Lőrincz Attila, Protone erősítők. Régi ismerősként köszönthetem Attilát az oldalon. Nem tagadom némi irigységgel, de nagy tisztelettel figyelem azon emberek munkáit, melyek értéket képviselnek. Olyan erősítők következzenek most Lőrincz Attila műhelyéből, melyek ország, világ előtt bizonyítják a világszínvonalat. Szia Attila, üdvözöllek az oldalon. Vágjunk a közepébe. Protone amplifier PR 50!
A most bemutatott erősítőim nem mai gyerekek –metálosok ne botránkozzanak, meg ha nem földbe döngölős a hangzás-, bár szeretem őket, vannak újabb próbálkozások is, ezeket talán a közeljövőben bemutathatom, ha a Gitárvilág is méltónak tartja rá azokat. Szóval. Alapvetően egy Clean és egy torz csatorna van. Egy Master Volume és egy Master Presence potit láthatsz rajta. Mindkettő csatornának van olyan funkciója, hogy „párosíthatom” a Gain-eket, illetve a Volume-okat, ami azt eredményezheti, hogy tudok egy kíséretet vagy egy szólót beállítani mindegyiken, vagy két különböző torzítási értéket. Ezáltal bővül a felhasználhatóság. Magyarul a tiszta csatornán be tudok állítani egy nagyon tisztát, és egy olyant, ami már „koszosabb”. Ugyanakkor ezt hangerőben is tudom állítani, ha mondjuk olyan kívánság, lenne, hogy az egyik csatorna hangosabb legyen. Tujdonképpen, ez úgy működik, mintha” kvázi” négy csatornás lenne. Természetesen lábkapcsolóval válthatjuk őket, és így kapunk az. Az "A" csatornán is egy clean és egy Lead hangzást, és a "B"-n is. Az tény, hogy ez a fej nem annyira egy blues-os világ, hanem inkább a rock hangzások felé visz. Előcsövek 12A X 7, végcsővek 6L6 GC, 50W teljesítmény, szintezhető loop, 4-8, 16 ohm kimenet.
Mivel szakértelmem elkeserítően hiányos, nekem egy erősítő csöves vagy tranzisztoros. Közelebb hoznád ezt a két jelzőt, mit is jelentenek valójában? Kezdjük a csövekkel?
Többek véleménye szerint a tranzisztor olyat visz bele a zenébe, ami nincs is ott, a cső pedig inkább egy picit lágyít, finomít a hangon, ezért a fülnek kellemesebb. A tranyós műveleti erősítős erősítők nagy negatív visszacsatolással bírnak, míg a csöves ezt a technikát sokkal finomabban alkalmazza, ez is a természetesebb megszólalás oka lehet. Az elejében a szokásos 12AX7-ek vannak, de előcsőként használok 7025-ös csöveket is. Végcsőként a 6l6GC és KT 88 a nyerő nálam. Guli barátom erősítője KT66-okkal volt szerelve, az is nagyon jó. Gyártmányra a Svetlana és Tung-Sol csöveket szeretem. A kínaiakat kerülöm, ha lehet. Az amerikaiak megvettek Szentpéterváron egy csőgyárat, talán az onnan kikerülő dolgok a legjobbak mostanában. Persze ez a saját véleményem.
Ebbe az erősítőbe szándékosan olyan előcsöveket választottam, amelyek inkább vintage világot fognak hozni. Persze ez nagyon függ a hangszertől, és a gitárostól is. Csöves egyenirányítással működik a fej. 5U4G dolgozik benne. Ez az egyenirányítás kicsit lágyabb, mint a diódás, és tényleg a régi erősítőket idézi. Végfokai 6L6 GC-k. Alapvetően tiszta-crunch hangzásra épült. Dupla Gain és dupla Volume állítási lehetőség. Ez rockra kevésbé torz, inkább bluesra, lágyabb zenékre való, szerintem. Gitáros ismerőseimmel sokat hangoltuk mire meglett a végeredmény. Remélem elfogadható. Guli erősítőjét is ebből az erősítőből fejlesztettem. Teljesítménye 50 W, loopot tartalmaz, lábkapcsoló a csatornák közötti váltásra. Kimenete 4, 8, 16 ohm
Ugyanazt a páros dolgot tudja, amit már láthattunk, tehát a dupla Gain-t és a dupla Volume-ot, közös EQ fokozattal. Ennek az erősítése is nagyobb. Tisztája egy átlagos gitárral is felhúzható egy bluesos, crunchos tartományba. Ennél a fejnél, ha akarja valaki, beleköthet pedálokat, de egy tisztát és egy szóló csatornát alapból hoz. A magasabb anódfesz miatt ez az erősítő kicsit jobban ki van hegyezve, teljesítménye 60 W. Loop, lábkapcsoló és szokásos kimenetek.
Igen is meg nem is. Tudod itt a kapcsolás is más, és sokat számít a csövek belső hangzása. Ebbe Tung-sol csöveket tettem, 12 AX 7-k az előcsövei.- A Tung-sol egy amerikai nagyon híres csőgyár volt, hangzás világa most újra élesztve a Szentpéterváron készült csövekben jelenik meg. Ez elég kiegyenlített, és nagyon széles körben használható cső. Itt ez a hangzás jött be. De pl. a már ritkán beszerezhető régi Tungsram csöveket a metálosok is szeretik nagyon, és én is. Ajánlott aztán kipróbálni a Sovtek gyártmányokat is. -Végcsövei 6550-ek, kisebb „dunsztos üvegek”. Közben megérkezett Bucsuházy Péter barátom és így már ketten tudtuk tapasztalatokat gyűjteni az erősítőket illetően. Attila elmondta, hogy őneki az a hitvallása, hogy attól nem megyünk előre, nem fejlődünk semmit, ha mindenki csak udvariasan a jó dolgokat hangsúlyozza. Az a lényeg, hogy mondja el mindenki őszintén a véleményét, mutasson rá azokra a pontokra, ami az ő hangzásvilágának nem megfelelő. Ha több ember is említi ugyanazt a hiányosságot, akkor már el kell gondolkodni a hiba forrásán.
A Protone láda Celestion Vintage 30 hangszórókkal van szerelve. Ezt a ládát magam asztaloskodtam össze. A másik egy Marshall Lead 1960, ami G12 T 75-kel van szerelve. A Protone kicsit tolakodóbb, harsányabb közép és a magas tartományokban. A Marshall-t pedig nem kell bemutatni. Mind a két ládán meghallgattuk a fejeket. A hangzásban a ládák saját hangja és a hangszóró is nagyon-nagyon sokat nyom a latba!
Kevés erősítőt csinálok, de mielőtt elkészülne a fej, természetesen körvonalazom, mit is akarok. Eleinte nem szívesen dokumentáltam, de most már lerajzolom magamnak az erősítőket. Utána megszerkesztem a mechanikát, elkészítem a szegecs panelt, a trafókat, majd összeszerelem, huzalozom, és lassan „élesztem” az elkészült erősítőt. Műszeres mérés, beállítás után beépítem a dobozába. Úgy készítem, hogy könnyen hozzáférhető legyen minden alkatrész, tehát a későbbi finomítások gond nélkül elvégezhetőek legyenek. Aztán jön a megrendelő a gitárjával és elkezdődik a hangolás. Megfogalmazódnak az elképzelések, hogy például egy kicsit ” fényesebb színt akarok” vagy nagyobb "gain"-t, esetleg lágyabb hangzást. Külcsínben is igyekszem a megrendelő igényét kielégíteni és valami egyedi dolgot, csinálni. Aztán másnap visszajön, és megint elkezdődik tiszta füllel a hangolás, csiszolás. Ez addig tart, amíg azt nem mondja a megrendelő, hogy igen ezt akartam, ez az én hangom. Értelemszerűen a sorozatgyártás ki is van lőve. Én igazán úgy vagyok vele, hogy nem is akarok készíteni túl sok erősítőt. Mindegyik legyen egy kicsit más, mindegyiknek legyen meg a saját karaktere. Addig oda sem adom, amíg egy picit is húzza a száját a megrendelő, abból jó nem fog kisülni, ha nem teljesen elégedett. Idővel az ízlés, stílus persze változhat. Az alkatrészek minősége nagyon meghatározó, igyekszem mindig a lehető legjobbakat, stílushoz, hangzáshoz legmegfelelőbbeket használni. A jó alkatrész nagyon fontos a hosszú ideig tartó megbízható működés szempontjából is!
Mint a fentiekben is írtam szinte mindegyik erősítőm „egyedi” nem másolok, nem ismétlek automatikusan, mindegyik példány egy kicsit egyénre szabott. Ennek persze megvan a hátránya is, nem feltétlenül szól jól minden erősítő mindenki kedvére. Akkor vagyok elégedett, ha a tulajdonos azt hallja a hangszóróból, amit a „belső hallásával” hallani szeretne. A behangolás folyamán kis finomításokkal éri el az ember a kívánt eredményt.
Nagyon köszönöm a beszélgetést az összes látogató nevében is, és nagyon sok sikert kívánok az elkövetkezőkben. Az új Proton erősítőket pedig egy későbbi időpontban ismerhetjük meg.
Köszönöm, sziasztok.
Lőrincz Attila,
Anno, műszerésznek tanultam, és tulajdonképpen ipari elektronikával foglalkoztam. A hangtechnika pedig mindig is érdekelt, mindig is jelen volt az életemben. Húsz éves koromban egy komplett disco hangosítást készítettem, fényekkel együtt. Az első elektroncsöves erősítőmet nagyszüleim rádiójából alakítottam ki. Voltak évek, amikor kevésbé tudtam foglalkozni hangtechnikával, de elhagyni nem voltam képes. A ’70-es vége felé „csöveztem”, de nem ilyen intenzíven, és nem kifejezetten gitárerősítőkkel kapcsolatban. Hi-fi erősítők készültek a kezem alatt. Azokban az években a transzformátorokat több napos munkával, kézzel tekercseltem. Aztán sokáig szünet, mert jött a tranzisztor. Készültek sikeres, meg kevésbé sikeres keverők, végfokok, aztán pár éve újra kezdtem teljesen belemenni a csöves gitárerősítők világába. Sok munkával jár a dolog, és folyamatos tanulásra és tapasztalásra van szükség. Fontosnak tartom, hogy műszerparkom mindig korszerű legyen. Generátor, oszcilloszkóp, DVM minimum kell egy erősítő beállításához. Pár éve készült el amatőr CNC gépem, amely mind több és több lehetőséget ad erősítőim mechanikájának elkészítésében. Emellett nem elhanyagolható, hogy a gravírozott előlap sokat dob a megjelenésen. A mai napig persze bizonytalan vagyok néha, hogy valóban ez-e a helyes irány, ami a hangzást illeti, ez persze nem szerencsés, de ez velem született probléma. És ez talán jobban inspirál a bizonyítani vágyásra, hogy még jobb készülékek születhessenek a kezem alatt. Fontos: Sok kedves fórumos és zenész barátom és ismerősöm van, akik segítik munkámat, kritizálják, bírálják az újabb kütyüket, jó tanáccsal látnak el. Nem szégyen számomra sokkal, fiatalabb szakikkal együtt megoldásokat találni, sőt… A lehetőségeimhez képest igyekszem én is viszonozni a segítő készségüket, és ezúton is köszönöm a támogatásukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése