban!

A tempó viszont rendkívül fontos. A tempó és a ritmika. Először talán minden gitárost csak doboltatnék, nem feltétlen egy dobfelszerelés mögött, a hangsúly a ritmusokon van és a belső time-on, ami belénk plántálódik és ezt folyamatosan csiszolni kell. Érthetőség. Hogyan kommunikáljunk a hallgató, érző közönséggel, ha nem értik, érzik, hogy mi a csudát játszunk? Itt természetesen nem valamifajta zeneelméleti dekódolásról beszélek, hanem egy komplex üzenetről, ami- ha valaki hiteles - célba ér, és csak ez a fontos. Én megpróbálok a színpadon mindig igazat mondani, és ezt az emberek hihetetlenül megérzik, és ez jó.
Mennyire tartod fontosnak a saját stílusod kialakítását, ha ez egyáltalán kérdés?
Természetesen rendkívül fontosnak tartom az egyéni stílust. Nekem a másik oldalról beérkezik a népzene, és az a sok hangszer, amin a gitár mellett játszom, mind alakítják azt, hogy hogyan gitározom, de legfőképpen, hogy hogyan muzsikálok.

Talán a bemutatkozás alapkérdéssel kellett volna kezdenem a beszélgetést.....nos, akkor következzen .......Simon! Kit is tisztelhetünk benned!

Hmm. Fejér Simon vagyok, 28 éves muzsikus, kétgyermekes családapa, és boldog ember.
Nagyon sokféle muzsikát játszom, sok hangszeren. Ennek két alappillére az afroamerikai és a magyar népzene. A Kőbányai zenestúdió növendékeként, ahol az általam tengermélységesen tisztelt Tóth János Rudolf szárnyai alatt kupálódtam (most már együtt muzsikálunk jó néhány éve) kerültem be Deák Bill Gyula zenekarába és ott majdnem 4 évig szólógitárosként működtem.
 A tanító emberek között még meg kell említenem Mohai Tomit vagy Babos Gyuszi bácsit, akiknek szintén sokat köszönhetek.
Jelenleg több kiváló zenekarban muzsikálok, színházazok, gyerekekkel foglalkozom, táncházazok, és rendkívül élvezem, hogy vidéken lakom.

Simon, hallani mindent, hogy elég mostoha körülmények között "működik" a hazai rockzene. Furcsán kérdezem, de nem a pénz része lenne érdekes a történetnek. Megéri gitárosnak lenni, megéri a rock zenésznek lenni manapság?

Nos, igazából én nem tartom magam rock zenésznek, így nem is tudom, hogy a rock zenészként meg lehet-e élni. Muzsikusként azt mondom meg. A muzsika olyannyira szerteágazó, mindenütt jelen van, és sok területen lehet művelni, legyen az tanítás, táboroztatás, koncertezés, lemezkészítés stb. Ez mind muzsika az én életemben, és élek és szeretem.



Szárazabb téma következzen! Gitárjaid, erősítőid, pedálok, tapasztalataid, tanácsaid! Folytassuk ezzel a témakörrel!
  
Ennél a témakörnél mindig elmosolyodom magamon, és azt mondom: Talán én vagyok az egyetlen gitározó ember az országban, akinek csak egy gitárja van. Itt most a villanyos gitárra gondolok. Egy 96-os amcsi Straton játszom, amivel teljesen összenőttem. Nem hagyományos strato hang van benne mivel a Lukather féle Emg hangszedőkkel lett átszerelve. Minden dög megjön, rajta amire szükségem van. Ezenkívül akusztikus hangszereim vannak, legkedvesebb egy Furch gitár, aminek nemsokára átlukad a fedlapja J
Mivel jelenleg nincs nagyon hangoskodó zenekarom egy kis fender kombón játszom és elég.
Legújabb dilim egy sakktáblából készült 4 húros gitár, amit egy kedves barátom készített. Ezt –mivel egy húr a basszustartományban dolgozik-, úgy használom, hogy két erőlködőt összekötök, egy basszus kombót és egy kis szoló kombót és megtekerem egy tubescreamerrel és persze hozzá jön a slide gyűrű. Hihetetlenül varacskos és mocsári hang jön ki ebből az egészből. Nagyon szeretem!
Pedálok tekintetében, ugyanúgy szenvedek a „mindig újabbat és érdekesebbet” betegségben, mint a gitáros kollégák zöme. Most éppen egy olyan korszakom van, hogy egyetlen egy pedált használok és ez az előbb említett régi japó Ibanez Ts-9-es overdrive pedálom.
Amúgy van egy rahedli. Wah, uni-vibe,torzítók,delay,eq,comressor,booster,chorus, minden féle. Mindig a kisvasutas megoldás érdekelt.
Tanácsolni csak azt tudom, hogy nem kell aggodalmaskodni, ha nem vesz körül pedálerdő.
A dolog akkor fontos, ha ezek az effektek valóban segítenek kifejezni, kiegészíteni azt, amit mutatni akarunk, feleslegesen mi a túrónak steppeljünk rajtuk.

Simon, beszélnél a jelenedről, és a terveidről?

A jelenemet a már fent elmondtam dióhéjban. Talán még annyit, hogy jelenleg az Ütött-Kopott Angyal a Voodoo Papa a Veronaki és a Kontáros zenekarokban hallhattok, egy kupac hangszeren muzsikálni és ordibálni.
Sajna 9 hónapja szenvedek egy ínhüvelygyulladástól, ebből 3 hónapot nem játszottam, de mostanra elegem lett, mert a dolog stagnált és megint játszogatok, sajnos nem azzal az aktivitással, de muzsikálok. Most mintha elindult volna valami javulás. Remélem, nemsokára ledobom ezt a dolgot és mehetek vissza újra a pályára.
Terveim, hogy olyan ember legyek, amilyet egykor elképzeltem. Jó ember!
Úgy gondolom, nem járok rossz úton. Én ezeket a dolgokat nem tudom leválasztani a muzsikáról, mert összetartoznak, legalábbis nálam. Szeretnék egy hangoskodó zenekart is csinálni, mert sokszor hiányzik a dörömbölés, eddig még nem is erőltettem annyira, mert rengeteg egyéb munkám volt, de érik már lassan a dolog.


Köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok jót kívánok neked!

Köszönöm.


Udvardy Udy Zsolt
0630/2261017

udy@gitarvilagok.com
www.gitarvilagok.com

Galéria

2015. július 20., hétfő

Mesics György "Mesó", Apnoé

Tök véletlenül futottam bele a zenekarba. Olyan volt, mint amikor egy értelmes ember gondolkodik. Egy adott témát, tartalmat millió irányból néz, vizsgál, és meg is fogja találni a lényegét a kérdésnek. Az Apnoé ugyanezt teszi. A zenét, a szépet számtalan műfajon keresztül fogja meg és érthetővé teszi nekünk. Érthetővé teszi, mi is igazán a muzsika lényege. Gratulálok a zenekarnak. Köszönöm Gyurinak, az Apnoé frontemberének, hogy elfogadta a Gitarvilagok.com meghívását!

Szia Gyuri, nos,  mit jelent a zenekarnak a tiszta muzsika?

Upsz, jó kérdés, egyenesen a közepébe:-) Mivel öten ötfelől jövünk, mindegyikünknek más az ízlése, más zenék a kedvencei, amit néha a turnébuszban nehéz is közös nevezőre hozni (nem ám!), de pont ez a sokféleség adja az Apnoé pikantériáját. A magam részéről nagyjából két évtizede működök táncházas muzsikusként, népzenészként, így hosszú éveken keresztül számomra a legtisztább muzsika a tradicionális magyar népzene volt. Ez azt jelentette, hogy falusi vonósbandáktól származó gyűjtéseken kívül nem nagyon hallgattam mást, aminek a családom gondolom rendkívül örült. Akkoriban egyébként közel egy évtizeden keresztül a Bakonyban éltem, a népzene, néprajz, a falusi környezet mindennapi valóságként vett körül. Ez az elzárkózás, elvonulás mára teljesen felszívódott belőlem, részben az Apnoénak, részben az életem egyéb eseményeinek köszönhetően. A "tiszta forrás" szeretete, keresése továbbra is része az életemnek, de azt gondolom, hogy az autentikus muzsikálás se születéstől, se hangszeres tudástól nem függ. Az "autentikus" szó azt jelenti, hogy "hiteles", így valójában ha nincs meghasonulás közted és aközött, amit csinálsz, akkor ott nincs hazugság, és átmegy a mondanivaló - tiszta lesz a muzsika. Ezért nem kérdés, hogy a turnébuszban miért jolly joker többek között az AC/DC is. Nem egy mellébeszélős banda. Talán a legkönnyebben a hagyományos népzenéken keresztül lehet közel kerülni ehhez az "autentikához", ezért is van, hogy egyre népszerűbb itthon is a folkmuzsika, ezért szeretjük mi is, és ezért jelenik meg a zenénkben úton útfélen.

Hihetetlen progresszív a zenétek. (Remélem, a megfelelő kifejezést használtam szerk.) Hogyan tudtad össze hozni az Apnoét? Rendben, hangszeres tudás. Amit viszont én láttam az a szívvel, lélekkel zenélni kategória. Szóval az Apnoé!

A helyzet az, hogy nem én hoztam össze a csapatot. Takács Gergő a banda alapítója, és mai napig vezetője is. Valastyán Tomi dobossal és Kovács Áron basszusgitárossal már egy ideje együtt zenéltek, amikor 2010-ben csatlakoztam a hegedűmmel meg a karcos énekhangommal, nem sokkal később Alasztics Bazsi hozta a szaxiját. Bár az tény, hogy ez elég karakteres változást hozott a zenébe, az eredeti elképzelés annyiban mit sem változott a mai napig, hogy ez alapvetően egy rockzenekar. Ötünk zenei múltjának, eltérő gondolkodásmódunknak közös nevezője a "rakenroll", ez az, ami vitán felül összeköt minket. Így nekem például komoly kihívást jelentett, hogy egy hangos rockzenekarban megtanuljam, hogyan szólhat az én hegedűm is úgy, olyan természetességgel ebben a környezetben, mint egy elektromos gitár - technikai és hangszertechnikai szempontból is egész más hozzáállást igényel, mint a korábbi, akusztikus formációim. Énekelni szintén elölről kellett kezdeni, a hangszerelés egyéb turpisságairól nem is beszélve: Bazsi szaxofonjával komoly meló volt egymáshoz idomulnunk, ezt a két hangszert egymáshoz intonálni egy rockkoncert akusztikai viszonyai között nem mindig sétagalopp. Gergő pedig a gitár mellett kobzán is játszik, hangosíthatósági megfontolásokból pár éve csináltatott magának egy egyedi építésű elektromos kobzát, úgy sikerült létrehoznia egy innovatív, tök huszonegyedik századi dolgot, hogy közben a hangszer hangja ugyanazt a színt hozza, mint a szép félkörte alakú akusztikus tesók. Szóval amikor nem két gitárral meg szaxival nyomjuk a rakendrollt, akkor a dob meg a basszus fölött az elektromos koboz meg a hegedű nyomul. Van egy akusztikus projektünk is, ez nem más, mint egy gyerekműsor, amit imádnak a kölykök, és szeretjük mi is. Azt gondolom, hogy ha igazán jól akarsz muzsikálni hangosan, akkor sokat kell muzsikálnod halkan is - ezt a többiek nevében is mondhatom, asszem. Szóval ebben a gyerekműsorban a basszusgitár cajonnal együtt adja az alapot, az akusztikus gitár, a hegedű és a szaxofon mellett pedig kedves barátunk, Csiba Julcsi népdalénekesnő is közreműködik.



Gyuri, forduljunk egy kicsit a Te irányodba. Népzene, és a blues. Remekül hegedülsz és nagyon rendben gitározod a bluest. Ez a két, nem mondom, hogy nagyon eltérő vonal, hogyan futott össze az életedben?

Jepp, az a helyzet, hogy bármennyi időt is töltöttem a "népi" vonalon, azt soha nem tudtam, nem is akartam levetkőzni, hogy rockzenén nőttem fel, mint oly sokan mások is a nyolcvanas években. A nagy magyar rockbandák mellett mindennapi része volt az életemnek a Deep Purple, a Black Sabbath, a Rolling Stones és Jimi Hendrix. Klasszikus sztori: tizenéves koromban én is gitározni kezdtem, aztán jött a zenekar alapítósdi. A tizenévesen összehozott alternatív rockzenekarunkkal, a Westminster Apuval viszont már becsúszott néhány népzene feldolgozás, a kilencvenes években megjelent két anyagunk is a Trottelnél meg a Bahiánál. Akkoriban már érdeklődni kezdtem a hagyományos népzene iránt, húsz évesen el is kezdtem hegedülni, ekkortól a gitározás a háttérbe került, hogy az utóbbi években ismét felvehessem a fonalat ott, ahol elejtettem anno, de most már valamivel mélyebb megéléssel átitatódva. Az utóbbi években sokat hallgatok bluest, jazzt és soult is, legalább annyira közel állnak a szívemhez ezek a zenék, mint a magyar népzene, ne kérdezd, miért. Valahogy így, dióhéjban.

Olyan színes a zenétek, és olyan érzésem van, hogy mi a fenét lehet még beletenni, ha nem veszek ki belőle semmit. Röviden, a következő, hívjuk zenei lépések a zenekar életében!

Amikor öt éve elkezdtünk együtt dolgozni, népdalfeldolgozásokat készítettünk. Valószínűleg elég egyedi munkamódszerrel: először a zenei alap, a groove született meg, többnyire Gergő hozott valami témát, aztán ahogy alakulgatott a kezünk alatt, egyszer csak kipattant a fejemből, hogy melyik nóta fog jól szólni erre. Ezután a dallam szerkezetéhez igazítottunk egy-egy harmóniát, esetenként a szöveg prozódiáján agyaltam, amik akkoriban eredeti népdalszövegek voltak. És egyszer csak összeállt a dal. Volt, amikor pedig a feldolgozandó dallam volt az első: megtanulta a zenekar a kíséretet, aztán játszottuk így is, úgy is, amúgy is, sokszor. És sokadszorra lett belőle valami egészen más, mint az eredeti: megtelt a saját gondolatainkkal, érzéseinkkel, lendületünkkel.
Mostanra egyre inkább úgy tűnik, hogy háttérbe szorul a direkt népzene feldolgozás. Az újabb számokban nem mindig tudod, hogy népzenei kötődésük van: hallasz valamit, ami ismerős is lehet valahonnan, de nem vágod, honnan, vagy befigyel egy motívum, ami pont úgy van odakanyarintva, mint valami kopjafán a faragás, és ettől lesz otthonos íze, pedig egyenes ágon nincs köze a népzenéhez. Szóval kialakulóban van a műfajunk, amit mi jelenleg a "powerfolk" jelzővel illetünk, és ami leginkább valami jó értelemben vett populáris magyar zene, saját szövegekkel, amiket én írok, és amikben szintén jelen van a népköltészet, csak épp mai nyelvezettel szólnak mai érzésekről, leginkább - nyilván - a sajátjaimról.

Gyuri, jelenleg kizárólag az Apnoé van, vagy más irányokba is mozdulsz?

Az Apnoé az elsődleges az életemben, az alkotó energiáim legnagyobb részét ez köti le. Szoktam azonban népzenészként is működni még, bár egyre ritkábban, amit nagyon sajnálok. Amellett, hogy hiányoznak a régi muzsikus barátaim, komoly feltöltődést is jelent, ha a régi felállásban, a régi bandámmal, a Matokabindével játszhatok egy-egy táncházban, mulatságban. A Cserefa zenekarral, valamivel gyakrabban muzsikálok együtt, velük moldvai csángó zenét játszunk.



Kicsit gyakorlatiasabb, szürkébb kérdés. Remekül szól a zenekar. Ahogy a témák nem tolakodnak, és ezáltal nem lesz sok a zenekarból, úgy a hangszerek is a helyükön vannak. Beszéljünk a hangszerekről egy picit!

Ahogy már említettem, amikor elkezdtük a közös muzsikálást, rögtön felmerültek a színpadtechnikai problémák a hangszereléssel kapcsolatban. Azelőtt csak akusztikus hegedűn játszottam, hirtelen meg kellett oldani, hogy nagyszínpadon, rockzenei környezetben is biztonságosan kihangosítható legyen a hangszer. Erre valószínűleg a legjobb megoldás egy tutti kis elektromos hegedű lenne, és lesz is majd talán, de akkor még az nekem szokatlan megoldásnak tűnt, hiszen hosszú időn keresztül azt szoktam meg, hogy egy hangosan rezgő test érintkezik a nyakammal, amit bármilyen körülmények között hallok valamennyire. Így az egyik hegedűmre tettem egy piezzo pickupot a láb alá, semmi extra, Shadow-cucc, a pontos típusát sem tudom fejből, egyelőre szolgál, teszi a dolgát, én meg az enyémet: értelmezhető, konkrét jeleket kap a húrlábon keresztül. Egyedül a néha előforduló visszagerjedés miatt gondolkodom azon, hogy egyszer mégis bepróbálok egy jófajta Yamahát.
A gitárom egy Cort CR250-es, az már nagyon fiatalon kiderült, hogy gitárok tekintetében a Les Paul az én hangszerem, azok a hangszínek jelentik számomra a rock'n'rollt. Egyszer szeretnék egy igazi Gibson boldog tulajdonosa lenni, de amíg életem hangszerét meg nem találom, addig ez a Cort is kiváló szolgálatot tesz, hozza azt a feelinget, amit várok tőle. Jelenleg egy sokat látott Behringer Ultracoustic-on szól, Ferenczi Gyurkától keveredett hozzánk ez az öreg motyó, lelke van, mint a veteránautóknak, és bőg is, mint egy ötezres V8-as a hatvanas évekből, de azért az igazi egy Marshall lesz, azt hiszem. Szóval hamarosan egy eredeti Les Pault nyúznék egy kitekert Marshallon, effektek nélkül, zsinór be, oszt' hadd szóljon. 

Gyuri végezetül. Tervek!

Elkezdtük rögzíteni következő, sorrendben harmadik lemezünk anyagát. Nagyon örülnék, ha még idén kiadásra kerülhetne, hogy jövőre nekiugorhassunk a következőnek. Ezen a nyáron rengeteg helyre megyünk, hála Istennek egyre több helyre hívnak, a téli időszakra is tervezünk egy klubkoncert-sorozatot. A nyár folyamán még egy videoklip is realizálódik remélhetőleg. Mit is mondhatnék? Egyelőre a rövidtávú terveim között az szerepel, hogy ezt az évet sikerrel, becsületesen végignyomjuk. A többit majd meglátjuk, közben kialakul.

Köszönettel: 
Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com
www.gitarvilagok.com

Galéria

2015. június 29., hétfő

Elmo Karjalainen, „The Free Guitar Record”

Elmo Karjalainen, „The Free Guitar Record”

First I would like to congratulate on you, Elmo! First CD, „The Free Guitar Record”. Thank you Elmo that you play without iteration. Your music inspires me to see the picture of my fantasy. Your instrument doesn’t say me what I have to think when I listen your cd. It is very important! Every track takes me to the other and other scenes of  life. Without doubt your music is full of soul and it is coming through to us. Elmo, your play is full all technical tricks what I can imagine. It is great, and necessary I am sure. The real worth that your music tells a story to us. It gaves me a feeling that it is good, and admirable. My day becames better and better. This is the real worth! Yes, the themes are there and when, where the track’s need. As I see you are one of the greatest who can do it. Thank you Elmo.  





Elmo Karjalainen „The Free Guitar Record”

Először is gratulálni szeretnék Elmo új lemezéhez a „The Free Guitar Record” –hoz. Köszönet Elmonak, hogy nem ismétel, nem használja a jól bevált kliséket, sablonokat a lemezen. Nem emelnék ki számokat, mert én jobb szeretem ha az egész egyben van, és adott, hogy egyben is nézem. Fontos, hogy inspiráljon valamire egy mű. Nem muszály, de akkor feledésbe is fog merülni. Elmo zenéje mozgatja a fantáziát, nem akarja megmondani mire is kellene gondolnom, amikor hallgatom. Mindegyik muzsika, egy egészen más világba visz. Közel hoz olyan érzéseket, melyek jók. Jó hallgatni a lemezt. Ezt tartom az igazán komoly értéknek egy alkotásban. Kétségtelen, hogy Elmo játéka hihetetlen virtuóz, tele progresszivitással. Azonban egy igazán jó lemezhez, kell, de nem viszi magasra azt,  önmagában a technikai tudás. Keveseknek adatik meg ez az igazán nagy tehetség, hogy képes legyen erre, hogy ki tudjon lépni a puszta manualitásból. Elmo még egyszer gratulálok, és nagyon sok sikert a továbbiakban.



Köszönöm, és nagyon sok sikert Elmo!

2015. június 24., szerda

Gönci "Apuka" György, Historica, ZZ TAP

Gönci "Apuka" György, Historica, ZZ TAP. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalunkon. Gratulálok a játékodhoz, és kezdjük a beszélgetést azzal, hogyan kerültél kapcsolatba a gitárral, egyáltalán a zenével?

            Javarészt édesapámnak köszönhetem, hogy zenész lett belőlem. Mindez nagyon régen, szinte a születésem pillanatátban kezdődött, mert már csecsemő koromban sem voltam hajlandó elaludni zenehallgatás nélkül. A kiságyamban mindig halkan szólt a zene egy kis Sokol rádióból. Egy alkalommal a 70-es évek elején, mikor Balatonföldváron nyaraltunk és ott a szabadtéri színpadon éppen Omega koncert volt, az apukám nyakában ülve néztem, hallgattam a zenekart, miközben azt hajtogattam, „én ilyen akarok lenni”!! Ettől kezdve apu, aki maga is szerette a zenét, megismertetett a műfajokkal. Hallgattuk a különböző, azóta számomra is ikonná vált ősöket a szalagos magnóról! Itt most nem kezdeném el sorolni a hallgatott zenekarokat mint a Deep Purple vagy a Led Zeppelin, hiszen a sornak vége sem lenne!
            Zenei tanulmányaimat 1972-ben kezdtem, zongorán. A „gitár” 1978-ban került először a kezembe, de azonnal szerelem lett! Zenei képzettségem ugye a zongora miatt megvolt, innen már csak a sok-sok gyakorlással eltöltött idő kellet ahhoz, hogy gitáros legyen belőlem.
        Az első igazi „nagy koncert” az életemben, ami aztán meghatározta, behatárolta azt a zenei világot amit kedvelek, ami tulajdonképpen az egész életemet meghatározta az a Kopaszkutya koncert volt a Tabánban 1981-ben. Első színpadra lépésem saját zenekarommal 1982-ben történt. Azóta sok-sok formációban játszottam.

Apuka, milyen "iskolákat" kellett kijárnod, a Historica -ig?

           
Ahogy az régen, még egy olyan világban ahol értéke (nem anyagilag) és rangja volt a dolgoknak én is végigjártam a „szamárlétrát” mert másképp nem is lehetett elöbbre jutni.
Úgy kezdtem, ahogy bárki más aki önerejéből jut elöbbre. Tanulás, gyakorlás és megint csak tanulás és gyakorlás majd saját zenekar de idegen dalok, aztán megírtam az első szerzeményeimet és az idő múlásával szépen kialakult a zenei pályám.
              81-ben a zenélés mellett elkezdtem dolgozni zenekaroknál mint technikus (road). Jött a katonaság, 86-ban leszereltem és mentem vissza a színpadra illetve mellé. Hosszú évekig dolgoztam hangtechnikusként Nemes Laci mellett aki szó szerint mindenre megtanított a színpadi és a zenei háttérmunkákkal kapcsolatban is. Ő az én mentorom, hálás vagyok neki mindenért! Így lettem hangmérnök is a zenészkedés mellett. Aztán eljött a nap 1989-ben amikor tehetségemet látva, hallva az akkori zenei élet meghatározó emberei megkerestek és alkalmaztak mint zenészt. Ettől kezdve évekig úgynevezett „Session” zenészként dolgoztam és együtt koncerteztem szinte minden magyar énekessel, zenekarral. Szép évek voltak nagyot sok koncerttel, sokat tanultam, de hiányzott az, hogy a hangszeren azt játszam amit én írok, amit én érzek, ami az én gondolatom. De mindennek megvan a maga ideje!
            A „session-ködés” mellet kezdtem játszani fixen zenekarokban is, és ezek a zenekarok szép lassan kiszorították az életemből az éppen aktuális tiszavirág életű kis sztárocskák zenei kiszolgálását! Sok sikeres, jó nevű zenekarban megfordultam mire eljutottam a Historicáig.

Azt szoktam mondani ha a Historicáról kérdeznek:
„Az elmúlt több mint 30 év alatt számtalan zenekarral, szólistával dolgoztam együtt zenészként koncerten és stúdióban, a zenei stílusok, illetve a tiszavirág életű, sztárok kísérése közötti évekig tartó bolyongás után, most itt vagyok a Historica zenekarban és úgy érzem - Hazaértem!”




Mik az alapelveid, alap gondolataid, amikor felveszed a hangszert? Gondolok itt arra, hogy mennyire tartod, vagy nem, korlátok között a játékod?

       Alapelv? Alapgondolat? Nem tudom, talán nincs is. De ha van is sosem fogalmaztam          meg semmilyen elvet, gondolatot arról, hogy miért „veszem fel” a hangszert. Csak játszom és ezzel remélem másoknak örömet tudok okozni és adni valamit, hogy kikapcsolják a szürke hétköznapok gondjait arra az időre legalább amíg a dalaimat hallgatják! Azért játszom mert szeretem a zenét, mert ez az életem, a munkám, a hobbym! Szerencsés ember vagyok!!Szavak nélkül mondhatom el az érzéseimet!
         Szerintem nem lehet korlátok közt tartani a gitárjátékot ha egy hangszeren keresztül próbálod elmondani azt amit érzel, gondolsz. Lehet, és kell is fegyelmezetten játszani de ha keretek közé zárod az érzést akkor az elhal! … és ha elhal akkor az a gitár nem fog „sírni” és        nem fog „nevetni”! Akkor egy darab fa lesz belőle... és ott vége is az egésznek!
       De ha a kérdés arra vonatkozik, hogy műfajilag tartom e kordában a gitárjátékomat akkor azt kell mondjam, hogy igen! Vannak bizonyos elkorcsosúlt zenei műfajok amihez soha nem            adnám a nevem, a tudásom, mert -nem csak számomra- értéktelenek! Vannak akiknek csak a pénz a fontos a zenéből ezért őket nem is nevezném zenésznek, inkább csak hangszertulajdonosnak!
Ők azok, akik kiőlték a zenéből az érzelmeket! Pont  azért mert sosem tudták azt megtölteni vele!

Apuka, Historica, ZZ TAP. Meghatározó pontja a hazai rockzenének. Milyen elvárásaid vannak magaddal szemben a zenekari munkádban?

           
Mindenképpen szem előtt kell tartani a zenekar stílusát mind zeneileg, mind szövegben, de bele kell tudni csempészni a saját világodat is a dalokba.
A zenekari munka egy nagyon összetett, bonyolult folyamat, hiszen több ember közös munkájáról van szó, ahol különböző emberi érzéseket, mondani valókat kell „összegyúrni”.
Az én munkám ebben a közegben leginkább a dalszerzés, hangszerelés.
Fontos elvárás a számomra a precizitás. A letisztult, kristálytiszta, érthető dallamok és szövegek egyensúlya, a gitárszólók dallamossága, ami szerintem egyáltalán nem az egy perc alatt lefogott hangok mennyiségétől lesz jó!
            De, hogy szélesítsem az elvárásaim körét,  nagyon fontos a zenekari munkában számomra a próbára való felkészült és pontos érkezés. A színpadon történő munka „közönségszórakoztató” jellege, hiszen mi zenészek szolgáltatunk míg mások szórakoznak, pihennek. Az egyhelyben álló, a közönségnek szinte hátat fordító előadó nem nyújt nagy élményt! Nem csak a zenekari munkához elvárásom a gyakorlás, fejlődés!

Teszel kitérőket más műfajokban, más formációkban?

            Természetes én is kipróbálok ezt-azt, de mint már említettem vannak bizonyos dolgok amihez sosem adnám a nevem! Alapjában gitáros vagyok, annak tanultam, de session zenész időszakomban basszusgitáron játszottam majd 20 évig! Az ország egyik legjobb basszusgitárosának tartanak a mai napig is! Volt a pályámban jó pár év amikor a Hungarian Pink Floyd Show zenekar szólóénekese és basszusgitárosa voltam.
Jelenleg van egy ZZ Top Tribute zenekarom a ZZ TAP formáció és basszusgitározom a Rolls rakcióban!
            Nos ez a három csapat a műfaji különbözőségei miatt a legjobb bizonyíték arra, hogy teszek kitérőket a zenében. Játszottam én már pop-ot, rock-ot, blues-t, megfordultam már esztrád zenekarban, és játszottam jazz-t is! Szóval sok mindent kipróbáltam már és biztos történik még ez-az a pályafutásom alatt!




Apuka, jöjjön a hangszer! Minden, amit a "cuccodról" megtudhatunk!

            Tipikus kérdés. Milyen cuccod van? Szerintem nem az a fontos, hogy milyen cuccod van, hanem az, hogy hogyan játszol. Gondolok itt arra, hogy -mások állítása alapján- az én kezemben a seprűnyél is megszólal! Nos, ebben persze van némi túlzás, de a lényeg azért benne van.
Volt már sok gitárom, pedálom, erősítőm és mindig azt szerettem amin épp játszottam, viszont  szinte mindig ugyan úgyan olyan „ízzel” szólt a hangszer a kezemben
            Az álmom viszont egy öreg Gibson Les Paul. Amin most játszom ha gitározok az egy Michael Kelly-féle Patriot Glory, amiből ez az egy van az országban! Pedálként egy Roland Boss GT6-ot használok abszolúte saját beállításokkal!
            Az erősítőm pedig a hangszer erősítők királya egy Laney Sound Supergroup 60-as, aminél jobbat még nem találtak ki! Na jó talán a Marshall JCM 800 - 1959 az jobb lehet!
Ha basszusgitározom, akkor ugyan ezt a Laney Sound erősítőt használom.
Azelött egy öreg Ampegem volt. A basszusgitárom pedig egy Ken Rose STB 5005, amihez egy Zoom BFX-708 effects processor-t használok, szintén saját beállításokkal.
            A pedálokban található gyári mintákat nem jók és „tömeghangzásúvá” teszik a gitárt.
A hangfal amiről ezek a hangszerek megszólalnak egy 4x12-es láda, de hogy milyen hangszórók vannak benne az titok! Hogy miért titok? Nos ugyan azt használom a gitárhoz és a basszushoz, így két különböző hangzásnak kell megfelelniük! ...és meg is felelnek tökéletesen!
Most esetleg lehet találgatni milyen hangszórók lehetnek benne!

Rövid kérdés, tervek!

           
A beszélgetés elején már említettem, hogy szeretném azt játszam amit én írok, amit én érzek, ami az én gondolatom. De mindennek megvan a maga ideje! Sok mindenkit „szolgáltam” már ezért most magamra gondolnék egy cseppet, ….és úgy érzem ez az idő elérkezett.
Ezért egy saját projekt létrehozásán dolgozom. A részletek még nem publikusak, de nem sokára minden kiderül!
            Közben készül az új Historica lemez is. Az ehhez kapcsolódó lemezbemutató koncert 2015. december 4-én, Budapesten a Club 202-ben kerül megrendezésre.
És még egy tervem van jövőre! 2016-ban leszek 50 éves és ezt egy „50-es Gönci” (utalva a pálinkára) születésnapi koncerttel szeretném megünnepelni. Ezen a koncerten a múltból, a jelenből és a tervezett jövőből szólanak meg majd dalok. Olyan előadókat hívok meg a fellépőnek, akikkel együtt muzsikáltam az elmúlt 35 év alatt.
Hirtelen ennyi, de tervek mindig vannak csak a megvalósítás is sikerüljön!

Apuka, nagyon sok sikert, és köszönöm a beszélgetést!




Köszönöm.

2015. június 5., péntek

Petruska András

Talán a legmaradandóbb élmény, amibe váratlanul fut bele az ember, és az ott marad belül. Visszagondol rá, mert szépet kapott, gondolatok születtek. Talán ez manapság az egyik legfontosabb dolog… . Petruska András gitárossal beszélgettem. András köszöntelek az oldalon, és köszönöm neked a győri koncertet. Jól látom a fent írtakat?

Úgy érzem, nálad célba értek a szándékaim, aminek nagyon örülök! Kár is lenne ezt elemezni, hogy miért, lényeg, hogy működik a dolog. Imádok zenélni, és ha mindezt megosztom a közönséggel, akkor a zene mögött megbújó emberi találkozás sem maradhat ki. Igyekszem tiszta fejjel megállni a helyemet ezen az úton, és eljuttatni azt az örömöt az emberekhez, amit nekem jelent ez az egész.

András kanyarodjunk a pályád irányába. Beszéljünk rólad!

Mindig is érdekelt a zene. Kisgyerek koromban az éneklés és a gitározás mímelése (teniszütőn!) ugyanolyan játék volt számomra, mint bármi más. Éppen idén 20 éve, 9 évesen kezdtem el gitározni tanulni Bussy Gábornál, akit a mai napig a mesteremnek tekintek. Kamaszkorom kezdete óta írok dalokat, azóta számolatlan zenekarom volt különböző műfajokban alternatív rocktól country zenéig, végül a minimalista megszólalás, az egy szál gitár-ének felállás lett az, amivel szélesebb közönséghez el tudtam jutni. Ez a "formáció" idén 5 éve tart, több, mint 500 koncerttel a hátam mögött, és a tavaly megjelent első, Metropolita című nagylemezemmel.

Bármerre nézünk az életünkben, mindig ott van az útkeresés. Egy zenésznél, egy gitárosnál ez talán kiemelten fontos pont. Hogyan alakult nálad az oldal?

Kisgyerekkorom óta az elsődleges fontosságú dolog számomra a dal, a második az ének, a harmadik a hangszerelés, a hangszerek közti kommunikáció, és csak ezután jön a gitár. Ennek ellenére gitárosként vagyok nyilvántartva a legtöbb ember zenei térképén, gitár-szakon tanultam a Kőbányai Zenei Stúdióban, valójában, mint láthatod, szinte minden más fontosabb számomra a muzsikában. Ez a fajta ellentmondásos viszonyom a gitárral akkor oldódott fel, amikor megismertem Tommy Emmanuel zenéjét, és úgy általában fingerstyle gitározás világát. Elég volt pár dalt meghallgatnom ahhoz, hogy rájöjjek, ez az én utam, hiszen ez semmi másról nem szól, mint egy teljes zenekari hangszerelés imitálása a gitáron. Csodálatos az érzés, amikor én magam is úgy érzem, hogy egy teljes banda vesz körül.
Természetesen nem csupán hangszeresként, dalszerzőként is folyamatosan keresem az utam, mitől válhat a zeném különlegessé, miért pont engem hallgassanak meg az emberek a sok ezer választási lehetőség közül. Ezt erőltetni nyilván nem lehet, hosszú évek alatt alakul ki egy unikális világ, mind zenei, mind pedig tartalmi értelemben. A Beatles-t és a 60-as évek rockzenéjét 8-10 évesen fedeztem fel, a fingerstyle-lal 20 évesen találkoztam, pár évvel rá felfedeztem a magyar népzenében rejlő lehetőségeket. Ezzel egyidőben nőttem fel, érzékenyen figyeltem az engem körülvevő világot, amik a dalokat inspirálták. Ez a "csomag" vezetett az első lemezemhez, de az út természetesen soha nem ér véget, csak győzzem erővel!

András nem tudom kihagyni a kérdést! Megjelent egy film. „Szent Gellért tér” címmel. Szokatlan, de ettől fantasztikus. Hogyan jött a képbe ez a forgatókönyv?

A szokatlan, de fantasztikus műveikről ismert The Soup alkotócsapatot kértem fel a klip elkészítésére. Elmondtam nekik a kulcsszavaimat, hogy mi motivál a zenélésben, miről szól a Metropolita című lemez, és ezzel a nem mindennapi ötlettel álltak elő. Az, hogy a klipben egy szál gatyában alvajáróként járom az éjszakai Budapestet, közben pedig rám ébred a város, kifordított, humoros formában adja vissza azt, ahogyan érzek a foglalkozásommal kapcsolatban. A dalaim témái, a megfigyelésem tárgyai a város, a benne élő emberek, de ebben a világban élek én is - egyszerre vagyok beavatott és kívülálló.



Gitarvilagok.com. Fontos pont! Hangszereid, a hang! Beszéljünk erről most!

Amikor a hangzásomhoz szükséges eszközöket kiválasztottam, két kényes kérdés mentén gondolkodtam. Az egyik az volt, hogy az akusztikus gitár kierősítve is hasonlítson a természetes megszólaláshoz, a másik pedig az, hogy ezen túl is menjen - elbírja a dinamikus, perkusszív játékomat, és úgy legyen eq-zható, hogy olyan érzésem legyen, mintha egy zenekar szólna.
Annak ellenére, hogy sosem akartam "lenyúlni" a hangzását, utólag evidens módon a Tommy Emmanuel által híressé tett Maton EBG808TE elektroakusztikus gitár lett a fő hangszerem. Az enyém egy 2010-es modell, és az azóta eltelt években kicsit módosíttattam rajta, így például a pickup is a legújabb, AP5Pro névre hallgató rendszer, nagyjából az egész színpadi hangzásom leglényegesebb pontja. Ez 6 külön piezóból álló, remekül eq-zható rendszer, ami szerintem a világon egyedülálló mértékben viseli el a dinamikai különbségeket. És persze tartozik hozzá egy beépített mikrofon is, ami veszi a hangszer testének a zajait, ezáltal is természetességet kölcsönözve a kierősített hangnak. Teljes mértékben ez az álomhangszer a színpadi megszólalásban, azonban stúdióban, vagy akusztikus környezetben mást használok, attól függően mit kíván meg egy adott dal. Sikálni természetesen Martin D-28-on szeretek a legjobban, balladisztikusabb játékhoz pedig vagy John Pearse folkhúrral felszerelt klasszikus gitárt, vagy Burghardt Géza fingerstyle-ra alkalmas modelljét kölcsönzöm, nagyon kedvelem a klasszikus és a fémhúros gitárok hangzása közti átmenetet.

Szólókarrierem kezdete óta AER erősítőket használok, folyamatosan kísérletezem, melyik áll a legjobban a zenémnek, most épp egy Domino3-ast használok. Nagyon konkrét, erőteljes hangot ad a gitárnak, annak ellenére, hogy akusztikus zenészeknek lett kitalálva, igazi rock and roll cucc. Az erősítő és a gitár között használok egy ún. Colourizer előfokot - szintén az AER jóvoltából - hogy még természetesebbé varázsoljam az erősített gitárhangot. Ezt egyébként afféle "térfogat növelőnek" is használom; a preampból és az erősítőből is megy ki egy-egy jel a keverőbe, a kettő keveréke, a köztük lévő fáziskülönbségek okán pedig valóban még nagyobb hatást kölcsönöz az egy szál gitárnak. A vicces az egészben az összes szembejövő hangszínszabályzó középen áll a rendszerben, nem kell nyúlnom semmihez, és kész a hang!
Ezen kívül már csak egy ventillátorra van szükségem, és mehet is a koncert. Ez utóbbi preferenciámat sokan kinevetik, vagy allűrösnek tartják, de az az igazság, hogy fontos. Nem csupán azért, mert a túlságosan erős izzadtságom zavarja a komfortérzetem (mellesleg öli a húrt), hanem az adrenalint is teljesen rossz irányba tereli, egyszerűen nehezebb koncentrálni ekkora hőtermelés mellett., egyben elég kimerítő is. Amióta használom a ventillátort, sokkal nyugodtabb, fókuszáltabbak az előadásaim, divatos kifejezéssel élve, többször kerülök a flow állapotába.

Személyeskedés nélkül. Elégedett vagy a jeleneddel?

Határozottan. Van egy s más mögöttem, és bőven van kilátásom előre is mind szakmai fejlődés, mind pedig a karrier tekintetében.

András, végezetül. Terveid!

Jelenleg a zenei gondolkodásom nagy részét a 2. lemezem írása és készítése foglalja le. Adtam magamnak az egészre egy évet, tehát nem sietek, de egy határozott tempóban dolgozom. Most lazának és könnyednek érzem ezt a folyamatot, igyekszem kiélvezni a komponálásban rejlő kihívásokat, és a stúdióban való szüttyögést is.

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017

www.gitarvilagok.com

2015. május 30., szombat

Dave Hanson



Dave Hanson Lead Vocals & Guitar, Dave Hanson Band. First, I congratulate on your music! You have found the best way what shows us – yes, there is a band what gives the beauty to world. Thank you very much in the name of Hungary! So, Dave, could you say something about yourself? 

Thank you Udy! Well Dave Hanson Band is a relatively new group, but I have worked as a musician for a long time. I used to play in a band called The Dunwells and we had some success in the USA. We had a top 40 single called I Could Be A King, and also performed on the famous late night TV Show “Tonight Show With Jay Leno”. I Left the Dunwells last year and formed Dave Hanson Band with a bunch of old friends from my own town of Leeds, UK. 

What does your band – Dave Hanson Band – mean for you? 

I wanted to create a band with a cool and groovy sound, as i’m greatly influenced by JJ Cale who was the master at that! It’s an important thing for me with this band that the music takes centre stage. The quality of the songs, the quality of the musicians. I wanted to make something that sounded cool and modern, but also had a timeless quality to it. That would stand up against all the classic records that we all know and love. I think we’ve achieved that with the new Album. 




Dave, what do you take for important in your way of music? 

Like I said the quality of the songs and performances are important to me. I wanted to create a record where the songs have been played live by real musicians, rather than programmed into a computer. We decided to record to analogue tape in order to achieve that and in turn I think we’ve created something very organic. 

Will you plan turning somewhere with your band? Style, sound for example. I very hope no!

I’m always keen to progress and develop the sound of the band. I feel with the new songs I’m writing that we’re going more into a funky, soulful style and maybe a hint of psychedelia. But there is always that bluesy style of guitar playing I seem to find myself comfortable with! 

If I looking for a great band, I have to sink into the underground. This is a wrong way, unfortunately. Are you luckier in England? 

Not really. It’s truly a struggle for new artists to break through. I always laugh that I picked up a guitar to become a musician, but I spend more time on the computer tweeting about the it nowadays than I do actually playing the guitar! 

Finally, Dave, could you say something about your plan? 

Well we have an EP of four songs coming out in the Summer 2015 entitled “New Tricks”. We have a full album of material recorded so will be aiming to release that later in the year. All our music is access able via our website www.davehansonband.com - we’re already getting some good tour dates in the UK and are planning to stretch out into Europe and the USA at some point too.


Dave, thank you very much this interwiev, and I am very lucky man that I make it with you! Have great time!!

Udvardy Udy Zsolt
0630 2261017
udy@gitarvilagok.com