2019. február 6., szerda

Deindolls


Deindolls. Egy klub a város legtávolabbi csücskében. Három, négy zenekar szombat este. Pár pohár sör semmi csodavárás. Aztán beütött egy olyan zene, ami helyre billentette a téli álmot alvók világát. Nem lehetett nem odafigyelni arra, amikor a tökéletes hangszeres tudás tényleg csak egy eszköz és nem a fő attrakció, hogy maga a Deindolls zenéje a főszerep! Gratulálok a zenekarnak!
Köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást. Deindolls. Nem tudom mással kezdeni… hogyan sikerült, úgy összeválogatni magatok, hogy ennyire egyirányba tudtok menni? A nézőtérre ez nagyon erősen lejött…

Szerintünk semmi mástól nem függ, mint hogy mennyi ideje zenélünk együtt, és önön személyiségünk milyen hatással van a másikra. A kezdetekkor sem volt különös ismertetőjele vagy más predikció arra vonatkozóan, hogy mi, hárman biztosan egy felé fogunk menni. Már csak azért sem, mert mind más zenei stílust képviselünk, más zenéket hallgatunk, és más zenék voltak ránk hatással.
Attilával (basszusgitár) már jóval korábban dolgoztunk együtt egy-két Deindolls dalon egy korábbi dobossal, amikor később Barna (dob, vokál) becsöppent a zenekarba. Mivel Attila ismerte a játékom, és ő is az enyémet, könnyebb volt a csiszolódás immáron hármunk között a későbbiekben.
Fontosnak tartom, hogy a dalírásban mindenki ki tudja venni a maga részét, és tegye bele a saját elképzeléseit, hogy később, amikor már kiforrja magát a dal, külön-külön is szerethetővé váljon mindenki számára. Nem szívesen játszanék koncerten olyan dalt, ami öncélúan jött létre, ami nincs hatással a többiekre. Tapasztalatom, ha például kész dallal rukkol elő valaki, majd mindenképpen a saját elképzelései alapján szeretné azt megvalósítani, nem fogja a többi zenésztárs tetszését elnyeri, így nem is válik a szívük csücskévé, nem fogják tudni hitelesen előadni koncerten.  Ezért van az, hogy a dal szerkezete, fő riffje(i) van csak kidolgozva, a többit együtt rakjuk össze. A szöveg általában az utolsó elem; van úgy, hogy több hétig molyolok rajta.



Ami nagyon bejött, hogy úgy nézett ki a koncert – nekem - a zenekar, mintha teljesen ki tudnátok zárni a „net-zene dömping” adta hatásokat. Mellesleg szerintem, valahol egy zenekar egyediségének az egyik titka ez… talán… nos, jól látom ezt?

Jelenleg épp egy olyan fázisban vagyunk, hogy szeretnénk a zenekar profilját egy kicsit kitágítani. Ez alatt azt értem, hogy irányt szeretnénk váltani, mert a jelenlegi dalok szerkezetei elemeit, hangzását úgy tűnik kivégeztük. Más stílusú elemeket, ritmikai megoldásokat keresünk a születendő dalokhoz, amikkel remélhetőleg a jelenlegi deindollsos sound-ot egy kicsit meg tudjuk bolygatni.
Az eddigi dalokkal kapcsolatos visszajelzések is különbözőek voltak; más és más zenekarok dalait, stílusát vélték felfedezni a dalainkban, ami abból a szempontból jó, hogy legalább nem kategorizálták be minket csak azért, mert mondjuk pécsiek vagyunk, trió a felállás, ergo kispálos, ilyesmi. Talán ez abból is adódott, hogy különböző zenéket hallgatunk, és külön korosztályt képviselünk.  Mondtak már olyat is a dalainkra, hogy queen-es, persze olyat is, hogy kispálos, de a minap például azt mondták, hogy egyes dalokat úgy énekelek, mint a Kiss Tibi. Fura érzés ez ilyenkor, mert Quimby-t talán 15 éve hallgattam utoljára. A meglévő dalok is legtöbbször már nem aktuális zenekarok védjegyének egyfajta leképezése, amik fiatal korunkban hatással voltak ránk.
Visszatérve a mostani helyzetre, igenis hallgatunk zenéket, sőt most egyre többet, friss, mai számokat, kevésbé ismert zenekaroktól is, amik inspiratívak lehetnek a későbbi dalaink megírásakor. A megújulás mindig is fontos eszköz a kreAttivitáson belül, amitől a saját zenénket is frissnek, másnak, ugyanakkor sajátunknak tekintünk, vagyis deindollsosnak. Tehát a hatások elengedhetetlenek, szükségesek, hiszen a zenekar hangzása eddig is azokból gyúródott össze.

Három dudás egy csárdában felállás mennyire segíti a dalszerzést? Hogyan születnek a Deindolls dalok?

Mint már említettem, a dalok váza születik meg legelőször, amit legtöbbször én rakok össze, de volt olyan is, hogy Atti hozott egy ötletet, vagy ketten írtunk meg egy dalt, mint például a Függönyt. Mivel az új dalokkal én rukkoltam elő korábban is, ez a feladat most is rám hárul alapvetően. Atti jelenleg is hoz olykor olyan ötletet, amit később akár beleépítünk egy-egy számba. Barna inkább a próbákon aktív, az ő tapasztalatai, zenei strukturális elképzelései akkor engednek teret, amikor meghallja az új számtöredéket. Énekben is sokat segít, főleg a harmóniákban. Ő ebben nagyon otthon van.
A próbákon a hozott vázat építjük fel közösen, vagyis a közös munka és kreAttivitás ebben a fázisban csúcsosodik ki közöttünk. Ilyenkor sokszor vitatkozunk is egymással, persze kizárólag szakmai értelemben, hogy mit, hogyan rakjunk össze, jó-e az a tétel oda a refrén előtt, stb.  Ha valamit úgy érzünk, hogy jó és mindhármunknak tetszik, felvesszük. Otthon újra hallgatjuk őket, majd a próbán vagy tovább haladunk a már kész dalrésszel, vagy újragondoljuk azt. Van úgy, hogy már komplett dalt dolgozunk át, mert az eredménnyel nem vagyunk elégedettek. Ilyenkor meglehetősen sok időbe telik mire egy-egy dal elnyeri végső változatát. Ez lehet egy hét, de legtöbbször hónapokig is eltart.
Nekünk egy nagyon fontos dolog számít: hogy legyen egyetértés, vagy ha nincs meg valaki részéről az érzés, legalább legyen egy minimális kompromisszum, amivel túllendülhetünk egy adott vitán. Ezért is jó a páratlan számú zenekari felállás, mert döntetlen patthelyzetet teremtene.
Végül, ha már a szöveg is megvan, ami persze még jócskán befolyásolhatja a dal harmóniáját, még akkor is eszünkbe szokott jutni egy-két finom megoldás, ami közelebb viszi a dalt annak végleges változata felé. Bár én nem hiszek abban, hogy egy dal kész van. Más zenekarok is szoktak változtatni a régi dalaikon, hogy frissnek hasson, ha másnak nem, legalább annak, aki játssza.



Valahogy azt éreztem, hogy három nagyon nyugodt ember zenél. Nem éreztem feszültséget és lehet pont ez adta az alapot, hogy odafigyeljek a Deindolls -ra! Ha tévedek, akkor bocs…!

Nem szoktunk idegeskedni. Nem is tudom elképzelni hogyan férhet össze az, hogy ami boldoggá tesz, attól egyben feszültté is válsz. Ha arra gondolsz, hogy sikerorientáltak vagyunk-e, akkor ki kell ábrándítsalak. Nem kergetünk olyan fiktív álmokat, hogy majd egyszer híres zenekar leszünk. Nincsen veszítenivalónk. Tudjuk, hogy nem mostanában fogunk olyan embertömeg előtt játszani, aki csak miattunk jön el, nem fog megsokszorozódni a koncertjeink száma az elkövetkező években, továbbra sem fogunk kizárólag ebből megélni… Amikor tudunk, akkor viszont útra kelünk, ahogy van időnk, készítünk felvételeket anélkül, hogy bármi nagyobb kaliberű előrelépést/visszajelzést várnánk el a befektetett energiától. Így csak meglepetés tud érni minket, ha bólogató emberek is vannak a színpad előtt. Az mindig jó érzés.
Summa summarum, szeretünk együtt zenélni, élvezzük egymás társaságát, barátok vagyunk, és örülünk, ha új emberekkel ismerkedhetünk meg, főleg ha közönség is van.
Persze egy jó menedzsernek, aki viszi a zenekar szekerét, és rendületlenül üti a vasat, mi is nagyon örülnénk, de egyelőre nincs ilyen személy a látóterünkön belül. Ritkán van kapacitásunk menedzselni saját magunkat. 



Mit vártok a zenekartól, magatoktól amikor koncerteztek? Elégedettek vagytok?

Ha jó a hangosítás, akkor szinte nincs tempóingadozás, ritmikai pontatlanság vagy hangtévesztés. Ha mégis, akkor megpróbáljuk „eltakarni”. Ezek aránya szokta meghatározni, milyen szájízzel jövünk le a színpadról. Ha viszont mindent jól hallunk, akkor sokkal többet mozgunk a színpadon is, többet dumálok, hülyéskedünk. Befolyásolja a koncertélményt természetesen a közönség is. Ha van, és van taps, fütty a számok után, elönti a zenekart egy eufórikus érzés, amitől magabiztosabbak leszünk, élvezzük, amit csinálunk, és megengedjük magunknak, hogy improvizatívabb is legyen a műsor, ne csak a pontosság vagy a groove legyen a fontos.

Nem lehet kihagyni a témát, remekül szólt a zenekar! Beszélnétek a hangszerekről, a „vas”-ról?

Köszi. Barna Pearl Custom Sessiont használ, bár a győri koncertre nem hozott dobot, csak pergőt meg cineket. Mondjuk az a pergő is bitang jól szól.
Atti Prolude BHV 300-as fejet használ, hozzá egy 4×10-es Ashdown ládát. Van neki egy BOSS multieffektje is, és mindezen keresztül egy Fender Precision basszusgitár szólal meg.
Én egy sima Squier Standard Telecastert használok, amit 2002-ben gyártottak Indonéziában. A pickupokat kicseréltem eredeti Fender hangszedőkre. A húrlábnál egy 72-től gyártott single coil-humbuckeres Fenderből lett kiszedve. Ha jól tudom, a tekercselés kézzel készült. A nyaknál szintén egy Fender van, de csak annyit tudok róla, hogy AlNiCo ötvözet. Valahogy kifogtam, bitang telésen szól. A két pickup hangzását nagyon szeretem.
Az erősítőm egy mexikói Fender Blues Deluxe Reissue kombó. Nem szeretem a bazi nagy és nehéz ládákat.

A „vasútam” pedig a következőkből áll:

JEN Wah-wah pedál (ez még a VOX előtti olasz cég gyártása piros FASEL tekerccsel)
1992-es Fender Shredmaster torzító
BOSS-BD2
BOSS-DD6
BOSS-NS2
egy 80-as évek elején épített házi flanger és fuzz pedál egy házi készítésű tremoló és egy no name kínai reverb.



Végezetül, de nem utolsó sorban, tervek!

Dalok írása, koncertek ideális esetben havi kétszer, lemezfelvétel (immáron önállóan), és veszünk egy olyan speckó horgászbotot, amivel ki lehet fogni egy épkézláb, jó fej és korrekt menedzsert.


Nagyon köszönöm a beszélgetést és nagyon sok sikert a továbbiakhoz!

Köszönjük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése