2014. augusztus 18., hétfő

Mytra: BETA


Nos, előre bocsátom, hogy a progresszív zene azért erősen elől van nálam. Amikor a gondolatokat, témákat a hangszerek teszik oda, ahova nem Isten bizony, hogy a direkt szöveg világnak sikerülne. A zene egyik legszebb, és talán legfontosabb szerepe az életünkben az, hogy ránk bízza, döntsük el mi magunk, hogy mi a szép, mi a csúnya.... mi a fontos és mi az, ami egyáltalán nem lényeges. Az albumnak sajátos és egyedülálló hangulata van. Ezt tudatosan persze lehet építgetni, de itt a zenekar inkább megtalált valamit, ami nagyon rendben van. Gratulálok, hogy olyan albumot építettek fel, ami következetes, és követi az alaphangulatot. Utaltam a szövegvilágra. Nagyon nem mindegy, ki tolmácsolja, ki énekli el a zenét, de a MYTRA: BETA albuma nem is dobja fel ezt a kérdést.  Általában, "félve" nyúlok az énekhez, ha már a zenekar az instrumentális világban megfordult. A Mytra esetében nem kell ezzel a kérdéskörrel foglalkozni. Szóval ilyen a tökéletesen megválasztott énekhang... Nos, nem ragozom tovább... aki ki akar lépni a mindennapok gondolataiból, keresse a MYTRA: BETA albumát.


Udvardy Udy Zsolt
+36 30 226-1017

2014. július 25., péntek

Géczy Viktor

Géczy Viktor gitáros. 
Az közel sem baj, ha egy gitáros játékát valamely kategóriába helyezzük. Viktor játékát én nem tudom. Elkanyarodik, aztán visszatalál egy eredeti koncepcióhoz. Hihetetlen érdekes gitározás az Övé. Ez fontos, mert ami érdekes, az iránt érdeklődik a hallgatóság, és talán az egyik legfontosabb rész, egy gitáros pályáján. Viktor, mi a véleményed erről?

Köszönöm szépen -szeretném azt gondolni és hinni, hogy egyedi a gitározásom és a hangzásom-, a visszacsatolások alapján lehet ebben valami, folyamatosan dolgozok rajta és részben tudatosan is. Alapvetően a modernebb blues irányzatot próbálom szélesíteni, nagyoktól tanulva/ellesve és beleépítve játékomba. Eric Clapton bluesból indulva azt funk, jazz/bebop elemekkel bővítve (Robben Ford-tól John Scofield-ig … ) persze még nagyon az elején járok ennek a hosszú útnak.

Mielőtt tovább mennénk, ismerkedjünk meg Géczy Viktor gitárossal!

Miskolc, 1977. – majd egészen 14 éves koromig nem gondoltam, hogy gitározni fogok, míg végül apukám Jolana Futurama III gitárját elő nem vettem (bár eleinte az elektronika része jobban érdekelt). Folyamatos fúrás faragás (elképesztő használhatatlan hangszedője volt) mire évek alatt zsebpénzből feljavítgattam. Első Fender Stratocasterem 1997-ben vettem, amikor a miskolci Lóg a Ritmus (Bűdi Szilárd vezetésével) zenekarral nyertünk hatalmas pénzdíjat egy tehetségkutatón. Párhuzamosan a középiskola és egyetem mellett folyamatos gitározás, órákra járás, különféle tanárokhoz (erről kicsit később). Jelenleg saját informatikai cégem vezetése mellett próbálok a gitározásnak kellő időt szentelni, e nélkül félember lennék.





Improvizáció. Meghatározónak érzem a játékodban. Jól látom ezt?

Igen, pontosan! Valahogy kimaradt az életemből a számok megtanulása, egészen mostanáig. Hogy jó vagy rossz, nem tudom, de maximum érdekes „lick”-eket (figurákat) tanulgatok, skálákat hallgatgatok – ebből próbálok építkezni, megérteni, hogy a fenébe szól jól néha teljesen élet idegennek tűnő skála egyes helyzetekben. Emellett sok időt szánok a kísérő-gitározásom fejlesztésére, főleg ritmus szempontjából. Meglepő, hogy sokan mennyire nem foglalkoznak ezzel, engem a funk miatt ez nagyon megérintett, sokkal hangsúlyosabbnak gondolom.

Hol találtad meg azokat a zenei alapokat, melyekre ráépítetted a saját gitárvilágod?

Leginkább a gitártanáraim „fertőztek” meg, szerencsém volt azt gondolom, mert sok műfaj keveredett – Spirkó S.K. Károly akinél eszméletlen jó blues alapozást tanultam, később Kerékgyártó Füles István  (Legi-team, Török Ádám) akinél a funk/jazz irányokat elkezdtem felfedezni és aki eszméletlen jó gitárosunk volt, sajnos csak múlt időben, mert már nincs közöttünk. Majd Mohai Tamáshoz jártam, aki ugyancsak teljesen más aspektusból világított meg dolgokat.

Viktor, úgyszólván gitár centrikus az oldal. Hallhatunk a gitárjaidról, és egyáltalán a felszerelésedről?

Hogy ma vagy holnap milyen felszerelésem van vagy lesz? Nem mindegy J. Folyamatos cserebere a hangzások keresgélése miatt mind a gitárok mind a pedálok területén, ami azért a kedvencek közé tartozik: Fender Vintage Hot Rod '52 Telecaster 2004-ből. Nem vagyok klasszikus értelemben vett telecasteres, de ebben a duplahangszedő elől vastagabb, kicsit jazz-funk hangzást tesz lehetővé és rendkívül univerzális hangszerré varázsolja. Hasonlóan egy Gibson LP Standard Plushoz, ami jó krémes hangzást ad. Stratocasterhez most „találok vissza” – egyszerűen hiányzik a közép „ütés” hang belőle, rájöttem, hogy rózsafa fogólap a megfejtés illetve megfelelő pedálok – szereztem egy Deluxe stratocastert, ugyancsak 2000-es évjárat, kísérletezgetek. Mint láthatod ezek nem ritka vintage darabok, de prémium hangszerek.
Erősítő: Mesa Boogie Mark III – nagy szerelem, rendkívül (néha túlságosan is) karakteres kis kombó. Emellett első Marshallom (!) nemrég szereztem be egy Morcz Csaba 1987 (50w plexi másolat) példányában. Van még tovább egy Fender Showman szépségem 1967-ből.
Pedálsor: sokkal fogósabb kérdés, amit kikísérleteztem most, mint ideális vonat: Vox wah, Catalinbread Naga Viper (treblebooster), Lovepedal Kalamazoo, Ibanez TS9, Xotic AC Booster (strato mellé mindig bekapcsolva) és egy Catalinbread Belle Epoch. De van sok a „polcon” amit még próbálgatok/megfejtegetek.

Viktor beszélnél a gitáros jelenedről, és a tervekről?

Nagy álmom, hogy megcsináljam az ország egyik legjobb funk zenekarát, ezen most pár komoly zenésszel elkezdtünk dolgozni, remélem idén már lesz eredménye. A Bűdi Szilárd és a Jazztelen projektben is most kezdtem aktívan dolgozni. Emellett egy nagyon érdekes Sting tribute zenekar (PoliStingis alakul Bozsik Patrik vezetésével. A maradék szabadidőben pedig a SelectGuitars gitárüzlet arcaként folyamatosan veszünk fel anyagokat kiváló hangszerekkel és amerikai butikpedálokkal, ami hatalmas szakmai kihívás, elsőre nem is gondolná az ember.



Lee Ritenour Six String gitárverseny?

2012-ben és 2014-ben is döntőbe jutottam a blues kategóriában, 2012-ben még egy 1 hetes gitárfesztiválon is részt vehettem Amerikában, Montanaban, ahol 2. helyezést értem el a kategóriában. Hatalmas élmény és megtiszteltetés volt, azóta sem dolgoztam fel igazán. Különösen pozitív, hogy ott az emberek mennyire őszintén rajonganak az élő gitárzenéért. Ugyan csak rövid időre, de igazi sztárnak érezhettem magam.

https://www.youtube.com/funkervik


Viktor, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com  nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria

2014. július 16., szerda

Tavasz Jokka


Tavasz Jokka gitáros, gitárfestő. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalon, és ezúton is gratulálni szeretnék a munkáidhoz. Jokka, nem kezdhetem mással a beszélgetést. Hogyan került képbe nálad a gitárfestés téma?

Köszöntöm a Gitarvilagok.com oldal olvasóit. Rengeteg zenét hallgattam már óvodásként is, és 12–13 éves koromtól kezdve jártam koncertekre. Kamasz koromra a sport mellett a rajzolás és a gitározás lett a hobbim. A zenehallgatás mindig segített jobban érezni magamat a világban. Gondoltam én is megpróbálok zenélni és saját dalokat írni. Az akkori punk invázióban viszonylag gyorsan sikerült ismertségre szert tenni. Kiváló eszköze volt ez az önkifejezésemnek és a lázadásomnak. Több csapatban játszottam egyszerre, ezért 18 évesen már nagy haveri körben mozogtam, mindenki tudta, hogy jól rajzolok és szinte adta magát az ötlet, hogy összekapcsoljam a zenélést a többi hobbimmal. Elkezdtem pólókra, háttérvásznakra és gitárokra is rajzolni.

Nem akármilyen tehetséget, készséget feltételeznek a munkáid. Kapcsolatba kerülsz a gitárfestésen kívül más, hívjuk képzőművészeti területekkel is?

Időnként J. Bár az életem más irányba fordult, de a munka mellett reklám grafikai tanulmányokat folytattam (na és persze hangszerboltban dolgoztam J, ami tele volt gitárokkal!). A suliban több grafikai technikával és képzőművészeti területtel ismerkedtem meg, a munkáimban ezeket vegyesen alkalmazom. Ma már műszaki területen dolgozom, de a színek, árnyalatok folyton inspirálnak. Szabadidőmben jelenleg is készítek képeket valós és digitális formában is.

Jokka, konkrét elképzelésekkel fordulnak hozzád gitárosok, vagy inkább egy közös munka eredménye az „új” hangszer?

Van, aki pontosan tudja, hogy mit akar. Ilyenkor nincs sok gond, mert ha képes vagyok a feladat megvalósítására, akkor elvállalom. Vannak teljesen határozatlan érdeklődők is, nekik szóban felvázolok néhány ötletet, és ha majd tudják, mit akarnak, akkor visszatérnek. Természetesen a legtöbb munka 1 jó ötletből alakul ki, ami a hangszertulajdonos fejéből pattan ki. Ez fontos az elégedettséghez, mivel a végeredmény elsősorban az ő egyéniségét fogja visszatükrözni. Viszont enged nekem annyi művészi szabadságot, hogy én is frankón élvezhessem a munkát J. A tervezésnél hasznát veszem a tanulmányaimnak és a képzelőerőmnek is. Terveket készítek, melyeket megmutatok a megrendelőnek és közösen alakítjuk az alapötletet végleges terv formájába. Ez időigényes munka, ami néha több időt visz el, mint maga a megvalósítás, ezért a költségeit muszáj beépíteni a végárba.

Apropó, csak gitárok kerülnek hozzád?

Nem J! Motorokra, bőrdzsekikre és más ruházati termékekre, sporteszközökre, falakra, flipperekre, használati tárgyakra is festek. Szeretném, ha ez a terület még szélesebb lenne, de tény, hogy az ismeretségi köröm miatt főleg gitárok kerülnek hozzám.

Jellemzően a „mester embereknek” a sajátjuk készül el utoljára. Jokka, rád is igaz ez az általánosság?

Van ebben valami igazság, hiszen évek óta van 2 gyári festésű Fender Stratocasterem. A surf green tetszik úgy, ahogy van, de a feketét valszeg átfestem egyszer (ha lesz rá időm! J ). Az elmúlt 8 évben mindig volt itthon 1–2 bemutatódarab, de ezek rendre gazdát cseréltek. Kb. 3 éve folyamatosan használok 1 modern, saját grafikás Harmony gitárt, plusz 1 db 1964-es Höfner (vintage nitrós relic) bass gitárt néhány hete. Az utóbbit fél éve újítottuk fel, Csaba kollégámmal. Ő és én összedolgozunk, egyelőre mi ketten alkotjuk Springcustom csapatot.

A gitárfestés mellett remek gitárosként is üdvözölhetlek. Beszélnél erről pár mondatban?

Állandó munkahely és a festés mellett, jelenleg csak 1 db baráti zenekarra marad időm. Agyvitamin néven nyomulunk. A legjobb barátom Kozák Tibor (bass) és én (gitár-ének–dobprogramok) vagyunk állandó tagok a bandában. Ha ideje engedi, akkor ütőhangszereken a fiam Bence is beszáll a koncertekre. Próbálunk egyedi, felismerhető, tiszta zenekari hangzást elérni. A 80-as évek alternatív zenéiből és mai inspirációkból merítünk. Törekszünk arra, hogy szórakoztató módon, a kicsit mélyebb értelmű, de érthető gondolatainkat, egyedi dallamos hangzásvilággal és táncolható ritmusokkal együtt tudjuk közvetíteni a hallgatóinknak.



Végezetül tervek!

A jelenlegi problémám az időhiány, de meglátjuk, mit hoz a jövő. Én szeretnék továbbra is kreatív, független alkotó ember maradni úgy, hogy közben bővüljön a Springcustom csapatom és visszatérjenek a több zenekaros elfoglaltságaim is.
„A legfontosabb tervem az, hogy a jövőben se váljak gépiessé és a munkáim (festés–zene), örömet okozzanak és nyomot hagyjanak utánam a világban.”

Köszönöm az interjút! Sziasztok!
FB oldal: www.facebook.com/guitarpainting

Jokka, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com  nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria

2014. június 20., péntek

Kosztin László

Kosztin László gitáros. Minden művészetek lényege, hogy szóljon a hallgatósághoz. A formája nem lényeges. Lehet beszéd vagy maga a zene. Ha a játék megszólítja a publikumot, akkor szép, tartalmat hordoz, odafigyelünk rá. Kosztin László gitáros kezében zenél a hangszer. Laci, nagy tisztelettel köszöntelek a Gitartvilagok.com oldalon. Az első kérdés ne is legyen más. Ismerkedjünk meg Kosztin Lászlóval!

"…Muzsikálni annyi, mint határtalanul szabadnak lenni, jobban és mélyebben embernek lenni, mint az élet korlátaiban lehetséges…"
 Tóth Aladár: Válogatott zenekritikák

Köszönöm a megtisztelő felkérést. Nagy öröm számomra, hogy létezik ez az oldal valamint, hogy egyre szélesebb lehetőség nyílik a fiatalok számára megismerkedni a zene csodálatos birodalmával, a zenészek közti nyílt párbeszéd mélyebb betekintést nyújthat minden érdeklődőnek a gitározás és muzsikálás rejtelmeibe.
Az ember felfedező, így mindannyiunkban ott motoszkál az ősi ösztön, ami arra sarkall, hogy megismerjük az ismeretlent, hogy új utakat járjunk be, felfedezzünk.
Sok ilyen út létezik, de mindegyikben van egy közös pont valamilyen cél elérése, ami mágnesként vonzza az embert és bármilyen áldozatot képes hozni, hogy ezt a bűvös célt elérje. Szerintem a gitározás is épp úgy, mint bármely művészet, sport, valamilyen meditációs szertartás, szenvedély, egyszóval hitvallás. Gyakran jutnak eszembe Reinhold Messner világhírű hegymászó szavai, " Nem azért mászom hegyet, hogy a csúcsaikat meghódítsam. Hogy akkor miért? Keresem a határhelyzeteket, hogy érezzem szorongásaimat, kételyeimet - és magasztos érzések töltsenek el".
Az igazán értékes dolgokért küzdeni kell, éppen ebben rejlik az értékük így bármiben is hisz az ember a lényeg hogy meggyőződésből igazi szeretetből csinálja, csak így lehetséges, hogy kellő alázattal és áhítattal fogjunk hozzá a "felfedezéshez".   Mindenkinél különböző hatások adják meg a kezdő lökést, és máris visszajutunk a kezdeti mondatig, hogy a művészet célja az, hogy hasson a közönségére. Kezdetben ez nem tudatosul, egyszerűen csak érezzük, hogy jó átadni magunkat a zenének, fantasztikus élmény kifejezni érzéseinket teljesen ösztönszerűen. Gyerekoromban gyakran ültem le a szobám közepére egy szál akusztikus gitárral a kezemben, lekapcsoltam a villanyt és a sötét szobában elképzeltem, hogy színpadon ülök, és közönség előtt játszom. Akkor nem is tudtam, hogy ez mennyire hasznos volt, hiszen egy rendkívül szoros és bensőséges kapcsolat alakult ki a hangszeremmel. Csak a fülemre és a tapintás érzékelésére hagyatkozhattam, hiszen nem láttam a fogólapot sem a húrokat, de annál jobban éreztem a hangokat, felfedeztem, hogy minden hang egy élet, és hogy igazán szépen szóljon, gondoskodni kell róla, hisz sok múlik azon, hogy hogyan formálom, milyen ruhába öltöztetem. Akkoriban autodidakta módon fejlesztettem tudásom és többnyire hazai előadók dalait próbáltam másolni. Sokat köszönhetek édesanyámnak, családomnak, barátaimnak és környezetemnek, ami lehetővé tette számomra a művészetben való elmélyülést.
Barátaim közül többen is zenéltek, így volt lehetőségem őszinte visszajelzéseket kapni és éppen ez a legfontosabb, hogy az objektív véleményekből és az építőjellegű kritikákból mindannyian tovább fejlődhettünk a hangszeres tudásunk terén is. Rátaláltam első példaképeimre és ahogyan a történelemben úgy a zenetanulásban is, azt hiszem, hogy korszakok vannak és minden korszakban és mesében feltűnik egy-egy főhős, akit éppen kiemelkedőnek tart az ember, mert egyszerűen rendkívül hat rá. Ide kapcsolódóan van is egy vicces történetem. Egy alkalommal az egyik évfolyamtársam a zeneművészetin csillogó szemekkel újságolta a tanárának, hogy éppen melyik előadónak a lemezeit hallgatja megszállottan, mire a művésztanár elmosolyodott és a következő humoros megjegyzést tette, "majd elmúlik" J . Persze mindannyian tudjuk, hogy ez nem azt jelenti, hogy értékét veszti a már felfedezett és megismert előadó, ellenkezőleg, újabb csodák felé fordítja figyelmünket, így jobban megérthetjük a forrást és a folytatást, hiszen minden előadó egy újabbhoz vezet, és szép lassan felismerjük, hogy nincsen jelen múlt nélkül, és hogy a múltból és a jelenből táplálkozik a jövő. Aztán észrevesszük, hogy minden hiteles előadóban van valami közös, méghozzá az, hogy kiművelt hangszeres technikával játszik és valami újszerűt hoz létre. A csodálatos zenetörténész nagyságunk Szabolcsi Bence is ezekre a törvényszerű művészek közti kölcsönhatásokra és kapcsolatokra, valamint arra a belső hajtóerőre, ami minden művészt motivál "újszerűt alkotni" egyszóval a teremtésre vágyásra világít rá Lisztel kapcsolatban, a Liszt Ferenc estéje c. írásában. A mester egy levelében "azt írja Wittgenstein hercegnőnek: az ő egyetlen becsvágya már csak az, hogy gerelyét mennél messzebb hajítsa a jövendő végtelen birodalmába". Bartókkal kapcsolatban ezt írja "Azt mondhatnók, Bartók alkotói koncepciója lépésről-lépésre nőtt fel Liszt koncepciójáig, bár alapjában sohasem volt tőle idegen". Később Bartók alkotásaiban testesül meg Liszt bátorsága, Liszt Ferencnek az a vakmerősége, hogy elszakadva kora magyar zenéjének köznapi sallangjaitól, valami újra, példátlanra, először elmondandóra kényszeríti a magyar muzsikát, a zene harmonikus kifejezőeszközinek radikális megújítását, itt kezd hatni Liszt formáló merészsége, mely minden konvenciót elvetve merőben újszerűt mer alkotni. Az igény az alkotásra mindannyiunkban megvan, a zeneművészetben ez többféleképp nyilvánulhat meg, van, amikor egy már megírt művet fogalmazunk meg a saját nyelvezetünkkel, előadóművészkedünk, interpretálunk, valamikor valóban újat alkotunk, saját kompozíciót hozunk létre alkotóművészet, véleményem szerinte ez utóbbi a művészetek csúcsa. 
Gyerekkorom óta kötődöm a zenéhez, nyaralásaink során utazás közben, szüleim legnagyobb örömére hangosan énekeltem kedvenc lemezeim és betéve tudtam szinte minden dalszöveget, porként tapad rám minden zenével kapcsolatos dolog. Egy alkalommal pont a Balatonon nyaraltunk. Mindig kíváncsian figyeltem a környezetem és szívesen barangoltam ismeretlen helyeken, egy napon valamelyik Siófoki utcán sétálgatva észrevettem egy rendkívül vonzó kirakatot, egyszer csak ott ragadtam egy hangszerbolt kirakati ablakánál, a sok-sok csillogó hangszer bűvöletében elmerülve, emlékszem mennyire elkápráztatott a szikrázó hangszerlakkok fénye, amiben még magamat is nézegettem, az anyukám hozzám lépet és megkérdezte, be szeretnék menni? A válaszom egyértelmű, türelmetlen és vágyakozással telt igen. Emlékszem mennyire izgatott voltam, ahogy a mesebeli szépségű hangszerek közelébe értem. és ez az érzés megmaradt, szokták is mondani örök gyerek vagyok és bizony jó játszani azokkal a hasonszőrű barátokkal, akik szintén ennek a szerelemnek rabjai. A hangszerboltok látogatásai ezután igazi zarándokutakkal voltak egyenértékűek és naphosszakon át nézegettük a hangszercsodákat a barátaimmal a különböző "szent helyeken". Kikönyörögtem az első gitárom, úgy 10 éves lehettem  és Elvis Presley dalait hallgattam, mikor meghallottam énekhangját megnyugtatott, kisütött a nap és mindig boldogságérzés fogott el, ez sem változott azóta sem, így arra következtetésre jutottam, hogy ami az embernek jó és értékes az kortalan. A szüleim korán elváltak, így úgy hozta a sors, hogy különböző helyeken laktunk, elsőnek anyukám nővérénél két évet Tát újtelepen, így mindig új barátokat is találtam, és mivel rendkívül tudok még tárgyakhoz is kötődni, a régi barátságaim is igyekeztem megőrizni. Ma már tudom, bár akkoriban nehéz volt elfogadni, de hasznos volt ez a változás, hiszen szerintem a művészetek terén is nagyon fontos a változatosság. Nyitott voltam szinte mindenre és viszonylag könnyen ismerkedtem. Észrevettem, hogy mennyire különbözőek az emberek és próbáltam közelíteni mindenkihez, megtalálni mindenben azt a jót, amiért éppen azt szereti valaki amit, így volt ez a zenével is. Volt, aki rockzenét hallgatott, volt, aki popot, vagy épp klasszikus muzsikát, de akadtak igazán ínyencek is, ők olyan zenéket is hallgattak, amik számomra igen különösen hatottak. 



Megismerkedtem a jazz zenével és gyermeki kíváncsisággal fűtve egyre jobban hajtott a vágy, hogy felfedezzem, hogy miben rejlik a zenei műfajok, stílusok közti  különbözőség. Persze ez sem volt tudatos keresés, ösztönös volt éppen annyira, mint amikor az ember ismeretlen hangok birodalmában barangol, keresi a számára odaillőt, szépen hangzót, improvizál az adott pillanatban rögtönöz. Szerencsém volt, mert akkoriban már szabadon áramlott a nyugati zene a viszonylagos elszigeteltség ellenére is, a nyugati és keleti zene szelei már áttörték az országhatárokat. Megismertem a Metallicát és jött egy újabb etalon, a Kirk Hamett. Akkoriban beszereztem minden újságcikket, amiben éppen az aktuális hősöm is szerepelt, és fel szerettem volna fedezni magamnak. Egyenes út vezettet Joe Satriani-ig, hiszen sok világhírű gitárost ő vezetett be a gitározás világába és elkezdett érdekelni, hogy ki is lehet ez az ember, aki tanít és utat tör és a rock gitározás technikai határait feszegeti. Egy alkalommal a tv közvetítette a Brian May által szervezett Sevillai 1992-es koncertet, és mai napig emlékszem arra a pillanatra, amikor meghallottam a gitárzsenik játékát, onnantól kezdve rendszeresen kezdtem gyakorolni, amit hála a jó Istennek nagyon szeretek. Nem érzem munkának, inkább lételemnek. Villanyszerelőnek tanultam és nem felejtem el, hogy az aktuális kábelcsatorna vésése közben már a gitáromra gondoltam és belém hasított az érzés, hogy egész nap csak arra a néhány órácskára vágyom igazán, hogy játszhassak végre a szerelmemen. Sajgó fáslizott csuklóval is gyakoroltam, ha tudtam és rájöttem, hogy én gitározni szeretnék, beiratkoztam a helyi zeneiskolába klasszikus gitár szakra és a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után, már csak a zenei pálya lebegett a szemem előtt. Leérettségiztem és közben körvonalazódott bennem, hogy a könnyűzene felé szeretnék orientálódni. Felkerestem egyik példaképem, Daczi Zsoltot, és magánórákat vettem tőle. Eljártam élő koncertekre, ahol testközelből figyeltem azokat a hazai gitárosokat, akik nagy hatással vannak rám a mai napig is, Tátrai Tibor, Alapi István és sokan mások, és ha tehettem mesterkurzusokra is ellátogattam. Schenider Zoltán tanár úr vezetett be a jazzgitározás rejtelmeibe, én akkoriban rockzenéket játszottam és egyre jobban erősödött bennem az igény arra, hogy megismerjem a jazz és a klasszikus zene világát. Beiratkoztam a dorogi zeneiskolába zongorázni tanulni, addigra már kiderült számomra, hogy az összhangzattan ismerete némi kívánnivalót hagy maga után. Farkas József tanár úr rendkívüli hatással volt rám, hihetetlen türelemmel és szaktudással irányította fejlődésem, két év tanulás után sikeres felvételit tettem a Dr. Lauschmann Gyula zeneművészei szakközépiskolába. Nagyon sokat köszönhetek tanáraimnak, Birta Miklósnak, aki a főtárgyi órákat tartotta és káprázatos hangszeres tudása inspirált, körültekintően és őszintén irigység nélkül vezetett be a gitározás rejtelmeibe. Megismertem a jazz zene ikonjait, Oscar Petersont, Joe Pass-t, Charlie Parkert, és számtalan fantasztikus muzsikust. Jhon Mc Laughlin újabb állomást jelentett az említett korszakaim közt, mikor meghallottam a The Guitar Trio 1996-ban megjelent lemezét, felfedeztem, hogy mi az igazi varázslat, meseszerű zene, szerintem igazán az a nagyszerű dolog egy-egy zenében, amikor elvisz, elrepít egy tökéletes világba, ez egy álomszerű állapot egyfajta extázis érzet. Ha a zeneműnek és az előadónak sikerül hallgatóját kiragadni a hétköznapi világból és elfeledtetni a hétköznapi élet nehézségeit, akkor révbe ért és elérte az igazi célt. 



Laci, a következő kérdést nem ragozom túl. Vienna Konservatorium!

„Sokszor egyetlen élmény egész életre megnyitja a fiatal lelket a zenének. Ezt az élményt nem lehet a véletlenre bízni! Ezt megszervezni az iskola kötelessége”

Kodály Zoltán

A Vienna Konservatorium Budapestre kihelyezett tagozatán gitártanár/ karvezetés szakon szereztem másoddiplomám. Szeretném átadni diákjaimnak mindazt a szemléletet és tudást, amit eddig életem során összegyűjtöttem, a zenéléssel kapcsolatban. Ha az ember úgy érzi, hogy egy picit is sejt valamit arról, amit csinál, akkor felmerül benne az-az érzés, hogy a legnagyobb öröm mindezt megosztani. Az ismeretek átadása, a pedagógia már gyerekkorom óta foglalkoztatott. Mindig nagyra értékeltem azokat az embereket, akik önzetlenül adják át tudásukat a tudást szomjazóknak. Nem véletlen fogalmazok így, hisz egy boldogabb kiegyensúlyozottabb világban élhetnénk, ha a Rousseau-i pedagógia filozófia szerint működne a közoktatás, tehát minden gyerek azt tanulhatná, ami érdekli. "vissza a természethez"  "Soha nem szabad Emilt arra tanítani, ami nem érdekli, mert ez hátráltatja őt a fejlődésben. Például soha nem tanított volna neki geometriát, csak akkor, ha érdekli. E helyett inkább ügyességi játékokra és olyan játékokra, melyet a felnőttek játszanak". „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel.” Oktatásfilozófiám is nagy hangsúlyt fektet az egyénközpontú úgynevezett differenciált tanításra. Korábban is adtam egy-egy órát és próbáltam átadni az ismereteim az érdeklődőknek, de nagy felelősségnek éreztem és tudtam, hogy nem vagyok kész és megfelelően felkészült a minőségi tanításra. Később a zeneművészeti szakközépiskola utolsó évében úgy döntöttem, hogy megpróbálok hivatalosan is zenetanítással foglakozni, besétáltam a helyi zeneiskolába és a legnagyobb meglepetésemre éppen gitártanárt kerestek. A mai napig hálás vagyok Maruzsa János tanár úrnak, hogy maximális bizalmat szavazott nekem, és elindította zenetanári karrieremet. A konzervatórium után Horányi tanár úr bővítette ismereteim, majd felvételiztem a Székesfehérvári Kodolányi János Előadóművészet Jazz-gitár szakára, ahol szintén Birta Miklós volt a főtárgy tanárom, a második évtől Czirják Csaba tanár úr is gyarapította ismereteim. Hét éven át tanítottam egy alapfokú művészeti intézményben klasszikus gitározást szakoktatóként, és a tanári szak megkezdésével elkezdtem magánoktatással foglalkozni, amit a mai napig is végzek, az esztergomi Technika házában biztosítottak szabad termet az óráknak, ami nagy öröm számomra. Örülök, hogy az improvizációs hangszeres képzések egyre nagyobb teret hódítanak országszerte, és hogy elkezdődött a közeledés a klasszikus és a könnyű zenei irányzatok közt. Nagy szükség van erre és nagyon időszerű. A Vienna Konservatórium Jazz-gitár/Karvezetés tanári szakon Szalay Gábor tanár úr nagy szeretettel és szintén rendkívüli szakmai tudással és őszinteséggel segítette munkámat, bővítette ismereteim a jazzgitározás terén. Az én hitvallásom az, hogy bármilyen módon is tanul az ember, lehet az iskolai keretek közti ismeretszerzés, vagy autodidakta önfejlesztést, nincs jelentősége. A lényeg, hogy fejlessze tudását és szeretettel végezze bármit is csinál, számtalan hazai és külföldi hiteles, és lenyűgöző tudással rendelkező autodidakta vezető előadót ismerünk, akik önerejükből fejlesztették tökéjre hangszeres és kompozíciós tudásukat, és meggyőződésem, hogy a hivatásuk iránt érzett elkötelezettség és őszinte szeretet vezérelte őket.
A tehetség mögött köznapi szavak rejlenek: szorgalom, szeretet, szerencse, de mindenekelőtt a kitartás”
„Kell a konzervatórium, kell a tanulás, de legyen füled meghallani, ami az utcán történik!”
Duke Ellington



A videóidon Deep Purple, Satriani zenéket is hallhatunk. A gitárosok jól vagy rosszul, de hozzá nyúlnak ezekhez az „alap” gitártémákhoz. Véleményem szerint megvan a játékodban, az a „több” amitől tényleg megszólalnak Blackmore, vagy Satriani témái a kezedben. Fontosnak tartod, hogy mélyebben is belenézz a világukba, vagy ez egyszerűen gyakorlást jelent neked?

Örülök, hogy így gondolod, megtisztelő. Az ember sohasem elégedett önmaga munkájával, szoktuk is mondani, hogy a zenei interpretálás és alkotás hasonló egy kertes házhoz, soha sem lehet kész, csak befejezett. Mindig vannak olyan pontok, amit az ember szeretne tökéletesíteni, talán ez okozza az egyik legnagyobb lelki vívódást az előadók és alkotók életében. A zenében csak hibázni lehet, főleg élő előadások során, hiszen egy adott pillanatban történik minden, és utólag már nem javítható az elvétett hiba. Ha minél jobban akarsz valamit csinálni, annál inkább rájössz, hogy szinte alig tudsz valamit, és sohasem dőlhetsz hátra, nő a felelősség érzeted és jó esetben objektíven tudod szemlélni önmagad. Az ember elsősorban önmagával szemben legyen a legkritikusabb. Szerintem a hiteles előadók pont arról ismerszenek meg, hogy végtelenül elhivatottak, szerények és mindig edzik elméjüket, ez teszi lehető számukra a kiteljesedést, hisz "Genie oblige az-az a tehetség kötelez" Ahogy Liszt mondta. Vásáry Tamás is egy ilyen példa előttem. Gonda János így fogalmazott, "aki csak Miles Davist ismeri, az Miles Davist sem ismeri", valamint, egy művész mélyebb megértéséhez a műveinek megismerésén keresztül vezet az út. Én is így hiszem, hiszen maga az alkotás egy lenyomat, ami fényt derít a művész lelki és gondolati világáról, így ismerhetjük meg, hogy milyen dolgok foglakoztatják milyen értékrend szerint él és alkot. Természetesen, amikor az ember egy előadó alkotásához nyúl, valamilyen hatás miatt teszi ezt. Mindenkinek vannak példaképei, olyan minták, ami szerint felállít egy mércét, egy elvárást, elsősorban önmaga felé. Sok példaképem van, Blackmore és Satriani és sokan mások, és ahogy múlik az idő, egyre több területről akadnak ilyen emberek, akik hatnak rám, nem véletlen, hogy a bevezetőmben éppen Messnert idéztem, akit a világ elsőszámú hegymászózsenijének tartanak, hiszen olyan eredményeket ért el, ami egészen rendkívüli tehetségéről, alázatosságáról és kitartásáról tanúskodik.
A zenében minden ott van, vallás, filozófia, természet. Minden darabnak van egy gyakorlási szakasza, és minden darab érik, épp úgy, ahogy a gyümölcs a fán, a végső ízeket már csak akkor tapasztaljuk, ha a megfelelő időben szedjük le a termést. Ezeket a dalokat, amiket rögzítettem, nem olyan régen kezdtem csak leírni, nem játszom régóta őket, így még nem játszom kellő elmélyültséggel. Nagyon szeretem ezeket a dalokat, talán ez érződhet, amikor hallgatja valaki. Egy dalban már nem a hangokra és ritmusokra igyekszem csak összpontosítani, próbálom a zenemű hangulatát visszaadni, hiszen szerintem ez a leglényegesebb. Ahogy a természetben sétál az ember, felfedezi a hangulatok elképesztő sokszínű világát, a fények az illatok a hangok sokasága alkot egy egységet, sugall egy hangulatot, ha kellőképp nyitottak vagyunk, megérezzük a harmóniát, az egységet, a legnagyobb zeneszerzők pont attól váltak naggyá, hogy tökéletesen életre tudtak kelteni ezeket a hangulatokat műveikkel. Többféleképp lehet rögzíteni a dalokat, én manapság törekszem a részletgazdagságra, ezért transzkripciókat készítek, kottában jegyzetelek, és később arról tanulom meg a művet, hiszen korábban mikor még nem jegyzeteltem, felületesebb volt az eredmény. De ahogy írtam mindig szeretném tökéletesíteni a játékom és hála Istennek mára már könnyebben és pontosabban szűröm a hibákat, ami azért hasznos, mert racionálisan és objektíven tudom szemlélni a játékom. Ez egy lépés a tudatosabb gitározás felé, ami véleményem szerint nagyon fontos, hiszen a példaképeim többnyire mind nagyon tudatosan játszanak. A tanulás felé is az-az igény mozdított, hogy jobban megértsem a zenei összefüggéseket, hogy pontosabban és hatékonyan tudjak műveket előadni. Kezdetben bennem is éppen azok a kérdések fogalmazódtak meg, mint mindenkiben, aki hangszert fog, mire mit lehet játszani. Milyen összefüggések vannak harmóniák és skálák közt, hogyan lehet izgalmasabban improvizálni, milyen játékszabályok közt zajlik az intelligens improvizáció, ahogy találóan Joe Pass nevezi a tudatos improvizációt. Milyen ritmikai lehetőségek vannak. Milyen technikai lehetőségek lehetnek még, hiszen mindig van valaki, aki ledöbbenti a pályatársakat valami egészen új dologgal. Mitől erős egy zene, miért szól úgy egy zenekar, ahogy. Mindig nyitottnak kell lenni, én igyekszem változatos zenéket hallgatni, Bartóktól kezdve Van Halen-ig, elmerülni a társművészetekben, a különböző világszemléletekben, vallásfilozófiákban. Érdekel, hogy milyen alkotások születnek hazánkban, hiszen fantasztikus világszínvonalú hangszereseink vannak. 

Laci, következzenek a gitárok. Beszélnél a felszerelésedről? Szóval mindent, amit megtudhatunk róla.

Kísérletezgető típus vagyok, és mindig keresgélek. Ma már annyiban könnyebb dolgom van, hogy elég pontosan meg tudom fogalmazni azt a hangzást, amire vágyom. Régebben gyakran úgy vásároltam ezt, azt, ha tehettem, hogy nem volt igazán megfogalmazva, hogy pontosan milyen hangzást keresek, ez egy általános kezdeti nehézség. Ma már úgy hiszem, hogy számomra egy a fontos, olyan hangzást találni, ami egyszerűen jó. Ennek sem lesz soha vége, ráadásul annyira szubjektív, hogy megtanultam, hogy bármit is csinálunk sokaknak tetszeni fog, de akadnak olyanok is, akiknek nem ezt el kell fogadni, hiszen éppen ettől a változatosságtól szép a világ. Olyan eszközöket használok, melyek számomra komfortosak, az adott játéktechnikai igényeimet kielégítik, továbbá viszonylag szélesebb hangzást tudnak lefedni. A hangszerpark kialakítása mindig kompromisszumokkal jár, imádom a tradicionális hangzásokat, de főként a saját érzéseimre hallgatok. Szeretem az egyszerűbb megoldásokat, ezért mára újra mono rendszeren játszom, van két Marshall 6100-as fejem, ebből az egyik egy gyerekkori álmom a jubileumi változat, amit a Satriani is gyakran használt, és időnként még manapság is feltűnik itt ott mögötte. A fejhez egy asztalossal készített csapolt fenyőládát használok, főként az akusztikai szempontok végett döntöttem a valódi fa mellett, amiben két Celestion Creamback 75 W-os hangszórót szereltem. Igyekszem jó minőségű kábeleket használni, mert nagyban befolyásolják a jelátvitel minőséget, de ezen a téren sem tulajdonítok jelentőséget a márkáknak. Jelenleg négy gitárom van, egy elektroakusztikus Yamaha APX 10, egy Ibanez RG 570 Sol, ez egy ritka darab és nagyon szeretem a mahagóni teste miatt, egy meleg középtartományban gazdag hangzást produkál. Ibanez USA S 570 Custom, USA RG 760 a Mike Tamás által készített grafikával. 
Szinte mindegyik hangszeremben Bartolini pickupokat szereltettem, mert úgy érzem, hogy nagyon természetes felerősítést produkálnak, valóban élethűen adják vissza a hangszer rezgéseit, a gitár természetes hangzására törekszem. Mindegyik elektromos hangszeremet Medgyesi Tibor hangszerkészítő mester javítja és szereli, az ő keze munkáját dicsérhetjük bennük. Nagy türelemmel valósítja meg gyakran bizarr kéréseim. Az elektronikáknál fontos számomra a sokoldalúság ezért használom a Seymour Duncan triple shot kapcsolós kereteket, amivel számtalan lehetőség nyílik a hangszedők kapcsolási variációira. Az erősítő bemenő oldalán, Vox wah pedál, egyéni elektronikával, Voodoo lab proctavia, ami egy fuzus oktáv pedál, Vox Ice 9 overdrive, Wox Sachurator distorsion, Boss DS 1 distorsion, időnként ezzel szoktam boostolni. Szinte minden berendezésemet az Eldzsi módolta, kivétel ez alól a modulációs effekt kör, ami tartalmaz egy Digitech harmony man harmonizátort, egy Boss CE 20 chorus twinpedált, egy Vox time machine-t és egy Boss RV 5 zengetőt. A koncerteken nagyrészt a fejben lévő torzítókat használom, de ha más jellegű torzítás kell, akkor előfordul, hogy a fent említett valamelyik pedálokat kapcsolom.   

Beszélnél a zenei mindennapjaidról?

Minden nap van valami zenéhez kapcsolódó dolog, amivel foglalkozom. Szeretek gyakorolni, új témákat tanulni. Próbákra készülök, tanítok.  

Laci, nálad megvan egy hihetetlen hangszeres tudás, és ezzel együtt egy hihetetlen tartalom is a játékodban. Mennyire lehet, mennyire tudod „kihasználni”, mennyire lehet megjelenni manapság? 

Köszönöm az elismerő és dicsérő szavakat. Igyekszem megtenni, ami tőlem telik. Úgy érzem, hogy a jó Isten segíti utamat, hiszen számos neves muzsikussal dolgozhattam eddig, azonban nem könnyű a zenész hivatás, sok olyan összetevője van, amivel az ember már csak akkor találkozik, amikor kikerül a nagybetűs életbe. Úgy hiszem, aki igazán szereti azt, amit csinál, azt minden nehézségen túljut. A játéklehetőségek terén nyilván örülnék, ha több alkalommal állhatnék színpadra, de nem panaszkodom, mert mostanában akadnak felkéréseim, felkéréseink. Aki szeretné megmutatni magát, mindig akad lehetőség, örülök, hogy mára újra reneszánszát éli az élőzene, vannak zenés rendezvények, fesztiválok, kulturális programok, és hogy egyre több ember felismeri és igényli is az élő zene nyújtotta varázslatot. Mindig is a kemény munkában hittem, és hiszem, hogy a lassú víz partot mos, és ami még fontosabb, hogy értékelek minden apróságot, így mindenben örömöt találhatok.

Végezetül, beszélnél arról, hogy merre haladsz tovább? Egyszóval, tervek!

Tervekről félve beszélek, mert ugye ember tervez, Isten végez. Dióhéjban megpróbálok egy képet adni, arról, amivel mostanában foglakozom. Mostanában mindenre nyitott vagyok, igyekszem mindenben kipróbálni magam, így több projektben is részt veszek.
A ZENEkarban gitározom, ahol hazai és külföldi rock slágereket játszunk. 



Törekszünk a hiteles megszólalásra, igyekszem a legtöbb dalban az eredeti gitárszólókat visszaadni a legjobb tudásom szerint, mindezt azért teszem, mert fontosnak tartom azokat az értékeket megőrizni melyek számomra is megtöltötték ezeket a zseniális alkotásokat tartalommal. Filip Gyuri barátommal csináltunk egy akusztikus projektet, itt is feldolgozásokat játszunk, de teljesen akusztikus formában, ami szintén egy nagyon izgalmas és élvezetes dolog számomra. Időnként Horváth Misikével zenélek, aki szintén egy fantasztikus muzsikus és tervezzük a Lábatlankodók nevű formációt. Játszom a Szegő Jazz Quartett-ben, itt hódolhatok az improvizációs muzsikálásnak. Dolgozom Horváth Tiborral, Nyul Balázzsal, Valastyán Tamással és Dobai Istvánnal egy G3 Tribut Banddel, ez még egy meglehetősen friss kezdeményezés, de bízom benne, hogy sikerül elindítanunk és támogatókat találnunk erre az egészen egyedi produkcióra, ahol Steve Vai, Joe Satriani munkája előtt szeretnénk tisztelegni. Oktatással kapcsolatos kiadványokat is tervezek, ezek közt szerepel egy átfogó könyv, ami a hazai jazzoktatás történetébe és belső világába kalauzolja az érdeklődőket és abban tér el ez eddig kiadványoktól, hogy egy bensőséges és személyes élményeken alapuló írás lesz, az olvasó és zenei pályára készülő választ kaphat számos zenével és oktatással kapcsolatos kérdésre.

Laci, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com  nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria

2014. június 13., péntek

Veress Márton - ARMAGEDDON

Veress Márton nemrég az Ex-Arch Enemy gitáros Chris Amott újraélesztett zenekarában, az ARMAGEDDON-ban bukkant fel, mint dobos.

Marci, nagy tisztelettel köszöntelek az oldalon. Nos… a jelen lehetőségeit ismerve, mint a Pokolgép dobosa, mondhatnád, hogy a pályád egyik csúcspontjára értél. Azonban történt egy kis „baleset”, képbe került az Armageddon. Mindent szeretnénk tudni erről a történetről!


Először is, köszönöm szépen a megkeresést! Óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen világsztárral zenélhetek, mint Chris. Nem volt ez másképp sem, mint amikor bekerültem Magyarország egyik vezető metál csapatába, a Pokolgépbe. Épp a minap volt a 30 éves jubileumi buli a Pecsában, amiről kijelenthetem, hogy életem eddigi legjobb koncertje volt! Egy álmom válhatott valóra! Innen is köszönöm nekik!

Hogy kerültél ki Amerikába, valamint hogy kerültél kapcsolatba Chris Amott-al?

Ahogy azt már többen tudják, itthon, az IBS-re járok Arts Management szakra. Múlt év végén kaptunk egy emailt egy New York-i cserediák programról, ami egy erasmus-hoz hasonló kint töltött félévet jelentett. Mind a 4 évfolyamról lehetett pályázni és a beküldött önéletrajzok, motivációs levelek valamint a tanulmányi átlag alapján végül összesen 2 diákot választottak ki. Én voltam az egyik. 4 hónapot töltöttem kint a SUNY Purcashe College-ban, és ez volt a második alkalmam New Yorkban. 2 éve egy ösztöndíj keretein belül a neves Drummers Collective növendéke lehettem, melynek a mai napig az itthoni képviselője vagyok.
Amerikában elég nehéz érvényesülni a vízum dolgok miatt. Úgy értem, hogy külföldiként időkeretek közé van szorítva az ember. Nekem ez alkalommal 4 hónap állt rendelkezésemre, hogy előrelendítsem a karrierem.
Elkezdtem tehát apróhirdetéseket olvasni, hogy milyen zenekarok keresnek dobost kint. Több száz hirdetést végigolvastam, majd végül egyedül 1 ragadta meg a tekintetem. Semmi konkrét nem állt benne, csak annyi, hogy metál dobost keresünk, erre meg erre a zenére, hasonlít amit csinálunk, és még valami: legyen érvényes útleveled, mert turnézni akarunk. Nem volt veszteni valóm, megírtam az emailt, csatoltam képeket, biográfiát, pár videót, majd pár nappal később az egyik órámon olvastam a válasz emailt: „Köszönöm jelentkezésed, Chris Amott vagyok, az Arch Enemy volt gitárosa...”  Egyből lehidaltam, hogy ilyen nincs... Valamint hozzátette: „gratulálok a Pokolgéphez, már hallottam róla”. Alig akartam elhinni, hogy New Yorkban találok egy olyan embert, aki híres és még a Pokolgépet is ismeri, ráadásul svéd. 2 éve kaptunk a Pokolgéppel egy svéd koncertmeghívást egy fesztiválra, valamint a svéd Hammerfall 2 éve dolgozta fel a Hol van a szó c. Pokolgép klasszikust.

Mi történt ezután?

Chris küldött 2 számot az új lemezről, az egyik a már megjelent Captivity and Devourment volt, és mondta, hogy hallgassam meg, hogy szerintem menne-e. Természetesen igent mondtam, és nekiálltam a gyakorlásnak. Szóltam neki, hogy szívesen megtanulom még a klasszikus Nemesis-t az Arch Enemytől valamint még 1 nótát az egyik régebbi Armagedon albumról. Szóval 4 számmal készültem a meghallgatásra, melyre kb. 1 hét felkészülési időm volt. A meghallgatás jól sikerült, és most jelenleg itt vagyok !



Tudom, hogy illendő lett volna ezzel kezdeni a beszélgetést, most pótolnám. Beszéljünk egy kicsit rólad! Iskolák. Jazz a Kodolányin, aztán irány New York. Beszélnél pár szóban erről az útról?

14 éves korom óta dobolok és a kezdetektől fogva nagyon eltökélt voltam. 1-2 év után már biztos voltam benne, hogy profi szinten szeretném csinálni és lehetőleg nemzetközi színtéren. A Pro-Drum stúdióban kezdtem tanulmányaimat Mátyus Attilánál, majd 2 év elteltével jelentkeztem a Kodolányi János Jazz konzijának felkészítő sulijába, ahol Kovács Norbi, majd később Szendőfi Péter lett a tanárom. Petitől hallottam a Drummers Collective-ről és így jött először ez az Amerika dolog. Mindeközben 2 évig jártam Rékasi Attilához (Subscribe) párhuzamosan metálos dolgokat tanulni. A dobolás mellett a szervezéshez/marketinghez van jó érzékem, ezért jelentkeztem az IBS-be, ahol rendkívül gazdag kapcsolatrendszerre és hasznos tudásra tehet szert az ember. Többek közt, ha nincs az IBS, akkor valószínűleg most nem tudnánk az Armageddonról sem beszélgetni.

Marci, meglátásom szerint, nem akármilyen enerváltság tapasztalható, még hazai, de világklasszis zenészeknél is. Milyen tulajdonságokkal kellett, kell rendelkezned, a dob, illetve a zenei tudásod mellett, melyek a Pokolgépbe – nem tudom kihagyni a zenekart – majd az Armageddonban vittek?

Több zenésztől is hallottam, meg több helyen olvastam, hogy merni kell nagyot álmodni valamint rengeteget dolgozni érte. Én sem tettem másként, úgy éreztem, hogyha Báthory Zolinak (Five Finger Death Puch) vagy Vörös Attillának (Ex-Nevermore) sikerült, akkor miért nem lehetnék én a következő? Sokat figyeltem a fiatal titánokat (pl Luke Holland), illetve a régi kedvenceimet (Mike Portnoy). Mindamellett, hogy borzasztó jól dobolnak, az önmenedzselésük is figyelemre méltó. Én is igyekszem minél jobban csinálni ezt a részét a dolognak, mert csak így lehet előre jutni. A Pokolgépbe is amiatt kerültem be többek között, mert volt fent rólam anyag a neten, egy online referencia, amit meg tudtak nézni, mielőtt felhívtak volna. Ugyanez működött az Armageddonnál is. De mindezek mellett az emberi oldal a legfontosabb. Ha jól kijössz valakivel, nem kell a legjobbnak lenned. Mindig van jobb. Törekedni persze kell.

Térjünk vissza a gyakorlati részhez. Vehetjük a felszerelés részét vagy általánosságban. Hogyan kell készülnöd az Armageddont érintő munkáidra?

Ami a felszerelés részét illeti, jelenleg is árulom az átlátszó DrumCraft dobomat, mert kell szereznem kint egy dobot. A kiegészítőket még meg tudom oldani, hogy kivigyem, de egy komplett dobcucc szállítása nagyon macerás. Valószínűleg jobban megéri, ha kint veszek használtan valamit. Jelenleg nyáron itthon vagyok, Chris is visszament Svédországba. Mindenki otthon gyakorolja a számokat és augusztusban indulnak a próbák. Addig az online promócióra fókuszálunk, hogy benne legyen a project a köztudatban és könnyebb legyen bulikat kötni később.

Köszönöm szépen a beszélgetést! Mi legyen a végszó?

Nagyon szépen köszönöm szüleimnek, a barátaimnak, és szponzoraimnak a támogatást, valamint mindenkinek, aki segített eddig, hogy közelebb kerüljek az álmaimhoz! 


Marci, köszönöm az interjút, és további sok sikert kívánok a gitárvilágok.com  nevében is!

Udvardy Udy Zsolt
06/30-226-1017

Galéria