2017. november 13., hétfő

Horváth Imre, gitáros


Horváth Imre, gitáros. Mindig nagy tisztelettel néztem olyan zenészekre, akik hozzátesznek, formálják a világ zenei életét. Ez csak úgy történhet, ha az eszköz, amit hangszernek hívunk beszél. Bármely technikát teszünk is mellé, a gitáros mondanivalója csak akkor lesz érthető, ha nagyon megtanulta a zene nyelvét. Imre nagyon köszönöm a lehetőséget. Nem kezdhetünk mással, mint hogy ismerkedjünk meg Horváth Imre gitárossal! Beszélnél pár mondatban magadról?

Horváth Imre vagyok, 58. éves. Tatán élek a feleségemmel családi házban, két felnőtt lányom külön él.  A helyi Bridgestonban dolgozom, mint gépbeállító.Alapszakmámat nézve gépszerelő vagyok, az idők során   logisztikai ügyintézőként  közép és felsőfokú  végzettséget szereztem. 16 éves korom óta gitározom,kisebb,nagyobb megszakításokkal.

Nagyon letisztult, és abszolút érthető a játékod. Melyek azok a műfaji, technikai irányok, befolyások melyeket beengedsz a gitáros világodba?



Mindent meghallgatok ami érdekel, ami zeneileg megfog,  természetesen  a gitárzenét szeretem a legjobban.  Szeretem a filmzenéket, a  progresszív rock zenét, kedvenc együttesem a Dream Teather. Gitárosok közül hazai pályán Jónás Tamás gitárzenéjét nagyon szeretem,csodálatos zenét csinál Tamás, de Lukács Petyát, Alapi István gitárjátékait is szeretem.Sokat hallgatom: Marco Sfogl, Rick Graham, Al Joseph, Joe Satroani, Steve Vai, John Petrucci,Vinnie Moore,Gary Moore stb..sorolhatnám akár órákon keresztül.Szívesen hallgatok még dzsessz zenét pl: Larry Carlton, Martin Miller, vagy Snétberger Ferencet is.

Mint általában, minden területen, lassan a fő probléma, hogy az információ – zenei – dömpingből, hogyan szedegessem ki azt, ami nekem jó lehet. Könnyű teljesen fals irányokba elmenni. Gondolok itt a gyakorlás, a zeneszerzés, ill. magára a játékra is. Hogyan történik ez nálad?

Gyakorlás! hmm… amire mindig kevés időm van. Nagyon szeretek gitározni. Általában autodidakta módon tanulok, internetről, és a hallott zenékből gyűjtök inspirációkat. A zeneszerzést ötletszerűen csinálom,jönnek az ötletek és megpróbálom őket megvalósítani. Logic Pro X zeneszerkesztővel dolgozom, nagyon jónak tartom ezt a progit mert jól lehet vele szerkeszteni zenét, különösen előnye a dobszerkesztés.

Zenekar. Valahogy mindig az érzésem az, hogy azért a zenekar, a zenésztársak inspirációja mindig egy fontos pont. Imre, zenekar témában mi lenne a jelen?

Zenekarban még fiatalabb koromban játszottam de aztán mindig közbejött valami ami miatt abbamaradt az egész,pedig egész jó számokat írtunk,sajnos ennek a zenekarnak akkor lett vége mikor elvittek katonának. Mindig is szerettem volna összehozni egy jó zenekart, azonban a jó zenekari szereplésnek több összetevője van.  Egy jó zenekar esetében sok múlik a muzikalitáson,a szerencsén és az emberi viselkedésen,hogy jönnek ki egymással a tagok. Vannak barátaim akikkel a mai  napig is összejövünk "jammelni", zenélgetni. Szerencsés vagyok, mivel a vőm is zenél, bassz gitáron és tubán is  játszik a Katona Zenekarba.Lányaim szintén zenészek,hegedű tanár mindkettő, szimfonikus zenekarban is játszanak.Én meg itthon írom a számaimat,  az elképzeléseimet próbálom megvalósítani.



A házi stúdió építés piaca végtelen. Engem a „miértek” érdekelnének. Miért ez a Laney, vagy miért az a Line6 kapott szerepet a stúdióban?

A Laney csöves erősítőknek mindig is tetszett a hangja, főként a TT 50-nek ami manapság egy modernebb hangzásvilágú erősítő. Volt már torzító, kompresszor, reverb, delay, amit összeraktam magamnak kisvasútnak, a hangja is tetszett, de a multiprocesszor effektek  jobban vonzottak,  érdekelt hogy milyen hangzást lehet kitekerni belőlük. Persze meg pénz kérdése is,minden gitárosnak az álma egy jó cucc.

Imre, beszélnél pár szóban arról, hogyan jött képbe az „SG Gitáverseny”?

Az SG gitárversenyt a Facebookon pillantottam meg teljesen véletlenül. Előzőleg nem tudtam róla, egy versenyző aki felkeltette a figyelmemet ekkor vettem észre a versenykiírást. Gondoltam benevezek, mivel jelenlegi állapotom miatt  több időm van zenélgetni.Szeretem a kihívásokat. A versenyek során szerzett tapasztalatokból sokat lehet tanulni. Érdekel hogy mások hogy játszanak hisz ezért csodálatos ez a gitárzene, annyiféle stílus, annyiféle megszólalás, annyiféle hangzás ami nagyon érdekessé és izgalmassá teszi az egész gitározást.

Végezetül, a terveidről!

Tele vagyok tervekkel, rengeteg zenei ötletem van amit szeretnék még  megvalósítani. Most készül a 2.  CD-m amit megpróbálok tökéletesíteni,  zeneileg és hangzásban is.Még a videók készítése van terveim között, valamint saját magam képzése.Számomra nagyon fontos a technikai dolgok gyakorlása,elsajátítása, amire nagyon kevés időm van mert a számok írása szerkesztése nagyon sok időt vesz igénybe.

Imre, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok neked a továbbiakhoz!

Köszönöm

2017. november 1., szerda

Hendrix Project



Hendrix Project. Nagy tisztelettel nézek azokra a zenészekre, zenekarokra, akik képesek belépni Jimi Hendrix világába. A gitáros játéka egy olyan teret ad, ahol csak azok boldogulnak, akik szívüket, lelküket beleteszik. Máskülönben nem fog jól szólni, nem fog mondani semmit, nem kap értelmet az örökség. Nem mellesleg technikailag is egy döbbenetes történet Hendrixet játszani. Szóval a rövid véleményem, a Hendrix Projekt tökéletesen otthon van a gitáros világában.

Köszönöm a triónak, hogy elfogadta a meghívást. Nos, vagy nem lehet, vagy baromi véletlen, hogy a Hendrix Project megalakulhatott, mert Hendrixhez csak úgy nem lehet nyúlni. Beszéljetek róla, hogyan kerültetek ennyire közel a gitároshoz?

Tomor Barnabás: Nálam ez a Hendrix-mánia úgy 6-7 osztályos koromban kezdődött. Egyre csak fokozódott, főleg akkor, amikor a jazz-rock zenékre is nyitottam.
Molnár Dániel: Én személy szerint egészen fiatal korom óta rajongtam Hendrixért, ami az idő múlásával egyre csak erősödött. Világ életemben vágytam rá, hogy legyen egy banda, amivel kizárólag az Ő számait játszuk. Szerencsére ez a srácokkal összejött, ráadásul „autentikus” trió formában, ami külön öröm.
Lamm Dávid: Kamaszkoromban kezdtem el hallgatni egy barátom hatására és azóta is hallgatom.





Akkor beszéljünk a Hendrix Projectről!

Lamm Dávid: Barna hívta életre ezt a triót, amit nagyon jó ötletnek tartottam akkor is és most is, ugyanis mindhárman más zenei környezetből érkeztünk és ez izgalmassá teszi a közös játékot. Dani legmeghatározóbb irányultsága a blues zene, Barnát leginkább “mindenevőként” definiálnám, ami rám is jellemző, de az én életemben a jazz a legmeghatározóbb. Ennek a három zeneiségnek a közös metszete (többek között) ez a Hendrix dalokat játszó trió.
Tomor Barnabás: 2011-ben már játszogattunk együtt, de 2013-tól kezdtünk el Hendrix műsor játszani és a triót nem egy emlékzenekarként felfogni. Danival már 2008 óta ritmusszekciós társak vagyunk és tudtam a fanságáról, Dávidot meg felvételről hallottam Hendrixet játszani, aztán az első együttjátszásoknál is toltunk pár dalt, tehát a közös nevező biztosítva volt. Próbáról-próbára, koncertről-koncertre formálódik a műsor, teret adva az improvizációnak, viszont igen hamar ráérzünk a „végleges” formákra és időnként bővítjük a repertoárt, hogy mindig izgalmas legyen a Hendrix-szel való foglalatoskodás.


Fontos pont! Az aktualitásokról!


Molnár Dániel: Minden koncertre nagyon készülünk. A tavalyi nagy sikerű „Hendrix 74” után idén aktuálisabb a „Hendrix 75”, amit a tavalyihoz hasonlóan igyekszünk színvonalasra megcsinálni, izgalmas vendégekkel. Ezt a koncertsorozatot Barna találta ki, ráadásul Hendrixet játszó zenekarok körében a jó példa ragadós lett és más is csinál már ilyen koncertet, ami merőben más felfogás a miénkhez képest, ezért is érdekes.
Tomor Barnabás: Amit már Dani is említett, tavaly elkezdtünk egy olyan koncertsorozatot, hogy minden év novemberében, Hendrix születésnapja környékén tartunk egy nagyobb megemlékezést vendégekkel kiegészülve, melynek a Muzikum ad otthont. Idén jubileumi a szám, amit négy nagyszerű közreműködővel ünneplünk: Tóth János Rudolf (gitár, ének), Szász Feri (gitár), Kardos Dániel (gitár) és Keszei Krisztián (gitár). Novemberben két vidéki városba is elmegyünk a műsorral, a soproni Bugócsigába és a kapuvári Shop-Stop-ba. Közben szerveződnek a klubkoncertek és remélhetőleg a fesztiválos kiruccanások is. Nagyon szeretünk minden méretű színpadon játszani.  


Lehet tanulni, meg lehet tanulni ezt a világot, vagy azért ennél többről van szó?

Molnár Dániel: Szerintem csak simán nagyon kell szeretni. Hendrix zenéje olyan, amihez sokféleképpen hozzá lehet nyúlni. Az eredeti megszólalást lehetetlen - és szerintem nem is érdemes - reprodukálni, de rengeteg „lehetőséget” rejt, így nagyon színes dolgok is kijöhetnek (és ki is jönnek), amikor valaki elkezdi feldolgozni az életművet.
Lamm Dávid: Mindent meg lehet tanulni, azt hiszem, de a trió különlegessége abból fakad, hogy amellett, hogy gyerekkorunk óta szeretjük és ismerjük ezt a világot, igyekszünk a saját ízlésünk és zenei irányultságunk szerint előadni ezeket a dalokat, ahelyett, hogy egy kópiát
próbálnánk meg létrehozni. Hendrix zenéjének egyik zseniálitása pont az, hogy nagyon sokféleképpen értelmezhető, interpretálható.
Tomor Barnabás: Tanulni lehet és kell is sok szép dolgot, de Hendrixet főleg érezni kell. Nekem Ő olyan, mint egy különálló „műfaj” vagy inkább „világ” a zene színes univerzumában. Engedni kell, hogy átjárja az embert, mindeközben rengeteget ad és közel visz a lényeghez. Én úgy érzem, hogy az első lemeze óta a hozzáállás a jazzben is megváltozott.

Azt mondják – hm.... – bluest „könnyű” játszani. Hallgatva Titeket inkább a könnyedén, finoman, és a blues lehetőségeinek tökéletes kihasználására tudok gondolni. Hogy látjátok ezt?





Lamm Dávid: Jól játszani bluest is ugyanolyan nehéz mint bármi mást. Én úgy látom, hogy a fent említett zenei sokszínűségtől izgalmas ez a felállás.
Molnár Dániel: A „bluest könnyű játszani” az egyik kedvenc véleményem. Játszani könnyű lehet egy 6-8ados bluest, vagy shuffle-t. Jól játszani már kevésbé egyszerű. Aki bármire azt mondja, hogy „jajj, ezt nagyon könnyű játszani”, az vagy nagyon slendrián, vagy csak simán azt sem tudja, mi fán terem a műfaj.
Tomor Barnabás: A zenében nem az a lényeg, hogy könnyű-e vagy nehéz-e játszani, hanem a műfajokkal eltöltött idő, a fejlődés (gyakorlás) és az ösztönös ráérzés elegye. Mindenki más és másban érzi jól és otthon magát és vannak olyanok, akik sosem éreznek rá pl. a blues-ra, de attól még tudnak szabályosan blues-t játszani. A blues „sunyi” módon beül a rá fogékony és érzékeny kamaszok fülébe, és aki nem csak a nagy megfejtések híve, hanem érzelmi játékos is, annál be is talál, hallható lesz a játékában és zenéjében.

Apropó, Hendrix blues gitáros volt szerintetek?

Lamm Dávid: Mindenképpen a blues képezte zenéje alapját, de annyiféleképpen újította meg a műfajt és a gitározásról addig alkotott képet, hogy semmiképp sem nevezném “csak” blues gitárosnak.
Tomor Barnabás: „Mindenféle” gitáros volt. J Úgy is mondhatnám kiváló gitáros és mindemellett nagyon jó zenész és dalszerző. Korának nagy üstököse, ahogy szokták mondani.
Molnár Dániel: Hendrix az Hendrix volt. Ő saját magát blues gitárosnak tartotta, de gyakorlatilag minden dimenziót újra felfedezett (egyes dimenziókat elsőként).


Lehet, hogy egy picit ellentmond az eddigi kérdéseknek, de Jimi Hendrixhez kötődni, nem jelent egyfajta korlátot is, és most messze nem egy negatív vonalra gondolok.

Lamm Dávid: Annyiban jelent korlátot, hogy az ő dalai képezik a műsorunk alapját, de mivel annyi egyedi megoldás kínálkozik ezekben a dalokban, nem érzem, hogy be lennénk szorítva bármilyen jellegű elvárás rendszerbe.
Tomor Barnabás: Ha az önmagam fejlődését nézem, nekem semmilyen korlátot nem jelent, sőt felszabadít, valamit megindít bennem és mindig új dolgokat fedezek fel a dalok hallgatása/játszása közben, persze utána is dolgozik bennem, tehát inkább megmozgat. Nagyon jó hatással volt/van rám Hendrix, a jazz és a számomra kedves műfajok bennem való keveredése, letisztulása, stb…

Beszélhetnénk arról is hogy a gitáros világán kívüli munkáitok hogy állnak?

Molnár Dániel: Én személy szerint nagyon sokat játszom Barnával különböző felállásokban, immár 10 éve, aminek nagyon örülök. Mindig van valami izgalmas feladat, koncert amire nagyon készülünk, ergo elfoglaltság van bőven. Ezen kívűl szintén közel 10 éve játszom Pribojszki Mátyás zenekarában, a Pribojszki Band-ben. Rengeteget járunk külföldre, valamint itthoni fesztiválokon is rendszeres fellépők vagyunk. Szeretem mert jó banda, de ami még fontosabb: baráti társaság. Jövő év elején - ha minden igaz - felvesszük a soron következő lemezt. Egyéb formációkba is be-be szállok, valamint ha hívnak helyettesíteni, akkor szívesen megyek, ha időm engedi.
Lamm Dávid: Kanizsa Ginával, a kiváló énekesnővel duó és quartet felállásban játszom sokat, ezen kívül készül “delalamm” nevű formacióm második lemeze és sokat zenélünk egy másik fantasztikus énekesnővel, Pandzarisz Dinával. Mindezek mellett hetedik éve tanítok a felsőörsi Snétberger tehetségközpontban.
Tomor Barnabás: A kedves érdeklődök a weboldalamon minden régi és aktuális történést megtalálnak: www.barnabastomor.com




Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a Hendrix Projectnek.

Köszönjük.

2017. október 21., szombat

Muck Éva, basszusgitáros



Muck Éva basszusgitáros. A gitárvilágok bármely formájában előbb vagy utóbb, de kikötök a basszusgitárnál. Érdekes a hangszer, mert hogy igazán éljen, mozogjon a zenében, nagyon nem mindegy kinek a kezében van. Éva játékát látva, olyan kifejező erővel találkoztam, ami nekem nagyon közel tudott jönni. Gratulálni szeretnék neked a Gitarvilagok.com stáb nevében is.

Nagyon szépen köszönöm!

Éva, szeretnélek a pályádról kérdezni, és mond el, hogyan „találtad” meg a basszusgitárt?

Tinédzserként választottam egyfajta lázadásként a basszusgitárt, második hangszerként a klasszikus zongora mellé. A lázadás hamar átalakult szenvedéllyé, amelyben erősen közrejátszott az, hogy Szappanos Gyuri „Szapinál” kezdtem el tanulni. Évekig tartó motiváló és lelkesítő órái ösztönöztek a gyakorlásra. Sokat köszönhetek neki.

Kapcsolat a klasszikus muzsikával. Mennyire engeded közel a saját stílusodhoz, zenei elképzeléseidhez a klasszikusokat?



A saját számaim nem tartalmaznak klasszikus elemeket, de a nemrég megjelent „Bassology” albumomon például eljátszom egy Bach szerzeményt. Szeretem a klasszikus zenét, nyugtató érzés visszaülni a zongorához, és klasszikus darabokat játszani. Ez egy örök hobbim marad.

Pontosíthatom, ha gondolod, melyik műfajokat, játék stílusokat érzed igazán közel magadhoz?

Örökölten funky-függő vagyok. Ezen kívül, ahogy az albumomon is hallható, közel állnak hozzám a soul, hip-hop, jazz stílusok is. Viszont, ha zenehallgatásról van szó, akkor mindenevő vagyok.

Éva, azt nem lehet nem észre venni, hogy nagyon határozott a zenei világod. Bele tudod ezt illeszteni ezt egy zenekari környezetbe? Fontos ez az egyensúly neked?


Saját projektemben demokratikus zenekarvezető vagyok. Én szervezem a próbákat, általában az én elképzeléseim szerint játsszuk a számokat. 

Emellett a zenekar tagjaival együtt is ötletelünk, minél több a 
kreatív ember egy helyen, annál jobb lesz az eredmény. 

Ha helyettesítek egy zenekarban, vagy kísérek, akkor inkább alkalmazkodom, hiszen nem rólam szól a buli. 

Apropó zenekarok, beszéljünk most róluk!

Jelenleg trió felállásban játsszuk a saját számaimat, különböző felállásokban. Az idei Budapest Music Expo –n például Géczy Viktor gitárossal, és Fekete János „Jammal” dobos – beatboxerrel álltam az Audmax színpadán, de a műsor megszólalt már billentyűvel és akusztikus dobbal is. Legközelebb november 4-én hallhattok apukám Groupensax nevű zenekarában basszusgitározni Kakucson, illetve november 18–án Székesfehérváron fogok játszani a Szabadmű-velődés házban Viktorral és Jammal. A jövőben szeretnék egy olyan zenekart is összehozni, ahol nem a basszusgitár van a középpontban, hanem a klasszikus kísérő funkciót tölti be. Itt már énekes is tagja lesz a zenekarnak. Alig várom a közös munkát, szeretem a változatosságot.

Éva, következzen az elmaradhatatlan kérdés. Hangszerek!

Egy Fender Squier Precission basszuson kezdtem el tanulni. Nagyon szerettem. Azóta egy Marcus Miller Sire V7 –el bővült a készletem. Tipikus Marcus Miller sound megvan benne – sok magas, sok mély – élvezet rajta játszani.

Végezetül, célok, tervek világa!

Most egy ideig elvagyok a projekjeimmel, szeretnék minél többet játszani velük. Ezen kívül még jó sok gyakorlás vár rám, szeretnék fejlődni a basszusgitározás terén.

Éva, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz!

Köszönöm.

A "Bassology" elérhető:


1. Born Free
2. Hypnose
3. Bring that Beat back
4. It’s Miller Time!
5. Bilbao
6. Dune Tune
7. Mark King Style feat. Jammal
8. Crosstown Traffic
9. Cello Suite No.1 



2017. október 13., péntek

Erdős Csaba, basszusgitáros, Bicska


Erdős Csaba, basszusgitáros, Bicska. A győri A BETON – erről egy kicsit később – stúdióban, egy nagyon jó koncert után kerestem Csabát. A zenekart alkotó zenészek, önmagukban is jelenségek. Kőkeményen játszottak, és minden egyes hang a helyén volt, átjött. Az összképben volt egy, ami nekem nagyon lejött az Csabi basszusgitározása, és a színpadi jelenléte.

Csabi, köszönöm, hogy időt szakítasz ránk és nem is kezdhetünk mással, honnan jött a basszusgitározás? ... mert valamit nagyon megtaláltál!

Én köszönöm az érdeklődésed.1996 óta gitározom. Tinédzserkoromban az egyik barátom tesójának volt egy basszusgitárja, amit kipróbálhattam, Ő mutatta meg a kezdő fogásokat, pengetést… azonnal beleszerettem a gitár hangjába. Dévaványán (szülőföldemen) a 2000-es évek elején még pl.: Laskai Viktorral (a mai SuperStereoval) és Horváth Istvánnal (a hajdani Blind Myself, most pedig a PMA gitárosával) játszottam. A gitár és az élőzene iránti rajongásom azóta is töretlen.



Melyik műfajokban érzed magad igazán otthon, és miért?

Ha zenekarról van szó, egyértelműen hardcore-punkot mondanék, mert ez áll legközelebb, hozzám, ez vagyok én, ezt játsszuk, így élek. Ha viszont egyedül gitározom, akkor teljesen improvizatív, metal,funky…stb, ami jön.. Nem szeretem a kötött dolgokat, hogy Gyula barátomat idézzem: „Ez punk b.meg, nem kell skálázni”...

Adnál pár tanácsot azoknak, akik úgy döntenek, hogy a basszusgitározás felé fordulnak?

A hangszer iránti lelkesedés, szeretet a legfontosabb, gyakoroljanak, amikor csak lehet, és fejlesszék magukat, ne legyenek lusták, mint én. 

Apropó, fontos! A zenélés sajátossága a folyamatos fejlődés, mert különben zsákutcában marad az ember. Csabi, milyen fő irányokat veszel, amikor gyakorolsz?

Egyrészt próbálom magam szinten tartani, mert ha nem gyakorlok, azt hamar észreveszem. Másrészt már lassan egy évtizede célul tűztem ki, hogy megtanulok normálisan sleppelni, de még a mai napig hadilábon állok vele, s ezt próbálom folyamatosan fejleszteni, gyorsítani.

Elmaradhatatlan kérdés, a cucc! Professzionális a megszólalás. Beszélnél a hangszerekről?

Gitárjaim: Ibanez Roadstar II, ami egy 83-as Japán modell EMG aktív pick up-pal szerelve és egy Fender Jazz Bass American Special.
Erősítőm: Aqilar AG 500 fej hozzá egy Trace Elliot GP 11 előfok.
Ládák: Gallien Krueger 210 RBH és egy 410 SBX Plus.
Ezeket használom, és nem hiszem, hogy a közeljövőben változtatni fogok a felálláson, mert nagyon meg vagyok velük elégedve. 

Térjünk rá az A BETON-ra (www.abeton.hu). A komplexum munkatársa vagy. Beszélj a munkádról!

Igen, megnyitása óta főállásban erősítem vagy gyengítem -  ezt nem tudom J - az A BETON csapatát. Nagy Gyula és felesége, Török Alice tulajdonosok és egyben nagyon jó barátaim kértek meg, hogy dolgozzam náluk/velük recepciósként. Szerencsére ez egy olyan környezet, amit imádok és nagyon sok jó fej és színes egyéniséggel ismerkedtem itt meg. Megpróbálunk minél jobban részt venni a győri- és környéki zenei életben. Különböző koncertekkel, koncertszervezésekkel, kiállításokkal, rendezvényekkel, összejövetelekkel próbálunk egy jó közösséget kovácsolni, és igyekszünk segíteni a nálunk próbáló zenekarokat, amiben csak lehet.


Mesélnél a zenekarról?

A jelenlegi felállás kb. ¾ éve alakult ki, és a tagok elég jól kivették részüket a zenei életben, mindegyiküknek volt/van zenei múltja/jelenje.
A gitárosunk Tesóm, Attila (Muhar), akivel szerencsére egy zenei ízlésünk van, ugyan azokon a zenekarokon nőtünk fel, ami most, hogy együtt játszunk, nagyon sokat számít. Benne megvan az a szorgalom, ami belőlem hiányzik. Ezt megelőzően a DNS-ben, Grow Up Fuck It Up-ban és a 30ST-ben játszott, egyik alapítótagja volt a Bicskának is.
Kis Dani, a dobos a Nixon nevű skate-punk zenekarban dobolt most nálunk erősíti a csapatot, egy magabiztos hátteret biztosít energikus játékával.
Balogh Sándor, az énekes, aki miatt szerintem hiteles lesz a zenekar, egyenes, mint a mártogatott gyertya. Emellett gitározik a Freedom is A Lie-ban, és dobol a Vorgär-ban.
Én pedig rengeteg zenekarban játszottam már, mint pl.: Kevés, Prime Cuts, Grow Up Fuck It Up...stb.
Bicska stílusa crossover egy adag a magyar hardcore jellemző stílusjegyekkel,ez főleg az új számokon lehet észre venni.
Nemrégiben jelent meg az első EP-nk, amit az A BETON-stúdióban vettünk fel és a Drinkin Beer In Bandana Records gondozásában jelenik meg.
Csabi, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz!

Nagyon megtisztelő volt a felkérés, köszönöm szépen!


2017. augusztus 15., kedd

Rónai Zsolt gitáros, zeneszerző, VIBE



Rónai Zsolt, gitáros. Ahogy a beszéd érthetővé válik, ha jó a mesélő, úgy válik érthetővé a zene, amikor Zsolt játékát hallgatom. Igen, ez mérhető! Zsolt ezt a nagyon fontos jellemzőt használja, ami kiváló játéktechnikával párosul. Nagy tisztelettel köszöntelek, a Gitarvilagom.com -on. 

Sziasztok és köszönöm a megtiszteltetést, hogy velem készítesz interjút.



Nem is kezdhetjük másképp, ismerkedjünk meg Rónai Zsolttal!

Igen, ez nem olyan egyszerű, azon oknál fogva, hogy én is ismerkedem magammal folyamatosan. Ami a gitározást illeti, kicsit későn kezdtem el a hangszerrel foglalkozni, kb 18-19 éves lehettem. Már régóta elkezdtem hallgatni zenéket, főleg Chris Rea zenei világa volt az első komoly hatás. Egyik iskolatársam behozott egy nejlonhúros gitár, és elkezdett rajta játszani nagyon egyszerű akkorbontásokat, C-Am-F-G és annyira megtetszett az egész, hogy már délután nálam volt a gitár, és órákat töltöttem vele. Volt olyan rendes és kölcsönadta pár napra. Aztán azon a gitáron játszottam egy évig, de kb. 400 napig biztosan. Utána elmentem Andrásik Remohoz, és ő lefektette a gitározás alapjait, elméletét, technikáját. Kb. két évet jártam hozzá, majd utána bekerültem egy country zenekarba, majd saját zenekart is csináltam, közösen szereztük a számokat. Felpörgött minden, jött a koncertezés, próbálás, zenekarok, szóval belecseppentem a jóba. Volt néhány év mikor kicsit háttérbe szorult a gitározás, legalábbis olyan szinten, hogy nem igazán gyakoroltam, új dolgokkal sem foglalkoztam, persze zenélni mindig zenéltem, csak nem vettem „komolyan”, legalábbis fejlődés szempontjából. A zeneiskola nálam kimaradt, szóval legfőképpen a zenésztársaktól szereztem be a tudás morzsáit. Az utóbbi két évben ismét belendültek a dolgok, elkezdtem komolyabban foglalkozni a zenéléssel.

Nem nagyon tudom stílusok közé szorítani a játékod. Melyek azok a hatások, zenei irányzatok, melyek közel vannak hozzád? Esetleg úgy gondolod, hogy meghatároznak valamit a saját gitárvilágodban?



Hát valahogy úgy alakult, és ezzel nem én vagyok az egyetlen, hogy nekem a blues-os fikcsik jönnek be, a nyújtások, a torzított sound, delay-el, reverb-el, szóval a blues íz ami meghatározó. Nyílván egy csomó minden más is érdekel, például latint is játszom egy trióval, ott akusztikus gitározom. Mostanában a jazz is érdekel, harmóniákra mit lehet, mit nem lehet játszani, aztán végülis a nagyok szerint mindenre mindent lehet, csak ugye nem mindegy az ízlésesség. Az is tetszik a jazz-ben, - ami szerintem inkább egy zenei felfogás, mint egy stílus -, hogy nagy szabadságot ad, és ha ügyes az ember akkor intelligens és ütős szólókat lehet játszani, saját megközelítésben. Ezt a felfogást minden zenében lehet használni, kinyitja a fület rendesen. Meg mostanában azt vettem észre, hogy minden bulin valami újra rájövök, kis apróságra, amit le is írok papírra, így jobban tudatosul.

Zsolti, ami elsőre megfogja az embert, az a hihetetlen letisztult játéktechnikád. Nincs sallang, felesleges villogás. Saját stílus. Minden zenész álma ez. Hogyan alakult ez nálad, hogyan alakítottad a saját stílusod?

Hát köszönöm, hogy így érzed, ennek örülök, mert tényleg ez az egyik célom. Vagyis az, hogy sajátságos stílusom legyen, és ha ezt már többen így gondolják, akkor lehetséges, hogy jó úton vagyok. Önkritikus vagyok és a letisztultságomon és a játéktechnikámon tudok mit kifogásolni, de ez „csak” annyi, hogy napi szinten kell gyakorolni és foglalkozni a gitározással és a zenével, igyekezni kell mindent megtenni az ez irányú fejlődésért. Folyamatosan próbálom az improvizációimat tudatosan kezelni, előbb említettem, hogy egy csomó mindenre rájövök szépen lassan, ez erre is vonatkozik. Szerintem ez nagyon izgalmas téma (az improvizáció), főleg úgy, hogy másokkal együtt csinálod, együtt zenéltek, reagáltok a másikra. Egy csomó kis apróság van, amire oda kell figyelni, például úgy is föl lehet fogni egy szólót, hogy mondatokat alkotsz, kérdést teszel fel arra válaszolsz, és ez szerintem túlmutat azon, hogy csak figurákat játszol egymás után. Ezt én sokkal érdekesebbnek találom, csak ugye nem könnyű ezt magas szinten művelni.

Ahhoz, hogy letisztult lehessen a játék, ahhoz nagyon ott kell lennie a sound -nak! Komoly szinkronban kell működnie ennek a kettőnek. Következzen a sound!

Igen, a sound nagyon fontos. Jelenleg egy Mesa Boogie Dual Caliber 50-et és egy Rivera Clubster 45-öt használok. Ehhez egy Fender American Stratocasterem és egy MusicMan Silhouette Speciel gitárom van. Mostanában multi effektet használok send/return-be bedugva, mégpedig egy TC Electronic Nova System-et. Jó kis cucc, habár a modulációs effektek kicsit gyengék szerintem, a delay és a reverb pazar, néha az overdrive is tud jó lenni. Továbbá van egy Dunlop Crybaby pedálom és két torzítót is szoktam használni az erősítők drive csatornáján kívül: Kasléder Crazy Little Thing-et és egy Wampler Pinnacle-t. Az akusztikus felszerelésem egy szép fekete Ovation és egy SR Technology olasz akusztikus erősítő. A kettő együtt nagyon szépen szól, kihangosítva is ezt favorizálom.



VIBE!

Három éve működik a zenekar, már régóta akartam egy instrumentális projektet, gitáros zenével, ahol végre egy koncerten az elejétől a végéig szólisztikus szerepem van. Nagyon élvezem csinálni, szerencsére három nagyszerű zenésszel: Papp Zoltán basszusgitározik, Mády Gábor dobol, és Kocsis Olivér billentyűzik. Amolyan jazz-rock-ot játszunk, néha pop-os, funkys, néha drum’n’bass, szóval azt csináljuk, ami jön. Az instrumentális zenéről sokan mondják, hogy „jajj nehezen eladható”, „jajj nem értik”, de ezek a vélemények nem érdekelnek, mert szerintem, ami jó zene az jó zene, és azt szívesen fogadják és hallgatják. Folyamatosan igyekszünk a srácokkal jobbat és jobbat csinálni, közérthetőek lenni, kreatívoskodunk, és toljuk a zenekart. Ez utóbbi kicsit nehezen megy, nem vagyunk menedzser alkatok.

Végül következzenek a tervek. Merre tovább Rónai Zsolt?

Szeretnék ezen a pályán maradni, mindent megteszek érte. Eddig működik, remélem, magasabb szintekre is eljutok, mind zeneileg, mind „karrier” szempontjából.

Nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert neked a Gitarvilagok.com!

Köszönöm.

oldal_proton


2017. július 20., csütörtök

Jack Gillen, guitarist



Jack Gillen, guitarist. Should I have added jazz? Maybe. I am sure, the jazz is the best way to play the most beautiful themes about life! The jazz gives us everything what the music, what the instruments is able to do. Yes, Jack is a jazz guitarist. It is not a bar, this is the freedom of music, as I think! Jack, congratulate on your play! Jack Gillen, please, say something about yourself?

First of all thank you for the kind words! Im a professional guitarist from London. I started playing classical guitar when I was 7 or 8, and was pretty hooked on it from the beginning. Classical guitar remained my main focus until about the age of 15 when I became obsessed with Jimi Hendrix, which was a bit of a gateway for me to get deeper into the blues, which then led me to Jazz. After studying Jazz at Leeds College of Music for 3 years I moved back to London, and have been working in the music scene here ever since! Id say my playing is rooted in blues and soul, but is sort of filtered through a jazz lens as well.

As I listen Here's That Rainy Day. This song is full of soul, full of music! Great! What is the secret of your play?



I'm glad you enjoyed it! I listened to lots of different versions of Heres That Rainy Day, and payed attention to all of the different ways of interpreting the harmony and the melody - two of my favourites were the Nat King Cole version and the Paul Desmond/Jim Hall version. I also learnt the lyrics. In general when Im learning a Jazz standard I try to check out a few contrasting versions, and especially try to track down the original/ earliest version of the song I can find, which in this case is sung by Dolores Gray. Its always interesting to see how the songs have morphed since their first incarnation, and a lot of the time there are some really interesting things going on in the original versions that get lost along the way. (Check out the last 4 bars of the form in the original All Of Meby Ruth Etting - this is a good example of a beautiful moment in a song that you dont really hear in later versions!) I think doing this extra work helps to give you a bit of a deeper understanding of the song, and gives you more informed options when you come to crafting your own interpretation. 

Jack, what about jazz?

What I love about Jazz is the freedom - its a music where the individual can really express their own voice, and the only limit is their imagination. When youre listening to a great improviser there is always the feeling that anything can happen, and in terms of the original music coming out of the Jazz world, its pretty wide open stylistically at this point. Along side this personal freedom though its the interaction and connection between musicians that I love to hear - there arent many things more exciting than hearing masterful musicians having a musical conversation!

Only jazz?

I love lots of different kinds of music and I try to be open to everything. For example, Ive recently been listening to Brad Mehldau, Bon Iver, The Bad Plus, Ahmad Jamal, Beethoven, Dvořák, Solange, Childish Gambino and Blake Mills, just to name a few! If I get burnt out from listening to one type of music for too long a period of time, there will always be something different that I can check out that will excite me. Im also of the opinion that everything you listen to (if it connects with you), will stay with you, and will manifest its self somehow in your musical expression - I think its quite a cool thing that my musical output will be informed by so many different flavours, and Id say this is fairly common with musicians of my generation, as we all are used to having such easy access to huge libraries of incredibly varied music online. The only danger is that its easy to flit between lots of different things and not get deeply into any of them, so if I find an album that connects with me I try to commit my self to staying with it for a while, and really getting to know it. 

What I think or feel, I would like to show to everybody. The guitar is one of the best tools to do this. How do you see it? 

I agree, the guitar (or any instrument for that matter) should be a tool for expression - it can be easy to forget this sometimes when youre working hard on some new cool sounding chord voicing or scale, but we should always remind ourselves that these things are just tools to express something!

Jack, what is your actual project?

At the moment Im composing every day, and am planning to get my own band up and running very soon. Its going to be instrumental music that features plenty of improvisation and interaction but isnt necessarily jazz - hopefully it will combine elements of all the music that I love, and will somehow work! Im also aiming to release regular YouTube videos, which will be my own arrangements of Jazz tunes and pop tunes, as well as some improvisations, and possibly some transcriptions (Im currently working on Coltranes solo on Moments Notice, so if I ever nail that then Ill record it and post it.) I didnt post anything last month as I was so busy but Im going to try my hardest to get back into it - please subscribe to JackGillenGuitar if youd like to hear what Im doing! I also work closely with an incredible singer songwriter called Stella Angelika - shes definitely one to watch as there will be lots of great soulful music being released soon.



Jack, guitars, amps! Everything what we would know about these!

My two main electric guitars are a Fender Stratocaster and a Gibson 335. The Stratocaster is an American Deluxe that Ive had since I was 15 or 16 - I cant remember exactly what year it was made but around 2007 or earlier. Ive messed about with different pickup combinations quite a bit since then - the original noiseless pickups didnt have enough of the classic chimefor me so theyre all vintage style single coils now, with a slightly hotter bridge pickup. I also tried a P90 in the bridge at one point, which was pretty cool but just a bit too different from the other pickups.
The 335 is a custom shop 58 reissue - its got a very fat neck which took some getting used to but I love it now. I got this guitar around the time I was getting into Jazz as I thought I needed a jazzierguitar, and Im also a huge B.B. King fan so that was another factor. I tried out about 7 or 8 custom shop Gibson 335s in the shop, and this one was by far the best - its probably my nicest guitar, but I still have a huge soft spot for the Stratocaster, so I go back and forth between the two guitars.
My main amp is a Headstrong LilKing-S, which I believe is basically a more powerful Fender Princeton. Its hand made by an American company and is a beautiful sounding amplifier, but its actually in need of a repair at the moment. While its out of action Ive been using the BluGuitar AMP1 which is also a great sounding amp, and is really great for gigging with as its so easily transportable! Im putting it through a 1x12 Two Rock speaker. I also play a mahogany Atkin acoustic steel string, which is a beautiful guitar hand made in England.

Finally. Plans! 

My plans at the moment are to compose lots of music, and to get my own band up and running! Apart from this Im just going to work hard on the projects Ive already got going on, keep practicing, and keep on creating and sharing music with people.

Jack, thank you very very much for your interwiev!

Thank you.