Deindolls. Egy klub a város legtávolabbi csücskében. Három, négy
zenekar szombat este. Pár pohár sör semmi csodavárás. Aztán beütött egy olyan
zene, ami helyre billentette a téli álmot alvók világát. Nem lehetett nem
odafigyelni arra, amikor a tökéletes hangszeres tudás tényleg csak egy eszköz
és nem a fő attrakció, hogy maga a Deindolls zenéje a főszerep! Gratulálok a
zenekarnak!
Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást. Deindolls. Nem tudom mással
kezdeni… hogyan sikerült, úgy összeválogatni magatok, hogy ennyire egyirányba
tudtok menni? A nézőtérre ez nagyon erősen lejött…
Szerintünk semmi mástól nem függ,
mint hogy mennyi ideje zenélünk együtt, és önön személyiségünk milyen hatással
van a másikra. A kezdetekkor sem volt különös ismertetőjele vagy más predikció
arra vonatkozóan, hogy mi, hárman biztosan egy felé fogunk menni. Már csak
azért sem, mert mind más zenei stílust képviselünk, más zenéket hallgatunk, és más
zenék voltak ránk hatással.
Attilával (basszusgitár) már
jóval korábban dolgoztunk együtt egy-két Deindolls dalon egy korábbi dobossal,
amikor később Barna (dob, vokál) becsöppent a zenekarba. Mivel Attila ismerte a
játékom, és ő is az enyémet, könnyebb volt a csiszolódás immáron hármunk között
a későbbiekben.
Fontosnak tartom, hogy a dalírásban
mindenki ki tudja venni a maga részét, és tegye bele a saját elképzeléseit, hogy
később, amikor már kiforrja magát a dal, külön-külön is szerethetővé váljon
mindenki számára. Nem szívesen játszanék koncerten olyan dalt, ami öncélúan
jött létre, ami nincs hatással a többiekre. Tapasztalatom, ha például kész
dallal rukkol elő valaki, majd mindenképpen a saját elképzelései alapján szeretné
azt megvalósítani, nem fogja a többi zenésztárs tetszését elnyeri, így nem is válik
a szívük csücskévé, nem fogják tudni hitelesen előadni koncerten. Ezért van az, hogy a dal szerkezete, fő
riffje(i) van csak kidolgozva, a többit együtt rakjuk össze. A szöveg általában
az utolsó elem; van úgy, hogy több hétig molyolok rajta.
Ami nagyon bejött, hogy úgy nézett ki a koncert – nekem - a zenekar,
mintha teljesen ki tudnátok zárni a „net-zene dömping” adta hatásokat.
Mellesleg szerintem, valahol egy zenekar egyediségének az egyik titka ez…
talán… nos, jól látom ezt?
Jelenleg épp egy olyan fázisban
vagyunk, hogy szeretnénk a zenekar profilját egy kicsit kitágítani. Ez alatt
azt értem, hogy irányt szeretnénk váltani, mert a jelenlegi dalok szerkezetei
elemeit, hangzását úgy tűnik kivégeztük. Más stílusú elemeket, ritmikai
megoldásokat keresünk a születendő dalokhoz, amikkel remélhetőleg a jelenlegi
deindollsos sound-ot egy kicsit meg tudjuk bolygatni.
Az eddigi dalokkal kapcsolatos
visszajelzések is különbözőek voltak; más és más zenekarok dalait, stílusát
vélték felfedezni a dalainkban, ami abból a szempontból jó, hogy legalább nem
kategorizálták be minket csak azért, mert mondjuk pécsiek vagyunk, trió a felállás,
ergo kispálos, ilyesmi. Talán ez abból is adódott, hogy különböző zenéket
hallgatunk, és külön korosztályt képviselünk. Mondtak már olyat is a dalainkra, hogy
queen-es, persze olyat is, hogy kispálos, de a minap például azt mondták, hogy
egyes dalokat úgy énekelek, mint a Kiss Tibi. Fura érzés ez ilyenkor, mert
Quimby-t talán 15 éve hallgattam utoljára. A meglévő dalok is legtöbbször már
nem aktuális zenekarok védjegyének egyfajta leképezése, amik fiatal korunkban
hatással voltak ránk.
Visszatérve a mostani helyzetre,
igenis hallgatunk zenéket, sőt most egyre többet, friss, mai számokat, kevésbé
ismert zenekaroktól is, amik inspiratívak lehetnek a későbbi dalaink
megírásakor. A megújulás mindig is fontos eszköz a kreAttivitáson belül, amitől
a saját zenénket is frissnek, másnak, ugyanakkor sajátunknak tekintünk, vagyis
deindollsosnak. Tehát a hatások elengedhetetlenek, szükségesek, hiszen a zenekar
hangzása eddig is azokból gyúródott össze.
Három dudás egy csárdában felállás mennyire segíti a dalszerzést?
Hogyan születnek a Deindolls dalok?
Mint már említettem, a dalok váza
születik meg legelőször, amit legtöbbször én rakok össze, de volt olyan is, hogy
Atti hozott egy ötletet, vagy ketten írtunk meg egy dalt, mint például a
Függönyt. Mivel az új dalokkal én rukkoltam elő korábban is, ez a feladat most
is rám hárul alapvetően. Atti jelenleg is hoz olykor olyan ötletet, amit később
akár beleépítünk egy-egy számba. Barna inkább a próbákon aktív, az ő
tapasztalatai, zenei strukturális elképzelései akkor engednek teret, amikor
meghallja az új számtöredéket. Énekben is sokat segít, főleg a harmóniákban. Ő
ebben nagyon otthon van.
A próbákon a hozott vázat építjük
fel közösen, vagyis a közös munka és kreAttivitás ebben a fázisban csúcsosodik
ki közöttünk. Ilyenkor sokszor vitatkozunk is egymással, persze kizárólag
szakmai értelemben, hogy mit, hogyan rakjunk össze, jó-e az a tétel oda a
refrén előtt, stb. Ha valamit úgy
érzünk, hogy jó és mindhármunknak tetszik, felvesszük. Otthon újra hallgatjuk
őket, majd a próbán vagy tovább haladunk a már kész dalrésszel, vagy
újragondoljuk azt. Van úgy, hogy már komplett dalt dolgozunk át, mert az
eredménnyel nem vagyunk elégedettek. Ilyenkor meglehetősen sok időbe telik mire
egy-egy dal elnyeri végső változatát. Ez lehet egy hét, de legtöbbször
hónapokig is eltart.
Nekünk egy nagyon fontos dolog
számít: hogy legyen egyetértés, vagy ha nincs meg valaki részéről az érzés, legalább
legyen egy minimális kompromisszum, amivel túllendülhetünk egy adott vitán. Ezért
is jó a páratlan számú zenekari felállás, mert döntetlen patthelyzetet
teremtene.
Végül, ha már a szöveg is megvan,
ami persze még jócskán befolyásolhatja a dal harmóniáját, még akkor is eszünkbe
szokott jutni egy-két finom megoldás, ami közelebb viszi a dalt annak végleges
változata felé. Bár én nem hiszek abban, hogy egy dal kész van. Más zenekarok
is szoktak változtatni a régi dalaikon, hogy frissnek hasson, ha másnak nem,
legalább annak, aki játssza.
Valahogy azt éreztem, hogy három nagyon nyugodt ember zenél. Nem
éreztem feszültséget és lehet pont ez adta az alapot, hogy odafigyeljek a
Deindolls -ra! Ha tévedek, akkor bocs…!
Nem szoktunk idegeskedni. Nem is
tudom elképzelni hogyan férhet össze az, hogy ami boldoggá tesz, attól egyben feszültté
is válsz. Ha arra gondolsz, hogy sikerorientáltak vagyunk-e, akkor ki kell
ábrándítsalak. Nem kergetünk olyan fiktív álmokat, hogy majd egyszer híres
zenekar leszünk. Nincsen veszítenivalónk. Tudjuk, hogy nem mostanában fogunk olyan
embertömeg előtt játszani, aki csak miattunk jön el, nem fog megsokszorozódni a
koncertjeink száma az elkövetkező években, továbbra sem fogunk kizárólag ebből megélni…
Amikor tudunk, akkor viszont útra kelünk, ahogy van időnk, készítünk felvételeket
anélkül, hogy bármi nagyobb kaliberű előrelépést/visszajelzést várnánk el a
befektetett energiától. Így csak meglepetés tud érni minket, ha bólogató
emberek is vannak a színpad előtt. Az mindig jó érzés.
Summa summarum, szeretünk együtt
zenélni, élvezzük egymás társaságát, barátok vagyunk, és örülünk, ha új
emberekkel ismerkedhetünk meg, főleg ha közönség is van.
Persze egy jó menedzsernek, aki
viszi a zenekar szekerét, és rendületlenül üti a vasat, mi is nagyon örülnénk,
de egyelőre nincs ilyen személy a látóterünkön belül. Ritkán van kapacitásunk
menedzselni saját magunkat.
Mit vártok a zenekartól, magatoktól amikor koncerteztek? Elégedettek
vagytok?
Ha jó a hangosítás, akkor szinte
nincs tempóingadozás, ritmikai pontatlanság vagy hangtévesztés. Ha mégis, akkor
megpróbáljuk „eltakarni”. Ezek aránya szokta meghatározni, milyen szájízzel
jövünk le a színpadról. Ha viszont mindent jól hallunk, akkor sokkal többet
mozgunk a színpadon is, többet dumálok, hülyéskedünk. Befolyásolja a
koncertélményt természetesen a közönség is. Ha van, és van taps, fütty a számok
után, elönti a zenekart egy eufórikus érzés, amitől magabiztosabbak leszünk,
élvezzük, amit csinálunk, és megengedjük magunknak, hogy improvizatívabb is
legyen a műsor, ne csak a pontosság vagy a groove legyen a fontos.
Nem lehet kihagyni a témát, remekül szólt a zenekar! Beszélnétek a
hangszerekről, a „vas”-ról?
Köszi. Barna Pearl Custom
Sessiont használ, bár a győri koncertre nem hozott dobot, csak pergőt meg
cineket. Mondjuk az a pergő is bitang jól szól.
Atti Prolude BHV 300-as fejet
használ, hozzá egy 4×10-es Ashdown ládát. Van neki egy BOSS multieffektje is,
és mindezen keresztül egy Fender Precision basszusgitár szólal meg.
Én egy sima Squier Standard
Telecastert használok, amit 2002-ben gyártottak Indonéziában. A pickupokat
kicseréltem eredeti Fender hangszedőkre. A húrlábnál egy 72-től gyártott single
coil-humbuckeres Fenderből lett kiszedve. Ha jól tudom, a tekercselés kézzel
készült. A nyaknál szintén egy Fender van, de csak annyit tudok róla, hogy
AlNiCo ötvözet. Valahogy kifogtam, bitang telésen szól. A két pickup hangzását
nagyon szeretem.
Az erősítőm egy mexikói Fender
Blues Deluxe Reissue kombó. Nem szeretem a bazi nagy és nehéz ládákat.
A „vasútam” pedig a következőkből
áll:
JEN Wah-wah pedál (ez még a VOX
előtti olasz cég gyártása piros FASEL tekerccsel)
1992-es Fender Shredmaster
torzító
BOSS-BD2
BOSS-DD6
BOSS-NS2
egy 80-as évek elején épített
házi flanger és fuzz pedál egy házi készítésű tremoló és egy no name kínai reverb.
Végezetül, de nem utolsó sorban, tervek!
Dalok írása, koncertek ideális
esetben havi kétszer, lemezfelvétel (immáron önállóan), és veszünk egy olyan
speckó horgászbotot, amivel ki lehet fogni egy épkézláb, jó fej és korrekt menedzsert.
Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a továbbiakhoz!
Köszönjük.
