2016. február 4., csütörtök

Bécsy Bence

Bécsy Bence, gitáros. Mindenekelőtt gratulálok a játékodhoz! Ha véleményt mondhatok róla, akkor azt mondanám, hogy minden, csak nem a tradicionális szóló, vagy gitár témák jönnek a hangszerből. Szokatlan és nagyszerű! Elfogadod ezt a véleményt?

Ha arra gondolok, hogy ahány ember, annyi vélemény, akkor igen. Ellenben én nem tartozom azon gitárosok közé, akik valami teljesen újjal próbálnak előrukkolni. Leginkább miattuk nem fogadhatom el ezt a véleményt, a gratulációd pedig köszönöm szépen.

Bence, akkor én kérdezem meg a „tradicionálisat", amikor először vetted fel a gitárt, kezdjük onnan a történeted!

Mindig voltak dolgaim gyerekként, amiket szenvedéllyel űztem, persze sűrűn változott, hogy éppen mi volt az. Végül a gitározásnál kötöttem ki, amit atyai indíttatás miatt kezdtem, kb. 13 évesen. Beíratott a városi zeneiskolába, de pár év múlva kicsaptak az igazolatlanok miatt. Valahogy nem szerettem odajárni. A kirúgást követően szintén faterom mutatott egy-két számot. (Hendrix, Ac/Dc, Led Zeppelin) Ezután lett mindennapos a zenehallgatás és a gyakorlás, és ebben az időben alakult néhány közös zenekarunk is. Ennek nagyon sokat köszönhetek. Középiskolai 3. évemet már a Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolában kezdtem meg, klasszikus-gitár tanszakon. 2 év múlva, az érettségim megszerzése után felvételt nyertem a Kőbányai Zenei Stúdióba, ahol meghatározó időket éltem meg a gyakorlás és a zenéhez való viszonyulásomat illetőleg, nem beszélve a megkötött ismeretségekről. Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-tanszakos hallgatója vagyok és épp az első papír megszerzése előtt állok, remélem. Köszi Anya, Apa!

Deák Bill Gyula mellett láttalak legutóbb, és az volt az érzésem, hogy a játékod, beletett valami nagyon frisset, színeset a blues-ba. Nekem igen nagy élmény volt a győri koncert, mert együtt látni a Királyt és egy Gitár királyt…hát nem mindennapi! Szóval friss és színes! Beszéljünk erről!

Friss és színes. Az a helyzet, hogy soha sem törekedtem erre. Mármint, hogy új megoldásokat keressek. Mindig ösztönből próbálok játszani, műfaji korlátozások nélkül, hogy közben soha ne szakadjak attól a gitározástól, ami már Hendrix óta él. A zene több területéről engedek be impulzusokat és hagyom, hogy ezek átfolyjanak rajtam. Szerintem izgi, hogy különböző stílusjegyek is megtalálhatóak egy adott szólóban. Talán ez a legjobb magyarázat  a ˝friss és színesre˝. 

Strat vs. Tele?

Jelenleg inkább stratocaster.

Bence, ha már a gitárok kerültek szóba, kövessük a kábelt….Beszélnél a cuccodról?

Természetesen. Vegyük először a torzítókat!
·  Tube Screamer 808: elengedhetetlen sound, ha bluest játszol. Erősen megtolja a közép/mély közép tartományokat. Bár a kapcsolójának konstrukciója hibás, amit a mai napig nem javítottak ki, én nagyon szeretem. Carl Martin Plexitone: ez is alapvetően egy bluesy sound-al megáldott pedál, aminek a magas frekijei körül érzek páratlan nyitottságot. Csak boostra használom.
·      MXR Zakk Wylde overdrive: ez is alapvetően egy blues orientált pedál, de sok gain-el rendelkezik, és ennek is a magasait érzem nyitottnak. A Wah-m egy Dunlop Cry Baby Q535-ös. Sokféle wah típus megtalálható benne, én csak az egyiket használom. Valahogy a klasszik wahwah-zás sosem állt annyira közel hozzám. Inkább csak akkordokat szeretek 'meglebegtetni' vele.
·   Van egy TC Flashback-em, amibe szintúgy több delay típus van táplálva. Másik delay-em egy Memory Man Deluxe, amit szeretnék eladni, mert szerintem túl hangos az első visszacsengés és képtelen vagyok használható beállítást találni rajta. Később mindkét delay-emet váltom egyébként egy Strymon-ra.


·    Van két Electro-Harmonix-om is. Az egyik a Holy Grail, amiben három mode van. Ezt bátran merem ajánlani bárkinek, a rugós zengető szimulációja hibátlan. A másik egy Small Clone chorus, amit kitekerni szeretek a legjobban, de bármilyen állásban a legjobb chorus pedál szerintem.
· Két külön tápot használok a digit. és az analóg kütyükhöz. Ez elengedhetetlen! Ez alatt nem beszélhetünk hozzáállásról. Az egyik egy Dunlop DC Brick, ez a gyengébb, ezt használom az analógokhoz. A másik pedig egy T-Rex Chameleon, ami valamivel erősebb, ez van a digitális alapon működőkhöz.
·  Megemlíteném még Boss FV-500H hangerő pedálomat, ami egy rendkívül masszív fémházas szörnyeteg. Tönkretehetetlen. Vettem nemrég egy Boss RC 20 XL Loop Station-t is. Egyelőre ez bejött, de lehet, hogy ezt is leváltom talán egy DITTO looper-re. Még nem tudom.
·     Autowahként egy Line6 Ottofiltert használok. A patch kábeleim Ibanezek, aminek a pontos típusát nem tudom, csak azt, hogy az 5-ből a két év alatt még egyik sem ment tönkre, és zajokat sem produkálnak.
· A gitár-pedál-láda körhöz pedig Neutrik csatlakozóval ellátott homemade kábeleket használok. Elég komolyak ezek is, de tervben van, hogy jobbakat vásárlok. Mint tudjuk, a kábelek össz. minősége, megegyezik a legrosszabb kábel minőségével, szóval még kicsit gyűjtögetnem kell hozzá, hogy az összeset lecserélhessem, de egyszer talán meglesz, nem beszélve a Furmanokról, vagy más stabilizátorokról, ami az itteni viszontagságos körülmények miatt elengedhetetlenek.
·    Ja és a D.I. box! Ha épp szerencséje van az embernek, azzal is ki tudunk szűrni zajokat. Én abból Aphex-et használok, ami egyben egy grafikus EQ is. Egyébként 5 évvel ezelőtt nagy ívben tettem ezekre. Volt két szaros jack-es madzagom, meg egy-két pedálom, amik recsegtek-ropogtak. Később jöttem rá, hogy a kábelek és tápok majdnem annyira fontosak, mint hogy milyen erősítőt használsz.
·    Erősítők: S.L. Amps amp, Hüghes&Kettner combo. Az S.L. egy igen jól sikerült Dumble kópia. Sajnos nem sokszor volt módom kihajtani, de azt tudom, hogy ez egy rendkívül korrekt, magyar, kézzel gyártott fej, amit az egyik Birta Miki által megrendezett gitárversenyen nyertem. A másik egy Hüghes & Kettner Dual Statesman. Ez talán a régebbi Fenderekre emlékeztet.
·   Két gitárt használok, az egyik egy Fender Tele, másik egy régi Squier Strat. A Tele-ben a pickup-okat Dimarziora cseréltem, így pár árnyalattal modernebb lett a hangkép, ami karakterében egyébként nem nagyon változott. A Sqiuer-hez még nem mertem hozzányúlni. Sajnos még elég sokszor zajos, ha körül vagyok pakolva fényekkel és árnyékolatlan/rossz fázisokkal. Kb. ennyi. kérem kapcsolja ki!


Találkozhatunk veled, más formációkban is?

Igen-igen. Nem is árulok el többet a nevüknél, így talán meg is hallgatják az olvasók valamennyit. Felsorolás szerűen tehát: Gereben Zita Quintet, BG5, SEX, Nagy Edi Project, Fangler's és készülnek lassan saját számaim is.

Apropó, mennyire érzed, hogy a zenei világod, a játéktechnikád….úgy meg van, kész van….ezen úton megy tovább…vagy azért tervezel bele kanyarokat is?

Egyáltalán nem érzem. Még mindig nem játszom úgy, ahogy szeretnék, de ilyen nem is lesz. Talán lassan eljutok oda, hogy ezt el is fogadjam és képes legyek a szituációkból kihozni a maximumot.  Hogyne lennének kanyarok!

Végezetül, Tervek!  
 
Most dolgozom egy-két instrumentális számon, amit szeretnék néhány barátommal felvenni a saját magunk szórakoztatására. Még nem voltam szerző. Viszont szeretném, ha ezután mindig lenne időm és energiám ezekre az önmegvalósító trackekre. A másik project már inkább az emberekhez szólna. Nemrég vettem egy gépet, hangkártyát, miksit, ...stb, hogy otthon tudjak összetákolni zenéket. Talán valami kisebb stúdió is alakulhat belőle. Az elsődleges célom viszont, hogy feltörekvő énekeseknek írhassak friss és jó zenéket, így aztán nem áll tőlem távol, hogy zeneszerző/zenei producer-i babérokra törjek. A gitározást jelenleg a sarokba vágnám, egyszerűen képtelen vagyok hinni benne, hogy bármi lehet ebből. 

Bence, köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok!

Köszönöm, sziasztok!

2016. január 4., hétfő

Joe Chawki guitarist

Joe Chawki guitarist. I am very happy to take Joe to Hungary. Joe’s guitar worlds is a progress where every sound is great but we don’t know what is the next step. I mean It is the greatest quality what a player – Joe Chwaki – gives to his fans. Not only his virtuosity but the colours wich is typical of his play. Congratulate on you Joe, in the name of Gitarvilagok.com.

Joe, what is your secret? How do you form your style of play?

Haha there is no magic formula. I have been listening to a lot of different types of music for many years. That, coupled with the genuine desire to express oneself...as well as diligent practice, all factor into the equation.

Sorry Joe It should have been the first question….. Who is Joe Chawki? Could you say something about you?

I Am That. Princeton, New Jersey. Does your town give you enough place to show your art. Sorrowful, but the greatest hungarian guitarists can „live” in the second line without tv or something else. I would consider the type of music I play for a specific or niche audience...so quite honestly there aren't many venues hosting instrumental guitar oriented music.



Joe, playing solo, or in a band?

Both. Would definitely be open to playing in a band.

As I watch your videos, you have a style a technic. I have no words about this, amazing! Dou you plan to turn to other style of music?

Yes. I like to keep myself refreshed and interested. Every few years there is a cleaning and I like to cross over. Mixing genres is my favorite thing to do.

Joe, please, say about your riggs. I very like your sound!

It is actually a very simple rig. A Suhr modern satin either straight into a practice amp or using guitar rig for NAZAR.

How can you see, is your riggs enough to play with a good sound or need some others. What is the secret of your sound?

I'd like the freedom to play around with different products. A lot of guitarists say they are always chasing that perfect tone. I am no exception.



Joe, finally, plans!

Who can say. I wish to release some more music soon, and get a live act going!

Thanks, Joe.

Thank you very much.

https://www.joechawki.com/home.html

2015. december 11., péntek

Svajcsik Péter, Svajcsik Gitár Műhely

Svajcsik Péterrel beszélgettem a Svajcsik Gitár Műhely tulajdonosával. A zene széppé teszi az életünk! Mindannyian beléphetünk abba a szobába, ahol azt a muzsikát hallhatjuk, melyre igaz a fenti állítás. A Svajcsik Gitár Műhely el tudja készíteni nekünk azt a kulcsot, amelyik azt az ajtót nyitja, ahol tényleg az a muzsika szólhat, ami szebbé teheti az életünk.

Péter, azért nem egy átlagos történet, hogy valaki gitárokat készítsen, javítson. Hogyan lépett be az életedbe a hangszer, a szakma?

Egész életemben elkísért a zene. 6 éves korom óta tanulok zenélni. Fúvóson kezdtem, furulya majd később klarinét. 14 voltam, mikor belevágtam a gitár tanulásba. Rengeteget gyakoroltam, szinte minden perc szabadidőmet erre fordítottam. Ahogy sokaknak,nekem is az volt az álmom, hogy majd ebből fogok megélni és befutott zenész leszek. Ám a szüleim javasolták, hogy azért keressek egy másik szakmát is, ha ne adj Isten megsérül a kezem vagy valami más miatt nem tudok zenélni, akkor még mindig legyen mivel keresni a kenyerem. Ekkor ötlött fel bennem a hangszerészet. Köze van a zenéhez, hangszerekkel foglalkozhatok és nagyon szép szakma. Nem volt egyszerű bekerülni az iskolába, de végül is sikerült és 2009-ben felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerész szakára, amit 2012-ben sikeresen vizsgáimmal be is fejeztem. Azóta is hangszerészként működök, úgyhogy végül is ez lett a fő szakmám.

Mekkora szabadságot kapsz a munkáidban, nyilván a minden munkában tapasztalható rutin mellett?

A javításokban nem sok a szabadság. A munkát a tulajdonos illetve a sérülés, beállítás szükségének mértéke határozza meg. A készítés még kezdeti stádiumban van. Erdős Róbert kollégámmal már nekiláttunk a prototípusoknak és remélhetőleg a következő Budapest Music Expo-ra már ki tudunk vinni egy-két általunk készített hangszert. Ilyen szempontból nagy a szabadságunk. Aztán a későbbi megrendeléseket követően ez változhat.

Péter, melyek voltak azok meghatározó pontok, fordulatok a pályádon, ami ahhoz a nem mindennapos referencia kör* kialakulásához vezettek?

Mielőtt bekerültem volna Lisztre másfél évig a Hangszerarzenál csoport budapesti boltjában a Rebel hangszerboltban dolgoztam. Itt rengeteg emberrel ismerkedtem meg, Többek között Fejes Tamással, (aki sokat segített a vállalkozásom kezdetekor), Sidivel illetve a Zanzibar teljes legénységével: Rita, Doni, Mikszi, Gabszi. Itt találkoztam először Jamie-vel, Vámos Zsoltival és még egy jó pár ismertebb emberrel, majd ahol a tanuló éveimet töltöttem illetve később dolgoztam a Stageshop-ba még több ismeretségre tehettem szert és javíthattam olyan emberek hangszerét mint például kedvenc gitárosom Madarász Gábor Madi gitárját.

Biztos vagyok benne, hogy vannak olyan hangszer hibák melyek javítása, különleges szakszerűséget igényelnek. Beszélnél erről pár szóban?

Igazából a nagyon alap beállításon kívül minden. Vannak ügyes kezű emberek, akik rendelkeznek valamilyen faipari tudással, gyakorlattal, de az igazi fortélyokat sok év alatt sajátítja el az ember. A legfontosabb a tanító mestere az embernek, aki bevezeti az embert ebbe a világba. Én végtelenül szerencsésnek tartom magam, hogy az ország egyik legjobb hangszerészétől,hangszerkészítőjétől, Tóth Zoltántól tanulhattam. Büszke vagyok rá, hogy ő volt a mesterem. Természetesen mint mondtam sok idő kell az elsajátításra ezért a mai napig képzem magam. Külföldi folyóiratok, szaklapok segítenek ebben illetve különféle /szintén külföldi/ online kurzusokon veszek részt és remélhetőleg sikerül majd kijutnom egy kis időre, hogy még nagyobb tudásra tehessek szert.
De, hogy a kérdésre konkrét példákat mondjak: törések, repedések javítása, lakk pótlás, bizonyos alkotóelemeit az adott hangszernek újra elkészíteni, akár sérülés miatt akár azért mert a tulaj más anyagból szeretné, például csont felső illetve alsó nyereg és még sorolhatnám. Ezek a munkálatok mind szakembert igényelnek.

Végezetül, tervek!

Most, mivel ez egy friss vállalkozás, elsősorban a műhely létezését szeretném tudatni az emberekkel, Azt, hogy a Svajcsik Gitár Műhelyben magas színvonalú, prémium minőségű szerviz munka folyik és ez mindenki számára elérhető, nem számít sem a hangszer márkája, sem állapota, kora, sem az, hogy milyen árkategóriába tartozik. Minden gitár egyforma bánásmódban részesül és maximális odafigyeléssel, precizitással javítjuk. A közeljövőben pedíg szeretnénk elkezdeni a saját hangszerek készítését.

Péter, nagyon köszönöm a beszélgetést. Gratulálok a munkádhoz! Kellemes, boldog Ünnepeket kívánok,


Köszönöm

2015. november 27., péntek

HCHC, Hatvan City Hard Core

Orjovics Ferenc, HCHC Hatvan City Hard Core. Szia Feco, köszönöm hogy elfogadtad a meghívást. Beszéljünk rólad első körben. Hogy került képbe nálad a Hard Core?

Üdv mindenkinek! Hát hol is kezdjem...valamikor a 80-as évek derekán egyszer az “Elektromos Krokodil” nevű boltban láttam egy Gorilla Biscuits kazettát és a neve olyan fura volt, tehát megvettem. Merőben más volt mit az addig hallgatott Deep Purple, Rainbow, stb...Tisztára bezsongtam! Akkor még nehéz volt az ilyen és ehhez hasonló zenéket csak úgy megszerezni. Fel kellett utazni érte Pestre és ott válogatni. Utána már a célirányos keresésnek köszönhetően jöttek sorba: Bad Brains, Token Entry, Agnostic Front, Madball később a Sick Of It All, Hatebreed, stb...

Mennyire érzed, hogy behatárol a műfaj?



Természetesen itthon ez mind a mai napig egy réteg zene, anno meg végképp az volt. Az öltözködéssel már akkor is kilógott a sorból. Nem a szűk farmer és a bőr dzseki volt a jellemző, hanem a sokkal lazább térd gatya, kapucnis kombó. de nem csak külsőleg hanem a zene is igen eltérő volt az addig megszokott Heavy Metal-tól. Mai napig több irányzata van a HC-nak, de véleményem szerint a zenei gerinc azért megmaradt a "mozgalmias" jellegű riffeknél.

Feco, konkretizáljunk! Hatvan City Hard Core!

2011-ben néhány zenész úgy érezte, hogy az anno igen híres hatvani zenei élet kissé nyugdíjas tempóra kapcsolt. Kevés koncert, ha volt is kevesen mentek el, stb... Tehát akkor úgy éreztük, hogy tenni kell valamit és megalakult az először Zenésztalálkozónak nevezett kezdeményezés aztán a Jam Garden. Ekkor még az volt a lényeg, hogy egykor aktívan zenélő emberek újra találják meg egymást, kicsit pezsdítsük fel a zenei életet. Akkor egy Hard Core válogatásokat játszó formáció alakult 4 taggal (...ebben a fiam dobolt!) és innen nőtte ki magát a mai formáció. Az először név nélkül szereplő csapat később vette fel az amúgy általam már a 90-s években több helyre is “szignózott” HCHC nevet utalva a gyökereinkre és a stílusra.

Hogyan gondolod, a zenekarodnak, a HCHC –nak van mit mondani a világnak, vagy a Hard Core műfaj le is fedi ezt?

A HCHC a megalakulása óta azon van, hogy jól érezze magát, ha kell egy maroknyi közönséggel is. A mi hitvallásunk az, hogy egy családias légkört tudjunk létesíteni a koncertjeinken ezzel közelebb hozva a HC érzést a közönséghez. Több igen komoly HC bandák, igen komoly témákat feszegetnek a dalaikban. Például a legfrissebb A.F. lemez Roger M. igen élesen bírálja az USA politikáját. Mások épp a társadalmi igazságtalanságokkal foglalkoznak. Aki meghallgatja a kislemezünket az hallhatja, hogy dalainkban helyt kap a természetvédelem mellett az otthonhoz való kötődés az otthon szeretete is.

Feco,  megfordulsz hasonló, vagy egész más műfajokban, vagy kizárólagos a HCHC?

Mivel a banda már igen csak nagykorú átlag életkor közel a negyvenhez, ez a fő irányvonal, de a dobosunk másik két formációban is szerepet vállalt.
Tervek!
Az év végét egy szokásosnak mondható hatvani Rock Karácsonnyal zárjuk december 26-án. Az év végén készül el a kislemezen hallható Isten szemében című nótához egy új klipp. Egy hamisítatlan koncert hangulatos video várható, amiben szerepelnek a “testvér” zenekarok, barátok, haverok, családtagok és mindenki akinek kedve van részt venni egy ilyen forgatáson...mindenkit szeretettel várunk! A klipp hivatalos bemutatása 2016 év elején várható. Részletek a Fb. oldalunkon!

Nagyon köszönöm a beszélgetést. Nagyon sok sikert a HCHC Hatvan City Hard Core -nak!
Köszönjük.

2015. november 19., csütörtök

Fatia Negra Gitár Manufaktúra

Fatia Negra Gitár Manufaktúra. Mit kell tudnunk rólatok!

A Fatia Negra Gitárkészítő Manufaktúra a Fender Márkaszerviz utódja. Ketten csináljuk Varga Márton hangszerkészítővel már jó egy évtizede, jómagam Szieberth Tamás hangszerkészítő mester vagyok, mintegy húsz éve dolgozom a leghíresebb amerikai gitárgyár magyar nagykereskedőjének szervizeként, egy ideig pedig tolmácsként. Külföldi kalandozásaim során mindig vezéreltek szakmai célok is, rengeteg technológiát tanultam híres mesterektől a Fender, Jackson, Gretsch custom shopokban, gyárlátogatásaim során. Sok építési- és javítási trükköt honosítottunk meg, többek között a préses bundozást, a "mérhető kényelmet" beállításoknál.  Ezen utak ideje alatt valakinek tartani kellett itthon a frontot, Varga Marci testvérem az egyetlen, aki képes erre. Mivel az Egyesült Államokból (és még jó pár országból) 2010-ben kitiltottak, kapcsolatunk a fent említett cégekkel az itthoni javításokra redukálódott. Marcival ekkor döntöttünk úgy, hogy megtervezzük, majd megépítjük az első saját termékvonalunkat.   


Tamás, jelen munkáitok?

Telecaster formájúra építünk centerblokk semi-hollowbody gitárokat, prémium minőségű, vintage korú hangszerfákból. A javítási szegmensben inkább vintage hangszerek restaurálásával szeretünk foglalkozni. Gyakran akkor kerülnek hozzánk hangszerek, amikor már mindenki lemondott javíthatóságukról. Ezek jelentenek kihívást, és büszkén mondhatom: rendbe hozunk mindent! Természetesen mi is állítunk be gitárt, igazodva a hazai piachoz és pénztárcához, de egy nehezebb bundozás, vagy egy merevítő csere mondjuk az, amit már munkának tudunk nevezni.


 
Márton, beszélnél a műhely referenciáiról?

Érdekes, Fender szervizes múltunk és jelenünk ellenére inkább jazz-zenészek kedvelnek minket. A celebek valószínűleg nem örülnek, hogy levetetjük velük a napszemüveget amikor bejönnek. Nem seggnyalók vagyunk, hanem iparművészek. Az utóbbi időből pár arc, akinek rendbe raktuk a cuccait: Alex Hutchings, Mohai Tamás, Barcza Horváth József....

A manufaktúra jelentése adott. Merre mutatnak gitár „gyártás” irányvonalai?

Inkább manu, mint faktúra. A két gép, amit használunk a fúró és a felsőmaró. Minden kézzel gyalulva, faragva, vésve (nem reszelve). Ha meguntuk a Gibson hangú Teléket, szerintem jazz és-vagy western gitárokat fogunk készíteni. Meglátjuk!

Szenzációs név választás! Hogyan jött a képbe Jókai regényalakja Fatia Negra (Szegény gazdagok 1860 -ból)?

Épp egy spanyol haveromnál játszottunk egy Brian Setzertől kapott White Falconon - egy Fender Blackfaceba dugva, jól összetapogatván azt zsíros kezünkkel, ugyanis Pata Negra sonkát ettünk. Blackface, Pata Negra, Magyar OG-k a belvárosból: nem vagyunk gazdagok, mint Nopcsa báró, de mi is megfenyegetjük azt, aki rosszat ír rólunk. Ezek tükrében, azt hiszem egyértelmű a névválasztás!

Mennyire tartjátok törvényszerűnek, hogy valami hangszeres tudás is mellé álljon a munkátoknak?

Elengedhetetlen a hangszeres tudás ahhoz, hogy valaki hangszerész legyen. Hangszeres tudás nélkül nincs közös nyelv a zenésszel, készítésnél pedig a tudatosság az esztétikai kérdésekre redukálódik, a hangzás kísérletezés eredménye lesz. Aki nem tud gitározni, kísérletezzen, vagy másoljon...



Végezetül, terveitek?

Van pár gitárunk és gitárnyakunk tervrajzon, pár év alatt elkészítjük őket!

Márton, és Tamás köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakban!


Köszönjük.

2015. november 10., kedd

Tóth József „Citrom”, Come On Rock Band

Tóth József „Citrom”, Come On Rock Band, Esztergom. Tisztelettel köszöntelek, és köszönöm hogy elfogadtad a meghívást. A zenekarod hallgatom, és valami nagyon nagyon megvan nálatok. Azt látom, hogy olyan finoman, tisztelettel nyúltok vissza a hard rock alap zenéihez, hogy csak bámultam. József, azt kell mondjam, egy olyan gitáros vagy, akinél nagyon jó kezekben van a gitár, és a rockzene. Adott az első kérdés! Ismerkedjünk meg Tóth Józseffel, Come On Rock Band-ből!

Köszönöm a dicsérő szavakat, magam és a zenekar nevében is. Jól esik, hogy vannak még olyan emberek, akik vevők erre a műfajra, és „értő füllel” hallgatják. Magamról szólva el kell mondanom, de ez látszik is, nem ma kezdtem a zenélést. 10-11 éves korom óta gitározom (most 57 vagyok), és autodidakta módon tanultam meg játszani. Az első zenekar, amelyben játszottam, még gimnazista koromban alakult. Ennek érdekessége, hogy énekesünk Varga Miklós (István, a király, Európa, stb.) volt. A következő, már komolyabb csapat a Stáció, art-rock zenekarként indult, de később fokozatosan eltolódott a keményebb rock és blues irányába. A 80-as években több évadot játszottunk „menő” klubokban (Metro klub, Bem rakpart, Józsefvárosi klub, stb.). Néhány évig állandó vendégünk volt Deák Bill Gyula. A Stációval demo anyagot készítettünk a legendás magyar gitárkirály Radics Béla számaiból, amelyet azonban már a Stáció felbomlása után általam alapított Tűzkerék Revival Banddel sikerült az utolsók közt kiadott magyar nyelvű bakelit lemezen megjelentetni. Ez a zenekar a 90-es években sikeresen szerepelt a nagyobb fesztiválokon (Diáksziget, Paksi, Budapesti és egyéb blues fesztiválokon) valamint az ország számos klubjában. Több zömében saját számokat tartalmazó lemeze jelent meg (Bíbor Hold, Sírig tartsd a pofád, 16 tonna). Aztán 2000-ben itt most nem részletezett okból gyakorlatilag abbahagytam a gitározást, és a csend évei következtek. 2009-ben kerestek meg környékbeli fiatal zenészek, és elkezdtem velük újra játszani. Így alakult meg a Come On. Nagyon lassan jöttem bele a gitározásba, de aztán néhány tagcsere után kialakult a banda mai felállása, amellyel maradéktalanul elégedett vagyok, mivel jobban szól, mint bármely korábbi zenekarom. Kicsit hosszú lett a bemutatkozás, de hát egy történet vége felé nehezebb, mint az elején...



Kizárólag a tradicionális rockzenét gitározod, vagy szerepet kapnak nálad más zenei irányzatok is?

Most már csak ezt a stílust játszom, korábban azonban még vonzott a jazz-rock is, sőt a katonáság alatt és egyetemista koromban egy dixieland zenekarban (Blaskó Dixieland) is bendzsóztam.

Remek szólok jönnek Tőled, de ami nagyon rendben van, hogy nem követed hangról hangra a „történetet”. Akkor jól gondolom, hogy nem is tartod korlátnak a szólókra szánt időt?

Kamasz koromban a kedvenceim, Alvin Lee, Jimi Hendrix, Eric Clapton, Rory Gallagher stb. olyan zenét játszottak, ahol a zenei témákat improvizációk keretében teljesen kibontották, variálták, egy szóló akár 4-5 percig is eltartott, és számomra ez volt a zenélés csúcsa. Tulajdonképpen ezért tud ez a műfaj ma is „friss” és játszható lenni, mert minden koncert, előadás egy új kihívás, nem a megtanult dallamok egyszerű lejátszása, hanem az adott pillanatban születő zene. Ehhez persze olyan zenésztársakra van szükség, mint a Come On tagjai (Reményi Mihály „Vinnie” -ének, szájharmonika, konga, Petrás Attila-dob, Lauro Árpád-basszusgitár), akik mind kiváló zenészek, boldog vagyok, hogy velük játszhatok. Külön kiemelnék egy érdekességet. A csapat basszusgitárosa, jazz konzervatóriumot végzett, rendkívül nagy tudású és képzett zenész, ehhez képest én, mint már említettem autodidakta vagyok, így az improvizációk még izgalmasabbak, mert a kettőnk közti eltérő zenei gondolkodásmód ad egy különös, egymást inspiráló feszültséget a játéknak.

József, célirányosan gyakorolsz, a Come On Rock Band adta muzsikákra, vagy szabad a pálya?

Tudod, annak idején 2000-ben úgy gondoltam, hogy a zenész pályafutásom lezárult, amely koncertet lejátszottam, amely zenét megírtam, amely lemezeket fölvettem, az úgy jó, az teljes egész, és nem is akarom folytatni. Aztán közel tíz év kihagyás után újrakezdtem, de ma már másképp állok a zenéhez, nincsenek magammal szemben elvárásaim, hogy alkossak valami rendkívülit, egyszerűen a magam, a zenésztársaim, de legfőképp a közönség örömére játsszam azt a zenét, amit a legjobban szeretek, és ebben a Come On tagjai tökéletes partnereim.

Adnál pár jó tanácsot hogyan álljon hozzá az ember, ha alap „nótákat” akar játszani?

Elsősorban tudatában kell lenni, hogy ezek a dalok már önmagukban zseniális alkotások, még ha némelyik talán egyszerűnek is tűnik. Szeretni kell őket, megérezni a lényegüket, és annyira meg kell tanulni technikailag, hogy ne eljátszani, hanem JÁTSZANI tudjad.

Agyoncsaphatja az egész munkát, ha nem szól jól a hangszer. Gratulálok, hogy a játékstílusod, és a hang, a hangzás egyensúlyban van, és nagyon jól szól a kezedben a gitár. Beszélnél a gitárodról, a „vasról”, és mindenről amin megjáratod azt a hangot!

Köszönöm a gratulációt, jól esik. Mielőtt a gitárokról beszélnék, szeretném megosztani veled egy gondolatomat, bár lehet, hogy valaki azt mondja, hogy ez triviális. Tehát mindenekelőtt a zenésznek, a gitárosnak kell „jól szólnia”, úgy megpengetni, intonálni, dinamikailag kezelni a hangokat, hogy önmagukban jól szóljanak. Gondoljunk csak arra, ha Hendrixet, Santanát meghallgatod, bármely hangszeren és erősítővel „Hendrixesen”, „santanásan” szól. Ez nem azt jelenti, hogy mindegy milyen hangszeren, erősítővel játszol, mert a jó zenéléshez elengedhetetlenek a megfelelő eszközök. Én, minthogy a zenélés „csak” kikapcsolódás számomra, olyan „cuccokat” kerestem, amelyekkel megfelelő színvonalon tudok játszani, de elérhető az áruk.
Több gitárom is van (Fender Stratocaster, Epiphone SG 400), de a kedvencem most egy Epiphon Les Paul Custom Prophecy Plus. Ez eredeti amerikai Gibson hangszedőkkel van felszerelve, de Kínában gyártották. Én teljesen meg vagyok elégedve a hangjával, és a kidolgozásával is. Van még egy ősrégi Boss ME-6-os multieffektem és egy Jimi Hendrix Cry Baby Wah pedálom. Az erősítőm egy full csöves MA100-as 100 W-os Marshall combo. Szeretem, mert kis méretű, egyszerű mozgatni, szállítani, de hozza Marshall soundot. Látható, ahhoz, hogy elfogadhatóan megszólaljon egy gitár, nem kell csillagászati összegeket beruházni.

József, ha hangszer, akkor „csak” a szólógitár?

Mint említettem, régebben bendzsón is játszottam, de most már csak a gitár érdekel.

Végezetül, had kérdezzelek a tervekről!

Nem annyira terveim, inkább vágyaim vannak. Szeretnék még sok jó koncertet játszani, akár kis klubokban, akár fesztiválokon. Az a baj, hogy e vágyam megvalósítása nem egyszerű, mivel – minthogy nem vagyunk afféle „nyomulós” zenekar – nehezen találunk fellépési lehetőségeket Esztergomon és környékén kívül.

József, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert a továbbiakhoz.


Köszönöm.

2015. október 30., péntek

Horváth László, gitárművész

Horváth László, gitárművész. Nagy tisztelettel köszöntelek a Gitarvilagok.com oldalunkon és amióta a győri Lakáskoncerten láttalak, hát egy kérdés mindig bennem van. Olyan csodálatos gitározást láthattam Tőled, hogy csak köszönni tudom. …de…döbbenetesen bonyolult darabok, olyan tartalommal jöttek át, amit nagyon ritkán tapasztalhatok meg. Röviden. Zenei, technikai tudás rendben van, de biztos hogy kell ott lennie még valaminek….!

Nagyon megtisztel, hogy ezt mondod! Igyekszem a műveket a lehető legjobban megismerni, megfejteni, hogy azokat a tőlem telhető módon a leghitelesebben tudjam előadni.

Az első kérdés azonnal kiesett, de most ismerkedjünk meg Horváth László gitárművésszel! 

12 évesen kezdtem gitározni Zalaegerszegen, a helyi zeneiskolában. A zenei pálya felé az érettségi után fordultam. Előbb a Szombathelyi Művészeti Szakközépiskola szakmai tagozatos tanulója lettem, tanárom itt Straub Tamás volt. Az egyetemet Győrött, Roth Ede irányítása alatt végeztem, a művészdiplomámat a graz-i Zeneakadémián szereztem meg Martin Mysliveček osztályában. 2003-ban az országos Szakközépiskolai Gitárversenyen Vácott I. helyezést értem el, 2008-ban a Szegedi Gitárfesztivál keretein belül szervezett országos egyetemi Gitárversenyen az első díját szereztem meg. 2010-ben Novi Sad-ban a World Guitar Competition 2. helyezettje lettem. 2008 szeptemberétől a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolában tanítok, az idei tanévtől pedig a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanítom az ifjú gitárosokat.

László, hogyan készülsz egy koncertre? Hogyan tudod befolyásolni, hogy a saját belső hangulatod, szinkronban maradjon az előadás anyagával? Gondolom én, ha itt valami csúszás adódik, a győri koncert nem jött volna át ennyire! Jól látom ezt?

Én kicsit máshogy látom ezt. Természetesen a külső hatásokat lehetetlen elkerülni, de igyekszem úgy felkészülni a koncertekre, hogy ezek ne befolyásolják a darabokat. Úgy érzem, hogy a darabok eljátszása során keletkezett érzések alakítják a belső hangulatomat, hiszen nem én csinálom a darabot, hanem az csinál engem. Azt gondolom, hogy nekem mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy zenemű hitelesen szólaljon meg! Én csak egy közvetítő vagyok, hiszen nem saját szerzeményeket játszom. Fontos, hogy a darabokat a lehető legjobban megismerjem, ekkor alakul ki egy olyan egyéni koncepció amihez ragaszkodom a gyakorlás során. Természetesen az elképzelés időnként változik, velem együtt. Az utóbbi időben leginkább ez határozza meg a felkészülésemet egy koncertre. Arról pedig szinte felesleges is beszélni, hogy ez rengeteg gyakorlással jár!



Mi alapján válogatod össze az előadás anyagát? Melyek azok a szempontok amik meghatározzák a döntéseid?

Elsősorban az alapján, hogy mi az amit a legszívesebben játszom, aztán a következő lépés, hogy ez illik-e az adott alkalomhoz. Az egyetemi évek alatt megszoktam, hogy minden zenetörténeti korszakból kellett darabokat játszani. Amióta nincs ez a „kényszer”, próbálok egy-egy tematikát követni. Az elmúlt időszakban romantikus operák gitárátiratai voltak reflektorfényben, jelenleg a brazil gitármuzsika érdekel, a következő időszakot is ez fogja meghatározni. Ez például azért érdekes, mert egy-két évvel ezelőtt nem kifejezetten kedveltem ezt a stílust...
  
László, amikor tanítasz, melyek azok a belső, Horváth László szabályok, amiket szem előtt tartasz?

Az egyetlen szabály, hogy legfontosabb a zene! A tanítási stílusomra nagy hatással voltak korábbi mestereim: ahogy ők tanítottak az keveredik a saját stílusommal. Roth Ede tanár úr ötletei a mai napig fontos szerepet kapnak az óráimon. Az gondolom, hogy ilyen tekintetben inkább egy iskolához tartozom, aminek a hagyományait és értékeit viszem tovább és integrálom. Amit szeretnék elérni, hogy a tanítványaim a kellő technikai felkészültség mellett minél elmélyültebben foglalkozzanak a zenével, ne csak játsszák, hanem értsék is a műveket!

Gitár. A hangszer! Beszélnél a gitárodról?

A jelenlegi hangszerem Bernd Holzgruber 2003-ban készült koncertmodellje. A gitár fedlapja cédrus, ez a hangideál hozzám közelebb áll mint a fenyő gitárok hangja. Nemrég kis változáson esett át, ami során a hangszer nyakát kicsit elvékonyították, így a játék most jelentősen könnyebb rajta.

Kikerülhetetlen kérdés! Az elektromos gitárok, vagy akár a rock zene is képbe jön, vagy kizárólagos az akusztikus, a klasszikus világ?

Elsősorban a klasszikus világban vagyok otthonos. De gimnazista koromban játszottan underground alternatív rock zenét is. Némelyik zenekar a mai napig nagy hatással van rám, például a Pink Floyd korai 1972-ig tartó szakasza. Manapság egyre többször eszembe jut, hogy jó volna újra elektromos gitáron is játszani. Azt tudni kell, ahogy a gimis időkben nem volt elektromos gitárom, mindig csak kölcsön hangszereken játszottam. Általában pengetőt sem használtam mert a klasszikus gitártechnika jobban ment.



László, amit Tőled hallottam az az én zenei fantáziámnak messze a végét jelentette. Úgy értem, én nem tudom elképzelni hova vezethet még az út! Akkor most következzenek a terveid!


A terveim közé tartozik, az említett brazil műsor bővítése, többen mondták és magam is úgy gondolom, hogy jó lenne ezeket rögzíteni is. Most hogy a Zeneművészeti Szakközépiskolában is tanítok, szeretném az ottani gitártanszakot felfuttatni. Igyekszem, hogy itt Szombathelyen is beinduljon valamiféle kis gitáros élet, mely során szélesebb közönség is megismerheti a gitármuzsikát.

Laci, nagyon köszönöm a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a elkövetkezőkben!

Köszönöm.